Felszólalás adatai

Teljesen indokolatlan, hogy egy egyébként március 15-én hatályba lépő polgári törvénykönyvhöz, úgy, hogy maga a polgári törvénykönyv, benne az ingatlan-nyilvántartási szabályok, tehát a dologi jogi könyv bő fél évvel ezelőtt el lett fogadva, a kormány most terjeszti be hétvégén a javaslatot úgy, hogy már kedden tárgyaljunk róla. Ennek ésszerű indoka nincsen, ez annyit jelent, hogy önök lebecsülik magát a parlamenti eljárást, lebecsülik az állampolgárokat, lebecsülik a nyilvánosságot is. Ráadásul kár is ezzel így bánni, egy ilyen törvényjavaslattal, hiszen nagyon sok praktikus információ van, ami nemcsak az ügyvédeket, hanem a jogkereső állampolgárokat is foglalkoztathatja, ráadásul van jó néhány előremutató változás is ezen a téren, amit tulajdonképpen átvezet az ingatlan-nyilvántartási törvényen ez a törvény, mármint előremutató, hasznos újítás az új polgári törvénykönyvben. Igen, én is itt, ebben a körben említeném meg azt, hogy ez a javaslat alkalmazhatóvá teszi azt, amire az elvi lehetőség eddig is megvolt, hogy a föld és az épület tulajdonjoga váljon el egymástól, hogy adott esetben a földhasználati szerződést be lehessen jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Tehát praktikussá teszi azt, hogy adott esetben a földnek a tulajdonjogát megtartva lehessen engedni ingatlanbefektetőknek, hogy egy épületet felhúzzanak. Szintén előremutató az, hogy megengedi az elidegenítési és terhelési tilalom intézményének a szétválasztását, és tulajdonképpen ez a törvényjavaslat nem más, mint a polgári törvénykönyvnek ezeket az újításait vezeti át az ingatlan-nyilvántartási törvényen.

Ugyanakkor abban szintén csatlakoznom kell Staudt képviselőtársamhoz, hogy legalábbis nem szerencsés, hogy a polgári jog szabályait ilyen módon széttagolja az elmúlt fél év kodifikációja. Tehát az, hogy születik egy polgári törvénykönyv - ami, ha úgy tetszik, még terjedelmesebb is a kívántnál, hiszen magát a társasági törvényt is magába foglalja, a családjogi törvényt és a többi -, ugyanakkor a polgári törvénykönyv hatályba léptetéséhez egy temérdek olyan törvényt használnak, amire így, ebben a formában vélhetően nincs szükség, illetve a későbbi jogalkalmazást akár évtizedekre is bizonytalanná teheti az, hogy egy csomó széttagolt törvényben kell kutakodni, konkrétan pedig valóban, ha az ingatlan-nyilvántartási jogot nézzük, akkor fönn fog állni az a helyzet, hogy egyszerre kell két anyagi jogi törvényt és egy eljárási törvényt nézni. Azt gondolom, hogy erre semmi szükség, nem biztos, hogy szükség volt arra, hogy a polgári törvénykönyv magába foglalja az ingatlan-nyilvántartási szabályokat, vagy ha ez volt a jogalkotói szándék, akkor magát az egész ingatlan-nyilvántartási jogot a polgári törvénykönyvbe be kellett volna iktatni, ebben az esetben természetesen erre a törvényjavaslatra se lenne szükség.

Az, hogy egy olyan jogterületet, ami minden állampolgárnak a legalapvetőbb szükségleteit érinti, tehát magyarul, hogy fedél legyen mindannyiunk feje felett, ami az egyszerű jogkereső állampolgárok számára is egy fontos törvény, hiszen ennek alapján lehet akár öröklés, adásvétel, ajándékozás jogcímén tulajdonjogot átvezetni, kikényszeríteni a tulajdonjog-változást, egy ilyen törvényt szerencsés könnyen áttekinthető formában jogszabályba önteni. Megfordítva, nem szerencsés az, ha az egyszerű jogkereső állampolgárnak több törvény között kell hadonásznia, ha ki akarja abból hámozni, hogy mire és hogyan van joga.

Annak idején, amikor a polgári törvénykönyv vitája folyt, a polgári törvénykönyv így szétszedett ingatlan-nyilvántartási szabályaihoz annak idején az LMP-frakció beterjesztett egy módosító javaslatot, amely arról szólt volna, idézem, hogy "Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap, illetve térkép tartalmát, valamint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, feljegyzés és a széljegyzet ingatlan-nyilvántartási igény alapjául szolgáló okiratok tartalmát bárki megismerheti, arról feljegyzést készíthet..." és a többi, és a többi, és a többi. Magyarul, szerettük volna feloldani azt a helyzetet, hogy kizárólag a jogi érdek igazolásával lehet a tulajdoni lap tartalmához hozzáférni. Miért? Azért tettük ezt a javaslatot tavaly ősszel, mert a lakásmaffia még mindig szedi az áldozatait, és egy-egy ingatlanvásárlásnál, illetve -eladásnál sokszor még a mindenre kiterjedő körültekintés sem elegendő. Ebben az országban szerencsétlen emberek százai, ezrei veszítették el és veszítik el ma is a fedelet a fejük felől úgy, hogy mindenféle sötétben szerencsét kereső maffiahálózatoknak esnek áldozatául, és különösen a kezeletlen devizahitel-krízis az, ami sok esetben az embereket végképp megfosztja a lakhatás lehetőségétől. Ilyen helyzetben nem értünk egyet azzal, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok nyilvánosságát a Ptk. korlátozza, nyilván a jelenlegi törvény ebből a szempontból alárendelt a polgári törvénykönyvnek.

Az a helyzet, hogy amennyiben szűkre szabjuk a nyilvánosságot, akkor korlátozzuk adott esetben tényfeltáró újságírók, jogvédő szervezetek, tehát mindazon személyek, szervezetek munkáját, akik a lakásmaffiák gyilkos tevékenységét föl akarják göngyölíteni. A legnagyobb ellenszer mindenféle visszaéléssel szemben, nemcsak a politikai korrupcióval szemben, hanem a lakásmaffiával szemben is a nyilvánosság, az átláthatóság. Akkor lehet azt felgöngyölíteni, hogy milyen bűnszövetkezetek azok, amelyek emberek szerencsétlenségéből próbálnak hasznot kovácsolni, akkor lehet fölgöngyölíteni, hogy kik a devizahitel-krízis vámszedői, ha az ingatlan-nyilvántartás alapvető információihoz bárki hozzáférhet. Hiszen ne legyen illúzió, az elmúlt 10-15 év bemutatta, hogy önmagában az állami szervek az ilyen családi katasztrófákat előidéző maffiaszervezeteknek a munkálkodását nem képesek hatékonyan megfékezni.

Akkor van remény arra, hogy a lakásmaffiával szemben fellépjünk, akkor van remény arra, hogy a devizahitel-krízis vámszedői ellen fellépjünk hatékonyan, ha van eszköz olyan civil szervezetek, jogvédő szervezetek, olyan tényfeltáró újságírók kezében, akiknek küldetésük az, hogy a szerencsétlen sorsú embereket, az olyan embereket, olyan családokat, akiknek a feje felől el akarják szedni a fedelet, megmentsék, van lehetőségük ezeknek a szervezeteknek, ezeknek az újságíróknak arra, hogy az alapvető információkat felgöngyölítsék. Ha szabadon hozzá lehet férni az ingatlan-nyilvántartás adataihoz, vagy ha csak a legszükségesebb adatvédelmi korlátozásokkal, de egyébként hozzá lehet férni az ingatlan-nyilvántartás alapvető információihoz, akkor nagyon könnyen fölgöngyölíthető az, hogy néhány kirívóan igazságtalan és szemérmetlen adásvételi ügylet mögött, néhány aljas szándékból végrehajtott ingatlanárverezés mögött valójában milyen érdekcsoportok húzódnak meg. Be kell látni, hogy az állami szervek ezeknek a hálózatoknak a hatékony felgöngyölítésére alkalmatlanok.

(14.30)

Ha fönntartjuk az ingatlan-nyilvántartási tartalomnak ezt a típusú korlátozását, ami így van évtizedek óta, akkor továbbra is nehezítjük a tényfeltáró újságírók, jogvédő szervezetek munkáját.

Én azt látom, hogy akkor, amikor a devizahitel-krízis kezeléséről beszélünk vagy beszél a kormányzat is, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy milyen vámszedői vannak ennek a krízisnek, és azokat a mások szerencsétlenségéből, balsorsából hasznot húzó hálózatokat csak a nyilvánosság, az átláthatóság képes megfékezni. Nem utolsósorban újra utalnék arra, amire tegnap a tárgysorozatba-vételi vitán is utaltam, hogy továbbra is kezdeményezzük, hogy ne lehessen a bankoknak a devizahitel-szerződésekből eredő követeléseiket különböző behajtó cégekre átruházni.

Összességében azt gondolom, hogy szakmai szempontból természetesen ez egy korrekt törvényjavaslat. Adott esetben támogatható törvényjavaslat, a benyújtás módja felháborító. Jegyzem meg, nemcsak ennek a törvényjavaslatnak, hanem a tegnapi, mai ülésnapon szerepelt majd' féltucatnyi törvényjavaslatnak ez a gyakorlatilag a parlamenti eljárást megcsúfoló, rekordsebességű benyújtása teljesen indokolatlan és felháborító. Az, hogy így nyújtanak be törvényjavaslatokat, magát a kormányzati működést teszi egyébként bizonytalanná, hiszen az ilyen típusú jogalkotási munkánál a törvényalkotási, jogalkotói, illetve kormányzati kudarc gyakorlatilag kódolva van az egész rendszerbe. Ráadásul, amikor így terjesztenek elő törvényjavaslatokat, esélyt sem hagynak arra, hogy normális egyeztetéseket, konzultációkat lehessen lefolytatni.

Ebben a körben még egy dolgot szeretnék fölemlíteni, mert kivételesen egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amit nem Vas Imre képviselőtársunk hegesztett össze és terjesztett a Ház elé, hanem a kormány maga. Tehát ilyen csoda is van, hogy a kormány végzi alkotmányos rendeltetését, és törvényjavaslatokat készít.

Csakhogy az a helyzet, hogy 2010 végén a Ház egyébként LMP-s szavazatokkal is elfogadott egy jogalkotási törvényt. Ebben a jogalkotási törvényben viszont szerepel egy olyan szabály, hogy abban a nem várt kivételes esetben, amikor a kormány készíti elő a törvényjavaslatot, akkor társadalmi egyeztetést is le kell folytatni, sőt hatástanulmányokat is kell készíteni. Bátorkodom megkérdezni az államtitkár urat vagy az államtitkár urakat, hogy milyen hatástanulmányok készültek, mondjuk, az itt előttünk álló törvényjavaslattal kapcsolatban, illetve milyen társadalmi egyeztetést folytattak le.

Hogy kapcsolódjak az előbbi okfejtésemhez, engem például érdekelne, hogy akkor, amikor az ingatlan-nyilvántartás szabályait alapvetően érintő módosításról van szó, akkor konzultáltak-e például azokkal az érdekvédő szervezetekkel, akik pontosan a lakásmaffiákkal szemben próbálják meg az állampolgárokat megvédeni. Tehát történt-e a jogalkotási törvénynek megfelelően társadalmi nézetegyeztetés? Mert ha nem, azt gondolom, hogy alapvető eljárási hiba történt a törvényjavaslat benyújtásával kapcsolatban. És talán nem ártana, ha legalább a kormány a saját maga által beterjesztett törvényeket komolyan venné.

Viszont azt továbbra is fenntartjuk, hogy miközben ez a törvényjavaslat szakmailag korrekten végrehajtja az ingatlan-nyilvántartási törvényen azokat a módosításokat, amik egyébként az új polgári törvénykönyvből következnek, az ingatlan-nyilvántartás alapvető információinak nyitottságát, átláthatóságát biztosítani kell. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Olyan ingatlan-nyilvántartási törvényre van szükség ma Magyarországon, amely legalább a lehetőségét megadja annak, hogy az embereket megvédjük attól, hogy félbűnözői csoportok, maffiahálózatok földönfutóvá tegyék őket, kiszolgáltatottá tegyék őket, vagy kiszolgáltatottságukból hasznot húzzanak. Ezért követeltük már tavaly ősszel is, hogy a jogi érdek igazolása nélkül is bizonyos adatokhoz hozzá lehessen férni, mert egyébként ezeknek a félbűnözői hálózatoknak a fölgöngyölítésére nincs remény. Természetesen akkor, amikor úgy fogalmaztam, hogy szakmailag korrekt átvezetése a polgári törvénykönyv dologi könyvének az ingatlan-nyilvántartási törvényen ez a törvényjavaslat, akkor természetesen arra is gondolok, hogy az új polgári törvénykönyv dologi könyvében számos hasznos újítás van, volt a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvhöz képest.

Előttem szóló képviselőtársam is említette azt, hogy hatékonyabbá válhat a föld, illetve a rajta létesített épület tulajdonjoga elválásának átvezetése az ingatlan-nyilvántartáson, illetve ugyancsak üdvözölni tudjuk azt, hogy az új polgári törvénykönyv és így most már az ingatlan-nyilvántartási törvény is valósággá teszi, hogy az elidegenítési és a terhelési tilalmat bizonyos jogügyleteknél a felek szét tudják választani. De ami a legfontosabb célja lenne az ingatlan-nyilvántartási jog megújításának, hogy olyan átláthatóságot, olyan nyilvánosságot biztosítsunk, ami az embereket a devizahitel-csapda vámszedőitől, illetve a lakásmaffiától képes megvédeni.

Köszönöm szépen.