Felszólalás adatai

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Az általános vitát lezárom. Amint azt már előzetesen jeleztem, a módosító indítványok benyújtására 16 óráig van lehetőség. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. Lázár János, Balsai István, Talabér Márta, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/3199. számon, valamint T/3200. számon kapták kézhez a képviselők. Emlékeztetem önöket, hogy az elfogadott napirend szerint az előterjesztés 10 órás időkeretben történő tárgyalására kerül sor.

Most az előterjesztői expozéra, a bizottsági előadók felszólalásaira, valamint a vezérszónokok álláspontjának ismertetésére kerül majd sor. Az általános vita folytatása és lezárása ma, az ülésnap végén történik.

Felkérem Hegedűs Lorántné jegyző asszonyt, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 10 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 204 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 121 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 96 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 105 perc, az LMP képviselőcsoportjának 69 perc, a független képviselőknek pedig 5 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy most már közismertté vált, Lázár János és Talabér Márta képviselőtársaimmal együtt néhány nappal ezelőtt egy többirányú alkotmánymódosítást és ehhez fűződő alkotmánybírósági törvényt módosító javaslatot terjesztettünk elő. Bár az eltelt napok során szinte kizárólag egy körről esett szó a médiában és itt a parlamentben is, engedjék meg, hogy a beterjesztés sorrendjét követve az Alkotmánybírósággal, illetve az alkotmány egyéb módosításával kapcsolatos kérdésekkel kezdjem, ugyanis ezek képezik az előterjesztett indítványban foglaltak többségét.

Mindenekelőtt: a jelenleg hatályos alkotmány módosításáról van szó, nyilván nem kell ezt hangsúlyoznom, az 1949. évi, sokat próbált XX. törvénynek a még hatályban lévő rendelkezéseit vagyunk kénytelenek módosítani, mégpedig az 1. §-ban azért, mert a jelenleg hatályos alkotmány 24. §-a négy bekezdésben, tehát az (1), (2), (3) és (4) bekezdésében sorolja föl, hogy a törvényhozási tárgyak közül milyen elfogadási arányokra van szükség. Természetesen értelemszerűen ez a felsorolás nem tartalmazhatta a nem régen elfogadott és januárban hatályba lépő, Magyarország Alaptörvénye elnevezésű jogszabályunkba foglalt jogalkotási feltételeket, a különböző, az alaptörvényben meghatározott szavazatarányokra, illetőleg az ott felsorolt, úgynevezett sarkalatos törvényekre, illetőleg az egyéb törvényekre.

Ezért (5) bekezdéssel egészítenénk ki a jelenleg hatályos alkotmányt, amelynek rendelkezése szerint, amennyiben a jelen parlament a szándékai szerint Magyarország Alaptörvényének hatálybalépéséig az ahhoz szükséges törvényeket, amelyek ott fel lettek sorolva, kívánja megalkotni, akkor ezen törvényhozási eljárások megalkotásához az alaptörvényben írt szavazataránnyal kell az elfogadást megtenni. Ez tehát egy szükséges kiegészítés, tulajdonképpen a jogalkotási eljárásra vonatkozó olyan kijelentés, amely a jelenleg hatályos alkotmányból értelemszerűen hiányzik, hiszen az alaptörvény megalkotásakor ezzel nem foglalkoztunk.

A másik, az Alkotmánybíróságra vonatkozó, még hatályos, 1989-ben megalkotott törvény módosításával kapcsolatban pedig a következőket szeretnénk támogatásukkal együtt elérni.

(13.40)

Nyilván mindannyian emlékszünk rá, azok is, akik támogatták, azok is, akik ellenezték azt, hogy az Alkotmánybíróság létszámát a jelenlegi 11-ben meghatározottról, amelyből egyébként hiányzik egy fő már hosszabb idő óta, tehát a 11 főben meghatározott létszámot 15 főre kívánjuk emelni. Ezt a szükséges, mind a jelenleg hatályos alkotmányban, mind pedig az Alkotmánybíróságról szóló törvényben szereplő számot természetesen értelemszerűen 11-ről 15-re kell kiegészíteni, azt hiszem, ez különösebben hosszabb indokolást nem igényel. Annál inkább fontos arra rámutatnom, amelyet az alkotmány módosítása is tartalmaz, hogy tudniillik az alkotmánymódosításnak az ezzel kapcsolatos rendelkezése 2011. szeptember 1-jén lépne hatályba. Ennek az az oka, és erről az 5. § tesz említést, miszerint az Országgyűlésnek a mostani tavaszi, illetőleg esetlegesen meghosszabbítandó nyári ülésszakának befejezéséig - itt egy kicsit bőkezűek voltunk -, július 31-éig, szándékaink szerint azonban ennek korábban vége lenne, tehát mondjuk, legkésőbb július közepéig, meg kell választani a már tavaly gyakorolt alkotmánybíró-jelöléssel kapcsolatos szabályok alapján azokat az alkotmánybírókat, akik újonnan válnak az Alkotmánybíróság tagjává, illetőleg a már korábban hiányzó alkotmánybíró személyét is pótolni kell. Tehát mindösszesen ilyen értelemben öt alkotmánybíró jelölésére kerül majd sor; illetve jelölt több is lehet, de öt személy megválasztására kerülhet sor.

Az elfogadott alaptörvénnyel összhangban ugyancsak az Országgyűlés dönt, tehát első ízben az Alkotmánybíróság 1989-ben létesített jogi szabályozása óta az elnököt - és csak az elnököt, az elnökhelyettest nem - az Országgyűlés fogja választani. Ezt sokan még annak idején, az alaptörvény vitája során kifogásolták. Arra szeretnék rámutatni, hogy Európában - már ahol van alkotmánybíróság - felváltva, hol a törvényhozás választja az elnököt, hol pedig az alkotmánybíróság, tehát az alkotmánybírák maguk közül választanak. El kell mondanom azok kedvéért, akik nem vettek részt 1989-ben a politikai tárgyalásokon, emlékeztetném őket arra, hogy az első felállású Alkotmánybíróság ideiglenesen 5 tagból állt. 1989-ben az akkori, tehát a szabad választásokat megelőző Országgyűlés fogadta el az alkotmánybírósági törvényt, és így került arra sor, hogy öt alkotmánybírót megválasztottak, akik meg is kezdték működésüket.

Tekintettel arra, hogy a szabad választásokat megelőzően az akkori ellenzéki pártok, amelyhez jómagam is tartoztam - és itt a Házban is többen vagyunk ilyen indíttatásúak -, nem bíztak abban, helyesen, hogy az akkori Országgyűlés, tehát az 1990-ig funkcionáló Országgyűlés válassza meg annak az öt személynek a valamelyikét az Alkotmánybíróság elnökévé, akiknek az összetételét - erre is szeretnék emlékeztetni - sajátos politikai jelölés előzte meg, kettőt az Ellenzéki Kerekasztal, kettőt az akkori - mondjuk így - Németh-kormány, egy személyt pedig ilyen semleges félként közös jelöltként választott meg az akkori Országgyűlés. Tekintettel tehát az előbb elmondottakra, akkor az a szabályozás lépett életbe, mint ami most van - szándékaink szerint már nem sokáig -, hogy az Alkotmánybíróság saját tagjai közül választ elnököt. Ez így is történt, és érdekes módon az akkoriban kilenc évre - majd ez is meg fog változni - szóló alkotmánybírósági mandátum mintegy rotációs alapon azt a lehetőséget kínálta, hogy hároméves időtartamra válasszák az elnököt. Erre nem mindig került sor, hogy változás legyen az elnök személyében, de mégis ez a fajta rotációs elv álláspontunk szerint - mármint Lázár János, Talabér Márta, valamint a saját álláspontom szerint - nem igazán teszi lehetővé az Alkotmánybíróság stabil irányítását, különös tekintettel arra, hogy ha most az új szabályozás szerint 12 évre fog szólni a mandátum.

Tehát ezzel kívánom indokolni, hogy az Alkotmánybíróság öt tagját, valamint az Alkotmánybíróság elnökét is természetszerűleg az Országgyűlés válassza meg a fent említett és az alkotmánymódosításban írt határidőig. Természetesen ezzel kapcsolatban módosítani kellett az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek a nyelvtani értelemben ezzel ellentétes szabályait, hiszen ott elnökről és elnökhelyettesről, tehát többes számról beszélt, ezeket a nyelvtani helyzetnek, illetőleg a politikai szándéknak megfelelő nyelvtani megoldásként változtatni kell.

Végezetül az alkotmánymódosítás legnagyobb visszhangot kiváltó pontjára szeretnék rátérni, amely tehát az alkotmánymódosító indítványunk 2. §-a szerint úgy szól, hogy a jelenlegi alkotmányt kiegészíti. Mint tudják, a jelenlegi alkotmányban a 70/E. § rendelkezik úgy általában a társadalombiztosításról és a nyugdíjrendszerről. Az ott írtak meghagyásával egy (3) bekezdéssel egészülne ki ez a jelenleg hatályos szabályozás, amely nem többet és nem kevesebbet tartalmaz, mint azt, hogy az ellátáshoz való jog az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és egyébként a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki, azonban szeretném felhívni a figyelmet a következő mondatra: "A törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg." Úgy gondolom, hogy ebből minden következik, csak az nem, hogy valakitől el akarjuk venni a nyugdíjat.

A következő mondat, ami nagy vihart vetett, pontosabban ezt nagyon sokan félreértik: "Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás a törvényben meghatározottak szerint csökkenthető, és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető."

Mi van ebben a rendelkezésben? Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az van benne, hogy ez a módosítás elfogadása esetén lehetőséget ad a jelenlegi kormánynak és a kormányt támogató többségnek arra, hogy a nyugdíjszabályokat átalakítva, senkitől sem szerzett jogot úgy elvonva, ahogyan ezt magyarázzák, helyesebben ezzel szemben munkát kínálva - erre sok minden elhangzott már, Lázár János képviselőtársamat nem akarom idézni, csak röviden utalok arra, hogy azt a helyzetet megszüntetve, hogy a mintegy 30 ezer rendvédelmi dolgozó, akik 40-akárhány éves korukban szinte teljes nyugdíjjal, egészséges állapotban nyugdíjasként kivonják magukat a közszolgálatból, munka nélkül vagy esetleg más munkát vállalva ne szolgálják munkájukkal az ország közbiztonságát -, tehát e helyett az állapot helyett szeretnénk munkát kínálni, és ezeket az eseteket illetően szeretnénk a majd várhatóan előterjesztendő jogi szabályozásban ezt másképp szabályozni.

Természetesen, ahogy ez elhangzott, semmilyen szándék nincsen, legalábbis az én tudomásom és az előterjesztőtársaim tudomása szerint arra, hogy bármilyen mértékben az egyébként speciális szakmákat vagy nehéz fizikai munkát végző, bányász, kohász, vegyipari dolgozó munkát betöltő és jelentős korkedvezményre jogosító munkakörök szempontjából felülvizsgáljuk, vagy ilyen szándék esetén a nyugdíjlehetőséget bármilyen mértékben korlátozza az új szabály. Mint ahogy azokra a speciális szakmákat sem, művészi pályák, táncos, zenész, egyéb olyan foglalkozások, amelyeknél költségvetési értelemben foglalkoztatottakról van szó, akik nyilván pályájukat meghatározott életkorig tudják gyakorolni, amely nem felel meg a 62-63-64-65 évnek, itt egy lépcsőzetesség van a jelenlegi szabályozás és az elérendő szabályozás között, tehát ezeket sem érinti természetszerűleg a tervezett változtatásnak az a mondatrésze, hogy "csökkenthető".

Egyébként pedig az sem titok, tisztelt képviselőtársaim, hogy szándék van arra - és majd meg fogjuk tárgyalni, önökkel együtt remélhetőleg, mindenkivel együtt -, hogy a jelenlegi több százezer rokkantnyugdíjas tekintetében, amely egy hatósági orvosi eljárás eredményeként került megállapításra, felülvizsgálat formájában a helyzetük, és ahol ez szükséges és lehetséges, a munkaerő-piacra való visszavezetésük megvalósuljon.

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakra tekintettel még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nincs olyan szándék - nekünk különösen nem, de az általunk ismert feltételekkel megalkotandó új nyugdíjszabályozásnak sem, ami nyilván a kormány dolga lesz -, tehát nincs olyan kormányzati szándék, hogy ezen túlmenően bármilyen szerzett jogot, bármilyen, esetleg a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatárt el nem érő életkorban megállapított nyugdíjat csökkentsen vagy újravizsgáljon majd a jogosítvány alapján a törvényben meghatározott szerv.

Hangsúlyozva azt, hogy nem elvenni, hanem adni kívánunk, az előbb erre utaltam, tehát sok egészséges munkaképes fiatal - még csak középkorúnak sem mondható - személy, akik egyébként kiképzésük és eddigi életpályájuk során természetesen nagyon fontos közszolgálatot látott el, szeretnénk, ha erősítenék a közszolgálat jelenleg bizony munkaerőhiánnyal küszködő tízezreit.

Elhangzott a szám is: közel 30 ezer embert érinthet ez a szabály, ez a megváltoztatandó szabály. Ez a 30 ezer ember mint létszám, megegyezik a jelenleg foglalkoztatott rendvédelmi szervezetek összlétszámával szinte, a honvédséget nem számítva ide.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekkel kívánom röviden indokolni az előterjesztést előterjesztő képviselőtársaim nevében is, ehhez kérem a támogatásukat, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem a kormányt képviselő Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e felszólalni a vitában. Igen, öné a szó 15 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretném indokolni önöknek, hogy miért támogatja a kormány a képviselő hölgy és urak ezen önálló indítványát.

Először is érdemes tisztázni pontosan azt, amit Balsai képviselőtársam is mondott, hogy az alkotmánybírósági törvényben az alkotmánynak az Alkotmánybírósággal kapcsolatos rendelkezéseivel kapcsolatban mit tartalmaz a jogszabály és ez miért lesz hasznos Magyarország állampolgárainak. Pontosan azért jó ez a létszámbővítés, pontosan azért jó ennek az előrehozatala már július 11-éig, mert mindannyian tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság nagyon sokféle ügyben nagyon nagy ügyhátralékkal rendelkezik, és ezek ledolgozására, nyilvánvalóan akár háromfős tanácsok összeállítására, akár a teljes ülés előtti tárgyalására hasznos, ha minél hamarabb megvannak az új alkotmánybírók, mert elősegíthetik az ügyhátralék ledolgozását.

Másrészről újfajta ügyei lesznek január 1-jétől az Alkotmánybíróságnak. Nem pusztán egy absztrakt jogi szemlélet szerint fogja vizsgálni a törvényeket, hanem konkrét jogsértéseket kell hogy vizsgáljon, és konkrét bírósági ítéleteket semmisíthet meg akár. Éppen ezért szükség van a konkrét és gyakorlott bíróknak vagy ennek a szemléletnek a minél hamarabbi bevonására az Alkotmánybíróság gyakorlatába. Ezért indokolt a módosításnak ez a része, amivel a képviselő úr is kezdte az expozéját.

A másik résszel kapcsolatban, amely valóban nagyobb visszhangot váltott ki, érdemes azt tisztáznunk a legelején, hogy mire nem irányul az a javaslat, amit nagyon sokan mondtak, nagyon sokan riogatnak ezzel. Természetesen semmifajta veszélyben nincsen senki, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és úgy, azt betöltve kapja meg a nyugellátását. Semmifajta veszély nem leselkedik azokra, akik ez előtt 5 évvel vannak, tehát egyfajta védett korban vannak, a nyugdíjkorhatárt megelőző 5 évvel, tehát 57 éves korukat már betöltötték.

Nyilván nem vonatkozik, ahogy a képviselő úr is mondta, sem bányászokra, sem vegyészekre, sem olyan művészekre, akikre speciális jogszabályok eddig is hatályban voltak. Szintén nem vonatkozik azokra, akik valóban munkaképtelenek, akik egészségügyi állapotuk vagy másfajta fogyatékuk miatt nem képesek munkavégzésre, valóban akár munkájuk, akár attól különböző körülmény miatt nem képesek arra, hogy munkát végezzenek, illetőleg nem kell senkinek attól félni, hogy ettől valaki tömegesen munkanélkülivé válik, vagy tömegesen elveszti a juttatását vagy az csökkenni fog, hiszen ezt szintén nem tartalmazza ez a javaslat.

Mire irányul viszont az előttünk fekvő alkotmány- és törvénymódosítás? Arra irányul, amit minden párt a kampányban nagyon hangosan hangoztatott, hogy a nyugdíjrendszert, a rokkantnyugdíjrendszert úgy kell áttekintenie majd a választásokon nyerő pártnak, hogy azok, akik munkaképesek, ne segélyekből éljenek, ne nyugdíjnak álcázott szociális juttatásokból, hanem munkából éljenek. Minden párt, amelyik itt ül, a választási kampányban elmondta, hogy neki ez célja. A társadalmi igazságosság jegyében, a jogszerűség jegyében azt szeretné elérni, ha kormányra kerül, hogy ezek a juttatások - (A kormánypárti frakciók felé pillantva:) látom, most is bólintanak képviselőtársaim - azoknak járjanak, akik valóban munkaképtelenek, akik vagy idős koruknál fogva vagy egyéb fizikai adottságaiknál fogva nem képesek a munkavégzésre. Ne más helyett, ne a munkanélküliség helyett vagy ne a szociális juttatások helyett járjanak különböző nyugellátások, hanem valóban azoknak, akik ezt élethelyzetüknél fogva megérdemlik, vagy a társadalmi újraelosztó rendszerben részükre ezt a juttatást folyósítani kell.

Amikor a kampányban volt szó erről, mindenki egyetértett. Most, amikor képviselőtársaim beterjesztették ezt a javaslatot, hirtelen mindenki 180 fokot fordított az álláspontján, ez ellen szólal föl, ez ellen a törvényjavaslat ellen ágál, akár itt a parlamentben, akár azon kívül is, és különböző módokat, ennek megtámadását, leszavazását helyezik kilátásba. Ez a javaslat tehát arra irányul, amit önök mindnyájan hangsúlyoztak az egy évvel ezelőtti választási kampányban, arra irányul, hogy aki munkaképes és 57 év alatti, és nincs más olyan egészségügyi körülmény, ami ezt kizárná, az dolgozzon.

Ma Magyarországon az emberek úgy mennek nyugdíjba, hogy 20 százalékuk már 50 éves kora előtt, és 80 százalékuk 60 éves kora előtt nyugdíjba megy. Lehetett itt ide-oda tologatni a különböző nyugdíjkorhatárokat, lehetett megemelni 62 évről 65 évre folyamatos felfutó rendszerben a nyugdíjazás időtartamát, a jogilag bevezetett nyugdíjazási időpont és a valóban ténylegesen megvalósuló nyugdíjazási időpont Magyarországon eltér nem 1 évvel, nem 2 évvel, 3-4 évvel tér el. Egy átlag nő 57 évesen, egy átlag férfi 59 évesen megy ma Magyarországon nyugdíjba. Szerintem mindenki egyetértene azzal, hogy ezeken a számokon, ezeken a különbségeken valamelyest változtatnunk kell.

Az elmúlt napokban többféle kritika érte ezt a javaslatot. Az egyik azt mondta, hogy minek csinálja ezt a kormány, hiszen pár száz embert fog érinteni összesen, nem fog ezzel jelentős megtakarítás befolyni vagy ott maradni a költségvetésben; míg mások azt mondták, hogy ez 600 ezer embernek veszélyezteti a megélhetését, a nyugellátását. Ebből is látható, hogy teljesen alaptalan vagy az egyik vagy a másik, de szerintem mindkét ellenérvelés, hiszen nem lehet, hogy egyszerre azzal riogatnak, hogy csak pár száz ember állapotát befolyásolja, mások pedig több százezer ember állapotára hivatkoznak.

Ezen túlmenően úgy érzem, hogy egyértelmű számunkra - pontosan akkor, amikor családi típusú adózásról beszélünk és a gyermekvállalás támogatásáról beszélünk -, hogy ha nagyot akarunk álmodni, akkor merjünk kicsiket vállalni, tehát mindemellett nagyon fontos, hogy más irányból is tekintettel legyünk Magyarország demográfiai viszonyaira, és ne engedjünk munkaképes embereket nyugdíjba vonulni, és ne ösztönözzünk munkaképes korú embereket - egyszer majd visszatérek rá, hogy arról volt szó az elmúlt 8 évben, hogy ösztönöztek munkaképes korú embereket arra, hogy inkább a passzivitást válasszák és állami nyugdíjba vonuljanak. Nekünk szükségünk van ennek a 30 ezer embernek a munkájára, hogy aktívan részt vegyenek a munka világában és a társadalom életében.

