Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! További felszólaló nem jelentkezett, ezért a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Veres János államtitkár urat, kíván-e reagálni. (Dr. Veres János: A szavazás után!) Nem kíván reagálni. A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/6458. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/6458/9. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés egy szakaszban tárgyalja a részletes vitát. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

A látható többség az indítványt támogatta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjaira. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki felszólalni.

Horváth János képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi törvény módosításáról szóló javaslathoz én tisztelettel benyújtottam három módosítót, az igen tisztelt képviselőtársaim számára ez elérhető, nekem is itt van a kezemben egy példánya.

Javaslataim szándéka, célja az, hogy tisztázzanak bizonyos meghatározásokat, hiszen olyan intézményről van szó - a Magyar Nemzeti Bank, a jegybank, a központi bank, különböző jó nevek léteznek erre az intézményre -, aminek a működése valóban igen fontos, annak is látja, úgy is látja a világ. Tehát jó, ha a szavak pontosan azt jelentik, ami a szándék, és mást nem is jelenthetnek. Hiszen törvények hozatala és törvények alkalmazása; bizony tudjuk, tele van a világ azzal, hogy a törvény alkalmazói néha mást olvasnak ki belőle, mint amit a törvényalkotó szándékozott. Tele van az irodalom, magam hányszor találkoztam vele, és nyilván mások is, amikor vagy a bíró, vagy egy egyeztetéskor visszamennek és kívánják megtudni, mi is volt a törvényalkotó szándéka.

Tisztelt Országgyűlés! Az első javaslat, módosítás, amit én tisztelettel benyújtok, az egy kiegészítés, arról szól - és olvasom azt a szöveget, amit én javasolok -: “A Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikát az optimális árstabilitás, munkanélküliség és gazdasági növekedés érdekében az Európai Központi Bankkal egyetértésben folytatja.ö Ez volt a szöveg. Ezt módosítja azt az előterjesztő által érkezett szöveget, amely azt mondja, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem fogadhat el utasítást sehonnan sem, kormányoktól - és most olvasom -, “az Európai Központi Bank kivételévelö.

Ezt az öt szót kérem én tisztelettel kiiktatni, és ehelyett azt mondani, hogy nem fogad el senkitől utasítást, az Európai Központi Bankkal a Magyar Nemzeti Bank nem utasításkapás és utasításadás viszonylatában van, hanem társulásban. Az Európai Központi Bankkal együtt állapítják meg a nemzeti bankok a monetáris politikát. A francia meg a német, meg a dán, meg a belga, a többi huszon-valamennyi, és a Magyar Nemzeti Bank része ennek a társulásnak, és együttesen végzik a monetáris politikát.

Ez a törvény nem írja le a folyamatot, hogy hogyan is ülnek körül egy asztalt, és kinek mennyi súlya van, és hogyan történik ez. Ha kellene, szívesen magam is adnék tanácsot abban, hogy intézmények hogy szoktak ilyet kidolgozni, és nyilván ki fogják dolgozni. Én most itt a princípiumot hangoztatom, azt, hogy társulási viszony van, és nem utasítás. A Magyar Nemzeti Bank nem fogad és nem kap ukázt valahonnan.

A második módosítóm valóban szavak pontosítása, amikor azt javasolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa határozza meg és valósítja meg a monetáris politikát. Itt a monetáris tanács - két szó beszúrását javasolom azzal a szándékkal, mert ez pontosabb. Mert a Magyar Nemzeti Banknak mint egy jogi intézménynek van egy igazgatósága, és az hozza a bankra vonatkozó döntéseket; tehát, hogy mi történik az épülettel meg a személyzettel, meg a vagyonnal, meg mindennel. De nem az az intézmény hozza a döntéseket, hanem, hogy mondjam, az az alintézménye - ezt a szót használom -, nevezetesen a monetáris tanács, része a Magyar Nemzeti Banknak, egy egész különleges része, de az hozza ezt a döntést.

