Készült: 2024.05.05.15:48:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

315. ülésnap (2013.10.24.), 172. felszólalás
Felszólaló Szabó Rebeka (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:01


Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ REBEKA (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elérkeztünk tehát a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájához, ahogy mindannyian már órák óta részt veszünk ebben. Hozzá kell tennem, hogy az Együtt PM szándékai szerint mindenesetre ez lesz az utolsó költségvetés, amelyet az önök kormánya nyújt be a Magyar Országgyűlésnek, ugyanis azt gondolom, hogy a Fidesz-kormány jövő évi költségvetési javaslata tulajdonképpen az elszegényedésről szól, ez megint az elszegényedés költségvetése lesz. És hiába ismételik önök kitartóan, hogy itt most minden a rezsicsökkentésről szól, ha megnézik a számokat - és ezekre mindjárt példákat is fogok sorolni -, akkor látni fogják, hogy ez a törvényjavaslat az emberek elszegényedését, az egész ország elszegényedését és a leszakadását jelzi.

Azt gondolom, hogy e költségvetés mögött nemhogy nemzeti vagy keresztény, de semmilyen erkölcsi értékrendet nem lehet felfedezni, mivel ez a költségvetési javaslat morál nélküli, ráadásul stabilizálja környezeti erőforrásaink fenntarthatatlan használatát. Mindez szerves folytatása annak, amit a Fidesz-KDNP-pártszövetség az elmúlt három évben tett ebben az országban.

Nézzük a példákat! A jövő évi költségvetési javaslatban nincs forrás betervezve a családi pótlék emelésére, sem pedig a gyes emelésére, nem kívánja emelni a kormány a közszférában az alapilletmény összegét sem. Ezek az összegek 2008 óta nem változtak, elvesztették a vásárlóértékük mintegy 25 százalékát azóta, azaz egynegyedét. Nincs ezekre az emelésekre forrás, mivel a kormány az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével kivágott a bevételi oldalról mintegy 500 milliárd forintot. De nincs rá forrás azért sem, mert a kormány, a kormányfő szenvedélyeit követve, évente mintegy 80 milliárdot költ stadionok építésére, és Orbán Viktor hatalmi vágyait követve túltámogatja évi csaknem 70 milliárddal a kormányzat szócsövévé lefokozott közmédiát. És persze, azért sem szán ezekre a célokra forrást a kormány javaslata, mert szemmel láthatólag nem tartják ezeket a célokat, vagyis az átlagos és az átlag alatti anyagi helyzetű emberek, családok sorsát fontosnak, függetlenül attól, hogy egyébként mi a helyzete a költségvetésnek.

Hozzá kell tennem, hogy a családi pótlék befagyasztása tulajdonképpen már az Orbán-kormány védjegyévé vált, hiszen nem volt emelés az első Orbán-kormány alatt sem. Persze, erre önöknek lehetne az a válasza, hogy a családi pótlék emelése helyett van most családi adókedvezmény, de a számok világosan bizonyítják, hogy ez egyáltalán nem elég helyette. Például míg 2009-ben a három vagy annál több gyereket nevelő párok 21 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, addig 2012-re ez a szám 41 százalék lett, és ez az önök kormányzásának a következménye. Ennek következtében azt gondolom, hogy a Fidesz sok mindent állíthat magáról, de azt nem, hogy fontosak számára a családok és a gyerekek.

A kormány családi adókedvezménye inkább csak a módosoknak nyújtott támogatásnak tekinthető, nekik persze ez akár évi egymillió forint fölötti adókedvezményt is jelenthet. A leszakadó, nélkülöző családokon az adókedvezmény nem segít, és nem segít ennek legutóbbi kiterjesztése sem, például az egygyermekes családoknak ez egyetlen többletforintot sem jelent. Emelni kéne tehát inkább a befagyasztott családi pótlékot, kedves képviselőtársaim. És hogy miből? Ehhez persze nem is lenne szükség még a progresszív szja bevezetésére sem - bár az Együtt PM ezt tartaná kívánatosnak -, de elegendő lenne a stadionokra szánt pénz egy részét erre a célra átcsoportosítani, és még maradna belőle a gyes megemelésére és sok más hasznos célra is. Erről az Együtt PM egy módosító javaslatot fog benyújtani, kérem, ezeket vizsgálják majd meg és támogassák.