Szeretnénk egy fogalmi tisztázást is végrehajtani, ami nagyon sokszor elmosódott az utóbbi napokban és az utóbbi években is. Vannak munkajövedelmek, vannak szociális juttatások és vannak nyugellátások, és ez a három nem mosandó egybe, különösen a szociális juttatások és a nyugdíj. Nem lehet az, hogy ha valakinél azt akarjuk, hogy ne kerüljön a szociális ellátórendszerbe, ne legyen álláskeresési támogatása vagy munkanélküli-segélye, akkor őt hirtelen nyugdíjazzuk, és ezzel a problémát, úgy gondoltuk, megoldottuk, hiszen ez sem a foglalkoztatottság szintjén, sem a társadalmi újraelosztó rendszerek fenntarthatóságán nem segít, és hosszú távon csak összeomláshoz vezethet.

Két fő haszna lehet annak, ha ez az alkotmánymódosítás megvalósul, és a képviselő úr által említett további törvénymódosítások is megszületnek, és ennek jegyében nő az aktívak száma a társadalomban. Először is, ha megnézzük a pontos statisztikákat, 57 év alatti, rendvédelmi szervezetből szolgálati nyugdíjba vonult személy 28 267 fő van. Ők átlagosan 179 462 forint nyugdíjat kapnak. Amikor tehát az előző években kialakították ezt a rendszert, arra ösztönözték ezeket az embereket, hogy vonuljanak önmaguktól nyugdíjba.

(14.00)

Hiszen nyilvánvalóan, ha valakinek van egy adózott, 220-250 ezer forintos jövedelme valamelyik rendvédelmi szervnél vagy valamelyik más állami szolgálatnál, és azt mondják, hogy válasszon: van egy bruttó 250 ezer forintos fizetése vagy van egy 179 ezer forintos, lényegében nettó nyugdíja, hiszen abból személyi jövedelemadót nem fizet utána, akkor melyiket fogja választani, a 180 nettót vagy a 250 bruttót? Nyilvánvalóan az volt a legnagyobb hiba a korábbi nyolc év MSZP-s politikájában, és azért kerül ez nekünk 50 milliárd forintba évente, mert erre ösztönözték a rendvédelmi szervekben dolgozókat, hogy menjenek nyugdíjba, hiszen akár magasabb jövedelemre is szert tehetnek. Ez volt az az iszonyatosan hibás rendszer, amely mind a rendőrséget nehéz helyzetbe hozta, mind a nyugdíjkasszát. Azt hiszem, Harangozó képviselő úr - az előbb itt volt, és itt is van még most is - el is ismerte a tegnapi nap során, hogy erre az MSZP-kormány alatt igencsak erőteljes lépések voltak, hogy fegyveres és rendvédelmi dolgozók tömegével hagyják el ezt a pályát, hiszen ő is elismerte, hogy a haderőreform személyzeti intézkedései, a rendőrség és a határőrség integrációja sok ezer hivatásost tett létszámon felülivé. Magyarul, magukat a jogszabályokat, a különböző keretszámokat úgy alakították, hogy ők létszámon felüliek legyenek, az átszervezésekkor nagyon-nagyon sok, 25 éves szolgálati viszonnyal rendelkező embert ők küldtek el nyugdíjba, ők ösztönözték őket arra, hogy elvonuljanak, és ne a rendvédelmi szervekben teljesítsenek szolgálatot.

Mint az ma itt már elhangzott, 30 ezer rendőr teljesít szolgálatot ma Magyarországon, és ehhez képest 28 267 57 év alatti, korábban rendvédelmi szerveknél, tehát vám- és pénzügyőrségnél, tűzoltóságnál, rendőrségnél, határőrségnél vagy büntetés-végrehajtásnál dolgozó ember van, aki egy ilyen szolgálati, 57 év alatti korkedvezményes, korengedményes nyugdíjban van most.

Ha tehát valóban javítani akarunk - és azt hiszem, hogy ebben is többen egyetértünk - a közbiztonság helyzetén Magyarországon, és nyilvánvalóan ehhez valamelyest több emberre van szükség, akik a közbiztonság területén, a rendvédelem területén dolgoznak, ezek nyilvánvalóan nem mind a par excellence rendőri munkát jelentik, hanem annak nyilván sok egyéb kisegítő tevékenységét, akkor ösztönöznünk kell ezeket az embereket arra, hogy minél többen visszatérjenek a munka világába, minél többen itt legyenek közöttünk, és minél többen dolgozzanak a rendvédelem területén. Biztos vagyok benne, hogy különféle közrendvédelmi feladatokra 20 ezer emberrel többet tudunk majd mozgósítani a következő években, ami összevetve a 30 ezer fős rendőri létszámmal, úgy érzem, azok számára, akik a közbiztonságot zászlajukra tűzik, ez egyértelmű eredmény, és nem utasíthatják el ezt a javaslatot. De biztos vagyok benne, hogy a közbiztonságot minden itt ülő fontosnak tartja, és ezt egy lehetőségnek is - nyilván úgy, hogy az ő számukra ez ne jelentsen életszínvonal-csökkenést, és nyilvánvalóan úgy, hogy akik valóban képtelenek a munkavégzésre, azokat nem szabad visszahívni a munkavégzés világába. De nyilvánvalóan látható, hogy itt csak annyi változás lesz az emberek döntő többségének tekintetében, hogy ugyanazokat az állami forrásból származó jövedelmeket kapják meg, csak szimmetrikusabbá válik a viszony. Hiszen munkaképes korú emberektől, életerős, tettre kész emberektől valamiféle munkavégzést fog az állam ezért cserébe várni, szemben azzal, hogy mennyi embert üldöztek el vagy tettek érdekeltté abban az elmúlt nyolc évben, hogy passzív állományba, nyugdíjas állományba vonuljon.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Tiba István váltja fel.)

A közbiztonság mellett a másik fontos szempont szerintem ennél a javaslatnál a társadalmi igazságosság, az, hogy negyvenes-ötvenes éveikben járó, életerős emberek ne lehessenek Magyarországon úgy nyugdíjasok, hogy ez a 180 ezer forintos átlagnyugdíj, azt hiszem, igencsak kiemelkedő. Talán ők sem akarnak annyira tétlenül tevékenykedni, és sok esetben nem is tétlenek, hiszen mindemellett munkát vállalnak, és ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végeznek, mint a nyugdíjba vonulásuk előtt, mondjuk, akár biztonsági őri vagy másfajta munkát, hiszen egészségesek, munkaképesek. De akkor kérdem én, hogy miért fizet nekik az állam ilyen nyugdíjat, miért nem kérjük mi őket, hogy dolgozzanak, és különféle közrendvédelmi feladatot lássanak el ezért.

Azt mondhatom tehát összegzésként, hogy ez mindenképpen a nyugdíjasok érdekét szolgálja olyan szempontból, hogy a nyugdíjkassza fenntarthatóságát, a nyugdíjak értékállóságát szolgálja, hiszen ha a nyugdíjkassza fizetőképes marad, akkor ezáltal a mostani nyugdíjasoknak az ellátásai, a valóban rokkantsági nyugellátásra jogosultak ellátásai, a valóban valamilyen korkedvezményes vagy egyéb indokból nyugellátásra jogosultak juttatásai sokkal nagyobb biztonságban lesznek. A közbiztonságot javíthatja, ha akár tízezres nagyságrendben is ez pluszmunkaerőt jelent a közrendvédelmi feladatoknál; jobban szolgálja a társadalmi igazságosságot, hogy munkaképes emberek nem nyugdíjból, hanem munkajövedelemből kell hogy éljenek; és növelheti Magyarországon a foglalkoztatottság szintjét is.

Én úgy gondolom, hogy ezek az előnyök mindenképpen támogathatóvá teszik ezt a törvényjavaslatot, alkotmánymódosítási javaslatot, ezért a kormány ezt támogatja is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság álláspontjának és a megfogalmazódott kisebbségi véleményének ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Iván László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A T/3199. számú törvényjavaslathoz, amelyet az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalt, szeretnék egy többségi véleményt, kvázi összefoglalást közölni. Hangsúlyozom, hogy a többségi vélemény 16 igen és 7 nem szavazat formájában alakult ki a megbeszélések során.

Az 1949. évi XX. törvény, a hatályos magyar alkotmány módosítását indítványozó javaslat azt a célt kívánja megvalósítani, hogy az alaptörvény végrehajtásához szükséges sarkalatos és más törvények az alaptörvény hatálybalépését megelőzően és annak megfelelően már hatályba lépjenek a 2011. esztendőben. Nyilvánvalóan ez az alapcélunk.

Lázár János és Balsai István képviselő urak indítványának egy része érinti az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság hatáskörét, mégpedig az alkotmány 70/E. §-a (3) bekezdését megállapító része. A jövendő generációk érdekeire és várható terheire tekintettel rögzíti, hogy a szociális biztonság keretei között nyugdíj jogcímen járó ellátásra fő szabályként azok legyenek jogosultak, akik a mindenkori demográfiai viszonyokra és a várható életkorra tekintettel az öregségi nyugdíjkorhatárt elérték. A javaslat továbbá lehetővé teszi, hogy a törvény a nyugdíjas-jogosultságot kiterjessze például a nők fokozottabb védelme érdekében, hogy a nők a kettős - családi és munkahelyi - szerepvállalásuk elismeréseként 40 év jogosultsági idő után nyugdíjba vonulhassanak. A javaslat módot ad arra is, hogy a törvényhozó a jelenleg már fennálló nyugellátásokat is ezen alkotmányi elveknek megfelelően rendezze át oly módon, hogy a jelenleg nyugellátásban részesülő, az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek a társadalombiztosítási vagy a szociális rendszer keretében, illetve a munkaerőpiacra való visszatérés lehetőségének megnyitásával a megélhetésükhöz hozzájáruló juttatásban részesüljenek.

A munkára képes emberek visszavezetése a munkaerőpiacra, illetve az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött idős korosztály munkaerőpiacon való tartása azt a célt szolgálja, hogy ezek az emberek a fizikai képességüknek és egészségi állapotuknak megfelelően munkájukkal a társadalom javát szolgálják. Az igazságosság, szükségesség és lehetőség háromszögében a legoptimálisabb megoldást kívánja a társadalom és az ország jelenlegi gazdasági helyzete. A javaslat nem a szociális biztonságot kívánja csorbítani, hanem lehetőséget akar teremteni a nyugdíjrendszer és a szociális ellátórendszer komplex átstrukturálására, megoldást nyújtani arra, hogy ne 3,5 millió aktív munkavállaló tartson el 6,5 millió úgynevezett mindennapi polgárt.

Mindezek alapján a bizottság kormánypárti szakpolitikusai általános vitára alkalmasnak találták és támogatják a törvénymódosító javaslatot, és erre, mint már jeleztem, 16 igen és 7 nem szavazat adott lehetőséget a bizottság ülésének a szavazásán.

Kiegészítem még két mondattal: azt hiszem, a nyugdíjügy a bizottságokon belül és az előző kormányzati ciklusok alatt is kiemelkedően fontos téma volt; merem megreszkírozni most már személyesen is, a bizottsági vélemény mellett, hogy a nyugdíj és az idősödés - ma különösen - pártok fölötti ügy, és ezért mindenképpen javasoljuk ennek a törvénymódosításnak az elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi véleményt két képviselő ismerteti, összesen 5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Sneider Tamás képviselő úrnak.

(14.10)

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, az elmúlt egy év talán egyik legfontosabb törvényjavaslata található előttünk, hiszen ha jól meggondoljuk, akkor a második világháborút követő kommunista diktatúra óta tömeges méretben nem vették el embertársaink nyugdíját Magyarországon. Ezt sikerült visszahozni a kétharmados többséggel, és gyakorlatilag csak az a kérdés, hogy ez most 30 ezer embert fog-e érinteni vagy 600 ezer embert. Alapvetően minden elgondolás ellenére arról a törvényjavaslatról, amely itt található előttünk alkotmánymódosításként, mindenképp el kell mondani, hogy így, ahogy van, 600 ezer embert fog érinteni. Ez érinthet, ugyebár, hiszen így fogalmazott Balsai képviselőtársam, az özvegyi nyugdíjjárulékot kapók közül 22 500 személyt, érintheti bizonyára a bányásznyugdíjakat is, és sorolhatnám még tovább ezt a széles kört. Persze, erre azt lehet mondani, hogy csak érintheti, de akkor vajon miért terjeszti be a kormányzat, a parlamenti képviselők ezt a törvényjavaslatot, ha nem kívánnának ezzel élni?

Mi úgy gondoljuk, hogy ha már a Fidesz nem képes a saját kormányprogramját megvédeni, akkor lehet, hogy a nemzeti ellenzéknek kell ezt megtennie, hiszen nézzük, mit is írtak a kormányprogramban, csak egy-két gondolatot. Amikor az MSZP-t szidalmazzák benne - hozzá kell tenni: teljes mértékben joggal -, akkor ezt írják: folyamatosan változó szabályokkal, bizonytalan támogatásokkal, igazgatási káosszal teljesen kiszámíthatatlanná tette az egyéni, a családi jövőt, ott, ahol erre a legnagyobb szükség lenne, a nagycsaládok, a közös életüket tervező fiatalok, de a kitaszítottak, a hátrányokkal élők, a gyermeküket egyedül nevelők, az idősek és magányosak között is.

Kérem szépen, ha végignézzük az elmúlt egy év történetét: hány nyugdíjtörvény-módosítást láthattunk ebben a parlamentben? Összességében a nyolc év alatt nem láttunk annyi módosítást, mint most egyetlenegy év alatt. Talán ez lenne a kiszámítható nyugdíjrendszer? Így akarnánk talán nyugdíjtudatosságra nevelni a magyar társadalmat? Kérem szépen, higgyék el, hogy így ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni a Jobbik, és természetesen majd ki is fogjuk fejteni az álláspontunkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vágó Gábornak, aki szintén kisebbségi véleményt ismertet.

VÁGÓ GÁBOR, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ellenzéki pártok mindannyian egyetértettek ebben a kérdésben, ezért is merem azt mutatni Rétvári Bence államtitkár úrnak, hogy látni azt, hogy mégis Schmitt Pál, az önök köztársaságielnök-jelöltje és már köztársasági elnöke volt az, aki szöges ellentétben 180 fokos fordulatot vett, hiszen a kampányban még azt ígérte, garantálja a nyugdíjakat. Most mit garantálnak önök, kérem? Semmit nem garantálnak, pont elveszik a nyugdíjak mögött álló garanciákat.

Tisztelt Balsai úr - mint beterjesztő -, ön azt mondja, nem akarnak hozzányúlni a szerzett jogokhoz. Úgy érzem magam, mint a mesében a három kismalac a farkassal szemben: először csak a kisujjamat engedd be, utána csak a lábamat, és utána hamm, bekaplak. Ugyanez volt, kérem szépen, a magán-nyugdíjpénztári rendszernél. (Dr. Lamperth Mónika: Így van!) Először nem nyúlunk hozzá az egész vagyonhoz, csak egy részéhez, majd utána az egészet einstandolták, végül pedig úgy, ahogy van, kinyírták a magán-nyugdíjpénztári rendszert, most is ugyanennek a folyamatnak vagyunk az első lépcsőfokánál.

Az pedig teljes mértékben tarthatatlan, amint már azt a bizottsági elnök úr is említette, hogy lépten-nyomon hozzányúlunk a nyugdíjrendszerhez. Egy nyugdíjrendszer akkor jó, akkor van benne az állampolgároknak bizalmuk, hogyha az stabil. Amikor hétről hétre folyamatosan újabb és újabb toldozgatásokkal-foldozgatásokkal csupán a pénz- és a zsákmányszerző elv miatt rombolják szét a nyugdíjrendszert, hogyan gondolják, hogy ahhoz bárki is ép ésszel asszisztálna? Önöknek csak egyetlenegy kitűzésük van, hogy minél több pénzt azonnal kisajtoljanak az emberekből. Önöket az nem érdekli, hogy az emberek, amikor egy életpályát választottak, akkor választottak egy olyan életutat, amikor kockáztatják az életüket, és mégis az állam azzal honorálja... - hogy majd hamarabb mehettek nyugdíjba; és nemhogy tárgyalások útján vagy valahogyan próbálnák ezt a rendszert átalakítani, hanem úgy, ahogy van, elsöprik, és megint mennek előre fejjel a falnak.

Azt kell látni, hogy önök most az állam védőbástyáit védő utolsó embereket, a rendvédelmi dolgozókat hozzák szörnyen kínos helyzetbe. Megmondom őszintén, nem tudom, mit fog csinálni az a rendőr, akinek majd tényleg a következő tűzoltótüntetésen kell védenie a Parlamentet, mert őket, a rendőröket, őket, a tűzoltókat és azokat, akik az életüket kockáztatják a magyar állam és az állampolgárok védelmében, őket semmizik ki.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két előadó ismerteti, összesen 30 perces időkeretben. Először megadom a szót Varga István képviselő úrnak. Képviselő úr, öné a szó.

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy az előterjesztésnek, az alkotmánymódosításnak a bíróságokra vonatkozó rendelkezésével kívánok foglalkozni, a másik részével majd képviselőtársam.

Mielőtt azonban ezt a száraz témát elkezdeném, és természetesen megerősíteném azt, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja az előterjesztést támogatja, szeretnék egy mindannyiunk számára fontos kérdéssel foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy a tegnapi alkotmányügyi bizottsági ülés során, amikor az előterjesztés felmerült és szóba került, akkor a Szocialista Párt képviselőcsoportja azonnal sajtótájékoztatót tartott és tiltakozott. Tiltakozott a Szocialista Párt a médiatörvénnyel kapcsolatosan (Dr. Józsa István: Még szép!), tiltakozott a Szocialista Párt azzal kapcsolatosan is, hogy Magyarország Magyarország elnevezést kapott, tiltakozott a Szocialista Párt azért is, hogy kúriának hívják a bíróságokat, és sok mindennel kapcsolatosan tiltakozott a Szocialista Párt, amit megtehet ugyan, de engedjék meg, mint ennek a Háznak az egyik országgyűlési képviselője, hogy úgy gondolom, vannak nemzeti minimumok és vannak közös érdekek. (Zaj az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István közbeszólására:) A kúriával kapcsolatosan, képviselőtársam, nem kellene beszélni, hiszen az egyik önökhöz közel álló, igazságszolgáltatásban dolgozó azt mondta, a kúria elnevezés azért nem jó, mert az őszödi beszédre emlékezteti őket. (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban.) Azt, ami ezzel kapcsolatos, idevonatkozó, nem kívánom megismételni, mert az nem a Parlament falai közé tartozik, és ezt arcátlanságnak szokták nevezni. Most a tegnapi...

ELNÖK: Képviselő úr, kis türelmét kérem. Szeretném jelezni, hogy a vezérszónoki felszólalás közben kétperces hozzászólásra házszabályszerűen nincs lehetőség. (Dr. Rétvári Bence: Két másodpercesre sincs!) Ez azt is jelenti, hogy Házszabályon kívüli rövid hozzászólásra sincs lehetőség. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ha önök következnek, a 30 perces időkeretben a maguk véleményét nyilván el tudják mondani. Az első egy-két közbeszólásnál az ülésvezető még várt, de amikor már dialógus alakul ki, azt hiszem, most, ebben a helyzetben az nem célszerű. Kérem, ezt tartsák be.

Köszönöm szépen. Képviselő úr, folytassa! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért, hogy ne érezzék a szocialisták, hogy esetlegesen elfogult vagyok, a mai Népszabadságból szeretnék egy vezércikkből idézni. A vezércikket Tamás Ervin kiváló újságíró írta, a címe az, hogy "Wolf Kati ürügyén", és idézem: "Mi meg azért lettünk sereghajtók - mármint Wolf Kati -, mert az utóbbi időszak politikai ellenérzéseket szült az ország iránt, a statisztika szerint a finnek bocsátanak meg nekünk. Így politizálódik el nálunk még egy sláger is, pedig jó, hogy nem nyertünk, mert akkor Budapest rendezhette volna a következő fesztivált, mármint az eurovíziós dalfesztivált, borzasztó, mibe kerül."

Képviselőtársaim! Az elképesztő, hogy idejutottunk, és azok a bal oldalon ülő képviselők, akik nyolc esztendőn keresztül ezt az országot, a költségvetést romokba vitték (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.), azok most próbálják mindenféle ürüggyel és közbeszólásokkal nemcsak az előadót megzavarni, hanem megzavarni azt, hogy a romokat el tudjuk végre innen takarítani, és végre ebben az országban fejlődés és prosperitás legyen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Én azt gondolom, minden, a Házhoz tartozó politikusnak, amikor külföldön vagy bárhol nyilatkozik, akkor talán arra kellene gondolnia, hogy a Magyar Köztársaságot, Magyarországot képviseli, és ennek az országnak nem ártani, hanem mindenképpen használnia kellene.

