Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy már a vitában is elmondtuk, ez a törvényjavaslat olyan problémákat orvosol vagy próbál orvosolni, aminek jelentős része nem is létezne akkor, ha önök nem ilyen módon nyúltak volna hozzá a közoktatás átalakításához.

Néhány ilyen problémát vegyünk sorra, ha már az iskolai szegregációnál tartottunk, akkor folytassuk itt! A szakma és a közvélemény is meglehetősen egységes az iskolai szegregáció megítélésében, abban, hogy mindenki elítéli az iskolai szegregációt, és hogy küzdeni kell a szegregáció minden formája ellen. Ebben szerintem vita biztosan nincs akár az MSZP, akár a kormányoldal között.

A vita abban van, hogy ez a törvényjavaslat mit nyújtott ezen e területen. Úgy gondoljuk, hogy egy olyan passzust tartalmazott, amely lehetőséget adott a szegregációs szabályok rugalmas alkalmazására, és módosító javaslatot nyújtottunk be, hogy ez ne így történjen.

Nemcsak mi gondoltuk ezt, hanem számos olyan civil szervezet, amely ezen a területen foglalatoskodik, és amelynek hasonlóan az MSZP-hez, ugyanez volt a véleménye. Tehát nem pusztán az MSZP-vel szembement úgymond ez a fajta jogalkotási szándék, hanem a civil szféra, az ezzel foglalkozók jelentős részének véleményével is.

A kormányzat egy kicsit módosított ezen a ponton, belátta talán a korábbi tévedését, ám azt gondoljuk, hogy az iskolai szegregáció értelmezésében nem szabad puhítani a törvényt, nem szabad lehetőséget adni ennek a puhább értelmezésére, hiszen ahogyan abban egyébként valóban mindenki egyetért, küzdeni kell az iskolai szegregáció minden formája ellen.

A második a korai iskolaelhagyás kérdése. Önök csökkentették a tankötelezettség korhatárát 18 éves korról 16 éves korra. Amikor ezzel szembesítjük önöket, akkor folyamatosan elmondják, hogy számos más ország is létezik, ahol a tankötelezettség korhatára 16 éves kor vagy akár ennél alacsonyabb is, azonban arra már kevésbé tudnának önök példát mondani, hogy mely országokban csökkent a tankötelezettség, mely országok azok, ahol az elmúlt néhány évtizedben az volt a tendencia, hogy csökkentik a tankötelezettséget. Ilyen országot szerintem nem tudnak mondani.

Azért nem tudnak, mert máshol tudják azt, hogy amikor csökkentik az oktatáshoz, a tudáshoz való hozzáférést, akkor valójában a társadalmi esélyeket is csökkentik, csökkentik azon gyerekek esélyeit, akiknek az iskola az egyetlen mód a tanulásra. De folytatták ezt a pusztítást akkor, amikor a gyermekvédelmi felelősök kötelező foglalkoztatását megszüntették, illetve szétverték az ifjúságvédelmi jelzőrendszert. Ennek meglett az eredménye, mert az EU-ban egyedülálló módon csak hazánkban emelkedett a korai iskolaelhagyók százalékos értéke. Ez egy rendkívül tudatos, vagy ha tetszik, rendkívül eredményes, agresszív esélyegyenlőség-ellenes politika következménye volt.

(20.30)

Az önök intézkedéseinek minden eleme azt okozta, hogy a korai iskolaelhagyás Magyarországon emelkedett; sajnos ez tény. Ehhez képest azt tudom mondani, hogy azok az elemek, amelyek a törvényben újabb definíciókat hoznak be a korai iskolaelhagyás visszaszorítása érdekében, ezek, azt hiszem, akár még, ha lehet mondani, jó szándékú irányok is, ám hatástalanok maradnak, hogyha az alapvető problémával nem szembesülünk, ha nem szembesülünk a jelzőrendszer fölépítésének a problematikájával, vagyis azzal, hogy jelen pillanatban ez a jelzőrendszer nem működik, és ha nem szembesülünk azzal, hogy a tankötelezettség alsó határát növelni kell. Erre is óvatos javaslatot tartalmaz ez az előterjesztés, hogy a 16. életévről nő a tankötelezettség arra az időpontra, annak a tanévnek a végéig, amikor az illető betölti a 16. életévét. Ez egy kis növekedés, azt gondolom, hogy innen még azért jelentős elmozdulásra lenne szükség.

