A felszólalás szövege:

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt napokban több olyan hír is napvilágot látott, amely Brüsszel irányából marasztalta el a magyar gazdaságpolitikát. Köztudott, hogy az elmúlt három évben éltanulóból sereghajtóvá csúsztunk vissza. Jelenleg is egy úgynevezett túlzottdeficit-eljárás folyik Magyarországgal szemben, tekintettel az igen magas államháztartási hiányra és a magas államadósságra.

Miniszter úr bizonyára tudja, hogy az elmúlt három évben 430 ezer forintnyi államadósságot kapott minden magyar állampolgár, a csecsemőtől az aggastyánokig. Ez nyilván a brüsszeli hatóságok figyelmét is felkeltette. Nemkülönben az, hogy a magyar kormány a maga által vállalt vállalásokat sem tudta teljesíteni, gondolok itt a konvergenciaprogramra, és gondolok arra is, hogy a túlzottdeficit-eljárás keretében szintén vállaltunk lépéseket, amelyeket nem teljesítettünk.

Ennek következményeként kétféle hatás léphet fel. Az egyik, ami érinti majd a devizaalapú hiteleket felvett embereket, vállalkozókat: gyengül az árfolyam, többet kell visszafizetni azért a hitelért, amit devizában vettek fel lakásépítésre, autóvásárlásra, vállalkozások fejlesztésére.

A másik hatás viszont egyre komolyabb lesz, épp egy mai címlapos hír tudósít arról, hogy az Európai Unió biztosa, Almunia úr, akit az Európai Unió pénzügyminisztereként is szoktak emlegetni, pénzügyi szankciókat helyezett kilátásba a magyar kormánnyal szemben, azaz velünk szemben, adófizetőkkel szemben, hiszen ezt nekünk kell majd megfizetni, ha ez a szankció valósággá válik. Almunia úr azt fogalmazza meg, hogy az infrastrukturális fejlesztések, többnyire a kohéziós alapokból folyósított támogatások szűnhetnek meg, ha a magyar kormány továbbra sem tudja magát tartani a vállalásokhoz, és nem veszi figyelembe az államadósság, az államháztartási hiány csökkentésére vonatkozó előírásokat.

Miniszter úr, ezért kérdezem hát, hogy milyen lépéseket tervez a magyar kormány, hogy elkerüljük ezt a szégyent. Kérem, válaszoljon rá. (Taps a Fidesz soraiból. - Szórványos taps az MDF padsoraiból.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látom, abban egyetértünk, hogy a magyar gazdaság megítélése az Európai Unión belül ma szégyenpadon van, több szankciót fontolgat velünk szemben az Európai Unió illetékes hivatala. Itt van a mai egyik címlapos hír, szintén Almunia úr nyilatkozik az AP hírügynökségnek, ahol azt mondja el, hogy ilyen pénzügyi szankciók várhatók.

Az önök rossz gazdaságpolitikája tehát, amely ezt okozta, ezt eredményezte, úgy tűnik, most már a magyar adófizetők számára is pénzügyi teherrel jár, hiszen ha ezek a szankciók életbe lépnek Magyarországgal szemben, akkor a büntetést nyilván nem az önök fizetéséből fogják megfizetni vagy levonni, hanem azt a magyar adófizetőknek kell megfizetniük az Európai Unió illetékes hivatala felé. Ráadásul az uniós csatlakozásunk egyik értelme veszik el azzal, ha ezekből az alapokból nem jutunk támogatásokhoz.

Miniszter Úr! Azt gondolom, ideje lenne szembenézni a tényekkel, és tudomásul venni azt, hogy a rossz gazdaságpolitika ebben a formában nem tartható, változásokra van szükség.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán annyi megjegyzést engedjenek meg, hogy amikor egy kormánypárti szónok tizenöt percből tizennégy percen keresztül az ellenzékkel foglalkozik és az ellenzéki módosítókkal, akkor már lehet sejteni, hogy ott valami talán nem egészen van rendben.

Burány Sándor is ezt a megoldást választotta - nyilván oka volt rá. Oka volt, hiszen ő is tudja jól, hogy az általános vita lezárultával és a vita megkezdése óta eltelt időszak után ma ez a költségvetés rosszabb helyzetben van, mint amilyenben a beterjesztés időpontjában volt. Rosszabb helyzetben van, pedig azt mondtuk az általános vitában is, hogy ez egy kártyavár-költségvetés, egy olyan költségvetés, amely bizonytalan alapokra épített, amelyeket az Állami Számvevőszék, elemzők, kutatók, gazdaságkutató intézetek kérdőjeleztek meg.

Miért mondhatjuk azt, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint a vita megkezdésekor? A vita megkezdésekor elmondtuk, hogy ez a kormány egy lehetetlen dolgot kívánt megoldani ennek a 2006-os költségvetésnek a beterjesztésével.

(9.00)

Beterjesztett a parlament elé egy ötéves adómódosítási programot. Ennek az adómódosítási programnak a bevételi oldala jelentős felültervezéssel készült el. Nemcsak mi mondjuk ezt, az Állami Számvevőszék is kifogásolta. Az általános forgalmi adó, a jövedékiadó-bevételek jelentősen felültervezettek, 2006-ra tehát jelentős bevételi elmaradás várható.

Mindez azok után, hogy az elmúlt három évben 33 adóemelésre került sor, a kormány az elmúlt években az államháztartási hiány és az államadósság növekedését adóemeléssel próbálta meg kompenzálni. Nos, ennek a következménye lett 33 adóemelés, jelentősen nőttek mind a lakossági, mind pedig a vállalkozói adóterhek.

