Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ez a kérdéskör már nem először merül fel itt a parlamentben. A Jobbik, ha fontosnak tartja 200 ezer ember véleményét, akikkel önök találkoztak, és ezeket az aláírásgyűjtő íveket aláírták vagy ezzel kapcsolatban önökkel kapcsolatba léptek, akkor én azt kérem önöktől is és mindenki mástól is, hogy az ennek többszörösére rúgó számú, annak a körülbelül egymillió embernek, aki pedig a nemzeti konzultációban nyilvánította ki a véleményét, a véleményüket, ha nem is ötször jobban, de legalább ennyire tartsák tiszteletben, és azokat, amiket a kormány által indított nemzeti konzultációban elmondanak az emberek, azt utána a parlamentben szavazataikkal is támogassák, hiszen egyértelmű ennek az iránya.

A Jobbiknak is egyértelmű az iránya: egy óriási irányváltása van, hiszen négy évig nem nagyon hallottunk a Jobbiktól hasonló témákat, most viszont a nyugdíjasokkal kapcsolatban hihetetlen offenzívába kezdtek. Ismerjük az önök őszödi beszédét, Sneider Tamástól származik, aki egy korábbi fórumon arról beszélt, hogy ma már lehetetlenség választásokat nyerni nyugdíjasok nélkül, ezért olyannak kell lenni, mint egy kisgyermeknek, nem olyannak, mint egy cigánybűnözőnek ‑ itt az ő szavát idéztem szó szerint ‑, éppen ezért bár jó dolog, hogy a Betyársereg kimondhatja azt, amit gondol, de nekünk, jobbikos politikusoknak ‑ ismételten tőle idézem ‑ viszont a kommunikációban a nyugdíjasok számára is szimpatikussá kell válnunk.

Talán nem véletlen, hogy most már negyedik alkalommal nem Sneider képviselő úr, hanem frakcióvezető úr beszél erről a témáról. De nyilvánvalóan leleplezte ettől függetlenül a Jobbik őszödi beszédében azt, hogy itt nem egy valódi értékelkötelezettségről van szó, hanem egy gyors irányváltásról, ha tetszik, köpönyegforgatásról. Ezek szerint önök sem azt nem gondolták komolyan, amikor öt évvel ezelőtt Magyar Gárda-egyenruhában jöttek be a Parlamentbe, sem azt nem gondolják komolyan, amikor az elmúlt hónapokban nyugdíjasoktól aláírásokat gyűjtenek, hiszen egyiket is, másikat is egy-egy metsző­ollóval le tudják vágni a pártnak a politikai irányáról, és ahogy most már, úgy látom, ha nem is tiltott, de metszőollóval fenyegetett az, aki a korábbi irányt követi, nem kizárt, hogy két év múlva a mostani irányt követők fognak ugyanilyen metszőollóval szembenézni a Jobbikon belül.

Közismert, hogy amikor itt, a Parlament falai között erről 2010 decemberében szavaztunk, akkor a Jobbik nem támogatta a kormánypártoknak azt a javaslatát, hogy 40 év munkaviszony után a nők nyugdíjba vonulhassanak. Ez nem volt egy túl nagy törvény, nem volt túl nagy salátatörvény, ismételten megnéztem, 28 paragrafusból állt… (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Kis saláta! ‑ Az elnök csenget.) Kicsi volt, így van, 28 paragrafusból állt összesen. És azóta se mondta el a Jobbik, hogy mi volt ebben az olyan, számukra vállalhatatlan és támogathatatlan pont, ami miatt nem támogatták azt, hogy a nők 40 év után nyugdíjba vonulhassanak, hiszen ha önök nem támogatták a „Nők 40”-et (Dúró Dóra: A módosítóinkat leszavaztátok!), akkor mennyire hiteles önöktől a „Férfiak 40”.

De ennél cifrább dolgok is vannak, tisztelt képviselő úr, amiket, mondjuk, az ön jobbikos képviselőtársa a „Nők 40”-ről ennek a parlamenti vitájában mondott. Idézem jobbikos képviselőtársát: „Közérthetően: a 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők korkedvezményes nyugdíjaztatásáról szól ‑ mármint a javaslat ‑, pont olyan törvényjavaslat, mint az elmúlt fél évben az összes Fidesz által benyújtott javaslat, első ránézésre szép, csillogó fényben úszik, mint a kofáknál télen a kisuvickolt narancs, ám amikor vásárlás után hazavisszük, akkor vesszük észre, amikor a héjából kibontjuk, hogy bizony-bizony csak alig egy-egy része emészthető az ember számára.” (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!) Így, egy kisuvickolt, de romlott narancshoz hasonlította a „Nők 40”-et az önök képviselőtársa.

Idézek egy másik részt: „Most egy újabb, jelentős mértékben igazságtalan törvénnyel állunk szemben” ‑ igazságtalannak nevezik a „Nők 40”-et az önök jobbikos képviselőtársai. „A cél megint szépnek mondható” ‑ utána nyilván megint jön a lehúzó rész. De a lényeg, amit mondanék: „Nyilvánvalóan ez a rendszer” ‑ mármint a „Nők 40” ‑ ugyanolyan igazságtalan, mint az egykulcsos adórendszer.” Önöknek akkor ilyen elutasító véleménye volt a „Nők 40”-nel kapcsolatban, elmondták ezt szavakban, elmondták ezt a szavazataikkal. (Gyöngyösi Márton: A diszkriminációt szeretnénk kiirtani!) Nem támogatták ennek a bevezetését, most pedig önök kiállnak a nyilvánosságuk elé, a saját belső nyilvánosságuk elé, és aláírást gyűjtenek egy olyan javaslatra, amihez nagymértékben hasonlót önök négy évvel korábban nem támogattak itt, a Parlament falain belül.

Látom, nagyon nagy az erőlködés a Jobbikban erre az irányváltásra, de önök már öt éve itt vannak a parlamentben, már jegyzőkönyvek vannak a hozzászólásaikról, a szavazásaikról, és bizony, ezekkel is szembe kell hogy nézzenek. A Jobbik már nem egy nulla kilométeres párt, már van a parlamenten belül múltja, és ez bizony ebben a kérdésben igencsak megterheli az önök jövőjét és az önök kommunikációját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)