Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bírósági eljárások időszerűségének biztosítása érdekében egyes bírói álláshelyek betöltéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Papcsák Ferenc, Vas Imre, Horváth Zsolt, Mátrai Márta, Molnár Attila, Vitányi István, Kozma Péter, Kovács Ferenc, Zsiga Marcell fideszes képviselők önálló indítványát T/4050. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Előbb az élet, aztán a jog" - ezt mondta egy nagyrabecsült tanárunk, és azt gondolom, hogy érdemes ezt megbecsülnünk, hiszen a tapasztalás, az élet tapasztalati tényezői adják azt a szükségességet, hogy a jog rendszerével leszabályozzuk a kérdéseket.

Egy picit távolabbról indulnék: 67 év telt el azóta, hogy Magyarországon szakítottunk az igazságszolgáltatási tradícióinkkal, 1944-ben történt mindez. Azóta 1990-ig, egyértelműen kijelenthetjük, hogy a politika áthatotta az igazságszolgáltatás, a törvénykezés rendszerét. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Most is!)

1989-1990 környékén születtek meg azok a normák, azok a jogi normák, amelyek biztosították, hogy az igazságszolgáltatás mint rendszer egy önálló hatalmi ágként működjön. De azt gondolom, hogy húsz év átmeneti időszak, húsz-huszonegy év átmeneti időszak után megérett az idő a változásra. Ezt érzékelték az emberek is, Magyarország polgárai éppen ezért adtak kétharmados felhatalmazást a számunkra, hogy ezeket a feladatokat elvégezzük.

Három jelentős feladat áll előttünk. Az első a gazdasági rendszernek az átalakítása és a gazdaságunknak a növekedési pályára történő állítása. Én azt gondolom, hogy ezen az úton jó úton járunk ebben a kérdésben. A másik kérdés, amit el kell hogy döntsünk, illetőleg el kell végeznünk, ez pedig az elmúlt nyolc évnek az elszámoltatása. A harmadik a közjogi és egyben az igazságszolgáltatási rendszernek az átalakítása.

A közjogi rendszerrel nem foglalkoznék, hiszen a mai napirendünk ezt nem érinti, de itt annyiban megemlíteném, hogy az Alkotmánybíróságra, a választásokkal összefüggő kérdésekre, illetőleg az országgyűlési képviselők jogállásával kapcsolatos szabályozásra gondolok. Azonban átalakul a közeljövőben a bírói szervezeti rendszer, az ügyészi hivatás szervezeti rendszere, megváltoznak majd sarkalatos törvények formájában az eljárási normák, a polgári perrendtartás, a büntetőeljárás, és megváltozik a későbbiekben, az elkövetkező években az anyagi jogi normáknak is a tartalma, így a polgári törvénykönyv, valamint a büntető törvénykönyv.

A mai napon tárgyalandó kérdés ennek az átalakításnak az egyik eleme, amely szerint a bírósági rendszer az alaptörvény 2012-es hatálybalépésével - január 1-jén lép hatályba - teljes mértékben átalakul, eszerint a bíróság legfelsőbb bírói szerve a Kúria lesz. A másik oldalról pedig hatályba lépett az alaptörvénynek, vagy 2012. január 1-jével hatályba lép a 26. cikk (2) bekezdése, amely szerint a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. A bírák jogállásáról egy külön törvény rendelkezik, eszerint 2012. január 1-jétől annak a bírónak, aki a 2012. január 1-jét megelőző időszakban betölti vagy eléri a jelenleg hatályos nyugdíjkorhatárt, a 62. életévét, a felmentési idő figyelembevételével 2012. június 30. napjával megszűnik a bírói tisztsége.

(13.50)

Aki pedig 2012. január 1., illetőleg 2012. december 31. között tölti be, annak a felmentési idejének kezdő időpontja 2012. július 1., a mandátumának, bírói tisztsége megszűnésének időpontja pedig 2012. december 31. A későbbiekben természetesen a nyugdíjkorhatár változásával, miszerint 62-ről 65 évre emelkedik a nyugdíjkorhatár, érinti majd a bírák összességét is, de az a fő attribútum, az a fő megállapítás, hogy az alaptörvénynek ez a rendelkezése 274 bírót érint, tehát 2012-ben 274 bíró vonul nyugállományba. Engedjék meg, hogy ezúton megragadjam azt a lehetősége, hogy jó egészséget kívánjak számukra, és nagyon szépen köszönjük a munkájukat. Azonban ezt a kérdést meg kell oldjuk az átmeneti szabályok rendezésével. Egy pontosítás: 2012. június 30-ával 228 bírónak, illetőleg 2012. december 31-ével pedig 46 bíró szolgálati viszonya fog megszűnni.

Mi alkottunk egy olyan törvényjavaslatot, amely szerint ezen átmeneti időszak alatt ezeket a bírói álláshelyeket be kell töltenünk. Ha a gyakorlatot ismerjük, akkor pontosan tudjuk, hogy 274 bíró nyugállományba vonulása egy munkaszervezet számára nagyon nagy, mondjuk úgy, hogy pótlási indukációt jelent. Ezek a bírák körülbelül 40 ezer darab ügyet visznek, és nyilvánvalóan a felmentési idő alatt a munkavégzés alól mentesítettek. Éppen ezért felmerült olyan igény, hogy nem lehet olyan ügy, amely ellátatlan. Ebben az időszakban is mindenképpen ítélkezni szükséges. Négy-öt hónapot venne igénybe, ameddig az álláshely tényleges betöltésére sor kerülne.

Azt gondolom, mivel egy-egy pályázati eljárás 2-3 hónapot vesz igénybe, szükséges már ebben az évben elkezdeni ezeknek a bírósági álláshelyeknek a feltöltését. Éppen ezért hoztuk a tisztelt Ház elé azt az indítványunkat, hogy a pályázat kiírója 2011. október 31-éig határozza meg, hogy mely álláshelyek betöltésére, az ítélőtáblán mely ügyszakban, illetőleg a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok illetékességi területéhez tartozó kerületi, valamint városi bíróságokon milyen ügyszakban kell a pályázatokat kiírnia. A pályázat kiírója a pályázatot 2011. november 15-éig írná ki, amennyiben a tisztelt Ház támogatja az indítványunkat. A pályázat benyújtásának határideje pedig 2011. december 15. lenne.

A Fővárosi Bíróság területére speciális normákat, illetőleg rendszerszabályokat határoztunk meg. Semmiben sem tér el a bírói jogállással összefüggő törvényben meghatározott feltételektől a nyugállományba vonulás időpontja, már többször elhangzott az ellenzék részéről, hogy ez aggályokat vet fel, hogy az általános nyugállományba vonulás időpontja 70 évben került megállapításra az alaptörvényben. Csak jelezni szeretném, hogy a bírák nyugdíjkorhatára az európai uniós tagállamokban teljes mértékben megegyezik a jelenlegi magyar szabályozással, tehát azt gondolom, hogy ezzel is megfeleltünk az elvárásnak.

A pályázati eljárás normáit a bírósági elnökök határozzák meg, tehát a politika semmilyen formában nem szólhat és nem is kíván beleszólni ebbe a kérdésbe. A pályázati elbírálásban a pályázati eljárás során továbbra is figyelemmel kell lenni a bírói értékelés során vizsgálandó kompetenciákra, mint a döntési képesség, az együttműködési képesség, az elemző gondolkodás, az előrelátás. Azt gondolom, egy fontos fordulóponthoz érkezett az igazságszolgáltatási rendszer átalakítása, ezzel a jogszabállyal is csak javítani szeretnénk a bírói szervezetek működésén. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el az indítványomat, és támogassák az előterjesztést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e (Dr. Rétvári Bence: Később.) felszólalni Rétvári Bence államtitkár. Jelzi, hogy majd később.

Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Vas Imre fideszes képviselőnek, a bizottság előadójának.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2011. szeptember 19-én tartott ülésén megtárgyalta a bírósági eljárások időszerűségének biztosítása érdekében egyes bírói álláshelyek betöltéséről szóló T/4050. számú törvényjavaslatot, és azt 21 igen szavazattal, 6 nem ellenében tárgysorozatba vette, 18 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett pedig általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság egyhangú szavazatával úgy döntött, hogy a törvényjavaslat elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Az előterjesztők nevében Papcsák képviselőtársam elmondta, hogy Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén történő hatálybalépésével a bírákra is kiterjed az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályozás. Ebből következően 2012-ben összesen 274 bíró vonul nyugdíjba, ebből 228 bíró június 30-án, míg 46 bíró december 31-én. Jelen törvényjavaslat az átmeneti szabályokkal, illetőleg a pályázati eljárások felgyorsításával összefüggő szabályokat rendezi. A törvényjavaslat célja, hogy európai módon, megfelelően, minél gyorsabban és zökkenőmentesebben történjen meg a megüresedő álláshelyek betöltése. A törvényjavaslat a megadott létszámkeretek között autonómiát biztosít a megyei bíróságok elnökeinek abban a tekintetben, hogy ők döntsék el, hogy az illetékességük alá tartozó helyi bíróságon melyik helyi bíróságra hány bírói álláshelyre ír ki pályázatot. Természetesen figyelembe kell vennie az adott bíróság munkaterhelését.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Göndör István váltja fel.)

Az előterjesztő képviselője kérdésre válaszolva elmondta, hogy a javaslat átgondolt és körültekintő törvényjavaslat. Itt ismét emlékeztetett arra, hogy az alaptörvény szerint a bírák a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár betöltésével vonulnak nyugdíjba, ez jelenleg 62 év, és a későbbiekben ez fokozatosan 65 évre módosul. Más európai uniós tagállamokban is hasonló szabályozás van a bírák nyugdíjba vonulása tekintetében. A bírói álláshelyek betöltése nem okozhat problémát, mert felvetődött a bizottsági ülésen, hogy ugyan lesz-e elég jelentkező a bírói álláshelyekre. Nem jelenthet problémát, tekintve, hogy nagyon sok olyan bírósági titkár vár bírói kinevezésre, aki egyébként megfelel a bírói kinevezés törvényben írt feltételeinek.

A törvényjavaslat kétharmados körbe tartozása tekintetében elhangzott, hogy jelen javaslat érinti a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, valamint a bírák javadalmazásáról szóló törvényt is, így ez okból határozott a bizottság úgy, hogy a törvényjavaslat elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kisebbségi véleményt Bárándy Gergely képviselő úr fogja ismertetni.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, fogalmazódott meg kisebbségi vélemény is az alkotmányügyi bizottság ülésén. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy Gaudi képviselőtársam és én elmondtuk az ellenérveinket. Tekintettel arra, hogy nagyjából egyetértettünk az ellenérvek vonatkozásában képviselőtársammal, ezeket érdemben majd felszólalásom során fogom kifejteni.

(14.00)

Most csak utalok arra, hogy melyek voltak azok a csomópontok, amelyekben nem értettünk egyet. Először is kifogásoltuk azt, hogy a motivációja ennek a törvényjavaslatnak és az azt megelőző alaptörvényi rendelkezésnek egész egyszerűen elfogadhatatlan számunkra, egészen más, mint ami annak és ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában szerepelt; tehát a valós motiváció.

A másik, szintén elfogadhatatlan számunkra a jogalkotás menete és a jogalkotás módszere, ahogy ezt keresztül kívánják vinni. Egész konkrétan azt a rendelkezést érinti a most elénk terjesztett törvényjavaslat, mármint alkotmányos rendelkezés, amelyik a bírák nyugdíjkorhatáráról és az ebből adódó problémákból ered. Papcsák képviselőtársam akkor is, és most is megemlítette a bírák nyugdíjkorhatárára vonatkozó európai uniós szabályokat. Ebben sem mutatkozott egyetértés közöttünk az alkotmányügyi bizottság ülésén, most is utalok rá, de majd mondom bővebben is, ennyit talán megér a nyugdíjkorhatár vonatkozásában, hogy ez nem igaz, amit képviselőtársam állít, nem igaz az, hogy Európában ugyanez a modell létezik. Óriási különbség az, hogy a bíró kérésére elmehet nyugdíjba 62 vagy 65 éves korban, ahhoz képest, mint ami Nyugat-Európában egyébként valóban számos országban létezik, hogy a bíró, hogyha nem kéri, hogy elmehessen nyugdíjba 62-65 éves korban, akkor ezek után is végezhet ítélkező tevékenységet. Tehát, ha ő akar dolgozni, akkor dolgozhat, és azt gondolom, hogy ez egy óriási különbség, Magyarországon meg ha akar tovább dolgozni, akkor sem dolgozhat tovább.

Én azt gondolom, hogy ezért nem igaz, amit képviselőtársam e vonatkozásban mond és állít. Tehát magyarán, egy lehetőség a nyugdíjba vonulásra, de nem kötelesség, Magyarországon viszont kötelesség. Ez felmerült mint ellentét közöttünk a bizottsági ülésen is.

Ezek alapján, amelyeket, hangsúlyozom, most csak egészen vázlatosan ismertettem, úgy ítéltük meg, akik a kisebbségi véleményen maradtunk, hogy a javaslat ezen okokból nem támogatható.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincsen lehetőség. Elsőként megadom a szót Bohács Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó.

DR. BOHÁCS ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A bírósági eljárások időszerűségének biztosítása érdekében egyes bírói álláshelyek betöltéséről szóló T/4050. számú törvényjavaslatról a következőket kívánom elmondani.

Köztudott, hogy Magyarország Alaptörvénye több jelentős változáson megy keresztül, ennek alapján ez azt eredményezi, hogy a magyar közjogi rendszer is átalakul. Ezek közül várhatóan az egyik legátfogóbb, illetve legjelentősebb és kiemelkedő átalakulást az igazságszolgáltatási reform fogja hozni. A szabályozás irányának alaptörvénybeli kijelölését követően az Országgyűlés feladata lesz, hogy sarkalatos törvénybe rendezze a bíróságok szervezetének és a bírák jogállásának a törvényhozási tárgyak közé tartozó kérdéseit. Még a sarkalatos törvény elfogadását megelőzően azonban szükségesnek látszik egy olyan átmeneti szabályozást alkotni, amely az alaptörvény rendelkezései folytán a nyugállományba vonuló bírák pótlását, ítélkezésbe állását gyorsítja fel.