De miközben egy csökkenő bevétellel lehet számolni 2006-ban a bevételi oldalon, a kiadási oldalon a kormány megpróbált úgy szinten tartani, hogy közben megszorító intézkedéseket, elvonásokat is érvénybe kívánt léptetni. Négy ilyen területet látunk, ahol nagyon súlyos helyzet állhat elő 2006-ban. Az egyik a munkahelyteremtés területe, a másik az egészségügy területe, a harmadik az önkormányzatok, a települések területe, végül pedig az oktatás területe - ez az a négy terület, amelyen nagyon komoly elvonások történnek.

Nos, azt kell mondanom, hogy a kormánynak nem sikerült megoldania azt a kérdést, hogy ezekre a területekre legalább a biztonságos működéshez szükséges összegek rendelkezésre álljanak. Ha megnézzük, jól lehet látni, hogy önkormányzati normatívák szűnnek meg, olyan normatívák csökkennek nominálisan, amire az elmúlt években soha nem volt példa, mintegy 130-150 milliárd forinttal kevesebb jut a településeknek 2006-ban, mint 2005-ben. Ha az egészségügy területét nézzük meg, akkor jól lehet látni - és ezt az Állami Számvevőszék jelentése világosan tartalmazza -, hogy arra az elmúlt 15 évben nem volt példa, hogy nominálisan kevesebbet adjunk egy-egy területnek, mint ami történik majd idénről jövőre.

Nézzék meg, a gyógyszerkassza területe klasszikus példa: az idén 330 milliárd forintot költünk a gyógyszerek ártámogatására, most ehhez képest jövőre 298 milliárd forintot tervez a kormány. Mi is következik ebből? Az következik, hogy 2006-ban gyógyszeráremelésre készül ez a kormányzat, és megpróbálja a gyógyszerek árának emelésével kompenzálni azt a kiesést, amit egyébként 2005-ről 2006-ra nem biztosít a gyógyszerek ártámogatásában.

Az oktatási terület. Az általános vitában nagyon sok esetben mondtuk el, hogy nemcsak a művészeti oktatás, hiszen bár a legdrasztikusabban ott látszik ennek a kormánynak a megszorítása, de azért más területeken is nagyon komoly elvonások vannak. 14 oktatási normatíva esetében kisebb az összeg, mint korábban. Ez nem segíti elő a települések oktatási intézményeinek biztonságos működtetését.

Ebből a szempontból tehát ez egy rossz költségvetés, de miért vagyunk rosszabb helyzetben, mint a vita megkezdésekor? Azért vagyunk rosszabb helyzetben, mert időközben már nemcsak az Állami Számvevőszék, nemcsak a Nemzeti Bank, nemcsak a kutatóintézetek, nemcsak az elemzők mondják azt, hogy megalapozatlan és bizonytalan feltételezésekre épít ez a költségvetés, hanem az Európai Unió illetékese is.

A pénzügyminiszter úr nagyon komoly “fejmosástö kapott Brüsszelben abban a tekintetben, hogy Magyarországnak a saját maga által vállalt gazdasági feltételeket sem sikerült teljesítenie. Itt a konvergenciaprogramról beszélek, arról a programról, amely Magyarország felzárkózását célozta meg. Nos, ezeket a számokat mi magunk, a magyar kormány közölte Brüsszel felé, ezeket a számokat most már két alkalommal nem sikerült teljesíteni, újabb revízió alá kell venni ezt a konvergenciaprogramot.

De nemcsak erről van szó. Az igen magas államháztartási hiány és az egyre drasztikusabb államadósság miatt Magyarország a csatlakozást követően egy úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alá került. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy Magyarország kiugróan magas államháztartási hiánnyal rendelkezik, a magyar kormány túlköltekezik, és itt is vállalt a magyar kormány olyan lépéseket, amelyeket nem teljesített.

A múlt héten került sor arra az európai uniós pénzügyminiszteri tanácskozásra, ahol ez az elmarasztalás a magyar kormány irányába elhangzott. S mi is hangzott el? Az hangzott el Joaquin Almunia biztos úrtól, az Európai Bizottság pénzügyi biztosától, hogy most már Magyarország uniós támogatásoktól eshet el. Azaz komoly pénzügyi következménye lehet annak, hogyha a magyar kormány továbbra is félvállról veszi azokat a teljesíteni szükséges feltételeket, amelyeket az Európai Unió megfogalmazott Magyarország irányába.

Az eseményeket ismerjük jól, Magyarország az elmúlt három évben éltanulóból sereghajtóvá csúszott vissza, az igen magas, igen komoly adóemeléssel sem sikerült az államháztartási hiány mértékét csökkenteni, az államadósság minden határon túlmegy. Az elmúlt három és fél esztendőben a csecsemőktől az aggastyánokig minden magyar állampolgárra 430 ezer forintnyi államadósság jutott. Nos, úgy tűnik, hogy a magyar kormány ebből a szempontból tehetetlenül áll az események előtt. Ezért is veszélyes az a kártyavár-költségvetés, ami 2006-ra számunkra elkészült, és a parlament asztalára került.

