Felszólalás adatai

Rögtön kezdem a legjelentősebb és egyben legvérlázítóbb módosítással, amit a kormány becsempészett a szociális salátatörvény paragrafusai közé. Ez nem más, mint a kormány azon korábbi állításainak meghazudtolása, hogy a korábbi rokkantnyugdíjasokat érintő változások nem fogják érinteni az I. és a II. rokkantsági csoportba tartozókat, valamint a III. osztályos rokkantsági csoportba soroltak közül a 57. évüket betöltött idős embereket. A jelen törvénymódosítás a bizonyíték arra, hogy őket is elérte a végzetük, a kormány célkeresztjébe kerültek. Ez roppant sajnálatos, majdhogynem kegyetlen önöktől.

(14.50)

A kormány ugyanis gyakorlatilag kiterjesztené a felülvizsgálati kötelezettséget a 80-100 százalékos egészségkárosodással élő, súlyosan fogyatékos rokkantakra is, abban az esetben, hogyha tartós foglalkoztatásban akarnak részt venni, vagy szükségük van arra, hogy tartós foglalkoztatásba kerüljenek.

A módosítás ráadásul megnyitná a lehetőséget ellátásuk csökkentésére. Rokkantsági ellátásuk jelenlegi összegére csak akkor lennének ugyanis jogosultak a továbbiakban, ha a komplex felülvizsgálat során nem kapnának a korábbinál enyhébb minősítést. A tapasztalatok azonban mást mutatnak. Ráadásul a foglalkoztatásuk ezt követően is bizonytalan volna, hiszen az új támogatási rendszer rendkívül megnehezíti azon cégek akkreditációját, amelyek a megváltozott munkaképességű emberek fogadására készek, emellett radikálisan csökkenti a maximálisan igénybe vehető támogatások összegét is.

Így a súlyosan fogyatékos rokkantak tulajdonképpen egy kettős szorításba kerülnek: ha jelentkeznek felülvizsgálatra, félő, hogy enyhébb súlyúnak ítélik meg a fogyatékosságukat, és ezáltal csökkenni fog az ellátásuk; ha ezt azonban nem kockáztatják meg, mert bizonytalan, hogy egyáltalán munkához jutnának-e, akkor marad ez a csekélyke ellátás, ami eddig is volt nekik, de esélyük sem lesz arra, hogy az ellátásuk mellett némi pluszjövedelemre tegyenek szert, ami sokszor a víz felett tartotta őket.

Ezt a segélycsapdát és egyben szegénységi csapdát tartalmazza ez a salátatörvény, és teljesen szembemegy a kormánynak azzal az állítólagos céljával, miszerint növelni akarja a megváltozott munkaképességűek jelenlétét a munkaerőpiacon. Kérem, ez a törvény ezzel a szándékkal tökéletesen ellentétes.

Tisztelt Ház! Már most borítékolható, hogy a jogszabály hatálybalépésével biztosan csökkenni fog a foglalkoztatottsága a megváltozott munkaképességű embereknek, de nemcsak ezeké a csoportoké, hanem az összes megváltozott munkaképességű emberé, akinek a foglalkoztatása csak úgy kifizetődő a munkáltató számára, ha kap hozzá bértámogatást.

A jelenlegi foglalkoztatók közül nagyon sokaknak kell majd végiggondolniuk, hogy az új feltételek mellett egyáltalán vállalni tudják-e majd a foglalkoztatását ezeknek az embereknek. Ezt mi pontos visszajelzésekből tudjuk, ugyanis elég sok visszajelzést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy ellehetetlenülnek azok a foglalkoztatók, akik a legnagyobb szándékuk szerint készek lennének arra, hogy méltó körülmények között foglalkoztassák megváltozott munkaképességű embertársainkat.

De azok sem lesznek egyébként könnyebb helyzetben, akik eddig ilyet nem tettek, mert ők is kétszer meggondolják majd, hogy ilyen feltételek mellett felvállalják-e a bürokratikus és rengeteg költséggel járó terhet. Ismerem a tárca álláspontját, hogy ez nem lenne rengeteg költséggel járó, és hogy önök csökkentették a bürokráciát. Én jelzem, hogy a salátatörvényben nem ez szerepel. Tehát akkor meg kellene változtatni a szöveget, hogyha ezt a célt kívánják elérni.

Soltész államtitkár úr a tegnapi napon azonnali kérdésemre adott válaszában a következőket mondta: "Az egész országnak az az érdeke, hogy azok az emberek, akik valóban több százezren vannak, minél többen munkahelyet találjanak, minél többen ne segélyből, ne támogatásból éljenek, hanem saját magukat is el tudják tartani." De idézhetnénk kereszténydemokrata képviselőtársaink közül is például Nagy Kálmánt. A képviselőtársunk azt mondta, hogy "a módosítások vezérgondolata, hogy nem élhet teljes értékű életet, aki nem tesz a másikért, ezért hangsúlyozzuk a munka fontosságát".

