Felszólalás adatai

A szelektív társadalompolitika újabb költségvetési lenyomata fekszik előttünk. A szociálpolitika területét nézve a jövő évi költségvetés a következőket mutatja. Ez egy olyan választási költségvetés, amely a kevés jól hangzó ígéretre is csak alig szán többletforrást, miközben valójában további összegeket von el az igazán rászorulóktól, és közben sokkal többet fordít presztízsberuházásokra. Tehát miközben egyre romlanak a szegénységről szóló mutatók, a kormány újabb forrásokat von el a legrosszabb helyzetű társadalmi csoportoktól, köztük a rokkantaktól és a szegényebb gyermekes családoktól azért, hogy azokat például stadionépítésekre költse.

Ráadásul a jövő évi költségvetés nem hoz kedvező változást a megváltozott munkaképességű emberek számára sem. A Széll Kálmán-tervből is világos volt már, hogy a rokkantakat csalóknak, munkakerülőknek állítják be, miközben súlyos egészségügyi problémákkal küzdő emberekről van szó. Olyan megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyekről, akik ha munkát tudnának is vállalni, akkor sem valószínű, hogy őket alkalmaznák. Ezzel együtt álszent és hazug kampányt folytatott a kormány, csak hogy a megszorításokat alátámassza. Ezt mutatják a költségvetés jövő évi számai is.

A rokkantsági ellátások 4000 millió forinttal csökkennek, ami azt jelenti, hogy vagy még több embert rúgnak ki a rendszerből, vagy csökkentik az ellátásokat. A rokkantsági ellátásokat megállapító Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal költségvetési támogatása is csökken 370 millió forinttal, miközben egyre növekednek a feladatai. Hogyan biztosíthatják így a komplex felülvizsgálatok elhúzódásából fakadó kiadásokat? Ez azt fogja jelenteni, hogy a leterhelt bizottságok még leterheltebbek lesznek, ami könnyen a precizitás és a szakmaiság kárára mehet. Ez pedig elsősorban a rokkantakat, a fogyatékosokat fogja hátrányosan érinteni. Mint ahogy eddig is. Tele van a sajtó és az internet a rokkantak embertelen felülvizsgálati eljárásaival. De gondoljunk akár olyan esetekre, amikor hiába minősítenek valakit a sokadik felülvizsgálat után is munkaképesnek az orvos szakértői felülvizsgálaton, de a munkaalkalmassági vizsgálatokat végző adott szakorvos nem ad erről igazolást. Az egyik részről az áll a szakvéleményben, hogy a beteg foglalkoztatható, a másik oldalon pedig nincs olyan szakorvos, aki kiállítaná a beteg számára a munkaalkalmassági igazolást. Vajon miért? Az is felháborító, hogy a felülvizsgálatokra kötelezett rokkantaknak még azzal is meg kell küzdeniük, hogy melyikük fellebbez a szigorú döntés ellen, ha annak a másodfokú vizsgálatára akár több száz kilométert kell utaznia. Hogyan oldja meg valaki több száz kilométerről, hogy reggel 8-ra például a fővárosba jusson? Az utazás költségeit, ha meg is térítik, csak utólag.

A rokkantak szerint az új, komplex minősítő rendszer legfőbb rendeltetése, hogy mihamarabb teljesülhessen a költségvetés megtakarítási előirányzata. Ezzel együtt nem haladnak úgy, ahogy tervezték, hiszen azt mondták, hogy a felülvizsgálatokat 2013 végéig befejezik. Soltész Miklós szociális ügyekért felelős államtitkár tavaly szó szerint ezt mondta egy korábbi interpellációmra adott válaszában: "Az összes érintett felülvizsgálata legkésőbb 2013. december 31-ig megtörténik." Ehhez képest a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója tavasszal a következőket mondta: "A 2013-as végdátum a felülvizsgálatok vonatkozásában csak egy téves médiainformáció volt, a kormány eredeti tervei szerint is 2014 végéig kell a felülvizsgálatoknak megtörténniük, és ez ütemezetten halad." Ez a parlament szociális bizottságának ülésén hangzott el. Tehát valaki nem mond igazat.

