Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedd hajnal van már, túl vagyunk a hétfőn és ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásán, amely elvileg, céljait illetően mind az öt parlamenti párt támogatásával találkozik, mégis elképzelhető, hogy ezúttal sem lesz elfogadott törvény belőle. Pedig a megközelítés, amellyel ezt Világosi Gábor alelnök úr képviselőtársammal, Csapody Miklós és Karsai Péter képviselőtársammal az MDF-ből a parlament számára tálaltuk, kifejezetten az volt, hogy ne próbáljunk meg diktálni egyetlenegy elképzelést egy közös cél elérése érdekében, hanem megmutassunk három utat, három lehetséges utat, amely annak a három célnak a megvalósítását tudja szolgálni, amelyek a következők.

Egyrészt, hogy egy, a jelenleginél jóval kisebb létszámú parlament álljon fel ennek a törvénynek a nyomán, tehát egy kétszáz fős parlament, másrészt, hogy rövidüljön le, egyszerűsödjön a választási kampány és eljárás, és ezáltal egy egyfordulós választási rendszer alakuljon ki, harmadrészt pedig az, hogy a választások során a jelenleginél semmiképpen sem aránytalanabb, hanem ha lehet, akkor még arányosabb, a választói akaratot arányosabban tükröző parlamenti összetétel alakuljon ki.

Ezt a hármas célt különböző utakon lehet elérni. A beterjesztett törvényjavaslat három verziója közül az egyik az MSZP elképzeléséhez állt közel, a másik, mondjuk, inkább az SZDSZ-éhez vagy a saját elképzelésemhez, a harmadik pedig a Fideszéhez. Az MSZP elképzelése arról szólt - de ebben, azt hiszem, megegyezett az MDF-ével -, hogy egy országos lista alapján egy tisztán arányos rendszer szerint válasszuk meg a kétszáz képviselőt.

A számomra leginkább kedves megoldás egy regionális listás megoldás lett volna, amely a helyi elemet, a lokális elemet valamilyen módon behozza a rendszerbe, de mégis listás választásokat tart, és ezt a kialakuló régiókhoz köti, ezzel is elősegítve egyébként az önkormányzati rendszer átalakulásánál azt a fejlődést, ami Magyarország számára elkerülhetetlen lesz az elkövetkező évtizedben vagy évtizedekben, hogy a jelenlegi települési és megyei struktúráról áttérjen a kistérségi és regionális struktúrára.

A harmadik megoldás, amely a Fidesz elképzeléséhez állt közel, megőrizte volna az egyéni képviselői elemet a rendszerben, és azt a megoldást jelentette volna, hogy száz egyéni képviselői helyre jusson száz listás képviselői hely is a parlamentben, de ne kelljen külön pártlistákra szavazni, hanem az egyéni képviselőkre adott szavazatok alapján egy másodlagos számolással arányosítsuk a rendszert, egy limittel a tetején, ami ennyiben különbözik a német rendszertől, tehát hogy nincs még egy szavazás pártokra, és nem nyitott felül a rendszer. Magyarul, míg a német rendszerben addig emelik és addig bővítik a képviselők számát, amíg egy teljes arányosságot érnek el, itt a kétszáz fő behatárolja ezt az arányosítási lehetőséget.

Folytattunk tárgyalásokat, amelyeken az SZDSZ, az MSZP, az MDF és a Fidesz képviselői jelentek meg, és ahol jómagam próbáltam abba az irányba terelni az egyezkedések menetét, hogy ne ragaszkodjon ki-ki a saját maga számára kedves megoldáshoz, hanem próbáljunk egy olyan közös megoldást találni, ami el is fogadható, annál is inkább, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a törvényjavaslat eredeti szövegével ellentétben - mivel a javaslatot még tavasszal nyújtottuk be a Háznak - ez már a 2010-es választáson nem alkalmazható. Tehát még abban is meg lehetett állapodni, hogy természetesen amiről beszélünk, már nem 2010-re, hanem 2014-re vonatkozik, de ez a késedelem ez esetben egyfajta eleganciát és kulturált megoldást is jelentett volna, amennyiben ez a parlament és a parlamenti képviselők nem saját lehetséges mandátumaikról döntöttek volna, hanem a 2014-es választásról. Így próbáltam elérni, próbáltuk elérni, hogy a közvetlen érdekeltség, hogy vajon egy új választásnál egy ilyen rendszer rontja-e a potenciális győztesnek a kétharmados győzelembe vetett reményeit, ez itt most ne játsszon szerepet, és pusztán ezért ne legyen elkaszálva ez a javaslat.

Így legjobb - hogy mondjam - sejtésem szerint és különböző utalások szintjén az érezhető, hogy rajtam kívül, illetve az SZDSZ, a liberális frakció tagjain kívül az MSZP is és az MDF is hajlamos volt arra, hogy elinduljon abba az irányba, amelyet a Fidesz képviselt, és amely leginkább a Fidesznek tetsző megoldás volt, hogy a három verzió közül azt a megoldást válasszuk ki, amelyik a vegyes rendszert jelenti, a száz egyéni helyet és a száz listás helyet gyakorlatilag a kompenzációval.

