Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Erre lehetősége most már csak parlamenti kérdés formájában van, mert a határozathozatal következik.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatba veszi-e az Ertsey Katalin, Scheiring Gábor és Vágó Gábor képviselők által előterjesztett T/2644. sorszámú törvényjavaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 99 igen szavazattal, 237 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett az előterjesztés tárgysorozatba-vételét elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Egyesült Nemzetek keretében Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménynek a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló, 2001. május 31-én elfogadott jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat zárószavazása.

A törvényjavaslatot T/2486. számon, az egységes javaslatot pedig T/2486/5. számon megismerhették.

Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslat nem érkezett, a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/2486. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 338 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közterület rendjének fenntartása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatairól történő határozathozatal. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság önálló indítványát T/3012. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/3012/14. számon kapták kézhez.

Az előterjesztői zárszó már elhangzott, most a határozathozatalok következnek. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztő az ajánlás 3., 8., 11. és 18. pontjában szereplő indítványokat támogatja. Ezek közül az MSZP külön szavazást kért a 18. pontról, a Jobbik pedig az ajánlás 8. és 11. pontjáról. Az ajánlás 4., 5., 16. pontjai nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, ezért ezekről nem döntünk. Ugyancsak nem határozunk az ajánlás 13. pontjáról sem, mert az nem felel meg a Házszabály rendelkezéseinek. Az ajánlás 6., 10., 14. és 15. pontja sem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de ezekről az LMP, illetve a Jobbik képviselőcsoportja szavazást kért.

A külön szavazási kérésekre figyelemmel most csak az ajánlás 3. pontjában szereplő támogatott javaslatról kell döntenünk. Ennek elfogadása kizárja az ajánlás 2. pontjában szereplő javaslatot. Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott módosító javaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 259 igen szavazattal, 82 nem ellenében, tartózkodás nélkül a támogatott módosító javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a külön szavazásra kért javaslatokról és azok alternatíváiról döntünk.

Az ajánlás 10. pontjában Gaudi-Nagy Tamás a 3. §-ban a polgárőrtörvény 2/A. § (1) bekezdésének módosítását, valamint (2), (3) és (4) bekezdéseinek elhagyását kezdeményezi. A rendelkezések a polgárőrszervezet működési területét határozzák meg. Emellett is elfogadható az ajánlás 9. pontjában Harangozó Tamás indítványa, de mindkét javaslat kizárja az ajánlás 8. és az azzal összefüggő 11. pontjában szereplő támogatott javaslatsort.

Most tehát a 10. pontról döntünk. A Jobbik kérésére szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 43 igen szavazattal, 260 nem ellenében, 42 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Most az ajánlás 9. pontjában Harangozó Tamás javaslatáról szavazunk. Az alkotmányügyi bizottság nem támogatja.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 84 igen szavazattal, 258 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

(17.30)

Most az ajánlás 8. és 11. pontjaiban szereplő indítványokról döntünk, amelyet Dorosz Dávid terjesztett elő. Az előterjesztő támogatja, de a Jobbik kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 303 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 42 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 18. pontjában az alkotmányügyi bizottság a 8. § (2) bekezdésének módosítását javasolja. Ebben határidőt állapít meg az együttműködési megállapodás kezdeményezésére. Az előterjesztő támogatja, de az MSZP kérésére külön szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 262 igen szavazattal, 82 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a további, még szavazható javaslatokról határozunk.

Az ajánlás 1. pontjában Dorosz Dávid a törvényjavaslat címének módosítását javasolja. Az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 56 igen szavazattal, 245 nem szavazat ellenében, 41 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 6. pontjában Gyüre Csaba a 2. §-ban a törvény 2. § (1) bekezdésének módosításával az együttműködési megállapodás megkötésének kötelezettségét terjeszti elő. Ennek alternatívája szerepel az ajánlás 17. pontjában. A Jobbik kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 44 igen szavazattal, 264 nem szavazat ellenében, 36 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 17. pontjában Harangozó Tamás a törvényjavaslat 8. § (1) és (2) bekezdésének módosítását javasolja. Ezekben a hatálybalépés időpontját is módosítja, és az együttműködési megállapodás megkötésének kötelezettségét írja elő. Az alkotmányügyi bizottság támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 88 igen szavazattal, 257 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 7. pontjában Harangozó Tamás a törvényjavaslat 2. §-ában a törvény 2. § (1), (3) és (4) bekezdéseinek módosítását, valamint új bekezdésekkel való kiegészítését javasolja. Ezekben a polgárőr-tevékenységére vonatkozó javaslatokat terjeszt elő. Az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 58 igen szavazattal, 243 nem szavazat ellenében, 42 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 12. pontjában Harangozó Tamás a törvényjavaslat 4. § (2) bekezdésében a törvény 3. § (1) bekezdésének elhagyását javasolja. Az alaprendelkezés szerint a polgárőr gázsprayt tarthat magánál, és használhat. Az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 56 igen szavazattal, 280 nem szavazat ellenében, 5 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 14. pontjában Dorosz Dávid a törvényjavaslatot új rendelkezéssel egészíti ki, amelyben kormányfelhatalmazást terjeszt elő. Az LMP kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 15 igen szavazattal, 287 nem szavazat ellenében, 41 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 15. pontjában Gaudi-Nagy Tamás a 6. és 7. §-okban a szabálysértési törvény két új tényállásának elhagyására tesz javaslatot. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 43 igen szavazattal, 298 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. A zárószavazásra a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala. L. Simon László és Lukács László, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/2732. számon megismerhették. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Most a határozathozatal következik.

A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/2732. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 242 igen szavazattal, 99 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 246 igen szavazattal, 97 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most bizottsági tagcserére tett javaslatról döntünk. Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/3115. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságba Gulyás Gergely helyett Zsiga Marcell képviselő urat; a számvevőszéki és költségvetési bizottságba - Arnóth Sándor korábban megüresedett helyére - Kara Ákos képviselő urat válassza meg bizottsági taggá az Országgyűlés. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezt a javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 344 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Az Országgyűlés és a magam nevében az új bizottsági tagoknak munkájukhoz sok sikert kívánok.

(17.40)

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most soron következik a jó erkölcsbe ütköző egyes juttatások hatékonyabb visszaköveteléséhez szükséges egyes törvénymódosításokról és az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes és összevont általános és részletes vitája, valamint a határozathozatalok. Schiffer András képviselő, LMP, önálló indítványát T/3093. sorszámon, Lázár János, Szijjártó Péter és Ágh Péter képviselők, Fidesz, törvényjavaslatát pedig T/3091. sorszámon kapták kézhez.

Tájékoztatom önöket, hogy a T/3093. sorszámú törvényjavaslathoz nem érkezett módosító indítvány. A T/3091. sorszámú előterjesztéshez benyújtott módosító javaslatokról pedig a számvevőszéki és költségvetési bizottság elkészítette ajánlását, ez T/3091/9. sorszámon a hálózaton elérhető.

Most az előterjesztői expozék következnek. Elsőként megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, 8 perces időkeretben. Öné a szó, frakcióvezető úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harmadik alkalommal van itt a Ház előtt a 98 százalékos adó ügye. Kétszer az Alkotmánybíróság parancsolta vissza ezt a törvényjavaslatot a Ház elé.

Annak idején, amikor felmerült a gondolat, hogy az elmúlt ciklusban tisztességtelenül kifizetett különböző jövedelmeket az állam valamilyen módon vissza kívánja szerezni, a Lehet Más a Politika frakciója jelezte, hogy természetesen partnerek vagyunk abban, hogy a különböző, jó erkölcsbe ütköző módon kifizetett közpénzeket visszaszerezze az állam. Igen, mi is láttuk azt, hogy azok az ügyek - a leginkább elhíresült ügy a BKV körüli botrány volt, de említhetném akár a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő részéről meglehetős felháborodást kiváltott kifizetéseket - nagymértékben erodálták a közbizalmat.

Ugyanakkor szintén a tavaly nyári vitában már jeleztük azt, hogy a demokrácia becsületét kizárólag jogállami módon lehet visszaszerezni. Már akkor, abban a vitában elmondtuk, hogy arra a problémára, amit egyébként helyesen érzékelt a kormányzati oldal, kizárólag jogállami választ lehet adni.

Egyrészt azt jeleztük, és erre ad alternatívát most ez az általam beterjesztett törvényjavaslat, hogy nem az adózás az a módszer, amivel ezeket a tisztességtelen juttatásokat vissza lehet szerezni. Eleve arról van szó, hogy ha egy jövedelem a jó erkölcsbe ütközik, akkor nem a 98 százalékát kell visszaszerezni, hanem a 100 százalékát. Ezt viszont már nem adózásnak hívják, és erre a jogállami megoldás az, hogyha peresítjük. Tudatában voltunk annak akkor is, és most is, hogy a munkajog jelenleg nem ad lehetőséget arra, hogy a különböző tisztességtelen munkajogi kifizetéseket a polgári törvénykönyv jó erkölcs mércéjéhez lehessen mérni.

Már adtunk egy lehetőséget, adtunk egy alternatívát a nyári, illetve a novemberi törvénymódosításnál, és ez a törvényjavaslat is arra kíván megoldást adni, hogy miként lehet a különböző munkajogi megállapodások, egyoldalú, diszkrecionális jogkörben meghozott munkajogi döntések előtt megnyitni a lehetőséget, hogy a jó erkölcs mércéjéhez lehessen kötni ezeket a döntéseket is.

Azt a javaslatot tesszük a tisztelt Ház elé, hogy a különböző, a közszférában a jó erkölcsbe ütköző módon adott egyedi juttatásokat a jó erkölcsbe ütközés címén csakúgy, mint a különböző, tisztességtelenül megkötött, a jó erkölcsbe ütköző módon megkötött polgári jogi szerződéseket bírói úton meg lehessen támadni. Mi magunk is érzékeljük azt a problémát, amire az igen tisztelt kormányoldal hivatkozott már novemberben is, illetve júliusban is, hogy adott esetben ezeket a tisztességtelen kifizetéseket bírói úton csak nagyon hosszadalmas módon lehet visszakövetelni.

Éppen ezért az LMP törvényjavaslata - remélem, hogy meggyőzöm erről Lázár frakcióvezető-társamat is - ezt a problémát is kezelni óhajtja.

Arra teszünk javaslatot, hogy a polgári perrendtartás módosításával, gyorsított eljárásban, világos határidők szabásával vissza lehessen húzni a tisztességtelenül kifizetett közpénzeket.

Az LMP törvényjavaslata egyrészt világos határidőket szab az elsőfokú bíróság számára; másodrészt világos határidőt ad a munkáltatóknak arra, hogy 30, illetve 60 napon belül indítsák meg ezeket a pereket; harmadrészt felruházza az ügyészt is arra, hogy ezekben a jó erkölcsöt sértő esetekben közérdekű perlési jogával éljen. Úgy gondoljuk, ezek kellő garanciák arra, hogy nem kell éveket várni, hogy ezeket a tisztességtelenül kifizetett pénzeket, tisztességtelenül kitalicskázott pénzeket vissza tudjuk szerezni. A mi számításaink szerint elsőfokú ítélet várható akár fél éven belül, és másodfokon meghozhatóak a jogerős döntések akár egy éven belül is.

Ugyanakkor világosan különbséget kell tenni az önök által valóban pofátlannak nevezett és egyébként az önök által pofátlanul pofátlannak nevezett különböző végkielégítések között. Szeretném idézni a pénteken meghozott alkotmánybírósági határozat indoklását: ez a határozat világosan különbséget tesz az olyan kifizetések között, ahol valóban visszaélésszerűen juttatták jövedelemhez a különböző adózókat, és az olyan 98 százalékos adó hatálya eső kifizetések között, ahol visszaélés nélkül járt el az adóalany.

Mi arról beszélünk, hogy az a törvényjavaslat, amit most már gyakorlatilag harmadjára terjeszt elő Lázár János képviselőtársam, most is, továbbra is olyan adóalanyokra is vonatkozik, akik az Alkotmánybíróság által is elismerten az állam, a törvény szavában bízva szereztek jövedelmet, akár 2010-ben is, de továbbmegyek: az önök törvényjavaslata olyanoktól is elvon alkotmányosan védett jogokat, csak az önök nagyszerű alkotmánybírósági törvénymódosítása alapján ezt már az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, akik jogokat szereztek. Tehát teszem azt, valaki a jövő évben, 2012-ben válik jogosulttá arra, hogy mondjuk, nyugdíjba vonulása előtt egy nagy összegű végkielégítéshez jusson a közszférából, emellett szabadságmegváltásra is jogosult, az ilyen emberektől önök elvonják a jövedelmet.

Ugyanakkor ez a pofátlanság, Lázár képviselőtársam, mert egy jogállamban, hogy ha valaki megtervezi adott esetben az életpályája lezárását, akkor a törvény szavában bízik. Bízik abban, hogy ha mondjuk, jövőre vagy két év múlva nyugdíjba vonul, akkor egy összegben mekkora jövedelemre tehet szert. Egy jogállamban, ott, ahol az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot, a szerzett jogok védelmét, a tulajdonjog védelmét is vizsgálhatja, illetve ezeket is szavatolja, ott ez a jogszabály úgy, ahogy van, nem megy át az alkotmánybírósági próbán.

Az LMP javaslata egy olyan jogállami megoldást kínál, amelyik kizárólag azokra az esetekre céloz, amelyeket Lázár János vivőanyagként valamennyi expozéjában elmondott. A mi törvényjavaslatunk - akkor odafordulok, hogy világosan értse, Lázár képviselőtársam (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) - kizárólag azokra vonatkozik, akiket mondjuk, a BKV vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezetése egyedi juttatásokban részesített, vagy menedzserszerződésben úgy rendelkeztek, mondjuk, az előző kormányzati ciklusban, hogy egy nagy és mindenképpen a törvényi határ feletti kifizetésben részesítik az adott vezetőt. Erre vonatkozik a mi törvényjavaslatunk.

Ugyanakkor az LMP törvényjavaslata nem sérti a jogbiztonságot. Azt gondoljuk, hogy biztonságban kell hagyni azokat a törvénytisztelő polgárokat, akik a törvény szavában bízva vettek fel jövedelmeket. Ott, ahol az állam bármikor visszavonhatja az adott szavát, ott nincsen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jogbiztonság.

(17.50)

Ott, ahol nincsen jogbiztonság, senki és semmi nem érezheti magát biztonságban. Ezért kérem kormánypárti képviselőtársaimat is (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, ugyancsak 8 perces időkeretben.

Öné a szó, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): (A képviselő mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót.

ELNÖK: Kérem az időt mutatni, táblára föltenni Szijjártó Péter képviselő úr nevét! (Tóbiás József: Keveset beszélsz, Péter, nem ismer fel a rendszer!) A kártyája benn van, képviselő úr? (Szijjártó Péter bólint.) Minden rendben van. (Jelzésre:) Minden rendben van, tessék!

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság a múlt hét folyamán úgy döntött, hogy nem szedhető be a különadó a 2005 és 2009 között felvett végkielégítések után.

Azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaink, hogy az Alkotmánybíróságnak ez a döntése ellentétes Magyarország érdekével és ellentétes a magyar emberek igazságérzetével is. Azért ellentétes az ország érdekével, és azért ellentétes az emberek igazságérzetével, mert a 2005 és 2009 közötti időszakban sorra születtek azok a hibás döntések, amelyek nyomán Magyarország államadóssága jelentősen növekedett (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez hogy jön ide?), emiatt Magyarország gazdasága és maga az ország is kiszolgáltatottá vált, és ma a magyar embereknek, természetesen a kormánnyal közösen, minden erőfeszítésére szükség van ahhoz, hogy az ország előtt álló legnagyobb problémát, az államadósságot legyőzzük. 2005 és 2009 között a politikai és gazdasági döntéshozók döntéseinek eredményeként az államadósságot 50 százalékával, 53 százalékról 82 százalékra növelték.

Ezek után én azt gondolom, jogosan sérti az emberek igazságérzetét, hogy mindazon politikai és gazdasági vezetők, akik ebben a csúfos teljesítményben vezető szerepet vállaltak, többmilliós, esetenként több tíz milliós, esetenként pedig a százmilliós nagyságrendet elérő végkielégítéseket tehettek zsebre.