Néhány kérdés, amelyet Burány képviselő úr itt említett előttem. A családtámogatás. Kétségkívül más filozófiában gondolkodik az MSZP és másban a legnagyobb ellenzéki párt. Azt gondolom, ez még önmagában nem baj. Az viszont már igen súlyos probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezeknek a módosításoknak a következményeként sok-sok tízezer család rosszabbul jár 2006-ban, mint amilyen helyzetben 2005-ben volt. Nézzük csak végig! Az egy- és kétgyermekes családok esetében éppen ez a kormány volt az, amelyik a múlt heti szavazáson az egy- és kétgyermekes családok gyermekek után járó adókedvezményét elvonta, megszüntette. (Korózs Lajos: Helyesen!) Bizony ezeknek a családoknak egy gyermeknél havi 3 ezer forint, két gyermeknél pedig gyermekenként havi 4 ezer forint volt ez a kedvezmény. Egy kétgyermekes családtól most adókedvezményen keresztül önök 8 ezer forintot vesznek el. (Göndör István: Helyette tízet adunk!)

Nézzük meg, hogy mit ad, mit kíván adni ezzel szemben a kormány! Azt mondja, hogy a családi pótlék összegét duplájára emeli. Kétségkívül pozitív és örömteli ez az esemény, tisztelt képviselőtársaim; csak ha mellétesszük azt, hogy milyen egyéb ellátások szűnnek meg, akkor már mindjárt nem ilyen kedvező a helyzet. Hiszen a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megszüntetése egy egygyermekes családnál havi 5400 forintot vesz ki a család kasszájából, és ha emellett megszűnik a 13. havi családi pótlék összege is, ezekkel együtt már egy egygyermekes család is rendkívül rossz helyzetbe kerülhet 2006-ban.

Ezekre a kérdésekre, amikor ezeket elmondtuk, semmilyen választ nem kaptunk a vitában. Néma csend volt a kormányzat szociálpolitikusai részéről is a válasz. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen árulkodó.

Az autópálya-építések ügye. Burány Sándor szándékosan csúsztat talán; én kezdem megérteni, mi volt annak az oka, hogy mind Medgyessy Péter, mind Gyurcsány Ferenc nem tartott igényt a munkájára a kormányzatban. Talán éppen ez az értetlenség volt, tisztelt képviselő úr; ugye, ön volt az, akit kétszer váltottak le, hogy egyszer távozzon egy kormányból.

Egészen pontosan mi hangzott el? Az hangzott el, képviselő úr, hogy miközben az előző kormány kilométerenként 1 milliárd forintért épített autópályát, önök kilométerenként 3 milliárd forintért építenek. (Kuncze Gábor: Ez hülyeség!) Mi az oka annak, tisztelt Kuncze Gábor, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány időszakában (Tállai András: Tapsolni kellett volna tegnap!) háromszorosára növekedtek egy autópálya építési költségei? Háromszorosára növekedtek! Mindeközben azok a közutak, amelyek nem autópályák, amelyek településeket kötnek össze, falvakat, kisvárosokat, rendkívül rossz állapotba kerültek. Nem kellene talán ezen elgondolkodni? Egy miniszter már ebből levonta a következtetést, Csillag Istvánnak hívták, ő távozott ebből a kormányból, talán éppen ez volt az oka annak, hogy itt az autópálya-kérdésben mintha kétlelkű lenne ez a kormányzat, és olyanokkal vádolná meg az ellenzéket, amelyek nem hangzottak el.

Azt gondolom, hogy erre mindenképpen válaszolni kellene, tisztelt Kuncze Gábor. Mi az oka annak, hogy miközben Horvátországban 680 millió forintért építenek meg egy kilométer autópályát, nálunk ez 2,5 milliárd forintba került a legutóbbi szakasz átadásakor is? Vajon ennek mi az oka? Nem hiszem, hogy az lenne, hogy a horvátországi építési körülmények ennyivel jobbak lennének a magyarnál.

 

(9.10)

Mit tud tenni ebben a helyzetben a Fidesz? Kármentő javaslatokat nyújtottunk be ehhez a költségvetéshez; olyan kármentő javaslatokat, amelyek megpróbálják csökkenteni azokat a károkat, amelyeket ez a kártyavár-költségvetés 2006-ra betervezett. Így négy területre kívánunk átcsoportosítani: az önkormányzatok területe, az egészségügy, az oktatás és a munkahelyteremtés. Igen, pontosan elhangzott az a szám, amit mi is átcsoportosításra javaslunk, 156 milliárd forintot szeretnénk ezekre a területekre fordítani, hiszen azt gondolom, hogy a települések biztonságos működése, az oktatási intézmények működése, az egészségügyi intézmények működése, valamint a növekvő munkanélküliség megállítása érdekében erre az átcsoportosításra mindenképpen szükség van.

Ha figyelembe vesszük, hogy csak az elmúlt egy esztendőben 54 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma, akkor azt gondolom, hogy ez a kormányzat sem spórolhat a munkahelyteremtő beruházásokon, szükség van arra, hogy a következő években is több munkahely jöjjön létre Magyarországon.

Mindezek következtében mondja azt a Fidesz, hogy változásra, érdemi változásra van szükség ebben a költségvetésben, olyan változásra, amely 2006-ban a mindennapi élet biztonságát teremti meg az emberek számára, nem pedig a bizonytalanságot növeli.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kuncze Gáborra szerettem volna reagálni, csak közben ő elment az ülésteremből - csak egy mondat akkor talán. Kitért az otthonteremtési program és a mostani Fészekrakó-program közötti különbségre is. Két számot azért hadd mondjak a képviselőtársak részére! Az otthonteremtési programban 270 ezer ember tudott akár új építésű, új lakás vásárlásába beszállni, akár pedig használt lakáshoz jutni. A Fészekrakó-program eddigi eredménye, a legutóbbi szám 16 ezer volt. Amikor tehát itt nagyságrendi különbség van, és ha jól számolom, tizenhatszorosa volt az előző kormány otthonteremtési programja a mostani Fészekrakó-programnak, akkor azért van különbség a kettő között. Arról nem is beszélve, hogy az otthonteremtési program nemcsak fiatalok számára, hanem egy szélesebb kör számára biztosított ilyen lehetőséget, míg a Fészekrakó-program egy koncentráltabb program, ebből kifolyólag persze jóval kisebb a hatóköre is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a Házszabály előírásainak megfelelően a szavazások után megtartotta a bizottsági ülését, és elfogadta azt a javaslatsort, ami alapján most a parlament a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének főszámairól dönteni tud.