Az alaptörvény 26. cikk (2) bekezdése szerint a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig áll fenn. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény legutóbbi, szintén 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint, ha a bíró az alaptörvényben meghatározott felső korhatárt 2012. január 1. napját megelőzően tölti be, a felmentési idejének kezdő időpontja 2012. január 1. napja, és a bírói tisztsége 2012. június 30. napjával szűnik meg. Ha a bíró az alaptörvényben meghatározott felső korhatárt 2012. január 1. napja és 2012. december 31. napja között tölti be, a felmentési idejének kezdő időpontja 2012. július 1. napja lesz, és a bírói tisztsége 2012. december 31. napjával szűnik meg.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tájékoztatása szerint a 2900 főt számláló bírói karból 2012-ben mindösszesen 274 bíró vonul nyugállományba. Erre két lépcsőben kerül sor akként, hogy 2012. június 30. napjával 228, míg 2012. december 31. napjával 46 bíró szolgálati viszonya szűnik meg. Megállapítható, hogy a bírói hivatásrend közel 10 százalékát érintő változás alapjaiban hatja át az igazságszolgáltatás teljes szervezetét, ami mindenképpen a jogalkotó rendkívüli, normatív beavatkozását igényli. A jelen javaslat - felmérve a várható ügyforgalmi változásokat - zökkenőmentessé kívánja tenni a bíróságok működését arra az időszakra, amíg a kieső bírák végleges pótlására nem kerül sor.

A hatályos szabályozás rendelkezései két ok miatt nem teszik lehetővé, hogy rövid időn belül jelentős számú bíró pótlására kerüljön sor. Az egyik az, hogy egy bírói álláshelyre kizárólag annak megüresedését követően lehet kiírni pályázatot, a másik az, hogy a pályázati eljárás, főleg technikai okok miatt viszonylag hosszú időt vesz igénybe, átlagosan 2-3 hónap is lehetséges.

A javaslat abból indul ki, hogy az alaptörvény rendelkezése miatt a nyugállományba vonuló bírák felmentési idejük fele részére mentesülnek a munkavégzési kötelezettségük alól, így változatlan szabályok esetén a megüresedés alatt álló álláshelyek tényleges betöltésére 4-5 hónapig nem kerülhetne sor. Vitán felül áll, hogy az ítélkezés időszerűségét ez a hosszúnak tekinthető időtartam, külön figyelemmel a nagyszámú álláshely üresedésére, sajnos jelentős mértékben rontja.

Az előzőekben elmondottak miatt indokolt a bírósági eljárások időszerűségének biztosítása érdekében a bíróságokon megüresedő álláshelyek betöltéséről szóló jelen törvényjavaslat elfogadása, amely a mindenképp indokolt, a gyorsabb pótlást lehetővé tevő szabályokat tartalmazza. Ezekkel az átmeneti rendelkezésekkel tehát elő lehet segíteni a nyugállományba vonuló bírák kiesése okozta problémákat, illetve azok mielőbbi megoldását orvosolja.

A javaslat a bíróságok OIT által közzétett ügyforgalmi adatai alapján azt vette számba, hogy mely bíróságokon okozhat kedvezőtlen hatást az, ha a kieső bírák legalább részben nem kerülnek pótlásra. A rendelkezésre álló adatok szerint úgy látszik, hogy a Békés Megyei Bíróság, a Debreceni, a Győri és a Szegedi Ítélőtábla, valamint a Legfelsőbb Bíróság belső átcsoportosítással, ideiglenesen, jelentős időszerűségi késedelem okozása nélkül képes a jelentős visszaesés nélküli működésre.

A többi, a javaslat mellékletében szereplő bíróságokon kimutatott ügyteher viszont mindenképpen segítő szabályozást igényel. Ez azonban nem lehet közvetlen beavatkozás a bíróságok személyzeti politikájába, mivel ez az igazgatási autonómiát sértené, így az elnökök hivatalos ismereteire épít. A javaslat tehát tudatosan nem határozza meg, hogy mely bíróságokon és milyen álláshelyek kerüljenek pályázat útján kiírásra, így ennek megfelelően csak egy létszámkeretet biztosít az érintett elnökök részére. Ennek a legcélszerűbb felhasználására - a munkaszervezés aktuális követelményeinek való megfelelés és a bírósági eljárások időszerűségének biztosítása érdekében - az elnökök tesznek javaslatot.

A felsőbb bíróságokra kiírt pályázatokra az eddigi kiírási gyakorlat szerint a már több éve ítélkező bírák pályáznak eredményesen. Ez egyfajta láncolatként további bírói álláshelyek megüresedését vonja maga után, amelyeket szintén be kell majd tölteni. Ezt a folyamatot ismerve a javaslat a megyei bíróságok esetében a mellékletben megjelölt számú álláshelyeket nem megyei szintre, hanem helyi bírósági szintre javasolja kiírni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ismert, hogy a megyei bírósági szinten az ítélkezés időszerűségének biztosításához szükséges bírói létszámot az elnök gyorsan foganatosíthatja, illetve hatékony munkáltatói intézkedésekkel, például kirendeléssel képes ezt biztosítani is.

(14.10)

A hatályos szabályozás az ítélőtáblák elnökei számára nem teszi lehetővé azt, hogy az illetékességi területükhöz tartozó megyei bíróságok bírói karából - munkáltatói intézkedéssel - bírákat rendeljenek ki a kialakuló bíróhiány akár ideiglenes pótlására. Ennek megfelelően a két legleterheltebb ítélőtábla működésében esetlegesen jelentkező jelentősebb fennakadások mellőzése érdekében a javaslat a mellékletben szereplő ítélőtáblai álláshelyek betöltéséről is rendelkezik. Külön szabályok kerülnek megállapításra a Fővárosi Bíróságot illetően, ugyanis a legnagyobb leterheltséggel ez a szervezeti egység rendelkezik, így a specialitás elve alapján mindenképpen részben eltérő rendelkezéseket igényel.

A javaslat átmeneti jellegét mutatja, hogy a mellékletben szereplő bírói álláshelyek az egyes bíróságokon is a kiírás időpontjában többletálláshelyként jelennek meg átmenetileg. A felső korhatár betöltése miatt nyugállományba vonuló bírák álláshelyeinek tényleges megüresedésekor azonban ezeket az álláshelyeket az akkori központi igazgatásnak újból át kell tekintenie majd. Akkor már végleges jelleggel kell dönteni arról, hogy a javaslattal érintett álláshelyek az adott bíróságok kerülnek betöltésre, avagy átcsoportosításra kerülnek más bíróságokra.

Összefoglalva: a javaslat tompítani kívánja azokat a törvényszerű negatív hatásokat, amelyek várhatóan a kieső bírák pótlásának időbeli elhúzódása miatt alakulnak ki. Amennyiben elfogadásra kerül az új sarkalatos törvény, az eredményeként újjászerveződő harmadik hatalmi ág kisebb teherrel kezdheti meg, illetve folytathatja az alaptörvényben meghatározott igazságszolgáltató tevékenységét.

Az előzőekben elmondottakra figyelemmel kérem képviselőtársaimat, hogy a T/4050. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztői expozéjában Papcsák Ferenc képviselőtársam azzal kezdte - úgy emlékszem, azzal kezdte - a fölszólalását, hogy kétharmados felhatalmazást adtak az emberek az igazságszolgáltatás átalakítására. Úgy gondolom, hogy ez nem igaz. Kétharmados politikai felhatalmazást kaptak önök a kormányzásra. De hogy az emberek az igazságszolgáltatás átalakítására külön biztos hogy nem adtak kétharmados felhatalmazást, az tényként megállapítható, ugyanis én azt gondolom, hogy arra lehet felhatalmazást adni előzőleg, amiről tudják, hogy micsoda. Na már most az önök programjában egyetlen szóval nem utal senki az igazságszolgáltatás mikénti átalakítására, de még csak arra sem, hogy szükség lenne az igazságszolgáltatási rendszer átalakítására.

Én a választási kampányban meglehetősen részletesen olvastam el az erre vonatkozó, az én szakterületemhez tartozó programrészleteket az önök kampányprogramjából, pártprogramjából, egy árva megveszekedett szó nincs arról, hogy az igazságszolgáltatási rendszert maguk át kívánják alakítani.

Ehhez képest, hogy ezt a véleményt még inkább alá tudjam támasztani, utalnék az igazságügyi államtitkárnak, azt hiszem, talán tavasszal vagy nyáron tett egyik nyilatkozatára, amelyikben azt mondja, hogy igazából még nincs kialakult koncepció arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják önök az igazságszolgáltatás rendszerét átalakítani. S hadd kérdezzem meg, hogy ha a kormányuk felállása után egy évvel nincs kialakult koncepció az igazságügyi államtitkár szerint arra, hogy hogyan kívánják az igazságszolgáltatás rendszerét átalakítani, akkor hogyan mondhat ön olyat, hogy erre maguk felhatalmazást kaptak másfél évvel ezelőtt? Azt gondolom, hogy ez a formállogika legalapvetőbb szabályainak sem felel meg.

A magyar bírósági rendszer egyébként Európa-szerte elismert és követett. Nem az, amit önök akarnak csinálni, hanem az, ami most van. Van olyan európai ország - több is, például Portugália -, ahol a magyar Országos Igazságszolgáltatási Tanács mintájára állították föl az ő igazságszolgáltatási tanácsukat. A magyar példa Nyugat-Európában követett. Húsz éve ez a rendszer elismert, és biztosítja az ítélkezés függetlenségét. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Az állampolgároknak az állami szervekbe vetett bizalmát illetően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felmérése szerint az Alkotmánybíróság és a bíróságok az első két helyen állnak e bizalom tekintetében; legalábbis álltak, amíg én ennek a tanácsnak tagja voltam. Most, hogy az önök kormányzása után ez hogyan néz ki, azt én nem tudom megmondani. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

A bírói függetlenség Magyarországon mindenki által elismerten - egyébként önök által is elismerten, sokszor hivatkoztak erre - a legteljesebb mértékben érvényesül. Hadd kérdezzem meg: miért kell ezt a rendszert akkor átalakítani? Mert eddig minden rossz volt? De most, hogy önök kormányra kerültek, önök mindent átírnak és átrendeznek. Mert más oka nincsen. Ez a bírói és bírósági szervezetrendszer jól működő és elismert Európa-szerte. Azt gondolom, azt állítani, hogy ez húsz évig rosszul működött, és a szerepét nem töltötte be, hát, legalábbis érdekes. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez az igazság.)

A közjogi rendszert, ahogy képviselőtársam mondta, egyébként valóban átrendezték. Romboló munkájukat úgy lehet jellemezni, hogy a kormányzati hatalom koncentrálása érdekében gyakorlatilag lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét. Elég sokszor volt már szó erről a Házban. Egyrészt tették ezt önök hatáskörelvonásokkal, például az Alkotmánybíróság esetében, ahol amikor önöknek rossz döntést hozott, akkor megnyirbálták az alkotmánybírósági jogköröket; illetve tették úgy, hogy lojális vezetőket neveztek ki más hatalmi ágak élére vagy független alkotmányos szervek élére. Ilyen volt például - csak hogy ne a levegőbe beszéljek - az ÁSZ-elnök, aki az önök parlamenti patkójából, az önök padsoraiból ült át az új beosztásába. (Dr. Papcsák Ferenc dr. Bárándy Gergelyhez: Az alelnök meg onnan!) Ilyen a legfőbb ügyész, aki önöknek képviselőjelöltjük volt. Ilyen a köztársasági elnök, aki egyébként hitvallásának tekinti, hogy nem kíván ellensúly lenni, hanem a kormányzati munka motorja kíván lenni. Elég érdekes szerepfelfogás. De lehetne a Médiatanácsot említeni, lehetne azt említeni, hogy szétverték az OVB-t, és csak a saját jelöltjeiket ültették be a réginek a helyére. De megemlíthető az is, hogy az alkotmánybírák jelölése szabályainak a megváltoztatása után hat új alkotmánybíróból hat új fideszes jelölt került megválasztásra a testületbe.

Igen, ez az a hatalomkoncentráció, ez az a közjogi újítás, tisztelt képviselőtársaim, amit maguk végeznek! És egy dolog zavarja önöket, és én ezt megértem, az, hogy a bíróságokat még nem sikerült bedarálniuk. Majd most erre is sor kerül, úgy tűnik. Ugyanis ezt a javaslatot, ami most előttünk fekszik, úgy lehet jellemezni, hogy egy rossz, átgondolatlan és valódi célját tekintve elfogadhatatlan alaptörvényi rendelkezés utáni kapkodás normatív megjelenési formája.

De nézzük ezt picit bővebben! A javaslat célja, azt gondolom, enyhíteni azokon a következményeken, amelyeket a Fidesz-kormány a legtapasztaltabb bírák idő előtti nyugdíjba kényszerítésével okozott. Az új alkotmányhoz önök az utolsó pillanatban nyújtottak be egy módosító javaslatot, amely a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre szállította le. Ezzel gyakorlatilag lefejezték a bírói kart. A megyei vezetők, a megyei elnökök többsége így nyugdíjba kényszerül január 1-jétől, a Legfelsőbb Bíróság állományának pedig mintegy egyharmada kényszerül nyugdíjba vonulni az önök áldásos tevékenysége miatt.

S mindezt mi motiválta, képviselőtársaim? Érdekes módon a Legfelsőbb Bíróság elnöke, amikor az önök egyik jogalkotási termékét bírálta - és ezt nemcsak ő tette, hanem a megyei elnökök, mindahányan, ahogy az ítélőtáblák elnökei is aláírták azt a levelet, amelyben elfogadhatatlannak nevezik a maguk jogalkotási termékét, nagyjából erre válaszul jött ez a rendelkezés, ez az előterjesztés.

(14.20)

Azt lehet erre mondani, hogy jött a szokásos, kicsinyes fideszes bosszú, ami mindenkit elér, aki kritikus mer lenni önökkel szemben, gyakorlatilag kirúgják a más véleményt formáló bírókat. Erről van szó! Az fel sem merülhet az én meglátásom szerint, hogy más volt a cél.