Nyilvánvalóan, ha Schiffer képviselő úr szavaival szeretnék élni, nem jogállam az, ahol az országot eladósító politikai és gazdasági vezetőket sokmilliós vagy sok tíz milliós végkielégítésekkel honorálják. Mert, tisztelt képviselőtársaim, az nyilvánvalóan tarthatatlan, hogy olyan állami cégek vezetői, mint a MÁV, illetve olyan közcégek vezetői, mint a BKV, amelyek az államadósságot jelentős mértékben növelték, több tíz milliós végkielégítéssel a zsebükben távozhassanak, és aztán élhessenek, mint Marci Hevesen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan tarthatatlan az az állapot, hogy a BKV-nál egy személyzeti vezető százmillió forintos nagyságrendű végkielégítést tegyen zsebre. Nyilvánvalóan tarthatatlan az, hogy egy kommunikációs vezérigazgató-helyettes 40 millió forinttal a zsebében menjen el a cégtől, vagy hogy egy főtanácsos szintén 40 millió forintot tegyen zsebre.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő intézménye az elmúlt időszakban inkább a Kék fény című híradásokba került be sokkal inkább, mint hogy pozitív hírek nyomán hallhattunk volna róla. Az MNV volt vezetői sorra adják egymásnak a kilincset különböző büntetőügyekben a bíróságon. És ha ránézünk azon személyek listájára, akik az MNV-től távoztak el, azt látjuk, hogy a 6, 10, 20, 30 millió forintos végkielégítés sem ritka. Benedek Fülöp vagy Császi Zsolt, akik szintén különböző büntetőeljárások részesei, 8, illetve 9 millió forint körüli végkielégítést tehettek zsebre, nem is beszélve a többi igazgatóról, vezérigazgató-helyettesről, ahol még a 20 millió forintos nagyságrendet is elérik a végkielégítések.

A MÁV esetében több milliárdos tartozás felhalmozásáról beszélhetünk, ezt az államnak, az adófizetőknek vissza kell fizetni, a MÁV működését rendbe kell tenni. Ehhez képest azt látjuk, hogy azok a vezetők, akik a MÁV-ot tönkretették, 35, 25, 15, 24 millió forintos végkielégítéseket kaptak. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan. Mint ahogy tarthatatlan az is, hogy a Magyar Fejlesztési Banknál 26 és 38 millió forint közötti végkielégítésekkel távoztak a vezetők.

A Gyurcsány-korszak politikai vezetőiről már nem is érdemes külön szót ejteni, főleg úgy, hogy ott is van, aki a magyar államnak kárt okozó bűncselekmény miatt éppen a bíróságra hivatalos, többször is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látszik, hogy a régi alkotmány képtelen volt megvédeni az országot attól, hogy ilyen tarthatatlan és méltánytalan helyzet előálljon. Ebből a szempontból nyilvánvalóan hazánk új alaptörvénye új helyzetet fog teremteni; az új korszakban, az új alaptörvény időszakában elképzelhetetlen, hogy az ország érdekével és az emberek igazságérzetével szemben ilyen végkielégítések kifizetésére sor kerülhessen.

Az Alkotmánybíróság azonban úgy döntött, hogy a 2010. évre vonatkozóan egy törvény parlamenti elfogadásával ezek a pofátlanul magas végkielégítések visszaszerezhetők. Éppen ezért úgy döntöttünk fideszes képviselőtársainkkal, Lázár János és Ágh Péter képviselő urakkal, hogy ezzel az indítvánnyal fordulunk az Országgyűléshez, kérjük, hogy ezt az indítványt fogadják el, és akkor így legalább a 2010-es esztendőre ezt az emberek igazságérzetével és az ország érdekével ellentétes helyzetet orvosolni tudjuk.

Kérem a parlament támogatását ehhez a törvényjavaslathoz. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván felszólalni ötperces időkeretben. (Jelzésre:) Jelentkezőt látok, Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Tessék!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak röviden nyilatkozni szeretnék a kormányzat támogatásáról. A kormányzat a Szijjártó Péter által elővezetett javaslatot támogatja, és nem az LMP által elővezetettet, bár az abban foglaltakat is sok tekintetben követendőnek tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Derültség az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a számvevőszéki és költségvetési bizottsági állásfoglalás ismertetése következik. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak. (Tóbiás József: Neki nem, mert nincs benn a teremben. - Pár másodperc szünetet követően a futva érkező Babák Mihályt hangos köszöntés és taps fogadja.)

BABÁK MIHÁLY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Bocsánatot kérek ezért a dologért, de úgy gondoltam, hogy még van pár percem, és ez nem jött össze. (Zaj a teremben. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lázár János képviselőtársam 9-én benyújtotta az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, a T/3091-es sorszámút. A bizottság megtárgyalta, és fontos megállapításokat tett, de a Ház türelmével nem visszaélve, úgy gondolom, hogy csak a legfontosabb megjegyzéseket szeretném elmondani. Többek között az Alkotmánybíróság döntését a bizottság nem bírálta, csak éppen furcsállotta. Mégpedig jogos társadalmi igény az, amellyel kapcsolatban megfogalmazódott, hogy a közpénzből felvett, jó erkölcsbe ütköző jövedelmeket meg kell adóztatni. A társadalom gyors megoldást várt, és ennek egyik módszere a különadó lett volna. A bírósági per is természetesen járható út, csak lényegesen hosszadalmasabb és költségesebb, hiszen az ország gyors eredményt vár.

Furcsa volt az Alkotmánybíróság vélekedése az emberi méltósághoz való jog hangsúlyozása kapcsán, már csak azért is, mert egy lényeges kisebbségről van szó, és hol van a többség, majdnem tízmillió állampolgár emberi méltósághoz való joga.

A törvényjavaslat nagyon fontos eleme az, hogy 2010-re visszamenőlegesen kiveti a különadót, és preventív módon, 2011-re viszont hatással van, hogy ne történhessék ilyesmi.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rövidre fogva a szót, szeretném elmondani, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság 17 igennel, egy tartózkodás és egy nem szavazat mellett általános vitára javasolta.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottsági ülésen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, ennek ismertetésére megadom a szót Veres János képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

(18.00)

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban elég komoly vita bontakozott ki a tekintetben, hogy a benyújtott javaslat vajon mennyiben felel meg az alkotmányos követelményeknek, vajon az Alkotmánybíróság immáron második visszatapsolása után egy alkotmányosan elfogadható megoldást terjesztettek-e be a javaslattevők az általuk jelzett probléma orvoslására.

A bizottság kisebbségi álláspontja szerint semmiképpen nem fogadható el a benyújtott javaslat a következő okok miatt. Nincs tisztázva az, hogy hány személyt milyen értékben érint ez a most benyújtott javaslat, azaz nincs hatástanulmány mellékelve a benyújtott indítványhoz. Nem fogadható el az indítvány azért, mert az indítványozók nem veszik figyelembe az államháztartási törvény Fidesz-többség által elmúlt ősszel megerősített azon szabályát, amely alapján költségvetési fizetési kötelezettséget megállapítani állampolgárokra, illetve vállalkozásokra csak az úgynevezett 45 napos kötelező kivárási szabállyal együttesen lehetséges, azaz ami most itt előttünk van, miszerint a kihirdetést követő napon hatályba lép a kötelezettség megállapítására vonatkozó szabályozás, semmiképpen nem tekinthető a magyar meglévő jogszabályokkal összhangban lévőnek.

Kétséges volt és kérdéses a benyújtott javaslatban szereplő két hónapos szabály érvényesítése, és ilyen értelemben mindenképpen bizonytalanságot, jogbizonytalanságot eredményez a benyújtott javaslat változatlan formában történő elfogadása.

Teljesen tisztázatlan a benyújtott javaslat szerint az a helyzet, hogy az eddig hatályban volt, az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály szerint a munkáltatók adatszolgáltatásra voltak kötelezettek azon személyeket illetően, akiknek van 98 százalékos különadó-fizetési kötelezettsége. Ebből a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál egy adatbázist képeztek, és miután az Alkotmánybíróság megszüntette ezen törvény alkotmányos probléma miatti hatályosságát, ezen adatbázis felhasználása tisztázatlan.

Nem kapott a bizottság megfelelő sem szóbeli, sem írásbeli garanciát arra nézve, hogy vajon az alkotmánybírósági döntéssel összhangban az azt követő napon ezt az adatbázist megszüntették-e, és nem kaptunk a bizottsági ülésen megnyugtató választ arra vonatkozóan, hogy ha elfogadásra kerül gyorsított eljárásban itt az Országgyűlésben az ezzel kapcsolatos törvény, akkor azt követően milyen adatszolgáltatási kötelezettsége lesz a kifizetőknek, ebből mikor s milyen módon fog adatbázist képezni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, és vajon pontosan milyen garanciái lesznek az állampolgároknak arra nézve, hogy jelenleg egyébként nem alkotmányosan kezelt adataikkal mit fog kezdeni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal szembeni közbizalom erősítése szempontjából sem elhanyagolható kérdés.

Nagyon komoly vita alakult ki a tekintetben, hogy vajon ez a jogszabály teremt-e új fizetési kötelezettséget. A délelőtti tárgyalás során a bizottságban szereplő alapindítvány úgy tűnt, hogy az Alkotmánybíróság döntésével összhangban gondosan vigyázott arra, hogy új fizetési kötelezettséget senkire nézve nem teremt, nem keletkezik új fizetési kötelezettség. Majd a délutáni időpontra beterjesztett módosító indítványok között van olyan, amelyik immáron teremt új személyi kört fizetési kötelezettként. Úgy gondoljuk, ez is alkotmányellenes, hogy ilyen módon próbálja kiterjeszteni az érintettek körét a benyújtott módosító indítvánnyal az indítvány elfogadása esetében.

A három igazi probléma tehát a 45 napos szabály be nem tartása, a meghatározott személyi körre vonatkozóan visszamenőleges hatály ismételt megjelenése az adott törvényjavaslatban, és semmiképpen nem fogadható el az, hogy nem tisztázza és nem egyértelműsíti a benyújtott javaslat ezt a bizonyos adatkezelési kötelezettséget, adatkezeléssel kapcsolatos szabályok pontosítását a meglévő adatbázis megszüntetésére vonatkozóan, és nem tartalmaz semmilyen következtetést arra nézve, hogy az új kötelezettség teljesítésére a munkáltatóknak milyen határidőn belül milyen kötelezettségük lesz.

Ezek voltak azok a legfontosabb és legsúlyosabb kérdések, amelyek miatt a kisebbség nem fogadta el ezen javaslat általános vitára alkalmasságát az Országgyűlés elé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Erre frakciónként 25-25 perc, az első két szólásra jelentkező független képviselőnek pedig 5-5 perc áll rendelkezésére. Ketten jelentkeztek eddig szólásra.

Elsőként megadom a szót Ertsey Katalin képviselő asszonynak, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szijjártó Péter indoklásában sajnálatos módon egy olyan törvény indokolását adta nekünk, ami már nincs a Ház előtt. Ugyanis amikor BKV-s végkielégítésekről beszél, amik valóban érdemtelenül voltak kifizetve, azokat megsemmisítette az Alkotmánybíróság, tehát azt kérem, hogy ahhoz a javaslathoz fűzzön indoklást, ami a Ház előtt fekszik.

Ezt a szöveget, ami az emberek igazságérzetére apellál, még a saját párttársai sem osztják. Minden ép jogérzékű és ép igazságérzetű ember pontosan érzi, hogy nem az érdemtelenül szerzett jövedelmekről van szó, hiszen azok visszaperelhetőek kell legyenek, ezt tartalmazza a mi javaslatunk. Abban kell tudni bízni ebben az országban, hogy visszaperelhetőek ezek a dolgok, és nem abban, hogy megadóztatják utólag azokat a jogosan szerzett jövedelmeket, amiket konkrét példákkal tudunk igazolni, hogy milyenféle jövedelmekről van szó, és nemcsak politikai kinevezetteknek a jelentős összegeiről, jövedelmeiről. Ezekről az ügyekről éppenséggel Szijjártó Péter esetében olvashattunk a sajtóból nemrég. Itt kifejezetten köztisztviselőkről van szó. Tudunk olyan esetet, aki széthajtotta magát azért, hogy ne tudják elküldeni indoklás nélkül, hiszen önök indoklás nélkül elküldték azokat, akiknek a munkájára kifogás merült fel. Széthajtották magukat, nem vették ki a szabadságukat, majd amikor a végén mégis kirúgták őket, akkor a szabadságmegváltást akarják most visszaszedni tőlük.

Azt gondolom, hogy egy jogállamban az embereknek abban kell bízni, hogy a jogosan megszerzett jövedelmet megtarthatják, és többieknek, nekünk, állampolgároknak pedig abban kell bízni, hogy a munkáltató vissza fogja perelni a jogtalanul, érdemtelenül és a jó erkölcsbe ütköző módon szerzett jövedelmeket. Ha ez a bizalom megvan, akkor beszélhetünk jogállamról.

De milyen bizalomról van itt szó? Itt köztisztviselők esetéről van szó, akik valóban megérdemelték és megszerezték ezt a jövedelmet. Tehát azt kérem, hogy támogassák azt a javaslatot, ami erre valós megoldást, jogállami megoldást kínál, és ne ragaszkodjanak minden ép értékelés, jogérzék és alkotmányos érv ellenére az eredeti megoldáshoz.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Hargitai János képviselő úr, KDNP.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két elképzelés van előttünk, az egyiket a Fidesz és a KDNP nyújtotta be, a másikat pedig az LMP. Jól látható, amióta ezzel a kérdéssel foglalkozunk, hogy a parlamentben lévő frakciók közül négy frakció valamilyen módon rendezni akarja azt a kérdést, ami joggal váltott ki társadalmi felháborodást, közpénzekből bizonyos helyeken hatalmas összegeket tudtak zsebre rakni, ez a társadalom igazságérzetét sérti, még inkább sérti egy ilyen válságszituációban, mint amiben van az ország, és erre nyilvánvalóan a törvényalkotónak politikai válaszokat kell adni, ez pedig nyilvánvalóan nem lehet más, mint hogy ezt a közpénzt valamilyen módon vissza kell csatornáztatni a költségvetésbe.

Addig, ameddig négy frakció az első pillanattól kezdve ezt a szándékot töretlenül képviselte, az egyik frakció, a szocialisták ezt kezdetben sem támogatták, és most is csak olyan módosító indítványokkal álltak elő, ami a másik négy törekvését megnehezítené. Ezért a szocialisták törekvését tegyük is most félre, és próbáljunk gondolkodni arról, amit a másik négy frakció gondol erről a két előterjesztésről.

Az Alkotmánybíróság döntése keretet szabott számunkra. Azt látjuk, hogy amire törekedtünk, hogy öt évre visszamenőleg, addig, ameddig az adójogszabályok ezt lehetővé tették volna, visszahozzuk a költségvetésbe ezeket a nagy összegű kifizetéseket, azt az Alkotmánybíróság az emberi méltóság sérelmére hivatkozva megakadályozta számunkra, és csak a még le nem zárt adóévben teszi lehetővé számunkra azt, hogy ezeket az összegeket adójogi szabályokkal visszahozzuk a költségvetésbe.

(18.10)

Ez azt is jelzi persze, hogy azok a vádak, amik elsősorban az alaptörvény megalkotása kapcsán hangzottak el és korábban, hogy költségvetési döntések esetén teljes mértékben megszüntettük az Alkotmánybíróság hatáskörét, nem állják meg a helyüket, mert lám, itt az élő példa, az Alkotmánybíróság az első konfliktushelyzetben - szerintem helyesen - megtalálta a módját annak, hogy költségvetési törvényeket is alkotmányos górcső alá vegyen.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ez sérti a társadalom igazságérzetét, ezért azoknak az érvelőknek az állítása, akik azt mondják, hogy az Alkotmánybíróság döntése sérti az ország érdekeit, még akkor is igaz lehet, ha ők alkotmányértelmezést végeztek. Mi politikusok vagyunk, felelősséggel tartozunk azokért, akik ideküldtek minket, ezért arra az egyetlen megoldásra, amit az Alkotmánybíróság számunkra felkínál, hogy még egy adott évre, a le nem zárt adott évre visszaszerezzük ezeket a jövedelmeket, most kísérletet teszünk. Az idő is sürget bennünket, nem tudjuk elhúzni a döntést, ezért ezt a döntést a mai napon meg kellene hoznunk.

