Felszólalás adatai

Miről is van szó? Ha már a javaslat nemcsak a lakosságcsere-egyezményről szól, hanem a beneši dekrétumokat is megemlíti, akkor el kell mondani - ami ennél a pontnál különösképpen igaz -, hogy nem elég megemlékezni, hanem tenni is kell, mert ezek a dekrétumok még ma is életben vannak, de nemcsak hogy életben vannak, hanem ezekre büszke is a cseh és a szlovák állam, és egyfajta jogutódként felvállalja ezeknek a dekrétumoknak nemcsak a szellemiségét, hanem a joghatását is. Ennek dupla vagy többszörös oka lehet. Egyrészről a magyarok megalázása, megalázásban tartása, másrészt pedig anyagi okai is vannak, hiszen ezek alapján nagyon tetemes kártérítést kellene fizetniük. Ezért gondolom azt, hogy bár a megemlékezés szép, de tovább kellene lépni, és valamit tenni kellene azért, hogy ezek a dekrétumok eltörlésre kerüljenek.

Nyilván vannak köztünk olyanok, akik olvasták ezeket a dekrétumokat és belenéztek a mélységeibe is. Nekem volt szerencsém betekinteni a dekrétumok szövegébe, és mondhatom, hogy ez a legdurvább, a legkeményebb kirekesztő és a történelem egyik legsúlyosabb faji szabályozása, amely ebben a formában jelen pillanatban is hatályos lehet.

Az előterjesztés indokolásában megtalálhatjuk azokat a mondatokat, hogy a beneši dekrétumok következményei mérgezik a szlovák és a magyar nép együttélését, hozzátéve, hogy a szlovákok és a csehek általi megerősítése ezeknek a dekrétumoknak az ő szuverén döntésük. Ők bármikor megtehetnék, hogy ezektől elhatárolódnak vagy valamiféle reparációt adnak, de úgy tűnik, hogy ezt a magyar félnek, a magyar külpolitikának kellene kikényszerítenie, azonban erre eddig képtelenek voltunk. Reméljük, hogy a jövőben valamiféle lépések történnek ebben az irányban.

De az indokolásban megtalálhatjuk azt a mondatot is - és ez már Európára vonatkozik -, hogy a parlamenti emléknap célja az lenne, hogy a magyarság elűzésével kapcsolatos érzelmek a helyükre kerüljenek, és a XXI. századi Európának rendelkeznie kell azzal a demokratikus eszköztárral, amely lehetővé teszi az elmúlt század hibáinak tárgyilagos, higgadt, ugyanakkor minden részletre kiterjedő felülvizsgálatát, a konklúziók levonását. Azt kell mondjam, hogy nem rendelkezik. Ha azt nem tudjuk elérni az Európai Unióban, hogy ezeket a dekrétumokat tekintsék semmisnek, vagy legalábbis szólítsák fel a cseheket ezeknek a dekrétumoknak az elítélésére és a reparációra, akkor nem tudom, hogy miről beszélünk ma Európában és az Európai Unióban. Az előterjesztés szövegének is figyelembe kellene vennie, hogy egy olyan Európában és egy olyan Európai Unióban élünk, amelyben az alapjogok semmit nem érnek, a bizonyos népek elleni faji megkülönböztető, elüldöző, kisemmiző szabályok elfogadhatók, más népek esetében meg természetesen az apró sérelmek is fejlécre és naponta megemlékezésre kerülnek. Valami nincs rendben az Európai Unióban!

Szerintem ennek a javaslatnak az indokolásában sem lenne helye a XXI. századi Európa nagy, magasztos szellemi örökségére és demokratikus eszköztárára hivatkozni, amikor egész egyszerűen azt látjuk, hogy a jelenben, a jelen politikai körülményekben ezzel nem rendelkezik. Nem is olyan régen volt szerencsém Brüsszelben az Európai Bizottság egyik magas rangú képviselőjét megkérdezni erről a témáról, nevezetesen: hogy lehet az, hogy van egy, az Európai Unió alapjogi chartájának nevezett, egyébként szép, hangzatos szlogeneket és alapjogokat tartalmazó nyilatkozata, amely a lisszaboni szerződés óta az alapszerződések rangjára emelkedett, ennek ellenére nem hatályosul, és van olyan ország, például Csehország, amely az utolsó pillanatban ez alól felmentést kaphatott. Biztos, hogy ehhez az Európai Unióhoz szeretnénk ebben a formában tartozni? Biztos, hogy a magyar külpolitika és a magyar parlament csak annyit tud elérni, hogy egy alapjogi chartának egyébként a világon a demokráciákban mindenhol elfogadott alapjogi tézisei se kerüljenek elfogadásra, ha ott magyarok vagy netalántán németek a sértett felek?