De világosan látszik a nehéz körülmények között élők teljes ignorálása abból is, hogy a tavalyinál kevesebb pénz jut a tanyaprogramra is, vagy a legalattomosabb és leggyilkosabb légszennyezőnek számító szállópor koncentrációjának csökkentésére is. Úgy látszik, hogy önök szerint több százezer tanyán élő állampolgár vagy a szennyezett levegőben élők milliói nem számítanak fontosnak a nemzeti együttműködésben. Ilyenkor is látszik egyébként, hogy milyen súlyos hiba volt megszüntetni a zöldtárca önállóságát, hiszen most senki nincs a kormányban, aki a zöld-, sokszor az állampolgárok egészségére közvetlenül hatással lévő ügyeket hajlandó és képes lenne képviselni az Orbán Viktor számára igazán fontos és fajsúlyos ügyekkel, például a futballal szemben.

(17.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon az emberek 17 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, 2009-ben még csak 14 százalékuk volt ebben a sanyarú helyzetben. A 14 százalék is magas szám, de önök ezen az értéken azóta csak rontottak. Mégis, az önök költségvetési javaslata szerint nem fog nőni azoknak a jövedelempótló ellátása sem, akik a munkanélküli-ellátásból már kiszorultak. Ez az összeg egyébként, amelyet ők most kapnak, az öt évvel ezelőtti összeg reálértéken 60 százaléka. Ezt nem ellensúlyozza a létminimum alig több mint feléért végezhető közmunka lehetősége sem, aminek valódi célja nem más, mint a katasztrofális munkaerő-piaci adatok kozmetikázása.

Az egykulcsos adó nemcsak évi 500 milliárd forinttól fosztotta meg a költségvetést, de drámaian növelte az egyenlőtlenséget is. Ma a felső jövedelmi tized már 9-szeresét keresi az alsó jövedelmi tized átlagának. 2009-ben ez a szorzó csak 7,2-szeres volt, tehát jelentősen megnövelték önök a leggazdagabbak és a legszegényebbek közti különbséget.

A kormány gazdaságpolitikája évek óta kettészakítja a társadalmat, néhányan felülre kerültek, a középosztály jelentős része pedig csúszik lefelé. A kormány a társadalom összetartó erejét, a kohéziót, a szolidaritást gyengíti, ez nem nemzeti politizálás, kedves képviselőtársaim. Az nem tekinthető nemzeti politizálásnak, ha önök a nemzet egy jelentős részét egyfajta roncstársadalomnak tekintik, és egy kézlegyintéssel lemondanak róluk. Márpedig a Fidesz-KDNP ezt teszi három éve, és pontosan ezt mutatja a jelen költségvetés is.

Én feltételezem, hogy a magyar kereszténydemokraták is hallottak az új pápáról, Ferencnek hívják. Ferenc pápa szavai szerint szolidaritást kell vállalni mindazokkal, akik erre rászorulnak, máskülönben - így mondta a pápa - korunk megfáradt társadalma végleg elsüllyed. És egyébként azt is Ferenc pápa mondta egy kisfiúnak, akivel együtt ebédelt: "sokatokat megfosztott mindenétől ez a vad világ, mely nem ad munkát, mely nem segít, melyet nem érdekel, hány gyerek hal éhen". Szeretném hallani az önök véleményét: vajon a költségvetésük eleget tesz-e ezeknek a valóban keresztényi elveknek?

És ez azért is fontos kérdés, mert az önök jövő évi költségvetési javaslata úgy tesz, mintha Magyarországon nem lenne probléma a gyermekéhezés. A költségvetés indoklása szerint mintegy 80 milliárdot szán a kormány jövőre stadionok építésére. Ennek az összegnek a töredékéből felszámolható lenne a gyermekek éhezése ma Magyarországon. Ezért az Együtt-PM beterjesztett egy olyan módosító javaslatot, amely 18 milliárd forintot csoportosítana át hétvégi és szünidei gyermekétkeztetésre. Őszintén remélem, hogy felébred majd a lelkiismeret a kormánypárti képviselőkben, és legalább a gyermekéhezés felszámolását támogatni fogják.

