Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika szerint közös feladatunk az irodalmi kincsek megőrzése. A civilek, politikai csoportosulások, a kormányzati pozícióban lévők, de valamennyi felelősen gondolkodó, kultúrát és irodalmat kedvelő honfitársunk közös felelőssége ez.

Az elmúlt hetekben láthattuk a Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni öröksége körüli történéseket, amelyek komoly aggodalommal töltöttek el minket. A Radnóti saját kezű megjegyzéseit, kiegészítéseit is tartalmazó kiadványokat és Gyarmati Fanni könyvtárának értékes darabjait december elején aukcióra vitték. A hagyaték számos értékes darabja került árverésre. Véleményünk szerint olyan tárgyak kerültek az aukcióra vagy antikváriumokba, amelyek bár szigorú értelemben nem az irodalmi hagyaték részei, azokat mégis a nemzeti örökségünkhöz tartozónak gondoljuk. Ilyen értékek többek között a lapokban megemlített kormánypárti képviselő által akár saját magának, akár bárki másnak megvásárolt, Füst Milán által Radnótinak dedikált kötet vagy a költő könyvtárából előkerült Márai-kötet is.

Nem titok, hogy a mi kezünkben is megfordult például olyan, a ’30-as években kiadott párizsi útikönyv, amely útmutatója volt a párnak a költészetet ihlető párizsi útjaikhoz. Ugyancsak a kezünkbe került az örökségből a Nyugat folyóirat olyan példánya, amelybe kézírással írtak; vélhetően még a költő saját kezűleg tette ezt. Ezeket az értékes példányokat az LMP egyik lelkes könyvgyűjtő tagja, mellesleg az egyik kerület oktatási bizottságának delegáltja találta meg az antikváriumban. Sajnos, különböző antikváriumokban és aukciókon kell összehalászni a hagyaték értékes részeit. A megvásárolt köteteket a Karinthy Frigyes Gimnáziumnak adományozta, ahol civil összefogással közel 50 kötet talált otthonra. Itt nemcsak a diákok, de bárki érdeklődő megtekintheti, megismerheti őket. Ha nem találjuk meg ezeket a darabokat, talán sosem váltak volna közkinccsé.

Most már kijelenthető, hogy Gyarmati Fanni könyvtárának számos eleme szétszóródott, sőt egy része véglegesen beazonosíthatatlanná vált. A sajtóban arról cikkeznek, hogy már hamisítják is az egyes köteteket. Az LMP számára elfogadhatatlan, hogy egyesek még csak nem is tisztességes üzletet csinálnak az örökségből.

Mindezeknek és az ehhez hasonló értékeknek véleményünk szerint a nemzeti kultúránkat kellene gazdagítania, és mindenki számára megtekinthetővé kellene válnia, nem pedig magángyűjtők gyűjteményét gazdagítania. Ez érthetően nem az örökösök, hanem az állam felelőssége is. Miközben természetesen tiszteletben kell tartani a személyesen megnevezett örökösök jogát a hagyatéki tárgyak kezelésére, hangsúlyozni kell azt is, hogy a hagyaték egésze szimbolikus szellemi értelemben bizony nemzeti kincs. Véleményünk szerint a közös könyvtári és műtárgyi hagyatéknak közgyűjteményben lenne a legméltóbb helye, nem pedig szétszórtan, magántulajdonban.

Az örökség részét képező könyveket, folyóiratokat és tárgyi emlékeket elérhetővé kellene tenni az olvasók és minden érdeklődő számára. Arra kellett volna törekedni, hogy ne szétszóródjon az özvegy által 70 éven át magányosan és hihetetlen kitartással, hűséggel megőrzött közös könyvtár és a műtárgyak együttese.

Radnóti és Gyarmati életműve és hagyatéka irodalmi, esztétikai és etikai értelemben is kétségkívül világszínvonalú. Ennek megfelelően hagyatékuk gondozása is ennek megfelelő alázatot, szakértelmet, valamint mindenekelőtt etikus magatartást követel mindnyájunktól és a teljes magyar társadalomtól is. Az LMP nem akarja semmilyen politikai célra felhasználni a költő hagyatékának kérdését, egyszerűen csak szeretnénk felhívni a figyelmet az irodalmi értékek egyben tartásának fontosságára. A költő és felesége által ránk hagyományozott kincset, az irodalmi alkotásokat, valamint közös életük teljes tárgyi és szellemi hagyatékát a lehető legteljesebb mértékben meg kell őriznünk.

Természetesen nem csak Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni hagyatékával és örökségével kapcsolatban gondoljuk ezt. Akár jogszabályi változtatásokkal is, de szükségesnek tartunk olyan lépéseket, amelyek kulturális örökségünk megőrzését, egyben tartását és megismerhetővé tételét szolgálják. A kultúra közös ügyünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)