Majd' egy évig voltunk tanúi annak, ahogyan az alkotmányozás folyamata tartott. Fel sem merült ebben az egy évben ennek a lehetősége. Ha önök komolyan gondolták volna, és ez valóban egy koncepcionális változtatás lett volna, akkor mondják meg nekem, legyenek szívesek, miért nem merült fel sem az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban munkacsoport szinten sem, és a bizottságban sem, miért nem merült fel végig a parlamenti vitában az, hogy a bírók nyugdíjkorhatárát 70 évről csökkenteni kell 62 évre. Ez az utolsó pillanatban benyújtott egyik módosító indítványuk eredménye lett. Koncepcionális elképzelésről biztos tehát, hogy nem lehet beszélni, és mondom, mindez nagyjából egybeesett azzal a levéllel, amelyet a megyei elnökök és az ítélőtáblák elnökei aláírtak, amelyben önöket merték kritizálni.

A Fidesz most rájött arra, baj lesz abból, hogy a bírói kar nagyjából 10 százaléka hirtelen nyugdíjba megy, ezért ezzel a javaslattal önök gyorsított pályáztatást kívánnak lehetővé tenni, azonban ezzel két probléma adódik. Az egyik, hogy önök ezzel éppen az objektív bírókiválasztás garanciáit bontják le, ami egyébként jogszabályban elő van írva. A másik pedig: tudják, ez nem lesz megoldás arra a problémára, amit önök okoztak, ugyanis a legnagyobb ügyeket vivő bírók mennek nyugdíjba, a legkomolyabb beosztásokat betöltő bírók mennek nyugdíjba, azok a bírók, akiknek olyan ügyeik vannak, amelyek iratanyaga akár több tízezer oldal/darab. Azt gondolom, hiába a gyors kinevezés, akkor sem lehet ezeket az ügyeket egyik hétről a másikra megtanulni.

Mindehhez képest azt gondolom, nem fogják elérni azt az eredményt, hogy az ügyek zökkenőmentesen menjenek tovább, ezért az igazságszolgáltatás üteme lassulni fog, nem pedig gyorsulni, ahogyan önök egyébként szavakban ezt mindig hangoztatják. Ez a javaslat tehát az én meglátásom szerint nem változtat azon a helyzeten, hogy a kormány kicsinyes bosszúja miatt az igazságszolgáltatást taglózó ütés érte, s ennek a jogkereső állampolgárok látják majd leginkább a kárát.

Ha már szó esett a kisebbségi vélemény ismertetésekor arról, hogy az én meglátásom szerint téves az önök által a közvéleménybe átvinni megpróbált szabály, amely szerint Nyugat-Európában ugyanilyen nyugdíjazási szabályok vannak, hogy egy konkrét példát is említsek: az alkotmányügyi bizottság éppen nagyjából fél évvel ezelőtt járt Svédországban, ahol egyébként felvetettük ezt a kérdést, hogy ott hogyan van ez. A tárgyalópartnerünk őszintén szólva meg is döbbent azon, hogy miért kérdezünk mi olyat, hogy a bírónak kötelessége-e nyugdíjba menni, ők örülnek, ha tapasztalt bírák maradnak a testületben. Természetesen, ha a bíró kívánja, nyugdíjba mehet, ha nem kívánja, és tovább kíván dolgozni, akkor maradhat. Azt gondolom, ez egy helyes szemlélet, ez egy helyes modell. A bíró munkáját nem lehet összehasonlítani, mondjuk, a vaskohász munkájával. Míg az egyik komoly fizikai erőnlétet kíván, a másik sokkal inkább komoly elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot. Ha a bírói munka nem végezhető 62 éves kor fölött, azt gondolom, ez a szabály nem válik hasznára a magyar társadalomnak.

Szóval, ez a rendelkezés ezt a nagyon is elfogadhatatlan motivációból eredő és nagyon elhibázott alaptörvényi rendelkezést kívánja korrigálni, csak sajnos haszna nem lesz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bohács Zsolt képviselőtársam maradt a tárgynál, és az átmeneti rendelkezésekről, a bírói problémák megoldásával kapcsolatos jogszabályról beszélt. Ettől eltérően Bárándy Gergely képviselőtársam egy átfogó képet adott az igazságszolgáltatással kapcsolatos szocialista álláspontról. Én az előzőt tartom helyesnek, de mégis kénytelen vagyok a második okfejtésekből számtalan tárgyi tévedésre felhívni a figyelmet.

Talán, ha megengedi, képviselőtársam, és ön erre nyilván nagyon jól emlékezik, mert ha jól emlékszem, annak idején ilyen tanácskozáson közösen vettünk részt, az a fajta átalakítási tevékenység, ami most kilátásba van helyezve, vagyis az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyett egy bírói szervezetet irányító önálló bírói hivatal, ennek a vezetőjének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyi szétválasztása nem Fidesz-találmány; ezt 2008-ban Draskovics Tibor akkori igazságügy-miniszter úr megcélozta, és ebben a témakörben számtalan tárgyalást folytattunk az akkori Igazságügyi Minisztériumban, amely tárgyalássorozaton nagyjából Avarkeszi Dezső akkori igazgatási államtitkár úr vett részt, de nagyon sokszor személyesen a miniszter is bekapcsolódott ebbe a munkába. Ez abban az időben zajlott, amikor a Lomnici Zoltán elnök úr után megüresedett helyről, a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségének betöltéséről volt az a viszonylag hosszú választási sorozat az Országgyűlésben, hogy több sikertelen választás után sikerült csak Baka András jelenlegi elnök urat, ha jól emlékszem, a harmadik kitűzött választás során megválasztani. Tehát ez az első, hogy nem innen kezdődik az igazságszolgáltatásnak ez az átalakítása.

Emlékszem, az akkori vitákban hosszasan emlegették, hogy Horvátországban is külön van a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és külön van a bírói hivatal elnöke, és a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem vesz részt a bírói igazgatás munkájában. Erről lehetne vitát folytatni. Én nem azt mondom, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak az európai átlag szerint kell működnie, én azt mondom, hogy meg kell ismerni az európai formákat, és testre szabható módon a számunkra erre legalkalmasabb formát kell kiválasztani.

Az egész Igazságszolgáltatási Tanács jelenlegi helyzete és jelenlegi állása rettenetesen furcsa képet mutat Európában. Példaként hadd mondjam el, hogy a spanyol példánál az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjainak többsége nem bíró, és szükségszerűen az elnöke sem bíró, annak ellenére, hogy ők automatikusan igazságszolgáltatási tanácsi elnököt választanak, aki egyben ellátja a legfelsőbb bíróság elnöki tisztségét is. Van portugál példa. A portugál példa nagyon hasonlít a magyarhoz, de ne menjünk olyan nagyon messzire. Ha jól tudom, az osztrákok egy vagy másfél évvel ezelőtt kezdtek el gondolkodni az országos igazságszolgáltatási tanács felállításán, megvizsgálták a magyar helyzetet, s a magyar helyzet láttán közölték, hogy szó sem lehet erről a szétválasztásról, marad a régi rendszer szerinti dolog.

Amire még külön szeretnék kitérni: azt kifogásolja, Papcsák képviselő úr az expozéjában arra hivatkozott, hogy felhatalmazást kaptunk az igazságszolgáltatás átalakítására, hogyha erre nincs kialakult koncepció, akkor mire kértünk felhatalmazást. Elnézést kérek, nem egy diktátumra kaptunk felhatalmazást, nem arra, hogy a kampányban valaki leírta, ki milyen pozíciót csináljon, hanem arra, hogy átalakítsák.

(14.30)

Szeretném elmondani, a kiszivárgott hírekből is tudható, hogy az őszi ülésszakot megelőző Fidesz-KDNP kihelyezett frakcióülésen is majd' egy egész délutánt az igazságszolgáltatás átalakításával kapcsolatos vita tett ki. Hozzáteszem, hogy a Fideszből megjelent a bírói főosztály és az 1996-os állapot visszaállítására irányuló álláspont, és kialakult egy új variáció is. Szeretném elmondani azt, amit ott is kifejtettem, hogy mind a két megoldást, azt is, hogy ha az Igazságügyi Minisztérium látja el a bírói igazgatási feladatot, a magyar gyakorlat szerint azt is, akkor is, ott is a bíróságoktól berendelt hivatásos bírákkal csináltatták végig. Tehát nem az volt, hogy íróasztal-politikusok döntöttek igazságügyi vagy igazságszolgáltatási kérdésekben.

Külön szeretnék kitérni arra - és szeretném egy rossz hangzás élét kivenni -, nem arról szól most a történet, hogy a bírák 70 év helyett 62 éves korban mennek nyugdíjba. Tessék szíves lenni nyitott szemmel járni: az állami és az önkormányzati közigazgatás is arra tendál, hogy 62 éves korig lehet valaki köztisztviselő, közalkalmazott, az efölötti időben pedig lehetőség szerint nem. Ugyanaz az alkotmányi rendelkezés, amely ennek az egész intézkedésnek az alapja, nemcsak a bírákra terjed ki, hanem az ügyészekre is. Nehogy az legyen, hogy a bíróság ellen folytat büntetőhadjáratot az Országgyűlés! Ez egy olyan átalakítás, ami a közigazgatástól az igazságszolgáltatásig a lehetőséghez mérten minden egyes ágazatot végigvisz.

Ténybeli tévedés az Bárándy képviselő úr részéről, hogy az alkotmánybírák jelölésénél hat fideszes alkotmánybíró jelölt került be. Szegény Dienes-Oehm Egont a Kereszténydemokrata Néppárt részéről kétévi erőlködés után sikerült bevinnünk az Alkotmánybíróságra.

Ennek az egész vitának egyetlenegy hibája van, az, hogy ezt a vitát nekünk ebben a Házban Bárándy Gergely képviselő úrral 2011 márciusában vagy áprilisában az alkotmányozás során kellett volna lefolytatnunk. Azért mondom, hogy ez a kérdés eldőlt, mert akkor hasonló elveket vallva én is igyekeztem a 62 éves korhatárt rugalmasabb átmeneti korszakokra osztva bevezettetni, elfogadva azt a koncepciót, hogy ezt meg kell csinálni. Ezt én is gyorsnak tekintettem, de tudomásul kell venni azt, hogy húsvétkor megszületett az alkotmány, amelyben az öregségi nyugdíjkorhatár szerepel a bíráknál, az ügyészeknél, és a feladat nem az, hogy egy fél évvel ezelőtt elfogadott törvénnyel kapcsolatban mondjuk el a kritikáinkat, hanem az, hogy a törvény által megnyitott problémákat meg tudjuk oldani.

Annyit szeretnék még nagyon röviden elmondani ebben a kérdésben, mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a legutóbbi ülésén ezt a törvényjavaslatot végigtárgyalta. Először nem értették - kétségtelen, hogy az előző nap jelent meg a parlament honlapján -, mert a törvényjavaslat mellékletében felsorolt bírói helyek nem egyeznek azzal a számmal, ami - nem akarom itt megismételni - a következő esztendőben a különböző megyékben megüresedett bírói helyek száma. Akkor ott kifejtésre került - s ezt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács akceptálta és elfogadta -, hogy ez a törvényjavaslat egy, a gyors korszakváltás eredményeként jelentkező problémát old meg.

Miről van szó? Arról van szó, hogy a megüresedett bírói helyeket csak a megüresedés napján lehetne megpályáztatni. Tehát a ma hatályos jog szerint a nyugdíjba vonult bírák helyeit 2012. július 1-jén, illetve 2013. január 1-jén lehetne megpályáztatni. Tekintettel arra, hogy ez az időszak nyolc évfolyamot érint, egy olyan hirtelen nyugdíjbamenési számról van szó - s ezt nagyon jól vették észre a Fidesz-képviselőcsoport azon képviselői, akik ezt a jogszabályt előterjesztették -, hogy ezt az átmeneti időszakot meg kell segíteni, és az előre tervezhető állapothoz képest jelentkező problémán enyhíteni kell.

Engedtessék meg, hogy annyit elmondjak erről a jogszabályról: ezt nagyon fontosnak, nagyon helyesnek és így egy az egyben elfogadhatónak tartom. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részéről még részkérdésben sem merült fel módosító indítvány előterjesztésének a gondolata sem. Szeretném biztosítani képviselőtársaimat, hogy a kereszténydemokrata képviselőcsoport a jogszabályt támogatja, és kérjük az összes többi képviselőt, hogy ezt megszavazni szíveskedjék.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A kormánypártok is meghirdették programjukban annak idején a választások előtt, illetve korábbi időszakban is - mint ahogy az akkori kormánypártok is - az igazságszolgáltatás munkájának a gyorsítását. Ezt mint társadalmi célt jelölték meg, felsorolták a problémákat, évek-évtizedek óta halljuk, hogy miért is lassú az igazságszolgáltatás Magyarországon, és azt hogyan lehetne gyorsítani. S lám, itt is halljuk a vezérszónoki felszólalásokban és az előterjesztésben, hogy egy olyan jogszabály áll előttünk, amely az igazságszolgáltatásnak ezt az átmeneti helyzetét fogja javítani, és ezáltal gyorsulni fog az igazságszolgáltatás, hamarabb fognak befejeződni az ügyek, ha ezt a jogszabályt meghozzuk. S azt is hallottuk, hogy ebből a szempontból milyen jó ez a jogszabály, sőt azt is, hogy még az Országos Igazságszolgáltatási Tanács sem látott ebben semmi kivetnivalót.

Én mindezeket az érveket el tudom fogadni, és el is hiszem, hogy így van, azonban azt is látni kell, hogy az előttünk fekvő jogszabálytervezet egy tűzoltókészülékből kiáramló gáz, amely tűzoltásra szolgál, az pedig, aki felgyújtotta ezt a házat, amit ezzel a jogszabállyal el akarunk oltani, éppen a Fidesz-KDNP-frakció volt. Ők gyújtották fel ezt a házat, ők idézték elő ezt a helyzetet, ők hozták olyan kényszerpályára a jogszabályalkotást, hogy próbáljuk meg az általuk felgyújtott tüzet lelohasztani valamilyen szinten, hogy elfogadható maradjon. Dicsérhetjük ezt a jogszabályt, amely valóban tartalmaz jó elemeket, és valóban előrébb fogja vinni és gyorsítani, segíteni fogja a bíróságok munkáját, de azt is látnunk kell, hogy azt az óriási akadályt, amely az országos igazságszolgáltatás elé került, bizony a Fidesz-KDNP-frakció - de nevezzük meg a felelőst: a kormány - okozta.