Itt van bajom az LMP döntésével. Az LMP megoldási javaslata is valamifajta kristálytiszta logikát képvisel, és én ezt kormánypárti képviselőként is elismerem. Sőt, az LMP indítványának az is érdeme, hogy nemcsak a 2010-től kifizetett jövedelmek esetén kísérel meg összeget visszahozni a költségvetésbe, hanem három évre visszamenően, amíg a munka törvénykönyve ezt megengedni. Viszont az a bajom ezzel a javaslattal, hogy kiütné a Fidesz-KDNP javaslatát.

Az idő sürgetése miatt ezt megtenni nem tudjuk, ezért azt fogjuk képviselni, hogy az Alkotmánybíróság által megmutatott és megengedett utat járjuk végig, adójogi jogszabályokkal - ahogy eddig is tettük - kezeljük ezt a kérdést, és ha ez eredménytelennek bizonyulna, akkor egy későbbi időszakban még mindig visszatérhetünk az LMP indítványára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Tóbiás József képviselő úr, MSZP.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hogy egy pici érvelést adjak ahhoz, miért is támogattuk azt, hogy az LMP kezdeményezésével együtt tárgyaljuk a 98 százalékos különadó harmadszori tárgyalását: az expozéból nagyon világosan látszik, hogy az LMP megoldása a valódi problémára akar alternatívát kínálni önöknek, önök viszont úgy viselkednek, mint az a szerencsétlen állatorvosi ló, amit már harmadszor visznek ugyanahhoz az orvoshoz, de az mindig elrontja a műtétet. Nyilván ismerik a viccet, hogy amikor majd elpusztul, akkor még mindig lesz néhány ötletük, hogy ezt hogy kellene megoldani. Vegyék már észre, kérem, hogy amiről eddig beszéltek, az nem megy, bár Szijjártó képviselőtársam új politikai irányt szabott ennek a 98 százalékos történetnek.

Eddig arról szólt a történet, hogy a pofátlan végkielégítések felszámolásáért és azok visszaszerzéséért van szükség a 98 százalékos kulcsra. Ez rendben is van. Az elmúlt évben soha nem állítottunk mást, mint azt, hogy ebben partnerei vagyunk önöknek. De végig felhívtuk a figyelmet arra, hogy a 25-30-40 évet dolgozó közalkalmazottak, köztisztviselők, bányászok nem lehetnek alanyai ennek a körnek, hiszen ők egy törvény alapján kapták meg a végkielégítéseket. Ezt folyamatosan mondtuk az elmúlt egy évben. Önök azonban sajnos nem figyeltek azokra a módosító javaslatra, azokra a politikai vitákban elhangzott gondolatokra, amelyek jószándékúlag csak arról szóltak, hogy önök érjék el a valódi célt.

Szijjártó képviselőtársam felszólalása megváltoztatta a helyzetet. Miután kiderült, az Alkotmánybíróság lehetetlenné teszi az önök számára ezzel az eszközzel elérni azt a valódi célt, hogy a tényleg pofátlan magas végkielégítéseket visszaszerezzék, ezért új brandet építenek, amely arról szól, hogy az államadósság előidézőinek felelőssége okán kell ezt megtenni. Tisztelt képviselőtársaim, még ezt is elfogadjuk, rendben van, de könyörgöm, ne tegyék meg azt harmadszorra is, amit kétszer már megtettek, nevezetesen, hogy alkotmányos értékké emelik az alkotmány sértését. Hiszen Lázár képviselőtársam olyan javaslatot nyújtott be, amelyik igyekszik figyelembe venni az Alkotmánybíróságnak azt a döntését, hogy sem 2005-2009-re, sem 2010-re nem lehet visszamenőlegesen érvényesíteni ezt a döntést, de 2011. január 1-jével - ahogy az alapjavaslat benyújtásra került - ezzel semmi gond nem lenne; mindaddig, amíg Rogán képviselő úr úgy nem gondolta, hogy ezt a javaslatot bizottságból be kell neki nyújtani a 2010. január 1-je és december 31-e közötti időszakra is.

Hargitai képviselőtársam, lehet fából vaskarikát csinálni, de a tény az tény: meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy mindazok számára, akik törvény alapján jogosan tettek szert végkielégítésre, bíróság előtt legyen meg az ellenbizonyítási eljárás intézménye. Önök ezt nem fogadták el a bizottságban, holott az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmüket arra, hogy csak akkor lehet visszaszedni, ha közérdeket sért, akkor is csak a legkirívóbb esetben a költségvetés szem előtt tartásával, de kivételes eszközként akkor is megtartva az ellenbizonyítás lehetőségét.

Az LMP javaslata pontosan arról szól, hogy a különadó most sem kirívó, és a különböző megállapodások alapján juttatott, a társadalom igazságérzetét joggal sértő végkielégítések ellen akar fellépni. Ha önök is ezt mondják, akkor nem kell mást tenniük, mint elfogadni az LMP javaslatát. Az igazságos és alkotmányos persze az lenne, ha polgári perben egyedileg követelnék vissza az érintettektől a magas végkielégítést. Erről szól ez a javaslat. De önök nem ezt teszik, hanem büntetnek és porig aláznak több száz kormánytisztviselőt, közalkalmazottat és más munkavállalót, akiket szintén alkotmányellenesen, indoklás nélkül távolítottak el a közszolgálatból, az intézményekből, gyakorlatilag a munkaerőpiacról.

Hallottuk a cinikus megjegyzéseiket: a megalázottak dolgozzanak, és ne a végkielégítésből éljenek meg. Szeretném megkérdezni: önöknek semmi nem drága? A kirúgott iskolaigazgató, a 35 éven át dolgozott köztisztviselő, az 50 év feletti kirúgott kormánytisztviselő keressen munkát? Persze, nem fog találni. Vagy mehet házvezetőnőnek, esetleg cselédnek? Azért még adót sem kellene fizetnie. Azok ellen irányul ez a büntetőadó, akik egy életen át szolgáltak, akik olyan időszakban dolgoztak az állam számára, amelyben nem a Fidesz-KDNP volt a politikai hatalom. Ráadásul nekik, csak nekik, és nem a politikai elit tagjainak még az idén május 20-áig meg kell fizetni a büntetőadót is. Lehet, hogy meg is fizetik, mert ők tisztelik a törvényt, még akkor is, ha az nem elfogadható. Magyarán: a jogérzékenységüket sérti, de az igazságérzetükben nem fognak szembemenni ezzel a törvénnyel.

Alkotmányellenes és sérti a jogbiztonságot az, amit művelnek. De ne felejtsék el: akik ilyen javaslatokat támogatnak, azoknak egyszer majd fizetniük kell. Jusson majd eszükbe: akit egyszer porig aláztak, azért egyszer majd porig kell hajolniuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Gúr Nándornak adom meg a szót, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006 és 2009 közötti időszakra az Alkotmánybíróság elrendezte ezt a kérdést, és ezt tudomásul kellene tudni venni. Nem kellene büntetni azokat az embereket, akik hatályos törvények keretei között jutottak hozzá ezekhez a forrásokhoz, mert nem kérdőjelezhető meg, hogy hatályos törvények voltak a háttérben.

Azt javaslom, azt ajánlom kormánypárti képviselőtársaimnak, az egykori főtisztviselőket kérjék meg, hogy mielőtt visszatérnek a pozícióikba, fizessék vissza az önök által pofátlannak nevezett 10-15 millió forintos végkielégítéseket, majd azt követően foglalják el a hivatalokat, amely hivatalok elfoglalása egyébként arra lesz jó, hogy a kormány-tisztviselői és a köztisztviselői törvény tervezete szerint bizalmat biztosíthassanak a munkatársaik számára, mert majd ők fogják gyakorolni a kegyet arra vonatkozóan, hogy az emberek megmaradhatnak-e a kormány-tisztviselői állásukban.

(18.20)

Mert ha elvesztik a vezetői bizalmat, akkor majd attól is meg kell válniuk. No, ha morálisan végiggondolják a történetet, akkor először tőlük, a visszatérő főtisztviselőktől kellene kérni, hogy fizessék vissza azokat a végkielégítéseket, amelyeket felvettek úgy 8-9 évvel ezelőtt, és akkor már nem tűnik majd pofátlannak a történet, akkor már talán kicsit több alapjuk lenne arra, hogy egyáltalán a jövőre nézve gondolkodjanak ezen kérdésekről.

És hát, az utolsó mondatom nem szólhat másról: ha önök számára egy cseppet is fontos az alkotmányosság, ha egy cseppet is fontos a jogbiztonság, akkor nem tehetnek olyat, hogy visszamenőlegesen és negatívan szabályozzanak bármit is az állampolgárokra nézve. Ezen kellene elgondolkodniuk a törvényhozáskor.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Vágó Gábor képviselő urat illeti a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon érdekes helyzetben vagyunk, mert a célokkal mindannyian egyetértünk, az eszközökben van különbség. Az LMP által benyújtott törvényjavaslat egy olyan eszköz, amely maximálisan tiszteletben tartja a jogállami normákat, míg a Fideszé, bárhogy is puhult itt a harmadik etapra, ugyanúgy problémákat vet fel.

Hargitai képviselő úr érvei azért is csengtek furcsán a fülemben, hiszen percekig érvelt az LMP-s javaslat mellett, majd legfőbb ellenérvként azt hozta, hogy ez kiütné a Fidesz javaslatát. Tehát ez annyira abszurd, hogy szakmailag teljes mértékben megalapozottan ott van egy LMP-s javaslat, és csak azért, mert ellenzéki, nem fogadjuk el, hanem inkább görcsösen ragaszkodunk ahhoz a rossz megoldáshoz, ami már kétszer megbukott az Alkotmánybíróság kontrollján.

Ha utánanézünk, hogy mégis mi maradt a 2010-es évre - itt Szijjártó képviselő úr azt mondta, hogy eddig engedett minket az Alkotmánybíróság adóztatni -, ha megnézzük, hogy kiket is érint pontosan a 2010-es év, azokat az embereket érinti, akiket főként a kormányzati nyomás miatt elbocsátottak az állásukból, és hát a politikai tisztogatásnak is lehettek áldozatai ebben az évben szép számmal, és pont őket még egyszer sújtaná ez az adó. Ez számunkra elfogadhatatlan.

És ott van még egy pont, ami miatt teljes mértékben elfogadhatatlan a Fidesz javaslata, az pedig az, hogy ha valakit köztisztviselőként, mondjuk - tegyük föl - elbocsátanak, majd ott van egy 6 hónapos időintervallum, amikor kapja a törvényben meghatározott járandóságait, ezért ő adózik, ezen fölül a Fidesz most még azt a megadózott jövedelmet még egyszer megadóztatta. Tehát ilyen dupla adóztatással szedné el a pénzt azoktól, akik vagy politikai tisztogatás, vagy egyéb okok miatt elvesztették a munkájukat.

Tehát kérem tisztelettel, főleg a kormánypárti képviselőtársaimat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) hogy mérlegeljék azt, hogy van egy szakmai megoldás, illetve egy politikai. Melyik? (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Szilágyi Péter képviselő úrnak, LMP.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az Alkotmánybíróság határozata után, két kormánypárti frakcióvezető nyilatkozatát szeretném felolvasni. Harrach Péter úgy nyilatkozott, hogy az Alkotmánybíróság jogi szempontok alapján hozott döntést, és ezek nem mindig esnek egybe a társadalmi igazságosság követelményeivel. Úgy gondolom, addig jó, ameddig az Alkotmánybíróság a jog és az alkotmány alapján hozza meg a döntéseit, és nem konkrét politikai nyomás és politikai elvárások alapján.

De Lázár János azt nyilatkozta, hogy a Fidesz meggyőződése szerint az Alkotmánybíróság ma Magyarország érdekeivel ellentétes döntést hozott. Erre csak annyit tudok mondani, hogy Magyarország érdeke az, hogy a jogállamiság, illetve az alkotmányosság mindenek előtt legyen, akár a politikai szempontok előtt is.

A másik nagyon érdekes dolog, aminek most a szem-, illetve fültanúi lehettünk, hogy a kormánypárti politikusok az LMP javaslatát már-már jobbnak titulálták a sajátjuknál. Arra kérném önöket - elismerve az önök kellemetlen kommunikációs helyzetét, hogy erőt kell önöknek demonstrálniuk, kérem önöket -, hogy hallgassanak a jogállami meggyőződésükre. Hiszek abban, hogy önökben van ilyen, és kérem, hogy támogassák azt a javaslatot, amit a jogállamiság követelményeinek megfelelőbbnek tartanak.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyüre Csaba képviselő úr hozzászólása következik, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-kormányzás utolsó éveiben mást sem hallottunk a televízióból, a rádióból, mást sem olvashattunk az újságból, csak azt láttuk, hogy a BKV-nál mekkora végkielégítések vannak, hogy ilyen állami, hogy ilyen önkormányzati szerveknél mekkora összegű végkielégítést vesznek fel. Hát ezt még akkor fölvegyítette egy kis vesztegetés, egy kis korrupciós pénz, egy kis letartóztatás, őrizetbe vétel - ami heti rendszerességgel jelentkezett -, és hát mit láttunk, azt, hogy hatalmas és jogos társadalmi felháborodást váltott ki az, amit tapasztaltunk Magyarországon. És amikor 2010. május 14-én ez a parlament összeült, megalakult, és együtt elkezdtünk dolgozni, akkor, azt gondolom, valamennyi párt, amely itt helyet foglalt, mindenki úgy gondolta, hogy ennek véget kell vetni. Nagyon remélem, hogy a tőlünk jobbra helyet foglaló MSZP-sek is így gondolták, hogy ami gyakorlatilag az ő 8 éves kormányzásuk alatt kialakult és bevett gyakorlattá vált, arra most már ők is azt mondják, hogy ezt ők sem helyeslik.

Tehát nagy szükség volt arra, hogy ezt a jogos társadalmi igényt valamilyen formában kielégítsük, és akkor kaptuk ezeket a törvényjavaslatokat itt a parlamentben, amelyek végül elfogadást nyertek. Ennek a része volt a 98 százalékos különadó elfogadása a jó erkölcsbe ütköző munkajogi juttatások esetén, amelyek bizonyos összeget meghaladtak. Ez akkor is elhangzott kritikaként - emlékszem - az LMP részéről is, illetve még a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről is, hogy ugyan támogatjuk a mi részünkről a kormánypártokat a 98 százalékos különadó bevezetésében, azonban vannak olyan munkajogi eszközök, amelyek alapján ezt egyszerűbben is lehetne érvényesíteni, és itt elsősorban a jó erkölcsbe ütközésen keresztül a semmisségre hivatkozva megtámadni ezeket a szerződéseket.

Azt elfogadom, hogy ez az önök megoldása, ami akkor beadásra került, sokkal egyszerűbb. Sokkal egyszerűbb abból a szempontból, hogy ez nem igényel olyan plusz bírósági eljárást, plusz bizonyítási eljárást a bírósági eljárásokban, azt a peres eljárást, annak elhúzódását, hanem egy sokkal jobb, sokkal könnyebb eszközzel, az adózási rend megváltoztatásával, illetve új adózási anyagi jogi szabályok elfogadásával sokkal egyszerűbbé válik. A magunk részéről akkor ezt emiatt támogattuk is, hiszen azt a jogos társadalmi igényt, azt a jogos társadalmi elvárást teljesítenünk kellett.

Azonban be kell látnunk azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése mindannyiunk számára kötelező, és minket mélyen megdöbbentett a kormánypártoknak az a hozzáállása korábban, hogy amikor valami nem úgy sikerült, ahogy azt önök elvárták, abban a pillanatban azt a jogkört azonnal megvonták az Alkotmánybíróságtól, nehogy még egyszer olyan döntést hozzon. Azt gondolom, nem ez a jó megoldás, és a jogállamiság eszközrendszerébe nem ez tartozik, és szerintem leginkább példát mutatni a kétharmados többséggel, a kétharmados erő tudatában kell; azt, hogy én fokozottabban betartom a jogszabályokat, fokozottabban odafigyelek a jogállamiság követelményeire.

