Felszólalás adatai

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójának nevében több módosító javaslatot nyújtottam be, ezek közül szeretném a legfontosabbakat kiemelni.

Abból indulok ki, hogy közismert: az államháztartás a legnagyobb jövedelemelosztó rendszerekhez tartozik Magyarországon, és ezen belül is a központi költségvetés, tehát a háttérben meghúzódó kormányzat felelős a magyar családok életminőségének alakulásáért. Elfogadva és egyetértve azzal, hogy a családok életminőségének javításánál a gyermekek helyzetét javító intézkedéseket tartalmaz a költségvetés, ezt támogattuk is, nem tudjuk viszont elfogadni, hogy a másik kiszolgáltatott korosztály, a nyugdíjasok életminőségében jelentős változást nem terveznek.

Tisztában vagyunk azzal a helyzettel, hogy amit a korábbi kormányzat nem valósított meg, azt egy vagy két év alatt nem lehet helyrehozni, hiszen 1994 és '98 között csupán ígéretek hangzottak el, és valójában a nyugdíjak reálértéke közel 25 százalékkal csökkent. Az a fajta ellenérv, hogy a társadalombiztosítási alapok nem elegendőek egy jelentősebb nyugdíjváltoztatásra, azért nem fogadható el, mert hiszen nemzetközileg is közismert, hogy ha a társadalombiztosítási források nem elegendőek, vagy netalántán annak jelentős részét korábban korrupcióval megtűzdelve kiemelték a nyugdíj-biztosítási kasszából, akkor egyrészt felelősségre vonást kell végrehajtani, másrészt pedig ezeket a forrásokat a központi költségvetésbe befizetett adókból kell biztosítani. Mert egyszerűen tarthatatlan, hogy ma Magyarországon a nyugdíjasok több mint 60 százaléka él 40 ezer forint alatti nyugdíjból, ami közismerten még arra sem elegendő, hogy a havi minimális rezsiköltséget, gyógyszerfogyasztást vagy élelmiszer-fogyasztást fedezni, finanszírozni tudják.

Ezért javaslatunkban az szerepel, hogy a költségvetésből mintegy 25 milliárd forinttal emeljék meg a nyugdíjalapokat, és ebből minimálisan rendezni, emelni lehetne a nyugdíjakat, részben teljesíteni azokat az elmaradt ígéreteket, amelyek nem valósultak meg, és javítani lehetne a nyugdíjasok életminőségén.

Ugyanakkor javasoltuk azt is, hogy a pártállamból itt maradt alacsony szintű egyenlősdi elvet a nyugdíjasoknál szüntessék meg, és sokkal differenciáltabban kapják meg a nyugdíjakat, mégpedig a megérdemelt elv alapján. Tehát ehhez erőteljesebben be kellene számítani a munkában eltöltött időt, az iskolai végzettséget és természetesen az egy élet során elvégzett munka minőségét is.

Javasoltuk továbbá, hogy ezekből a forrásokból a nyugdíjak minimumösszegét emeljék fel a mindenkor aktuális minimálbér összegére, amely ha 2000-ben 25 ezer forint lesz, akkor 25 ezer forinttól kezdődjön, ez legyen a minimális nyugdíj, és ettől kezdve szükséges rendezni a nyugdíjakat, biztosítani a tisztességes megélhetési formát és lehetőségeket is a Magyarországon közel hárommillió főt kitevő nyugdíjas réteg számára.