(14.20)

Én azt hiszem, hogy bárki bárhol, a patkó bármely oldalán ül, ez a minimum, és ez hozzátartozik a dologhoz. Ezt azért voltam kénytelen elmondani, tisztelt képviselőtársaim, mert (Gőgös Zoltán: Mert fideszes képviselő vagy.) az Alkotmánybírósággal kapcsolatos módosításban az égadta világon semmilyen politikai szándék nem húzódik. (Gőgös Zoltán: Á!) Ez az előterjesztésből és magából a jogszabályból is egyértelműen következik. Aki ezt a szakmát képviseli, az tudja, hogy itt semmi különleges dologról nincs szó, mint arról, hogy az Alkotmánybíróság megnövekedett munkaterhét nyilvánvaló, hogy 11 alkotmánybíró nem tudja ellátni. Ezért kell az Alkotmánybíróság létszámát 15-re felemelni, és ezért kell az ehhez szükséges technikai megoldásokat is elvégezni az alkotmánymódosítással, úgy, ahogy az előterjesztő ezt elmondta.

Hosszú és nagy vita folyik, hogy az 1989-es októberi alkotmány és Alkotmánybíróság és a most, az új alaptörvényben meghatározott Alkotmánybíróság között milyen markáns különbségek vannak, és abban a pillanatban, amikor húsvétkor elfogadtuk az új alaptörvényt, akkor elindult - nemcsak baloldalról, hanem kicsit balközépről is - az a felhorgadás, hogy az új alaptörvénnyel az Alkotmánybíróság jogkörét, hatáskörét csökkentjük. Ez, kérem szépen, nem igaz, és szeretném azt is nyomatékosan hangsúlyozni, hogy az elfogadott alaptörvény Alkotmánybíróságra vonatkozó rendelkezésének d) pontja azt mondja, hogy alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az alaptörvénnyel való összhangját.

Kedves Képviselőtársaim! Ezzel az úgynevezett tényleges alkotmányjogi panasszal az az európai jogfejlődés, az a német jogfejlődés, amely Európában minden országban megvan, most Magyarországon is kiteljesedett, és igenis az Alkotmánybíróság most már nemcsak absztrakt és általános formában normakontrollról rendelkezhet, hanem konkrétan, tulajdonképpen - vulgárisan megfogalmazva - kialakult egy új jogorvoslati fórum is, amely azt hiszem, teljesen világos, hogy kiszélesítette az Alkotmánybíróság jogkörét és hatáskörét. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, tehát hogy az alaptörvényben az Alkotmánybíróság hatáskörét és jogkörét csökkentettük, egyszerűen nem mond igazat. Pont fordítva történt: az történt, hogy a mostani Alkotmánybíróság fogja betölteni azt az európai jogfejlődésben játszott szerepet, amit be kellett volna tölteni.

Mielőtt elfogultsággal vádolnának: 1989-től egészen az új alaptörvényünk elfogadásáig az Alkotmánybíróság, a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság előtt mindenki megemeli a kalapját, fantasztikus munkát végeztek, hisz betöltötték azt az űrt, hogy a régi szocialista alkotmányt és az újat a rendszerváltás utáni időszakban egymáshoz kellett igazítani; láthatatlan alkotmányozás folyt itt évtizedeken keresztül. Azt gondolom azonban, hogy az alaptörvény elfogadásával egy új időszámítás kezdődött Magyarországon: az alaptörvény egy cezúra, ezzel egy szakasz lezárult Magyarországon, akár tetszik ez baloldalon, akár nem tetszik. Tudomásul kell venni, hogy egy új alaptörvény született, új időszámítás kezdődik, vagy futballnyelven mondhatom: új játékszabályok születnek nyilvánvalóan a sarkalatos törvényekkel. A kétharmad birtokában nincs az a politikai erő, amely ezt ne tette volna meg, kötelességünk a választópolgárok számára, hogy ezt megtegyük, úgyhogy nem értem, egyszerűen nem tudom, hogy mi az, amin vitatkoznak, és amiről itt beszélünk.

Az természetesen a jogirodalomban hosszú vitákat váltott és vált ki, hogy az az alkotmánybírósági normakontroll, amely gyakorlatilag egy minisztériumi körlevéltől egészen a jogegységi határozatok meghozataláig mindent megvizsgálhatott az elmúlt 20 esztendőben, az helyes volt-e vagy nem helyes. Azt mondom, hogy azok között a lehetőségek között igenis helyes volt, és igenis az Alkotmánybíróság jól végezte a munkáját. Egészen bámulatos az az alkotmánybírósági döntéssorozat, amelyet meghozott az Alkotmánybíróság az elmúlt 20 esztendőben, és tisztelet és becsület azért a munkáért, amit Sólyom Lászlóék és munkatársaik megtettek.

Az új időszámítással az új Alkotmánybíróságnak egészen más feladata lesz, illetve a feladata kibővül, hisz most már átveszi a normakontrollon túlmenően a jogalkalmazás felett is valamilyen szinten a kontrollt, illetve a bíróságok, a magyar igazságszolgáltatás bíróságai, amelyek korábban ítéleteket hozhattak, most már önkormányzati jogszabályokkal kapcsolatosan igenis normakontrollt - ugyanúgy, mint az Alkotmánybíróság - végezhetnek. Azt hiszem, ez is helyes döntés volt, és helyes, hogy a bíróságokra vonatkozóan az új alkotmány, az alaptörvényünk lehetővé teszi a bíróságok számára ezt a lehetőséget is.

Felvetődik természetesen a bírói létszám felemelésével kapcsolatosan, hogy a 15 fő, illetve majd az elnök megválasztásakor mire lesz ez jó, hisz az én ismereteim szerint - bár nem vagyok az Alkotmánybíróság ügyrendjében nagyon gyakorlott, de úgy tudom - itt tulajdonképpen túlnyomó többségében a normakontrollnál teljes üléseket tartott az Alkotmánybíróság. És arra is emlékeznek képviselőtársaim, hogy mindig hosszú viták voltak a parlamentben, hogy egyáltalán be tudjuk tölteni a hiányzó alkotmánybírói helyeket. A mostani 15 fős létszám lehetővé teszi - álláspontom szerint - az Alkotmánybíróság számára, hogy nem kell mindig teljes üléseket tartani, hanem különösen egyedi ügyekben hármas tanácsok is lehetnek, és ezek a hármas tanácsok praktikus módon - nyilvánvalóan kisebb jelentőségű ügyekben - meg tudják gyorsítani az ítélkezést, és az a fantasztikus ügyhátralék, amely most az Alkotmánybíróság asztalán van, hosszú időn keresztül ugyan, és hosszas, szívós munkával ugyan, de meg fog szűnni. Tehát azt gondolom, hogy a most beterjesztésre kerülő, Alkotmánybíróságra vonatkozó módosítások részben technikai jellegűek, részben pedig a következő esztendőnek és a jövőnek szólnak.

A pártkatonákkal kapcsolatos kiszólásra - mert itt elhangzott, hogy pártkatonákkal töltik fel - szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy sem az elmúlt 20 esztendőkben a bírók kiválasztásnál, sem az alkotmánybírók kiválasztásánál, azt hiszem, pártpolitikai szempontok soha nem vezérelték - legyek objektív - egyik oldalt sem. Ha ez megmarad a parlamentben, akkor nem hiszem, hogy ezzel gond és probléma lesz, hisz nyilvánvaló, hogy csak az választható alkotmánybírónak, aki a megfelelő képzettséggel, végzettséggel és mindazzal a szinttel rendelkezik, ami egy ilyen magas fokú ítélkezési gyakorlatra és ilyen ítélkezésre jellemző.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném szaporítani a szót, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja tehát támogatja az előterjesztést, azzal - nem elvéve a szót a következő hozzászólótól -, hogy én csak a saját példámmal kapcsolatosan egy tényt szeretnék közölni. Abban az esetben, hogyha valaki a 32. életévét betöltötte, és egy komoly budapesti belügyi alakulatnál szolgálatot teljesített, és 200 ezer forint nyugdíjjal rendelkezik, és mellette két őrző-védő kft.-nél kap 100-100 ezer forint nettót, ez a társadalom igazságérzetével, azt hiszem - és mindnyájunk igazságérzetével -, teljesen ellentétes. Az pedig mégiscsak elképesztő dolog, hogy mondjuk, Szlovákiához képest Magyarországon 90 százalékkal több a rokkantsági nyugdíjas.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Talabér Mártának, a Fidesz-frakció második vezérszónokának.

TALABÉR MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Senki sem cáfolhatja azt az alapigazságot, hogy csak munkából tudunk megélni, és lehetőség szerint mindenkinek, aki munkaképes, és nem éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt, dolgoznia kell. Nem tartható fenn hosszú időn keresztül, hogy 3,8 millió ember tartson el 6,2 milliót. A hozzánk hasonló nagyságú Csehországban egymillióval többen dolgoznak, mint nálunk. Máltát leszámítva az utolsók vagyunk az Európai Unióban a foglalkoztatást tekintve. Ez köszönhető egyébként az előző 8 esztendőnek is. Így nem tudunk versenyképesek lenni.

A rendelkezésre álló statisztikák szerint - ahogy már ezt államtitkár úr is említette, illetve képviselőtársam, aki előterjesztője a módosításnak - mintegy 28 ezer fő vonult nyugdíjba a rendőrség állományából az 57 éves felső szolgálati korhatár elérése előtt, ami létszám szinte teljes egészében megegyezik az állományból jelenleg hiányzó létszámmal.

Mi a jelenlegi alkotmánymódosítás nyugdíjrendszert érintő részének a lényege? Aki munkaképes, 57 évnél fiatalabb, és a rendvédelmi szervek kötelékébe tartozott, annak vissza kell térnie a munkaerőpiacra. Ki kell mondani, hogy a nyugdíjrendszer nem bír el a valós életben sok esetben fehéren vagy feketén, netán szürkén, de aktívan tevékenykedő negyvenegy-két éves kedvezményezetteket.

(14.30)

Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a művészekre, bányászokra, vegyészekre és egyéb kedvezményezettekre nem vonatkozik a javaslat. A rokkantnyugdíjasok esetében életkoruk és besorolásuk alapján sokakat eleve nem is érint a módosítás, de azzal is nagyon sokan tisztában vannak, hogy számosan visszaéltek ezzel a lehetőséggel, a kétes rokkanttá nyilvánításokat pedig meg kell vizsgálni és meg kell szüntetni. Ahogy már ez is említésre került, régiónk többi országához képest kétszer annyi a rokkantak aránya hazánkban, pedig azt gondolom, hogy a többi volt szocialista országban sem volt könnyebb az élet, mint nálunk.

Mi is lenne a lényege a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a nyugdíjnak? Erre a kérdésre általában az a válasz, hogy idős korban, amikor már munkavégzéssel nem biztosítható a jövedelemszerzés, a nyugellátás adja a megélhetés alapját. Ezzel szemben milyen funkciót töltenek be a nyugdíjrendszer egyes elemei jelenleg? Társadalombiztosítási nyugdíjrendszerünk számos lehetőséget kínál a korhatár előtti nyugdíjba vonulásra vagy mellette a munkavállalásra. Felsorolni sem könnyű, hányféle címen lehet napjainkban a 62 éves nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba menni: előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, és most csak azokat említettem, amelyeket a nyugdíjtörvény szabályoz. E nyugdíjak igénybevétele mellett dolgozni is lehet.

Akik nagyon fiatalon, még 2008. január 1-je előtt elmentek nyugdíjba, korlátozás nélkül bármennyit kereshetnek a nyugdíjuk folyósítása mellett. Aki 2007. december 31-ét követően vette igénybe a felsorolt korhatár előtti nyugellátások valamelyikét, a minimálbér tizennyolcszorosát meg nem haladó keresetük mellett a nyugdíjukat is felvehetik. Ha ennél, vagyis 1 millió 404 ezer forintnál többet keresnek, szüneteltetik a nyugdíjuk folyósítását év végéig, majd a következő évben újra felvehetik a nyugdíjukat is mindaddig, amíg a kereseti korlátot ismét el nem érik. Mi a nyugdíj célja ezekben az esetekben? Jövedelemkiegészítés.

Az utóbbi napokban számos fórumon hangzottak el érvek a fegyveresek korkedvezményének megőrzése mellett, általában a tűzoltókat helyezve előtérbe, hiszen az ő társadalmi megítélésük, munkájuk elismertsége - egészen a legutóbbi zászlóégetésig és füstbombázásig - talán a legnagyobb volt a szolgálati nyugdíjra jogosultak közül. E két nyugdíjazási formát azonban nem szabad összekeverni, mert mindkettőnek más a célja, mások a jogosultsági feltételei. Nézzük a különbségeket!

A korkedvezményes nyugdíj szabályait a nyugdíjtörvény tartalmazza, az a nyugdíjtörvény, amely a civilek nyugdíjjogosultságáról szól. A lényege, hogy azok a munkavállalók, akik egészségre veszélyes munkakörökben dolgoznak, attól függően, hogy hány évet dolgoztak veszélyes munkakörben, korábban mehetnek nyugdíjba. Korkedvezményről beszélünk, vagyis azt kell vizsgálni, hogy a nyugdíjtörvényben meghatározott nyugdíjkorhatárhoz képest hány évvel fiatalabb életkorban mehet valaki nyugdíjba. E rendszernek számos hibája van, felülvizsgálatra szorul, hiszen nem az a cél, hogy hagyjuk megbetegedni az embereket a munkában, hogy fiatalon nyugdíjba engedjük őket, hanem az, hogy egészségesen éljék meg a nyugdíjas életkort. Az is furcsasága e rendszernek, hogy aki előbb mehet nyugdíjba, mert elfáradt, az másnap akár ugyanabban a károsító munkakörben tovább dolgozhat korkedvezményes nyugdíjasként.

Miben tér el ettől a szolgálati nyugdíj? Mindenben. A fegyveresek, és itt nemcsak a ténylegesen fegyverforgatókról van szó, hanem azokat a feladatokat ellátó személyekről, akik életük árán is kötelesek a parancsot teljesíteni, a feladatot ellátni, rendőrök, börtönőrök, polgári védelemben dolgozók, vámosok és a legtöbbet emlegetett tűzoltók, valamint katonák tartoznak e körbe. Nyugdíjjogosultságuk jellemzője, hogy esetükben is létezik nyugdíjkorhatár, ez a szolgálati felső korhatárral azonos, jelenleg 57 év, amely a következő években, amikor a civilek nyugdíjkorhatára emelkedni fog, szintén emelkedik.

A törvények azt írják elő, hogy a fegyveresek a mindenkori nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkorban mehetnek nyugdíjba. Hogyan lesznek nyugdíjasok mégis negyvenes éveikben? Ez egy külön szabály a fegyveresek jogállási törvényeiben, amely lehetővé teszi, hogy például a rendőr vagy katona, aki 25 év szolgálati viszonyt teljesített, egyéb feltételek fennállása esetén korhatárra tekintet nélkül nyugdíjba menjen. Nem korkedvezmény tehát, mert a korhatárnak ebben az esetben nincs szerepe. Aki 25 év szolgálati viszonyt teljesített és egészségügyi szempontból alkalmatlan vagy egy átszervezés során létszám felettivé vált, nyugdíjba küldték.

Miért rossz ez a rendszer? Fiatal, életerős, tanult embereket enged ki olyan területekről, ahol a speciális szakmai tudás mellett a szervezet, a függelmi viszonyok ismerete, a szolgálati szabályzat pontos tudása olyan többlet, amelyet a szolgálatba lépő újaknak meg kell tanulniuk.

A szolgálati nyugdíjasokon belül gyakran összekeverik az egészségügyi szempontból alkalmatlan és a rokkant fogalmát is. Ez is két külön személyi kört fed le, csak azért kell megemlíteni, mert a nyugdíjrendszerben a szakmai és szolgálati nyugdíjakban, a foglalkoztatáspolitikai célú nyugellátással összefüggésben számos fogalom foglalt, és azokat meg kell próbálni pontosan használni.

Mit is nevezünk korengedményes nyugdíjnak? A korengedményes nyugdíj egy foglalkoztatáspolitikai célú eszköz. A nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a foglalkoztató és a munkavállaló megállapodik a nyugdíjazásról, a foglalkoztató a nyugdíj összegét az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárig előre, egy összegben befizeti. E befizetés terhére folyósítja a nyugdíjfolyósító a nyugdíjat. A korengedmény a korkedvezménnyel együtt is érvényesíthető, így ha valaki egészségre veszélyes munkát végzett, például húsz évig ipari röntgenes volt, és emiatt szerzett négy év korkedvezményt, a 62 éves nyugdíjkorhatárnál négy évvel előbb, 58 évesen mehetne nyugdíjba. Ha a munkáltatója korengedményes nyugdíjba akarta küldeni, mert már nem szeretné tovább foglalkoztatni, 53 évesen elküldhette korengedményes nyugdíjba, és ebből az öt évből háromévi nyugdíjösszeget kellett előre, egy összegben befizetnie.

Természetesen ebben az esetben is igaz, hogy nem tilos a nyugdíjast foglalkoztatni, vagy akár önmaga egyéni vállalkozást is indíthat, akár ugyanazt a tevékenységet folytatva, amely miatt korkedvezményes jogot szerzett. Ilyen esetben az egyéni vállalkozás még azt is eredményezi, hogy az általános szabályoknál kedvezőbb járulékteher mellett magasabb jövedelmet realizálhat a nyugdíjas, mint az aktív vállalkozó. A korengedményes lehetőséget sok esetben nem céljának megfelelően használják, hanem mint egy intézményesített kedvezményt, a kafetéria részeként kezelik. Ismert olyan eset is, amikor a munkavállaló megfizeti a foglalkoztatónak a nyugdíjként befizetendő összeget, hogy korengedményes nyugdíjasként a nyugdíjasokat megillető kedvezményeket, például vállalkozás esetén mielőbb elérje.

Az előrehozott öregségi nyugdíjat eredetileg azzal a céllal vezették be, hogy a hosszú szolgálati időt szerzett személyek, ha a nyugdíjkorhatár betöltése előtt néhány évvel munkaerő-piaci, családi vagy más személyes ok miatt vissza kívántak vonulni, azt megtehessék. 1998 előtt nem volt hasonló konstrukció a nyugdíjrendszerben, és 1997-ben is a nyugdíjkorhatár-emelés miatt került bevezetésre. Különösen a nőket érintette súlyosan a fokozatos, ám összességében hét év nyugdíjkorhatár-emelés. A bevezetése óta eltelt évek gyakorlata azonban azt mutatta, hogy a korhatár előtt nyugdíjba vonulók sok esetben nem léptek ki a munkaerőpiacról, hanem a nyugdíj mellett folytatták akár a korábbi munkájukat is.

A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat az előrehozott öregségi nyugdíjhoz előírtnál rövidebb szolgálati időt szerzett igénylők vehetik igénybe, ha az imént említett munkaerő-piaci, családi vagy más személyes okok miatt nyugdíjba kívántak vonulni. A konstrukció hibája, hogy kényszerhelyzetben olyanok is igénybe vették, akiknek jelentős, akár 30 százalékos nyugdíjcsökkentést is okozott a nyugdíjazási forma. A csökkentés élethosszig tart, és az igénylők között vannak alacsonyabb keresetűek is, akiknek a csökkentés miatt olyan alacsony összegű nyugdíjuk keletkezett, amelyet idős korban a szociális ellátórendszer valamely ellátásával feltehetően ki kell majd egészíteni.

Ma Magyarországon nincs egyensúlyban a nyugdíjkassza, ezt mindannyian tudjuk. A kifizetett nyugdíjak minden harmadik forintját hitelből kell finanszírozni, ami nem fenntartható. A nyugdíjkasszát egyensúlyba kell hozni, hogy a járulékbefizetésekből fedezhetőek legyenek a nyugdíjak, a munka világában pedig számítunk azokra, akik még aktív korúak, és egy könnyen átlátható, azonos elvek szerint megállapított nyugdíjkorhatárral és nyugdíjszámítási móddal lehet majd számolni.

Arra a kérdésre, amit feltett Vágó Gábor képviselőtársam, hogy garantáljuk-e a nyugdíjakat: igen, 57 év felett, ahogy Rétvári Bence államtitkár úr is elmondta, garantáljuk a nyugdíjakat, az aktív korú embereket pedig szeretnénk visszavezetni a munkaerőpiacra. Ez a módosítás lényege, amit a frakció támogat, és erre kérem képviselőtársaimat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(14.40)

ELNÖK: Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját három előadó ismerteti, összesen 30 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Tóbiás József képviselő úrnak. Képviselő úr, öné a szó.

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tegnap azt olvastam a Magyar Nemzetben az IMF-vezér incidense kapcsán, hogy az IMF jelenleg éppen Romániában osztja a költségvetési javaslatait. Némi kölcsönért cserébe megszorításokat és elvonásokat vár, és ezt egy bajba jutott kormány igyekszik teljesíteni.

Aztán elkezdtem készülni a tegnap hirtelen eldöntött, ma már egy alkotmánymódosítás vitájára, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon a Fidesz kinek akar ennyire megfelelni. Miért akar olyan radikális és soha nem látott súlyú megszorításokat teljesíteni, mint a korhatár alatti nyugdíjasok elleni támadás? A politikai és a társadalompolitikai célját nem értem, bár van róla véleményem. A gazdaságit persze sejtem, de elfogadni nem tudom.