A hírek szerint nincs elegendő felülvizsgáló orvos a 190 ezer érintett komplex felülvizsgálatához, emiatt csúsznak. Így félmilliárd forinttal növelték a felülvizsgálati rendszer működtetésére szánt forrásokat, mindez azért, hogy még nagyobb ütemben csökkentsék a rokkantnyugdíj-kiadásokat. Komoly probléma az is, hogy akik jelentkeztek a felülvizsgálatra, azoknak egyre tovább kell várniuk arra, hogy megtudják, mi lesz velük a felülvizsgálat után, hogy megtudják, lesz-e ellátásuk, az milyen összegű lesz, vagy hogy az utcára kerülnek-e. A rokkantsági nyugdíjak megszüntetése amellett, hogy emberi sorsokat és egzisztenciákat tett tönkre, a jövőre vonatkozóan is rengeteg problémát jelent. Korábban lehetőség volt arra, hogy a korhatár betöltése előtt a rokkantsági nyugdíjban eltöltött éveket figyelembe vegyék a nyugdíjjogosultság megállapításánál. Az új rendszerben, mivel nincs járulékfizetés, arra pedig sok esélyük nincsen, hogy a megengedett mértékig dolgozzanak, így ezek az emberek nagy eséllyel sosem lesznek öregségi nyugdíjasok, hiszen nem sok esélyük van arra, hogy szolgálati időt szerezzenek.

Összességében tehát azt látjuk, hogy a kormány minden utat elzár a megváltozott munkaképességűek előtt, se munka, se támogatás. Őket bizony az út szélén hagyták. Ma a rokkantak a kormánytól csak reménytelenséget kapnak, és sajnos ez többek életébe is került már. Ráadásul az sem igaz, hogy azt szeretnék, hogy ezek az emberek vissza tudjanak térni a munka világába, mert a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása soron is majd' 700 millió forintos csökkenés látható. A megváltozott munkaképességűek keresetkiegészítésére is több mint 100 millió forinttal kevesebb jut. Ennyit arról, hogy a rokkantakat visszavezetik a munka világába. Még a szociális intézményi foglalkoztatás előirányzata is 2500 millió forinttal csökkent, miközben stadionokra ennek több mint tízszeresét költik.

A kormány folyton azt hangsúlyozta, hogy több százezer embert kívánnak visszahelyezni a munkaerőpiacra. Nem tudni persze, hogy miként lesz egyik napról a másikra ennyi munkaképes ember. Már akkor sejteni lehetett, hogy mindezt csak a szabályozás kellő szigorításával és átalakításával lehet elérni. Mindezt úgy, hogy közben azok számára, akiket kitettek a rendszerből, semmilyen kiutat nem biztosítottak. Hiába beszélnek rehabilitációs kártyáról, uniós foglalkoztatási programokról, ezekből az érintettek mit sem érzékelnek. Ezt mutatja az is, hogy 2012-ben 63 milliárd forint volt az az adóbevétel, amit azok a cégek fizettek be, amelyek ahelyett, hogy a törvény szerint előírt módon megváltozott munkaképességűeket alkalmaztak volna, inkább befizették a rehabilitációs hozzájárulást, ami minden egyes fő után majdnem 1 millió forint.

Nem tudjuk, mi lett ennek a 63 milliárd forintnak a sorsa, nem tudjuk, hogy a kormány visszaforgatta-e mindezt a megváltozott munkaképességűek támogatására. De még maga a kormány, a különböző minisztériumok és szerveik is inkább befizetik az adót, mintsem hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak. 2012-ben még azt mondták, az a cél, hogy a minisztériumi állomány természetes fluktuációja során egyre nagyobb számban kerüljenek be a minisztériumokba, minden tárcánál elérjék a minimum 5 százalékos arányt, és a tárcáknak a jövőben ne kelljen rehabilitációs hozzájárulást fizetni. Ezzel szemben kiderült, hogy ma is csupán 19 fogyatékossággal élő dolgozik a Miniszterelnökségen és a minisztériumokban. Ez azt jelenti, hogy még a kormány dolgozói összlétszámának 1 százalékát sem éri el ezzel a létszám.

A mintegy 5600 közalkalmazott közül a Miniszterelnökségtől kapott információ szerint összesen 19 él fogyatékkal. Ráadásul ez azt jelenti, hogy másfél év alatt mindössze 8 fővel bővült a kormányban foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma. A belügyi, az igazságügyi, a fejlesztési és az agrártárcánál egyetlen álláshelyet sem tölt be jelenleg megváltozott munkaképességű dolgozó. Mindezek miatt a Miniszterelnökség és a minisztériumok tavaly összesen csaknem félmilliárd forintot fizettek be rehabilitációs hozzájárulásként.