Hol a forrás? - kérdezhetnénk, hiszen mindig ez a legfontosabb megalapozási kérdések egyike. Ha áttekintjük, akkor a módosító javaslatainkban található az is, hogy a költségvetés utolsó fejezetében, amely az adósságról szól, és a kiegészítő fejezetben, amely az adósság törlesztéséről szól, továbbra is bennmaradt olyan összeg, amelynek mi a kivételét javasoljuk a költségvetésből. Ma már egyértelműen igazolt, hogy ez a piszkos pénz megjelenése - ezt már több alkalommal hangsúlyoztuk -, mégpedig benne maradt továbbra is a költségvetés utolsó fejezetében. Az adósságcsere 1997-ben; minden valószínűség szerint a képviselőket is megvezették akkor, amikor elfogadtatták és törvényesítették ezt az adósságcserét, és bekerült ez a közel kétezer milliárd forint a költségvetésbe mint devizahitel, aktuális piaci kamatozású devizahitel, amelynek a terheit, a kamattörlesztését és magát a hiteltörlesztést is a 2000. évi költségvetés ugyanúgy, mint '97-től minden évben a költségvetés viselte. Tehát gyakorlatilag nem történt más, mint ma már igazolt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak olyan veszteségeit finanszírozták meg, amely veszteség gyakorlatilag beblöffölt számadatokra épül, amely veszteség gyakorlatilag abból keletkezett, hogy a Magyar Nemzeti Banknak olyan pénzügyletei voltak a CW Bank, az arany fedezetlen eladása következtében, a fedezetlenül, behajthatatlanul kihelyezett hitelek sora következtében, a pénzátmosásokban nyújtott segítés következtében, amely veszteség gyakorlatilag most az adófizető családokat terheli, holott ezzel szemben a felelős személyeket már régen bíróság előtt is felelősségre kellett volna vonni. És ezt a forráskiáramlást a költségvetésből azonnal le kellett volna már az elmúlt évben is állítani.

Ha ilyen szempontból tekintjük át - hiszen a végzett vizsgálatok is azt igazolják, hogy a bekerült adósságcsere mögött nincs tényleges olyan forrás, amely ezt indokolná, és a Magyar Nemzeti Bank veszteségeit megfizeti a költségvetés, ebből adódóan nem kerül forrás olyan fontos területek megfinanszírozására, mint a nyugdíjak rendezése, a felsőoktatás, vagy általában az oktatás finanszírozása, vagy az egészségügy finanszírozása, ha ilyen szempontból tekintjük át -, és kiemeljük ezeket a pénzeket, amelyeket javasoltunk kivenni egy költségvetés-módosítással a költségvetés kiadási oldaláról, akkor közel 500 milliárd forint keletkezne, amelyet ezen tételeknek a finanszírozására, életminőséget javító intézkedések költségvetési fedezetének biztosítására lehetne felhasználni. Márpedig egy kormányzatnak nem lehet más feladata, mint kizárólag a saját népességének, nemzetének életminőségét kell hogy javítsa, és ezekre a forrásokat kötelező megteremteni.

Ebből kiindulva, vagy ezt folytatva javasoltuk továbbá, hogy ezeket a forrásokat felhasználva a felsőoktatásban a bérhelyzetet azonnal, vagy ha lehetséges, a 2000. évben javítani szükséges. Tehát módosító indítványunkban szerepel, hogy a felsőoktatásban dolgozók bérének emelését legalább 1,5-2 milliárd forinttal finanszírozza meg a költségvetés, amelyre szintén megtalálhatók a források a költségvetésben. Ha ezt el tudjuk érni, akkor a felsőoktatásban - ahol különösen a pályakezdők, a tanársegédek és adjunktusoknak a bére kritikán aluli, szégyenteljesen alacsony - legalább arra futná ebből a forrásból, hogy a tanársegédek, adjunktusok bérét megemeljék, és majd később, egy költségvetési forrás átcsoportosításával - amennyiben ez a fajta, utolsó fejezetben szereplő piszkos pénz kikerül onnan - lehetőség van docensek, professzorok fizetésének a javítására is.

Amennyiben ez nem történik meg, akkor a felsőoktatás - ahol már elindult egy olyan kontraszelekció, hogy kiöregednek az ott tanító tanár kollégák - majd nem lesz vonzó, hogy ott helyezkedjenek el pályakezdő szakemberek. Ezért nagyon komoly veszélye van annak, hogy ennek következtében a felsőoktatás minősége is leromlik az elkövetkező években, ha erre nem figyelünk oda.

Végezetül módosító javaslataink között szerepel az is, hogy a Magyarok Világszövetségének - amely ma Magyarországon a legnagyobb civil szervezet - a 2000. évi költségvetését mintegy 50 millió forinttal emelje meg a kormányzat, hiszen ez az egyetlen és legnagyobb olyan civil szervezet, amely az összmagyarság kérdésének, sorskérdéseinek a megoldását felvállalta, és amely szervezet az elcsatolt területeinken élő magyarság sorskérdéseinek a megoldásáért is küzd, és összetartó erő a világ összmagyarságának a megtartása érdekében.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatainkat támogassák, és majd a vitában elfogadásra kerüljenek. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)