A harmadik módosítóm, igen tisztelt Ház, arra vonatkozik, hogy az Állami Számvevőszék hogyan is viszonyul a jegybankhoz, és itt az általam javasolt szöveg három sor, engedtessék meg, hogy olvassam. “Az Állami Számvevőszék hatásköre kiterjed az MNB működésének és gazdálkodásának egészére, beleértve azok hatását az MNB vagyonára, jövedelmére és eredményeire, kivéve a monetáris politika gyakorlásának hatásait és következményeit.ö Itt azt kívánom hangoztatni, és arra gondolok, hogy az alkalmazás során a jövőben, akik ezzel foglalkoznak, javukra lesz azt tudni, az ÁSZ-t és mindenki mást tudni, hogy a felelőssége az Állami Számvevőszéknek a teljes vizsgálat, de azt ne vizsgálja, és azért nem felelős, hogy a monetáris politika következményeképpen gazdagabb vagy szegényebb lesz a Magyar Nemzeti Bank. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Azt hiszem, elnök asszony, eléggé részleteztem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öt perc a felszólalási időkeret, képviselő úr. (Dr. Horváth János: Bocsánat!) Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, ötperces időkeretben.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Horváth János képviselőtársam mondandójához egy ponton kapcsolódnék, ahol egyébként vele is vitázom, és ezt is normálisnak tekintem. A költségvetési bizottsági ülésen is elmondtam azt, hogy ha azt nézzük, hogy a Magyar Nemzeti Banknak adhat-e valaki utasításokat, akkor csak az Európai Központi Bankban találhatjuk meg ezt a szereplőt, aki ezeket az utasításokat adhatja.

Horváth képviselő úrnak igaza van, hogy ez nem egy direkt alá- és fölérendeltség, tehát szó nincs arról, hogy az Európai Központi Banknak, mondjuk, olyan lenne a jogállása, hogy minden helyzetben utasítani tudná a tagállami bankokat. Az Európai Központi Bankot a tagállami bankok, a tagállamok nemzeti bankjai hozzák létre, ezért az ő logikájában neki igaza van, amikor azt mondja, hogy egyfajta sajátos társulási viszonyban vannak egymással, hiszen az Európai Központi Bank és a tagállami bankok alkotják együtt a központi bankok európai rendszerét. Azonban, ha a szerződés szövegét megnézem, és azt gondolom, hogy a szerződés szövege egyértelműen eldönti azt, hogy társulási viszony ide vagy oda, van-e utasítási joga az Európai Központi Banknak, akkor azt kell mondanom, hogy a maastrichti szerződés módosítása során egy jegyzőkönyvet csatoltak a szerződéshez.

(18.10)

Ez a szerződésnek része, és ez a következők szerint szól. Ez a jegyzőkönyv egyébként a központi bankok európai rendszeréről és az Európai Központi Bank alapszabályáról szól. Ennek 14. pontja és annak is a 3. tétele a következők szerint fogalmaz: a nemzeti központi bankok szerves részét képezik a központi bankok európai rendszerének, és az Európai Központi Bank iránymutatása, illetve utasításai szerint folytatják tevékenységüket. Tehát, ha a szerződés szövegét hűen veszem, akkor azt kell mondanom, hogy az én felfogásom szerint ebben az utasítási jog is benne foglaltatik.

Nekem nem ezzel van gondom, hanem a beterjesztett törvényszakasz 1. §-ával. Abban én azt látom, hogy a beterjesztő egy kalap alá veszi az Európai Központi Bankot az Európai Unió más intézményeivel vagy szerveivel, és felfogásom szerint a szerződést áttanulmányozva nem alapozható meg ez az állítás. A szerződésnek, az Európai Közösség szerződésének 4. cikke 1. pontja sorolja fel az Európai Közösség intézményeit az Európai Parlamenttől a számvevőszékig. Azt is hozzáteszem, hogy az intézmény és a szervezet szót a szerződés is felváltva használja. Ennek a 4. cikknek a 2. bekezdése sorolja fel az előbb említett fő szervek mellett a mellékszerveket. Ilyet kettőt ismer: a Regionális Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát, és mindaz, ami utána jön, azt már nem a 4. szakaszban szabályozza, hanem egy új szakaszban, a 4/a szakaszban és a 4/b szakaszban.

