Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Font Sándor szavaiból az tűnik ki a számomra, mintha Magyarországon nem is lenne munkanélküliség, hiszen nincs, aki munkát vállaljon, nincs ilyen hajlandóság, nincs ilyen szándék, holott jól megfizetett, mezőgazdaságban foglalkoztatott emberekről beszél.

Ez a kép elég ellentmondásos. Abban van szerintem igazság, hogy a munkavállalási hajlandóság nem mindenki esetében éri el azt a szintet, amelyet el kellene hogy érjen. Igen, ehhez szükségszerű kellő motiváció kialakítása.

A törvényhez visszatérve, amelyről Németh Szilárd úr szólt a prémiumévek program keretei között: ő azt fogalmazta meg, hogy elveszítenek munkabért, elveszítenek munkahelyet, sok minden egyéb mást. Nem erről szól a törvény. A törvény arról szól, hogy a nem költségvetési fenntartású munkáltatókra is kiterjeszti a munkaviszonyból való fokozatos távozás lehetőségét, vagyis azt mondja, hogy foglalkoztassák ezeket az emberek részmunkaidő keretei között.

A részmunkaidő keretei között történő foglalkoztatás több mint az elbocsátás. Az lehetőséget ad arra, hogy jogviszonyban maradjon az adott ember, és úgy maradjon jogviszonyban, hogy közben minden egyéb juttatást megkaphat, amit egyébként nyolcórás foglalkoztatás keretei között is megkapna. És ha ezt a juttatást megkapja, akkor semmifajta joghátrány nem éri őt abból a szempontból sem, hogy a Munkaerő-piaci Alap pont arról szól e tekintetben, hogy megfizesse azokat a nyugdíjjárulék-, nyugdíj-biztosítási járulék-, magánnyugdíj-biztosítási kiadásokat, amelyeket egyébként a munkáltató fizetett volna meg a másik négy óra tekintetében. Ezzel biztosítja azt, hogy a későbbiekben, amikor nyugdíjba kerül, semmifajta joghátrány ne érje, és a nyugdíj összege ne csökkenjen. Erről szól ez a törvény, képviselőtársam.

Köszönöm szépen.