Felszólalás adatai

Minden magyar számít - ez volt az egyik olyan jelszó, amivel az önök kormánya négy évvel ezelőtt nemzetpolitikai fordulatot hirdetett. Nos, ebből sem nemzetpolitikai fordulat nem lett, sem a gyakorlat nem bizonyította azt, hogy önöknek valóban minden magyar számított. Sajnos azt láttuk az elmúlt években, hogy egyáltalán nem számít minden magyar, nemcsak hogy itt, Magyarországon, hanem Magyarország határain túl sem. Sokkal inkább számítanak csak azok, akik lojális kiszolgálói, bólogatói lehetnek annak az önző, kirekesztő és mindenkin, aki önökkel nem ért egyet, mindenki máson átgázoló nemzetpolitikának.

A nemzetpolitikával kapcsolatban mindig van egy másik kérdés, ami szorosan összefügg, ez a külpolitika és a diplomácia. Nos, ha az önök nemzetpolitikai szempontból folytatott külpolitikáját és diplomáciáját értékelni szeretnénk, akkor szintén nem túl pozitív jelzők tolulnak elénk, leginkább, amit a legtöbbször mi a magunk részéről ennek a háznak a falai között is az elmúlt években használtunk a magyar diplomáciára, magyar külpolitikára, az a gyávaság és a megalkuvás kifejezések voltak. Gyávaság és megalkuvás akkor, amikor érdemi lehetőségekkel a kezünkben, érdemi lehetőségekkel - szeretném hangsúlyozni - lehetett volna, tudtunk volna fellépni és tenni valamit annak érdekében, hogy az elszakított területeinken élő magyar közösségek helyzetén javítani tudjunk. Önök számos ilyen lehetőséget elszalasztottak ebben a ciklusban is, annak ellenére, hogy mi ezekre folyamatosan felhívtuk az önök figyelmét.

Nem számít minden magyar akkor sem, ha végiggondoljuk, hogy azok a nemzetpolitikai egyeztető fórumok, amelyek működtek, hogyan és milyen formában végezték a munkájukat. Mind a Magyar Állandó Értekezlet, mind a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma egy kiüresedett, a kormányzati előadásokat végighallgató és arra rábólintó, semmilyen érdemi munkát, semmilyen érdemi vitát nem folytató és a kormányzati politikát lényegesen befolyásolni nem képes testületekké süllyedtek az elmúlt négy évben.

A nemzeti összetartozás bizottsága, amit az egyik legnagyobb sikerként értékeltek, egy kirakatpékségként működött, amely nem azt érezte fontos feladatának, hogy a kormányzati döntéseket a külhoni magyarság érdekében pozitívan befolyásolja, hanem azt, hogy munkájával a kormányzati akarat szervilis kiszolgálója legyen. Hat vagy hét kihelyezett bizottsági ülést tartott a nemzeti összetartozás bizottsága.

Nagy dérrel-dúrral, látványos médiavisszhang közepette látogattuk körbe az elszakított területeinket, minden bizottsági ülésen találkoztunk az adott magyar közösségek képviselőivel, politikai pártok, egyházak, civil szervezetek vezetőivel, meghallgattuk azok panaszait, majd azokkal soha többet egyetlenegy mondat erejéig nem foglalkoztunk. Bizottsági üléseken ezekre a kérdésekre nem tértünk vissza, a kormányzat irányába semmilyen kezdeményezéssel nem éltünk.

Hogy mennyire számít minden magyar, azt látjuk az egyes konkrét ügyekben való fellépés tekintetében. Azt, hogy önök három év alatt az égvilágon semmit nem tettek a Felvidéken jogfosztott magyar állampolgárok megvédése érdekében. Azt, hogy önök némán, sőt egyesek kajánul tűrik azt, hogy Kiss Ervint, a Jobbik délvidéki szervezőjét most börtönnel fenyegetik a szerb hatóságok azért, mert egy sajtótájékoztatót nem volt hajlandó nyilvános rendezvényként bejelenteni. Semmilyen érdemi ügyben nem történt előrelépés az erdélyi magyar közösséget ért sérelmek, az erdélyi magyar közösség helyzete szempontjából sem, és nem javultak, a külhoni magyar közösségeknek nemhogy a jogai nem nőttek, hanem az életkörülményeik sem javultak.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom olyan programmal készül a következő választásra és a következő Országgyűlésbe, ahol minden magyar számítani fog, ahol előtérbe helyezzük azt, hogy mindenkit szeretnénk képviselni határok nélkül, annak érdekében, hogy minden magyar az elszakított területeken félelem nélkül élhessen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az elmúlt négy évben a magyar parlament tagjaként főként az elszakított területeinken élő magyarság érdekében dolgozhattam, tevékenységemet kifejthettem. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés az életben nem fog érni. Bízom benne, hogy ezt a munkát folytathatom.

Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiban.)