Most ez alapján - tudomásul véve az Alkotmánybíróság döntését - kaptunk egy újabb törvényjavaslatot. Ebben Szijjártó Péter képviselőtársunk ismertette azt, hogy mi a véleménye az előterjesztőnek ezzel kapcsolatban, és szó szerint ismertetném, amit mondott, hogy az Alkotmánybíróság döntése ellentétes az ország érdekével, az emberek igazságérzetével. Igen ám, csakhogy a jog soha nem az emberek igazságérzetével foglalkozik - sajnos -, bár nagyon fontos az igazság és az igazság keresése, de teljesen más dolog, hogy mi az igazságérzet, és mi a jog, és tekintettel vagyunk-e arra, hogy a legalapvetőbb jogokat az alkotmányban, majd az alaptörvényben megfogalmazottakat be fogjuk-e tartani, és az alapján fogjuk-e meghozni a jogszabályainkat.

Tehát itt arra nem lehetünk tekintettel, hogy az emberek igazságérzetét bántja-e vagy nem bántja a döntés, nekünk nincs jogunk ezt bírálni az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban. Egyetlenegy lehetőségünk van, hogy nekünk azt tudomásul kell venni.

Ebben az esetben három megoldás adódik, amikor figyelembe vesszük az Alkotmánybíróság döntését, három megoldásunk van. Egy: két ilyen negatív döntés után tudomásul vesszük azt, hogy nincs ilyen lehetőség, és visszavonulót fújunk. Hát én nagyon örülök annak, hogy egyik párt sem akarja ezt a visszavonulót fújni. Hiszen a Fidesz-KDNP is beterjesztette a maga törvényjavaslatát, amely figyelembe veszi azt, hogy visszamenőlegesen már nem lehet az adójogszabályokat megváltoztatni a lezárt adóévek tekintetében.

(18.30)

Tehát azt mondja, hogy tartsuk nyitva az 2010. évet, amelyet megnyitottunk, amely nyitva áll, tehát erre az évre vonatkozóan terjesszük elő.

Igen ám, de ha ezt fogjuk elfogadni, akkor ugyanúgy elfogadjuk azt a társadalmi igazságtalanságot, és ugyanúgy megmarad, ugyanúgy megsértjük vele az emberek jogos igazságérzetét, azt a jogos elvárását, amit velünk szemben a választóink megfogalmaznak. És mi az? Hogy a lehetőségekhez képest a legmesszebbmenőkig menjünk el, hogy ezeket a több tíz milliós vagy esetenként százmilliós végkielégítéseket igenis vegyük vissza, hiszen ez a társadalmi igény, ez a cél, hogy a jó erkölcsbe ütköző végkielégítéseket, munkajogi juttatásokat vegyük vissza vagy adóztassuk meg, tehát valamilyen formában büntessük azokat, szankcionáljuk, akik ilyen formában vették igénye ezeket.

Ebben az esetben azt kell hogy lássuk, hogy a harmadik megoldás lesz a legjobb megoldás, amit az LMP terjesztett elő. Mert ez az, amely mind 2010. évre, mind pedig azt megelőzően 3 évre teszi lehetővé azt, hogy visszamenőlegesen nem a 98 százalékot, hanem a 100 százalékot tudjuk visszavenni, hiszen ebben az esetben amennyiben ezekhez a munkajogi jogszabályokhoz nyúlunk, és igenis kimondjuk azt, amit az LMP kimondott ebben a módosításban, ebben a törvényjavaslatban, kimondja azt, hogy mire van szükség, hogy a jó erkölcsbe ütköző juttatások esetén igenis legyen meg az a kereshetőség joga a semmisség megállapítására, arra, hogy ezek a szerződések a jó erkölcsbe ütköznek és ezáltal ezek semmisek.

Az is a jogállamiság eszmeiségét támasztja alá, hogy ez a törvényjavaslat kiveszi ebből a körből azt, amit a kollektív szerződés mindenki számára előír, és kiveszi azt, amelyet törvény mindenki számára előír. Hiszen ha a társadalmi igazságosságot keressük ebben az esetben, nyilván azokat a szerzett jogokat, amelyekre már egy sok éve hatályban lévő törvény, egy sok éve, akár évtizede hatályban lévő kollektív szerződés feljogosította a munkavállalókat bizonyos juttatásokra, és ennek reményében dolgozták végig azt a néhány évet, évtizedet ott, annál a munkáltatónál, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy a törvényben megfogalmazottakat, a juttatásokat megkaphassák.

Viszont azokat, amelyeket egyedi szerződésekkel, külön menedzserszerződésekkel, külön titkos megállapodásokkal kötöttek meg, több tíz millió, százmillió forintra, amelyek valóban sértik a jó erkölcsöt, amelyek valóban sértik a társadalmi igazságosságot, ez a törvényjavaslat lehetővé teszi ezek megtámadását, és nem 98 százalékban, hanem 100 százalékban teszi lehetővé.

Nem vitatom azt, hogy kissé nehézkesebbé teszi az, hogy itt valamennyi esetben bírósági eljárást kell kezdeményezni, és felmerül még annak a lehetősége is adott esetben, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója annál a cégnél esetleg közreműködő volt, és a megállapított határidőn belül nem indítja meg ezeket az eljárásokat 30 napon belül, 60 napon belül, mert adott esetben pszichikailag összejátszik azzal, aki felvette ezeket a magasabb juttatásokat, akkor ebben esetben megvan az a külön kiskapu - ezt nem nevezhetjük kiskapunak -, törvényi lehetőség, hogy maga az ügyész lépjen fel ebben az esetben, és indítsa meg az eljárást ezeknek a jó erkölcsbe ütközően kiadott juttatásoknak a visszaszolgáltatására.

Azt gondolom, hogy cél a jó erkölcsbe ütköző juttatások és végkielégítések visszaszerzése, és nekünk, akik a törvényeket megalkotjuk, nem azt kell néznünk, hogy az LMP adta be ezt a törvényjavaslatot vagy az MSZP, vagy a Fidesz, vagy a KDNP, vagy a Jobbik, hanem az, amit önök itt megfogalmaztak, amit Szijjártó Péter is megfogalmazott, hogy az emberek igazságérzetével összhangban, az ország érdekében hozzuk meg ezeket a jogszabályokat.

Azt gondolom, hogy ebben az esetben félre kell tenni a hiúságunkat, félre kell tenni az előítéleteinket, és a jobb javaslatot kell elfogadnunk. Én elfogadom azt is, hogy a Fidesz-KDNP javaslatában 2010 vonatkozásában jobb, mert könnyebb és egyszerűbben jutunk hozzá ahhoz az összeghez, a 98 százalékhoz, de a társadalmi igazságosság mindenképpen azt mutatja nekünk, hogy nem egy évre, hanem amennyire jogszabályi lehetőség van... - tehát adott esetben 3-4 évre tudunk visszamenni a munkajogi elévülés figyelembevételével, tehát még 4 évet tudunk figyelembe venni, hiszen már ezek az eljárások múlt évben megkezdődtek, illetve megkezdődtek. Tehát ebben az esetben az a társadalmi igény, hogy minél hosszabb időre tudjuk visszavenni ezeket a juttatásokat, ez megvalósul.

Azért kérek mindenkit, a magam részéről azt mondom, hogy ezt az LMP javaslata jobban kimeríti, hasznosabb lenne megszavazni, és így nem menekülnek meg, a 2007-2008-2009-ben hihetetlen mértékben magas végkielégítéseket és juttatásokat felvevő személyek sem, nem kerülnek ki ebből a körből, és velük szemben is el lehet járni, amennyiben ezt a javaslatot fogadjuk el. Kérem, hogy ezt támogassák, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Mile Lajos képviselő úrnak, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy új aspektusra szeretném fölhívni a figyelmet. Itt már nagyon sok kategória elhangzott, és nagyon nem szerencsés, ha az erkölcs a jogi normákkal szembekerül; ha bizonyos erkölcsi megfontolásokból úgy gondoljuk, hogy nem lehet a jog keretei között megoldani, amikor van rá megoldás.

Mint ahogy kiderült, az LMP javaslata ilyen. Tudniillik, ha megjelenik a jogalkotásban ez a szembenállás a morál és a jog között, ennek beláthatatlan következményei vannak, főleg akkor, amikor a jogalkotó gyakorlata immáron másodszor-harmadszor ütközik a jogi normákkal, az alkotmányos normákkal, akkor éppen az az erkölcsi támogatottság, az az erkölcsi tartalom fog megkopni, ami, úgy tűnik, itt mindannyiunk számára egyöntetűen létezik a társadalmi elvárások között.

Magyarán, vagy azt a következtetést fogja levonni a társadalomnak egy jó része, hogy az Alkotmánybíróság maga nem képes megfelelni azoknak az erkölcsi elvárásoknak, amelyeket a jognak is szolgálnia kellene, és főleg ha ilyen nyilatkozatok fölerősítik, hogy a nemzet érdeke ellen döntött vagy pedig magának az erkölcsnek a hitelében fog elbizonytalanodni a társadalom, mindkettő beláthatatlan következményekkel jár. Én itt árnyalt megoldást javaslok.

Semmiféleképpen ne veselkedjen neki újra a kormányzó koalíció annak, hogy esetlegesen a jog kereteit feszegetve próbáljon meg társadalmi elvárásoknak megfelelni, mert mondom még egyszer, hogy pontosan a társadalmi morál állapotát fogják rombolni ezzel, és olyan fajta meggyőződések, hitek, jogkövető magatartások kerülnek veszélybe, amelyek nélkül nem lehet valóban etikusan ebben az országban élni. Ebből a szempontból különös felelőssége van a jogalkotónak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Scheiring Gábor képviselő úr, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a valódi erő jele, formája a szelídség, és az erőszakosság valójában a gyengeség megnyilvánulási formája.

Önök folyamatosan szembeállítanak csoportokat egymással, szembeállítanak elveket egymással, ezzel az erő politikáját választják, ahelyett, hogy a szelídséget választanák. Szembeállítják egymással a méltóság kategóriáját az igazságosság kategóriájával. Azt mondják, hogy a társadalom igazságérzetét sérti az indokolatlan végkielégítések rendszere, és hogy az Alkotmánybíróság döntése, amely az emberi méltóságból vezette le a különadó intézményének eltörlését, nem felel meg a társadalom igazságérzetének. Azt gondolom, teljesen felesleges és hamis ez a szembeállítás.

Semmi szükség nincsen arra, hogy az emberi méltóságot szembeállítsuk a társadalmi igazságossággal. Ugyanis a két kategória valójában csak együtt érvényesülhet. A társadalmi igazságosság hosszú távon önkénnyé fajulhat a méltóság tisztelete nélkül, mint ahogy a méltóság védelme is önmagában fabatkát sem ér, ha nem figyelünk oda a társadalmi igazságosságra, tehát semmi értelme nincsen ezeket ilyen formában szembeállítani egymással.

Annak sincsen különösebb értelme meggyőződésem szerint, ha szembeállítjuk egymással a különböző pártoktól érkező javaslatokat, függetlenül attól, hogy azoknak milyen a szakmai tartalmuk. Ha belátjuk azt, hogy szakmailag egyetértünk egy javaslattal, akkor azt gondolom, hogy teljes mértékben felesleges szembehelyezkedni vele pusztán csak azért, mert egy olyan párttól érkezik, amelyikkel adott esetben nem tudnak azonosulni.

(18.40)

Tehát ezeket a szembeállításokat, azt gondolom, meg kellene haladniuk, és a szelídséget választaniuk, ugyanis az LMP által megfogalmazott javaslat egyszerre képes biztosítani a társadalmi igazságosságot anélkül, hogy megsértené az emberi méltóságot. Az Alkotmánybíróság világosan fogalmazott, és az emberi méltósághoz való jogból és az emberi méltóság védelméből levezette azt, hogy nem lehet indokolatlanul beavatkoznia az államnak az alapvető emberi viszonyokba.

Az általunk megfogalmazott javaslat lehetőséget teremt arra, hogy az önök által pofátlannak nevezett végkielégítésekkel szemben valóban fellépjünk. Ezzel szemben az önök javaslata pontosan hogy alkalmatlan arra, amire egyébként önök is hivatkoznak. Beszéltek korábban, még anno Szalainé Szilágyi Eleonóráról és a BKV-ról. Nos, az az eset egy egyedi döntés volt, egy olyan különálló menedzserszerződés, és az előterjesztés indoklásában hivatkozott esetek is többségében olyan önálló, egyedi szerződések alapján megítélt végkielégítések voltak, amelyeknek a kezelésére, amelyeknek a visszaperlésére az önök által kidolgozott javaslat éppen hogy nem alkalmas, tehát alkalmatlan arra, hogy a társadalmi igazságosságot visszaállítsa, viszont az Alkotmánybíróság ítélete szerint az emberi méltóságot ennek ellenére sérti.

Önök a javaslatukkal egyszerűen összekeverik azokat az állampolgárokat, azokat a munkavállalókat, akik a munka törvénykönyve értelmében, egy megkötött szerződés alapján jogosultak lennének a végkielégítésre; összekötik, összekeverik és szembeállítják azokkal, akik valóban pofátlan módon, egyedi kiskapuk felhasználásával nyúlják le az adófizetők pénzét, és tesznek szert valóban indokolatlanul magas végkielégítésekre. Ez is egy teljesen felesleges szembeállítás, és szemmel láthatóan vakvágányra vezette önöket. Még van idejük arra, hogy visszaforduljanak.

Ugyanakkor, ha megengedik, akkor egy kicsikét tágabb kontextusba is helyezném ezt a törvényjavaslatot, ugyanis nekem az a benyomásom, hogy valójában önöknek a végkielégítések ügye kapóra jött annak érdekében, hogy csorbítsák az Alkotmánybíróság jogköreit, ugyanis egy sokkal nagyobb galádságra készültek, és ezt már jól tudták: ez pedig a nyugdíjeinstand és az állampolgárok megzsarolása annak érdekében, hogy visszalépjenek az állami nyugdíjrendszerbe.

Mi akkor is elmondtuk, hogy a második pillérrel nem tudunk azonosulni, számtalan probléma van, amit fel lehet róni ennek a rendszernek, és hogy elő lehet készíteni egy valódi visszatérést az állami, hosszú távon is fenntartható nyugdíjrendszerhez. Ugyanakkor nem tudtuk elfogadni azt, hogy ennek az eszközéül önök azt választották, hogy megzsarolták az állampolgárokat, és azt mondták, hogy az, aki nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe, elveszíti az öregkori nyugdíjának akár a kétharmadát is. Ez az egyszerű zsarolás az, ami joggal fennakadhatott volna az Alkotmánybíróság szűrőjén, és felmerülhet, hogy önök ennek a megkerülésére vonták meg és csorbították az Alkotmánybíróság jogköreit.

Mint ahogy a pofátlan végkielégítések kordában tartására, úgy a nyugdíjrendszer fenntarthatóvá tételére is - amit szeretnék hangsúlyozni, hogy azonos, közös célja a kormánypártoknak és az LMP-nek egyaránt - van olyan megoldás, amelyik nem sérti a jogállamiságot, és amelyik nem sérti az emberi méltóságot. Ugyanis ez a zsarolás, az állampolgárok egy részének ilyetén fokú diszkriminációja mindenképpen sérti az emberi méltóságot, és tekinthető alkotmányellenesnek. A kérdés csak az, hogy a korlátozott Alkotmánybíróság a jogköreivel felléphet-e ez ellen a zsarolás ellen.

Tehát most ezt a lehetőséget még felhasználhatják arra, hogy visszatérjenek arra az útra, amelyik nem állítja szembe egymással az igazságosságot és a méltóságot, és egyben lehetőséget teremtenek saját maguknak arra is, hogy egy esetleges későbbi, még nagyobb pofont elkerüljenek a nyugdíjeinstanddal és a zsarolással kapcsolatban, és egy olyan hosszú távú és fenntartható nyugdíjreformot válasszanak, amelyik nem sérti joggal az állampolgárok jelentős részét.

Hargitai János képviselőtársam elismerte, hogy szakmailag teljes mértékben elfogadhatónak tartja az LMP javaslatát. Szeretném még egyszer elismételni, hogy ez egy olyan javaslat, ami az önök eredeti célját jobban szolgálja, mint az önök javaslata, és teszi mindezt úgy, hogy nem állítja szembe a jogállamiságot, az emberi méltóságot a társadalmi igazságossággal, ugyanis ezek hosszú távon csak kéz a kézben maradhatnak életben, csak akkor juthatnak ezek érvényre, ha nem állítjuk ezeket egymással szembe.