Ebben a javaslatsorban, amely időközben képviselőtársaim elé került, alapvetően 3-4 olyan módosítás van, amelyre szükség volt. Az egyik - ahogy láthatják - az alapfokú művészeti oktatás támogatásánál egy átcsoportosítás az elfogadott módosításoknak megfelelően. Ugyancsak egy ilyen módosítás érinti a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetet, ahol három intézmény összevonása miatt vált szükségessé, hogy ezeknek a számait a parlament átvezesse. A számok összege egyébként nem változott, tehát ebben módosulás nincsen. Végül, de nem utolsósorban a költségvetés általános tartalékán vezettük át azokat az összegeket, amelyek módosítása a parlamenti szavazásnál megtörtént.

Mindezek alapján a bizottság a parlament elé beterjesztett, összefoglaló módosító javaslatában javasolja, hogy az Országgyűlés a központi költségvetés 2006. évi kiadási főösszegét 7506,8 milliárd forintban, a bevételi főösszegét 5975,8 milliárd forintban, a hiány összegét pedig 1531 milliárd forintban állapítsa meg.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A normaszöveggel kapcsolatban talán érdemes egy-két szót szólni arról, hogy hol is tart most a Ház. Túl vagyunk az általános vita első szakaszán, a parlament döntött a fő fejezeti összegekről, és most, a részletes vita megkezdésekor talán érdemes néhány szót szólni arról, hogy hogyan is állunk. Fel kell tennünk a kérdést, hogy jobb lett-e a költségvetés vagy változatlan maradt, ne adj’ isten, még rosszabb lett annál is, mint amit szeptember 30-án a parlament megkapott.

Az első, amit mindenképpen szeretnék hangsúlyozni, hogy az eddig elfogadott módosító indítványok után úgy tűnik, ez a költségvetés nem lett jobb. Nem lett jobb abban a tekintetben, hogy az a négy terület, amelyet az Állami Számvevőszék és a költségvetést elemzők megjelöltek, jobb helyzetbe nem került. A rosszabb helyzetből a kevésbé rossz kategóriába kettőt talán át lehet sorolni, de úgy tűnik, hogy az érdemi változások az elmúlt két hónapban elmaradtak.

Nézzük, melyek ezek a területek! Az egyik az egészségügy területe. Az Állami Számvevőszék világosan megfogalmazta azt a kritikáját, hogy az elmúlt tizenöt évben olyan még nem fordult elő a költségvetések történetében, hogy nominálisan is csökkent volna egy-egy tétel összege. A módosító indítványok elfogadása - és a normaszöveg is erre utal - sajnos nem tette jobbá a költségvetést, a gyógyító-megelőző kasszánál vagy a gyógyszerkasszánál ugyanúgy hiányoznak támogatási összegek.

Az önkormányzati terület egy kicsit talán visszakapott abból a pénzből, amit a kormány el kívánt venni tőle, de az érdemi változások itt is elmaradtak. Nem találkozom, nem tudok beszélni olyan polgármesterrel - akár az MSZP-hez kötődik, akár más politikai erőhöz -, aki azt mondaná vagy azt fogalmazná meg, hogy ez a költségvetés jobb feltételeket teremt 2006-ra, mint amilyen 2005-ben volt.

Ugyanilyen terület a munkahelyteremtés ügye. 54 ezer fővel nőtt az elmúlt egy évben a munkanélküliek száma Magyarországon, és sajnos munkahelyteremtésre az elfogadott módosítások után sem fog több pénz jutni. Rá is tüsszentett kollégám, egészségére! Ez bizony így van, ez fedi a valóságot, ez így igaz, úgy tűnik, a munkahelyteremtés nem tartozik a kormány olyan területei közé, amelyet kiemelten kívánna támogatni, vagy fontosnak tartaná. Nyugodtan megfogalmazható, hogy ezek a területek ebből a szempontból a vesztesek közé tartoznak.

De az oktatási normatívával is ez a helyzet. Az oktatás a negyedik terület, amiről azt mondtuk, hogy kevesebb összeg jut rá. Érdemi eredménynek tekintem azt, hogy a nyolcszáz alapfokú művészeti oktatást biztosító iskola - zeneiskolák, táncoktató iskolák, egyéb szakköri képzéseket végző iskolák - végül is megmenekült attól, hogy drasztikus támogatásmegvonás történjen 2006-ra, de csak azt a pénzt kapták vissza, ami 2005-re is járt. Ebben az infláció, a megnövekedett kiadások, költségek nincsenek benne. Vélhetően vagy az önkormányzatok nyúlnak majd jobban a zsebükbe - beszéltem már arról, hogy ez nem nagyon valószínű, hiszen az önkormányzatok sem kerültek jobb helyzetbe -, vagy pedig marad az, amit ezeknek az oktatási intézményeknek, zeneiskoláknak a tanárai megfogalmaztak, hogy a szülőknek kell majd vállalni a nagyobb költségeket, a szülőknek kell többet fizetniük 2006-ban. A költségvetés tehát ebből a szempontból jobb nem lett.