A 4/a szakasz szól az Európai Központi Bankról és az európai bankok rendszeréről. Az Európai Központi Bank oly nagy fokú függetlenséget élvez az európai intézményektől, hogy nem tekinthető a szó klasszikus értelmében véve európai intézménynek. Nyilvánvalóan kapcsolódik az európai intézményekhez, a szerződés szabályozza, hogy hol érintkezik a Parlamenttel, a Tanáccsal és a többi intézménnyel, tankönyveket is tudnék idézni, itt van előttem a megfelelő tankönyv, nincs ennek még igazi terminológiája, de egyértelműen az a helyes következtetés, hogy ez nem egy olyan intézmény, ami besorolható a többi intézmény közé. Ennek egy sajátos jogállása van, ez csak érintkezik az Európai Unió intézményeivel.

Ezért azt javaslom tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy az a kapcsolódó módosító indítvány, amelyet Horváth Jánossal és a szocialisták közül Gőgös képviselő úrral nyújtottunk be közösen, feloldaná ezt a problémát, mert csak egy szórendet kellene megcserélni az 1. szakaszban, ami után teljesen világos lenne mindenki számára, hogy az Európai Központi Banknak ez a sajátos jogállása, ez a nagyon nagy függetlensége, szemben más európai intézménnyel, ebben a törvényszakaszban is értelmezhető lenne.

Ez nemcsak egy formai kérdés, amiről én beszélek, hanem egy lényegi kérdés. Azért lényegi kérdés, mert én elismerem azt, hogy ettől a sajátos jogállású egyéb szervezettől még az utasításokat is el kell fogadnia a magyar központi banknak, ezért fontos, hogy érzékeltessük, hogy ez nem az Európai Unió intézményeinek egyike, amelyeknek egyébként egyiknek sincs lehetősége arra, hogy nemzeti bankokat utasítson, vagy ne adj' isten, iránymutatásokkal ellásson. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény annál többet érdemel, mint ahányan most részt veszünk ennek a vitáján, hiszen valóban egy alapintézmény, a pénzügyi rendszer és a gazdaság egy olyan intézményéről van szó, amely függetlenségének kérdése láthatóan az előző felszólalásokban is fontos értelmezési, szakmai értelmezési kérdéseket vet fel.

Horváth János képviselő úrnak a másik módosító javaslatához kapcsolódóan szeretnék szólni, amely a 2. §-hoz kapcsolódik, de az eredeti törvény 4. § (1), (2) bekezdése, amely a Nemzeti Bank monetáris tanácsának a helyzetét, illetve annak hatáskörét próbálja meg pontosítani, meghatározni. A vita során is, amely a költségvetési bizottságban lezajlott, világossá vált, hogy még a kormány részéről, de a képviselők részéről sem egyformán értelmezték ezt a helyzetet, hiszen valójában a monetáris tanács meghatározza és a Nemzeti Bank valósítja meg teljes szervezetével a monetáris politikát.

Erre vonatkozóan azért fontos erről szólni, mert a Fidesz szerint több olyan kérdéskörben az eredeti törvénymódosítás, amelyet a kormány nyújtott be, további bizonytalanságokat, pontatlanságokat és szerintem tévedéseket helyez el a törvény módosításában; a parlamenti vita és a bizottsági vita során is kiderült, hogy az Európai Unióval nem is voltak egyeztetve ezek a módosítások, ez nem az Állami Számvevőszék, nem az Európai Unió vagy éppen az Alkotmánybíróságnak az észrevételeiből ered, ezért azt módosításokkal nehéz javítani. Ezért érdemes hozzátenni, hogy mely pontok azok, amelyek egyértelműen - a Fidesz, amennyiben ezt a törvénymódosítást el fogja utasítani - ezt a függetlenséget veszélyeztetik. Ennek a függetlenségnek a mai helyzetben teremti egy olyan bizalmi kérdéskörét, amely vitatott helyzetbe hozhatja a Nemzeti Banknak a jövőbeli néhány hónapját, amikor egyébként is látjuk, hogy napról napra kényes helyzetben van a monetáris tanács és a Nemzeti Bank is, amikor a monetáris politikával, de azon belül is az árfolyam-politikával kapcsolatos lépéseit, döntéseit hozza meg.

