Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ellentétben azzal, amit a bizottsági kisebbségi véleményben elmondtam ‑ ott ugyanis a bizottságban elhangzott ellenzéki érveket kellett ismertetnem ‑, ellentétben ezzel, én egyetértek azzal a módosítással, hogy a családsegítő szolgálatoknál az első interjúról is ‑ ha le is zárul akkor az ügy ‑ jelentést kell írni és adminisztrálni kell. Főleg nem anyagi szempontból és az anyagi ellenőrizhetőség szempontjából tartom ezt helyesnek, hanem azért, hogy ha az az család, az a kliens újra a családsegítő szolgálat látómezejébe kerül, újra klienssé válik, akkor egyfajta kórtörténetet fel tudnak állítani a kollégák, és a kollégák már nem ismeretlenként tudják újrakezdeni az ügyet, hanem ismerik az előzményeket, és tulajdonképpen folytatni tudják annak a személynek a gondozását, segítését.

Nagyon sok minden számomra kérdéses egyébként ebben a javaslatban. Itt most főleg a bizottsági módosító indítványra gondolok.

(13.50)

Egyrészről ‑ amint elmondtam már a bizottsági kisebbségi véleményben is ‑ méltatlan, hogy ilyen kevés időnk volt felkészülni. Szerintem az is méltatlan, hogy egy ilyen törvényhez egy ilyen nagyon fontos változás bizottsági módosító indítványként kerül be. Úgy gondolom, ez megért volna egy önálló törvényjavaslatot is, ugyanis a szociális szakmának egy elég jelentős részét olyan mértékben formálja és alakítja át, amit, úgy gondolom, hogy inkább ezek között a keretek között kellett volna megtárgyalnunk. Ebből is adódik az, hogy számos kérdés merül fel, és nagyon sok kérdést nyitva hagy, nem konkretizál. Ezért úgy is mondhatnám, hogy üldözési mániás tünetekre adhat okot.

A szakmával egyeztettem erről a módosítóról aznap reggel, amikor a bizottsági ülés volt, és azóta is tárgyaltunk. Az egyik legfőbb aggály az volt, hogy bár szakmailag érthető a két szolgálat összevonása, de az elmúlt öt évben még a szakmán belüliek is sajnos azt tapasztalták, hogy ha bármelyik területen ‑ mert ez nemcsak a szociális területre jellemző ‑ összevonás történik, akkor az leépítéssel jár együtt. Jogos a félelmük, ugyanis ha megnézzük ezt a bizottsági módosító indítványt, illetve amikor a végén meglátjuk a teljes és komplett törvényjavaslatot, akkor ténylegesen kiolvasható belőle a létszámleépítés, de kiolvasható belőle a létszámbővítés is. Nem egyértelmű a válasz, de nem is kaptunk rá egyértelmű választ. Illetve Nyitrai helyettes államtitkár úr elmondta, hogy leépítés nem lesz, de sok ilyen kijelentést hallottunk már összevonás előtt, hogy nem fog leépítéssel járni.

A másik aggályos dolog, amit már elmondtam, bár az eredeti törvényben is benne volt, hogy integrálható egészségügyi és oktatási intézményhez, de ha már azt mondjuk, hogy önálló intézménynek kell lennie ennek az összevont szolgáltatásnak, akkor szakmailag nem értem azt, hogy miért lenne integrálható oktatási vagy egészségügyi intézményhez.

De arra sem kaptunk konkrét választ, és államtitkár úrtól arra is várom a konkrét választ, hogy ezentúl társulásban ellátható lesz-e ez a feladat, vagy nem lesz ellátható ez a feladat. A bizottsági ülésen meghallgattam helyettes államtitkár úr válaszát, majd átolvastam a bizottsági jegyzőkönyvet is, számomra mégsem egyértelmű a válasz. Nemcsak a módosító indítványból, de a válaszból is lehet mind a kettőre következtetni, hogy el lehet látni társulásban, illetve nem lehet ellátni társulásban. Elég aggályosak ezek a kérdések, ezért ezekre mindenképpen szeretnék választ kapni. Habár tartalmaz jó elemeket is, de pont a kidolgozatlanság az, ami aggódással tölt el, s nemcsak engem, hanem ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑ a szakmában részt vevőket is.

Én is üdvözlöm azt a befogadott kormánypárti módosító indítványt, hogy a teljes csomagból törölték a házi segítségnyújtás kötelező térítési díját. Úgy gondolom, egy olyan réteget céloz meg ez a szolgáltatás, ahol még ha bármilyen minimális összeget is határozunk meg, nagyon súlyos következményei lehetnek egy kötelező térítési díjnak. Azt viszont most is el kell mondanom, amit az általános vitában is elmondtam, hogy januárban lépett hatályba az a rendelet, amely alapján a ponthatárok megemelkedtek. Azóta eltelt fél év, a törvény hatálybalépéséig még eltelik egy kis idő. Van egy olyan hosszú üres szakasz, és azok az emberek ‑ vegyük csak az eredeti, a régi rendelkezést és a most hatályban lévő rendelkezést ‑, akik abban az öt szükségletpont intervallumban vannak, és január óta új felvételisként jelentkeztek a házi segítségnyújtásra, ellátás nélkül maradtak, pedig véleményem szerint ők már egy olyan kategóriába tartoznak, hogy ha másra nem, de legalább mentális kezelésre, mentális gondozásra, tehát valamilyen szintű házi segítségnyújtásra szükségük van.

A másik aggályos kérdés pedig az, hogy azok, akik nem a házi segítségnyújtásba fognak tartozni, hanem az alacsonyabb kategóriába, ott milyen szinten fogják szűrni azokat, akik ezt a gondozási tevékenységet végezhetik majd. Nagyon félek attól, hogy beigazolódik az, ami már régóta tervben szerepel, hogy majd közmunkásokkal próbálják elláttatni ezt a feladatot. De tudjuk azt, hogy még a hölgyek között is, főleg Északkelet-Magyarországon kerülnek be olyan személyek a közmunkaprogramba, akiket vétek, sőt veszélyes lenne kiszolgáltatott idős emberek közelébe engedni. Úgy gondolom, ez csak abban az esetben valósítható meg, ha egy nagyon komoly szűrőn mennek keresztül azok, akik ezt a feladatot a későbbiekben elláthatják. Mert gondoljunk bele abba, hogy ténylegesen védtelen, kiszolgáltatott idős emberekhez mennek oda segítőként olyan emberek, akiket esetlegesen hátsó szándék vezérel.

Ezekre várnám államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)