A vita során sokszor elhangzott kormányzati oldalról, hogy talán az ellenzék látja túlságosan pesszimistán a helyzetet. Átnéztem, hogy szeptember 30-a, tehát a beterjesztés óta, valamint a költségvetési vita megkezdése óta milyen vélemények jelentek meg külföldön Magyarországról, a magyar gazdaságról, és nem találtam olyat, amely valamilyen pozitív véleményt fogalmazott volna meg az országgal kapcsolatban. Az elemzői vélemények talán úgy foglalhatók össze, hogy nem hisz a kormánynak a piac, sem a hazai, sem a külföldi piac. Időközben napvilágot látott egy újabb felzárkózási, vagy ahogy szakszóval mondják, konvergenciajelentés, azaz hogy Magyarország hogyan kíván majd felzárkózni az Európai Unió fejlettebb országaihoz. Nem mondom azt, hogy erről a konvergenciajelentésről a kacaj vagy a gúnyos nevetés visszhangjai jönnek vissza, de egész egyszerűen úgy nyilatkoztak az elemzők is, hogy a magyar kormány hiteltelen ebben a tekintetben. Olyan forgatókönyvet fogalmaz meg a következő három esztendőre, amelynek nem lehet hitelt adni.

A hazai elemzők - bármelyiket mondhatnám: Erste Bank, Inter-Európa Bank, ING és így tovább - nagyon kritikus véleményt fogalmaztak meg mind az államadósság, mind az államháztartási hiány tekintetében. Azt mondják, az euróövezeti tagság biztosan késni fog Magyarország tekintetében. De a külföldi vélemények is hasonlók. A Morgan Stanley időközben, miközben dübörög a gazdaság, leminősítette a magyar részvénypiacot. Talán vigasztaljon bennünket, hogy ugyanez történt Csehország esetében is, de az már kevésbé vigasztal bennünket, hogy ugyanez az intézmény, a Morgan Stanley 10 százalék fölötti deficitet vár 2006-ban, azaz jóval magasabbat annál, mint amit a kormány ebben a prognózisában megfogalmazott.

De nézzünk más véleményeket is: itt van az euró kérdése. Gyurcsány Ferenc kicsit tanácstalan emberként egyik lábáról a másikra állt az euró ügyében, hol azt mondta, hogy nem kell sietni megválni a nemzeti valutától, ragaszkodjunk egy kicsit hozzá, hol azt mondta, hogy mégiscsak lesz 2010-ben euró. Most úgy tűnik, hogy a jobbik lábán áll, és azt mondja, mégiscsak 2010 lesz a céldátum, csakhogy ennek a hitelessége most már jelentősen megkérdőjeleződik. Megkérdőjeleződik, mert a piac, az elemzők ismerik a 2006-os számokat, ezek a számok pedig semmilyen tekintetben nem támasztják alá azt, hogy Magyarország ezt a kitűzött célt el tudja érni.

A Reuters jelentése úgy fogalmaz, hogy a piacgyengülés fő oka Magyarországon a deficit-előirányzatok módosítása - ez burkoltan azt jelenti, hogy a kormány időnként közöl velünk hiányszámokat, amelyek rendre nem teljesülnek -, valamint hozzáteszik azt is, hogy a 28 elemző által készített elemzői konszenzus 2013-ra teszi az euró bevezetését. Ez az emberek, de a vállalkozók számára is másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy mi fog történni az árfolyammal, hiszen Magyarországon az emberek jelentős része ma már devizában adósodik el, akár ingatlant, akár autót vásárol, vagy ha vállalkozóként valamilyen beruházást, fejlesztést meg kíván valósítani.

Sajnos, az elmúlt hetek szomorú fejleménye az, hogy az Európai Központi Bank kamatot emelt.

(9.10)

Emiatt az euróárfolyam Magyarország felé meggyengült. Várhatóan Svájc jegybankja ugyanezt a lépést fogja elkövetni, magyarán reszkethetnek a devizaadósok, ugyanis az fog bekövetkezni, hogy jelentősen nő az a törlesztőrészlet, amit ők forintban fizetnek.

És megint csak vissza kell menni a kiinduló bajok gyökeréhez: a bajok gyökere az az államháztartás, amely túlköltekezik; amely államadósságot növel; amely az államháztartási hiány mértékét nem tudja tartani; amely hiteltelen képet sugároz a külföld irányába.

És szintén van egy újabb fejlemény, amit itt meg kell említenem: az elemzői vélemények világosan megfogalmazzák, hogy Szlovákia és Magyarország tekintetében drámai változás történt az elmúlt három esztendőben. Amíg 2002-ben Magyarország a gazdaság teljesítményét tekintve megelőzte Szlovákiát (Keller László közbeszólása.), addig 2005-re ez a helyzet teljesen megfordult. Hiába kiabál itt nekem közbe Keller László képviselő úr, a helyzet sajnos ez, tisztelt képviselő úr! (Keller László: Részletes vita van!) Szlovákia - a normaszöveghez szólok hozzá (Derültség az MSZP padsoraiból.) - a két héttel ezelőtti bejelentésével csatlakozott az euróbevezetés előszobájához; Magyarország pedig fényévnyi távolságra van ettől a bevezetéstől.

