Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is sajnálom, hogy az egészségügy gyógyítókasszájába nem kerül több pénz, és ha Csáky András képviselő úrék a forrásoldalt nem a személyi jövedelemadó törvény módosításánál találták volna meg, hanem mondjuk, az élvezeti cikkek fogyasztási adójából csoportosítottak volna át, akkor lehet, hogy egyeztek volna a nézeteink.

Egy általános mondatot hadd mondjak, mielőtt néhány ajánlási pontra térek. Úgy tűnik, és valóban így is van, hogy a szocialista képviselőcsoport viszonylag szerény, nem radikális javaslatokat tett a 2000. évi társadalombiztosítási költségvetési törvénytervezethez. Ezt azért tette, azért nem nyújtottunk be itt is egy alternatív költségvetési javaslatot, mert úgy ítéltük meg - erről az általános vitában is beszéltünk, ezt most csak felelevenítem -, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen nagyon-nagyon gyenge, szinte alig-alig javítható. Azért mondta Keller László képviselőtársam is és magam is az általános vitában, hogy tulajdonképpen a kormánynak ezt vissza kellene kérnie átdolgozásra, hiszen ha csak Csáky András képviselőtársam hozzászólásait hallgatom, akkor is meg kell állapítani, hogy lényegében az átalakítást megalapozó forrástöbbletek sincsenek ebben, és akkor még az összes egyéb gyengeséget hosszan sorolhatnám. Tehát a javaslatok lényegében csak kárenyhítést szolgálnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem lesz meglepő, hogy én is a 7. ajánlási pontról szólnék először, nevezetesen arról, hogy a gyógyszerkassza zártságának a feloldását tartjuk szükségesnek. Erre tett javaslatot Schvarcz Tibor és Vojnik Mária képviselőtársam. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a tavalyi hozzászólásainkat is elmondhatnánk, talán változtatás nélkül, és ehhez hozzátehetnénk, hogy a kormány éppen úgy nem tanult és nem felejtett, mint a bourbonok. Mert hiszen eleve alultervezett, megalapozó intézkedéseket nélkülöző, felsőkorlátos előirányzatot tervezett a kasszába, és azt gondolom, hogy ennek a törvényerőre emelése két, csaknem egymást kizáró alternatívát sejtet: vagy a betarthatatlan előirányzat miatt pótköltségvetésre lesz szükség - amit idén eldugtak a zárszámadásban -, vagy pedig a betegek terheinek további markáns emelkedése következik be.

Mi most is azt mondjuk és tavaly is azt mondtuk, hogy szükség van változtatásra, de előbb, mielőtt kasszazárás következik be, ki kellene közösen kínlódniuk a gyógyszerellátás szereplőinek a támogatási rendszer szükséges megújítását, megállapodásra kell jutni, hogy mit változtatunk, milyen idősávban, és aztán utána lehet a megállapodás szerinti összegben zárni ezt a kasszát.

Azt gondolom, hogy a tényleges idei teljesítésnél legalább 10 százalékkal kisebb nagyságrendű előirányzat biztosan nem lesz elegendő. Azért mondom, hogy 10 százalékkal kisebb előirányzatról van szó, mert hiszen a képviselőtársaim jól tudják, hogy a zárszámadási költségvetésben egy elegáns mozdulattal a januári támogatásra szolgáló, de még tavaly decemberben folyósított előirányzatot át is csoportosították az 1998. évhez. Azt gondolom, hogy nincsenek ebben a tekintetben semmilyen hatásszámítások, hogy ez mitől is lesz elég. A sajtóban időnként lehet olvasgatni mindenféle kiszivárogtatásokat, hogy miért is lesz elég, hogy majd 1 milliárd megtakarítás keletkezik abból, meg 4 milliárd ebből, de én hivatalosan azt tudom kezelni, amit a törvényjavaslat indoklása tartalmaz.

(17.20)

Az indoklás mindössze egy szerény bekezdést szán annak, hogy végül is miért lesz ez a nyomott kassza elegendő jövőre. Azt gondolom, e tekintetben nem lehetünk nyugodtak, többek között azoknak az érveknek az alapján, amelyeket más összefüggésben, de Csáky András képviselőtársam és az ellenzéki oldalról többen is megfogalmaztunk.