Most még lehetőségük van önöknek arra, hogy visszatérjenek arra az útra, amelyik nem sérti az emberi méltóságot és a jogállamiságot. Ezzel a későbbiek során precedenst teremtenek, és megmutatják, hogy önök valójában képesek az igazán nagy erő útját választani, mégpedig a szelídség útját, nem pedig a szembeállítást és a megosztás útját, és nem akarják szembeállítani az LMP javaslatát az önök javaslatával - ahogy Hargitai képviselőtársam mondta -, amely kiütné a Fidesz javaslatát, hanem megfontolni és valóban elfogadni egy szakmailag elfogadható javaslatot, s ezzel megmutatni azt, hogy az önök kétharmada nem pusztán az erő, hanem a szelídség letéteményese is. Kérem, fontolják meg ezt a lehetőséget még egyszer.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita arra emlékeztet engem, amikor novemberben az első alkotmánybírósági döntés után önök nekiestek az Alkotmánybíróságnak; akkor késő estig próbáltuk mindenféle módon az önök lelkiismeretét felébreszteni. Volt egyfajta kétségbeesett remény még bennünk, hogy visszafordíthatjuk önöket azon a lejtőn, amiről Scheiring Gábor képviselőtársam is beszélt.

Azóta tudjuk, hogy szelídségről beszélni Lázár János kapcsán meglehetősen naiv gondolat, de akkor még úgy láttuk, hogy küzdöttek a lelkiismeretükkel, és az elején voltak ennek a lejtőnek. Akkor is és most is Sólyom elnök urat idézném: különbnek lenni, mondta az alakuló ülésen közel egy éve. Nemhogy nem tudtak különbek lenni, de olyan szinten csúsznak tovább ezen a morális lejtőn, ami példátlan ebben az országban az elmúlt húsz évben. A hübrisz eluralkodott az alázaton, és így már nem tudnak megállni.

A hangulat annyiban más, hogy most már önök is belefáradtak ebbe, most már önök is úgy hallgatják ezeket a hozzászólásokat, hogy jó, mondják el, aztán menjünk haza.

Egy pillanatra gondolkodjanak el azon, hogy a novembertől májusig tartó ív megrajzolja azt az ívet, ahogy a saját sírjukat ássák. A morális bukás után egyszer el fog következni a választási bukás is, és hogyan számolnak el a választóiknak azzal, hogy ha a saját maguk által is elismerten szakmai javaslat helyett csak azért is erőből, erőszakkal, a hübrisz által vezetve a saját javaslatukat erőszakolják keresztül? Egyszer önöknek is el kell számolni a választóik előtt, és akárhányszor dobja vissza az Alkotmánybíróság (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a rosszabbnál rosszabb javaslatokat, a saját lelkiismeretükkel továbbra is el kell számolniuk.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Gyüre Csabának adom meg a szót, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A T/3091. számú törvényjavaslat indokolása alapján szeretnék néhány szót szólni.

Mit tartalmaz az általános indoklás? Azt tartalmazza, hogy a 2005 és 2009 közötti időszakra az adóhivatal a beszedett 98 százalékos adót visszatéríti. Ez azt is jelenti, hogy erről akkor önök véglegesen lemondanak. Kérem önöket, kérem mindannyiunkat, hogy ne mondjunk le ezekről a pénzekről, amiket önök úgy mondanak, hogy pofátlan végkielégítések, amiket be kellett fizetni a költségvetésbe. Ne mondjunk le erről, ezt igenis szedjük be, és sajnos be kell látnunk, hogy az a törvényjavaslat, amit önök beterjesztettek, az erre nem alkalmas.

(18.50)

A másik törvényjavaslat, amit Schiffer András ismertetett, az a törvényjavaslat, amelyik erre alkalmas. Ez, amelyik visszamenőleg ugyan 2005. évre nem, de a későbbi évekre alkalmazható, és visszaszedhető ez az összeg, nem 98, hanem 100 százalékban, ezért kérem ennek a támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Szilágyi Péter képviselő úr, LMP.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném biztatni a fideszes képviselőket, ha ránéznek a kijelző táblára, láthatják, hogy az önök időkerete még teljes mértékben kihasználatlan, ezért javaslom, illetve biztatom önöket, indokoljanak amellett, hogy melyik javaslatot fogják támogatni, melyiket tartják jogállami eszköznek inkább megfelelőnek. Kérem önöket, vegyenek aktívan részt ebben a vitában.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Nemény András képviselő úr, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság pénteki döntésével újabb és immáron sokadik vereségét szenvedte el a kormányzat a jogállamisággal szemben. De mondhatnánk úgy is, hogy sokadszor bukik meg alkotmányból. Ha csak ezt a törvényt nézzük, már ennek kapcsán is másodszor. Pedig elmondható, hogy a maga nem egészen korrekt eszközeivel minden elkövetett annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Ha képletesen akarnánk szólni, akkor azt mondhatjuk, hogy új, baráti tanárt vetetett fel az iskolába Stumpf István személyében, hogy jobban sikerüljenek a vizsgák. Mondhatjuk úgy, ha az említett úrról van szó, hogy képesítés nélküli pedagógust vett fel ebben az esetben. De még így sem sikerült. Sőt úgy sem, hogy megváltoztatta a vizsgázás évtizedes szabályait, hiszen az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentése szintén ennek a törvénynek a kapcsán került elő először. Sőt, még magát a tantárgyat is megváltoztatta, hiszen sorozatos alkotmánymódosításokkal és végül új alkotmány módosításával (sic!), de még így sem sikerült az Alkotmánybíróságot jobb belátásra téríteni.

Hogyan lehetséges, hogy ennyi előkészület után mégis és újra bukásra van ítélve? Az ok véleményem szerint és frakciónk véleménye szerint a Fidesz-KDNP-frakciószövetség demokráciafelfogásában rejlik, pontosabban, hogy képtelen felfogni, mi is a lényege valójában a demokráciának; képtelen felfogni, hogy semmilyen parlamenti többség nem jogosult az általa vélt, vélelmezett igazságosság vagy bármi más nevében az emberi méltóságot vagy jogbiztonságot sérteni. (Tállai András: Milyen doktor vagy te?) És most, ahelyett, hogy kicsit csendben maradna - bár most konkrétan csendben is maradt sajnos (Derültség a Fidesz soraiban.) -, és tisztességesen felkészülne, hogy az újabb bukást elkerülje, hiszen ez nemsokára be fog következni, vagy egy kis halk elnézést kérne, hisztizik, és újabb kicsinyes bosszút akar állni. Pedig már most látszik, hogy ez a most benyújtott törvényjavaslat újra sérteni fogja a jogbiztonságot. És az is látszik, hogy a Fidesz újra a kollektív bűnösség pártjára állt, hiszen a tisztességes köztisztviselők, közalkalmazottak, munkavállalók, akik a törvény szavát betartják, újra csak vesztesei lesznek ennek a rendszernek, ennek a törvénynek. Pedig lenne más megoldás, az LMP képviselői javaslatait ismertetve, azt gondolom, ha ezt elfogadják, ez mindannyiunk számára közös jó megoldás tudna lenni.

Végül maradva a bukott diák hasonlatnál: a kormány most nem tesz mást, mint hogyha már neki nem sikerült, másnak se sikerüljön. Tehetetlenségében olyan, mint egy bukott diák, aki betelefonál az iskolába, hogy akkor inkább legyen bombariadó, senkinek ne legyen jó. Pedig valójában a kormány és a Fidesz-frakció működése, alkotmányfelfogása, demokráciaképe az időzített bomba. Csakhogy ott meg senki nem fog szólni előtte telefonon, hogy mikor fog felrobbanni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Balczó Zoltán képviselő úr, Jobbik.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. A jobbik megszavazta ezt az alkotmányellenesnek bizonyult törvényt, méghozzá úgy, hogy a 2005-ig terjedő visszamenő hatály a mi módosító javaslatunk volt, és ugyan felmerült, hogy vajon kiállja-e az alkotmányosság próbáját, de annyira fontosnak találtuk azt, hogy ebben mi támogassuk a többséget, mert valóban, itt a társadalom igazságérzete megkövetelte, hogy ezeket a mérhetetlen nagyságú és meg nem érdemelt végkielégítéseket visszaszerezzük.

Nos, azért annyit hozzá kell tennem, hogy az igazságtalanságnak egy másik részét szerettük volna kompenzálni, ugyanis azt, hogy a kollektív szerződés alapján, törvény alapján garantált bevételt, végkielégítést ki kell fizetni, erre benyújtottunk egy módosító indítványt, az indoklása is itt áll: közszférában foglalkoztatottak végkielégítéshez való jogát indokolatlanul korlátozza, tömegesen érint olyan rétegeket, amelyek a végkielégítésre való jogosultságukat a köz szolgálatában végzett becsületes munkával szerezték meg. Az ember a televízióban is látott nagyon, számomra sem ismert életeket, nem életszerű, hanem konkrét életeket, ahol kiderült, hogy egy bányász kapott három és félmilliónál többet, de úgy, hogy azóta se tudott elhelyezkedni, nyugdíjat akkor még nem kapott, ebből kellett élnie. Volt egy másik példa a közszolgálati televízióban: egy szociális intézmény igazgatónője, majd egy iskolaigazgató olyan szolgálati idő után, úgy elküldve nyugdíjba - erre nekik szükségük volt, ezt élték föl. Bertha Szilvia képviselőtársam május 4-én adott be egy ilyen módosítást, illetve mi akkor ezt megtettük. De abban egyetértettünk, hogy a társadalom igazságérzete meg kívánja ezt a visszamenő hatályt.

Most szeretnék feltenni egy szónoki kérdést önöknek, kormánytöbbségnek - azért szónoki, mert a válaszom pozitív irányú -: állami, önkormányzati vagy közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített szervezetnél, köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál, amelyeket önök irányítanak most, szándékukban áll-e a kollektív szerződésben meghatározottnál magasabb végkielégítést fizetni? Meggyőződésem, hogy nem áll szándékukban. Akkor tulajdonképpen ebben az önök által benyújtott javaslatban igazán tartalmi súlya nincs annak, hogy önök ezt a korlátozást bevezetik; nincs az a politikai erő, amelyik ezek után, amik napvilágra kerültek, azt mondaná, hogy ha lehetőségem van, ilyen végkielégítéseket fizetek. Tehát ennek tulajdonképpen a tartalmi lényege megszűnt. Egy esetben van lényege: ha változatlanul megpróbáljuk elérni a visszamenő hatályt. És erre valóban itt van az LMP-nek az a javaslata, amely az Alkotmánybíróság döntésével annyiban összhangban van, hogy azt nem sérti, egy más jogállami módszert talál.

Tehát itt egy kicsit furcsa majd azt mondani, hogy ezek az ellenzéki pártok, íme, mind a hárman összenőttek, mert összenő, ami összetartozik. Semmi más nem vezet minket, amikor mi is az LMP javaslatát támogatjuk, hogy igen, ha egyszer a jog és az igazságérzet nem fedhető le, akkor legalább részben megoldjuk, legalább erre a három évre vonatkozóan. És valóban, önök most adhatnák a tanújelét annak, hogy a nemzeti együttműködéssel nem fér össze az a mondat, hogy ez ugyan jobb, de ez üti a miénket. Én azt hiszem, hogy itt a közös felelősség. Itt nem arról van szó, hogy önök most ellenzéki javaslatot támogatnak, elutasítanak; arról van szó, hogy olyan reflektorfénybe került jogosan ez a kérdéskör, hogy önöknek azt kell vállalni, hogy a visszamenő hatályú hároméves jogorvoslatot, azt az igazságérzetét a társadalomnak, hogy ezeket az összegeket visszaszerzi, ezeket önök nem vállalják, mert ez a javaslat nem önöktől született. Úgyhogy valóban meg kellene gondolni.

Sajnos, hogy az ilyen gyors, egynapos határidővel történő tárgyalásokra nem tudom azt mondani, hogy akkor valamilyen módon kovácsolják össze, ha úgy gondolják ezt, találjanak egy olyan megoldást, amely ennek is megfelel. Mert bizony ennek az egynapos jogalkotásnak az a nehézsége megvan, hogy most nekünk már kettő között kell döntenünk, és azt kell mondanom, hogy teljesen egyértelmű, hogy az LMP javaslata képes valamilyen módon mégiscsak a társadalom igazságérzetének megfelelően megoldani ezt a kérdést.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Veres János képviselő úrnak, MSZP.

(19.00)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két olyan momentumra szeretném felhívni a figyelmet, amely az előttünk szereplő benyújtott módosítás kapcsán, azt gondolom, még további szót érdemel. Szót érdemel az a kérdés, hogy vajon az Alkotmánybíróság általános követelményeinek vajon megfelel-e ez a javaslat, megfelel-e abból a szempontból, hogy minden ilyen adójellegű jogszabálynál biztosítani kell az ellenbizonyítás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság erre több határozatában kitért az elmúlt években, ebből következően általános érvényű szabályként lehet ezt megfogalmazni. Az a benyújtott javaslat semmilyen módon nem tér ki erre a körülményre, azaz nem tartalmazza az ellenbizonyítás lehetőségét. Sajnálatos módon ilyen értelemben bizonyosan az Alkotmánybíróság eddig alkalmazott követelményének ebből a szempontból sem felel meg ez a javaslat.

Még egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Amikor a 2010. évi bevételek adóztatásáról van szó, akkor még egy követelménynek meg kellene felelnie ebben a javaslatban, és láthatóan ennek sem tud megfelelni ez a javaslat. Az adóalanyok két köréről érdemes beszélni. Vannak, akiknek május 20-án van bevallási kötelezettsége, de van egy olyan adózói kör, és az érintett személyek között elég sokan vannak kényszerhelyzetben ebben a körben, nevezetesen: miután nem alkotmányos eszközökkel eltávolították őket a korábbi állami állásukból, ezt követően kényszervállalkozást indítottak, és ekkor már rájuk a 2011. február 20-ai határidőben érvényes volt a bevallási kötelezettség.

Na már most, nem létezhet és nem lehetséges ebben a jogszabályban szereplő megoldásokkal azonos elbírálás alá helyezni azt a két kört, ugyanis akinek február 20-án meg kellett tennie a bevallását, az nem fogja tudni a most elfogadott jogszabály alapján azt a bevallást valamilyen módon kitölteni. Ebből következően tehát a benyújtott javaslat második pontja sem felel meg a jogállami követelményeknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elsőként szeretném visszautasítani Hargitai képviselő úrnak azt a szándékát, hogy mi a módosító indítványainkkal az általuk jónak tartott jogszabályt akarjuk tönkretenni. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét: ha megnézi részletesen, mi nem tettünk mást, mint azt akarjuk, hogy azok a köztisztviselők, akik több évtizedes szolgálat után nem tudtak nyugdíjba menni, de mondjuk, egy fél évig még próbálnak, kísérletet tesznek arra, hogy valamilyen formában megoldják a saját élethelyzetüket, és ne koptassanak további közpénzt a nyugdíjba menéssel, mi számukra akartunk adni egy 6 hónapos lehetőséget arra, hogy elhelyezkedjenek, vagy azt követően döntsenek a nyugdíjról.

A másik az, amiről beszélt Balczó képviselő úr a saját indítványuk kapcsán, a Tóbiás József nevével jelzett 2. számú indítvány, amely csak arról szól, hogy megadja az adózónak azt a lehetőséget, amit Veres János is említett, hogy legyen lehetősége az adózónak, hogy bizonyítja, hogy jogszerűen kapta azt az összeget, amit 2010. január 1-je és 2010. december 31-e között kapott. A másik része, hogy önök mennyire két mércével mérnek. Itt hangos a Ház a jó erkölcsbe ütköző végkielégítésen. Tessék megnézni! Az ÁSZ-törvény, ami már bent van, van száma - az Állami Számvevőszék elnökének önök állapítják meg a hathavi járandóságot, és ő még nem is esik bele a 98-ba, mert ő nem minősül állami vezetőnek. Ez ugyanolyan, mint ahogy Járai Zsigmondról hoztak külön szabályt, Szijjártó Péter miatt külön módosították a képviselők javadalmazásáról szóló törvényt, ami nem más, mint a hatályos törvények kikerülése.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt átadom a szót, illetve az elnöklést Jakab István alelnök úrnak, egy, a határozathozatalok idején elkövetett hibámra kell hogy felhívjam a figyelmet, illetve ezt korrigálom. Az történt, hogy a határozathozatalok során az egyik szavazás eredményét tévesen hirdettem ki a T/3012. sorszámú törvényjavaslat módosító javaslatainál. Az ajánlás 8. és 11. pontjaiban szereplő támogatott módosító javaslatot az Országgyűlés 303 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 42 tartózkodás mellett elfogadta. Ezzel a jegyzőkönyvnek tartoztam.