Itt különösen érdemes kiemelni a törvénymódosítás 11. §-át, amely a monetáris tanács tagjai felmentésének körülményeit taglalja. Ez több szempontból értelmezhetetlen és pontatlan megfogalmazásokat jelez, de mindenféleképpen arra alkalmas lesz, hogy a rosszul szereplő... - a kormány szempontjából vagy a felügyelőbizottság, amelyben a kormányzat tagjai többségben vannak, alkalmat adhat arra, hogy a monetáris tanács tagjait befolyásolja, fenyegetését kifejezze. A 12. § is ezt támasztja alá, amely szintén, azt gondolom, alapjaiban sem elfogadható, hiszen a felügyelőbizottságnak egy további ellenőrzési pontot teremt meg ez a módosítás, de valójában a felügyelőbizottság létéről mi azt gondoljuk, hogy helytelen. Ma sokkal helyesebb lenne, különösen amikor ilyen bizalmi válságban van a magyar gazdaság és szereplőinek megítélése, az egy fontos jelzés lenne, ha a felügyelőbizottság megszüntetéséről gondolkodna a parlament és a kormányzat, és pont ellenkezőleg, mint hogy további hatáskört kíván adni.

Harmadrészben pedig, ez már csak jelzés, ami a 15. §-ban jelenik meg, a törvény 65. §-ához kapcsolódik, amely a kormány kezébe helyezi az osztalékfizetéssel kapcsolatos döntést. Nem a parlament fog dönteni, ahogy eddig szabályozta a megfelelő formulán keresztül, hanem a költségvetés mindenkori kiszámíthatósága érdekében, ahogy ez az indoklásban is olvasható, gyakorlatilag a pénzt, a szabad forrásokat elvonhatja a Nemzeti Banktól, szűkítve annak mozgásterét, gazdálkodásának a szabadságát, a jövőbeli évekre való felkészülést.

Tehát összegezve, határozottan szeretném jelezni, hogy ezt a három pontot nem támogatjuk, viszont figyelmébe ajánljuk a kormánynak, hogy pont a pontos, egyértelmű beszéd érdekében dr. Horváth János képviselő 2. módosító javaslatának további értelmezésére keressük a közös megoldást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Horváth János képviselő urat illeti a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Megdicsérhetjük önmagunkat, az Országgyűlés, hogy itt az Országgyűlés plénumán szakkérdéseket vitatunk meg, sőt még egy további dicséret: egy párton belül, tetszenek látni, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség milyen egy demokratikus intézmény, mi, képviselőtársak itt tisztázunk dolgokat, és nem átallunk külön nézetet vallani a pontosítás, a szakosítás és a javítás módjával.

(18.20)

Ez pozitívum, és szeretném, ha ez nem ritkaság lenne, hanem mások is megtennék.

Nos, a lényeghez. Tisztelt Országgyűlés! Hargitai képviselő úr hivatkozott a nagy könyvekre, én is belenéztem, és ahogy az idegen nyelvből lefordítva az iránymutatás - ahogy a képviselő úr idézte is pár perccel ezelőtt -, én is úgy fordítom le. De ha már kicsit szemantikus tudománnyal vagy művészettel foglalkozom, az iránymutatás és az irányítás nem szükségképpen azonos, de bizonyosan nem azonos az utasítással. Az iránymutatás és utasítás különböző fogalmak, és különösen az alkalmazás során. Elképzelhető, hogy ez valóban szemantikus jelentőségű, és ezzel nem illene az idejét igényelnem a tisztelt Országgyűlésnek, azonban az alkalmazásuk során valamikor elképzelhető, hogy a jogalkalmazó hasznát veszi ennek a mostani vitánknak és tisztázódásunknak.

Ez volt a szándékom a kétperces hozzászólásban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselő nem jelentkezett felszólalásra, ezért a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Veres János államtitkár urat, kíván-e válaszolni.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: A szavazás előtt kívánok.