Mit is fogalmaz meg például a Reuters is ebben a véleményében? Magyarország egész egyszerűen lemarad, ha az eurót nem tudja mint nemzeti fizetőeszközt felajánlani a külföldi beruházásokhoz. Nő a kockázat, csökken a befektetési tőke Magyarországra érkező mértéke. Ezért azt kell mondanom, hogy a kormányzati túlköltekezés ebből a szempontból is rontja Magyarország lehetőségét. Miközben Szlovákiánál ezek az elemzők azt mondják, hogy a 2009-es bevezetés teljesen reális, nálunk 2010 helyett egyre inkább 2012-13-as forgatókönyvekről lehet beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy az elmúlt hetek a kormány számára is elvesztegetett időt jelentenek. Ezeknek a külföldi és hazai véleményeknek a megjelenésével a kormány nem foglalkozott. Olyannyira nem, hogy amikor az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Almunia úr kiadta a harmadik olyan jelentését, amelyik elmarasztalta Magyarországot, amelyik azt fogalmazta meg, hogy Magyarország újra csak nem teljesíti azokat a vállalásait, amelyeket saját maga fogalmazott meg, akkor erre azt halljuk, hogy részben mi a csodát vagy mi az ördögöt akar Magyarországtól az Európai Unió, fogalmazza meg a miniszterelnök úr; a pénzügyminiszter pedig egy ilyen, nem is tudom, ködös optimizmussal arról beszél, hogy őt már nem is lepi meg az Európai Bizottság pénzügyi biztosának a véleménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az elmarasztaló vélemény azért, azt kell mondanom, hogy már a sokadik figyelmeztetés: harmadik alkalommal kapunk ilyet az Európai Bizottságtól. A helyzetet kicsit úgy is meg tudnám fogalmazni, hogy Magyarország eddig háromszor ment át a piros lámpán, és a közlekedés és a fizika törvényei szerint nem lehet ezt sokáig megtenni. Átmentünk egyszer, átmentünk kétszer, most átmegyünk harmadjára, figyelmeztetnek bennünket jóindulatúan, de előbb-utóbb vagy jobbról, vagy balról érkezik egy autó, és a karambol sajnos elkerülhetetlen.

Hogy ezzel zárjam, ezt fogalmazza meg egyébként az egyik szintén külföldi elemzői csoport, a Citygroup véleménye. A Citygroup azt a címet adta a Magyarországról szóló elemzésének, hogy Jéghegynek tartva. Igen, Magyarország ebből a szempontból jéghegy felé tart. A kormány egy ilyen ködös optimizmussal, azt kell mondanom, indokolatlan ködösítéssel, talán ideig-óráig még el tudja leplezni azokat a problémákat, amelyek a magyar gazdaság irányából a külföld felé egyértelműen érkeznek, de hogy a Citygroup mondatával zárjam, Magyarország helyzete a Titanicéhoz hasonló: miközben még szól a hajón a zenekar, a kommunikációs és PR-offenzíva dübörög, aközben közeledik az a jéghegy, amely egy jelentős megrázkódtatással sajnos a magyar gazdaságot és így a magyar államháztartást is arra kell kényszerítse majd, hogy a hajón mulató vezetők és kapitányok végre észhez térjenek, és valóban elkezdjenek azzal foglalkozni, ami a magyar gazdaságot versenyképesebbé tenné; ami lehetővé tenné számunkra, hogy ne egy lemaradó, sereghajtó ország legyünk, hanem egy Európai Unióhoz felzárkózó ország.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Meglepetéssel hallom, az ön által elmondottakból az derül ki számomra, hogy ön nem olvassa a Pénzügyminisztérium jelentéseit sem. A Pénzügyminisztérium szeptemberi jelentésében ugyanis éppen önök voltak azok, akik az államháztartási hiány- és deficitcélt módosították, tehát nem az a vita köztünk, hogy nő-e a hiány vagy nem, hanem hogy mennyivel nő, szerintem. Ez áll a Pénzügyminisztérium jelentésében, kérem, hogy majd olvassa el.

Ami a költségvetés számait illeti, bizonyára amikor ön is a parkolón keresztüljött vagy bejött ebbe az épületbe, már két alkalommal találkozhatott olyan emberekkel, akik idősgondozásban vesznek részt, szociális otthonok lakói, idős emberek, akik azért jöttek ide a Parlament elé, mert tiltakoztak azok ellen a javaslatok ellen, amiket önök fogalmaztak meg 2006-ra az időskorú ellátottak támogatására. Ön talán nem találkozott ezekkel az emberekkel, de kérem, hogy hallgassa meg őket vagy a képviselőiket. Többek között számukra is 2006 rosszabb feltételeket kínál, mint a 2005-ös.

Ami az önkormányzatok támogatását illeti, bízom abban, hogy egy alkalommal majd szembenéz egy polgármesterrel, és elmondja, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és hogy mindennel meg van elégedve, de a polgármesterek és a települések ezt egyáltalán nem így látják, államtitkár úr.

Önök körülbelül 150 milliárd forinttal csökkentették volna a tervezet szerint 2005-ről 2006-ra a települések támogatását. Ebből most visszaadnak 32 milliárd forintot, de több mint 100 milliárd forint még mindig hiányzik, államtitkár úr. Ezek a települések nagyon súlyos problémákkal fognak 2006-ban szembenézni. Egy kicsit úgy is tűnik számukra, mintha a 2006-os költségvetés tervezésével önök csak fél évre terveznének, aztán utánam a vízözön: történik majd az, ami történik. Ez nem felelős kormányzati magatartás, államtitkár úr! (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, Szabó képviselő úr szavai különösebb kommentárt nem igényelnek.