Megadom a szót felszólalásra Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP, az elnöklést pedig Jakab István alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva, meglehetősen hasonlónak érzem ezt a vitát az elsőhöz és a másodikhoz, amelyet ugyanebben a témában tárgyaltunk, és nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság döntései és az önök konoksága miatt harmadszor is ugyanazt a témát tárgyaljuk, hanem azért, mert az előterjesztés akkor sem arról szólt, amiről a törvényjavaslat, és ebben a témában, úgy tűnik, az is hagyomány, hogy a Fidesz-KDNP képviselői bojkottálják a vitát, gyakorlatilag nem szólnak ahhoz hozzá. Az ellenzéki képviselők ebben a vitában is nagyjából, ahogy a táblára nézek, 60 percet, körülbelül egy órát beszéltek, a Fidesz képviselőcsoportjából nulla percet beszéltek, de egy másodpercet sem, a KDNP-ből pedig bő 4 percet. Azt gondolom, hogy ez nem vall demokratikus érzületre. Vélhetően megint indokolt lenne Lázár János képviselő urat, frakcióvezető urat megkérdezni, ahogy akkor tettem, hogy ő tiltotta-e meg azt, hogy önök hozzászóljanak a vitához, akkor azt kiabálta be nekem annak idején, hogy igen, most is úgy tűnik, hogy ez a helyzet; vagy a másik lehetőség, hogy nincs véleményük, a harmadik, hogy van véleményük, csak azt nem mondhatják el.

Az a probléma az előttünk fekvő javaslattal, hogy megint nem az önök által használt fogalomrendszert alkalmazva a pofátlan végkielégítésekről szól, hanem szól például azokról a kormánytisztviselőkről, köztisztviselőkről, akiket egyébként önök egy alkotmánysértő rendelkezéssel bocsátottak el indoklás nélkül, vagy szól a bányászokról és még sok mindenkiről másról, akikről a képviselőtársaim már szóltak.

Arról is szóltak többen, és egyetértek velük, hogy lehetne olyan jogszabályt előterjeszteni, ami azt a célt érné el és szolgálná, amit önök elérni akarnak. Most vagy az akarat hiányzik önökből, vagy pedig a hozzáértés, de ez megint nem az. A javaslat sajnos megint arról szól, és Nemény képviselőtársam célzott arra, hogy önök képtelenek beismerni azt, hogy hibáztak. Képtelenek ezt a tényt elfogadni. Képtelenek azt belátni, hogy nem lehet mindent erőből átverni. Képtelenek azt belátni, hogy a kétharmados többségnek is bizony vannak korlátai, és képtelenek azt belátni, ami talán a legjobban fáj önöknek, hogy a javaslatot, az önök javaslatait bírálóknak lett igazuk, nem pedig önöknek.

Az eredeti javaslatukról is ugyanis elmondta mindenki, hogy alkotmányellenes, és ráadásul alkalmatlan arra, hogy a célt elérje. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ahogy ez köztudott, önök pedig azt a következtetést vonták le mindebből ahelyett, hogy azt tették volna, hogy önök hibáztak, hogy az erkölcs és a jog szembeállítható egymással, és szembe kell állítani. Nem akarok kitérni arra a gondolatmenetre, hiszen tökéletesen egyetértek vele, amit Scheiring Gábor képviselőtársam elmondott, hogy bizony ezt a kettőt össze kell hangolni, és nem pedig egymással szembeállítani, akkor talán pozitívabb és jobb eredményre jutnának. Nem a demokrácia alapintézményeit kellene megtámadni ehhez, és visszaélni a kétharmados felhatalmazással, hanem olyan megoldást találni, amivel mindenki jól jár.

Tisztelt Országgyűlés! Most az Alkotmánybíróság megint a fejükre koppintott önöknek. Ennél lassabban és tagoltabban nem tudná már elmondani a testület, hogy ne tessenek alkotmányellenes jogszabályt alkotni a különadóról, most pedig úgy tűnik, hogy megint erre készülnek. Ezúttal is vélhetően alkotmányellenes lesz, pedig lenne megoldás, például az, amit az LMP javasol, ott is vannak persze hibák, de mégis azt gondolom, hogy egy jogállami megoldás. Önöknek pedig, azt gondolom, jó volna eldönteni azt, hogy valóban a cél elérése fontos, vagy pedig az, hogy igazuk legyen. Úgy hiszem, indokolt lenne, hogy ezt a kérdést átgondolják.

Egy utolsó mondat: talán hitelesebb lenne önöktől a felháborodás akkor, ha a sajátjaik visszafizették volna az önök által pofátlannak tekintett végkielégítéseket, vagy önök csak akkor nevezték volna ki ismét őket az eredeti, a 8 évvel ezelőtt megszűnt pozíciójukra, ha ezt megtették volna.

(19.10)

Szász Károlynak például a 134 millió forintjáról vagy Baranyay Lászlónak a 100 millió forintjáról lehet beszélni, amik elég szép összegek. Ha leosztjuk ezeket arra a 8 évre, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ők ebben a 8 évben havi 1, illetve 1,4 millió forintból tudtak élni. És most természetesen, hogy visszahelyezték őket az eredeti pozíciójukba, ennél jóval magasabb a fizetésük.

Én azt gondolom, ezt kellene inkább önöknek átgondolniuk, és valóban a cél elérésére alkalmas jogszabályt alkotni, amivel mi is azonosulni tudnánk, és egyet tudnánk érteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak arra szeretném felhívni Lázár frakcióvezető úr figyelmét, hogy a lejtőn tovább mennek lefelé. Amíg a személyi jövedelemadó törvényben évek között meg lehet osztani a jövedelmeket, itt önök most kivételt tesznek, és azt mondják, hogy e törvény esetében ezt sem lehet megtenni. Hol van itt a jogbiztonság?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Wittner Mária képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő asszony. (Egy hang az MSZP-ből: Jézusom!)

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az Alkotmánybíróság határozatáról vitázunk, a 98 százalékos adóról - a haszonadóról, én inkább így mondanám -, ami szerintük csorbítja az emberi méltóságot.

El is gondolkodtam azon, hogy mennyire csorbíthatja az önök méltóságát, ha 8 év után egy kemény végkielégítéssel... És nem beszélve arról, hogy azért itt folytak olyan erkölcstelenségek, amik az egész társadalom felháborodását kiváltották. Vajon mennyire csorbította a társadalom emberi méltóságát az, amikor önök 40-50 év munkáját elprivatizálták, és koldusbotra juttatták az országot? Mennyire csorbíthatta az '56-os elítéltek emberi méltóságát, amikor - egy törvény által meghozva - a börtönévekben ledolgozott éveket, amik együtt emelkedtek a nyugdíjjal, önök egy tollvonással megsemmisítették?

És nem győzöm kapni a leveleket, hogy mikor adják vissza azt, amit önök elvettek. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Tehát azért itt másnak is van emberi méltósága, nem csak önöknek. Az volt a szlogenjük, hogy a munka becsület és dicsőség dolga. Ez tényleg így van, de azért önöknél a munka már kiváltsággá vált. Ezt nyugodtan el lehet mondani, és azt hiszem, hogy erről a társadalom tudna beszélni.

És vajon mennyire csorbítja az önök emberi méltóságát vagy éppen a társadalom méltóságát? Azért szeretnék feltenni önöknek egy kérdést: vajon a Táncsics Alapítványba honnan lapátolták be a pénzeket, hogy most milliókat tudnak osztogatni különböző újságoknak és egyebeknek? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Mégis, mi köze hozzá?) Bocsánat, nekünk is van alapítványunk! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Az elnök csenget.) Egy '56-os alapítványunk van. (Egy hang az MSZP padsoraiból: És?) Erre egyetlen fillér állami támogatás nem érkezett. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szegény!) De mi nem tudunk úgy osztogatni, ahogy önök a Táncsics Alapítványból. (Egy hang az MSZP padsoraiból: Jaj!) Honnan, kinek a pénzéből lapátolták azt oda be? Még egyetlenegyszer nem vizsgálta a Számvevőszék. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez nem igaz!) Felteszem a kérdést.

Tehát ha az önök zsebeit sértik, akkor itt nagy baj van ebben az országban, de önöket soha nem érdekelte, hogy hány ember nem tud magának egy falat kenyérre valót sem venni. Talán ez sokkal jobban csorbítja az emberi méltóságot, mint hogy maguknak a 100 százalékból 98-at vissza kell fizetni abba az állami kasszába, amit önök pénz nélkül hagytak ott (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), amiben egy fillért nem találtak. A jelenlegi kormány pengeélen táncol, hogy valahogy az országot helyzetbe tudja hozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Tóbiás József: Nagy tapsot!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak.

Öné a szó.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mindig nagy tisztelettel hallgatom Wittner Máriát, és tudom azt, hogy mennyi mindenben igaza van, amit elmond; és hogy '56-os, máig nem orvosolt sérelmek, és hogy ezt kikkel szemben kell képviselni, ezzel is egyetértek.

De most egy kicsit félreértésben van. Tudniillik az, hogy a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ időszakában adott esetben elfogadhatatlan mértékű végkielégítések történtek, és hogy az elkövetkező három évben ezt nem lehet majd tőlük visszavenni, ennek az az oka, hogy önök nem fogják támogatni az LMP javaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Tóbiás József, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Értem a felhördülésüket. Higgyék el, hogy rengeteg ember ugyanígy felhördült, amikor önök benyújtották ezt a javaslatot. Úgyhogy kicsi toleranciát kérnénk szépen azoknak (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) a köztisztviselőknek a kapcsán, akiket egyszer már megaláztak az elmúlt évben, ebben az évben. Talán még megér 3 percet, ami még van a Magyar Szocialista Párt frakciójának időkeretéből, hogy elmondjuk az álláspontunkat.

Szóval, az a kérdés, hogy ez kikről szól. Ugyanazt a vitát látjuk, mint ami az elmúlt egy évben történt, hogy nem értjük egymást. Pedig nagyon kár, merthogy lenne megoldás. Tehát nem az a kérdés, hogy most politikailag ne lennénk eltökéltek abban, hogy mindazt, ami 2010 előtt történt a pofátlan végkielégítések tekintetében, azt ne orvosoljuk. Nincs ma olyan képviselő, aki ebben a vitában ne úgy szólalt volna föl, hogy ezt szeretné rendezni. Eddig tehát rendben vagyunk. Hogyha ilyen szervezetfejlesztési rendezvényen lennénk, akkor azt mondanám, hogy itt a közös minimumplatform megvan, akkor lépjünk a következő szintre. Nem feltételezem ezt, ennél azért a politika, azt gondolom, úgymond sokkal izgalmasabb és érdekesebb feladat, de az már világosan látszik, hogy a megoldásban és annak a politikai kommunikációjában merőben eltérő az álláspontunk.

Mi nem állítunk mást ma, azt kell mondjam, minden ellenzéki frakció a saját maga módosító indítványa mentén vagy általában véve, mintsem hogy szeretné ezt a kérdést megoldani. Ezt pedig egyféleképpen lehet, hiszen az Alkotmánybíróság már kétszer megmondta önöknek, hogy erre nincs út, amerre akarnak menni, és lám, úgy érzem, mint hogyha a magyar igazságot szeretnék, hogy három a magyar igazság. Ebben önöknek igaza van. Egy probléma van, hogy ebből az első kettő is igaz, és a harmadik is igaz. De önök kétszer nem találták el ezt az igazságot, most újra próbálkoznak.

Semmi mást nem kértünk, mint hogy azt a célt, amit valójában szeretnénk mindannyian elérni, azt ne ezzel az eszközzel válasszák. Ne akarjanak újra alkotmányellenes törvényt elfogadni! Ne csináljanak ebből precedenst! Teremtettek már épp eleget.

Ha úgy tetszik, mentsék meg a frakcióvezetőjüket, akit éppen ma választottak újra, hogy az általa benyújtott (Zaj, derültség és közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) javaslatot fogadják el. Igen, azt kell mondjam, hogy meg kell menteni ma a frakcióvezetőjüket attól a módosítótól, amely éppen alkotmányellenessé teszi a frakcióvezető által benyújtott javaslatot.

Nem kérek mást önöktől, mint azt, hogy mindazon emberekkel, akiket már 2010 májusától indoklás nélkül kirúgtak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), megalázták őket egyszer, ne tegyék azt, hogy most jogbizonytalanságban tartva őket, a következő két hétre elfogadnak egy olyan jogszabályt, amely lehetetlenné teszi a védekezésüket. Önök a védelem jogát veszik el tőlük.

(19.20)

Legalább azt adják meg nekik!

Azt kérem, hogy ha van önökben mersz, ha hisznek az igazukban, akkor tegyék meg, hogy a bizonyítás jogát megadják az egyéneknek, hogy ők maguk vívhassák meg a független magyar bíróságon az igazságukat, és amikor nyerni fognak, akkor majd önöknek kell ezzel számot vetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid leszek.

Miután sokadszor hangzik el a javaslat alkotmányellenességére való utalás, javaslom a vitában részt vevő képviselőtársaimnak, hogy legalább az általuk igen gyakran hivatkozott alkotmánybírósági határozatot legyenek szívesek elolvasni. Ha annak a legvégére is eljutottak volna, akkor látnák, hogy az utolsó előtti mondat úgy szól, hogy "A 2010-es adóévre a ... - törvény - szövegrészének hatályvesztéséig már megfizetett különadóról, a különadónak a 2010-es adóévre való fenntartásáról a törvényhozó rendelkezhet." Tehát az Alkotmánybíróság szabad kezet adott a 2010-es évre vonatkozóan.

Az pedig, hogy az ezt megelőző évekre visszamenőlegesen a jó erkölcs kategóriáját az LMP javaslata szerint visszamenőleges hatállyal állapítsuk meg, ugyanúgy alkotmányellenes lenne, mint ahogyan a korábbi törvény annak bizonyult. Tehát vagy a kereteket kell szűkíteni - ezt önök ellenezték -, vagy pedig ezen keretek között ez az egyetlen alkotmányos megoldás.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lázár János frakcióvezető úr, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Megadom a szót.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tóbiás József képviselőtársam tiszteletreméltóan küzdött a mai nap folyamán, de nálunk választani szokták a frakcióvezetőket (Tóbiás József közbeszól.) és nem kinevezni, így aztán fölhívom a figyelmét (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.), hogy nálunk még nem volt frakcióvezető-választás. (Az elnök csenget.) Ez a különbség az MSZP és a Fidesz között, hogy mi egy demokratikus mozgalom vagyunk az MSZP-vel szemben. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik (Az elnök csenget.), akkor röviden részben kiegészíteném, ami eddig elhangzott, részben pedig az eddigi fölvetésekre szeretnék reagálni a hozzászólásomban, valóban nem visszaélve a türelmükkel, mert azt gondolom, hogy nagyon sok érv elhangzott már a vitában.

Először is Tóbiás képviselőtársam és a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőinek az igyekezetét nagyon nagyra értékeljük mindannyian, akár az előterjesztők, akár a többségi koalícióba tartozó képviselők. Azt különösképpen nagyra értékelem Tóbiás képviselőtársamtól, hogy elhangzott az a mondat, hogy lenne megoldás. Az az érdekes, hogy ez nem jutott eszébe önnek nyolc éven keresztül, hogy lenne valamiféle megoldás, ami nagyon szomorú dolog, de ezt a beismerő vallomással fölérő mondatot nagyra értékelem minden képviselőtársam nevében, mert ez az önkritikának az egyik megnyilvánulása reményeim szerint. Ugyanis, még mielőtt továbblépnénk, tisztázzuk, hogy önök szabadították az országra azt a gyakorlatot, amely ezeknek a végkielégítéseknek (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) a korlátlan lehetőségét biztosította.