Én visszaemlékszem arra az alkotmányügyi bizottsági ülésre, amikor ez a kis módosítás az alkotmányügyi bizottság valamennyi tagjának a legnagyobb megrökönyödésére belekerült az új alaptörvény szövegébe, és valamennyien teljes megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy bekerült a Magyar Köztársaság, bocsánat, Magyarország új alaptörvényébe az, hogy ki mikor fog nyugdíjba menni, hiszen azt ígérte a kormány, hogy az új alkotmány - mert korábban arról volt szó, hogy új alkotmány lesz - nagyon egyszerű lesz, amelyben csak a legszükségesebb dolgokat fogjuk megkapni. Ezzel szemben egészen odáig jutottak, hogy bizonyos csoportoknál még a nyugdíjazás évét is meg kell határozni, és ebben az esetben nagyon szigorúan kell eljárni. Azt láttuk, hogy ez a módosítás egyáltalán nem jó. Nagyon elhibázott lépés volt a kormányzat részéről az, hogy ezt előterjesztette és keresztülverte a törvényhozáson.

(14.40)

Kétféle szempontból közelíthetjük meg, hogy miért volt rossz. Egyrészt rossz volt, ami sokkal kevésbé baj egy állam működése szempontjából, mert ha a kisembert nem vesszük figyelembe, egy embert, aki kisember - egy bíró is az, ő is egy ember -, az ő szempontjából is vizsgálnunk kell azt, hogy egy jogszabály hogyan fog realizálódni.

Megállapíthatjuk, hogy ez a jogszabályváltozás, amit önök elfogadtattak az Országgyűléssel, illetve az Országgyűlés kétharmados túlsúllyal elfogadott, súlyos bizonytalanságot okozott a bírói testületben, egy súlyos bizonytalanságot, súlyos létbizonytalanságot okozott.

Eddig az időpontig egy kiszámítható bírói életpálya volt, ami szerint nyugodt körülmények között tudták folytatni a bírák a munkájukat. Ezt a nyugodt életpályát, ezt a kiszámítható életpályát minden előzmény nélkül, mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül, mindenféle szakmai egyeztetés nélkül és mindenféle szakmai indok nélkül egyik napról a másikra rúgta fel a Fidesz-KDNP, de mondhatom azt, hogy rúgta fel a Fidesz, hiszen ez egyértelműen fideszes nyomásra, sőt azt mondhatjuk, hogy kormánynyomásra, ne adj' isten, kormányfői nyomásra lett keresztülvive, keresztülverve, mégpedig akként, hogy maga az alkotmányügyi bizottság sem értett egyet ezzel, ami ott elhangzott, maguk az alkotmányügyi bizottság tagjai sem értettek egyet, sőt még, ha jól emlékszem, éppen Salamon László KDNP-s képviselőtársam volt az, aki nagyon keményen bírálta ezt a tervezetet. Ennek az eredményeként, ha jól emlékszem, az előterjesztő kivételével egyetlenegy képviselő sem szavazta meg, az ellenzék egyöntetűen nem, és még maguk a fideszes politikusok sem szavazták meg, a KDNP-sek pedig teljesen ki voltak akadva ettől a törvénytervezettől abban a pillanatban, "hogy került ez ide?".

Majd kettő nap múlva, miután az alkotmányügyi bizottság gyakorlatilag 1 szavazattal mellette, 26 szavazattal ellene nem támogatta, valamilyen úton-módon újra visszakerült Balsai István elnök úr interpretációjában a bizottság asztalára, és láss csodát, akkor már azoknak a fideszes és KDNP-s politikusoknak is hirtelen megváltozott homlokegyenest a véleménye, akik eddig rendkívül összeegyeztethetetlennek tekintették a bírák kényszernyugdíjazását a demokratikus jogrenddel, hát hirtelen ők is megváltoztak, nyilván néminemű háttérbefolyásra, megváltoztatták az álláspontjukat, és így már keresztülment az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságon ez a javaslat. De mint hangsúlyozom, senkivel soha ezt le nem egyeztették, ez arculcsapásként érte a bírákat, az OIT-ot, a szakmát és mindenkit, olyan hirtelen érkezett, és semmilyen szakmai indok ezt akkor nem támasztotta alá.

De nézzünk egy másik szempontot! Ezek azok a szempontok, amely a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan életpályamodell, amelyet önök előidéztek a bírákban, de ott van a másik oldal, az ország érdeke, a nemzeti érdek, az, hogy a harmadik hatalmi ágnak is ebben az országban gördülékenyen, kitűnően kell működnie. Önök akkor, mint már mondtam, egy hatalmas akadályt gördítettek a harmadik hatalmi ág működése elé, amikor ezt a jogszabályt meghozták és elfogadták. Egyrészt nyilvánvalóvá vált akkor, hogy az ügyirathátralék nagymértékben meg fog növekedni, különösen a felsőbb bíróságokon, a megyei bíróságokon, az ítélőtáblán, a Legfelsőbb Bíróságon, hiszen éppen az ő állományukat érintette ez leginkább - nyilván érthetően - a 62 éves korosztály miatt, tehát itt egy hatalmas ügyirathátralékot, ügyirattorlódást fog okozni.

Szintén probléma az, hogy a leghozzáértőbb, a legtapasztaltabb bíráktól kell egyik napról a másikra megszabadulni, mint ahogy Bárándy Gergő képviselőtársam elmondta. Ezek elsősorban a megyei bíróságok elnökei vagy akár a Fővárosi Bíróságon, illetve tanácselnökök, olyan beosztásban dolgozó bírák leginkább, őket érinti és a Legfelsőbb Bíróság bíráit természetesen, tehát éppen a szakma csúcsa fejeződik le valóban egyik napról a másikra. Ez sem lehet egy olyan országban, amely demokratikus módon, kiszámíthatóan kíván működni hosszú távon, egy ilyen csapást a bírói szervezetre nem lehet az egyik napról a másikra rákényszeríteni.

A következő, hogy ezt nem lehet másként értékelni, csak durva beavatkozásként a harmadik hatalmi ág önállóságába.

Mit láttunk a Fidesz több mint egyéves politikája során, amit itt a parlamentben folytatott? Mit tett a Fidesz-kormány, mit tett a Fidesz-KDNP-s parlamenti többség? Bizony azt tapasztaltuk, hogy a demokráciát folyamatosan és súlyosan nyirbálják önök, és ez is az egyik lépése volt ennek.

Már amikor idejöttünk, akkor tapasztaltuk azt, hogy hirtelen olyan alkotmánymódosítás került be elénk eldugva, alig lehetett észrevenni már az alkotmányügyi bizottságban is, amikor egy salátatörvénynek az egyik utolsó sorában benne szerepelt, hogy ezzel a jogszabállyal hatályon kívülre kerül az alkotmány 24. § (5) bekezdése is. Amikor rájöttünk arra, hogy mi is ez a 24. § (5) bekezdés, akkor derült ki, hogy az új alkotmány koncepcióját a parlament nem négyötöddel - mint ahogy korábban az alkotmányban volt -, hanem kétharmaddal fogadja el, amivel már kimutatta a nemzeti együttműködés iránti elkötelezettségét a tisztelt kormány, illetve kormányzati többség, hogy nem kíván az új alkotmány megfogalmazása során az ellenzék közül egyetlenegy párttal sem együttműködni, hanem kizárólag párturalmi alkotmányt akarnak elfogadtatni. Ez volt az első lépés, de aztán utána követte számtalan, akkor, amikor megnyirbálták az Alkotmánybíróság jogkörét.

Önök igenis kimutatták azt, hogy ha valaki nem áll be a sorba, nem a Fidesz politikáját fogja követni, akkor is, hogyha az akár jogellenes, akkor igenis oda fogunk csapni, hatalmi szóval, és igenis meg fogjuk nyirbálni a jogkörét, ha kell, akár meg is szüntetjük. Ez az Alkotmánybíróságnál is bekövetkezett.

És igenis, amikor jöttek olyan ítéletek, amelyek sajnos nem voltak jók ennek a kormányzati koalíciónak, a parlamenti többségnek nem voltak jók, itt olyanokra gondolok, mint amikor például Pintér Sándor belügyminiszter úrral, illetve Kontrát Károly államtitkár úrral volt sok vitánk, az úgynevezett egyenruhás bűnözéssel, az úgynevezett polgárőrségek tevékenységével kapcsolatos ügyeknél, amikor igenis kiderült az, hogy az önök, a kormányzat és a Belügyminisztérium koncepciója, illetve amiket ő hajt végre, az jogellenes, akkor igenis csapjunk oda a bíróságnak, és majd jogszerű lesz. Meg majd bűncselekménnyé nyilvánítunk minden olyat, ami nekünk itt ebben az országban nem tetszik.

Mi lesz ebből? Hát igen; most hallottam egy tévéműsort az Echo TV-ben, ami arról szólt, hogy bizony újra eljöttek azok az idők Magyarországon, amikor József Attila szavai, a fortélyos félelem igazgat bennünket, nem a csalóka remény, ezt idézte az Echo Televízió riportere, és hogy igenis elérkeznek azok az idők. Igen, ez az idő elérkezett a bíróságokhoz is, elérkezett, mint ahogy elérkezik sok más helyre is. Bizony ez okozta azt, hogy ilyen tűzoltó törvényeket kell hozni, amikor már önök is látják, hogy annak a törvénynek, amelyet önök meghoztak, bizony vannak hátulütői. Bár mi ezt akkor is elmondtuk, már az alkotmányügyi bizottság ülésén, ha jól emlékszem, éppen Salamon László fogalmazta meg azokat a szempontokat, hogy amennyiben végrehajtásra kerül a bírák 62 éves nyugdíjazása, ráadásul úgy, hogy ezt azonnal hajtjuk végre, nem pedig úgy, ahogy Rubovszky György képviselőtársam elmondta, hogy bizony itt egy átmeneti időszaknak kellene lenni, hogy a bíróságok megfelelően tudjanak felkészülni erre az átmeneti időszakra, és ha ez nem így valósul meg, akkor bizony az súlyos fennakadásokat fog okozni a bíróságok munkájában.

Természetesen a hatalmi túlsúly tudatában ez a Fidesz-KDNP-t abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelte; a KDNP-t érdekelte, de aztán nyilván azok az érvek meggyőzték őket, hogy nemzetközi szinten bizony a bíráknak 62 éves korban el kell menni, hiszen tudjuk azt, és hallottuk az előterjesztés során, hogy a bírák nagyon komoly feladatot látnak el, olyan komoly szakmai munkát végeznek, hogy bizony 62 éves korra kimerülnek, és ilyenkor el kell menniük. Nyilván ez meggyőzte a másik parlamenti kormányzótöbbségi pártot is, elfogadták, beálltak ebbe a sorba, és nyilván megszavazták azt, amit a kormányzat ebben a kérdésben teljes mértékben elfogadott.

Még utalnék itt egy-két dologra, hogy hol is van támadás a demokratikus rend ellen.

Mi egyértelműen ekként értékeltük azt is, ami az ügyészségen belül történt a legfőbb ügyész kinevezésével, amellyel kapcsolatosan az aggályainkat folyamatosan hangsúlyoztuk. Soha nem tartottuk helyesnek azt, hogyha ilyen hatalmi pozíciókba olyan személyek kerülnek bármilyen formában, akár az Alkotmánybíróságnál, akár az ügyészségen, akik párthoz kötődő személyek.

(14.50)

Egyértelmű volt, illetve már egy korábbi felszólalásban is elhangzott Polt Péter legfőbb ügyész úr kötődése is, hogy milyen szinten kötődött a Fideszhez a korábbi időszakban. Ezt a kötődést nyilván az ember vélelmezheti mind a mai napig, és ezáltal egyfajta olyan végrehajtói hatalomágtól, amelytől valamilyen szinten az elfogultságot azért... - kellene hogy meglegyen az elfogultság is; meglátjuk a következő két és fél esztendőben, hogy ez vajon meglesz-e, vagy pedig érzünk-e bármifajta befolyásolást a kormányzat részéről.

De ugyanígy a demokrácia szűkítésére irányult az új alaptörvénynek az a része, amely a népszavazás jogköreit szűkítette. Tehát azt láthatjuk, hogy folyamatosan szűkítik a demokratikus lehetőséget, és bizony, itt az Országgyűlésben látjuk, önök is látják, az ellenzék politikusai is látják azt, hogy a kétharmados többség gyakorlatilag mindent keresztül tud vinni, és igen, azt láthatjuk, hogy a választók akaratából, és valóban a választók akaratából, hiszen önök demokratikus választások alapján kapták meg az 53 százalékot, amely a jelenleg hatályos választójogi törvény alapján egy kétharmados többséget biztosít az önök számára, hogy bizony, ezzel a kétharmados többséggel a demokrácia négy évre úgynevezett demokratikus módon, de felfüggesztésre került. Hiszen az az egyensúlyi rendszer teljes mértékben felborult, és az ellenzék gyakorlatilag azon kívül, hogy úgy, mint ahogy most a vezérszónokok és a felszólalók elmondják a véleményüket, ezen kívül teljes mértékben súlytalanná vált, hiszen önök a nemzeti együttműködés rendszerének keretében nem veszik figyelembe azokat a szempontokat, amelyeket mi elmondunk.

Bohács Zsolt képviselőtársamnak szeretném még azt elmondani, ő itt felvetette, és nagyon fontos volt, hogy milyen... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nincs itt.) Nincs itt, de azért hátha valaki emlékszik rá, hogy mit mondott, felvetette az igazságszolgáltatási reform fontosságát, hogy milyen fontos ez a jelenlegi kormányzatnak. Akkor hirtelen visszaemlékszem arra, amikor nem olyan régen, néhány hónappal ezelőtt volt Navracsics miniszter úr meghallgatása az alkotmányügyi bizottságban, amikor is ismertette a miniszter úr az igazságügy koncepcióját. Mégpedig azt, hogy jelen pillanatban még nincs kormányzati koncepció az igazságügy átalakításáról, ugyanúgy, ahogy Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta, hogy valamelyik államtitkárnak az interpretálása alapján szintén erre a következtetésre jutott. Navracsics úr ezt egyértelműen leszögezte, hogy még nincsen, és azt is elmondta, hogy természetesen, mint ahogy egy demokratikus jogállamban szokott lenni, majd amikor a sarkalatos törvényeket fogjuk tárgyalni az ősz folyamán, akkor ezen tárgyalások során a parlamenti pártok közösen fogják kialakítani az igazságügy új koncepcióját Magyarországon. Egy kicsit megmosolyogtató volt ez, ismerve a Fidesz-KDNP eddigi hozzáállását. Majd ezt követően, hogy bejelentésre került, hogy nincs ilyen koncepció, egy héten belül került mindannyiunk legnagyobb meglepetésére az asztalra ez az indítvány a bírák esetében a 62 éves kényszernyugdíjazással kapcsolatban.