Önök ismét egy nagy - idézőjelbe tett - bátorsággal, magyarán: dühből vezetett kormányzással, mindenféle egyeztetés nélkül, most arra készülnek, hogy elvegyék mindenféle alkotmányos garanciáját azoknak, akik korhatár alatti nyugdíjasok lettek. Mindezt azért, mert képtelenek egy épkézláb gazdaságpolitikát folytatni, ami alkalmas lenne arra, hogy megszorítások nélkül, finanszírozhatósági szinten tartsák a magyar költségvetést. Ezt önök mondták, tehát önöket idézem.

A konvergenciaprogramban szereplő vállalások már azt mutatták, hogy önök módszeres támadásba lendültek a társadalom ellen. Kiválasztották a legelesettebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat, és az önök szerint rossz érdekérvényesítésű embereket. Kihirdették róluk, hogy ők azok, akik a fejlődés akadályozói, és ők azok, akik a gazdasági növekedés gátjai. Szeretném elmondani, hogy nem az elmúlt egy év, de az elmúlt 20 év gazdasági értelemben, jövedelem tekintetében bizonyára már létrehozott egy megosztottságot Magyarországon.

Viszont az elmúlt egy év egy új időszámítás - és ebben valószínűleg igaza van Varga István képviselőtársamnak -, ez pedig a társadalmi megosztottság növelése. Önök tudatosan szembeállítanak társadalmi csoportokat egymással. Csak idéznék: akkor, amikor önök a köztisztviselői törvényről beszéltek, akkor éppen a munkavállalókkal állították szembe a köztisztviselőket, mondván, hogy milyen privilégiumaik vannak, hiszen nem jár nekik annyi, mint azoknak, akik ugyanúgy egy munkavállalói szerződéssel dolgoznak.

Önök voltak azok, akik a magán-nyugdíjpénztári tagokat szembeállították a nyugdíjasokkal, mondván, azért nincs kellő, nyugdíjkasszában lévő pénz, mert a magán-nyugdíjpénztári tagok nem hajlandóak azért áldozatot vállalni. (Babák Mihály többször közbeszól.) Önök voltak azok, akik az álláskeresőket, a munkanélkülieket szembeállították a munkavállalókkal, mondván, azért nem keresnek a munkavállalók többet, mert rengeteg ellátást kell biztosítani az álláskeresőknek vagy a munkanélküli-ellátásra szorulóknak. Szeretném mondani, hogy ne folytassák ezt az utat, mert nem jó az irány.

Aztán láthatóan, pestiesen szólva, itt az elmúlt napok eseményeit figyelve, ahogy szokták mondani: önök ezt benézték. És ha itt a teremben most nagyon komoly politikai vitát akarunk folytatni, ám legyen, de szeretném önöknek mondani, hogy érdemes az utcára is figyelni, és nem mi vagyunk azok, akik kordont akarunk bontani. Nem mi vagyunk azok, akik kiállnak, és odaállnak a szakszervezetek mellé, tüntetve azért, hogy márpedig követelik a jussukat.

Mi csak csendben, nyugodtan jelezzük: önök olyat tesznek, amivel nem tudják, hogy a szakszervezeti, az érdek-képviseleti oldalon mit állítanak elő. Kérem, ne a politikai akaratképzés 263 fője határozza meg a gondolataikat!

Elmondtam már többször, de igyekszem mindig megfogalmazni jószándékúlag: ne szeressenek bele a saját tévedéseikbe! (Babák Mihály: Ti csináljátok!) Ez egy tévedés. Ha megvédik azok a szervezetek azokat a jogaikat, amelyek szerzett jogok, amelyek kapcsán a belügyminiszter megpróbálja lenyugtatni a kedélyeket, és végre tárgyalóasztalhoz ülnek a szakszervezetekkel... - de látható módon ez egy áltárgyalás. Hiszen a pénteki napon délelőtt tartott szakszervezeti egyeztetést követően délután megszületett a képviselői indítvány, amely, remélem, nem az eredménye volt a tárgyalásnak, hanem egy álszent és nem korrekt egyeztetés következménye volt az, hogy benyújtották a Fidesz frakcióvezetője által azt az alkotmánymódosítást, amelynek célja, hogy elvegye a nyugdíjat a korhatár alatti volt rendőröktől, tűzoltóktól, katonáktól, bv-sektől.

És itt szeretnék megállni egy percre, merthogy a politikai expozékban, a politikai pártok hozzászólásaiban mindenki arról beszél, hogy ez kiket érint, hogy kikről szól ez a történet. Akkor fogalmazzuk meg, hogy miről szól maga az alkotmánymódosítás pontosan! Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Szeretném mondani, hogy aki ezt nem érti, annak még egyszer javaslom, hogy ezt olvassa el. Ebben nincs benne, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, melyek azok a szakmák, amelyek nem lesznek az alanyai ennek a törvénynek. Ez egy normatív szabály. Ez azt mondja, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző 5 év mentességgel Magyarországon ma mindenki... Több, mint 600 ezer emberről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, tehát már nemcsak a rendvédelmisekről, nemcsak a tűzoltókról, hanem azokról, akikre, talán szakmai hiba okán - remélem, nem a szándékosság miatt -, a mostani alkotmánymódosítással rájuk is kiterjesztették, ők pedig a rokkantsági nyugdíjasok. Tőlük is el akarják venni a nyugdíjat? Ki akarják lökni a nincstelenségbe ezeket az embereket? Mit akarnak vele elérni?

Többször elmondtuk, és higgyék el, nem azért lesz valaki rokkantnyugdíjas, mert nem akar dolgozni, hanem azért, mert az egészségkárosodása miatt nem talál magának munkának. Ha valakit persze ennek ellenére százalékoltak és százalékolnak le a mai napig, mert megvette magának az orvosi véleményt, akkor tessék azt bebizonyítani, és a szükséges feljelentést megtenni. Az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök városi legendákra és néhány visszaélésre alapozva, több százezres csoportot csalónak titulálnak.

Mit kellene először tenni? Olyan kézenfekvő, hogy ellenzékben még önök is tudták, azt pedig önök is mondták: munkahelyeket kellene teremteni. Köztük olyan védett foglalkoztatókat, amelyek alkalmasak arra, hogy a megváltozott munkaképességűek számára biztosítsanak munkát. Önök mit tesznek ezzel szemben? Rombolnak, és építkezést ígérnek.

Rossz a sorrend, viszont jól jellemzi azt a deformált társadalompolitikát, ami önöket jellemzi. A kapkodásukat mutatja, hogy láthatólag a nagy átalakításra még az idén sort akarnak keríteni, még ebben az évben el akarják venni a nyugdíjat emberek százezreitől (Babák Mihály: Borzasztó!), vagy esetleg elfelejtették, hogy jövőre az új alkotmány lép hatályba, és ezért nem módosították azt. Ha nem felejtették el, akkor szörnyű hónapok elé fogunk nézni.

Ezek szerint még az idén elveszik azoknak a szolgálati nyugdíját, akik nem szimpatikusak a Fidesznek. Még az idén elveszik a nyugdíját azoknak a rokkantaknak, akik nem szimpatikusak a Fidesznek. (Babák Mihály folyamatosan közbeszól.) Még az idén visszaküldik a bányába, tisztelt képviselő asszony, azokat, akik nem szimpatikusak önöknek. És mindezt azért...

ELNÖK: Képviselő úr, kis türelmét kérem. Tisztelt Babák Képviselő Úr! Önnek is jeleznem kell, amit Józsa képviselő úrnak az előbb: a vezérszónoki felszólalások közben nemcsak kétperces házszabályszerű hozzászólásra, hanem egyéb hozzászólásokra sincs lehetőség, hogy nyugodtan elmondhassa a felszólaló a beszédét. Köszönöm a megértését. Kérem, folytassa! (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból. - Babák Mihály: Akkor ne hazudozzon összevissza!)

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: És a legfontosabb, hogy mindezt azért teszik, merthogy legyen pénz arra az egykulcsos, igazságtalan adórendszerre, amely nem más, mint a gazdagok életszínvonalának növelése a szegények által. Az önök elhibázott, útkereséses politikája csőd az országnak, de most már az egyének is iszonyú károkat fognak szenvedni. Azt gondolom, hogy a mai alkotmánymódosításról szóló vitát nem szabad másról lefolytatni, mint hogy önök világosan megmondják, mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek a megélhetését veszik el.

Önök most egyoldalúan felrúgják a társadalommal kötött szerződést, amelyet, nem mondom, hogy a fülkeforradalom hevületében kötöttek, mert ez abban nem jelent meg, ezt önök nem mondták meg előre a választóknak, hogy "így tessenek ránk szavazni", viszont nem is ajánlanak helyette mást, csak fenyegetettséget és megosztottságot.

Tudom, hogy nagyon meglepik önöket azok a dolgok, mint szerzett jog, váromány, jogbiztonság, kiszámíthatóság, életpálya és tervezhető életút.

(14.50)

Ezek nem a Fidesz szavai, de azért nem lenne baj, ha ízlelgetnék őket. Már csak azért is, hogy tudják, mi az, amit kidobnak most az ablakon, mert ezen értékek kidobásával a nyugdíjas-társadalom egyharmadát dobják ki.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőcsoportja második vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Országgyűlés ismét alkotmányt módosít, immár sokadszor. Megvallom önöknek őszintén, én tízig számoltam. Szeretném önöket emlékeztetni arra, amikor az alaptörvény vitája körül itt a Házban is, de Házon kívül is, a nyilvánosság előtt fideszes politikusok emelkedett mondatokat fogalmaztak arról, hogy az új alaptörvény majd sokkal jobban megvédi az embereket, a hatályos alkotmány pedig nem tudta megvédeni a magyar embereket, a népet, az országot vagy a költségvetést; összevissza beszéltek erről is.

Azt gondolom, ha már az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor ennyire szereti a harcias hasonlatokat, és állandóan valamilyen támadásokat vizionál hol Brüsszeltől, hol az ellenzéktől, aztán harcias pózba helyezi magát, és elkezd védekezni - ami, hozzáteszem egyébként, tragikomikus -, nos, ha már ő ennyire szereti az ilyen harcias képeket, akkor azt kell mondjam, hogy most három embernek legalább itt kellene lennie adekvát módon ehhez a kommunikációhoz: Schmitt Pálnak, Orbán Viktornak és Selmeczi Gabriellának. Schmitt Pálnak és Orbán Viktornak azért, mert ők voltak azok, akik levelet írtak a magyar nyugdíjasoknak még a választások előtt, és azt ígérték, hogy majd megvédik őket valamiféle támadástól, ezért szavazzanak nyugodtan rájuk, bízzanak bennük. Selmeczi Gabriellának pedig azért, mert elvállalta ezt a vicces pozíciót, a nyugdíjvédelmi kormánymegbízotti feladatot. Ez azért vicces - miközben a dolog nagyon tragikus és tragikomikus -, mert pont ő volt az, akinek a vezetésével nemhogy a nyugdíjakat vagy a nyugdíjasokat megvédték volna, hanem egyszerűen lenyúlták a magánnyugdíjpénztárakat. Azt gondolom, egy ilyen ellentmondásos fideszes kommunikáció után önöknek most, amikor legalább 600 ezer ember feje fölött helyeznek el Damoklész kardjaként egy alkotmánymódosítást, igenis indokolt lenne beszélni arról, hogy ezeket az embereket ki fogja megvédeni.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány legfontosabb feladata persze az, hogy meghatározza a demokratikus intézményrendszert és annak működését - de hogy olyan alapjogokat adjon az embereknek, amelyek megvédik őket a hatalommal szemben. Az önök jogfelfogása vagy demokráciafelfogása - ha nem lenne önmagában is ellentmondás ez a szó - pedig pontosan fordított, és arról szól, hogy minden egyes intézkedéssel az állam befolyásolási lehetőségét, az Orbán-kormány hatalomkoncentrációját erősítik, és az állampolgároktól elvesznek olyan jogokat, amelyek nekik garanciálisan fontosak.

Mi történik ebben a hét végén benyújtott alkotmánymódosításban? Az, hogy szerzett jogot akarnak elvenni. Olyan szerzett jogot sért ez az alkotmánymódosítás, amit egyébként egy alkotmányos demokráciában garanciaként védeni kellene. Az Alkotmánybíróság egyik 1995-ös határozatából idézek: "A jogbiztonság mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja, a szociális rendszer stabilitása szempontjából különös jelentőségű." Ez ide is jól alkalmazható, és nem csak analógiával. Egy másik, 2010-es határozatában meg azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy "a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét". Tehát bizonytalanságot keltenek. Olyan fenyegetett helyzetben érzik most magukat nagyon sokan - Tóbiás József képviselőtársam felsorolta ezt a kört -, akiknek, már ne is haragudjanak, de semmilyen garanciát nem jelent az, hogy Balsai elnök úr és a kormányt képviselő államtitkár úr azt mondja, hogy azt a felhatalmazást, amit ez az alkotmánymódosítás megalapoz, nem is akarják használni. Akkor miért kell ilyen alkotmányos felhatalmazás, ha tényleg nem akarják használni? Ha csak egy sokkal szűkebb körre gondolják, akkor miért nem azt írják le? Miért terjesztik ki hihetetlen módon ezt a fenyegetettséget? Tehát kérnek egy eszközt, majd becsszóra megígérik, hogy azt nem fogják használni. Már bocsánatot kérek, de ha Orbán Viktor elmegy az erdőbe gombát szedni, gyilkos galócát is közöttük, majd másnap engem meghív vacsorára, azért én elkezdek aggódni.

Azt gondolom, hogy egyenesen kell erről beszélni, őszintén, és nemcsak megmondani kell azt, hogy ezt a felhatalmazást mire akarják használni, hanem ezt kell beleírni. Pontosabban ezt sem kell, mert megítélésünk szerint nincs szükség erre. A Magyar Szocialista Pártnak az a nagyon határozott álláspontja, hogy ezt az alkotmánymódosítás-tervezetet vissza kell vonni, és békén kell hagyni azokat az embereket, akik most fenyegetettségben vannak.

Szeretném elmondani, én ebben a folyamatban az egyik legnagyobb kárnak azt tartom, hogy olyan hihetetlenül pökhendien és cinikusan beszélnek ezekről az emberekről, ami egyszerűen megengedhetetlen. Igen, kedves képviselő asszony. Én négy évig voltam belügyminiszter (Babák Mihály: Sajnos! - Derültség a Fidesz soraiban.), és ott voltam jó néhány eskütételen. Mondom még egyszer, mert a fideszesek a tetszésnyilvánítást nem tudják abbahagyni. Szóval, nemegyszer voltam ott a tűzoltók esküjén, ahol ott volt azoknak a fiatalembereknek az édesanyja, akiknek összeszorult a torkuk, és persze megkönnyezték, amikor a gyerekük letette az esküt. És nekem is mindig összeszorult a torkom annál a mondatnál, amely az esküjükben szerepel: "ha kell, életem árán is megvédem". Ezek az emberek nem érdemlik, hogy így beszéljenek velük. Nem érdemlik, hogy ilyen hihetetlenül cinikus és pökhendi módon jelöljék ki most őket mint társadalmi csoportot bűnbaknak bármire. Mert ezt csinálják a rendőrökkel, a tűzoltókkal, az egyenruhásokkal, a rokkantnyugdíjasokkal és másokkal. Ez egyszerűen tisztességtelen! Nem érdemlik meg, ők ennél sokkal többet érdemelnek.

Tisztelt Országgyűlés! Van ebben az alkotmánymódosításban egy másik szabály is, nemcsak a nyugdíjas korosztályok elleni totális támadás, hanem az Országgyűlés felhatalmazása az Alkotmánybírósággal kapcsolatos néhány szabály megváltoztatására. Az MSZP annál a törvénynél, amely az Alkotmánybíróságról szól - egyébként a módosítást már erre nézve is beadták -, részletesen el fogja mondani az ezzel kapcsolatos kritikáját. Most csak mintegy jellemzőként mondom azt, hogy egymásba csomagolnak két-három szabályozási tárgykört, és néhány nap alatt érdemi előkészítés és érdemi egyeztetés nélkül akarják lenyomni a parlament, a társadalom torkán, hozzáteszem oly módon, hogy még az alkotmányügyi bizottságban sincs türelmük meghallgatni a hozzászólásokat, ügyrendi szavazással zárják le a vitát, ami még a szövetségesüknek is sok volt, hiszen a szocialisták után a kereszténydemokraták is elhagyták az alkotmányügyi bizottság ülését, mert felháborító, ahogy önök ebben a kérdésben viselkednek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt felszólítja az előterjesztőket, hogy sürgősen vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és ha úgy gondolják, hogy van valami igazítanivaló ezeken a viszonyokon - hiszen azt senki nem állítja, hogy nincs -, akkor folytassanak le egy tisztességes egyeztetési folyamatot, és hozzanak tisztességes törvényeket. De ilyet, amit ma önök ideterjesztettek, nem, mert ez elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(15.00)

ELNÖK: Most megadom a szót Harangozó Tamásnak, az MSZP-frakció harmadik vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt belekezdenék a törvény elemzésébe, annyit engedjenek meg, hogy az itt jelen lévő kormány képviselőjét röviden tájékoztassam, ha esetleg félretájékoztatták volna, hogy immár négy éve a Magyar Köztársaság rendőrségének létszáma nem 30 ezer fő, államtitkár úr, hanem 45 ezer az engedélyezett létszám a határőrség és rendőrség integrációja óta. Nem tudom, hogy a háttéranyagot melyik felkészült kollégának sikerült írnia, mindenesetre az Országgyűlés nevében elnézést kérek, hogy a kormány képviselői egy ilyen alkotmánymódosítás kapcsán még a legalapvetőbb szakmai számokkal sincsenek tisztában.

Tisztelt Országgyűlés! A világ szerencsésebb, demokrácia iránt elkötelezett országaiban az alkotmány rögzíti és garantálja az állampolgárok azon alapvető jogait, amiket az állam is köteles tiszteletben tartani. Ez még az alapvető jogok iránt kevésbé érzékeny államok többségéről is elmondható, még ha a gyakorlati érvényesülésük terén nem is jeleskednek. Orbán Viktor és kormány kormányzása következtében azonban Magyarország lassan a demokratikus jogállam paródiájává válik, ahol magát az alkotmányt használják eszközként a korábban megszerzett juttatások önkényes elvételéhez. Ebben az esetben nem holmi szimbolikus lépésről, a politikai ellenfelek megleckéztetéséről van szó. Ez az alkotmánymódosítás az adórendszer átalakításával megkezdett totális és mélyreható jövedelemi újraelosztás egy újabb jelentős állomása.

A Fidesz a korkedvezményes nyugdíjasokat, rokkantakat, a szociális segélyre és egyéb ellátásra szoruló társadalmi csoportokat puszta koloncnak, tehernek tekinti. A Fidesz vezetőinek szemében lenézés és megvetés az osztályrésze a magukat kemény munkával fenntartó, alacsonyabb munkajövedelmű csoportoknak. Talán nem véletlen, hogy éppen e felháborító alkotmánymódosítás beterjesztője Lázár János, aki már megfogalmazta híres mondatát a szegényekkel kapcsolatban. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek fokozott megadóztatása, a nyugdíjakra és a szociális ellátásokra fordított kiadások drasztikus lefaragása, a magasabb jövedelműek megnyerésére és a fideszes klientúra hizlalására biztosítja a forrásokat. Legyen egyértelmű mindenki számára, ez már nem pusztán a rendvédelmi dolgozók és a katonák küzdelme. Már rég nem arról van szó, hogy meg kell akadályozni a jogszabályok kijátszását, és meg kell akadályozni, hogy indokolatlanul vegyenek igénybe nyugellátást.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt nemcsak a szolgálati nyugdíj, hanem minden más korengedményes nyugdíj veszélyben van: a korábbi vegyipari dolgozóké, a bányászoké, a sugárzó anyaggal foglalkozóké, és folytathatnánk a sort. Az alkotmánymódosítás elfogadásával mindenki juttatása veszélybe kerül, aki nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt, de a korábbi, több évtizedes veszélyes vagy különösen megterhelő munkával kiérdemelte a nyugdíjazást. A szolgálati nyugdíjasok és más korengedményes nyugdíjasok juttatásainak alkotmányban rögzített elvonása felrúg számos, a rendszerváltást követően kialakult társadalmi megállapodást. Ha például a manapság sokat emlegetett és a Fidesz által az ország bajaiért első számú bűnbaknak megtett fegyveres testületek állományát tekintjük, akkor nem felejthetjük el, hogy a tömeghadsereg kisebb létszámú, professzionális haderővé alakításakor valóban sok katonát küldtek viszonylag fiatalon nyugdíjba. Igen, a határőrség és a rendőrség integrációja során státusok szűntek meg, és az átalakítások során valóban nyugdíjaztak kollégákat. Teszem hozzá, ezt tette a Fidesz-kormány a NAV létrehozásakor, a vám- és pénzügyőrség és az adóhatóság összevonásakor.