Ön azt mondta, képviselőtársam, a fölszólalásának a végén, hogy miért nem engedjük azt, hogy bíróság előtt mindenki megvédhesse a maga igazát. Látja, képviselő úr, itt cáfoljuk most mindazt, amit önök mondtak, és ön is cáfolja, hiszen Szász Károly megvédte magát a bíróság előtt, bírósági jogerős ítélet alapján vette fel azt a pénzt, amit neki az állam kiutalt, és Baranyai Lászlóra is ugyanez igaz, képviselő úr, ezért az önök hivatkozása nagymértékben sántít (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.), azon a morális alapon is, hogy ezt a problémát önök szabadították az országra.

Nagyra értékelem, hogy most meg akarják oldani (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Százmillió fölött nem pofátlan.), miután mi megoldjuk, de jó lett volna, ha nyolc éven keresztül nem tették volna lehetővé önök, akik a szocialista frakcióban ültek nyolc éven keresztül, hogy ilyen végkielégítéseket fölvegyenek. Mert ha önök nem adtak volna végkielégítést, akkor nem lenne most a parlamentben erről vita, de önök lehetővé tették a végkielégítést, ezért van ez a parlamenti vita. Először bocsánatot kellene talán ezekért a végkielégítésekért önöknek kérni (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.), mielőtt azokat kritizálják, akik próbálják megoldani ezt a helyzetet, alkotmányos keretek között ráadásul. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Ami pedig az alkotmányos kereteket illeti (Az elnök csenget.), azt is nagyra értékelem az ellenzék képviselőiben, hogy tulajdonképpen az előbbi több mint egy órában beismerték, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörével kapcsolatban minden korábbi aggályuk az alkotmánybírósági hatásköri módosítást illetően alaptalan volt, hiszen a mi alkotmánybírósági hatásköri módosításunk eredménye a mostani alkotmánybírósági döntés, hiszen e módosításból vezette le az Alkotmánybíróság azt a sérelmet, illetve azt a megsemmisítő határozatot, ami megszületett. Tehát az önök fölvetése logikailag sem állja meg a helyét, hiszen a Fidesz alkotmánybírósági hatáskör-módosítása nem zárja ki Magyarországon a jogvédelmet, mint ahogy ezt ezen alkotmánybírósági döntés is feketén-fehéren bizonyítja.

Az persze nagyon jó kérdés lehet, hogy az emberi méltósághoz mi tartozik hozzá, és ki védi azoknak az emberi méltóságát, akik kifizették ezt a végkielégítést, a magyar adófizetők emberi méltóságát ki védi meg egyszer. Ezt szívesen föltennénk az alkotmánybíróknak is, ha erre lenne lehetőség, de sajnos nincs. Azt nagyra értékeljük és tiszteletben tartjuk, hogy az emberi méltóságot megvédte az Alkotmánybíróság azoknak az esetében, akik ezt a pénzt fölvették, a mi álláspontunk szerint jogtalanul, visszaélve a közbizalommal. Sajnos az emberi méltóságot nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság azok esetében, akik magyar adófizetőként ezeket a forintokat kifizették.

Az is egy vita tárgya lehetne, és ezzel nem tudok egyetérteni, amit több képviselőtársam megfogalmazott, hogy vajon akik a közszférában tevékenykedtek, azoknak az ország jelenlegi gazdasági helyzetében kifizethető-e 10-20-30-40-50 millió forintos végkielégítés, fölmentési díj vagy szabadságmegváltás. Fölteszem azt a kérdést, hogy hány olyan ember él ebben az országban, aki életében nem látott még három és fél millió forintot egyben, és soha nem kapott ennyit. Hány olyan ember él? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.) Önökkel ellentétben nekem vannak ilyen választóim, akik ráadásul meg is választanak, önökkel ellentétben. Ez a különbség talán. És ez hat alkalommal megtörtént, csak úgy zárójelben jegyzem meg, a jegyzőkönyv kedvéért.

Azt gondolom, nagyon sokan vannak ebben az országban, akik azt is aránytalannak tartják, hogy a közszférában tevékenykedők 5-10-15-20 millió forintos végkielégítéseket, szabadságmegváltást vagy felmentési pénzt vegyenek föl. Nem tartom ördögtől valónak azt, ha az ország gazdasági helyzetében ezeket a pénzeket korlátozzuk, főleg olyanok esetében egyébként, akik kormányzati tisztségviselőként hozzájárultak ehhez a gazdasági helyzethez, mert magas beosztású kormánytisztviselők voltak. Szerintem ez nem ördögtől való dolog; kár, hogy egyébként az Alkotmánybíróság ezt a szempontot nem vette figyelembe.

Még valamire felhívnám a figyelmüket. Nagyra értékelem azt, hogy az Alkotmánybíróság döntését önök most mint a jog vívmányát lebegtetik, no de hát a visszaható hatályban, ha van sara a parlamentnek, mindannyiunknak van némi sarunk, tekintettel arra, hogy a visszaható hatály ötletében, tisztelt képviselőtársaim, a parlamenti jegyzőkönyvek szerint a következők hangzottak el. A Magyar Szocialista Párt képviselője, Tóbiás úr még most is azt mondta, néhány perccel ezelőtt, hogy a visszaható hatály akkor lenne igazságos, és az egész rendszer akkor lett volna igazságos, ha 2002-ig visszanyúltunk volna. A Szocialista Párt javaslatot tett a vitában arra, hogy 2002-től adóztassuk meg az összes végkielégítést. A Jobbik javaslatot tett az ötéves visszamenőleges hatályra, ezt fogadta el a Fidesz egyébként, mert a Fidesz első javaslatában ez nem volt benne, az öt év egy módosító indítvány eredménye volt. Önök pedig, az LMP, most is a hároméves visszaható hatályhoz ragaszkodnak. Az Alkotmánybíróság egyértelműen fogalmaz: minden visszaható hatály, leegyszerűsítve - és valószínűleg ez nem fogja az ön, Schiffer képviselőtársam, ügyvédi, igényes, jogi nyelvezetét megközelíteni, de leegyszerűsítve - az Alkotmánybíróság örökre nemet mondott a visszaható hatályra. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Ezt mi, tudomásul véve az önök elképzelését, értékelve annak a megoldásnak az igényességét, amit önök előterjesztettek, nem tudjuk figyelembe venni, mert az a meggyőződésünk, hogy önöknek alkotmányellenes az előterjesztésük, tekintettel arra, hogy hároméves visszamenő hatállyal dolgozik.

És, ne haragudjon, azt, hogy a jó erkölcsbe mi ütközik, nem gondolnám - ez már szintén a jogérzékkel van összefüggésben, ha ennyire belemegyünk -, hogy utólag meg lehet azt határozni, hogy a szerződéskötés pillanatában mi minősült jó erkölcsbe ütközésnek vagy mi nem, vagy ami most jó erkölcsbe ütközik, az három vagy öt évvel ezelőtt jó erkölcsbe ütközött-e. Ezzel is óvatosnak kellene lennünk. Még egyszer mondom, az önök előterjesztésének igényességét nem vitatom, csak az a meggyőződésem, hogy ez is alkotmányellenes lenne.

Mint ahogy van egy másik problémánk is - én nem vitatom el ennek az előterjesztésnek a nehézségét -, ez pedig az, hogy amennyiben kibővítjük azt a kört az elmúlt néhány hét sajtó- és társadalmi polémiája alapján, akikre ez a rendkívüli adó vonatkozik, például parlamenti képviselők vagy bizonyos választott közjogi tisztségviselők, helyi közjogi tisztségviselők, ez vajon alkotmányellenes lesz-e. Ugyanis mit mondott az Alkotmánybíróság? Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy visszamenőleges hatállyal a 98 százalékos különadó nem vethető ki. De az Alkotmánybíróság azt is mondta, hogy a 2010-es adóévre az eredetileg a jogszabály hatáskörébe tartozó személyek tekintetében, a személyi kör tekintetében a 98 százalékos adó alkalmazható. Mi semmi mást nem tettünk a javaslatunkkal, mint az Alkotmánybíróság döntését a törvényhozás keretei között érvényesítjük a mai nappal. Az Alkotmánybíróság döntésében, ahogy Gulyás képviselőtársam világosan levezette, feketén-fehéren benne van, hogy 2010-re a jogalkotó által megcélzott alanyi körre alkotmányosan kivethető a 98 százalék.

(19.30)

Nem látom okát, hogy ettől eltérjünk. Eltérhetünk tágabb értelemben, hogy vajon a parlamenti képviselők 2010-es végkielégítésére ez vonatkozik-e, vajon a helyhatósági választások alkalmával alkalmazott szabadságmegváltás-végkielégítések tekintetében ez alkalmazható-e. Nekünk az a politikai meggyőződésünk - ezért adta be Rogán képviselőtársam ma délután ezt a módosító indítványt -, hogy meg kell próbálni ennek az alkalmazását, tudva azt, hogy erről ebben a frakcióban és valószínűleg a jogászok között is nagy vita folyik, hiszen az Alkotmánybíróság döntése alapján könnyen lehet, hogy ez a kísérlet nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját. De a törvényhozónak, a Fidesz-frakciónak, a javaslattevőnek világossá kell tennie az álláspontját, hogy mi a parlamenti képviselőkre is ugyanezeket a szabályokat kívánjuk alkalmazni. Ez volt a célunk, amikor ezt az előterjesztést megtettük, és ehhez kérjük mindannyiuk, legalábbis a többség támogatását.

Engedjék meg, hogy annyit még hozzátegyek: elismerem azt, hogy az Alkotmánybíróság kritikája több esetben is megállja a helyét, önök viszont értékeljék azt a szándékot, hogy mi ezt a végkielégítési rendszert egyszer s mindenkorra lezártuk, még akkor is, ha nagyon sokan vannak olyanok, akik most kormányzati tisztséget kaptak vagy állami funkciót töltenek be, és nekik ebben a tudatban kellett ezt a munkát elvállalniuk. Nagyon sokan vannak közöttük olyanok, akik a piaci szektorból más bérezési viszonyok mellett jönnek be az állami szolgálatba, vállalva ezeket a bérezési viszonyokat és következményeket, még akkor is, ha ez jó néhány olyan ismerősünket, barátunkat érint, akik korábban nem tartoztak a jogszabály hatálya alá. De azt gondolom, hogy a mai társadalmi viszonyok között egyértelmű üzenetet kell küldenie az Országgyűlésnek, hogy az alkotmányosság keretei között recsegve-ropogva ugyan, de megpróbálja érvényesíteni legalább 2010 tekintetében ezt a jogszabályt.

Az egy más kérdés, hogy mi azt fogjuk kezdeményezni a kormánynál és minden önkormányzatnál, hogy minden esetben próbálják meg visszaszerezni az ön által is már idézett lehetőségekre hivatkozással ezeket a kifizetéseket polgári peres eljárás keretében. És azt fogjuk kérni minden közéleti szereplőtől, aki eddig befizette ezt az adót, és aki politikai mandátum alapján került igazgatóságba vagy felügyelőbizottságba, hogy ne kérje vissza az APEH-től ezt a pénzt, ha pedig visszakéri, akkor közcélra ajánlja fel, mert úgy gondolom, hogy ez felel meg a társadalom igazságérzetének. Mi a társadalom igazságérzete szempontjából kérjük az önök támogatását, nem vitatva azt, hogy az álláspontunk és a megvalósítási szándékunk több esetben nem állta ki az alkotmányosság próbáját. De kérem, vegyék önök is komolyan, hogy az önök javaslatai a visszamenőleges hatályra nem állták ki az alkotmányosság próbáját.

Az Alkotmánybíróság mindannyiunkról állított ki bizonyítványt, és az Alkotmánybíróság döntésének szó szerinti átültetése történik, nem kevesebb és nem több. Ezért kérem a támogatásukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót frakcióvezető úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha Lázár képviselőtársam azt kérdezi, hogy sérti-e az emberek igazságérzetét az, hogy ma, illetve az elmúlt években a közszférából haza lehetett vinni 5-10-20-50 millió forintos pénzeket, végkielégítéseket, akkor a válaszom természetesen igen. A kérdésem az, hogy önök az elmúlt 11 hónapban beterjesztették-e azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a közszféra különböző szegmenseiben megtiltják, elejét veszik annak, hogy ilyen összegű végkielégítéseket és egyéb juttatásokat ki lehet fizetni. (Taps az LMP soraiban.) Hol vannak ezek a törvénymódosítások, Lázár képviselőtársam? (Gulyás Gergely: Be van terjesztve a jövőre nézve.) Jövőre nézve! No, ez a pofátlanság, hogy a jövőre nézve beterjesztik ezeket a törvényeket, de már külön adóztatnak, és ezzel érvelnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor azt veti fel Gulyás képviselőtársam, hogy mi azzal érvelünk, hogy az önök által beterjesztett törvényjavaslat elbukik az Alkotmánybíróságon, akkor szeretném tisztázni: én egy percig sem állítottam azt, hogy elbukna az Alkotmánybíróságon az, amit önök itt el kívánnak fogadni.

Nem vagyok biztos benne, hogy így lesz, de jó esély van arra, hogy ki fogja állni az alkotmánybírósági próbát. Ennek egyetlen oka van, az a hatáskörcsonkítás, amit önök novemberben elkövettek. Ha az Alkotmánybíróságnak lenne lehetősége a jogbiztonság, a tulajdonjog védelmére vonatkozó rendelkezéseket is vizsgálni, akkor ez a mostani törvénymódosítás sem állná ki az alkotmánybírósági próbát.

Szeretnék arra reagálni, amit Gulyás és Lázár képviselőtársaim azzal kapcsolatban elmondtak, hogy a mi javaslatunk is alkotmányellenes lenne. Először is, Lázár képviselőtársam, ön át kívánja terhelni a felelősséget az ellenzéki pártokra. Ezt rosszul teszi. Mi már júliusban is világossá tettük, hogy önmagában a különadó eszközét vetjük el. Mélységesen nagy különbség van alkotmányossági szempontból, hogy egy adófajtát kíván valaki visszamenőlegesen alkalmazni, vagy pedig egy egyébként már létező jogelvet kíván megnyitni a munkajogi jogviszonyok előtt. Arról van szó, Lázár képviselőtársam, hogy az a visszamenőlegesség, ami az LMP javaslatában benne van, és visszaköszön a nyári időszakból, egy eljárásjogi elévülés. Ráadásul amikor önök bevezetnek egy önálló adófajtát, akkor arról van szó, hogy amikor a honpolgár megtervezi az életpályáját, és felveszi a busás összeget, akkor nem kalkulálhatott azzal, hogy lesz ez a 98 százalékos adó. Amire viszont mi megnyitjuk ezt az eljárási elévülést, az a jó erkölcs zsinórmértéke. Ez nem pusztán egy polgári jogi kategória, a munkaügyi bíróságok ma is a jó erkölcs zsinórmértékével operálnak. Tehát annak, aki tisztességtelenül felvett nagy összegeket egyedi döntések alapján, kalkulálnia kellett ezzel. Annál is inkább kalkulálnia kellett, mert az a kör, akire a mi törvényjavaslatunk céloz, sok esetben a büntetőjog határát is sérti. Azt is el lehet mondani, hogy kizárólag abban a körben, amelyre az LMP javaslata céloz, tulajdonképpen elég lenne a megfelelő büntetőeljárásokat megindítani és a polgári jogi igényt érvényesíteni.

Lázár képviselőtársam ott téved, hogy egyrészt különbség van aközött, hogy egy anyagi jogi vagy egy eljárási elévülésről beszélünk-e, másrészt mi nem egy teljesen új jogintézményt hozunk be, amivel a honpolgár nem kalkulálhatott. Ha ilyet hoznánk be, az valóban sértené az emberi méltóságot. Mi egy olyan jogelv előtt akarjuk kitisztítani a jogi utat, amely jogelvvel számolni kellett már az elmúlt években is. Vagy ha nagyon patetikusan akarok fogalmazni, számolni kellett évezredek óta, hiszen a jó erkölcs zsinórmértéke már a római jogban is ismert volt, de ha valaki megnézi a polgári jogi vagy a munkajogi döntvénytárakat, azt látja, hogy ezt a zsinórmértéket évtizedek óta alkalmazzák.