Visszatérve a jövő évi költségvetés tervezetére, azt láthatjuk, hogy a fogyatékosokat érintő sorok sem változnak túl pozitívan. A mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásának mértéke nem emelkedik, megegyezik az ideivel. Ez az a támogatás, amelynél korábban csak nem automata sebességváltós kocsira lehetett pályázni a mozgáskorlátozott embereknek, ráadásul meglehetősen magas hiteldíjak mellett. A jelnyelvitolmács-szolgáltatás és az elemi látásrehabilitáció támogatása sem változik egy fillérrel sem.

(16.30)

450 millió forinttal csökkentik a különböző pályázati úton finanszírozott szociális szolgáltatásokat is, úgymint a fogyatékosokat érintő támogató szolgáltatások, közösségi ellátások.

A fogyatékosokat képviselő civil szervezetek támogatásai is változatlanul maradnak. Igaz ugyan, hogy a fogyatékossági támogatást a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó szabályozók szerint, azzal megegyező mértékben kell emelni, így azt is 2,4 százalékkal emelik jövőre egy idei módosítás következtében. De eközben számos más szociális ellátás nem emelkedik, mivel jövőre sem változik a támogatások alapjául, illetve jogosultsági feltételeként használt nyugdíjminimum mértéke.

Azon szociális támogatások mértéke sem változik, amelyek keretösszege a mindenkori költségvetési törvényben kerül meghatározásra; szintén befagyasztásra került, így az idei szinten marad a közgyógyellátás keretösszege, a lakásfenntartási támogatás alapösszege és az ápolási díj alapösszege is. Korábban egy kormányhatározatban az szerepelt, hogy a fokozott ápolást-gondozást igénylő, súlyosan fogyatékos, tartósan beteg gyermeküket ápoló-gondozó személyek számára az általuk végzett ápolási-gondozási tevékenységet 2014. január 1-jével speciális foglalkozási jogviszonnyá alakítják. Ehhez képest mindössze annyit tesznek, hogy a teljesen lerokkant, illetve a fokozott ápolást igénylő emberek gondozását végzők számára emelik a juttatást. Ez talán néhány ezer embernek többletet jelent, de a többi ápolási díjban részesülő számára semmilyen emelés nincsen.

Ahogy már korábban is elmondtam, most is fontosnak tartom kiemelni, hogy a válságos időkben kiemelten kell figyelnünk azokra, akik leszakadtak, illetve azokra, akik a leszakadás szélén állnak. A társadalmi integráció miatt szükséges, hogy a különböző fogyatékossággal élők részt tudjanak venni az oktatásban, a foglalkoztatásban, hozzáférjenek az alapvető szolgáltatásokhoz, biztos ellátásban részesüljenek. Ehhez azonban a jövő évi költségvetés nem ad alapot, sem lehetőséget.

Tisztelt Országgyűlés! Nézzük, a kis- és középvállalkozók szempontjából mit hoz ez a költségvetés! A 2014-es költségvetés - tartalmát tekintve - megalapozatlan. Nem reális a 2013. évi 0,9 százalékos növekedés, és így nem reális a 2014-es 2 százalékos GDP-bővülés. A hiány és az államadósság is a határon billeg. Az alaptörvény értelmében minden évben csökkennie kell az adósságnak.

A benyújtott törvényjavaslat szerint az idei 77,4 százalékos államadósság jövőre 76,9 százalék lesz év végén. Azonban elég, ha a gazdaság nem pörög 2 százalékkal, ahogyan a kormány tervezi, vagy ha pár tízmilliárd forinttal nagyobb deficit jön össze a büdzsében, és az államadósság máris nem fog csökkenni. Érthetetlen, hogy ha a hatályos 2013. évi költségvetésben 73,7 százalékos GDP-arányos államadósság szerepel, akkor a 2014. évi költségvetésben hogyan szerepelhet a 2013. év tekintetében kiindulószámként 77,4 százalék, amely 2014-re 76,9-re csökken.

A kormány a javaslatban gazdasági növekedést, fejlesztési irányokat határoz meg, azonban a konkrét lépések kimaradtak a tervezés során. A központi költségvetés társasági adó címén 2014-ben 358,8 milliárd forint bevételt tervez. Ez az összeg a 2013-ban előirányzott 320,8 milliárd forint társaságiadó-bevételt 38 milliárd forinttal, 11,8 százalékkal haladja meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elmúlt időszakban a kkv-szektornak a gyakorlatban semmilyen könnyebbséget nem jelentett a 10 százalékos kedvezményes társaságiadó-kulcs kiterjesztése, mert vagy nem voltak nyereségesek, vagy már addig is 10 százalékkal adóztak, mert nyereségük korábban sem haladta meg az 50 millió forintot.