Őszintén szólva, ez most már kezd egy ilyen unalomig ismételt kormányzati mantra lenni, csak most már fel kell ismerniük, hogy attól még, hogy önök többször elmondják ezt, a dolgok önmagukban nem fognak változni. Attól nem lesz több munkahely, hogy a Széll Kálmán-terv értelmében három év alatt 217 milliárd forintot akarnak megspórolni a rokkantakon. Attól meg végképp nem lesz több munkahely, ha a kormány minden, munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoport foglalkoztatását a közmunkaprogramban akarja megoldani.

A Soltész államtitkár úr által mondottakhoz hasonlóan, miszerint a felülvizsgálatok korábbi módszerének segítségével munkaügyi problémát próbáltak a nyugdíj oldaláról megoldani, mi most azt mondhatjuk, hogy a kormány a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatás problémáját próbálja az erre teljesen alkalmatlan közmunkával megoldani. Ez ugyanolyan elhibázott, a valódi problémára egy álmegoldással reagáló lépés, mint az előbbi, és ez különösen igaz a megváltozott munkaképességű emberekre. Az ő esetükben még kevésbé alkalmas eszköz a közmunka arra, hogy foglalkoztathatóságuk és munkaképességük javuljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem túl udvarias dolog nekünk felróni azt, hogy méltánytalannak tartjuk, hogy mindössze egy hétvégét adnak arra, hogy az amúgy elég terjedelmes és - mivel salátatörvény - nagyon sok információt tartalmazó törvényt megismerjük, én hadd jelezzem önöknek, hogy önöknek is szükségük lett volna az időre ahhoz, hogy alaposabban elő tudják készíteni ezt a törvényt, mert én most tételesen végig fogok menni több olyan paragrafuson, amely ellentmondásokat tartalmaz, és amely megnehezíti a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazkodását az új helyzethez. Így, kérem, nem lehet felkészülni egy új élethelyzetre, hogy maga a törvényjavaslat is hibákat tartalmaz.

De akkor nézzük konkrétan a paragrafusokat! A 30. § egy ellentmondást visz a törvény eljárási szabályaiba. A módosítás indokolása szerint ugyanis a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy szükséges rendelkezni a megváltozott munkaképességű személyek ellátása tekintetében arról, hogy az esetlegesen visszamenőlegesen járó összegbe be kell-e számítani azt az ellátást, amely a jogosultat nem illette volna meg, az ezen felül kiutalt összeget pedig vissza kell követelni.

Ezzel a kiegészítéssel egymásnak ellentmondó eljárási szabályok kerülnek bele a törvénybe, ugyanis a megváltozott munkaképességűek ellátásairól szóló törvény 7. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a rehabilitációs ellátásra jogosult azon a napon, amelytől a rehabilitációs ellátás megállapításra kerülne, rendszeres pénzellátásban részesül, a rehabilitációs ellátás a rendszeres pénzellátás megszüntetésének napját követő naptól állapítható meg. Világosan látszik, hogy ez egy ellentmondás, hiszen a törvény egyszerre mondaná ki, hogy az ellátás csak a más rendszeres pénzellátás megszüntetésének napját követő naptól állapítható meg, és azt, hogy a megváltozott munkaképességűek ellátása élvez úgymond elsőbbséget, és ha a jogosultság kezdetének visszamenőleges időpontjában már fennállt egy másik pénzbeli ellátás, ami magasabb összegű volt, mint az új rokkantellátás, akkor a különbözetet vissza kell fizetni. Szóval, ilyen kaliberű tévedéseket nem szabadna hagyni egy javaslatban.

A 31. § pedig lehetővé teszi az ellátott kérelmére való felülvizsgálatot. Ez a módosítás csak azért került bele a törvénybe, hogy a komplex felülvizsgálatra eddig nem kötelezett rokkantak is kérhessék felülvizsgálatukat a támogatott foglalkoztatásban való részvételük érdekében. Ezt az indokot mi mélyen elítéljük.

Ahelyett, hogy olyan szabályozást hozna a kormány, miszerint az eddigi I. és II. csoportos rokkantaknak a korábban az ORSZSZI által kiállított szakhatósági állásfoglalása is elegendő lenne a bértámogatással való foglalkoztatáshoz, őket is felülvizsgálatra kötelezi. Önmagában támogatható az, hogy az ellátottak kérhessék a felülvizsgálatukat, de nem így, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy ne például csak az előírt felülvizsgálati napokban vagy tartós állapotrosszabbodás esetén lehessen elmenni felülvizsgálatra, hanem egyéb időpontokban is. De így, hogy a tartós foglalkoztatásban való részvételhez köti, ez nyilvánvalóan más szándékot és nem humánus szándékot tükröz a kormányzat részéről.