A döntéshozók előtt minden ilyen nagyobb átalakítás előtt két út áll. Vagy a speciális, sokszor nem piackonform szakmával rendelkezőket utcára teszik, vagy nyugdíjba engedik az idősebbeket, a jelentős szolgálati idővel rendelkezőket. Igen, felvállaljuk, hogy az elmúlt 8 évben a szocialista kormányok a hivatásosok megalázása és megleckéztetése helyett ez utóbbi lehetőséget választották. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a rendszerváltást követően a bányák bezárásakor, a nagy ipari központok átalakításakor mindez más ágazatokban is megtörtént ebben az országban. A ma is meglévő kedvezmények olyan munkakörökhöz kötődnek, amelyek különösen veszélyesek vagy fokozottan igénybe veszik az emberi szervezetet. Nemcsak hogy erkölcsös, de a társadalomtól el is várható, hogy ilyen esetben biztosítják a korengedményes nyugellátást. Ez is egy régen kialakult társadalmi megegyezés, amit a kormány felrúg.

Sőt, '98 és 2002 között önök sem kérdőjelezték meg a szolgálati nyugdíjrendszer létjogosultságát, sosem beszéltek annak erkölcstelenségéről. Pintér Sándor belügyminiszter például biztos nem tartja erkölcstelennek a szolgálati nyugdíj rendszerét, hiszen jövedelembevallása szerint a szerény miniszteri illetménye mellett a szolgálati nyugdíjat a mai napig felveszi. Sőt, az Orbán-kormány maga is beterjesztője volt a szolgálati nyugdíjrendszert szabályozó egyik alapvető törvénynek, a hivatásos és szerződéses állományú katonák jogállásáról szóló törvénynek, amelyet képviselő asszony idézett; igen, a Fidesz-kormány alatt született.

Kérdezem a törvényjavaslat előterjesztőit, hogyan akarják kivitelezni a nyugellátások megvonását. Egyszerűen megvonják a jogszerűen nyugdíjba vonultak juttatásait? Vagy a nyugdíj kifizetését közmunkához kötik, mint a szociális segélyek esetén? Valóban komolyan gondolják azt, hogy munkafelügyelőkként alkalmazzák a pályára visszakényszerített egykori rendvédelmi dolgozókat? Önök szerint milyen időket fog idézni, ha egykori rendvédelmis és katona közmunkások fogják felügyelni a munkára kötelezett rokkantnyugdíjasokat? Vagy a rendőrségnél, honvédségnél alkalmazzák az egykori hivatásosokat - mondják önök.

Miből lesz forrás új státusok kialakítására, miközben mind a honvédség, mind a rendvédelmi szervek költségvetésének több mint 10 százalékát elvették? A rendvédelmi szervek szolgálatban álló állományának a belügyminiszter ígérete ellenére is csökkentették a jövedelmét; nemhogy megtartották volna, hanem csökkentették. Komolyan azt hiszik, hogy évek óta nyugállományba vonult emberek tömegei néhány hónapon belül gond nélkül el fognak tudni helyezkedni a mai munkaerő-piaci körülmények között? Hol van az az 1 millió munkahely, amit ígértek? Orbán Viktor blogbejegyzésében 2014-re 300 ezer munkahelyet ígért, miközben több mint 600 ezer korengedményes és rokkantnyugdíjas van az országban. Még a múlt pénteken sem beszéltek őszintén a demonstráló szakszervezeti vezetőkkel a nyugdíjak tervezett megvonásáról. Ennek ellenére pár órával az egyeztetést követőn már megjelent Lázár és Balsai István javaslata.

Már csak egy kérdés maradt, amire Kontrát Károly belügyi államtitkár nem volt hajlandó tegnap választ adni. Tudatosan hazudtak a szakszervezeti vezetőknek, vagy maguk sem tudtak a Fidesz főállású provokátorának, Lázár Jánosnak a javaslatáról? Felmerül a kérdés, ki kormányozza ezt az országot. Úgy tűnik, mintha Orbán Viktor sokszor egymás ellen játszaná ki a kormányt és a Fidesz-frakciót. Félő azonban, hogy a nagy hatalmi játszma közepette a kormány végül valóban elveszíti a kontrollt az események felett. Lássák be végre, hogy a szavazatok 53 százalékával megszerzett kétharmados parlamenti többség nem teszi önöket mindenhatóvá. Nem játszhatnak az emberekkel kényük-kedvük szerint. Nem lehetetleníthetik el életüket büntetlenül, egyik hónapról a másikra, több százezer ember egzisztenciáját veszélyeztetve. Önök, a Fidesz- és a KDNP-frakció tagjai, személy szerint önök lesznek a felelősök, ha kezelhetetlenné válnak az események, és robbanni fognak a társadalmi feszültségek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak arról néhány mondatot még, hogy szakmailag mennyire megalapozott és felkészült nemcsak az előterjesztés, hanem az itt elhangzott hozzászólások is. A szlovákoknál, ha már a szomszédos országok példái hangoztak el, most fogja a parlament elfogadni az ezen a területen lévő szigorítást, 15 évről 20 évre fogják emelni, ami nálunk már 25 év eddig is. A lengyeleknél 15 évről 20 évre fogják emelni ezt a számot, ami nálunk 25 év már '96 óta, tisztelt képviselőtársaim, és 50 éves korra a legfelső határt, ami most is így van. Nem mehet el nyugdíjba, csak speciális esetekben bármelyik rendőr vagy hivatásos. Vagy 25 év szolgálati időnek és 50 évet be kell tölteni, hogy elmehessen, egyébként pedig csak átszervezés miatt valóban vagy egészségkárosodás miatt mehet el.

Azt gondolom, még egyszer összegezve, hogy a javaslatuk teljesen dilettáns, a benyújtási módja egyszerű provokáció, főleg tekintettel a rendvédelmi szakszervezetek eddigi tárgyalásaival kapcsolatban. Még egyszer kérjük önöket, ha értelmes vitát kívánnak arról folytatni, hogy 40 éves, életerős embereket hogyan lehet visszahozni a munkaerőpiacra, akkor tegyük azt itt, a Ház falai között, tegyék önök ezt az Országos Érdekegyeztető Tanács keretein belül, tegyék önök ezt a szakszervezetekkel való egyeztetés keretek között, és biztosak lehetnek benne, hogy nem lesz olyan ellenzéki párt, amelyik egy ilyen javaslatot, épkézláb javaslatot ne támogatna.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel felkérek mindenkit, az iménti hozzászólásból is okulva, hogy óvakodjanak az olyan minősítő jelzős szerkezetek alkalmazásától, amelyekkel sérthetik képviselőtársaik személyiségi jogait. Köszönöm szépen.

A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselőjük megosztva ismerteti, természetesen összesen 30 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, aki az emelvényről mondja el beszédét. Parancsoljon, képviselő úr! Képviselő úr, öné a szó.

(15.10)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem mint kereszténydemokrata képviselőnek, hogy az idén május 1-jén boldoggá avatott II. János Pál pápa citátumával kezdjem vezérszónoklatomat, amelynek szellemisége áthatja felszólalásomat: "Az igazság nem hathat másként, csakis saját erejével, mely szelíden és mégis erőteljesen hatol az elmékbe."

A korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálatára lehetőséget adni kívánó előttünk álló alkotmánymódosítás az elmúlt években nyugdíjba vonult, ám az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, 57 év alatti rendőrökre, tűzoltókra, vám- és pénzügyőrökre, határőrökre, büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozna a társadalmi igazságosság jegyében. A társadalmi igazságosság érvényre juttatása az a jogalkotói erény, amely arányosan rendezi Isten és ember, továbbá ember és ember között a helyes viszonyt. Valójában a tízparancsolat erkölcsi törvénye is erre épül: add meg Istennek, ami az Istené, valamint az embernek is biztosítsd a jogait, ha azt akarod, hogy veled szemben igazságosak legyenek.

A Fidesz-KDNP parlamenti többségének az a nyíltan meghirdetett célja, hogy a magyar társadalomban oly sok év hiátusa után végre a mindennapok gyakorlatában is és ne csak az elmélet síkján érvényesüljön az igazságosság erénye, azaz a társadalmi és politikai jogegyenlőség.

XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikája már több mint száz éve egyértelműen rámutatott arra a tényre, miszerint társadalmi igazságosság nélkül nem lehet társadalmi béke. Az enciklikában foglaltak igazságát igazolják makroszinten a XX. század háborús és hidegháborús eseményei, mikroszinten pedig gondoljunk csak arra, ami már a gyermekek közt is megtapasztalható, hogy egy kialakult veszekedés csak akkor szüntethető meg, ha minden gyermek megkapja azt, ami neki jár az igazságosság alapján.

Látnunk kell, hogy Magyarország 2011-ben a társadalmi igazságosság jegyében nem engedheti meg magának, hogy évente több mint 50 milliárd forintot fordítson 30 ezer életerős, 57 év alatti munkaképes ember nyugellátására. Tisztán közjogilag tekintve a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíját, megállapítható az is, miszerint az valójában nem is minősül nyugdíjnak, ugyanis nem járulékfizetés alapozza meg, hanem csak a központi költségvetésből utalnak rá pénzt a nyugdíjalapba. A rendvédelmi dolgozók a szolgálati idejük alatt nem fizetnek több nyugdíjjárulékot, pláne nem annyival többet, amennyi matematikailag megalapozná a korkedvezményes nyugdíjjogosultságukat. Hazánknak kifejezetten szüksége is van az érintett 30 ezer rendvédelmi ember szakértelmére és kiváló munkájára az ország belbiztonságának további erősítése érdekében.

Az alkotmánymódosítás célja tehát az, hogy a hatályos magyar alkotmány tegye lehetővé azt, miszerint a rendészeti dolgozók térjenek vissza a munkaerőpiacra, és az állam ajánljon nekik szolgálatot azért a pénzért cserébe, amit jelenleg korengedményes nyugdíjként kapnak. A társadalmi igazságosság szempontjából nem tekinthető reális dolognak az, hogy valaki havi 150 ezer forint korengedményes nyugdíjat kapjon negyven-egynéhány évesen a mai pénzügyi válságokkal teli világban, továbbá ezért ne kelljen semmit sem tennie, miközben egyébként egészséges, tettre kész, és munkájával hozzájárulhatna Magyarország boldogulásához. Természetesen mindez azzal a feltevéssel áll fenn, hogy mindenkinek az egészségügyi állapotának, a munkavégző képességének megfelelő munkát kell végeznie, és lehessen az állami szektorban annyi és olyan munkát találni, ami mindezt biztosítja a volt rendvédelmi dolgozók számára.

A rokkantnyugdíj kérdésében pedig egyrészt azt kell megállapítani, hogy a munkaképes korú magyarok mintegy 12 százaléka kap rokkantsági nyugellátást, másrészt azt, hogy ez a mérték kétszerese a régiós versenytársainknál tapasztalható 6 százalékos mértéknek. Nyilvánvaló, hogy a trianoni határ túloldalán az anyaországéhoz genetikailag nagyban hasonló személyek élnek, ebből következően a határváltás nem okozhat kétszeres terheltséget a rokkantság tekintetében. Mindezekből a logika szabályai alapján csak az a következtetés vonható le, hogy hazánkban ténylegesen jóval több rokkantnyugdíjas van, mint ahány személynek egészségügyi állapota következtében ilyen típusú nyugellátásban kellene részesülnie a magyar adófizetők pénzéből.

Több tanulmány is rámutatott arra, hogy hazánkban az elmúlt húsz évben a leszázalékoltatás sajnos iparággá vált. Ennek az alaptalan többlettehernek a kifizetésére, mint mondtam, az aktív magyar munkavállalók adóiból kerül sor, amelynek következtében több az elvonás nyugdíjjárulék címen annál, mint amennyi valójában tisztességes viszonyok között szükséges lenne. Ezért a társadalmi igazságosság jegyében szükséges, hogy a rokkantnyugdíj-jogosultság felülvizsgálatra kerüljön oly módon, hogy az általános nyugdíjkorhatár előtt öt évvel levők esetében végig kell gondolni azt, miszerint az érintetteknek milyen helye van a munkaerőpiacon, a jelenleg 57 évnél fiatalabb rokkantnyugdíjasokat viszont munkavégző képességüknek megfelelő módon mindinkább vissza kell vezetni a munka világába.

Kifejezetten jogtechnikai kérdésnek tekintendő az, hogy a jelenleg hatályos alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges a sarkalatos és más törvényeket az alaptörvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályba léptetni, vagyis e törvényeket még az új alaptörvény hatálybalépését megelőzően még ebben az évben elfogadni.

Sarkalatos törvények elfogadása tekintetében még a jelenleg hatályos alkotmány rendelkezései az iránymutatóak. Annak érdekében pedig, hogy a sarkalatos törvényeket már az új alaptörvényben előírt szavazattöbbséggel lehessen elfogadni, szükséges ennek a hatályos alkotmányban való rögzítése is. Ezzel egyértelművé tehető a jövőre nézve az, hogy mely törvények minősülnek sarkalatos törvényeknek.

Ugyancsak kifejezetten jogtechnikai kérdés a javaslat szerint az, hogy az alkotmánybírák száma már az alaptörvény hatálybalépését megelőzően 15 főre nőjön, annak érdekében, hogy a kibővített létszámmal működő testület az évek során felhalmozódott ügyhátralékát megfelelő időben ledolgozhassa. Ez a módosítás tenné lehetővé, hogy az alaptörvény alapján kibővített hatáskörű, az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárások miatt várhatóan növekedő ügyteherrel rendelkező testület megfelelő, ésszerű határidőn belül tudja majd meghozni döntéseit.

A javaslat továbbá lehetővé teszi, hogy az új alkotmánybírák, továbbá az Alkotmánybíróság elnökének megválasztása az alaptörvény szerint 12 évre történjen, figyelemmel arra, hogy a jelenlegi elnök, dr. Paczolay Péter megbízatása 2011 júliusában megszűnik.

Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(15.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoklatát folytatja Nagy Kálmán képviselő úr, aki a helyéről mondja el felszólalását. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ezzel kapcsolatos vita egy egészen különleges sajátossággal bír, ez az egyén, a társadalom és az állam közötti viszony, és az, hogy az egyénnek milyenfajta képzete van arról a felelősségről, amellyel a társadalom bír feléje. Erre, mielőtt a konkrét kérdésről beszélnék, elmondanék egy történetet.

Vagy két éve jelentkezett nálam egy fiatalember, akit előtte tíz évvel kezeltem leukémiával. Utána a kezelés végén csontvelő-átültetés történt, és azt mondta nekem, hogy rokkantnyugdíjba szeretne menni. Mondom: miért akarsz rokkantnyugdíjba menni, hiszen teljesen egészséges vagy? Azt mondta, hogy azért, mert egy kis gazdaságot nyitottunk, és valami stabilitás kellene ahhoz, hogy ez a gazdaság jól megálljon a lábán, és erre a rokkantnyugdíj kiválóan alkalmas lenne. Mondtam neki: fiam, ha kapnék tőled egy pofont, átesnék az utca másik oldalára. Miért akarsz te rokkantnyugdíjba vonulni, amikor először 10 millió forintért kezelt ki a társadalombiztosítás a leukémiádból, és utána 25 millió forintot adott neked a csontvelő-átültetéssel, és te úgy gondolod, hogy ez a pénz az égből hullott le?

Tehát a nyugdíj értelmezése a magyar társadalom számára egy elég furcsa kérdés, és ez nem tudatosult az emberekben. Éppen ezért én megpróbálom tudatosítani, mégpedig azt, hogy mit jelent a nyugdíj. A nyugdíj szó általánosságban egy ledolgozott élet, bizonyos kor után járó ellátás. Tehát szó nincsen arról, hogy valakinek automatikusan korábban bármikor folyósítsanak valamifajta nyugdíjat; mindenfajta egyéb jellegű előrehozott nyugdíjba vonulás egy társadalmi megállapodás része, mert nincsen mögötte tartalom, azaz nincsen mögötte járulékbefizetés.

Ha végignézi az ember a fegyveres erők esetében, hogy kik szerezhetnek ilyen jogosultságot: akik legalább 25 év szolgálati idővel rendelkeznek, katonai szolgálatra egészségügyi okokból alkalmatlanná váltak, és munkaképesség-csökkenésük mértéke legalább a 67 százalékot eléri, ekkor a katona korára és szerzett szolgálati idejére tekintet nélkül nyugdíjjogosult. Nyugdíjjogosult: akik szolgálatteljesítés során szerzett sérülés, foglalkozási ártalom miatt munkaképesség-csökkenést szenvednek el, nyugdíjkorhatár nincs. Ez a társadalmi megállapodás alapja.

Most felolvasom önöknek, hogy más országokban a rendvédelmi szervezeteknél, így a katonaságnál milyen nyugdíjkorhatárok vannak, az előzőekben ez felmerült. Hollandiában a korai nyugdíjkorhatár 60 év, és a nyugdíjat a védelmi minisztérium finanszírozza. Lengyelországban 29 év szolgálati viszony, függetlenül az általános nyugdíjrendszertől, és a finanszírozást az állam végzi. Csehországban az aktív szolgálat 65, illetve nők esetében 62 évig tarthat. Belgiumban 40 évesen hagyhatja ott a katonaságot valaki, de csak 65 éves korban kapja meg a nyugellátást. A tábornokokat kivéve 56 évesen mindenki elmehet nyugdíjba. Németországban a tiszthelyettes 51 év után, a százados 55 év után, az őrnagy 57 év után, az ezredes 63 év után mehet nyugdíjba.

Tehát mi a nyugdíj akkor ezekben az esetekben? A nyugdíj ezekben az esetekben nem más, mint egy megállapodás az állammal, hiszen alapjában véve egy speciális munkát végeznek el, és ez a speciális munka az indoka annak, hogy korábban nyugdíjba vonulhatnak. De felolvasok ezzel kapcsolatosan egy véleményt, ami szintén egy kiszolgált katonától, illetve egy korábban nyugdíjba vonuló katonának a szájából való. "Egy életre léptünk erre a hivatásra, és ha kikerülünk a rendszerből, de ez alapján kapunk pénzbeli ellátást, most nyugdíjnak nevezve, akkor nem bújhatunk ki az alól sem, hogy adott esetben számoljon személyünkkel a szervezet és rajta keresztül az állam." Mi történik most? Számol a személyükkel a szervezet és rajta keresztül az állam. Vissza kell jönniük, el kell végezniük azt a munkát, amelyikre most a jelenlegi rendvédelem abban a létszámban olyan színvonalon nem képes, mint ha ők visszajönnek dolgozni, és együttesen végzik el a munkát. És hogy befejezzem, mármint annak a gondolatát, aki elmondta ezt a pár mondatot: ezért etikusan nem lehet tiltakozni azért, ha munkánkra újra igényt tart az állam.

Tisztelt Országgyűlés! Gondolkozzunk azért ezen a dolgon! Gondolkozzunk azon, hogy életerős, fiatal emberek ma nyugdíjba vonulva mind erkölcsileg és - a leghatározottabban mondom, orvosként - egészségileg korábban tönkremenve, leértékelődve, egy nem befejezett életpálya után hagyják el a szakmájukat. Higgyék el, egy tisztességesen ledolgozott életpálya ebben a munkakörben is sokkal stabilabb, lelkileg kiegyensúlyozottabb öregséget biztosít, mint ha valakinek 42 éves korában, aki óriási izomerővel rendelkezik, azt mondják, hogy 200 ezer forintért elmehet nyugdíjba, és én nem egy ilyen rendőrt, katonát ismerek.

Ha most arról van szó, hogy felülvizsgálunk bizonyos olyan jellegű nyugdíjakat is, ahol a nyugdíj-megállapítás alapja például egészségkárosodás volt, az részben azért is van emellett, mert Magyarországon a nyugdíj-megállapítás egészségügyi szabályozása nem volt teljesen stabil, sosem volt az elmúlt években. Ebből adódtak a különböző problémák és visszaélések. Meg tudnám mutatni önöknek az Amerikai Egyesült Államokban a rokkantnyugdíjak szabályozásával kapcsolatos orvosi útmutatót, amelyik ilyen vastag. (Két kezével mutatja.) Sokkal részletesebben és precízebben szabályoz, és minimális általánosság van benne.