Államtitkár úr szavaira azonban mindenképpen szeretnék reagálni. Azt a meglepő kijelentést ugyanis még itt a parlamentben senki nem tette, hogy az önkormányzatok pazarolnak. Sok mindent mondtak már az önkormányzati rendszerről Magyarországon, hogy túlságosan szétaprózódott, hogy talán nincs meg mindenhol a megfelelő intézményrendszer, nincsenek meg az ennek megfelelő fenntartási feltételek, de azt, hogy pazarolnak az önkormányzatok, államtitkár úr, bocsásson meg, még nem hallottam. Tehát ha ön úgy gondolja, hogy valóban pazarol a magyar önkormányzati rendszer, és ezek szerint még vannak tartalékok ebben az önkormányzati rendszerben, akkor szeretném, ha ezeket mindenképpen megosztaná velünk. Mi ennek az ellenkezőjét látjuk.

Az ön másik kijelentésére, hogy az állam hogyan spórolt az elmúlt két esztendőben, engedjen meg egy számot: ma 30 ezerrel többen dolgoznak a közszférában, mint 2002-ben. Harmincezerrel! Felduzzadt az államapparátus, igen komoly túlköltekezés van ebből kifolyólag a rendszerben, tehát lenne hol csökkenteni.

A gazdaság állapotáról: ön több cég vezetője volt, mielőtt a politikusi pályára adta a fejét, így bizonyára mond az a szó önnek valamit, hogy körbetartozás. Ugye, emlékszik rá még, államtitkár úr? Úgy gondoltuk, hogy a '90-es évek elején ezt a problémát egyszer már magunk mögött hagytuk, és ezzel a magyar gazdaságnak még egyszer nem kell foglalkoznia. Nos, ha megnézi az egyik, önökhöz közel álló napilap tegnapi címlapját, az a fő címe annak az írásnak, hogy “Körbetartozik a magyarö. Igen, újra megjelent ez a jelenség, főleg az építőiparban, de más szektorokban is igen komoly körbetartozás van, amely veszélyezteti a magyar gazdaság működését. Ez részben annak köszönhető, hogy önök az államháztartási hiány csökkentése érdekében visszatartották a vállalkozóktól a törvényesen járó áfát. Ezzel kellene igazából önnek foglalkoznia, államtitkár úr, mert ezek az igazi problémák a magyar gazdaságban.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! December 6-án az egyik nemzetközi hitelminősítő intézet leminősítette Magyarország forint- és devizaadósságát, december 6-a tehát a magyar gazdaságpolitika számára nem egy Mikulás-csomagot, egy dicséretet, hanem sokkal inkább egy virgácsot hozott. Kuncze Gábor bólogat - valóban nincs új a nap alatt; ebben az esztendőben már több alkalommal megtörtént, hogy nemzetközi intézmények Magyarországot elmarasztalólag említették meg. Most mégis talán néhány percre hadd kérjem a figyelmüket ebben a kérdésben, hiszen úgy tűnik a gazdaságpolitika és a gazdaság szemszögéből, hogy Magyarország bizony fordulópont előtt áll.

Egy 15 éves folyamat szakadt meg ezzel a leminősítéssel, hiszen 1990 óta a magyar gazdaságot és így a magyar államadósságot is egyre jobb, egyre kedvezőbb módon ítélték meg ennél a hitelminősítőnél is, ám történt, ami történt, ez a 15 éves folyamat most, 2005 decemberében megszakadt.

Nem példa nélküli a dolog, ahogy említettem az előbb, hiszen ebben az esztendőben már a legnagyobb hitelminősítő intézmény, a Standard and Poor’s szintén hasonlóan vélekedett a magyar államadósságról. Ebből a szempontból tehát a megítélésünk, az államháztartás, az államadósság és így a gazdaságpolitika megítélése is kedvezőtlenebbé vált.

Ez azt is jelenti, hogy Magyarország kikerült a megbízható adósok köréből. Magyarország 2001-ben, négy esztendővel ezelőtt még egy olyan pozícióban volt, amely mindenki számára kedvezőnek tűnhetett; a tíz újonnan csatlakozott európai országból csak Ciprus, Málta és Szlovénia besorolása előzte meg Magyarországét. Négy esztendővel később, 2005-re ma oda jutottunk, hogy a tíz újonnan csatlakozott ország mindegyike megelőzi Magyarországot ebben a tekintetben. A megbízható adósi státusnak tehát, úgy tűnik, hogy búcsút mondhatunk.

De sokkal fontosabb kérdés talán az az emberek és a vállalkozók számára is, hogy mit is jelent ez a leminősítés. Hiszen könnyen legyinthetünk rá, mint ahogy ezt tették kormányzati oldalról, hogy hát egy leminősítés nem a világ vége, ettől még a dolgok mennek a maguk útján tovább. Ha jobban megnézzük, viszont két hatás már mindenképpen bekövetkezett.

Az egyik, hogy a forint árfolyama jelentősen meggyengült. Mindez rossz hír azoknak, akik devizaadóssággal rendelkeznek, devizahiteleket vettek föl. Nagyon sok ember számára a biztonságot a mindennapi bizonytalansággal szemben épp az jelentette az elmúlt években, hogy devizában, euróban, svájci frankban vagy más valutában adósodtak el. Ezeknek az embereknek a számára ma a rossz megítélés, a rossz minősítés azt jelenti, hogy többet kell fizetni majd a hiteleikért, akár ingatlanra, lakásra vették föl, akár autót vásároltak ebből, akár a vállalkozásukat fejlesztették valamilyen beruházással, bizony több ezer forintos havi törlesztőrészlet-emelkedést jelent ez a rossz minősítés, ez a rossz megítélés.