Még egyszer hadd hangsúlyozzam: nem az ésszerűsítés ellen vagyunk. Tényleg nem jó a polypragmasia, nem jó, amikor a szakma a kölcsönhatások figyelmen kívül hagyásával, túlzott mennyiségben rendel gyógyszereket. Mi támogatnánk az eljárási rendeket, a protokollokat, támogatnánk az orvosképzés, a továbbképzés ilyen irányú fejlesztését. Támogatnánk a közgyógyellátás szakmailag átgondolt revízióját, de kérdezem én, hol vannak ezek a szabályok. Hol vannak ezek a javaslatok? Azt hiszem, az ilyen javaslatokról, a szakmai megfontolások után, az ellátás szereplőivel kellene nyílt vitában megállapodni.

Ebben a tekintetben felhívom arra a veszélyre a figyelmet, amikor megpróbáljuk az ellátás egyik szereplőjét, most jelesül a gyártókat, bűnbakká tenni azért, mert a kassza túlfut. Az rendjén való, hogy a lejárt szabadalmú készítményeket, a generikumokat a támogatáspolitika ösztönözze. De azt hiszem, mondjuk, egy új gyógyszert kifejlesztő és arra tíz éven át sokat áldozó, a biztonsági követelmények sokaságát teljesítő vállalatot arra késztetni, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordításaiból is engedjen, nem sportszerű. Azt gondolom, a kutatás-fejlesztést kell igazán megfizetni. Tessék csak megnézni, hogy milyen története van ma például egy nagy hatású, magas vérnyomást csökkentő gyógyszer kifejlesztésének! És ha mindazokat az előírásokat, követelményeket, amelyeket a betegek biztonsága érdekében a világon mindenütt joggal előírnak, tekintetbe veszik, akkor nem fogják ezeket az összegeket sokallni. Nyilvánvaló, hogy a nem megalapozott promóciót, a nem megalapozott reklámtevékenységet természetesen nem lehet támogatni. De azt gondolom, a dolognak ezt a részét is el kell mondani.

Csáky András képviselőtársam nemzetközi példákról szólt. Úgy tudom, hogy a gyógyszer-támogatási ráfordítások ott magasabbak, legalábbis az európai uniós országokat tekintve, például Görögországban, ahol egyébként az egészségügyre összességében rendelkezésre álló összegek szerényebbek, tehát a bruttó hazai össztermékből az egészségügy részesedése mérsékelt. Miért? Természetesen azért, mert ott gyakorlatilag a teljes diagnosztikai terápiás fegyvertár nem áll rendelkezésre, korlátozott a hozzáférhetőség, és nagyon sokszor gyógyszerrel lépnek be ott is, ahol nem kellene. Ez az összefüggés egyébként elég jól ismert.

Ami pedig a környező országok, a volt szocialista országok gyógyszer-támogatási előirányzatait illeti, és hogy ezekhez képest mi többet fordítunk gyógyszerre: ez igaz, csak ehhez azt is tudni kell, hogy a volt szocialista országok társadalombiztosítása a gyógyszertámogatás tekintetében igen fejletlen és igen szerény mértékű. Itt sokkal de sokkal korlátozottabb hozzáférhetőséget engednek meg, mint Magyarországon, ez is a tényekhez tartozik.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, örülök annak, hogy ilyen nagy visszhangot kapott ez a javaslat a részletes vitában, hogy szinte majd az egész vitát kiteszi az érvek, és jórészt az érvek hangoztatása, mert ellenérveket a másik oldalról most nem hallunk, bár a bizottsági vitában hallottunk. Mindezek alapján változatlanul azt gondolom, felül kellene vizsgálni, hogy kockázat nélkül valóban fenn lehet-e tartani a támogatási előirányzat zártságát. Azt gondolom, hogy nem lehet. Ezért ismételten kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a 7. ajánlási pontban szereplő módosítást fontolják meg!