Persze jó lenne, hogyha felébredne a lelkiismeret a kormányzatban azzal kapcsolatban is, amelyet a közszféra dolgozóival művel. A kormány a közszférát megosztani igyekszik, mint az egész társadalmat, 2008 óta tart a közszféra béreinek befagyasztása, és ezen a Fidesz-KDNP kormánya szólamaikkal ellentétben semmit sem változtat, csak olykor kiragad a közszférából csoportokat. És ha a Fidesz-KDNP többletforrást ad a közszférában dolgozók egy-egy csoportjának, akiknek egyébként erre valóban nagy szükségük van, akkor rögtön meg is alázza őket. Ezt tette például a pedagógusokkal, akik egy részének nőtt a fizetése, egy részének persze csökkent, ráadásul mindenkit belépésre köteleztek egy kamarába.

Nekem meggyőződésem, hogy jobban kéne becsülni azokat, akik a gyermekeinket tanítják. És jobban kellene becsülnünk azokat is, akik a gyermekeinket dajkálják, akik gyógyítanak bennünket, akik sietnek hozzánk, ha veszélyben vagyunk, ha tűz üt ki, és folytathatnám hosszan a sort. Jobban kellene becsülnünk a közszféra minden egyes dolgozóját. Például úgy is, hogy nem bocsátanak el köztisztviselőt azért, hogy aztán közmunkásként visszafoglalkoztassák, mert sajnos erre is van jó néhány példa.

Jövőre a közmunkára 183,8 milliárdot fordítana a kormány, ami a Nemzeti Foglalkoztatási Alap forrásainak csaknem a felét éri el. Egy olyan rendszerre költenénk el jövőre állampolgáronként számítva 18 ezer forintot, amely mélységesen igazságtalan és emberi jogokat sértő. Emellett valójában nem segíti a munkaerőpiacra történő visszatérést, és a teljes munkaidőben végzett munka esetén is alig több mint a létminimum fele a fizetség. Ez ebben a formában csak arra alkalmas, hogy önök megalázó függőségben tartsák azokat, akik végső kétségbeesésükben fordulnak az államhoz munkáért. Álláskeresési ellátásokra viszont a kormány a harmadát sem fordítaná annak, amit közmunkára. Ez rendkívül aránytalan és méltánytalan. Hosszabb ideig tartó álláskeresési járadékra van szükség, így a közmunkára is kevesebbet kéne majd költeni. A közmunkának, miután a rendszert igazságosabbá tettük, természetesen helye lehet a munkaerő-piaci eszközök között is. De nem arra való a közmunka, amire a Fidesz-KDNP jelenleg használja, nevezetesen, hogy megkísérelje elfedni a gazdaságpolitika hibáit, és szépítse a foglalkoztatási rátákat.

Úgyhogy én most arra kérném a kormányt, illetve tisztelt képviselőtársaimat, gondolják át kicsit az ország helyzetét, gondolják át a lakosság helyzetét, mielőtt dönteni fognak majd az ország jövő évi költségvetéséről. Mi önöknek a fontosabb, mi a fontosabb: újabb méregdrága és felesleges stadionok épülhessenek, vagy hogy kevesebb éhező gyermek legyen az országban? Mert sajnos most ezt a kérdést így kell feltennünk.

Képzeljék bele magukat egy kismamának, egy munkanélküli család gyermekének a helyébe, vagy mondjuk, egy bölcsődei dolgozó helyébe, kérem, tegyék meg csak legalább néhány másodpercre! Ugyanis nekünk őket is képviselnünk kell, ezért vagyunk itt. Kérem, hogy képzeljék magukat a helyébe, és csak ezután döntsenek majd a jövő évi költségvetésről.

Köszönöm a figyelmet. (Szilágyi László tapsol.)




Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai