Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap témája, a megélhetési menekültek tömeges megjelenése Magyarországon, az elkövetkező évek egyik legfontosabb társadalompolitikai problémája lesz, ami az Európai Unióval kapcsolatos vitáinknak is a középpontjában fog állni.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egész egyszerűen azért, mert aki járt már európai országokban, az láthatja, napnál világosabb, de mindenki leírja a szakemberek közül, hogy akármilyen is volt a különböző európai tagállamoknak a bevándorlási politikája és menekültpolitikája, sikeres integrációs modellt felmutatni tudó európai uniós tagállam nincs. Magyarul: úgy ülnek ott egy ilyen problémahalmaz tetején, hogy nem tudnak példát mutatni arra, hogy sikeres integrációs probléma bármelyik tagállamban lett volna, Svédországtól Spanyolországig, holott egyébként nagyon különböző kísérletek, nagyon különböző eljárások, nagyon különböző társadalmi fogadtatás, hozzáállás volt, és rendkívül különböző pénztámogatással kísérletezett az Európai Közösség, és hiába, a legliberálisabb országok egyike, ahol a legnagyobb toleranciát mutatták, a legtöbb pénzt költötték erre, Svédország, ott éppúgy felgyújtják időnként a menekültek, illetőleg az ő leszármazottaik a nyilvánvaló integrációs kudarc okán a svéd főváros utcáit és kerületeit, mint egyébként ezt láttuk Párizsban vagy szerte az Európai Unióban, ahol látszik, hogy ez a probléma megoldatlan.

Magyarország hosszú-hosszú ideig az Európai Unió tagjaként szemlélte ezt a helyzetet, de nem voltunk érintettek, mert egészen 2012-ig a Magyarországra érkező menekültek száma elhanyagolható mértékű volt, volt egy speciális magyar eljárás, ami egyébként kellő visszatartó erővel is bírt ahhoz, hogy nagy tömegű menekültek érkezzenek Magyarországon keresztül az Európai Unióba. Az idegenrendészeti őrizetbe vétel mint eljárás azt jelentette, hogy mindenkit, aki illegálisan lépi át a magyar határt, a magyar hatóság őrizetbe vesz, egészen addig, míg a vele kapcsolatos eljárást le nem bonyolítják. És ez az eljárás, ez a rendszer minden évben a 2000-2500 fő között tartotta a Magyarországra illegálisan beérkezők számát.

Az Európai Unió ezt megkifogásolta, Magyarországnak el kellett törölnie 2012 első harmadában az idegenrendészeti őrizet intézményét, és onnantól kezdve a menekültáradat elképesztő mértékben nő. Önök is ismerik a számokat, de érdemes ezt ideidézni: 2012-ben 2500 volt a menekültek száma Magyarországon, akik illegális határátlépéssel menedéket kértek, 2013-ban 18 ezer, 2014-ben több mint 42 ezer, és ma február 20-áig, az év első két hónapjában több mint 26 ezer! Ráadásul napnál világosabb: ezeknek az embereknek a kérelme döntő többségben nem jogos, nekik nem lehet menekültstátust adni. Például azért, mert a február 20-áig több mint 26 ezer menedéket kérőből 22 ezer Albániából (Sic!) jött, akiknek nem lehet megadni, mert Albánia biztonságos harmadik országnak számít. Nincs olyan európai uniós ország, amelyik megadná nekik a menekültstátust!

Az is napnál világosabb, hogy ez a probléma bennünket terhel. Az uniós szabályok azok, hogy ott, ahol először menedékért folyamodott az illegális határbelépő, ott kell lefolytatni az eljárást, akkor is, ha egyébként időközben innen elmegy. Ezért ma potenciálisan azzal nézünk szembe, hogy durván több mint százezer olyan ember van, akiket előbb-utóbb Magyarországra fognak visszaküldeni az európai uniós országokból, már csak azért is, mert egyébként számukra vagy ezek döntő többsége számára nincs is lehetőség jogi értelemben arra, hogy bármely európai ország lefolytassa a menedékkérelmi eljárásokat, hiszen beléptek az országba, Magyarországra, itt vettek tőlük adatokat, ujjlenyomatot, és ez az európai nyilvántartásba bekerült. Bárhol, ahol hivatalos eljárás alá vonják őket az Európai Unió bármely országában, az a feladat, hogy onnan Magyarországra fogják visszaküldeni őket, hogy itt folytassuk le az eljárást. Tehát ez a százezer ember potenciálisan már bennünket terhel.

Még akkor is, hogy ha most nincsenek itt, mert tudjuk egyébként ‑ és ez is nagyon fontos ‑, ezek az emberek nem jóhiszeműek, hiszen nekik is tudni kell, ugyanis nagyon fel vannak készülve, hiszen az idei illegális határátlépőkön látszik, hogy felkészítették őket erre szakosodott ügyvédek, embercsempészbandák, tehát nekik azt is tudni kell, hogy ha Magyarországon nyilvántartásba veszik őket, hiába mondja azt a magyar hatóság, hogy nincs módunk idegenrendészeti őrizetbe venni őket, és egyelőre a menekültügyi őrizet is rendkívül szűk körüket érinti, de ők nem jogosultak továbbutazni másik európai uniós országba. Tehát akkor, amikor ők eltűnnek innen, azonnal a rosszhiszeműségükről tesznek tanúbizonyságot. Megjegyzem, a magyar hatóságok természetesen mindenkinek elmondják ‑ külön meglehetősen sok pénzt költve a tolmácsokra ‑, hogy azért, mert menekültstátusért folyamodott Magyarországon, Magyarországon kell maradnia. Ezt egyébként kötelező elmondani. Tehát ők pontosan tudják, mert ha még az embercsempész nem mondta el nekik, a magyar hatóság mindenkinek megmondja, hogy neki Magyarországon kell maradnia, nem jogosult más európai országba utazni. Ehhez képest a felük egy nap alatt megy el, és körülbelül a maradékukból 20-30 százalék néhány nap alatt. Tehát igazából a töredékük marad egyelőre Magyarországon. Amikor elhagyják Magyarországot, már rosszhiszeművé válnak, függetlenül attól, hogy egyébként jogosan fordultak menekültstátusért vagy sem. És vissza fogják őket küldeni. Ez nem választható, kötelező visszaküldeni őket. A német hatóságok vagy a franciák, bárkit mondok, akkor sem tudnák lefolytatni az eljárást, ha akarnák, mert jogszerűtlenné válik.

Nem lehet nem észrevenni azt a rendkívül szoros összefüggést néhány hónap elcsúszással, hogy ha a hazánkba beérkező menekültek azzal néznek szembe, hogy idegenrendészeti őrizetbe vétetnek azonnal az eljárás végéig, vagy pedig menekültügyi őrizetbe veszik őket tömegesen, akkor ez a szám lecsökken, mindig lecsökkent drámaian, amikor ez a fenyegetés volt, és mindig megemelkedett ugrásszerűen, amikor ez elmúlt. És ma ott tartunk, hogy Magyarország a második tranzitország Európában az olaszok után a menekültek számát tekintve. És a számok döbbenetesek. Ha valaki erre azt mondja, hogy ezzel nem kell foglalkozni, vagy az ezzel az üggyel foglalkozás, nem tudom, milyen szélsőséges politikai irányzatokra jellemző, az a homokba dugja a fejét, az súlyosan téved; ez nem oldódik meg magától, látszik a számokon. Arról nem is beszélve, hogy kötelességünk ezzel foglalkozni, míg nem teremtünk olyan helyzetet, amikor az első számú feladatunkért, a magyar emberek biztonságért és annak biztosítására mindent megtettünk.

Ráadásul mindez nem kerül kevésbe a magyar államnak. Gondoljuk csak meg, hogy az egy menekültre jutó költség egy nap 4600 forint. Tessenek kiszámolni, hogy ez mennyi pénz! Milyen boldogok lennénk, ha más eljárásban is ennyit tudnánk adni adott esetben másoknak. És ezért azt gondoljuk, hogy ha nem most foglalkozunk ezzel a kérdéssel, akkor lehet, hogy úgy szabadul ki a szellem a palackból, hogy már nem lesz módunk normális keretek között ezzel foglalkozni.

Sokan vetik fel, hogy segíteni kell ezeket az embereket. De hát hogy lehet azokon segíteni, akik azonnal el is mennek? Akik nem jóhiszeműen állnak egyébként a magyar hatóságokhoz, mert tudván-tudva, hogy megszegik a szabályokat, azonnal elmennek? Hogy lehet segíteni nekik, amikor tudjuk, hogy egyébként a döntő többségük olyan országokból jön, olyan státusban van, hogy nem jogosult menekültstátusra? Akkor mi a segítség módja? Magyarország nem tudja magára vállalni akár még csak az európai összes szerencsétlen ember sorsát, ez teljesen világos, még akkor is, ha adott esetben tőlünk nem távoli vidékről érkeznek.

(11.40)

Arról nem beszélve, hogy látjuk, hogy az Unió sem boldogul ezzel. Miért, hogyan lehetne elvárni Magyarországtól azt, hogy megbirkózunk egyedül ezzel a problémával?

Ezért ennek a vitának a kapcsán is, a nemzeti konzultáció kapcsán is igenis kezdeményeznünk kell, hogy az Európai Unió a jelenlegi politikáján változtasson, mert ez lehetetlen helyzeteket idéz elő, és ez már emberiességi probléma is. Tessenek elmenni Lampedusa szigetére! Tessenek elmenni azokba az európai nagyvárosokba, ahol a teljesen sikertelen integrációs program kezelhetetlen helyzeteket teremtett! És ma már tudjuk – persze, aki egy picit előrelátó volt, az is tudhatta ‑, hogy azt, ami kialakult Franciaországban, Hollandiában, más országokban, nem most kell kezelni; 1990-ben kellett volna, amikor még ez az egész probléma nem nőtt ilyen irdatlanra. A magyarországi helyzetet is most kell kezelni, mert 2020-ban régen késő lesz, ha nem csinálunk semmit; a számokból ez látszik vissza.

Ezért arra szeretném kérni a tisztelt képviselőket, hogy segítsenek a közös megoldás megtalálásában, Magyarország számára ez eminens feladat. Meg kell kérdezni az embereket, közös álláspontot kell kialakítani, nemzeti álláspontot, és képviselni az Európai Unió előtt a különböző fórumokon. És hogy ezt milyen technikával lehet elképzelni, a nemzeti konzultációt is hogyan képzeljük el, arról szeretném, ha meghallgatnák Rogán Antal frakcióvezető-társamat. (Taps a kormánypártok soraiban. - Köz­bekiáltás az ellenzéki oldalon: Huú!)