Felszólalás adatai

ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gyulai Húskombinát Rt. Magyarország egyik legnagyobb húsipari vállalata, alapítási évének 1868-at, az első gyulai közvágóhíd átadását tekinthetjük.

A cég működése mindig kihatott a környék életszínvonalára, nemcsak a foglalkoztatáson keresztül, hanem az élőállat-felvásárlás révén járult hozzá még a megyén kívül is a mezőgazdasági termelők tervezhető és anyagilag is kifizetődő gazdálkodásához. Azonban az utóbbi években olyan mélyrepülésbe kezdett ez a patinás múltú üzem, ami az elmúlt egy-két hónap eseményeiben kicsúcsosodva, mára már komoly aggodalommal tölti el az egész környéket. Aki látta a Nyolcvan huszár című filmet, nem feledheti az utolsó jelenetek egyikében ábrázolt tizedelést, amikor büntetésképpen minden tizedik huszárt kivégeztek.

A Gyulai Húskombináttól minden harmadik dolgozót elküldtek, abban a reményben, hogy így megmenthetik az alkalmazásban maradt mintegy 600 ember állását. Ennek ellenére a megyei lapban A cég utolsó szalmaszála címmel jelent meg írás a patinás múltú üzem végnapjai közeledtéről. A történet egyben adalékul szolgálhat a mai kormánykoalíció gazdaságfilozófiai hátterének megvilágításához, akik fetisizálják a privatizációt, s mára már nemcsak a kórházakat, de szinte minden egyes állami tulajdont magánkézbe adnának - vagy fogalmazzunk közérthetően: játszanának át.

Hogyan magyarázzák azt, hogy ezt a nagy múltú üzemet, amely olyan kiváló minőségű hungaricumot gyárt, mint a csabai és a gyulai kolbász, a magánszektor nem tudja gazdaságosan üzemeltetni, és bezárása sajnos komoly veszélyként fenyeget? És nemcsak a mintegy 350 elbocsátott dolgozót és családjukat érinti az ügy, hanem azt a sok száz megyei sertéstartót is, akik a saját vágás megszűntével nem találnak vevőre a Gyulai Húskombinátban. Így még nehezebb versenyezniük azokkal a régebbi tagállamokban élő társaikkal, akik magasabb támogatást kapnak, és azokkal az újonnan belépő országokban termelő gazdákkal, akikhez az ottani mezőgazdasági minisztériumok hamarabb juttatják el a pénzt.

Mára odáig jutottunk, hogy választókerületem egyik településén, Dobozon, amelyet disznópásztorok falujaként írt le először egy 930 éve keletkezett oklevél, több kutyát tartanak, mint sertést. Az ezeréves hagyományokkal rendelkező állattartásnak, ha ez így megy tovább, évtizednyi jövője sincs; azt hiszem, ezt leszögezhetjük.

Mit tesz eközben a szocialista-szabad demokrata kormány, amely köztudottan érzéketlen a vidéken élők, különösen az egyéni termelők problémáira, az egyik gazda által oly találóan száz ballépésnek nevezett program keretében? Három és fél millió sertés után támogatást nyújt, kedvezményes hitellehetőséget biztosít takarmányvásárlásra, jogszabályokat változtat a földvásárlás könnyítésére, enyhít bizonyos, az uniósnál szigorúbb szabályozásokon - ami azonban csak így papíron, a fővárosból nézve tűnik hathatós intézkedésnek. Tegyük tehát úgy fel a kérdést, hogy mit nem tesz meg, vagy a kormányfő kedvenc igéjét használva: mit nem csinál a kormány, amit a termelők elvárnak tőle. Hónapokig ül a területalapú támogatásokon, ezzel a tudatos tétlenkedéssel veszélybe sodorja egyes termelőknek nemcsak az üzleti sikerességét, hanem a teljes egzisztenciáját is. Hitelt ajánl, ahelyett, hogy biztos piacot szerezne, és ezzel kiszámíthatóvá tenné a gazdálkodást. Képtelen megvédeni a magyar piacot a nagyobb támogatás vagy a silány minőség miatt olcsóbb húsok és húskészítmények importjától.

A Békés megyei kihelyezett kormányülésen is csak a fácánleves elfogyasztásában voltak sikeresek, a munkahelyek megtartását célzó programjuk nem érte el a célját. Sem a Békés megyei állattartók, sem az élelmiszeriparban foglalkoztatók nem érzékelnek semmit azokból a gazdasági eredményekből, amit a kormányzati propaganda, a közszolgálati és a kereskedelmi média teljes sávszélességben a nyakukba zúdít. Ideje lenne a beszéd helyett cselekedni, de a cselekvésre mi sem jobb példa, mint hogy a kormány megint nincs itt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)