Az egyszerűsített vállalkozói adó címén tervezett 2014. évi költségvetési bevétel 67 milliárd forint. Ez a bevétel 41,1 milliárd forinttal, 38 százalékkal kevesebb a 2013. költségvetési évre előirányzott 108,1 milliárd forintos összegnél. A csökkenés hátterében az áll, hogy a bevallott adózás alá vont jövedelem 2014-re prognosztizált 183,5 milliárd forint összegű tervszámánál figyelembevételre került, hogy 2014-ben további emelkedést jósol az eva helyett a kisadózók tételes adóját választó egyéni és társas vállalkozások tekintetében. Az adóváltozások megalapozatlanságát és kedvezőtlen hatásait is jól mutatja, hogy miután az evakulcs 37 százalékra emelkedett, jelentősen lecsökkent az evakörbe tartozó egyéni és társas vállalkozások száma, az evából származó adóbevételek pedig messze elmaradtak a korábbiaktól, sőt a kormány jövőre további csökkenéssel számol.

A kisadózó vállalkozások tételes adója és a kisvállalati adó tekintetében sem jobb a helyzet. Egy 2012-ben megjelent sajtóközlemény szerint 2014-től az új vállalkozási adókat választók száma elérheti az 500 ezret. 2013-ban azonban a vártnál kevesebb adózó választotta e két adózási formát, így a bevételi előirányzat ezen a soron sem teljesült. A katát mintegy 51 ezren, a kivát pedig kevesebb mint 8 ezren választották csak.

A kormány optimista hozzáállását mutatja, hogy 2014 januárjától a kisadózók számának 150 ezer főre történő bővülését jósolja, amely nyomán a költségvetés következő évre tervezett adóbevétele 78 milliárd forint lesz. Nem megalapozott ez a szám, hiszen honnan jönne 78 milliárd a katából, ugyanis ez az összeg jogszabályváltozás nélkül meglehetősen aggályos. Bár az összeg alig nagyobb, mint az idei évre tervezett 74,3 milliárd forint, a realitásokat pontosan megvilágítja azonban az a tény, hogy eddig az első 8 hónapban ebből az adónemből 16,8 milliárd forintot szedett be a költségvetés, és a tárca az éves előirányzatot 31,2 milliárd forintra mérsékelte. A kiva esetében a korábbi várakozások is túlszárnyalták a lehetőségeket, mert több tízezerre becsülték azon kisvállalkozások számát, amelyek ezt az adónemet mint új adózási formát választani fogják. Tavaly év végén többször, sőt már az idén is módosítottak a szabályozáson annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék, de ettől még nem lett az. A kivaalanyok száma nem éri el a 8 ezret sem. A viszonylag alacsony szám nem okoz nagy meglepetést, figyelembe véve, hogy korábban sok bizonytalanság volt az adónem körül. Ezek az okai többek között annak, hogy a kabinet 2014. évre az idénre tervezett adó egyharmadával számol csak.

A legnagyobb problémát azonban a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika okozza, aminek az az eredménye, hogy soha annyi cég nem ment tönkre az országban, mint tavaly. 24 ezer céget számoltak fel, és ha az év elejét nézzük, átlagban 2500 cégfelszámolás indult el havonta. Ez több mint 25 százalékkal haladja meg a 2012. év hasonló időszakát, és akkor még nem beszéltünk a vállalkozóbarát trafiktörvényekről, amelynek következményeként megint több tízezer cég, több tízezer munkahely fog megszűnni, családok egzisztenciája kerül majd veszélybe.

Az elmúlt három hónap minden idők negyedik legrosszabb negyedévének bizonyult a magyar vállalkozások számára, a törölt cégek száma jelentősen meghaladja a 2011-12-ben megszabott havi hatezres átlagot. A törölt cégek száma meghaladja az újakét, ami a szigorodó jogszabályok és az elnyúló gazdasági stagnálás együttes hatásának köszönhető.

Az elkövetkező hónapokban a gazdasági társaságok számának további csökkenése várható. Ebben az évben a legtöbb cég az első negyedévben működött Magyarországon, összesen 610 572-en voltak. A második negyedévben 608 768, míg a harmadik negyedévben 601 160-ra csökkent a számuk. Különösen kedvezőtlen helyzetet mutat, hogy az európai, 5,7 százalékos átlagnál is jóval alacsonyabb, 0,3 százalékos ütemben nőtt 2007 és 2011 között az aktív vállalkozások száma.