Tehát amikor arra kérem önöket, hogy gondolkozzanak el ezen, akkor azon is gondolkozzanak el, hogy nem arról van szó, hogy most valami rendkívülit kérünk. Van egy szükségszerű helyzet, aminek meg kell felelnie az országnak, meg kell felelni akkor is, ha nehéz, és éppen ezért én kérem és felszólítom a rendvédelmi erők tagjait, hogy ezt a gondolkodásmódot keressék, és akkor a visszatérésük is hatékony lesz a társadalomba.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportja is jelezte, hogy frakciójuk álláspontját két előadójuk megosztva ismerteti, természetesen a 30 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Sneider Tamás képviselő úrnak, aki a helyéről mondja el a felszólalást. Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy már előző rövid felszólalásomban elmondtam, valóban egy komoly törvényjavaslat áll előttünk, hiszen mint mondtam, a második világháború után történt ilyen tömeges nyugdíjmegvonás országunkban.

Persze, hozzá kell tenni, hogy most is egy világháborús helyzet után vagyunk, hiszen ha azt nézzük, hogy az elmúlt 20 évben ugyanannyival fogytunk, mint a második világháború idején, akkor talán nem is más a helyzet, lehet, hogy a gazdasági helyzetünk is - sőt, nem lehet, hanem biztos - azért is olyan, mert hiányzik közel egymillió ember ebből az országból; ugyebár a demográfiai helyzet miatt ennyivel lettünk kevesebben gyakorlatilag az országban, ha nem számoljuk a bevándorlókat, akik időközben érkeztek hozzánk.

Nos, úgy látszik, hogy most a nemzeti ellenzékre hárul sok feladat és többek közt az is, hogy megpróbáljuk a kormányprogramot megvédeni, ahogy már hangoztattam, és engedjék meg, hogy továbbra is a kormányprogramból idézzek még néhány gondolatot, hiszen ezt önök írták, önök tették le az asztalra egy évvel ezelőtt. A szociális biztonság című fejezetben találhatunk egy olyan mondatot, hogy olyan jövőképre van szükség, amely azt üzeni, van kiút a legmélyebb kirekesztettségből is.

Gondolom, az lesz majd a kiút, hogy a 60 ezer forintos rokkantnyugdíjat megvonjuk, mondjuk, attól a 70 ezer vagy 380 ezer embertől, akit majd ez érinteni fog, és helyette 28 500 forintos szociális segélyt fogunk majd folyósítani a számára, hiszen nagy valószínűséggel ezek az egészségkárosodott személyek nem fognak egykönnyen elhelyezkedni azon a munkaerőpiacon, ahol egyébként több mint félmillió munkanélküli található jelen pillanatban.

Tehát ezért mindenképp meg kell állapítani, hogy adott esetben még támogatható is volna bizonyos szigorítás, bizonyos javaslatok, ha a magyar gazdaság olyan állapotban lenne, hogy ezek az emberek valóban elhelyezkedhetnének és tudnának dolgozni. De nyilvánvalóan bármelyik munkaadó először a teljes mértékben egészséges embereket fogja keresni annak érdekében, hogy felvegyen magához munkavállalókat.

Nézzük tovább! Azt írja az önök programja az MSZP-t bírálva ugyancsak, nagyon helyesen: az elmúlt 8 év kormányai folyamatosan bizonytalanságban tartották a nyugdíjas-társadalmat. Fokozatosan adták meg a 13. havi nyugellátást azért, hogy aztán egyszerre elvehessék. Ez bizony így van, ez nem is kérdés, hogy a nyugdíjas-társadalommal az elmúlt 8 év is nagyon nagy mértékben - hogy is mondjam? - kitolt gyakorlatilag.

Nézzünk egy másik idézetet! Minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése, biztonsága, éppen ezért a mi szociális biztonságot teremtő politikánk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika. És most jön a fő mondat: ez számunkra nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátásának a védelmét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését jelenti, hanem... - és akkor jön itt még egy kis blabla.

Tehát még önök is elismerték azt, hogy bizony a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokkal rendelkezik, és hogy ezt természetesen garantálni fogják. Legyünk azért tisztában vele és legyen tisztában az ország lakossága, hogy az a kormányprogram, amit egy évvel ezelőtt önök letettek, gyakorlatilag semmit sem ér. Ugyanazt jelenti, csak írott formában, mint Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, és ha megnézzük, hogy milyen tüntetések voltak az elmúlt hetekben és hogy még mi várható ezek után, akkor lehet, hogy ugyanazt is fogja kiváltani, mint Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, mindössze egyetlenegy év után, miután kormányra kerültek önök.

Nos, magyarul el lehet mondani, hogy hazudtunk éjjel-nappal egyfolytában. Hallottuk már sajnos 60 éven keresztül elég sokszor ezeket a mondatokat ebben az országban. El kell ismerni, hogy önök 8 évig gyakorlatilag ellenzékként nem készültek fel a kormányzásra. Ezt már pár hónap után észre lehetett venni, főleg a szociális területen, hozzá kell tennem, a szociális kormányzat intézkedéseiben, és el kellene mondani, ki kellene állni nyíltan az emberek elé, hogy igen, mi az IMF, az Európai Unió diktátumait kell hogy végrehajtsuk, nem engednek nekünk semmi mást, és bizony mi sokszor túlságosan is szolgalalkűen hajlandóak vagyunk mindent megtenni ennek érdekében. Ez lenne a tiszta ügy, legalább tisztában lenne azzal a magyar lakosság, hogy miért is történnek ma Magyarországon ezek a megszorítások. De hát nemcsak ezért történnek természetesen, hanem vannak ennek más okai is, amire mindjárt kitérek.

De nézzük megint még egyszer, hogy kiket is érint ez a törvényjavaslat: nemcsak ezt a 30 ezer rendvédelmi dolgozót, akiktől el kívánják venni a nyugdíjat, hanem bizony, ahogy elmondtam, 380 ezer rokkantnyugdíjast, akik közül 310 ezren 55 évnél idősebbek már, tehát mindössze 70 ezren fiatalabbak 55 évnél.

Csak halkan jegyzem meg, hogy ha önök igazságossá akarják tenni a rendszert, akkor talán azzal kellene foglalkozni, hogy mondjuk, 1400 olyan rokkantnyugdíjas van, aki 25 ezer forintnál kevesebb rokkantnyugdíjat kap, míg ezer olyan rokkantnyugdíjas, aki 200 ezer forintnál magasabb rokkantnyugdíjjal rendelkezik. Az igazságosságot valahol itt kellene keresni, és itt kellene átgondolni, hogy hogyan lehet ezt a rendszert valójában jól működtetni. De természetesen ott van az özvegyi nyugdíjat kapó több tízezer személy, aki még nem töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Kérem szépen, tőlük talán irigyeljük az átlagosan 33 ezer forintos özvegyi nyugdíjat? És lehetne még sorolni ezeket. Tehát mondhatnám tényleg a bányász és korengedményes nyugdíjasokat, ahol gyakorlatilag mindössze 2500-an vannak 57 évnél fiatalabbak, nem többen.

Itt már többször elhangzott ugyebár, hogy nem, nem fogják mind a 600 ezer ember nyugdíját elvenni önök, csak a 30 ezer emberét kívánják most. Aztán valóban lehet, hogy az lesz, ami elhangzott Vágó Gábor képviselőtársam szájából is, hogy most csak ennyit, mint a magánnyugdíjpénztárnál, aztán szépen fokozatosan a többire is fájni fog a foguk, és majd a költségvetés betömködését minden nyugdíjason elvégzik.

Kérem szépen, azért ezt - higgyék el - a magyar társadalom nem fogja tétlenül nézni. Önök sok ilyen intézkedést megtehetnek, de volt itt egy olyan 8 év, amikor, főleg a második 4 évben a magyar társadalom igenis nagyon határozottan kiállt a népnyúzó politikával szemben. Higgyék el, hogy hiába van önöknek kétharmados többségük, ha egyszer nem lesz rendőrségük, honvédségük, akik megvédjék magukat... - mert legalább a szocialistáknak volt annyi eszük, hogy megpróbálták fenntartani a rendet a rendvédelmi területen, és voltak, akik szolgálták - sajnos túlságosan is szolgalelkűen, adott esetben 2006-ban - az ő törekvéseiket. Úgy néz ki, hogy önöknek nem lesz már ilyen szolgalelkű rendőrségük, hanem bizony határozott emberek lesznek, akik fel fognak önökkel szemben is lépni. Akkor ki fogja majd a népharag ellen önöket megvédeni? - kérdezem én.

Nos, de azért nézzük, hogy miért is történt mindez, nagyon röviden! Miért tartunk itt, ahol ma van Magyarország? Először mindenképp jegyezzük meg: az elmúlt 20 év alatt többek közt az önök segítségével is - bár nem lehet az MSZP-hez hasonlítani nyilvánvalóan - leépítették a magyar államot fokozatosan. Mindent privatizáltak, gyakorlatilag mindent elloptak. Jött ezután 8 év, ez a 8 év aztán teljes mértékben rátette erre a politikára a kezét. Itt már teljesen gátlástalanul, semmivel nem törődve mindent széthordtak, és kérem szépen, nemcsak hogy széthordtak mindent, hanem büntetlenül megtehették ezt, hiszen látjuk, hogy fokozatosan mindenkit szépen hazaengednek, ugyebár az előzetesből, a fogvatartottságból, sőt itt vannak a parlamenti képviselők, szocialista parlamenti képviselők. Kérdezem én, indult-e egyikük ellen is mondjuk, egyetlenegy vagyonosodási vizsgálat. Indított-e az önök kormánya, az önök hatóságai? Kérdezem én, hogy adott esetben annak a képviselőnek, aki nyíltan leírta, hogy 400 ezer forintot keres és neki csak ez a jövedelme van, de azért sikerült neki 1000 négyzetméteres villát felépíteni 300 millióból plusz egy 110 négyzetméteres villát a Balatonnál felépíteni, plusz természetesen 20 millió forintos (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Még nyugdíja is van.) dzsippel járogat, ugyebár... (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Elnök Úr! Nem arról beszél, amire szót kért!) Lehet, hogy még nyugdíja is van.

Kérem szépen, hogy lehet, hogy még mindig nem indult ellene eljárás, vagyonosodási vizsgálat? Ez, kérem szépen, tisztelt kormánypártok, az önök bűne! Ezekkel az emberekkel kellene talán először kezdeni a rendteremtést és nem a 60 ezer forintos nyugdíjat kapó személyekkel. (Dr. Rétvári Bence: 180 ezer!)

Nos, természetesen ezután jön az, amit már viszont nem lehet ráfogni az MSZP-re, ez pedig az egykulcsos adórendszer, amiről már szó volt. Az, hogy most itt folyamatos megszorítások jönnek, arról szól, hogy ezt a 380 milliárd forintot gyakorlatilag a minél gazdagabb emberek számára eltolták, a társadalom többi részétől elvették, és most bizony vissza kell venni. Visszavették már egyszer az alacsony fizetéssel rendelkezőktől, most a nyugdíjasoktól is vissza kívánják venni, hogy ezt a réteget továbbra is támogassák. Most is elmondjuk és mindig elmondjuk, hogy ez az önök eddigi legnagyobb politikai bűne, az egykulcsos adórendszer Magyarországon való bevezetése.

Természetesen a demográfiáról utolsósorban ne feledkezzünk meg, ami viszont szerintem az eddigi politikai elit egyöntetű, közös bűnének írható.

(15.40)

Azért megint csak ne feledjük el, a Bokros-csomag annak idején azt eredményezte, hogy 130 ezer gyermek helyett gyakorlatilag 90 ezer gyermek született Magyarországon. Ezt szokták egyébként sokszor bizonyos személyek, bizonyos közgazdászok úgy emlegetni, hogy milyen jó is volt ez a Bokros-csomag. Kérem szépen, mi a jó abban, hogy 40 ezer gyermekkel kevesebb születik Magyarországon már lassan 10-15 éve? Ezért hiányzik gyakorlatilag félmillió ember, félmillió fiatal gyermek ebből az országból. Nos, és mindezek következménye ugyebár a megszorítás, az, hogy 3 hónapra kívánják lecsökkenteni a munkanélküli-járadék összegét, az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát csökkenteni kívánják, iskolák bezárása történik, és most már egyetemeket is meg kívánnak szüntetni.

Nos, én úgy gondolom, ahelyett, hogy a folyamatos megszorítások elindulnának, és a nyugdíjasokat rémisztgetnék, ehelyett éppenséggel a nyugdíjtudatosság elmélyítésével kellene foglalkozniuk önöknek, azzal, hogy az emberek, a lakosság valóban tudatosan fizesse a nyugdíját, és ne kelljen félnie, hogy egyszer csak egyetlenegy tollvonással hirtelen bármilyen kormány el fogja venni tőle ezt a 100 százalékig biztosnak tekintett jövedelmet.

Nos, a Jobbik egy tisztességes, egyéni számlán alapuló, forintban meghatározott nyugdíjrendszerre szeretne áttérni. Ezt azért szeretném kiemelni, mert ugyan önök már mondják azt, hogy az egyéni számlát be kell vezetni, de egyébként ami mögötte van, az a kommunikáció a teljes fejetlenséget mutatja. Nekem egyébként fogalmam sincs, hogy az önök soraiban ki lenne itt az agytröszt, hogy úgy fogalmazzak, a nyugdíjpolitikával kapcsolatban. Teljes értetlenség, teljes káosz található ezen a területen, mert amikor önök azt mondják, hogy ugyan bevezetjük mi az egyéni számla rendszerét, viszont azt is hozzáteszik, hogy mindig csak annyi nyugdíjat fogunk kifizetni, amennyi járulék be fog folyni az éppen aktuális évben az államkasszába, akkor a kettő teljes mértékben kizárja egymást, mert az egyéni számla pontosan arról szól, hogy én mindig tudjam, mennyit fizettem be, és az nem biztos, hogy egyezni fog azzal, amit majd 20-30 év múlva mások fognak befizetni éppen aktuálisan nyugdíjjárulékként.

Nos, ezt csak azért jegyzem meg, hogy mindenki tisztában legyen vele, önök is, hogy szerintem a nyugdíjfronton nagyon rosszul állnak, mármint szellemi szinten, és ezt nagyon sajnálom, mert ez óriási problémákat fog okozni az elkövetkező időszakban, az elkövetkező hónapokban, években.

Nos, a másik érdekes gondolat az, ami itt felvetődött, Balsai István képviselő úr mondta el, hogy senki nem akarja kiterjeszteni ugyebár 600 ezer nyugdíjasra ezt a rendszert, ő ilyenről nem tud. Nagy a baj, még nagyobb a baj, mint az előbb mondtam, ugyanis ez azt jelenti, hogy nem olvasta a Széll Kálmán-tervet Balsai képviselőtársam, pedig ő az egyik vezetője ugyebár a Jobbik-frakciónak (Derültség.), egyik prominens személyisége.

Mi is van a Széll Kálmán-tervben? Egyetlenegy mondat: nyugdíj Magyarországon ezentúl csak az a járandóság lehet, amelyet a nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalónak biztosítunk. Kész! Ez egy teljesen értelmes mondat, vagyis aki a 65. évét betölti, ez van a Széll Kálmán-tervben, úgyhogy amikor arról beszélünk, teljes joggal, hogy önök 600 ezer embernek kívánják a nyugdíját elvenni, akkor csak az önök által leírt, megfogalmazott gondolatra pontosan reagálunk szó szerinti leírásban.

Nos, egyébként csak megjegyzem: itt a "biztosítunk" szó van, ez már önmagában is egyébként jellemzi azt, hogy azért az önök kormánya kegyúri jogként gondol arra, hogy kifizetjük majd a nyugdíjakat, és nem úgy, hogy ezek szerzett jogok, amiket nem lehetne amolyan úrként adott esetben megadni vagy éppen elvenni.

Nos, én úgy gondolom, akkor, amikor a rendszer anomáliáiról és problémáiról beszélünk, akkor egyértelműen el kell mondani, kik is követnek el itt bűncselekményeket, mely társadalmi csoport az, amelyik elsősorban visszaél példának okáért a rokkantsági nyugdíj intézményével. Engedjék meg, hogy az önök egyik lapjából, a Heti Válaszból idézzek, 2009-ben jelent meg ez az írás. Hogyan is működik ma Magyarországon a rokkantnyugdíjaztatás bizonyos területeken, sajnos az ország nagyon jelentős részén? Idézem: "Egy hétig ne borotválkozz, víz közelébe se menj, a bizottság előtt csináld össze magad, mindent mondj, csupán arra ne felelj, amit kérdeznek. Meglásd, csak annyit mondanak, állj meg az ajtónál, és már le is vagy százalékolva." Ez volt a recept, mondja Nyisztor Ferenc, Nyírmihálydi polgármestere.

Egy következő mondatban erről van szó: "Négy éve tűnt fel a gyámhivatalnak, hogy egy itteni lakos értelmi fogyatékossága miatt rokkantjáradékot kap, de közben maga gondoskodik több gyermekéről, elvégezte a 8 általánost, és jogosítványt is szerzett. Kiderült, hogy a 2100 lelkes faluból 138-an élnek rokkantjáradékból. A hasonló méretű településeken 8-10 esetet szoktak egyébként regisztrálni ilyen esetben. A 450 felnőtt roma közül csaknem minden harmadik rokkantjáradékos."

Nos, itt egyetlen nap alatt kell dönteni 600 ezer ember sorsáról, de azért gyorsan vettem a fáradságot még a mai nap folyamán, és érdeklődtem, hogy Nyírmihálydiban önök hogyan tettek rendet két hét alatt, ugyancsak ezen a területen, hiszen itt is rendet kellene tenni. Nos, a helyzet az, hogy jelenleg Nyírmihálydiban 110 fő 55 év alatti kap rokkantsági nyugdíjat, szociális járadékot 70 fő - ez ugyebár ugyancsak rokkantság alapján jár -, egyéb járadékos 30 fő, bérpótló juttatást 160 fő kap, és kérem szépen, a 2100 lelkes faluban mindössze 150-200 az aktív dolgozók létszáma, és 580 személyről nem is tudják megmondani, hogy egyáltalán miből élhet, mit csinálhat ezen a településen.

Magyarul, amikor itt rendet kellene tenni, akkor az ilyen esetekkel kellene foglalkozni, és igenis, ki kell mondani: tömeges méretben itt is azt látjuk, hogy nem dolgos, becsületes magyar emberek azok, akik igénylik ezeket a támogatásokat, sőt el is lett mondva, hogy bizony, amióta megszigorították a rendszert, kiket vittek vissza a rendszerbe, kiktől vették el ugyebár a rokkantsági járadékot. Kérem szépen, a magyar emberektől, és azoktól a személyektől, akikhez oda sem mernek menni, akiknek a közelébe sem mer menni sem az Émász, sem a rendőrség, tudjuk jól, azoktól természetesen nem! És higgyék el, hogyha most önök megpróbálják elvenni a 600 ezer ember nyugdíját, a 380 ezer rokkantnyugdíjastól is, biztos vagyok benne, és ez a fő probléma, hogy pont ezt a csoportot nem fogja érinteni, mert nincs ember Magyarországon, mert nincs rend Magyarországon, hogy velük foglalkozni mernének.

Nos, akkor még talán egy nagyon rövid gondolatként csak elmondanám, hogy azért azt is vegyük figyelembe, amikor más országokkal összehasonlítjuk Magyarországot, hogy a mi egészségi mutatóink a legutolsók Európában, tehát nem ok nélkül van azért olyan sok rokkantsági járadék Magyarországon. Nézzük meg: hol érinti, melyik területet érinti ez a legjobban? Megint csak Észak-, Északkelet-Magyarországot, Kelet-Magyarországot, amelyiket már az egykulcsos adó is sokkal jobban sújt, mert 100 milliárd forintot visznek el a gazdagabb régiókba. Most megint kiket fog sújtani jobban? Északkelet-Magyarországot fogja sújtani ez az intézkedés, még jobban növekedni fog ez a szakadék.

Önök egy társadalmi és területi szakadékot hoztak létre Magyarországon, hihetetlen mértékben, amire eddig még nem volt példa az elmúlt 20 évben. Úgyhogy nagyon szépen kérem önöket, gondolják át ezt az intézkedést, és annak érdekében, hogy pontosan lássuk, hány százezer ember nyugdíját kívánják elvenni, be fogunk terjeszteni több módosító javaslatot is, és meglátjuk, hogyan fognak arról szavazni, az majd pontosan meg fogja mutatni ennek a mértékét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a Jobbik-képviselőcsoport második vezérszónoka következik. Megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak. Parancsoljon!

BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Beterjesztők! Önök folyamatosan arra hivatkoznak, hogy a visszaéléseket meg kell szüntetni, mert a korkedvezményes nyugdíjakat, illetve korábban még azt is mondták, hogy a rokkantsági ellátásokat is felül kell vizsgálni, és a rokkantnyugdíjasok egyharmadát vissza készülnek toloncolni a munkaerőpiacra. Most már ugyan próbálják módosítani ezt a kommunikációt, de szögezzük le, ez a törvényjavaslat, amit benyújtottak, nem ezt mutatja, ez mindenkire vonatkozik, 600 ezer emberre, tehát egyelőre semmilyen garanciát nem látunk arra, hogy miért vonatkozna ez csak 30 ezerre. Az, hogy önök azt mondják, hogy majd ezt fogják csinálni, bocsássanak meg, de már annyira hitelét vesztette a kormány, hogy ezt nem lehet elhinni.

