Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Eredetileg kizárólag a beterjesztett határozati javaslattal kapcsolatban akartam elmondani a MIÉP véleményét, most azért röviden mégis ki kell térnem azokra az előttem elhangzott hozzászólásokra, amelyek e beterjesztés megszületésével foglalkoznak.

Tisztelt Tóth András Képviselő Úr! Ezzel a kérdéssel albizottság soha, semmilyen formában nem foglalkozott. Ezzel a kérdéssel kizárólag a teljes bizottság foglalkozott, és valóban, az igaz, hogy olyan módon fogadta el bizottsági szinten és terjesztette be ezt a javaslatot, hogy nem élvezett egy olyan kétharmados támogatást, amely valószínűsíti a parlamenti elfogadást.

Hogy Kóródi Mária képviselő asszony úgy gondolja, vélt és valós sérelmei alapján, hogy ebben a ciklusban megbomlott az az elvárható működési egység, ami az ügyrendi bizottságban talán működött, erről nincs személyes tapasztalatom. Azt viszont el kell mondanom, hogy e bizottság a Házszabály értelmében egyszerű többséggel hozza meg a döntéseit, tehát bármennyire is célszerű lenne a kétharmados parlamenti döntést előre valószínűsítő szavazati arány, ha úgy érzi a bizottság többsége, hogy annak érdekében, hogy egy alkotmánybírósági határidő vagy az abból következő és élessé váló kérdés tekintetében döntést kell hozni, akkor előfordul az az eset, hogy ilyen egyszerű többséggel kerül a parlament plénuma elé egy javaslat.

Egyébként, hogy miért most, mikor már ennyivel lejárt a határidő, amit az Alkotmánybíróság kitűzött, ez nem vonatkozik mindkét témára: a független képviselők bizottsági jogaira vonatkozó, megsemmisített házszabályi passzusok helyreállításának a határideje volt 1998. szeptember 1-je. A frakcióalakítással kapcsolatos, megsemmisített házszabályi rendelkezések helyreállítására nem szabott határidőt az Alkotmánybíróság, tehát ebben a tekintetben nem vagyunk dátum szerint késésben. Az a veszély, hogy két fő alakíthat-e frakciót - nem azért mert joghézag van, hanem azért, mert vákuum keletkezett ebben a jogszabályban amiatt, hogy meg lettek semmisítve ezek a passzusok -, nem azért áll fenn, mert a bizottsági elnök úr így nyilatkozott, hanem mert ennek hiányában ez a lehetőség valóban fennáll.

Áttérve a javaslat érdemi részére: miért csak ezzel foglalkozunk most, miért nem többel, mikor oly sok korrigálandó javaslat van, és miért van olyan sok? Ezt megint az Alkotmánybíróság határozta meg, nem ebben, hanem a munkarendre vonatkozó válaszában, amelyben elmondta, nem lehetséges az, hogy a Házszabályt különböző bizottsági döntésekkel próbálja helyettesíteni az Országgyűlés. Tehát tulajdonképpen ez az az ok, amiért, ha teljes értékű Házszabályt akarunk, bizony nagyon sok kérdésben kell változtatnunk, miközben ehhez képest elsőbbséget kell hogy élvezzenek azok a módosítások, amelyeket az Alkotmánybíróság nekünk megszabott.

A határozat indoklásában, amit az Alkotmánybíróság a frakcióalakítás kérdésében leírt, el kell mondjam, eltér a hangsúly attól, amit Salamon elnök úr elmondott. Ő a kiegészítendő Házszabályban úgy fogalmaz, hogy van egy főszabály és van egy mellékszabály vagy egy mellékút. Nyilván ebből a javaslatból ez nem derül ki, mert így ezt nem különbözteti meg, de mégis hadd mondjam el az eltérő véleményünket.

Az Alkotmánybíróság döntésének indoklása teljesen világosan elmondja, hogy a frakcióalakítás elsődleges oka és lehetősége a parlamentben az 5 százalékos küszöböt átlépett pártokat illeti meg, mert a népakarat kifejezéseként a pártoknak, ha léteznek és egy küszöböt átlépnek, a parlamenten belüli működés jogosultságának teljességével kell rendelkezniük. Az indoklás döntő része erről szól. Tehát ez az alkotmánybírósági határozat és az indoklása szerintem más megvilágításba helyezte a frakciók elsődleges létét.

Ehhez képest említi meg az Alkotmánybíróság azt a lehetőséget, hogy a belső munka hatékony szervezése érdekében a parlament meghatározhat egy olyan létszámot, amely létszámot elérő párt-, pártszerű csoportosulások, annak érdekében, hogy a munkájukat jobban fejtsék ki, valóban frakciónak minősüljenek. Ez nem a javaslat, még egyszer mondom, leírott, érdemi részéhez tartozik, de felfogásom szerint ilyen értelemben a főszabály és a mellék-, kerülőút hangsúlyozása eltér attól, amit az Alkotmánybíróság ebben az indoklásában kifejtett.