Ez alatt a paragrafus alatt szerepel az a módosítás is, amely kimondja, hogy a felülvizsgálat során megállapított állapotváltozás esetén az új ellátást a megállapítást követő második hónap első napjától lehet igénybe venni. Ez egyébként megint egy ellentmondás, mert a 33. § (7) bekezdése mást tartalmaz.

A 35. § szerint 2011. december 31-ig a rehabilitációs hozzájárulás vonatkozásában csak azt a személyt lehetett megváltozott munkaképességűnek tekinteni, akit munkaszerződése szerint legalább napi négy órában foglalkoztattak. Végre valami jó rendelkezést is olvastunk, ezt ugyanis támogatni tudjuk, hiszen a 2011. évi január 1-jétől hatályos, a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvény ezt a paragrafust kivette, de mi indokoltnak látjuk visszatenni önökkel egyetértésben, tisztelt kormánypártok, ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint olyan alacsony óraszámú foglalkoztatás is elegendő a rehabilitációs hozzájárulás kiváltásához, amely valójában nem szolgálja a munkavállaló rehabilitációját.

Akkor ott a 36. §, amely megint csak az I. és a II. csoportos rokkantakkal kapcsolatos változást érinti. A törvény szerint nincs semmi garancia arra, hogy a felülvizsgálatot végző hatóság nem írja felül a korábbi szakhatósági minősítést. Ezzel a kormány gyakorlatilag megnyitja a lehetőséget az előtt, hogy az eddig védettséget élvező, korábbi I. és II. csoportos megváltozott munkaképességűeket is az új minősítési rend szerint bírálják el, és új ellátási típusba sorolják. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ismétlem, semmi más magyarázat nincs arra, hogy miért ne lehetne ezekre a csoportokra vonatkozóan egy olyan praktikus szabályt beiktatni, ami a korábbi ORSZSZI-állásfoglalás alapján teszi lehetővé a támogatott foglalkoztatásban való részvételt.

Még egy rész van a törvényben, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. A 42. § indokolása szerint ugyanis az ellátásokat átalakító törvény januári hatálybalépése óta eltelt gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt az ellátások összegének megállapítására vonatkozó szabályozás pontosítása. Az, amit itt módosít a törvény, gyakorlatilag a felülvizsgálat során rokkanttá minősítettek közti ellátásbeli differenciálás bevezetése.

Ez semmiképpen nem tekinthető a gyakorlati tapasztalatok alapján előálló pontosításnak, ugyanis csak az lehet a hátterében, hogy a kormány számol a felülvizsgálatra eddig nem kötelezettek felülvizsgálatra jelentkezésével, és ezért akar módosítani a szabályokon, és differenciálni akar köztük. Ugyanis ezentúl, ha a négy rokkantsági kategória szerinti besorolásban enyhébb besorolást kap az illető, lehetővé válik a korábbi rokkantnyugdíj összegének a csökkentése. Csak abban az esetben kaphatja valaki tovább a korábbi összeget, ha ugyanolyan minősítést kap, azaz pontosan ugyanakkora százalékot, mint korábban, aminek viszont elég kicsi a valószínűsége, hiszen az új minősítés szabályai más százalékokkal számolnak. Ha enyhébb kategóriába kerül, akkor rá is az új megállapításúakat illető minimálbérplafonok fognak vonatkozni. Ez azért több mint pontosítás a korábbi gyakorlati tapasztalatok alapján. Ismétlem, ez egy teljesen új szabályozási hely ebben a törvényben.

Ezzel ráadásul az LMP maximálisan nem ért egyet, mert nem gondoljuk azt, hogy a korábbi I. és II. csoportos rokkantakat felül kellene vizsgálni, mint már többször hangoztattam. Emellett ez egészen biztosan foglalkoztatás-ellenösztönző hatással fog bírni, hiszen minden rokkant marad inkább a biztos magasabb összegű ellátásban, mint hogy ezt kockára tegye azzal, hogy jelentkezik egy bizonytalan kimenetelű felülvizsgálatra a bizonytalan jövedelemszerző tevékenység érdekében.

(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Tehát hangsúlyozom, itt kétszeres bizonytalanság van, hogyha a megváltozott munkaképességű ember szemszögéből szemléljük a világot, amit bátran ajánlok az illetékes tárcának is. Ezzel a kormány ugyanis a foglalkoztatás támogatásához rendelkezésre álló alacsony források miatt mesterségesen alacsony szinten akarja tartani a támogatott foglalkoztatásban részt vevők szándékát, ez pedig elfogadhatatlan, és ráadásul ellentétes azzal a korábbi szándékkal is, amit a kormánypártok kommunikáltak a korábbiak során.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

(15.00)