(23.30)

Ha ezek után csak egy emlékhatározatra telik, természetesen örülünk neki, hogy legalább ezzel elindultunk, de ha csak egy emlékhatározatra telik, és ezek után nem tudjuk azt elérni, hogy akár a Beneš-dekrétumok, akár az egyéb jogsértések legalább első körben kimondásra kerüljenek, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz lesz a magyarság túlélését biztosítani a Kárpát-medencében. Ehhez kellene az Országgyűlésnek, a magyar külpolitikának és a kormánynak is a hathatós fellépése. Amíg olyan válaszokat kapunk, ahogy említettem, az Európai Bizottság magas rangú képviselőitől, mert megkérdeztem tőlük, hogy hogyan lehet, hogy ha itt mindenkire vonatkoznia kellene az alapjogi chartának és az alapjogoknak, akkor vannak, akik ez alól kivételt képeznek, homályos és ferdítő válaszok, hogy természetesen a jogok mindenkire vonatkoznak, de ennek ellenére érdekes módon az eredmények mást mutatnak

Nagyon szeretném kérni a kormánypárti képviselőket és a kormány jelen lévő tagját - mert csak Rétvári államtitkár urat látom, aki a kormányt képviseli -, hogy lépjünk fel ezekkel a jogsértésekkel kapcsolatban, és tegyünk végre valamit, hogy hatékonyan és hathatósan megtörténjen a reparáció. Egyébként hozzátéve, hogy az anyagi reparáció is, mert úgy tűnik, hogy addig eljutottunk a rendszerváltás után 20 évvel, hogy bizonyos határozatokat, amiket már meg kellett volna hozni nagyon régen, gesztusjelleggel meghoz az Országgyűlés. Megemlékezik bizonyos dolgokról, amikről már nagyon rég meg kellett volna. Viszont addig még nem jutottunk el, hogy ennek valamiféle anyagi reparációja is megillesse azokat, akik ezt elszenvedték.

Nagyon bízom benne, hogy a jövőben ezekre is sor kerülhet, mert enélkül - ahogy ezt Szávay képviselőtársam mondta - pusztán pusztába kiáltott szavak maradnak az ilyen határozatok, és egyébként az a bizalom, amivel az állampolgárok fordulhatnának az Európai Unió felé, az is elveszik, ha azt látják, hogy valakiknek mindent lehet, valakiknek a faji megkülönböztetést és a faji kirekesztést lehet alkalmazni nap mint nap; s ezt a magyaroknak nemcsak hogy tűrniük kell, hanem a magyar kormányzat és a magyar külpolitika semmilyen hathatós látható lépést nem tesz, csak állandóan hátrálásban és védekezésben van, és minden egyes, sikernek egyébként nehezen könyvelhető vagy pontosabban minden pofon nélküli napot sikernek könyvel el, mert tulajdonképpen a külpolitikánk részéről azt látjuk, hogy amelyik nap nem kapunk egy nagy sértést, és véletlenül nem törlik a magyarságba a környező országokban bele a lábukat, akkor azt már sikerként kell értékelni.

És itt lehetne akár a temerini fiúkról esetéről beszélni vagy a felvidéki eseményekről, amelyekkel kapcsolatban sajnos akárhány találkozó, akár miniszterelnöki szintű találkozó is megtörténik a különböző, külhoni magyarok lakta elcsatolt területeken, semmi nem történik és higgyék el, hogy a Fidesz-kormányzatot is a tettei és nem a szavai fogják megítélni. Nagyon kérjük, hogy a jövőben ne csak emlékhatározatokkal, hanem a jelenben a valós problémák megoldásán is dolgozzanak. Higgyék el, hogy ebben a Jobbik partner lesz, és minden olyan erőfeszítést eddig is megtettünk, ami nemcsak történelemként kezeli például a Beneš-dekrétumokat, hanem a jelenben küzd értük, és küzd azért, hogy ezek eltörlésre kerüljenek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)