Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak az általános vitájánál eléggé sok észrevételünket elmondtuk, eléggé sok kritikánkat elmondtuk. Nyújtottunk be módosító javaslatokat is. Én ezekkel több dolog miatt most nem foglalkoznék. Az egyik az, hogy Tukacs képviselőtársam ezeket már elmondta, másrészt a bizottsági vitában nagyjában-egészében lefolytatták ezt a vitát. A többség akarata mindig érvényesül, és úgy gondolom, hogy ezeket a jó javaslatokat, koncepciószintű javaslatokat újra erőből sikerült lesöpörni az asztalról.

Nem tudok én azért mindenben osztozni abban az örömben, amit itt hallok képviselőtársaimtól. Hallok olyan barokkos túlzásokat, hogy rendszerszintű átalakítás van, meg hogy megfelelő költségvetési finanszírozás van. Én úgy gondolom, hogy ezeket a túlzásokat, még akkor is, ha előírja ezt a kormányzati kommunikáció, talán egy kicsit lehetne szerényebben, illetve a valósághoz sokkal közelebb fogalmazni.

Tényleg van rendszerszintű átalakítás, csak az a baj, hogy ezt a rendszerszintű átalakítást lassan már senki sem érti. A rendszerszintű átalakításnál nekünk nem az a problémánk, hiszen tudjuk, hogy át kell alakítani, mi is látjuk, hogy át kell alakítani, nekünk nem az a problémánk, hogy ennek valaki nekiállt. Ebben mi nagyon szívesen segítünk is. Amit mi igazából látunk, az az, hogy alsó, közép- és felső szinten egyszerre indul meg egy olyan átalakítás, amit valójában sem a benne dolgozók, sem pedig az egészségügyi szolgáltatásokat, segítséget igénybe vevők nem tudnak követni.

Alsó szinten most majd, amikor a kerettörvény alapján elkészülnek a rendeletek, akkor majd nagyjában-egészében fogják látni, hogy merrefelé mozognak az új szabályozások. Látszik, hogy a mögöttes intézmények, az OEP gőzerővel dolgozik, 10 milliárd forintot odatesznek. Madzag van, lassan már mézet is fognak rá majd csorgatni, hiszen azért ebbe a kilúgozott javaslatba, amiben látjuk, hogy azért sokkal többet gondoltak bele az elején, mint amennyi majd belekerül a végén, mondom ezt úgy, hogy a kormányrendeleteket még természetesen nem ismerjük, de azért már belecsempésztek olyan félmondatokat, amelyek csalogatóak, de azért mégsem ezt várták önöktől. Nem azt várták önöktől, hogy csoportpraxisról, praxisközösségekről, ilyesmikről beszéljenek és ilyesmikről szóljon ez a törvény akkor, amikor igazából a státuskülönbségeket, az érdekek hierarchiáját gondolták inkább a résztvevők megszüntetni, illetve nyilvánvalóan sokkal több pénzt vártak egyébként önöktől azért, mert azt ígérték egészen egyszerűen. Önök mindent megígértek, csak szavazzanak önökre. Viszont most ebből lett egy 10 milliárd forintos olyan többletráfordítás, ami minden egyes szakértő szerint azért nagy átalakításra nem ad majd lehetőséget. Ez majd valamikor el fog kezdődni, amikor a részletszabályok is majd megismerhetővé válnak.

Február 17-ig kellett volna középszinten a megyei közösségeknek, a kórházaknak letenni egy végrehajtható javaslatot. Még mindig nem tartunk ott, hogy minden egyes megyének lenne tárgyalásra képes olyan fenntarthatósági javaslata, amelyet a kormányzat is el tud fogadni. De már legalább fölállt az összes megyei bizottság meg a fővárosi bizottság, amely figyeli, hogy melyik az a kórház, amely jól gazdálkodik és melyik nem, magyarán mondva, melyiket kell megbüntetni, melyiket nem. Ennél mondtuk, hogy egy kicsit több bizalmat várna el, úgy gondolom, mind a szakma, mind pedig az igazgatás ebben a tekintetben attól a kormányzattól, amely az együttműködését kéri az annak a szakmának az átalakításokhoz, amelyben valójában kimondottan nem bízik, hiszen ezt mondta Varga Mihály miniszter úr is, hogy nem bízik a szakmában, illetve az irányítás szakszerűségében.