Szó esett már róla, Házas József képviselőtársam szóba hozta a 9. ajánlási pontot, amiről a bizottsági ülésen kiterjedt vitát folytattunk. Arról van szó, hogy az eddig csupán az egészségügyi szolgáltatók működésére szolgáló előirányzatból felhalmozási célokra is lehet majd fordítani 2000. január 1-jétől. Ez az a bizonyos pont, amely tavaly még nem létezett, igazi újításként beszélt erről a Pénzügyminisztérium képviselője, Tudjuk, hogy ez az igazi újítás idén még büntetőfeljelentés kockázatával járt, ez várt a Csongrád megyei kórházigazgatókra. A nagy baj az, hogy jövőre ez az egész szolgáltatói működési előirányzat csupán 6 százalékkal növekszik, már erről is szó esett.

Mi mindent kell ebből fedezni? A fogyóanyagot, a bérköltségeket, az ügyeleti díjakat, a pótlékokat, a 13. havi fizetést és most már ezek után az amortizációt, az eszközpótlást is.

Hogy ebben a gyógyítókasszában ezzel a rendelkezéssel összemosódik a beruházási és a működési kiadás, ezzel lényegében azt érjük el, hogy a szolgáltatók fenntartói, többségében az önkormányzatok, a könnyebb ellenállás érdekében azt mondják, hogy akkor a felújítások finanszírozását is oldja meg a kórházvezetés az OEP-előirányzatból, a teljesítményfinanszírozás terhére. Nincs ez így jól, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a javaslat implicite további forrásszűkülés esélyét adja meg. Lehetne természetesen azt mondani, hogy ebbe az irányba mozdulunk el, és, mondjuk, nem a tulajdonos oldalán teremtünk egy normatív támogatásra fedezetet, mint ahogy erre javaslatot tettünk; lehetne ebbe az irányba is menni, de akkor a 358 milliárdos előirányzat helyett 380 milliárd forint feletti mérték esetén érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a betegellátás sérelme nélkül juthat felhalmozásra is. De itt most nem erről van szó, ezért nem tartjuk lehetségesnek és megengedhetőnek, hogy a gyógyítókassza előirányzata felhalmozási célú kiadásokra is fordítható legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még röviden szeretnék két ajánlási pontot megemlíteni. A 22. pontban Schvarcz Tibor és Vojnik Mária képviselőtársaim azt kifogásolják, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál a társadalombiztosítás bevételi oldalán megjelenő késedelmi pótlék- és bírságszámlákra 2000-ben befolyt összeg 30 százaléka illesse csak meg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, és 70 százalék legyen a központi költségvetésé. Azt gondoljuk, ezen gyökeresen változtatni kell. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy a társadalombiztosítás bevételi oldalán azért nem kis előirányzatról van szó; 7,5 milliárdos előirányzatról van szó, képviselőtársaim! Azt hiszem, az, hogy ez nagyrészt a költségvetést illetné meg, nincsen rendjén. Azt gondolom, ezt az arányt meg kell fordítani, sőt gyökeresen meg kell fordítani, hiszen nem olyan gazdag a társadalombiztosítás két alapja, hogy erről lemondhasson.

(17.30)

Megítélésünk szerint ezen a területen 10 százaléknyi ösztönzés bőségesen elegendő, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy azért a járulékbevétel hatékonysága, legalábbis az elmúlt esztendőben cseppet sem volt jobb APEH-kezelésben, mint a sokat szidott OEP-időszakban. Azt hiszem, erre mindenképpen tekintettel kell lenni.

Mint ahogy ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a 23. ajánlási pontot is, amelyben több oldalról is, három párt részéről is indokoltnak tartották az elhagyást, hiszen ez a paragrafus, ahogy erre az előbbiekben Béki Gabriella képviselőtársam rámutatott, túlzottan is szponzorálná az APEH-et - megint nem kell mondani, hogy minek a rovására.

Tisztelt Országgyűlés! Szomorú, hogy a mai vita hangulata számomra egy kicsit visszaidézte a bizottsági vita hangulatát, mert kormánypárti és főleg a vezető kormánypártot képviselő képviselőtársaim, egy kicsit úgy látom, mintha Leibnitz nyomdokain úgy látnák, hogy ez a társadalombiztosítási költségvetés a létező legjobb társadalombiztosítási költségvetés. Szinte nem is hallunk érveket a jobbításra, pedig, képviselőtársaim, el kellene gondolkodniuk az idei év tanulságain - el kellene gondolkodniuk, amíg nem késő!

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)