Hát ennyi, koncepció nincs, de egyik napról a másikra születnek olyan döntések, amelyeknek beláthatatlan következménye lehet ezzel kapcsolatosan.

Ezek után a rövid bevezető után, amit elmondtam, vegyük elő a jogszabályt is (Derültség.), amely - mint mondtam - egy tűzoltó jogszabály, amelyet, mint ahogy Rubovszky György képviselőtársam mondta, az OIT is helyesel, és azt mondja, hogy tulajdonképpen nincsen ellenérve ezzel kapcsolatban.

Valóban, ha már kialakult egy helyzet, ha valóban kialakult egy rossz helyzet, egy rossz szituáció, amelynek a felelőse valahonnan innen került ki, ha nincsenek is itt jelen pillanatban, akik személy szerint ezért felelősek - talán, nyilván nem tudhatom -, de akkor már ez a törvény az adott helyzetben legalább próbál alkalmazkodni, és valamilyen lehetőséget adni, hogy a lehető legjobban jöjjön ki belőle a bírói szervezet, próbálja azt az időt lerövidíteni, amelyet a kormányzat okozott a korábbi rossz jogszabályváltozással, akkor ezt az átmeneti időt megpróbálja egy picit rövidebbre szorítani.

Maga a jogszabály alapvetően e tekintetben tehát elfogadható, és támogatható lenne, ha nem ismernénk ennek az összes előzményét, és azt, hogy mit is okozott az igazságügyi rendszerben az ezt megelőző jogszabály.

Tehát egy tűzoltó jogszabályról van szó, amely a 274 bírónak a kényszernyugdíjazásával kapcsolatos átmeneti állapotot próbálja orvosolni. Erre az átmeneti állapotra ez most, azt gondolom, hogy az OIT véleményét figyelembe véve, elfogadható, de az összességét figyelembe véve, amely helyzet itt kialakult, az alapján egy jogállamban ez elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy Gyüre képviselőtársam helyesen találta meg az arányokat a tulajdonképpeni törvényjavaslat, illetve a törvényjavaslat megszületésének körülményei között. A 17:2 szerintem egy reális arány, szerintem nagyjából én is így fogom megosztani az időmet.

Az a helyzet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat egy kényszer szülte jogszabály. Kényszer szülte jogszabály egyfelől a miatt az alkotmányos ámokfutás miatt, amit itt önök az ünnepélyes alkotmányozás örvén folytattak, amikor lerombolták az alkotmányosságot Magyarországon, és dilettáns módon csempésztek be rendelkezéseket az alaptörvénybe. Egy kényszer szülte jogszabály azért, mert képtelenek több mint 15 hónapos kormányzás és egy alkotmányozási hisztéria után is kitenni egy koncepciót arról, hogy mit kívánnak tenni az igazságszolgáltatással. A koncepciótlanság és a tökéletes felkészületlenség, dilettantizmus szülte kényszerhelyzetben van szükség valóban erre a törvényjavaslatra.

Elöljáróban arra szeretném kérni Rubovszky képviselőtársamat, aki rendkívül felkészülten és dicséretesen állta a sarat tavasszal az alkotmányügyi bizottságban, hogy ne védjen olyat, amiről ő maga is tudja, hogy védhetetlen. Pontosan tudja Rubovszky képviselőtársam is, hogy ahogyan itt a bírói nyugdíjkorhatár át lett verve tavasszal, ez védhetetlen, semmiféle szakmai, közjogi, dogmatikai indok nincs mögötte. Önök is, KDNP-s képviselők, jobb lelkiismeretük ellenére szavazták meg ezt a jogszabályt. Teljesen fölösleges, hogy most mögé álljanak.

Az a helyzet, hogy ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan állt elő ez a kényszerhelyzet, azt gondolom, vissza kell oda evezni, hogy egyáltalán mit gondolnak itt önök a hatalmi ágak elválasztásáról, a fékek és ellensúlyok rendszeréről. Nem megismételve azt, amit Bárándy és Gyüre képviselőtársam egyébként elmondott, arra szeretnék utalni, hogy miniszterelnök úr néhány hónappal ezelőtt itt színt vallott. Közölte, hogy akkor, amikor ellenzéki oldalról mi mindig a hatalomkorlátozásról, hatalommegosztásról beszélünk, ez tulajdonképpen egy kommunista gondolkodás. Pontosan arról van szó, hogy itt önök egy fatális félreértésben vannak, úgy gondolják, hogy egy demokratikus rendszer működtethető úgy, hogy gyakorlatilag a törvényhozó hatalom hatalma korlátlan. Önök egy olyan centrális demokráciáról álmodnak, vagy lehet, hogy nem önök, de a miniszterelnök egy olyan centrális demokráciáról álmodik, ahol nincsenek ellensúlyok, nincsenek fékek, egy központból, egy miniszterelnöki székből lehet igazgatni, vezényelni az egész közjogi rendszert.

Láttuk itt különböző egyéb törvényeknél, legutóbb éppen az egyháztörvény szégyenletes záróvitájában, hogy önök egész egyszerűen zsigerből nem bíznak a bíróságokban. Nem 2006 ősze miatt, nem a bírósági ügyek állítólagos lassúsága miatt, dehogyis! Egyszerűen önök azért nem bíznak a bírói szervezetben, azért nem bíznak a bíróságokban, mert egyelőre Magyarországon a bíróságokat nem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke irányítja. Erről van szó, az összes többi süket mellébeszélés.

Önöknek az fáj, illetve a miniszterelnöknek az fáj, hogy nem ő vezényli a bírákat, nem ő vezényli a bíróságokat, és ennek a rossz érzésnek a kiküszöbölésére próbálnak különböző hajánál fogva előrángatott közjogi megoldásokat felhozni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Önök akkor követték el az első bűnt ebben a történetben, amikor idén első félévben egész egyszerűen megvonták a bizalmat - jóllehet a törvényhozásnak erre nincs joga - a harmadik hatalmi ágtól, selyemzsinórt küldtek a bíróságoknak.

(15.00)

Szeretnék emlékeztetni a semmisségi törvényre, aminek az alkotmányosságával kapcsolatban komoly aggályok vannak, de nyilván Balsai István a saját maga által előterjesztett törvényről majd megalapozott és elfogulatlan véleményt fog mondani az Alkotmánybíróságon. A semmisségi törvénnyel önök átléptek egy olyan határvonalat, amit törvényhozás egy jogállamban nem léphet át. Önök beavatkoztak a bírói munkába. Ezt követte annak a bizonyos 62 évnek, tehát az öregségi nyugdíjkorhatárnak az alkotmányban rögzítése, amiről nagyon helyesen elmondta a véleményét Gyüre képviselőtársam. Nem pusztán arról van szó, hogy önök szétverik a bírói szervezetrendszert, hanem egész egyszerűen dogmatikailag, szakmailag oda nem való, ostoba rendelkezést ültettek be az alaptörvénybe.

Ha önök a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatáráról rendelkeznek egy alaptörvényben, miért nem rakták az alaptörvénybe azt, hogy a rendőröknek vagy a tűzoltóknak mikor kell nyugdíjba vonulni? Megspórolhattunk volna egy csomó fölös későbbi vitát és tüntetést, nem? Sokkal egyszerűbb lett volna. És még tudnék mondani számtalan szakmát, amelyiknek a nyugdíjkorhatárát lehetett volna az alaptörvényben rögzíteni. Nem erről volt szó, pontosan tudják önök is. Önök ezzel a rendelkezéssel jelzést kívántak küldeni a bírói szervezet vezetőinek, hogy mindenki az önök markában van, egészen pontosan: mindenki a magyar miniszterelnök markában van ebben az országban, és hogyha a bíróságok nem úgy paríroznak, ahogy önök elvárják, akkor önök egész egyszerűen lefejezik a bírói szervezetrendszert.

Ezt követően, hogy önök elfogadták az alkotmányt, az átmeneti jogállási törvényhez nemcsak ellenzéki oldalról terjesztettünk elő olyan különböző módosító javaslatokat, amelyek a fokozatosságot szolgálták volna, hanem Rubovszky képviselőtársam is, nagyon helyesen, próbált olyan megoldásokban gondolkodni, amelyek azt a kártételt, amit itt a miniszterelnök és a miniszterelnököt követő kormánypárti képviselők okoztak, enyhítették volna. Ezt is lesöpörték az asztalról, meglehetősen szégyenteljes körülmények között.

Lássunk tisztán! Való igaz, hogy az önök választási programjában, ahogy Gyüre Csaba idézte, egyetlen dolog szerepel az igazságszolgáltatást illetően, hogy önök gyorsítani fogják a bírósági eljárásokat. Ezzel a választási ígéretükkel, tisztelt fideszes képviselőtársaim, pontosan ugyanúgy jártak, mint amikor önök adócsökkentést ígértek. Önök adócsökkentést ígértek, most éppen adót növelnek. Önök a bírósági eljárások gyorsítását, önök a bíróság... (Dr. Vitányi István közbeszólására.) Kérjen szót, és akkor el tudja mondani a véleményét! Önök a bírósági eljárások gyorsítását ígérték, ehhez képest 30 ezer ügynek az átszignálása vár most a bírói karra.

Mindenki látja világosan, hogy önök itt is blöfföltek egyet a választópolgároknak, itt is megvezették a választóikat. Nemhogy gyorsítanák a bírósági eljárásokat, önök lassítják, és összeomlás fenyegeti az egész bírói szervezetrendszert. Hiszen nemcsak azokat a bírákat kell pótolni, akiket önök most nyugdíjba küldenek, hanem amely bírákat a helyükre be kell állítani, fel kell emelni, mondjuk, ítélőtáblára vagy megyei bírósági szintre, azoknak a helyére is be kell állítani bírákat, pontosan erről szól ez az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Nem mérték fel a következményeit ennek. Nem mérték fel a következményeit annak, hogy például büntetőügyeket egyszerre - és azért azt is pontosan tudjuk, hogy akik nyugdíjkorhatár előtt állnak, ők általában azok a bírák, akik a legbonyolultabb, legnehezebb ügyeket kapják meg -, büntetőügyeket hónapokra, ha nem évekre megállít egy-egy ilyen tanácselnökváltás. Nem mérték azt föl, hogy 30 ezer ügynek a párhuzamos átszignálása milyen terhet fog jelenteni az egész szervezetrendszerre.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor önök egyfelől megvonják a politikai bizalmat a bíróságoktól, eleve azzal az előfeltevéssel állnak ide, hogy a bíróságok rosszul végzik a munkájukat, rosszul végzik a munkájukat azért, mert nincsenek miniszterelnöki felügyelet alatt, a másik oldalról egész egyszerűen nem igaz az, amit Papcsák képviselő úr mondott, hogy önök erre kaptak felhatalmazást. Önök 15 hónapja mást se csinálnak, mint hogy olyan törvényeket, olyan alapvető változásokat tolnak át az Országgyűlésen, amire nem kaptak felhatalmazást. Önök egész egyszerűen átverték az országot, felkészületlenek a kormányzásra.

Van egy olyan gazdaságpolitikájuk, ami látványosan fejre állt, csődöt mondott. Naponta hallunk híreket arról a tányércsörömpölésről, ami a Fideszen belül vagy a Fidesz-KDNP-pártszövetségen belül zajlik oktatásügyben, egészségügyben. Fogalmuk nincs arról, hogy ezzel az országgal mit csináljanak! Azon kívül, hogy gyorsítani akarják a bírósági eljárásokat, az önök választási, illetve kormányprogramjában semmi nem szerepelt arról, hogy mit akarnak az igazságszolgáltatással. Még az sem szerepelt, amely kritikában az LMP egyébként egyetért önökkel, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendszerén valamilyen módon változtatni kell. Még ezt sem ígérték be a választási programjukban. Homályos ködfellegeket eregettek választási ígéretek címén.

Ezek után ne beszéljenek arról, hogy önök mire kaptak felhatalmazást. Sorban olyan dolgokat húztak meg, amelyek vagy homlokegyenest az ellenkezői a különböző kampányígéreteknek, vagy egész egyszerűen sunyi, alattomos módon hallgattak róla, megvezették az embereket. Nem volt szó az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felszámolásáról; nem volt szó az idősebb bírói gárda elzavarásáról; és nem volt szó például arról, amit itt műveltek például nyáron, hogy súlyosan korlátozzák a védői jogosítványokat. Egy sor olyan intézkedés van csak az igazságszolgáltatás és a büntetőpolitika területén, aminek nyoma sincs az önök választási, illetve kormányprogramjában. Erre, Papcsák képviselő úr, önök biztosan nem kaptak felhatalmazást! Ugyanúgy nem kaptak felhatalmazást, mint az egykulcsos adórendszerre sem kaptak felhatalmazást.

Tisztelt Országgyűlés! Miután önöknek, kormányoldali képviselőknek, illetve a tisztelt kormánynak fogalma nincs egyelőre arról, hogy mit kíván csinálni a magyar igazságszolgáltatási rendszerrel, még mindig nincs a Ház előtt egy új bírói jogállási, illetve bírói szervezeti törvény, ez idézi elő azt a helyzetet, hogy egy ilyen törvényt meg kell alkotni. Önök egy olyan helyzetet idéztek elő egyrészt az alaptörvény kodifikálásával tavasszal, illetve azzal, hogy késlekednek egy új jogállási törvény előterjesztésével, hogy valóban kényszerlépésre kárhoztatják az Országgyűlést.