A másik esemény, ami nyilván következménye ennek a minősítésnek, hogy Magyarországnak többet kell fizetnie az államadósság kamattörlesztéséért, Magyarország tekintetében a hitelkamatok nőhetnek. Ezt ma már nemcsak a Nemzeti Bank vagy nemcsak elemzők mondják, hanem egyre több olyan külföldi intézet is, amelyek nagymértékben finanszírozzák a magyar államadósságot. Hiszen ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, a következő esztendőben is 800 milliárd forint körüli összeget fogunk az államadósság kamattörlesztésére fizetni, a magyar állam, a magyar államháztartás továbbra sincs egyensúlyban, hanem jelentős hiánnyal néz szembe.

A két hatás tehát: az egyik, hogy a gyengülő árfolyam miatt többet fizetnek majd az emberek a hiteleikért, a másik pedig, hogy a növekvő hitelkamatokért kell többet fizetnünk, amit adókon, közterheken keresztül szintén nekünk kell megfizetni.

Ennél szomorúbb persze már csak a kormányzati reakció volt. Veres János pénzügyminiszter a bizottsági meghallgatásán arról beszélt a múlt héten, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve, Magyarország kirobbanó siker valóban, és irigyelnek bennünket. Érdekes módon Tunéziával vagyunk egy minősítésben a hitelminősítők szerint. Szekeres Imre azt fogalmazta meg, hogy téved a hitelminősítő intézet, szerinte biztos, hogy rosszul látnak bennünket. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig azt mondta, hogy folytatni kell az eddigi utat. Azt gondolom, ez aztán egy valóban lekezelő és cinikus válasz arra, ami itt velünk történt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne tehát szembenézni a kormányzati oldalról is azzal, hogy a körbetartozás, a növekvő csődök, a leminősítés, az egyre drágábban törleszthető államadósság vajon jó gazdaságpolitikáról árulkodik-e, kirobbanó sikerről, vagy inkább az ellenkezőjéről, arról van szó, hogy a kormányzati sikerpropaganda nem hajlandó szembenézni a tényekkel.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Egy olyan témával kapcsolatban kérdezem a miniszterelnök urat, amely már elhangzott itt napirend előtt, ez pedig az egyházi oktatás támogatása.

Választókerületemben három településen is, Tiszafüreden, Kunmadarason és Karcagon működik egyházi oktatási intézmény. De most nemcsak ezeknek az érdekében, hanem az országosan ilyen iskolába járó 104 ezer gyermek érdekében kérdezem a miniszterelnök urat erről a fajta támogatásról.

Mint az ön számára is ismert, ezek a támogatások jelentős mértékben megkurtíttattak, azaz csökkentésre kerültek ebben a költségvetési vitában. Ez indokolta, ez tette szükségessé, hogy az ilyen iskolákba járó gyermekek szülei tiltakozó megmozduláson vegyenek részt, amely, hangsúlyozom, nem politikai szempontú megmozdulás volt (Szórványos derültség a kormánypártok soraiban.), kedves Horn képviselő úr, hanem egy olyan békés demonstráció, amely ezen emberek jogait volt hivatott demonstrálni.

 

(14.30)

 

Nem kormányellenes volt tehát, hanem azokért a célokért történt ez a megmozdulás, hogy az ezekbe az iskolákba járó gyermekek is megkaphassák azokat a támogatásokat, amelyeket egyébként állami, önkormányzati iskolába járó gyermekek megkapnak. A miniszterelnök úr számára nem kell talán elmondanom, hisz a petíció szövegét önhöz is eljuttatták, ebben a bejárónormatíva, az ott tanító tanárok, nevelők azonos elbírálása, mint az önkormányzati iskolában, a kiegészítő bérnormatíva megkapása, ezek szerepeltek.

Nos, ezekre válasz eddig nem érkezett, és azt kell mondanom, hogy ez fájdalmas, hiszen ide elsősorban a nagycsaládosok vagy a szociálisan hátrányos helyzetben lévő szülők gyermekei járnak. Nem mindegy tehát, hogy hogyan tervezhetik a következő esztendőt, ezért jó lenne abban a kérdésben dűlőre jutni, hogy vajon kívánja-e a kormány legalább azt a támogatást biztosítani az egyházi oktatási intézményekbe járó gyermekeknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mint amit egyébként más oktatási intézményekben megtesz.

Tisztelettel várom válaszát, miniszterelnök úr. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyar Bálint miniszter úr kicsit arrogáns és lekezelő válasza után abban reménykedtem, hogy ön talán egy kicsit nagyobb odafigyeléssel fordul a probléma iránt. Nem arról van szó, hogy az ellenzéki képviselők szóvá teszik a költségvetésnek egy apró szépséghibáját. Itt azért sokkal súlyosabb problémáról van szó. Arról van szó, miniszterelnök úr, hogy alkotmányellenes módon megkülönböztetik azokat a gyerekeket, akik ilyen oktatási intézménybe járnak, márpedig szerintem ez nem helyes. Mint ahogy nem helyes megkülönböztetni azokat a tanárokat sem, akik ilyen oktatási intézményekben tanítanak.

Azt gondolom, hogy az ön lakonikus válasza nem kielégítő válasz erre a kérdésre. Mi most a bizottsági ülésen kaptunk egy módosító indítványt, ahol írd és mondd, egy forinttal kívánják a normatíva összegét megemelni. Azt gondolom, hogy ez a fajta cinizmus, ez a fajta lekezelése a problémának nem helyes kormányzati magatartás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt gondolom, hogy ön kormányzati felelősséggel tartozik ezen iskolák működésének…

ELNÖK: Képviselő úr!

VARGA MIHÁLY (Fidesz): …a biztosításáért.

ELNÖK: Egy percre van önnek lehetősége viszontválasszal élni.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)