Hallottunk már Schmitt Páltól garanciát arra, hogy nem fognak a nyugdíjakhoz nyúlni, Lázár János 2006-ban még közleményt adott ki, amikor a szocialista kormány megszigorította a korkedvezményes nyugdíjat, majd 2007- ben ő is azt nyilatkozta, hogy semmilyen olyan módosítást nem támogatnak, ami a szolgálati állományt érintené, de hallottunk már arról is, hogy a bankadót nem lehet majd áthárítani, illetve arról, hogy a 98 százalékos különadó az arcátlanul magas végkielégítésekre fog vonatkozni, és még nagyon sok mindent hallottunk, aminek pont az ellenkezője teljesült. Ezért azután talán el lehet nézni a társadalomnak is és az ellenzéknek is, hogy igazából az, amit önök itt hangoztatnak, értsük meg, nem azokra akarják, akikre mi gondoljuk, de mi ezt nem hisszük el, ugyanis a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy 600 ezer embert toloncoljanak vissza a munkaerőpiacra.

(15.50)

De nézzük, hogy ha a 30 ezerre gondolnak, akkor miért pont 30 ezer. Tehát 30 ezer rendvédelmist akarnak újra szolgálatba helyezni, mert a hazának szüksége van rájuk, 30 ezer, zömében 50 év fölötti, évek óta inaktív, ki tudja, milyen egészségi állapotban lévő rendvédelmi dolgozót. A rendvédelmi dolgozók között nemcsak rendőrök vannak, hanem mondjuk, tűzoltók is. Tehát önök most vissza fogják helyezni az ötven-akárhány éves tűzoltót állományba, hogy ő az adott egészségi állapotában menjen és oltsa a tüzet és másszon létrán felszerelésben?

Amennyiben pedig nem lesznek fizikailag alkalmasak, akkor utána mi történik velük? Akkor mehetnek a munkaerőpiacra? Mert fizikai alkalmatlanság esetén eddig nyugdíjba mehettek. Innentől kedve akkor most mi lesz velük? És mit fog kezdeni egy évek óta inaktív, megromlott egészségi állapotú, ötvenes éveiben járó, valaha évtizedekig az állam szolgálatában álló ember a munkaerőpiacon? Ebbe belegondoltak, hogy hány családot fognak így tönkretenni?

További kérdés, hogy 30 ezer embert valahonnan föl is kell majd szerelni, kell nekik egyenruha, felszerelés. Ennek a költségeit - utánaszámoltak, hogy ez körülbelül mennyi lesz? - ugye, ezt is a költségvetésből kell fedezni! Továbbá ezeknek az embereknek a bére és a bérre rakódó költségei szintén a költségvetésből fognak elmenni, tehát az egy ámítás, amit önök kommunikálnak az emberek felé, hogy a költségvetési hiányt csökkenteni kell, meg az embereket vissza kell vezetni a munkaerőpiacra, merthogy 3,5 millió ember tart el 6,5 milliót.

És ha már itt tartunk, akkor ezzel az erővel ez a 30 ezer ember mennyit fog javítani ezen az arányon? Tehát ebből is látszik, hogy önök nem 30 ezer embert akarnak ám visszahozni, hanem 600 ezret. Mert arra már lehetne hivatkozni, hogy 600 ezerrel több ember dolgozik, akkor annak már van értelme. Csakhogy mit fog 600 ezer ember dolgozni, mikor most is vannak szakmával rendelkező fiatal, jó erőben lévő férfiak, akik hónapokig nem találnak munkát maguknak? Akkor mit fognak csinálni ezek az emberek az évekig tartó inaktivitás után?

Ennyi családot fognak nyomorba dönteni, a teljes létbizonytalanságba! És ezek az emberek azzal a tudattal mentek el nyugdíjba, hogy innentől kezdve erre építhetik fel a létüket. Vettek fel hitelt, gyerekeik iskolába, felsőoktatási intézménybe járnak, és most hirtelen kihúzzák a lábuk alól a talajt. Ezek az emberek utána átkerülnek majd a szociális ellátórendszerbe, tehát ugyanúgy a költségvetésnek jelentenek majd terhet, csak egy másfajta terhet, és tegyük hozzá, hogy ezek az emberek egészségügyileg is össze fognak omlani, ugyanis olyan idegi és pszichés teher lesz ez a folyamatos létbizonytalanság, hogy előbb-utóbb az egészségügyi rendszerben is nagyon komolyan mínuszként fognak mutatkozni.

Tehát az érvelésük alapján igenis arra lehet készülni, hogy 600 ezerre fog vonatkozni ez a szabályozás. A 30 ezer, mondjuk, a kezdet; megnézik, hogy mit reagál rá a társadalom, megpróbálják kellően a rendvédelmisek ellen hergelni a társadalmat a néhány kirívó példával, hogy tényleg a 40 éves rendőrből biztosan előfordult néhány, de azt is érdemes megnézni, hogy miért fordult elő. Ugyanis a mindenféle kormányzati intézkedések kapcsán pontosan a szocialista kormányok küldtek el rengeteg rendvédelmi dolgozót nyugdíjba. Az átszervezések kapcsán felszabadult a létszám, és hogy ne munkanélküliek legyenek, és ezzel ne rontsák a statisztikát vagy a nemzetközi megítélést, inkább nyugdíjba küldték őket. Tehát ez egy legális kormányzati intézkedés volt. Itt teszem hozzá, hogy most önök is összevonták a VPOP-t és az APEH-ot, és így is 500 pénzügyőr jó részét nyugdíjba küldték. Tehát akkor nem tudom, ezt mennyire hangoztatják a szavazóbázisuk felé, de ezt önök most január 1-jével csinálták. Akkor őket is vissza fogják foglalkoztatni? Vagy ezzel nem kampányolnak, hogy önök is ugyanezt csinálják?

Ezek az emberek, akiket így elküldtek, és egyébként abban a tudatban mentek el rendvédelmi szolgálatra, hogy ez hozzátartozik az életpályájukhoz, hogy mondjuk, 50 éves koruk körül, 25 év szolgálati viszony után, ha az egészségi állapotuk már olyan, hogy nem alkalmasak fizikailag erre a munkára, akkor szolgálati nyugdíjba mehetnek. Ők ezt így vállalták, ennek tudatában, és ebben az egészben az a felháborító, hogy visszamenőleg akarják megvonni tőlük ezt a jogot. Abba belegondoltak, hogy ez milyen jogbiztonságot eredményez, és például milyen adófizetési hajlandóságot? Hogy az emberek azt látják, hogy fizetik az adót, a járulékot, és aztán az állam egyet gondol, mert éppen kormányváltás volt, és még a nyugdíjat is megvonja. Tehát ezek után az emberek, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor nem bíznak az államban, hanem azt mondják, hogy inkább megpróbálok öngondoskodni, minden adót és járulékot kikerülök, amit lehet, mert az egy elvesztegetett pénz, hát az állam semmilyen biztonságot nem nyújt nekem! Mert ez ezt fogja eredményezni.

Igen, vannak visszaélések, történtek is. Nyilván nem mindegyik orvos, vagy nem minden esetben úgy történtek például a leszázalékolások, ahogy kellene. Csakhogy felhívom a figyelmüket, hogy a leszázalékoltaknál van folyamatos újravizsgálat, és jelen pillanatban az a helyzet, igen, szükség van felülvizsgálatra, ugyanis nagyon sok olyan ember került vissza a munkaerőpiacra, akinek nem kellett volna, mert gyakorlatilag alkalmatlan a munkavégzésre, míg még mindig nagyon sokan vannak, akik pedig igenis rokkantsági ellátásban részesülnek, pedig nem lenne szükség rá, ők el tudnának menni dolgozni. Tehát felülvizsgálatra szükség van, de az, hogy ilyen kvótaszerűen kijelentik, hogy az egyharmadát vissza akarják szórni, ez teljesen abszurd helyzetet, ez egy szociális tragédiát fog okozni. Mint ahogy nyilván a korkedvezményes nyugdíjnál is szükség van felülvizsgálatra, csakhogy nem ilyen alapon, mint amit önök terveznek kivitelezni.

És hadd jegyezzem meg, hogy a visszaéléseket nem ebben a jogi részben kell orvosolni, hanem a büntetőjogban, illetve szankciókkal és ellenőrzésekkel. Ez körülbelül olyan, mintha a bolti lopásokat úgy akarnánk megelőzni, hogy bezárjuk a boltokat; ez az a szintű jogalkotási zavar.

Még annyit hadd jegyezzek meg, hogy ez a spórolás, hogy a költségvetés rossz helyzetben van, ez is érdekes megközelítési mód. Ezt körülbelül ahhoz lehet hasonlítani, amikor a háztartásban a kenyéren és a tejen akarunk először spórolni, de közben A8-as Audival járunk. Ez ahhoz hasonlítható. Tehát először meg kellene nézni, hogy mik azok, amiken valóban úgy lehet spórolni, hogy az ne az embereket nyomorítsa meg teljes mértékben, hanem például felül kéne vizsgálni, hogy a Terrorelhárítási Központra valóban szükség van-e, és ilyen mértékben, mint amiben ezt önök létrehozták és fenntartják. Illetve az államadósság újratárgyalásán lenne nagyon örvendetes például ilyen intenzitással buzgólkodni. (Rövid szünetet tartva a jegyzeteibe tekint. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Kész van?) Igen, most nézem át, hogy kész van-e, nehogy kimaradjon valami is; de ha valamit elfelejtenék, akkor azt majd rendes felszólalásban elmondom, úgyhogy ne aggódjanak. Azt hiszem, nagyjából mindent elmondtam, de biztosan lesznek még gondolatébresztő hozzászólásaik. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Tehát ne felejtsük el, hogy a Fidesz már számtalanszor megszegte ígéreteit, ezért a jelenlegi kormánynak sem lehet elhinni azt, hogy csak a rendvédelmisekről van szó. A társadalom figyelmét fel szeretném figyelni arra, hogy azt, hogy a 30 ezer rendvédelmi dolgozót most megpróbálják újra felszerelni, ez csak a kezdő lépés. Utána mindenkit szépen sorban fel fognak szalámizni, és gyakorlatilag egy szociális nyomort fognak előidézni ezáltal. Ez egy nagyon jól bevált technika és taktika, hogy folyamatosan hergelik az aktuálisan megszorítandó réteg ellen a társadalmat, és sajnos eddig be is vált. Hála istennek, most egy nagyon komoly összefogás van kibontakozóban, és ezért is felhívnám a kormány és a Fidesz-KDNP figyelmét, hogy óvatosan játsszanak a tűzzel, mert lassan olyan szinten van a társadalom, hogy már nem lehet tovább megszorítani, és tényleg a lét lesz a tét.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportja azt is jelezte, hogy a frakció álláspontját három előadójuk megosztva ismerteti a 30 perces időkeret terhére. Elsőnek megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP frakcióvezetőjének. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti cinizmus rendszerének a legújabb produktumával eléggé egyszerű dolgunk van, hiszen többszörösen is kilóg a lóláb a javaslat mindkét részéből.

Kezdeném azzal, ami az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályokat illeti. Önmagában az Alkotmánybíróság elnökének a közvetlen választása, illetve a bíróság létszámának a növelése valóban nem ördögtől való. Mi magunk is kezdeményeztük egyébként az alkotmánykoncepciónkban, hogy elgondolható lenne akár az alkotmánybírósági elnök közvetlen választása, úgy, ahogy az előadói beszédben elhangzott, illetve a létszám bővítése. Igen ám, csakhogy a különböző közjogi megoldásokat nem lehet önmagukban értelmezni. Nem lehet önmagában véleményt nyilvánítani arról, hogy akár az elnöknek a közvetlen választása, akár a létszám növelése helyes lépés-e.

(16.00)

Akkor, amikor az LMP arra tett javaslatot, hogy megfontolandó lehet az alkotmánybírósági elnöknek a közvetlen választása, illetve a testület létszámának a növelése, akkor ezt tettük azért, mert a mi elképzelésünk szerint nem az Alkotmánybíróság hatáskörének a csökkentésére, hanem éppen ellenkezőleg, az Alkotmánybíróság hatáskörének a növelésére lenne szükség. Magyarul - hogy itt megcáfoljam az azóta már eltávozott Varga képviselő úrnak a szavait -: önök egyszer már kurtították az Alkotmánybíróság jogkörét tavaly novemberben, ezek után arra a lépésre szánták el magukat az alkotmányozás örve alatt, hogy az eddigi indítványozói kör 90 százalékát január 1-jétől kizárták abból a lehetőségből, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak. Ez azt jelenti, hogy önök radikálisan csökkentették az Alkotmánybíróság hatáskörét.

Az, amivel itt jönnek az alkotmányjogi panaszról, az egy szemfényvesztés, államtitkár úr, ön nagyon pontosan tudja. Eddig volt egy kemény lehetőség minden magyar ember, minden parlamenti párt, minden képviselő kezében, hogy ha egy törvény, amit elfogadott az Országgyűlés vagy egy rendelet, amit kibocsát a kormány, úgy gondolja, hogy az alapvető jogelveket sért, akkor Alkotmánybírósághoz lehetett fordulni. (Dr. Rétvári Bence: Most is!) Nem kellett rendes jogi eljárásokat végigvinni, hanem rögtön lehetett közvetlenül utólagos normakontrollt kérni.

Önök ezt a jogot is elvették az emberektől, elvették ezt a jogot az emberektől, mert önök alkotmányozás címén fölszámolták az alkotmányosságot. Erről van szó, és ehhez képest ebben a keretben értelmezhető egyáltalán a létszámbővítési javaslat és az is, hogy az elnököt közvetlenül kívánják választani. Ha erősödik az Alkotmánybíróság hatásköre, akkor szól érv amellett is, hogy a parlament, mintegy kiegyensúlyozva ezt a felerősödő szerepet, közvetlenül válassza meg a testület legfontosabb emberét. Természetesen hogyha nőnek az ügyek, például az Alkotmánybíróság szerepet kapna a mentelmi ügyek felülvizsgálatában, ne fordulhasson elő, hogy például önök Meggyes Tamást folyamatosan a mentelmi jog mögé bújtatják a képviselő-testületben elhangzott szavai miatt, ha ezekben az ügyekben az Alkotmánybíróságnak szerepe lenne, akkor jó érv szólna amellett, hogy az Alkotmánybíróság létszámát növelni kéne. De nem erről van szó, éppen ezért önmagában az alaplépés, amit önök az alaptörvényben megtettek, megkérdőjelezhető.

Az viszont, hogy miért olyan rettenetesen sürgős önöknek, hogy már most hatályba léptessék azt a szabályt, amiről önök döntöttek úgy, hogy maga a normaszöveg, az alaptörvény csak jövőre lép hatályba, hát az a magyarázat, ami itt elhangzott Balsai képviselő úrtól, meglehetősen sovány. Tudniillik hogyha növelik az Alkotmánybíróság létszámát január 1-jétől, 2012-től az ügyhátralék feldolgozására fél év, egy év múlva is van lehetőség.

Eléggé világos, hogy miről szól ez a történet: az Alkotmánybíróság még úgy is, hogy itt már két tagot önök jelölhettek, úgy is, hogy a hatáskörétől megpróbálták megfosztani tavaly ősszel, az Alkotmánybíróság így is szerzett önöknek kellemetlen perceket.

Önök satuba kívánják szorítani az Alkotmánybíróságot: egyik oldalról megfosztják azoktól a kemény hatásköröktől, amikkel az önök ámokfutó gazdaságpolitikáját meg tudná állítani, másik oldalról pedig belenyúlnak a személyi összetételbe, a személyi viszonyokba, hogy ha a hatásköröknek a megkurtítása nem hozza meg a megfelelő eredményt, akkor szabadon tudjanak manipulálni az összetétellel.

Én csak azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy azért azok az alkotmánybírák, akiket önök jelöltek tavaly, megkerülve azt is, hogy itt bármiféle többpárti egyeztetés folyjon az alkotmánybírák személyéről, ezek az alkotmánybírák eddig kellő szakmai tisztességről tettek tanúbizonyságot. Csak abban tudok bízni, hogy miközben önök azon ármánykodnak, hogy hogyan tudják a zsákmányszerzésük prédájává tenni a testületet, lesz annyi szakmai tisztesség azokban az emberekben, akiket önök odaküldenek, hogy nem lesznek az önök egyszerű végrehajtói.

Tisztelt Országgyűlés! Ami az alkotmánymódosításnak a másik részét illeti, teljesen világos a szándék. Újra a nemzeti cinizmus rendszerének a szokásos blöffjével állunk szemben: miközben önök gazdasági szabadságharcot hirdetnek, miközben a miniszterelnök és a gazdasági miniszter azzal henceg, hogy hazazavarták az IMF-et, valójában egy IMF-diktátumot hajtanak végre. (Egy LMP-s képviselő tapsol.) Az önök egykulcsos adórendszere egyszer már egy világos üzenet volt a magyar társadalomnak, hogy valójában a szegény emberekkel akarják megfizettetni a gazdagoknak nyújtott adókedvezményeket. Ezt a rendszert tökéletesítik. Kicsit úgy tűnik, hogy önök reaktiválták egykori tanácsadójukat, Bokros Lajost, és a Fidesz valójában Bokros Lajos és az IMF kottájából játszik.

Arról van szó, hogy itt önök olyan jogelveket rúgnak fel, amire egyébként nem vetemedett egyik korábbi kormány sem. Arról van szó, hogy a 43/1995-ös alkotmánybírósági határozat eléggé világosan szólt ezeknek a jogosultságoknak a státusáról, a szerzett jogok védelméről. Annak idején, amikor a Bokros-csomagnak az egyes elemeit alkotmányellenessé nyilvánította a Sólyom László vezette taláros testület, akkor nagyon világosan fogalmaztak arról, hogy ezek a jogosultságok, amikről itt most szó van és amiket önök egész egyszerűen el akarnak vonni, ezek alapjog módjára tulajdonvédelemben részesülnek.

Annak idején úgy fogalmazott a taláros testület, fölhánytorgatva Bokros Lajosnak a jogalkotói munkáját, hogy figyelmen kívül hagyta a család megélhetésére vonatkozó hosszú távú döntéseiben jelentős szerepet játszott, a részére már folyósítás alatt lévő rendszeres ellátás, ígért váromány szerepét. Azt mondta azonkívül a testület 1995-ben, hogy a szociális rendszerbe oly módon avatkozik bele a jogalkotó, hogy a beavatkozások hatásai nem ismertek, de nem ad lehetőséget arra sem, hogy egy család felkészülhessen a családi pótlék megváltozott rendszeréből és a párhuzamosan jelen lévő egyéb terhekből rá háruló szükséges családfenntartási döntésekre.

Az a helyzet, hogy valóban, az a szituáció, hogy 40 éves rendőrök nyugdíjba mennek, ez felháborító, aláássa a közbiztonságot, ebben nincsen vita közöttünk. Ez az elmúlt húsz év bűne, ez az önök kormányainak bűne, az első kormánynak, a Horn-kormánynak, illetve az első Orbán-kormánynak a bűne, ezt legfeljebb az elmúlt nyolc év - vagy ha szabad így fogalmaznom - az elmúlt kilenc év csak betetézte. Tehát akkor, amikor önök itt nagy garral verik az asztalt, hogy micsoda igazságtalan rendszert kívánnak megszüntetni, talán egy kicsit önkritikát is kéne gyakorolni.

És megint csak felfeslik az álca: önök, most már nem először, először a 98 százalékos adónál, másodjára a magán-nyugdíjpénztári befizetések einstandjánál és most ebben az esetben is különböző társadalmi csoportokat próbálnak egymással szembefordítani. Pontosan tudjuk, nem 30 ezer rendőrről van szó. Arról van szó, hogy ez az alkotmánymódosítás kinyitja a lehetőséget, hogy minden rokkantnyugellátásban részesülő embertől magát a nyugdíjjogosultságot elvonják és szociális ellátássá alakítsák. Megnyitják a lehetőséget, hogy minden korengedményes nyugdíjat megszüntessenek. Lehet, hogy önök most nem ezt akarják, lehet, hogy Balsai képviselő úrnak vagy az államtitkár úrnak most éppen nem ez a szándéka, de hogyha Matolcsy Györgynek a legújabb trükkje is felsül majd, és kiderül, hogy a gazdasági növekedés mégsem hoz annyit pénzt a kasszába, akkor az önök gazdasági szabadságharca jegyében lesz alkotmányos lehetőség arra, hogy kifosszanak családokat.