Szeretném megjegyezni, hogy miközben ez a jogszabály egy kényszerjogszabály, egy olyan elemet is bevisz az egész bírói pályázati, illetve a bírói személyzeti rendszerbe, ami önmagában meglehetősen aggályos, nevezetesen, hogy különböző bírák különböző pályázati rendszerekkel kerülhetnek bírói pozícióba. Nemkívánatos jelenség az, bár én belátom, hogy most nincs mást tenni, hogyha a bírói karon belül eltérő pályázati eljárások vonatkoznak pályázó bírákra, attól függően, hogy éppen mikor nyújtja be a pályázatát.

Átlátható pályázati rendszer, kiszámítható életpálya lenne szükséges, és sokkal inkább abba az irányba kellene elmozdulni, hogy ha van egy egységes pályázati rendszer, ennek az átláthatósága nemcsak a parlamenti képviselők, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvánvaló.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat, amit itt önök előterjesztettek, legfeljebb arra jó, hogy amikor fél év, egy év múlva szembesül majd az egész ország azokkal a rendellenességekkel, amit az önök dilettantizmusa okozott a bírói szervezetrendszerben, akkor lehessen mutogatni arra, hogy itt önök egy többletlétszámot előállítottak. Szeretném jelezni azt, hogy önmagában ez a törvény nem fogja kezelni azokat az anomáliákat, amiket az önök kártételei tavasszal okoztak.

Kicsit elébe menve a még elénk nem került bírói jogállási törvénynek, szeretném azt is jelezni, hogy mi elsősorban olyan stabil és felelős szervezeti viszonyokat szeretnénk, ami megnyugtatóan rendezi a bírák kiválasztási rendszerét, és amiből száműzzük azokat a kivételes eljárási szabályokat, amivel itt most kényszerűen szembesülünk.

A mostani anomáliáknak egyébként van még egy eleme, ez pedig a vezetőválasztási moratórium. Ezt is elmondtuk, lehetett volna egy puhább megoldást is alkalmazni tavasszal. Lehetett volna azt mondani, az LMP tett is erre javaslatot, hogy nyugtázva, hogy itt született egy új alaptörvény, és önök egy új bírói szervezeti, illetve jogállási törvényt szeretnének, akkor azt mondani, hogy akiket most kinevez még a mostani OIT, azok kapjanak egy rövidebb mandátumot, mint egyébként rendesen kapnának. Ezt is lesöpörték az asztalról. Az, hogy most egy vezetőválasztási moratórium van, ez is destabilizálja az egész bírói szervezetrendszert.

Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy egy ilyen, szakmailag meglehetősen aggályos kivételezés a pályázati rendszerben, ami itt előttünk van, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a bírói kar szakmai színvonala romlik.

(15.10)

Hiszen a rendes pályázati eljárási szabályok nem véletlenül születtek meg úgy, ahogy megszülettek. Most azért kell kivételes eljárást alkotni, mert önök előidéztek egy krízissel, összeomlással fenyegető helyzetet, és valóban, technikailag ezt nagyon nehéz másként kezelni, mint ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával.

Éppen ezért, miután magát a törvényjavaslatot nyilvánvalóan elutasítani nem lehet, hiszen más megoldás a jelenlegi helyzet kezelésére nincsen, másik oldalról ugyanakkor mi ellenzéki oldalról nem kívánunk önökkel semmiféle közösséget vállalni abban, hogy önök a bírói kar szakmai színvonalát felhígítják, lerontják egy ilyen ámokfutással, éppen ezért én előre szeretném jelezni azt, hogy természetesen módosító indítványt sem fogunk beterjeszteni, hiszen tudomásul vesszük azt... (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet, hogy Papcsák képviselő úrnak vicces, én nagyon remélem, hogy hasonlóan kellemes pillanatokat él majd át a zuglói képviselő-testületben is, amikor önön a különböző külsős szerződéseket számon kérik.

Szóval, én szeretném... (Dr. Papcsák Ferenc: Várjuk a módosító indítványokat, képviselő úr!) Szeretném jelezni azt, hogy miközben ez a törvényjavaslat az adott előállt helyzet kezelésére természetesen alkalmas, nem nagyon van más út, semmiféle közösséget önökkel abban a felelősségben nem kívánunk vállalni, amit egyébként a bírói kar színvonalromlásában önök kötelesek viselni, éppen ezért természetesen tartózkodni fogunk a végszavazásnál.

Összegezve: itt lenne a ideje annak, hogy szembenézzenek annak a következményeivel, amit ez az alaptörvényszöveg okozott, és jó volna azzal szembenézni, hogy itt nem gyorsulni fognak a bírósági eljárások, hanem azzal, hogy több tízezer ügyet kell párhuzamosan átszignálni, félő az, hogy a jogkereső polgárok fogják meginni annak a levét, amit itt önök kifőztek.

És még valami itt a nagyon mulatozó fideszes képviselő uraknak. A tegnap esti vitában, amikor nem kisebb dologról volt szó, mint hogy a parlament a devizahiteleseken hogyan kíván segíteni - és itt is egy olyan helyzet kezeléséről beszélt elvileg az Országgyűlés, amiben ugyan tettestársak az előző kormányokkal, de önöknek is van mulasztásuk -, önök megcsinálták azt, hogy hozzá se szóltak a parlamenti vitához, hanem folyamatosan bekiabálásokkal zaklatták az ellenzéki képviselőket, folyamatosan mulatoztak, röhögtek.

Most arról van szó, hogy itt önök, az önök igazságszolgáltatási ámokfutása előidézett egy krízishelyzetet, ennek a kezelésére itt van egy törvényjavaslat, és Vitányi, illetve Papcsák képviselőtársam mást se csinál, mint beordít és röhögcsél. Lehet, hogy az önök számára rendkívül mulatságos ez a helyzet. (Dr. Vitányi István: Nem röhögünk...) Én azt kérném, hogy a parlamentarizmusnak legalább a látszatait őrizzék meg!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most megadom a szót a kormány nevében felszólalásra jelentkezett Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat tanultam a vezérszónoki körből, például azt, hogy az LMP azért nem nyújt be módosító javaslatot, mert Papcsák Ferencnek vannak külső szakértői. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Nem értem még a konkrét logikai összefüggést a kettő között, de ettől függetlenül figyelek a továbbiakban is.

Én úgy látom, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak valamelyest már elhomályosította a látásmódját, és kicsit megdöntötte a józan ítélőképességét az itt eltelt másfél év és az a nem tudom, pontosan milyen lelki jelenség, frusztráció vagy más, ami a kormányoldalnak a kétharmados többsége miatt itt a parlamentben kialakult.

Egész egyszerűen az a legitimációs vita, amit itt lefolytattak, és amivel mindnyájan elkezdték a 17:2-es arányú hozzászólásaikat, szerintem teljes mértékben értelmezhetetlen egy parlamentáris demokratikus jogállamban. Ha valakinek kétharmados felhatalmazása van a parlamentben, az a párt kétharmados törvényeket hozhat. Ez körülbelül olyan, minthogyha az ellenzéki pártokon azt kérnénk számon, hogy nem mondták el a választóknak, hogy 2011. szeptember 19-én ilyen és ilyen tárgyú interpellációkat fognak beterjeszteni, tehát nincsen rá felhatalmazásuk.

Arra van ennek a kormányzó többségnek felhatalmazása, hogy négy évig, a következő parlamenti választásokig, ennek a ciklusnak az utolsó ülésnapjáig elfogadjon olyan törvényjavaslatokat, amelyek kétharmadot igényelnek. Nem volt arra szükség, és ezt önök sem gondolhatják komolyan, hogy egy választás során, amikor bizonyos fajta hosszú távú terveket - mint például a bírósági ügyek gyorsítása, a bíróság átalakítása - megjelöl egy-egy kormánypárt, de nem fogja iratmintákkal vagy törvényjavaslat-szövegekkel egyenként a négy évre vonatkozó, ennek a kormányzati ciklusnak olyan ezer körüli törvényjavaslatát egyenként részletszabályban felsorolni. Sőt nyilvánvalóan, mivel még a kétharmados többség sem volt garantálható ennek a kormányoldalnak, az sem reális elvárás, hogy az alkotmány, az alaptörvény minden egyes szabálya ott legyen.

Én azt kérem önöktől, hogy tartózkodjanak minden olyasfajta felszólalástól, ami azt mondja, hogy nincs felhatalmazása a Fidesz-KDNP-nek arra, hogy kétharmados törvényeket hozzon. Van felhatalmazása! Nyilván vannak ennek korlátai, vannak az általános emberi jogok, az általános jogállami normák, amelyekbe ezek nem ütközhetnek. (Dr. Bárándy Gergely: Kéne!)

De azt a vitát már számtalanszor lefolytattuk a parlamentben ebben a kormányzati ciklusban is, hogy vannak nagyon eltérő jogállami berendezkedések, és az is jogállam, ami Angliában van, hogy egy ottani választás után három darab ellenzéki képviselő lenne, és mindenki más, mind a kettőszáz vagy közel... (Dr. Papcsák Ferenc közbeszól.) Mennyi körzet van? 176. Tehát akkor 173 képviselő lenne kormánypárti és 3 lenne ellenzéki, az is egy jogállami berendezkedés, az is ugyanúgy Angliában évszázadok óta működik, mégsem mondhatja rá senki, hogy diktatórikus berendezkedés.

Franciaországban az elnök a parlament megkerülésével népszavazással hozhat törvényeket, olyan törvény születhet, amit az országgyűlési képviselők nem is láttak, vagy csak egy szavazatuk van a 80 millió választópolgár között Franciaországban, mégsem mondhatjuk, hogy nem demokratikus berendezkedés.

Ne oktassuk ki egymást szerintem ilyen téren abban, hogy csak az LMP, csak az MSZP vagy csak a Jobbik elképzelése jogállami berendezkedés, a Fidesz-KDNP-oldalnak a felvetései nem jogállamiak! Tehát igenis ebben a ciklusban, fogadják el, mint ahogy mi is kénytelenek voltunk elfogadni nyolc évig korábban, hogy amit akkor az MSZP-SZDSZ megtehetett, és feles törvényeket elfogadhatott, most az állampolgárok általános felhatalmazása nyomán a Fidesz-KDNP is megtehet. Ennek vannak bizonyos korlátai, népszavazással, alkotmánybírósági eljárással, amelyek továbbra is élnek, hiszen mindenki ezekhez a fórumokhoz fordulhat az új alaptörvény hatálybalépése után is, de addig senki nem vitathatja a kormánypártoknak ezeket a lehetőségeit.

Egy kicsit kétségbe vonom azért azt a felvetését Bárándy képviselő úrnak, hogy a lehető legjobb európai bírósági modell van Magyarországon. Valóban egyébként, a bíróságokba vetett közbizalom jóval magasabb, mint a belénk, országgyűlési képviselőkbe, akár parlamenti ellenzéki, akár parlamenti kormánypárti képviselőkbe vetett bizalom, és valóban vannak olyan államok, ahol lassabb az ítélkezés, nehezebben születnek meg az ítéletek, vagy teljes mértékben korruptnak tartják a bíróságokat, és ezért nem bíznak meg bennük.

De azért nyilvánvalóan Magyarországon is van mit javítani, hadd ne kelljen emlékeztetnem itt mindenkit 2011. szeptember 14-ére, amikor a Székesfehérvári Városi Bíróság Joav Blum ügyében hozott egy olyan elsőfokú, nem jogerős ítéletet, ami - hogy úgy mondjam - a jogot nem végzett állampolgároknak is a természetes jogérzetét sértheti, hogy ha nem ismerte Joav Blum a magyar jogot, mert sem nem olvas, sem nem beszél magyarul, akkor nem kellett tudnia a lakcímbejelentésnek a szabályait és az ehhez tartozó kötelezettségeit.

Tehát én úgy gondolom, hogy igenis van arra szükség, hogy megnézzük, mik azok a társadalmilag el nem fogadható jelenségek a bíróságokon belül, amelyek egyes törvénymódosításokkal megoldhatók, amelyek nyilvánvalóan a bíróknak a szakmai munkáját tudják javítani, a felelősségüket tudják növelni a saját döntéseikkel kapcsolatban. Ez nyilván az ügyteher csökkentését is jelenti, hiszen csak akkor várható el egy bírótól, hogy alaposabb ítéleteket hoz, hogyha kevesebb az ügyterhe. De ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy bár lehet, hogy Portugáliában pont a mi OIT-es modellünket vették át, Ausztriában meg pont nem, mert ott meg pont azt látták, hogy nem egy jó modell, nem ezt kellene átvenniük, mert nem ezzel fog hatékonyabbá válni az igazságszolgáltatásnak a rendszere.

De itt is fölhívnám a figyelmet, hogy önök előszeretettel beszéltek olyan törvényekről vagy az alaptörvényről, amit már elfogadtunk vagy olyan törvényekről, amelyek még a parlament előtt sem fekszenek, mint az igazságszolgáltatási reform, éppen ezért valamelyest kanyarodjunk át minél előbb a mostani, előttünk fekvő törvényjavaslatra.

Önök azt mondták, hogy nem kellően átgondolt a javaslat, mert lassítja és nem gyorsítja a bíróságnak a döntéseit, ügymenetét. Én ugyanakkor pontosan úgy látom, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy gyorsabbá váljon az ügyintézés, hiszen jól tudjuk, hogy Magyarország számára versenyképességi kockázat, nem is kockázat, versenyképességi hátrány az, hogy a bíróságokon való jogérvényesítésnek az időtartama hosszabb, mint az elvárható lenne egy európai uniós tagállamtól.

Nyilván van olyan EU-s tagállam, ahol még a mienknél is hosszabb, de ettől függetlenül ez javítandó, hiszen a követelését, a kintlévőségeit egy cég, ha idejön beruházóként, nem tudja egész egyszerűen behajtani kellő időn belül, az ő pénze áll, az ő pénze nem folyik be, és éppen ezért, mondjuk, mérlegeli, hogy Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában vagy Magyarországon fektessen be, többek között ez is ott szerepel azok között a kérdések között, amit az őt segítő befektetési tanácsadónak vagy adótanácsadónak, vagy ügyvédi irodáknak, más pénzügyi tanácsadóknak feltesz, amikor eldönti, hogy új gyárat létesít-e Magyarországon vagy sem.