Éppen ezért az általunk javasolt megoldás nem alkotmányellenes, önök viszont kizárólag azért mentesülhetnek a további alkotmányellenesség vádja alól, mert tettek arról, hogy az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot és a szerzett jogok védelmét ne vizsgálhassa ilyen jellegű törvények esetén.

Arról van szó, hogy ha önök túl tágnak találják az alkotmányossági határokat, akkor addig feszegetik azokat, amíg kényelmesen ki nem elégíthetik köztük a hatalmi étvágyukat.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gyüre Csaba, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy Lázár János éppen most ment ki, amikor megszólított bennünket, valamennyiünket, és amikor a válaszadásra lenne lehetőség, akkor kimegy. Pont azzal akartam kezdeni a mondanivalómat: egyszerűen nem értem, hogy Lázár János miért védi azokat, akik 2010 előtt vették fel a kiugróan magas juttatásaikat, a több tíz- vagy több száz milliós végkielégítésüket. Mert abból a logikából, amit ő az imént elmondott, pont az következik, mintha ő akarná védeni azokat, akik 2005 és 2010 között vették fel a nagy összegeket. Ő is jogi egyetemet végzett, így tudnia kell, hogy amire hivatkozott, az szándékos megtévesztés. Minden olyan képviselőtársam, aki elvégezte a jogi egyetemet, tudja, hogy az Alkotmánybíróság döntése egy adójogi jogszabályra vonatkozik, arra, hogy egy adóügyben az adót nem lehet visszamenőlegesen kiszabni. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Schiffer András képviselőtársam pedig egy teljesen más jogintézményre, a megtámadhatóságra és a semmisségre hivatkozik. Aki elvégezte az egyetemet, az tudja, hogy ha egy szerződés jogszabályba ütközik, az semmis, és ha jogszabályba ütközik, akkor adott esetben határidő nélkül is lehet rá hivatkozni. Tehát egy teljesen más jogintézményről van szó. Biztos, hogy meg lehet téveszteni azokat az embereket, azokat a választópolgárokat egy nagyon szép beszéddel, egy nagyon szép szónoklattal, akik nem végezték el a jogi egyetemet, azonban látni kell, hogy ez bizony megtévesztés, hiszen ha ebben az esetben nem azt mondom, hogy erős csúsztatás volt az, amit elmondott, akkor nagyon enyhe kifejezést használok az ő beszédére.

(19.40)

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, mert azt mondták, azt mondta Lázár János frakcióvezető úr, hogy amennyiben az LMP javaslata fog érvényesülni, akkor bizony a 2010. évre megcsorbítjuk a költségvetést. Akkor én azt mondanám, hogy minden törvényjavaslatban lehetnek jó elemek, meg minden törvényjavaslatban lehetnek rossz elemek. Nem kell, nem kötelező az, hogy ma elfogadjuk, akár a kettőt is lehetne ötvözni, és kivenni belőle azt, ami a 2010. évre vonatkozik, és a Fidesz-KDNP javaslatából kitűnő és az adójogi jogszabályokat módosítja, és átvenni az LMP javaslatából azokat a jogszabályi részeket, amelyek pedig lehetővé teszik azt, hogy visszamenőlegesen 2009, 2008, 2007 vonatkozásában is lehessen érvényesíteni ezt az igényt, akár erre is lenne lehetőség.

Ezt nem erőből kell megoldani, és nem abból, hogy az ellenzéket a kétharmaddal ledaráljuk, hanem azt kell nézni, hogy hogyan lesz legjobb ennek a nemzetnek. És azt gondolom, lehet, hogy elhamarkodott lenne, ha most döntést hoznánk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki a vitában hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra 8-8 perces időkeretben. (Jelzésre:) Elsőként megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Talán annyi tisztelete a parlamentáris játékszabályoknak még van önöknél is, hogy egy vitát rendesen végighallgatunk, adott esetben a vitatkozó felek itt maradnak a patkóban, és válaszolnak.

Tisztelt Országgyűlés! Először is azt szeretném összefoglalni, hogy ez a javaslat, amit beterjesztettünk, miről szól. Az LMP javaslata egyrészt azokra céloz, és itt egy fontos különbség van az önök által július óta előterjesztett törvényjavaslatok és a mi törvényjavaslatunk között, azokra céloz, akik egyedi döntések alapján, tehát egyedi megállapodások és egyedi diszkrecionális döntések alapján húztak ki jó erkölcsbe ütköző módon magas végkielégítéseket és egyéb jövedelmeket költségvetési szervektől, köztulajdonban álló cégektől.

Mi azt mondjuk, hogy minden olyan esetben, amikor a közszférában a törvényben megállapított mértéknél magasabb összegű kifizetés történt, indítsa meg, ráadásul itt is határidőt szabunk, 30, illetve 60 napon belül a kifizetőhely - illetve ez a jog megilleti az ügyészt is - indítsa meg a pert, és ilyen esetekben forduljon meg a bizonyítási teher, és az, akinek ezt a magas összeget juttatták, őt terheli a bizonyítás, hogy az eset összes körülményére tekintettel ez a juttatás mégsem ütközik a jó erkölcsbe. Lehet ilyen, hiszen elvileg egy állami cég is vásárolhat úgymond egy menedzsert a piacról, az eset összes körülményét mérlegelve kiderülhet az, hogy ott, abban a konkrét szituációban a magas kifizetés mégsem volt jó erkölcsbe ütköző.

Önök már júliusban azt az elbeszélést választották, hogy megpróbálják az egész koncepciójukat betolni a BKV-ügy mögé. Nemcsak most, a legutóbbi második alkotmánybírósági pofon után nagyon átlátszó ez a hivatkozás, hiszen az Alkotmánybíróság határozata után önöknek ezzel a koncepcióval nincsen lehetőségük arra, hogy a BKV-s végkielégítéseket visszaszerezzék, hanem emlékezzünk vissza, az eredeti Lázár-javaslat alapján is a BKV-s vezetők szabad elvonulást kaptak. Önök úgy bújtak a BKV-botrány mögé, hogy az önök eredeti javaslata és a mai javaslata egyaránt szabad elvonulást hagyott, illetve hagy a BKV-s vezetőknek. (Jelzésre:) De így van, államtitkár úr.

A mi javaslatunk alapján lehetőség van arra, hogy a munkajogi elévülési időn belül a nagy, jó erkölcsbe ütköző kifizetéseket visszaszerezzük. Eljárásjogi elévülésről van szó, és egy olyan jogelvnek az érvényesítéséről van szó, amivel az állampolgárnak számolnia kellett akkor, amikor fölnyalta ezeket a magas összegeket. Magyarul, ilyen esetben az emberi méltóság sérelme nem foroghat fenn.

Az igazi kérdésem az, hogy valójában mi az önök makacs ragaszkodása mögötti valódi cél? Egyrészt a presztízsszempontokat értem. De a presztízsszempontokat talán két alkotmánybírósági kudarc után át lehetne értékelni. Még egy dologra tudok gondolni. Az, hogy önök alamuszi módon összecsúsztatják azokat, akik akár a Nemzeti Vagyonkezelőnél, mint Szilvásy György, akár a BKV humánpolitikai igazgatóságán valóban jó erkölcsbe ütköző módon nyaltak föl magas összegű kifizetéseket, azokkal a tisztes honpolgárokkal, akik köztisztviselőként kaptak, megszolgáltan, a törvény alapján pénzeket, egész egyszerűen egy világos üzenetet akarnak küldeni mindenkinek ebben az országban, hogy Magyarországon mindenki az önök kezében van, senki nem lehet abban biztos, hogy a törvényesen megkeresett jövedelmeit nem fogja a nemzeti együttműködés kormánya bármikor visszakövetelni.

Ez egy világos hadüzenet a tisztességes állampolgároknak, hiszen akkor, ha önök komolyan gondolkodnának a polgári Magyarországról, akkor önök komolyan vennék a jogbiztonság elvét, komolyan vennék azt, hogy a lezárt jogviszonyokat nem lehet újra megnyitni, komolyan vennék a szerzett jogok védelmét. Önök viszont ezeket nem veszik komolyan. Önök nem vesznek semmi olyan megoldást komolyan, ami nem a nyers erőt érvényesíti. Önök azért utasítják el azt a megoldást, hogy bírói úton szerezzük vissza ezeket a pénzeket, jóllehet fölkínáltuk az alternatívát, hogy a bírói út ne húzódjon el, fél év, egy év alatt végig lehetne járni, nos, önök ezt kizárólag azért vetik el, mert a bíróságok - ma még legalábbis - Magyarországon függetlenek. Éppen ezért önök nem bíznak senkiben és semmiben, ami önöktől független. Önök abban bíznak, ami itt van az ujjuk alatt, amit itt meg lehet nyomni. (Mutatja.) Az önök számára csak az a biztos, amit itt egy gombnyomással el tudnak intézni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném óvni önöket attól, hogy itt, ebben a Házban az Alkotmánybíróságnak a munkáját az ország érdekével bárki összevesse. Ezt az álláspontunkat fejtettük ki akkor is, amikor bírói ítéletekről nyilvánítottak itt önök egy országgyűlési határozatban véleményt több esetben. Ezt az álláspontunkat hangoztattuk akkor is, amikor másik ellenzéki párt az ügyészség döntésével kapcsolatban emlegetett politikai motivációkat.

Azt gondoljuk, hogy a Magyar Országgyűlésnek, az alkotmányozó többségnek tudatában kell lennie annak, hogy a parlament hatalma sem korlátlan. A parlament hatalmát is korlátozza az Alkotmánybíróság, korlátozza a független igazságszolgáltatás. Minden parlamenti képviselőnek, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti képviselő, tartózkodnia kell attól, hogy politikai motivációkkal illesse az igazságszolgáltatás szerveit, és tartózkodnia kell attól, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit úgymond az ország érdekeire hivatkozva kritizálja. Ha önök komolyan veszik az alkotmányosságot, ha komolyan veszik azt, hogy egy alkotmányos demokráciában a parlament hatalma nem korlátlan, akkor egy olyan megoldást választanak, ami lehet, hogy kicsit bonyolultabb, lehet, hogy nem pusztán az önök egyszerű gombnyomásától függ a végrehajtása, de talán megerősíti a jogbiztonságot ebben az országban. Ha önök egy olyan polgári Magyarországban gondolkodnak, ahol az állampolgárok, a gazdasági szereplők egyaránt biztonságban tudhatják a vagyonukat, akkor nem nyúlnak hozzá olyan jövedelmekhez, olyan szerzett jogokhoz, amelyeket törvény alapján szereztek meg magyar állampolgárok.

Szeretném még egyszer visszautasítani azt a csúsztatást, amit itt Szijjártó képviselőtársam elkövetett. Mi azokra célzunk, akik nem törvény alapján nyaltak föl magas összegű kifizetéseket. Mi világosan kettéválasztjuk azokat, akik különböző sundám-bundám menedzseri szerződések, egyedi igazgatósági döntések alapján vettek föl magas összegeket azoktól, akik a törvény szavában bíztak. Mi egy olyan Magyarországot szeretnénk, ahol a törvény szavára lehet építeni, ahol a törvény szavát a törvény alkotói is tiszteletben tartják.

Éppen ezért én arra szeretném kérni önöket, hogy támogassák ezt a megoldási javaslatot, és szeretném önöket végezetül megóvni egy csalódástól. Szijjártó Péter arra is hivatkozott, hogy majd az új alaptörvény megvéd minket az ilyen ügyektől, mint például az BKV-ügy vagy Szilvásy György magas végkielégítése. Van egy rossz hírem az önök számára. Önök valóban egy sajátos BKV-klauzulát a hatályos alaptörvénybe tavaly nyáron beletettek. Ezt kihagyták az elfogadott alaptörvényből. A jelen alaptörvény nem véd meg bennünket ezektől az ügyektől. Ezektől az ügyektől egyedül a jogbiztonság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az alkotmányosság, a törvénytisztelő kormányzás véd meg.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy az előterjesztők részéről Lázár János frakcióvezető úr már részletesen reagált a vitában a véleményünkre, csak arra szeretném ismételten felhívni képviselőtársaim figyelmét, ha egy olyan utat szeretnének választani, amely megfelel a társadalom igazságérzetének és egyben összhangban van az Alkotmánybíróság döntésével, akkor ezt az előterjesztést támogatniuk kell.

(19.50)

Tóbiás József képviselő úr beszélt arról, hogy sokan felhördültek, amikor ez az indítvány idekerült a Ház elé. Megértem, hogy az MSZP-ből nagyon sokan felhördültek, hogy fizetni kell, de igenis fizetni kell, és ennek a módját próbálja meg ez a mostani módosító javaslat szabályozni. Ha önök ezt elfogadják, akkor megfelelnek annak az igazságérzetnek, amit az emberek elvárnak tőlünk.

Az LMP indítványa - már szó volt róla - visszamenőlegesen kívánja a jó erkölcs kategóriáját rendezni. Ilyen úton nem haladhatunk. Az egyetlen jó út az általunk benyújtott javaslat, ezért kérem, hogy támogassák az indítványt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes és összevont vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként a T/3093. számú előterjesztésről döntünk. Felhívom figyelmüket, hogy amennyiben az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot elfogadja, úgy a T/3091. számú előterjesztésről már nem határozunk. Arra figyelemmel, hogy a T/3093. számú előterjesztés 2. §-ában foglalt rendelkezések elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges, a zárószavazásra két részletben kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Schiffer András által előterjesztett T/3093. számú törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit 75 igen szavazattal, 235 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3093. számú törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit 74 igen szavazattal, 234 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Most a T/3091. számú előterjesztéshez benyújtott módosító javaslatokról, majd a törvényjavaslat egészéről határozunk. A T/3091/9. számú bizottsági ajánlás 3. és 4. pontjaiban szereplő javaslatokat az előterjesztő támogatja. Most ezekről döntünk.

Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 237 igen szavazattal, 23 nem szavazat ellenében, 52 tartózkodás mellett a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A további benyújtott indítványok egyike sem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de az MSZP kérte a szavazást a T/3091/9. számú bizottsági ajánlás 1. és 6. pontjairól, tovább a 2., valamint a 7. pontokban szereplő javaslatokról.

Az ajánlás 1. és 6. pontjában Tóbiás József az 1. §-ban a törvény 9. § (1/a) bekezdésének, valamint a 3. § módosításával azt javasolja, hogy a felmentési időre járó átlagkeresetet, illetve a nyugdíjba vonuláshoz kapcsolódó juttatásokat ne terhelje különadó.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 35 igen szavazattal, 238 nem szavazat ellenében, 39 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 2. pontjában Tóbiás József az 1. §-ban a törvény 9. § (3) bekezdését új ponttal egészíti ki, amelyben az ellenbizonyítás lehetőségét kívánja biztosítani. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 35 igen szavazattal, 237 nem szavazat ellenében, 40 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 7. pontjában Tóbiás József a hatálybalépés időpontját változtatja meg a felkészülési idő biztosításával. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 35 igen szavazattal, 239 nem szavazat ellenében, 38 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatal végéhez értünk. Most a zárószavazás következik. Az előterjesztés imént módosult szövegére figyelemmel a határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, tehát... (Közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Csenget.)

Tehát kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/3091. számú törvényjavaslatot az imént módosított szöveg szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 276 igen szavazattal, 36 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 276 igen szavazattal, 35 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!)

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása kettő perc technikai szünetet követően történik. (Rövid szünet.)

(20.00)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal történő kiegészítéséről tárgyban Muity Mihály választópolgár által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása. Az Országos Választási Bizottság elnökének tájékoztatóját és a Választási Bizottság határozatát H/2171. számon a honlapon elérhetik.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Hepp Mihály urat, az Országos Horvát Önkormányzat elnökét, aki a helyszínen kíséri figyelemmel munkánkat. (Taps.)

A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény rendelkezése és az ügyrendi bizottság állásfoglalása alapján a vitának nincs előterjesztője, így expozéra és viszonválaszra sem kerül sor.

A vita során elsőkét a kijelölt bizottság előadója ismerteti véleményét a napirend szerinti 15 perces időkeretben, majd a kormány képviselőjének felszólalása következik 10 percben. Ezt követően a képviselők élhetnek felszólalási jogukkal 15-15 perces időkeretben. A vitát követően a döntésre várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Megadom a szót Berényi László úrnak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Öné a szó.