Egyébként a MIÉP nevében az ügyrendi bizottságnak beterjesztettem egy olyan módosító javaslatot, hónapokkal ezelőtt, amelynek a logikája eltért attól, amit a bizottság végül megfogalmazott. Azért tért el, és ennek a részleteibe nem akarok belemenni, mert kis valószínűségű esetekben ez a szabályozás is ellentmondáshoz vezethet egy 5 százalékot elért, de az adott, meghatározott létszámot el nem érő párt esetében. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben felelős magatartásnak azt érezzük, hogy ez a hiány pótolva legyen, ezért a bizottságban támogattam a beterjesztett javaslatot.

Miért tíz fő, miért nem tizenöt, miért húsz, miért nem harminc? Miért pont ennyi a létszám? Azt a logikát, amit - nekem eddig úgy tűnt - a bizottság egésze követett, amelyik nem akarta élesen elválasztani a lehetséges legkisebb 5 százalékos, listás parlamenti párt létszámát attól a számtól, amit egy ilyen, más típusú, a hatékony szervezés érdekében létrejövő frakciónak szabunk meg, úgy tűnt, valahogy közel akarjuk hozni, és ez érződött az előzetes javaslatokból - ezért fordultunk a dr. Tóth Zoltán vezette Országos Választási Irodához. Ebből a logikából ez a tízes szám egyértelműen következik.

Hadd emlékeztessek arra, hogy ennek a parlamentnek a megalakulásakor a frakciólétszám pontosan ez a tíz fő volt, amit a későbbiekben a parlamenti erőviszonyok és bizonyos politikai szándékok változtattak meg. Tehát ezzel a tíz fővel a magyar parlament történetében nem valamilyen extra és hihetetlen szám valósul meg.

Egyébként Tóth András képviselő úr említette, hogy ez egy jó javaslat vagy megoldás lett volna, ha az Országos Választási Iroda vállalja, hogy minden egyes választás eredményének az ismeretében hitelesen és azonnal megadja azt a számot, hogy azon a választáson az éppen 5 százalék plusz egy szavazatot elért, listás mandátumot szerzett pártnak mennyi lenne a képviselői száma. Erre valóban azt a választ kaptuk, hogy ezt a feladatot ilyen módon a Választási Iroda nem tudja vállalni. Ugyanakkor mind az 1990-es, mind a '94-es és a '98-as választásra ezt pontosan kiszámolta. Tehát nem elvi modellt adott, hanem konkrét számítást ezekre az esetekre.

(20.30)

Erre Salamon László elnök úr kérte egy levelében. Egy következőben pontosítani kérte dr. Tóth Zoltánt, hogy milyen módon számolja ki. Sajnálatos módon akkor az MSZP, SZDSZ képviselői éppen egy más ügy miatt az ülés végéről kivonultak, amikor ezt tárgyaltuk, itt pontosítottuk, és megadta a választ: a küszöböt elérő párt hat-hét országgyűlési helyet szerezhet. Azt, hogy egy 2002-es választáson, amelynek az eredménye el fog térni '90-től, '94-től, '98-tól, ez nem lesz 3 és nem lesz 12, ez is nyilvánvaló. Tehát pontosan az a szám áll rendelkezésünkre, hitelesen, amit Tóth András képviselő úr említett.

Tehát összegezve: ha olyan logika mellett kívánja az Országgyűlés meghatározni ezt a frakcióalakítási létszámot, hogy ez megfelelő valószínűséggel egybeessen egy ilyen módon 5 százalékot elért párt listás képviselői számával, akkor ez a 10-es szám kielégíti ezt a követelményt.

Örülök annak, hogy Kóródi Mária képviselő asszony rá is tért arra, hogy hogyan függ össze ez a MIÉP parlamenti frakcióként való működésével, mert el tudom mondani, hogy semmilyen módon nem függ össze. A következő miatt nem függ össze semmilyen mértékben; az Alkotmánybíróság az idézett határozatában a következőt mondta: "Az Országgyűlés egyébként a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg. Az ilyen párt képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges létszám a párt képviselőinek az Országgyűlés alakuló ülésekor meglévő száma." Tehát akkor is megilleti, ha egyébként a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg. Ha valaki megnézte figyelmesen ezt a határozatot, ezt 1998. június 2-ára visszamenő hatállyal érvényesítette az Alkotmánybíróság.

Az alkotmány és a Házszabály értelmében az Országgyűlés frakciói kizárólag az alakuló ülésen jönnek létre. Addig minden olyan tárgyalás, amelyen elvileg képviselőcsoportok vesznek részt, csak az előkészítés érdekében előzi meg ezt a feladatot. Az alkotmány és a Házszabály szerint az első aktus és pillanat az alakuló ülés, ott kell bejelenteni azon képviselők névsorát, akik egy adott párt frakciójához vagy egy adott frakcióhoz csatlakoznak.