(15.20)

Ez tehát nem csupán az igazságszolgáltatás belső ügye, hanem mindenkinek, jogászoknak, nem jogászoknak egyaránt fontos ügye, hiszen ez munkahelyeket jelent, a magyar GDP növekedését jelenti. És az emberek természetes igazságérzetét is, hiszen mindenki szeretné minél inkább az igazságát megtalálni a bíróságon, legyen akár polgári ügy, legyen akár büntetőügy.

Ez a törvényjavaslat pont arra biztosít lehetőséget, hogy azoknak a bíróknak a helyére, akik elsősorban akár bírósági igazgatási vagy fölső vezetői és nem napi ítélkezői tevékenységgel foglalkoztak, minél alacsonyabb szintű és valóban hétköznapi ítélkezéssel foglalkozó bírók lépjenek. Míg tehát olyan emberek kerülnek ki, akik inkább a bíróságok igazgatásával, belső ügyrendjével, ügykezelésével foglalkoztak, ehhez képest most olyan emberek kerülhetnek a pályázati eljárás nyomán és a mellékelt táblázatban szereplő arányokban a helyükre, akik hétköznap elsőfokú ügyeket fognak tudni tárgyalni. Ott állnak sorban, önök is tudják, a felvehető bírók többszöröse jegyzőként, fogalmazóként, azok a fiatalok 30 év körül, akik már kellő gyakorlattal rendelkeznek a bíróságon, a szakvizsgáikat letették, reményeink szerint minél jobb eredménnyel, és belevethetik magukat az elsőfokú ügyek minél gyorsabb tárgyalásába.

Önök is ismerik azt a piramist, ami a bíróságoknál, illetve korábban az ügyvédeknél jelentkező ügyek mennyiségét mutatja. Óriási mennyiségű ügy van az ügyvédeknél, azoknak csak egy része megy első fokra, sokan belenyugszanak az elsőfokú ítéletbe, kevesebben mennek másodfokra, és rendkívüli jogorvoslattal még kevesebben élnek. Tehát jól láthatóan fönt, a bírósági hierarchia csúcsán kevesebb ügy fordul meg, az állampolgárok kevesebb részére van befolyással az a tevékenység, amit ott végeznek. Persze, nyilvánvalóan a jogegységi döntések azért fontos szereppel bírnak sok más egyéb ügyben is, de ami az állampolgárok és a cégek hétköznapi, legtöbbször vitt ügyeivel kapcsolatos, az az elsőfokú bíróság, helyi vagy megyei bíróság, ahol elindul az adott eljárás. Ha tehát ezeket a státusokat minél inkább lefelé igyekszünk csoportosítani, azzal a tényleges ítélkezést, a tényleges ítélethozatalt tudjuk meggyorsítani.

Maga a jogszabály ezen túlmenően magukat a keretszámokat az ügyfélforgalmi statisztikák alapján igyekezett kialakítani, pontosan azért, hogy valamelyest megszűnjék az igen nagy különbség, a tágra nyílt olló. Ez egyes vidéki városokban a bírókra 40 ügyes referendát hozott létre, tehát csak 40 ügyet kell vigyen egy bíró, míg mondjuk, a fővárosban 100-200 ügy is egy bíró nyakába van varrva. Nyilvánvalóan ez akár csak a minőséget, akár a gyorsaságot negatívan befolyásolja. Ezért fontos, hogy a statisztika alapján készültek ezek a számok.

A szabályok alapvetően visszautalnak a normál bírói jogállási törvényre, és csak azokat az eltérő szabályokat tartalmazzák, amelyek speciálisan erre a rövid időszakra kell hogy vonatkozzanak. Azért kell hogy vonatkozzanak, hogy ne legyen kicsúszás ezekből az időszakokból, sokkal feszesebb, sokkal konkrétabb és nehezebben elhúzható vagy nem elhúzható szabályokat fogalmaznak meg, pontosan azért, hogy itt határidőre megtörténjenek az egyes pályáztatások és az eredményhirdetés. Szintén főleg a Fővárosi Bíróságnál azért kerül sor összesítetten ezekre a pályázatokra, azért valamelyest egységes vagy összevont az eljárás menete, hogy ha egy bíró több helyre is beadja a pályázatát, ne kelljen háromszor háromféle kerületi bíróságra vagy a Fővárosi Bíróságra elmennie. Sokkal inkább egy felvételi beszélgetéssel dőlhessen az el, hogy hová kerüljön beosztásra, pontosan azért, hogy minél gyorsabb és minél rugalmasabb legyen az eljárás, hogy ne lassuljanak le ezek az eljárások, amelyek most folyamatban vannak.

Pontosan azért is kell ez az átmeneti törvény, hogy így egy ideig, egy rövid időre az engedélyezett létszám fölé emelkedik a bíróságok személyi létszáma. Nyilvánvalóan, ha lejárnak ezek a felmentési idők, akkor 2012 végére megszűnnek ezek, de erre a rövid időtartamra a bíróságok számára ez a plusz engedélyezett bírói létszám is az átmenet kezelése céljából törvényileg engedélyezésre kell hogy kerüljön.

Tehát úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek igen sok jó technikai újítása van, amelyeket akár a későbbiekben is érdemes figyelembe venni. A lehető leggyorsabban és a lehető legjobb arányban igyekszik az új bírói helyeket a különböző bíróságokon úgy eloszlatni, hogy az állampolgárok és a cégek számára a lehető legkevesebb nehézséget, középtávon már a leggyorsabb ügyvitelt tudja vinni. Ezért javaslom mindenkinek, hogy azon már ne vitatkozzon, hogy az alaptörvénybe mi került be és mi nem. Az egy másik szavazás volt. Volt, aki abban a vitában részt vett, volt, aki nem; aki nem vett részt, az ne legyen fáziseltolódásban, és mindig egy vitával később mondja el az akkori érveit. Azt akkor kellett volna elmondani, akkor kellett volna ide bejönni, akkor kellett volna az alaptörvényről vitatkozni. De ha most már ez egy mindenki által elfogadott jogszabály, márpedig a Magyar Közlönyben kihirdetésre került, és ez nemcsak a Fidesz-KDNP alaptörvénye, nemcsak a parlament alaptörvénye, hanem mind a 10 milliónk alaptörvénye, akkor igyekezzünk ennek az alaptörvénynek a rendelkezéseit most így kezelő szabályokat a legjobb szakmai színvonalra emelni, és nem látványosan megsértődve módosító javaslatot sem benyújtani. Ha van bármilyen javaslatuk, amiről úgy érzik, gyorsíthatja ezt az átmenetet vagy javíthatja a minőségét, azt tegyék meg. S kérem addig is, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, a kormány nevében támogatjuk a képviselő urak javaslatát. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Rubovszky György, a KDNP képviselője.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két korábbi képviselői indítványra vagyok kénytelen reagálni. Az egyik a Gyüre Csaba képviselő úr által elmondottak, aki a bírói nyugdíjba vonulási korhatárt a kormányzat nyakába varrja. Pontosítani szeretném, alelnök úr, ez az alkotmányügyi bizottság módosító indítványa, amit a zárószavazás előtt terjesztett be a bizottság. Hozzáteszem, hogy a mi ellenzésünk ellenére.

Felmerült az a kérdés is, hogy mégis megszavaztuk az alkotmányt. Igen, mert az általunk is elfogadott alaptörvény álláspontunk szerint 99 százalékig tökéletes, és ha mérlegre teszem, hogy ennek ellensúlya nem az lett volna, hogy a bírók 70 éves korukig ítélkeznek, hanem az, hogy a '49. évi XX. marad még évtizedekig hatályban, akkor ez a kérdés nem lehet tovább kérdés. Ezzel valóban nem értünk egyet. Ezt Schiffer András képviselő úrnak is mondom, de ő is csak elmondta az álláspontját, és elment. Én soha nem védtem ezt az álláspontot, csak kénytelen vagyok ezzel együtt élni, és ezáltal nem olyan szigorúan fogalmazva, mint Gyüre Csaba, de elfogadom, hogy bizonyos fokig kényszerpályán mozogva meg kell segíteni a bírói kart ezekkel az átmeneti rendelkezésekkel, hogy ennek a 8 évfolyamnak az egyszeri nyugdíjazása ne okozzon fennakadást a bírósági munkában.

Köszönöm szépen, ezt szerettem volna pontosítani. Meg vagyok arról győződve, hogy ellenzéki képviselőtársaimat nem tudom meggyőzni, én csupáncsak a megvezetett hallgatók kedvéért mondtam el a pontosítást.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője szólal föl, mert úgy tűnik, ő meg akarja önt győzni.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nem akarom meggyőzni Rubovszky képviselőtársamat, csak meg akartam köszönni, mert tényleg korrekt volt Rubovszky György képviselőtársam hozzászólása. Valóban, én azt el tudom fogadni a KDNP-frakció részéről, hogy önök mindent megtettek azért, illetve komoly munkát végeztek az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is, hogy önök ezt támogatták, hiszen ez a KDNP-nek és a Fidesznek volt az alaptörvénye. Én azt soha nem fogom felhánytorgatni önöknek, hogy önök, ha már ezt az alaptörvényt felhozták, akkor önök ezt elfogadták.

Mi azt láttuk az alkotmányügyi bizottságban akkor, hogy a KDNP frakciója ezzel nagyon nem értett egyet, és kicsit úgy éreztük, hogy miután az alkotmányügyi bizottság saját javaslataként, amely egyként ellenezte két nappal korábban még ennek a javaslatnak az elfogadását, bizonyos külső hatásra mégis teljes mértékben meggondolta magát; itt már úgy éreztük, hogy egy kicsit megtört az ellenállás. Bár én elfogadom azt, hogy Rubovszky György megpróbálta ezt az átmeneti javaslatot elfogadtatni, ez nem sikerült. Hát így született meg ez a nem túl szerencsés része az alaptörvénynek.

Egyetlenegy dologra szeretnék még reagálni, Rétvári Bence államtitkár úr felvetésére, aki azt mondta, hogy a demokrácia jogintézménye, a jogállamiság tökéletesen fennáll jelen pillanatban is, és ha a kétharmados többség tudatában az ellenzék vagy állampolgárok nem tudnak mit tenni ezzel, mert jogszabályokat nem tudunk keresztülvinni a kétharmad miatt, akkor még mindig ott van a népszavazás kezdeményezése, és mindig ott van az Alkotmánybíróság. Hát, gyakorlatilag az új alaptörvény az Alkotmánybíróság igénybevételétől is megfosztott bennünket, hiszen a jogszabályváltozást ismerjük: a parlament egynegyede adhat csak az Alkotmánybíróságnak ilyen indítványt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(15.30)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen nehéz volt követni államtitkár úr felszólalásának ívét (Dr. Rétvári Bence: Majd megismétlem.), de két dologra mindenképp szeretnék belőle reagálni. Az egyik az, hogy a felhatalmazással kapcsolatban, hogyha valami nincs benne a programban, akkor szerintem, a logika alapján arra elég nehéz felhatalmazást kapni. Vagy önök úgy kell hogy értelmezzék ezt a rendszert, hogy ha önök egyszer kaptak egy politikai felhatalmazást, akkor onnantól kezdve azt csinálnak, amit akarnak. Sajnos úgy tűnik, hogy ez az önök értelmezése, persze e vonatkozásban akkor felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán mi a fenének kell olyan, hogy választási program vagy kormányprogram, mert önök egy általános felhatalmazás alapján úgyis azt csinálnak, amit majd csak akarnak.

A másik, ami megragadott engem az ön felszólalásából, hogy önök összeszednek különböző közjogi megoldásokat innen-onnan, más-más európai uniós államoknak vagy esetleg tengeren túli országoknak a jogrendszeréből. Egyetlen cél vezeti önöket, és ez jól látszik, számtalanszor rámutattunk erre, hogy hogyan lehet ezek által lebontani a fékek és ellensúlyok rendszerét Magyarországon, hogyan lehet központosítani a kormányzati hatalmat, és önök ezt mindig azzal magyarázzák, hogy ez máshol jól működik. Igen, csak tudják, önök kiragadják abból a rendszerből azt az egy elemet, kiveszik, meg kivesznek máshonnan egy másik elemet, amely vonatkozásban az adott országban valóban a koherens rendszerben, annak részeként ez rendben van, csak amikor így összeszedik, akkor már nincs rendben.

Olyan ez, az jutott eszembe, gyerekkoromban olvastam egyszer egy mesét, vagy talán akkor mondták nekem, amelynek az a címe, hogy "Micsoda madár ez?" Amikor egy madár elirigyelte a pávának a tollát, elirigyelte a kacsának a csőrét, a papagájnak más tollait, és a végén lett belőle egy torzó - na, önök ilyen közjogi rendszert építenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Vitányi István, a Fidesz képviselője.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanúgy, mint ahogy Rubovszky képviselőtársam, én is csak a félrevezetett hallgatók tisztánlátása céljából három észrevételt tennék ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásához. Nagyon sajnálom, hogy Schiffer képviselő úr annyira nem érdemesít bennünket, hogy megvárja a reagálásokat, hanem ahogy elmondta a mondandóját, azonnal elvonult a teremből. Nagyra értékelem Gyüre Csaba és Schiffer képviselőtársam beszélőkéjét, csak ez a 17:2 egy kicsit azért furcsa. Ahhoz tudom őket hasonlítani, mint az a diák, aki a 30 tételből egyet megtanul, és bármit kérdeznek tőle, azt az egy tételt mondja el. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Körülbelül bármilyen témáról van szó, mindig ugyanazt mondják el, Schiffer képviselőtársam és Gyüre képviselőtársam. Ezt minden bántó szándék nélkül mondom, csak megjegyeztem a történeti hűség kedvéért.

A másik dolog, azon aggódnak az ellenzéki képviselőtársaim, hogy micsoda bíróhiány lesz itt, itt nem lesz utánpótlás, hol az utánpótlás. Kérem szépen, gyakorló ügyvédként magam is tudom, Gyüre képviselőtársam is, de Schiffer képviselőtársam is nagyon jól tudja, hogy van olyan bírósági titkár, aki öt éve vár a kinevezésre. Az utánpótlás már ott van, a titánok már jönnének a pulpitusra, csak éppen nincs lehetőségük. Úgy gondolom, hogy ez a törvény lehetőséget ad számukra, hogy bizonyítsák képességeiket.