Fontos lenne az export támogatása, főleg azon kkv-k számára, amelyek növekedése már nem képzelhető el külgazdasági kapcsolatok nélkül. Továbbra sem világos azonban, hogy mi a feladata a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-nek, amely tavaly 3 milliárd 156 millió forintot kapott. Mi lett ennek a pénznek a sorsa? Nem látszik a jövő évi költségvetésben, hogy erre mennyi forrást szánnak. Nem értjük, miért jár a tavalyi évhez magasabb összegű támogatás a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nek a koncessziós pályázatok kiírására, a szerződések kezelésére. Továbbra sem világos, hogy a korábbi elképzelés szerint a nonprofit zrt.-hez befolyó koncessziós díj miért képezi a központi költségvetés részét.

Tisztelt Országgyűlés! A mikro-, kis- és középvállalkozási szektor a magyar gazdaság meghatározó területe. Mind a magyar családok jelentős részének megélhetése, mind a nemzetgazdaság egészének bővülése jelentős mértékben a kkv-k állapotától és növekedési lehetőségeiktől függ. A szektor kiemelkedő gazdasági súlyát szemlélteti, hogy ma Magyarországon a bejegyzett vállalkozások 99 százaléka kkv-nak minősül, a kkv-k termelik a bruttó hozzáadott érték több mint felét, az export több mint 25 százalékát, továbbá e vállalkozások foglalkoztatják a magyar munkavállalók háromnegyedét, mintegy 3 millió embert.

Olyan költségvetésre van szükség, ahol a mikro-, kis- és középvállalkozások a termelőszektortól, a szolgáltatókon és a kereskedőkön át egészen a családi gazdaságig nemcsak szóban, hanem valóban kiemelt állami segítséget kapnak.

(16.40)

Ez a költségvetés nem ad alapot a kkv-k problémáinak megoldására. A kkv-knak kedvező és kiszámítható gazdasági feltételekre van szükségük. Csökkenteni kell a kkv-kat terhelő adók számát, eltörölni az őket értelmetlenül korlátozó jogszabályokat, egyszerűsíteni kell a rájuk vonatkozó bürokratikus előírásokat. Kiszámíthatósággal és stabilitással kell erősíteni a befektetők Magyarország iránti bizalmát, ösztönözni a hazai kkv-knak piacot teremtő befektetéseket. Átlátható, hatékony és igazságos, a foglalkoztatást átfogó módon ösztönző új adórendszert kell kialakítani. Ösztönözni kell, hogy a magyar kkv-k növeljék exportintenzitásukat. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a kkv-szektor exportpiaci lehetőségét a termelékenység javításával együtt növelik.

A külföldi befektetések akkor eredményeznek érdemi gazdasági növekedést, ha hozzáadott érték keletkezik a hazai termelésben, ezért különösen fontos a termelő cégek célzott támogatása. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, amely úgy ösztönzi a külföldi tőke magyarországi befektetését, hogy közben a magyar vállalkozások gyakorlatilag nem részesülnek a beszállítói piacok bővüléséből. Jelenleg a külföldi tőkéből megvalósuló nagyberuházásoknál nagyon alacsony, csak néhány százalékos a hazai beszállítói hányad. Ahhoz, hogy a hazai kkv-szektor ezen a területen meghatározó súllyal szerepeljen, szükséges, hogy a beszállítók aránya a jelenlegi többszörösére, közel 40-50 százalékra emelkedjen.

A kis- és középvállalkozások egyik legnagyobb problémája ma Magyarországon a forráshiány, aminek egyenes következménye a fejlesztések ellehetetlenülése és a versenyhátrány fokozódása. Olyan kombinált tőke- és hitelprogramot kell indítani, amely hatékonyan képes elősegíteni a vállalkozások fejlődését, versenyképességük javítását. A versenyképességük javítása érdekében szükséges a K+F támogatások mértékének jelentős növelése, a technológiai beruházások támogatása és a hazai kis- és középvállalkozások K+F részvételének ösztönzése. A pályázati rendszer kiszámíthatósága és hosszú távú tervezhetősége a megfelelő arányú K+F tevékenység elérésének és a versenyképesség érdemi javításának megkerülhetetlen alapját jelentik. Célzott pályázatokkal kell segíteni a kis technológiai cégek, start-up vállalkozások létrejöttét és sikeres beindulását. Inkubátorszervezetek felállításával és finanszírozásával kell támogatni az életképes ötletek kidolgozását, a termékek kifejlesztését és a világpiacra történő kijuttatását.

Összességében elmondható tehát, hogy ez a költségvetés nem segít a mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetén, többek között ezért sem támogatja az MSZP frakciója.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)