1998. június 18-án, amikor ennek az Országgyűlésnek a képviselőcsoportjai megalakultak, ebben a Házszabályban semminemű létszám nem volt arra vonatkozóan, hogy mi ez az "egyébként" létszám. Ez tehát azt jelenti, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja éppen ezért ugyanúgy alakult meg, mint a Szabad Demokraták Szövetsége. Az egészen más kérdés, hogy az Alkotmánybíróság azért foglalkozott ezzel az üggyel, mert a MIÉP úgy ítélte meg, hogy a 15 fős, ebben a Házszabályban akkor létező korlát alkotmányos jogaiban kívánja megakadályozni. Valóban innen indult el, de mivel június 2-i hatállyal semmisítette meg, június 18-án a Magyar Országgyűlés Házszabálya nem tartalmazott ilyen számot. Ha a 15 fő érvényes lenne arra, hogy 15 fő alatt megszűnik, akkor természetesen abban a pillanatban, ahogy megalakultunk, meg is szűntünk volna, mert 14-en voltunk, és hozzá kell tenni, hogy a Házszabályban az Alkotmánybíróság közvetlen módon természetesen csak megsemmisít szabályt, de nyilvánvalóan az ezzel összhangban nem lévők a továbbiakban nem alkalmazhatók.

Még egy kérdést hadd tegyek fel: ha valamiért úgy dönt ez az Országgyűlés, és ehhez két párt, mondjuk így, szakmai véleménye elég, hogy nagyon szétaprózódik a kis frakciókkal a hatékony működés, és azt mondja, legyen 25 fő - végül is 386 fő a magyar parlament hivatalos létszáma - egy ilyen képviselőcsoport megalakítási létszáma, most ezt tesszük be ebbe a Házszabályba. Ez azt jelenti, ha a Szabad Demokraták Szövetségének egy képviselője valamilyen módon a frakcióból kikerül, akkor ha így értelmeznénk, hogy nincsen az a jogbiztonság, amiről beszélek, hogy visszamenő hatállyal ezt nem lehet érvényesíteni, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége frakciója megszűnik. Nyilván nincs így, mert a jogbiztonság követelménye éppen ezt jelenti, amiről beszélek.

Ezt azért akartam elmondani, mert megítélésünk szerint az, hogy 10 vagy 15 fő ez a határ, nem érinti azt a kérdést, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja itt frakcióként működhet vagy nem. Egyébként hozzá kell tennem, hogy Tóth András nem említette a politikai szempontot. Hadd idézzem fel, hogy 1998. szeptember 10-én, amikor megindult ez a munka, hogy időben elkészüljünk a házszabály-módosítással, Tóth András képviselő úr a bizottság elnökének írt egy levelet. Ebben a következő feltétel szerepelt, hogy milyen esetben vesz részt ebben a munkában és juthat eredményre a bizottság: az MSZP feltétele a MIÉP-re vonatkozott, amelyben az az abszurditás szerepelt, hogy el kell végezni a definíciót, és akkor a MIÉP nem ellenzéki, pszeudoellenzéki és hasonló, és kormányt kívülről támogató frakcióként kell a Házszabályt átalakítani.

Ennek a tartalmi részére most nem akarok kitérni, hogy vajon hogy lehet ezt a nem ellenzékiséget értelmezni, hogy vajon a költségvetésre vagy az adótörvényre nemmel való szavazás vajon kormánypárti vagy ellenzéki, mindenesetre, azt hiszem, ismerjük az Alkotmánybíróságnak egy másik döntéséből, ami a médiakuratóriumok létrehozásának alkotmányosságára vonatkozott, amiben világosan leszögezte az Alkotmánybíróság, hogy az Országgyűlésben kormánypárti vagy ellenzéki frakciók minősítésének egyetlenegy szempontja van: kormánypártok azok, amelyek az Országgyűlésben koalícióra léptek és kormányoznak, a többi párt ellenzéki pártnak minősül.

Tudom azt, hogy bizonyos szempontból a parlament működésénél zavaró, hogy egy ideológiailag egymáshoz közel álló vagy egységet képzett és az előző ciklusban együtt kormányzó pártok, az MSZP és az SZDSZ mellett ebben a demokratikus parlamentben van egy másik kis ellenzéki párt, amelyről nem mondható el, hogy ehhez az ideológiai tömbhöz tartozik. De ez nem azt jelenti, hogy közjogi értelemben a MIÉP ne lenne ellenzékhez sorolható. Ezt a példát csak azért mondtam el, hogy a kezdet kezdetétől bizonyos szempontból a Házszabálynak az ilyen irányú megalkotását ezek a politikai szándékok gátolják, megítélésem szerint.

Nem konstruktivitás kérdése, hogy a magyar parlament vajon ezt a beterjesztett javaslatot elfogadja vagy nem, ez egyszerűen felelősség kérdése. Azért felelősség kérdése, mert ha ezt nem fogjuk elfogadni, bármennyire is furcsának tűnik, kétfős frakció egy idő múlva - az én megítélésem szerint is - létre fog jönni, és ennek nemcsak anyagi vonzatával fog létrejönni, hanem ennél sokkal súlyosabb politikai vonzatával, és ez újabb ilyen példákat gerjeszthet, ami nem hiszem, hogy a magyar parlament működéséhez és méltósághoz megfelelő lenne. Úgyhogy mi pontosan a részben eltérő véleményünk ellenére e miatt a felelősség miatt támogattuk a bizottságban és fogadtuk el ezt az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)