A módosító javaslatok között egyrészt megjelent egy formában az MSZP elképzelése, amely a tisztán egy országos listára épülő választási rendszert jelenti, de ehhez kapcsolódó módosító indítványként a mai nap benyújtásra került szintén MSZP-s képviselő részéről egy olyan javaslat, amely ezt a változatot fogadja el.

Húsz év után az ember természetesen már nem naiv ebben a Házban, tehát nincsenek nagy illúzióim a tekintetben, hogy ér-e bármit, jelent-e bármit a kimondott szó, jelent-e bármit a sok kampányblabla, amely arról szól, hogy természetesen mindenki kétszáz fős parlamentet kíván. De azt látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy most a megegyezés érdekében három párt, tehát az MDF, az MSZP és az SZDSZ eltért attól a változattól, amelyet leginkább elfogadhatónak tartana a maga számára, hogy közelítsünk egy olyan megoldáshoz, amely esetleg a kétharmados többséget el tudja nyerni ebben a Házban.

(0.10)

Tehát én a liberális frakció részéről ki tudom jelenteni, hogy mi támogatni fogjuk azt a módosító indítványt, amely a három verzió közül azt a verziót választja ki, amely a vegyes rendszert jelenti. Érdemes lenne elfogadni, hiszen teljesen nyilvánvaló az, hogy az ezzel járó munkákra, az új választási körzetek kijelölésére - és így tovább - már nem kerülhet sor a 2010-es választásokig. Sőt, képviselőtársaimnak ezen a vitán felajánlottam azt is, hogy amennyiben presztízsszempontok gátolják azt, hogy egy, az MDF-SZDSZ-frakciókhoz tartozó képviselők által benyújtott indítványt a választójogi törvényről fogadjanak el ötpárti konszenzussal vagy legalább négypárti konszenzussal a parlamentben, akkor megegyezés esetén akár vissza is lehet vonni ezt a javaslatot, és közösen be lehet nyújtani. Hiszen ha megvan a közös elhatározás arra, hogy ezt az egyébként rendkívül egyszerű törvénymódosítást meghozzuk, akkor az bármikor elvégezhető a Házszabálytól való eltéréssel is, mert akkor ez egyszerűen csak gentleman's agreement kérdése.

Viszont annak is szükségét látom, hogy ha ebből nem történik semmi, akkor legalább a közvélemény előtt szembesíteni lehessen minden képviselőt azzal, hogy vajon akkor végül is azok a kijelentések, amelyek a nyilvánosság előtt folyamatosan elhangzanak, hogy így meg úgy vagyunk elkötelezve egy 200 fős parlament mellett, a jelöltállítás feltétele az, hogy megígérje a jelölt, hogy ő erre szavaz, akkor vajon miért nem szavazzuk meg ezt most, kulturáltabb körülmények között, amikor nem egy pártnak kellene esetleg dönteni erről, amelyik arra gondol, hogy esetleg kétharmada lesz a parlamentben. Vagy annak a pártnak esetleg nem egy szélsőjobboldali párttal közösen kell megváltoztatnia a választójogi törvényt, amely a fundamentuma mindennek, a népfelség elve gyakorlásának, a népakarat gyakorlásának a választott képviselők útján. Akkor tényleg megér egy misét az, hogy megpróbáljuk akár naivnak is tettetve magunkat eljátszani és megpróbálni elérni azt, hogy vajon képes-e a tisztelt Ház - most, ugye, az üres padsorokhoz beszélek - átgondolni azt, hogy van egyfajta felelőssége a választójogi törvénnyel kapcsolatban, és ez a felelősség túlnyúlik azon, hogy éppen ki kreál és ki hoz létre új választójogi törvényt.

Ezért hangsúlyozom még egyszer, hogy miközben jómagam és a másik két pártban lévő képviselőtársaim is hajlandók közelíteni a Fidesz által preferált modell irányába, és várunk elvileg bármilyen konkrét javaslatot, amely elősegítheti a 200 fős parlamenti, az egyfordulós választási és a jelenleginél nem aránytalanabb rendszer létrehozását, mindezt úgy tesszük, hogy eközben tudjuk azt, hogy ez nem a 2010-es választásra vonatkozna. De meg lehet hozni ezt a törvényt, és ha másra nem lesz jó ez a kísérlet, pusztán arra, hogy szembesítsük a parlamenti képviselőket és pártokat a közvéleménynek tett ígéreteivel, akkor is megérte, még akkor is, ha ilyen késői órán kell erről a dologról - hogy eufemisztikusan fogalmazzak - nem telt Ház előtt beszélni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)