Ha ezt a kerettörvényt úgy fogjuk fel, hogy koncepció, ahogyan elhangzott, akkor van koncepció. De én mégis úgy gondolom, hogy ha egy koncepciót akarunk lerakni az asztalra, akkor arra egy jó konferenciát kell rendezni, és annak valamilyen záródokumentumát utána majd be lehet terjeszteni a minisztérium elé, ha valami kodifikációra abból alkalmas, akkor az nyilvánvalóan idekerülhet. Legalábbis az északi féltekén nagyjában-egészében így szokott ez történni, nem úgy, hogy először csinálunk egy törvényt, amire azt mondjuk, hogy koncepció, majd kivonjuk ezt az egészet a parlament hatásköréből, és utána rendeleti kormányzással ott alakítunk át, azt, amit gondolunk. Mögötte az OEP komolyan dolgozik, mellette felső szinten pedig, csak hogy befejezzem, hogy miért alakítanak át mindent egy időben, április 1-jétől a felső szintű igazgatást teljes egészében átalakították. Egyelőre még a három átalakítás folyamatosan zajlik, folyamatosan mindenki keresi a saját székét, a hatáskörét és az általa ellátandó feladatokat. Ez egészen biztosan nem hatékony.

Mindezek közben kivenni az egészségügyi törvényből az alapellátási törvényt csak azért, mert nem tudják betartani a saját ígéreteiket, nem tudják harmonizálni az érdekeket, nem tudják ezt a hierarchiát megszüntetni és nem tudnak státusokat egységesíteni ebben a történetben, ahhoz képest olyan részletszabályokat hoznak, amelyek viszont minimum véleményesek.

Államtitkár úr elmondta, hogy soha nem mondott olyat, hogy a várólisták csökkenése lehetne az a kedvezmény, amely a nem kötelező szűrővizsgálatokkal jár. Gondolom, államtitkár úr, akkor rengeteg sajtóper lesz a következő időszakban, mert ezt jó pár sajtóorgánum megírta. Gondolom, akkor kért a minisztérium rengeteg sajtó-helyreigazítást, és nyilvánvalóan, ha ezt a sajtóorgánumok nem megfelelően teljesítik, akkor itt perek lesznek, hiszen úgy gondolom, hogy ez egy eléggé nagy vitát kiváltó része lesz ennek a javaslatnak.

A védőnői szolgálat újbóli medikalizálása megint egy olyan dolog, amire tényleg azt mondom, hogy egy hungarikum, egy Magyarországon jól működő olyan hálózat, ahol lehet egyébként annak az elgondolásnak előnye, ami jelenleg a tervezetben benne van, de mégis azt gondolom, hogy ha ennyi mindenen változtatunk, akkor azért arra, ami jól működik, inkább támaszkodni kellene és nem változtatni.

A háziorvosi körzetek megállapításakor az önkormányzatoknak ki kell kérni az országos módszertani intézet véleményét, csak ez a módszertani intézmény időközben megint a nagy átalakítási lázban egész egyszerűen egy főosztály lett, nincs már országos alapellátási intézet. Viszont a nagy átalakítási lázban pedig nem vették észre azt, hogy itt azért csak duplikálták ezeket a szervezeteket, hiszen az egyik engedélyezi, de az ÁNTSZ fogja majd nyilvántartani. Tehát az egyikből főosztályt csináltak, a másik pedig majd nyilvántartja. Én úgy gondolom, hogy ez a kapkodás ezért nem vezetett jó eredményre.

Azt pedig kifejezetten egy vékony jégnek tartom, amikor a háziorvosnál abban teremtenek érdekeltséget, hogy minél kevesebb beteget küldjön szakorvoshoz. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor az átlagéletkor a háziorvosoknál 60-65 évnél tart, nagyjában-egészében 40 éve ők úgy gyógyítanak, hogy van mögötte kórházi háttér, akkor az ilyenfajta érdekeltség egészen biztosan más eredményt hoz, mint amit vártak.

Az iparűzési adóról már a vitában is beszéltem, ez egy kifejezetten gyáva megoldás, hogy letoljuk a kormányzati felelősséget az önkormányzatokra, és ha akarják, akkor elengedhetik az adót.

Tehát ezek miatt az észrevételek miatt nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Demeter Márta tapsol.)