Ez történik. Akiktől önök most a pénzt elvonják, azok a negyvenvalahány éves vagy ötvenvalahány éves rendőrök, egykori rendőrök, akiktől most önök juttatásokat elvonnak, nagyon sokszor egy-egy család megélhetését biztosítják. Nem minden negyvenvalahány éves rendőr ment el biztonsági őrnek, ügyvédnek, és főként hogyha Somogy megyét, Szabolcs megyét vagy Borsod megyét megnézik, egész egyszerűen családok egzisztenciája alapul ezeken az ellátásokon. Az önök alkotmánymódosítása ráadásul nemcsak őrájuk céloz, nem feltételekről beszél, hanem egész egyszerűen célba vesznek mindenkit, aki korengedményes nyugdíjban, rokkantnyugellátásban részesül.

Összességében azt tudom mondani, amit a 98 százalékos adó vitájában is elmondtam, hogy úgy néz ki, hogy a nemzeti cinizmus rendszerében senki nem érezheti biztonságban a javait. Hogyha úgy alakul a gazdasági helyzet, önök mindenre képesek, képesek arra, hogy bárkit bármilyen jogcímen kifosszanak, pusztán arra való hivatkozással, hogy önök erre kaptak felhatalmazást a fülkékben. Tisztelettel jelentem, önök erre nem kaptak felhatalmazást, nem erről volt szó tavaly tavasszal, nem erről volt szó a választási programjukban és a kormányprogramjukban sem. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Most megadom a szót Scheiring Gábornak, az LMP-képviselőcsoport második vezérszónokának.

Parancsoljon, képviselő úr!

(16.10)

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Schiffer András frakcióvezető úr kiválóan bemutatta főleg a dolognak a jogi és társadalomfilozófiai részleteit; én arról szeretnék beszélni, hogy költségvetési és foglalkoztatási szempontból miért is értelmetlen az önök javaslata.

A javaslat újabb jele a Fidesz-kormány hibás gazdaságpolitikai gondolkodásának. Az Orbán-csomag részleteinek bejelentése után a csomag alapfilozófiáját már sokan, sokféleképpen megfogalmazták a kormányoldalról. Nézzünk egy frissebb megfogalmazást Kármán András államtitkár úrtól, aki az európai ügyek bizottságában így fogalmazott: "A magyar gazdaság múltbeli alacsony növekedésének a fő oka az alacsony foglalkoztatás." Idáig egyet is érthetnénk a kormány képviselőjével, de már sokatmondó, ahogy folytatta: "A költségvetési hiány kiadásoldali csökkentése és a foglalkoztatásnak a növelése fogja majd együtt egy magasabb növekedési pályára állítani az országot."

Nem kell közgazdasági zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy más tényezőket adottnak véve az állami keresletcsökkentés és a leépítések egy növekvő aktivitási ráta mellett egy dolgot jelenthetnek csak: munkanélküliséget. Nem kell munkagazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk, az állást kínáló cégek számának növelése hiányában a munkaerőpiacra erőszakkal visszaterelt és jelentős részben képzetlen rétegek egyetlen tábort fognak gyarapítani, a munkanélküliek táborát. Sajnos statisztikai adatok visszaigazolják ezt a következtetést. A tavalyi év utolsó negyedévéhez képest az első negyedévig a foglalkoztatás 0,3 százalékkal, azaz közel 10 ezer fővel csökkent. Itt nem lehet visszafelé mutogatni és elmúlt nyolcévezni, ez kizárólag az önök teljesítménye. Nem csoda ez, hiszen a Fidesz-kormány eddigi időszaka alatt folyamatos leépítések zajlottak az állami szektorban, állandó akciótervekkel, a közmunka szétverésével és állandó megszorító csomagokkal bombázták a társadalmat. Ennek nyomán ma a munkaképes korú fiatalok negyede munkanélküli.

Az adatok egyértelműek, a Fidesz intézkedései nyomán nőtt a munkanélküliség. De változott-e a foglalkoztatottságot mérő aktivitási ráta, a kormány e kiemelt célja? Nem változott. A KSH adatai szerint a 61,9 százalékos aktivitási mutató pontosan annyi, mint egy évvel ezelőtt volt. Nézzük akkor tovább a kormány gondolatmenetét! Alacsony a foglalkoztatás, ezért növelni kellene az állást keresők számát. Ez ugyan a számok szerint egyelőre nem sikerült, de akkor csavarjunk egyet rajta, küldjünk ki egyik napról a másikra még pár százezer embert a munkaerőpiacra! A magánszektor ugyanakkor jelenleg nem tudja felszívni ezt a kitessékelt tömeget, megtakarítások nincsenek, fogyasztani, vásárolni nincsen miből. Ebben a helyzetben csak az exporttól várhatjuk a mentőövet, az elemzők ugyanakkor a világgazdaság lassulására számítanak.

A munkaerő-kereslet bővülése tehát - és ez megint egy közgazdasági közhely, amit statisztikai tények sora visszaigazol - nem biztos, hogy együtt fog járni a gazdaság növekedésével. Az állam leépít, a közmunkát megfelezik, magánkereslet pedig nincs. Ezen a ponton az előttünk fekvő alkotmánymódosításban érintett százezrek - amely csoport belső tagoltságáról hamarosan részletesebben szólok -, szóval, az érintett százezrek számára már nincs hova menekülni tovább. Munkát nem kapnak, álláskeresési támogatásra vagy a megélhetéshez szükséges szociális juttatásra aligha számíthatnak. Sőt, a kormány negatív európai rekorderként még csökkenti is az álláskeresési járadék folyósítási idejét. Amit a Fidesz az Orbán-csomaggal megkezdett, az minden ízében magában hordozza egy szociális katasztrófahelyzet kialakulását. A reakció nem lehet más, mint hogy a sarokba szorított társadalmi csoportok, azok, akik már amúgy is a rendszerváltás vesztesei voltak, tiltakozni fognak, és minél reménytelenebb a helyzetük, annál hangosabban és elkeseredettebben fognak tiltakozni.

Kiderült végre, hogyan néz ki a Fidesz által javasolt szövetség a jobban és rosszabbul kereső rétegek között. Táppénzcsalónak, ingyenélőnek bélyegeznek milliókat, elveszik tőlük az adójóváírást és más juttatásokat, miközben a legjobban kereső rétegek soha nem látott ajándékot kapnak az államtól a felső adókulcs eltörlésével. A középosztály pedig közben áll, nézi a fizetési lapját, és nem érti, hogyan csökkenhetett, miközben a kormány éppen az ellenkezőjét ígérte.

Mindezek után nézzük egy kicsit részletesebben, hogy kit is érint e szerzett jogokat megsemmisítő jogszabály. Először a számokról: Matolcsy György tegnapi nyilatkozata szerint 150 ezer embert löknének ki egy olyan munkaerőpiacra, amely, mint bemutattam, nem tudja őket felszívni. De erős a gyanúnk, hogy ennél jóval több az érintett, és a kormány próbálja elbagatellizálni az ügyet. Korhatár alatti rokkantnyugdíjat ma 337 ezer ember kap Magyarországon, korhatár alatti öregségit pedig 238 ezer, összességében tehát az alkotmánymódosítás csaknem 600 ezer ember jog- és létbiztonságát fenyegeti. Ismétlem, 600 ezer ember jog- és létbiztonságáról beszélünk.

Matolcsy György arról is beszélt, hogy három év alatt 217 milliárdot meg lehetne spórolni. Ez legalább őszinte beszéd! A Fidesz a pénzbehajtás miatt módosítgatja kénye-kedvére az alkotmányt, és rombolja le ezzel a jogbiztonságot. A helyzet az, hogy még ez a pénzbehajtás sem fog sikerülni. Az egyik fő érintett csoportban azt látjuk, hogy a rokkantnyugdíjazás jelensége visszaszorulóban van, irreális, hogy így százmilliárdokat takarítsanak meg egyik évről a másikra. 2001-től 2009-ig csaknem harmadára csökkent a rokkant-nyugdíjazási határozatok száma. 2001-ben még 58 765 új rokkantnyugdíjast regisztráltak, 2009-ben már csak 23 238-at. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma 2009-ről 2010-re 43 ezerrel, 379 ezer főre csökkent.

De nézhetjük a makroszámokat is, hogy lássuk, mennyire értelmetlen jogfosztással behajtani az egykulcsos adó árát. Matolcsy György szerint 2013-ban 117 milliárdot lehet majd megspórolni a rokkantnyugdíjakon. A 2010. évi januári kifizetéseket alapul véve a korhatár alatti rokkantnyugdíjakra fordított éves összeg 296 milliárd forint. Ha feltételezzük, hogy 2013-ig stagnálni fog az összes kifizetés, 117 milliárd forintnyi megtakarítás azt jelenti, hogy az új, rokkantnyugdíj helyett folyósított segély átlagosan harmadával lesz alacsonyabb a mostani nyugdíjösszegnél. Ha viszont csak a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasokat vesszük alapul, akkor a képlet még szörnyűbb. A korhatár előtti rokkantnyugdíjasok száma minden bizonnyal tovább fog csökkenni, ez azt jelenti, hogy a mainál sokkal kevesebb rokkantnyugdíjassal kívánja a kormány megfizettetni a 117 milliárdot, így az ő jövedelmük jóval több mint egyharmadával fog csökkenni. És ehhez jönnének még a speciális helyzetben lévő csoportok.

Bár a rendszerváltás utáni rokkant-nyugdíjazási hullám lecsengőben van, legalább 100 ezer olyan rokkantnyugdíjas honfitársunk van, akinek még túl sok ideje van hátra az öregségi nyugdíjkorhatárig, viszont már elég idős, hogy esélytelen legyen a munkaerőpiacon. Most ezt a réteget is szakadékba löki a kormány. A legelkeserítőbb pedig az, hogy e kétes esélyű pénzbehajtás nemcsak szerzett jogokat vesz el, de nyugdíjjogosultakból segélyen tengődő, másodrendű állampolgárokká degradálja az érintett 600 ezer embert. Mindezt pedig nem valami átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott módon, hanem a munkavállalói érdekképviseletek semmibevételével. Navracsics Tibor még pénteken arról beszélt, hogy nem lehet szerzett jogokat megvonni, majd hétfőn Lázár és Balsai képviselőtársaim benyújtották ezt a javaslatot. Teljesen világos, hogy a kormánynak és szakértőinek, de még a frakciószövetséges KDNP-nek sincs fogalma arról, hogy mit csinál az elszabadult hajóágyúként az országot bombázó Fidesz-frakció.

Mielőtt átadnám a szót Vágó képviselőtársamnak, aki a nyugdíjrendszer fokozatos szétverésének következményeiről fog beszélni, még a javaslat két fontos következményére szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik a nők helyzete. A 40 éves munkaviszonnyal elérhető nyugdíjjogosultsággal a nők előtt mézesmadzagot húznak el, de a totális fejetlenséget jól jelzi, hogy így például egy ötvenes évei közepén járó nő teljes nyugdíjat kaphat, miközben egy csak kicsivel rövidebb jogviszonnyal rendelkező 60 éves nőt kisemmiznének jogaiból. A nőknek nem kizárólag otthon, hanem a munkaerőpiacon is van helye, a Fidesz itt teljesen szétzilálja és értelmetlenné teszi a rendszert. Az LMP csak olyan javaslatot tud támogatni, ami a nők munkaerő-piaci elhelyezkedésének az esélyeit javítja, nem pedig rontja.

Másrészt az LMP, mint ahogy Schiffer András is elmondta, nem kívánja megvédeni a valóban táppénzcsalást elkövető személyeket. A baj azonban az, hogy a javasolt szabályozás egyszerre bünteti azokat, akik a munkanélküliség elől menekültek a rokkantnyugdíjazásba, és azokat is, akik valóban munkaképtelenné váltak.

(16.20)

A kis számú csaló pedig valószínűleg ebben a szabályozásban is meg fogja majd találni a kiskapukat, miközben már most is van törvény a visszaélők kiszűrésére. Létezik alkotmányos, a szerzett jogokat tiszteletben tartó megoldás a kérdésre, és ezt a megoldást egy határozati javaslat formájában a mai napon be is nyújtottuk a parlamentnek. Ennek az alkotmányos megoldásnak az a lényege, hogy a szerzett jogok elvét tiszteletben tartjuk, világosan elismerjük azt a felelősséget, amely az államot és a kormányt terheli annak tekintetében, hogy az a 600 ezer ember, aki jelenleg érintett ez által a jogszabály által, jelentős részben azért kényszerült a korai nyugdíjazás rendszerébe, mert a rendszerváltás után megszűnt másfélmillió munkahely, és amíg ezen a fronton nincs érdemi előrelépés, amíg a kormány nem tudja érdemben növelni a munkahelyek számát, a munkaerő-keresletet, addig teljes felelőtlenség ezeket az embereket kilökni a munkaerőpiacra. E szempontok figyelembevételével állítottuk össze ezt a határozati javaslatot, amely 2012. január 1-jéig szabna határidőt a kormánynak arra, hogy a szakszervezetekkel és civil szervezetekkel folytatott egyeztetések alapján egy, a fokozatosság elvét figyelembe vevő és a szerzett jogokat tiszteletben tartó javaslattal fokozza a nyugdíjjal visszaélők rendszerből való kiszűrésének a lehetőségét.

Összességében tehát a tárgyalt javaslat nem más, mint egy gazdaságilag értelmetlen szemfényvesztés, amely ugyanakkor nagyon is valóságosan torpedózza meg 600 ezer ember szociális és jogbiztonságát. Ha össze kell foglalnom, akkor azt mondhatom, hogy a kormány ágyúval lő verébre, a töltelék pedig 600 ezer nyugdíjas, aki most lesheti a biztonságát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Vágó Gábor képviselő úr folytatja és fejezi be. Képviselő úr, megadom önnek a szót. Parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Jómagam az alkotmányos, illetve a gazdasági problémák után magának a nyugdíjrendszernek az átalakításáról szeretnék beszélni.

Mélyen egyet kell hogy értsek Iván professzor úrral, aki a bizottsági vélemény kapcsán elmondta, hogy a nyugdíjrendszer egy pártok feletti ügy. Igen, ebben a kérdésben társadalmi és politikai megegyezésre és konszenzusra kell törekedni azért, mert egy nyugdíjrendszer akkor jó, ha nem nyúlkálnak hozzá minden héten vagy hónapban, mint ahogy önök teszik. A nyugdíjrendszer akkor működik, hogy ha valaki járulékfizetőként belép a rendszerbe, akkor tisztában van azzal, hogy amikor majd nyugdíjba megy, mennyi pénzt fog kapni és hogyan. Mármost amit önök csinálnak a nyugdíjrendszerrel, az messze nem a kiszámíthatóságot szolgálja!

Ezért volna szükség egy társadalmi megegyezésre, és arra tettünk javaslatot ebben a határozati javaslatban, hogy ezt a társadalmi megegyezést hogyan lehet elérni. Ez arról szól, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kezdeményezze a társadalmi párbeszédet a megfelelő csoportokkal, a nyugdíjkerekasztallal együtt, hiszen azt kell látni, hogy ez nem csak egy idősügyi probléma, itt egy generációk közötti szolidaritásról van szó, éppen ezért azokkal a fiatalokkal, akik most lépnek be a munkaerőpiacra és most kezdik el fizetni a járulékokat, kell elhitetni, hogy fiam, te valaha fogsz kapni nyugdíjat. Épp ezért nekik kell ezt a megegyezést megkötniük a most nyugdíjba lépő vagy már nyugdíjban lévő generációkkal, azért, hogy működőképes legyen a rendszer. Mert ha nem működik a generációk közti szolidaritás, akkor az egész felosztó-kirovó rendszert úgy, ahogy van, dobhatjuk ki.

Mivel miniszterelnök úr elmondta, hogy a felosztó-kirovó rendszernek nincs alternatívája, ezért tegyük működővé ezt a rendszert, például egyéni számlákkal. Az LMP beadott egy költségvetési módosító javaslatot az egyéni számlák kidolgozására, amiből semmit nem láttunk. Önök is elmondták, hogy vállalják az egyéni számlák kidolgozását - semmit nem láttunk belőle. Önök már megint nekikezdtek a nyugdíjrendszer átalakításának, teljesen ész nélkül, és megint folyamatosan fércmunkát végeznek. Arra volna szükség, hogy tényleg leülni az érdekeltekkel egyeztetni. S kivel kellene még a generációkon túl egyeztetni? Konkrétan azokkal, akiket közvetlenül érint ez az alkotmánymódosítás. Kik ezek? Mondjuk, azok a rendvédelmi dolgozók, akikkel pénteken leültek egyeztetni - majd utána rögtön, már délután beadják az alkotmánymódosítást, hogy dumáljatok csak, mi úgyis azt csinálunk, amit akarunk, nálunk a kétharmad. Na, pontosan ez az a hatalmi arrogancia, amely megbuktatta önöket 2002-ben, és ami meg fogja önöket buktatni 2014-ben is! Ezt így nem lehet elviselni, és ezt most már minden állampolgár látja; még ha egyet is értene a Fidesz politikájával, ez a stílus nála is kiveri a biztosítékot.

Maga az eszköz, amit választottak ennek a problémának a megoldására, egy ócska komcsi trükk. Kérem szépen, itt mindent viszünk, amit akarunk! Erről van szó! És nem látják, hogy itt nagyon finom megoldásokkal kellene operálni, mert az tényleg nem jó, ha valaki negyvenévesen vonul nyugdíjba. Ugyanakkor nézzük meg, mondjuk, a mentősöket, akik pedig nem tudják kitölteni a határidejüket! Lehet, hogy az övékét kicsit közelíteni kellene. Minden egyes szakmát külön-külön kellene vizsgálni, önök viszont fejetlenül nekimennek az egész rendszernek.

S ott van a legnagyobb probléma - amit a határozati javaslatban is jeleztünk -, hogy az NGM, a vonatkozó minisztérium egy fikarcnyi hatástanulmányt sem tett hozzá a kérdéshez. Lehet, hogy azt tudják, hogy ez most egy évben mennyi pénzt jelent, és pont azért csinálják az egészet, hogy gyorsan pénzhez jussanak. De hogy hosszú távon ennek milyen kihatása lesz a gazdaságra, milyen kihatása lesz a munkavállalókra, azt ma senki nem tudja Magyarországon, mert önök csak az azonnali hasznot nézik, és az azonnali haszon érdekében le tudják rombolni a nyugdíjrendszert is, mert a nyugdíjkasszát egy pénzeszsáknak látja Matolcsy miniszter úr, amibe bármikor be lehet nyúlni, és bármikor el lehet belőle venni. Csakhogy az az adófizetők hosszú távú megtakarítása, amit ők majd elvárnak valamikor! Nem lehet azt fölélni, és nem lehet úgy viszonyulni a nyugdíjrendszerhez, mint amit a magánnyugdíjpénztáraknál is csináltak, hogy először csak egy kicsit vennénk el, mert ez most kell nekünk; de hát igazából többre volna szükség, akkor még egy törvénymódosítás; töröljük el az egészet a francba, és úgy, ahogy van, vigyük el az egész vagyont! Ez a harmadik törvény. Most először csak egy kicsit módosítsunk az alkotmányon, de csak a rendőröket és a tűzoltókat érintően. Hát, igazából a rokkantnyugdíjasokkal is kellene majd kezdeni valamit - az lesz majd a következő törvénymódosítás. Erről beszéltem az előbb, amikor azt mondtam, hogy a farkas bedugja a lábujját, majd a lábát, és utána önök farkas módjára falják föl a szociális jogállamot, és tüntetik el a nyugdíjkassza megtakarításait.

Ezt nem lehet hagyni egy épkézláb demokráciában, mert nemcsak ezt a 600 ezer embert köpik szembe! Magyarországon ma semmilyen szerzett jog nincs biztonságban, mert a kétharmad arroganciája és dölyfe azt mutatja, hogy bármit meg lehet tenni. Ma Magyarországon bármilyen jogot el lehet venni, hiszen nem számít, hogy milyen nemzetközi szerződések vannak, nekünk kell ez a pénz, most azonnal. Ilyen mentalitással dolgoznak, és ez a legnagyobb probléma. Engem igazából fikarcnyit sem érdekel a Fidesz népszerűsége, de önök az államba vetett bizalmat erodálják. Hiszen kik azok, akiket most pellengérre állítanak? Rendőrök? Tűzoltók? Rendvédelmisek? Ők azok, akik a zsiványoktól megvédik az embereket, ők azok, akik fel merik vállalni, hogy a tűzben az életüket is kockáztatják, és velük tolnak ki. A hivatás és a munka becsületét veszik el azoktól az emberektől, akik az életüket kockáztatják az állampolgárok védelmében. Önök az államba vetett bizalmat és hitet erodálják le nulláig, és amikor majd jön egy LMP-kormány, akkor ezt kell majd ismét felemelnie magas szintre, hiszen önök az arroganciájukkal biztosan el fogják bukni a választásokat, mert egy jó érzésű ember gyomra nem veszi be azt, amit önök csinálnak.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására ma utolsó napirendi pontként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/3006. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3006/1. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik, amit államtitkár úr a helyéről mond el. Megadom a szót Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkárnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

(16.30)