Hasonló problémákat eredményezett az iskolai államosítás. Egy rendkívül torz rendszer jött létre, amely képtelen mind a helyi igények megjelenítésére, mind pedig a hatékony oktatásirányítás működtetésére. Jól jellemzi ezt a helyzetet, hogy a KLIK korábbi átvilágítása ‑ a hírek szerint ‑ megdöbbentő eredményeket hozott, ám ezt az átvilágítást sem tudhatjuk meg teljes fényében, teljes nyilvánosságában, merthogy letitkosították ezt az átvilágítást, ezt pedig az önök kormánybiztosa végezte, tehát nyilvánvalóan nem valamiféle ellenzéki ügynököt sikerült ide beépíteni, az önök embere végzett egy átvilágítást, amelynek a pontos eredményéről a mai napig sem tudhatunk semmit.

De ez a káosz, ami itt van, és önök néhány fogalom, a működtető fogalmának az újrafabrikálásánál próbálnak ezen a káoszon úrrá lenni; azonban nyilvánvalóan nem ez a lényeg ebben a kérdésben, nem az a probléma, hogy önök egy-két fogalmat rosszul definiáltak, ez a rendszer eleve rossz. Több esetben a KLIK késik a rezsi kifizetésével, volt olyan iskola, ahol napokra kikapcsolták a telefont, illetve nyilván azoknak a pedagógiai tartalmaknak, amelyeket helyben megalkottak, azoknak jó része ‑ a központi forráselvonások okán ‑ már a múlté gyakorlatilag.

Az óvodai és bölcsődei férőhelyhiány is állandósult a közoktatásban. Ehhez képest a törvényjavaslat kevés pozitív pontjának egyike az óvodai-bölcsődei többcélú intézmény megalkotása. Ez egy régóta létező koncepció a szakmában, gyakorlatilag ezzel, azt gondolom, hogy itt akár egyet is lehet érteni, logikus válasznak tartom, félő azonban az, hogy ez nagyon sok helyütt nem fogja megoldani a problémát, de mindenképpen előremutatónak tartjuk ezt a fajta intézkedést. Azt lehet mondani, hogy ez kevés, egyike annak, ami szerintünk jó irányba tett jó lépés.

Akadozik a tanfelügyelői rendszer kiépítése. Ehhez képest tehát könnyítik a törvényben a közoktatási szakértőkre és a szaktanácsadókra vonatkozó szabályokat, és általában igaz az ebben a törvényjavaslatban, hogy minden olyan akadálynál, amivel a közoktatás kapcsán szembesült a jogalkotó, ott puhításokat tartalmaz a törvény, például a szakképzettség nélküli pedagógusok foglalkoztatása kapcsán.

Szétverték az érdekegyeztetés rendszerét, és a pedagógusok nagyobb kontrollja érdekében létrehozták a Nemzeti Pedagógus Kart. Erre is egy könnyítést tartalmaz a szabály, tovább próbálja definiálni, hogy mi ez a Nemzeti Pedagógus Kar, ugyanakkor azonban egy mérhető eredmény ‑ legyünk igazságosak a Nemzeti Pedagógus Karral kapcsolatban ‑ azért történt, a Nemzeti Pedagógus Kar fennállása óta egy alkalommal, pontosan annak az elnöke a fennállás óta egy alkalommal tudott nyilatkozni valamely konkrét jogszabályról, azonban ez a konkrét nyilatkozat is roppant érdekes, mert akárhogy kerestem, csak a sajtóban találtam meg elnök úr nyilatkozatát, de magának a karnak a honlapján nem.

Azt gondolom, ha egy ilyen szervezetet létrehozunk, amelyik elvben a pedagógusokat összefogja és képviseli, akkor azért joggal elvárható lenne tőle, hogy a pedagógusokat érintő jogalkotások kapcsán naprakész véleményeket fogalmazzon meg. De hasonlóan elmondható ez gyakorlatilag az összes területen, amihez ez a törvényjavaslat hozzányúlt, hogy olyan kudarcoknak a beismerése és javítási szándékai, amelyek korábban nem voltak; gondolok például az iskolaigazgatókra vonatkozó kedvezmények kapcsán a jogalkotásra, amely nyilván reakció arra, hogy soha nem jelentkeztek ilyen kevesen iskolaigazgatónak, mint a mostani tanévekben. De számos megoldatlan feladat is van előttünk, például a nem pedagógus közalkalmazottak helyzetének javítása vagy a közismereti óraszámok elégtelensége a szakképzésben, és ezeket még lehetne sorolni.

Azt gondolom, hogy ezzel a módosító csomaggal nem lehet nagyon mást csinálni, mint magával a törvénnyel, teljesen újra kell fogalmazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)