A harmadik dolog: Schiffer képviselő úr attól fél, hogy az ügyek elhúzódnak. Kérem tisztelettel, arról nem beszél Schiffer képviselő úr, hogy ha Magyarországot Strasbourgban elmarasztalták, és az államot megbüntették, az mindig csak az ügyek elhúzódása miatt történt; az ügyfél időszerű befejezéshez való jogát sértették azok az eljárások, amelyek elhúzódtak. Jó múltkorában egy kimutatás került a kezembe, 17 éve folyó, 12 éve folyó, 9 éve, 8 éve folyó ügyekről tudunk. Úgy gondolom, hogy ennél lassabban már nem lehet ítélkezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kétperces időkeretben Mile Lajos, az LMP képviselője.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem szorul rá Schiffer András, hogy én őt megvédjem, csak egyetlen megjegyzés erejéig: nemegyszer fordult elő ebben a Házban, hogy akár késő éjszaka is úgy tartottunk vezérszónokit, hogy sem az előterjesztő, sem a kormánypárti képviselők nem voltak jelen. Tehát nyilván komoly oka van annak, hogy ő most nem tud itt lenni.

A másik: nem a meggyőzés szándékával, mert hogyha itt a meggyőzhetőséget kérnénk egymáson számon, akkor érdemes lenne a módosító indítványaink sorsát végigvenni, és akkor érdekes eredményre jutnánk, hanem államtitkár úr bevezetőjével kapcsolatban szeretnék csak egyetlen gondolattal reflektálni az elhangzottakra. Ön itt előszeretettel veti össze a különböző demokráciák berendezkedését, és jut egyfajta következtetésre - Angliától Franciaországig s a többi -, ezek egy kicsikét sántítanak. Én most történelmietlen leszek ugyan, de arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha visszagondol arra a helyzetre, ami 1994-ben volt - ezt csak azért említem, mert én 1990-94-ig már voltam képviselő és kormánypárti, tehát annyira ez a másfél év most engem nem viselt meg lelkileg, hogy eltorzítsa az én tudatomat -, hogyha az önök által életbe léptetett és ezután életbe léptetendő szabályok szerint éljük a '94-es évet, vajon a Fidesz parlamenti párt lett volna-e. Ezt csak mondom, történelmietlen, de nem sántább, mint az ön összevetése, mondjuk, a francia vagy az angol demokráciákkal. Ezt is ajánlom szíves figyelmébe akkor, amikor a kormánypárt erejéről beszél és arról, hogy mit lehet megtenni és mit nem. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A házvezetés nevében azért el kell mondanom, hogy olyan házszabálysértést nem tettünk meg, hogy az előterjesztő ne lett volna jelen. Akkor legfeljebb olyan volt, hogy szünetet rendeltünk el, de ilyen eset nem fordulhatott elő. Köszönöm szépen.

Szalay Péter Fidesz-képviselő következik kétperces időkeretben.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném elmondani, hogy én soha nem fogom mondani egyetlen ellenzéki képviselőtársamnak sem, hogy röhög.

A törvénnyel kapcsolatosan, ami kétségtelenül alaphelyzet, hogy az ítélkezés Magyarországon minősíthetetlenül lassú volt. Nagyon egyszerű, hogy Schiffer képviselőtársunk azt mondja, hogy őszerinte ez a törvény, ha alkalmazásba kerül, akkor nem fog működni, és nem hozza meg az eredményt, miszerint az ítélkezés gyorsulni fog. Végül én úgy érzem, hogy a puding próbája az evés, tehát meg kell próbálni, meglátjuk, de meggyőződésem szerint segíteni fog a lassú ítélkezésen.

Ami a választási ígéreteket illeti, ehhez hozzátenném, hogy nyilvánvalóan egy választási program az egészen apró részletekre nem terjedhet ki. Mondhatjuk azt, hogy mondjuk, az egészségügyet megreformáljuk, a gyógyítást jobbá tesszük, olcsóbbá tesszük, de nyilván a választási ígéretek között az már nem szerepelhet annyira részletekbe menően, hogy a műtőssegédek munkaköri leírását meg fogjuk változtatni, pedig lehet, hogy idővel erre is sor fog kerülni.

A kinevezésekkel kapcsolatban, hogy miért van szükség a kinevezési gyakorlatra, csak egy példát szeretnék mondani. Bárándy képviselőtársam nyilván pontosan emlékszik rá, volt egyszer egy műhibásnak minősíthető ítélet, ami után a bíró megpályázta a Legfelsőbb Bíróság egyik bírói pozícióját, és meg is kapta. Tehát én úgy érzem, hogy a kinevezési gyakorlaton igenis kell változtatni.

Az pedig, hogy a túlterhelt bíróságokról el kell vinni máshová az eljárást, nyilván sokakat sért, és ez heves ellenzést vált ki, mert sokan szeretik a megszokott folyosót, a megszokott bútorzatot, de én úgy érzem, hogy tulajdonképpen a heves ellenzésnek nem ez az igazi oka.

Köszönöm szépen szíves türelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Vitányi István szavaira szeretnék reagálni, miszerint a rossz tanulók egy tételt tanultak meg. Nyilván nem véletlen volt az, hogy az ellenzéki pártok szónokai az előzményekre, illetve a jelen törvényjavaslatra vonatkozó idejüket így osztották meg, hiszen ez egy kényszer hatására született jogszabály, itt lépni kellett valamit. Önök ezt megtették, beterjesztették ezt a jogszabályt, de nézni kell azt, hogy mi az a kényszer, ami ezt okozta, és a legfontosabb, amit ki kell elemezni, az, hogy milyen helyzetben jött létre ez a jogszabály.

Persze, önöknek fáj az igazság, amikor mi rámutatunk arra, hogy milyen elhibázott lépéseik voltak, amik alapján most próbálják ezt helyre tenni, de tudomásul kell venni, és el kell fogadni az ellenzék bírálatát még akkor is, ha abban a kettő percben mindenki azt mondta el - ha jól értettem az ellenzéki pártok szavait -, hogy magát ezt a jogszabályt elfogadhatónak tartják, természetesen, az önök által kialakított kényszerhelyzetre tekintettel, méghogyha az LMP ezt nem is fogja megszavazni.

(15.40)

Még Rétvári Bence államtitkár úr szavaira szeretnék egy gondolatot: némileg úgy értelmeztem a szavaiból, hogy összemosta a három ellenzéki párt véleményét, amikor azt mondta: minden ellenzéki párt azt mondta, hogy erre nem kapott a Fidesz-KDNP felhatalmazást. Én ezt a beszédemben nem mondtam, bár természetesen gondolhattam ezt, és mindenképpen sokkal korrektebb lett volna a Fidesz-KDNP-től, hogyha a 2010. év eleji programjából egy kész, részletes programot letesz az asztalra, amit a választók nyugodtan át tudnak nézni, és az alapján tudnak dönteni, hogy igen, ez a program lesz, ami Magyarországot kivezeti ebből a válsághelyzetből. Akkor sokkal korrektebb lett volna, és ma nem kapnák meg ezt a bírálatot mindennap.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szalay képviselőtársamtól kérdezném, milyen logikai gondolatmenet alapján gondolja úgy, hogy egyáltalán mutatkozik esély arra, hogy ha 300 tapasztalt bírót kényszernyugdíjaznak - ne használjunk csúnya szót: nyugdíjba küldenek idő előtt -, és őket fölváltja másik 300, és lehetőség szerint még zökkenőmentesen is történik a váltás, ez miért eredményez eljárásgyorsítást. Hogyan eredményezheti az eljárás gyorsulását az, hogy ezeknek az új bíróknak ezeket az ügyeket meg kell tanulnia, ráadásul például a büntetőeljárás-jog szabályai szerint ilyenkor az egész eljárást meg kell ismételni? Ha a bírói tanácsban változás áll be, akkor az eljárás megismétlendő.

A puding próbája valóban az evés. De ha nem tudok olyan logikai ívet vázolni, amely alapján eljutok oda, hogy az általam kívánatosnak tartott eredmény egyáltalán bekövetkezhet, akkor szerintem azt a megoldási javaslatot nem is érdemes megpróbálni vagy kipróbálni. Én tehát azt kérdezem, hogy 300 tapasztalt bíró nyugdíjazása hogy a fenébe' eredményezheti, milyen gondolatmenet mentén eredményezheti az eljárások gyorsulását. Mert őszintén szólva, én nem tudok ilyen gondolatmenetet felvázolni.

A másik megjegyzésem, hogy természetesen egy pártprogram, egy választási program, de még egy kormányprogram sem tartalmazhat minden részletre kiterjedő javaslatot vagy javaslatcsomagot. De azért azt gondolom, nem túlzott elvárás egy kormányprogram vagy egy választási program részéről az, hogy ha át kívánom alakítani az igazságszolgáltatás rendszerét, akkor legalább ezt az egy mondatot - nem többet, ezt az egy mondatot -, hogy át kívánom alakítani az igazságszolgáltatás rendszerét, tartalmazza ez a program. Na, nem tartalmazza a Fideszé! (Dr. Papcsák Ferenc: El kellene olvasni!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces időkeretben reagál Rétvári Bence államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselő úr, az 52. oldal 2.10. fejezet az, amit ön keresett. Ott szerepel: olyan törvényeket alkotunk meg, amelyek megteremtik a bíróságok gyors döntésének személyi és tárgyi feltételeit. Ezek között szerepel nyilvánvalóan a bírósági rendszer átalakítása is, úgyhogy ott keresse, a 2.10. fejezetben, a nemzeti ügyek programjában, ott fogja megtalálni, akárcsak a Fidesz kormányprogramjában, hiszen a Fidesz kormányprogramja és választási programja nem tért el egymástól. Kérem, hogy tanulmányozza, és csak utána mondja, hogy nem szerepelt benne, miután utánanézett.

Ha már íveket szeretne, ha megvilágítanánk önnek, akkor hadd reagáljak nagyon röviden arra, mi az indoka annak, hogy a bíráknak is nyugdíjba kell vonulni az általános öregségi nyugdíjkorhatárban. Két nagy vita volt nyugdíjkérdésben, a kormányzatnak mindkettőnél ugyanaz volt az álláspontja. A bírók is az általános nyugdíjkorhatárral vonuljanak nyugdíjba, és a rendőrök is az általános nyugdíjkorhatárral vonuljanak nyugdíjba. Tehát úgy gondolom, ez konzekvens és következetes politika, ha azt mondjuk, hogy amikor van az öregségi nyugdíjkorhatár, akkor vonuljanak öregségi nyugdíjba az emberek, rokkantsági nyugdíjba pedig akkor vonuljanak, ha rokkantak. Ehhez képest, amikor a rendőrökről és egyéb fegyveres testületekben dolgozókról volt vita a parlamenten belül, akkor önök azt mondták, hogy miért nem vonulhatnak hamarabb, amikor a bírókról volt szó, akkor azt mondták, hogy miért vonulhatnak később.

Önöknek kellene megindokolni, miért tartják fenn azt az álláspontjukat, hogy ne az általános nyugdíjkorhatár betöltésével vonuljon mindenki nyugdíjba, miért tegyünk bármiféle különbséget egyik vagy másik társadalmi csoport között. Mi egyet mondtunk, akikkel kapcsolatban különbséget kívánunk tenni: a nők, akik gyermeket vállalnak, a nők 40 év munkaviszony után vonulhatnak nyugdíjba, amibe beleszámít a gyermekneveléssel töltött idő. Mi azt mondtuk, hogy ezek az anyák nyilvánvalóan fokozottan igénybe vannak véve, hiszen a társadalmi szokásaink szerint több szerepet is visznek: egyszerre háziasszonyok, családanyák és dolgozó nők, ezért náluk indokolt a különbségtétel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces válaszra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Föltett államtitkár úr egy kérdést, szeretném megválaszolni. Nagyon egyszerű az okfejtés, ugyanis más-más szakmákhoz és más-más szakmák gyakorlásához más képességek és más tulajdonságok szükségesek, ezt talán az államtitkár úr sem vitatja. Míg egy vaskohásznak az állóképessége igen fontos, addig például egy bírónál, aki egy fűtött teremben hozza meg az ítéleteit, ez nem annyira fontos. Míg egy tűzoltó 60 évesen nem feltétlenül tud valakit kimenteni az égő ház harmadik emeletéről, mert olyan fizikai erőnlét kell hozzá, amivel a 60 éves ember már nem rendelkezik, addig egy bíró, azt gondolom, a pulpituson ülve a tollat még tudja forgatni.

Azt is gondolom, hogy 60 évesen szellemileg sem lehet kifogása senkinek, mondjuk, egy értelmiségi pályát gyakorló embernél, így egy bírónál sem. A bíróságoknál és a bíráknál a tapasztalat és a szakmai tudás igen sokat számít. Ennek a megszerzéséhez pedig idő kell. Úgy hiszem, ez okozza azt a különbséget, amit mi jónak látnánk, hogyha a jogszabályokban is testet öltene, hogy bizony más-más szakmák esetén más-más nyugdíjkorhatárt kell a jogalkotónak meghatározni. Tehát egy tűzoltót, aki a házból ment, nem lehet összehasonlítani egy bíróval, aki ítélkezési tevékenységet végez.

A másik pedig: természetesen lehet a pártprogram vonatkozásában ilyen elnagyolt ígéreteket tenni, ez olyan, mintha nem is lenne, azt tudom mondani. Tehát az, hogy az eljárásokat gyorsítani kell, rendben van - és ez magában foglalja akkor a teljes bírósági szervezetrendszer átalakítását is önök szerint. Akkor persze elég egypár programot leírni néhány - vagy egy - oldalban: jobbá kell tenni az igazságszolgáltatást, jobbá kell tenni az egészségügyet, jobbá kell tenni az oktatásügyet. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Körülbelül ezen a színvonalon maradt az önök programja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Wittner Mária képviselő asszonynak, Fidesz, kétperces időkeretben.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatom a vitát. Én nem voltam jogász, de önök harmadik generációban pontosan tudják, hogy a bíróságok hogyan működtek, és hogyan működnek ma is. Ezt bebizonyította 2006, amikor karmesterpálcára százakat vittek be a rendőrségre, amikor még a Rádiót is kinevezték kihallgatóteremnek. Lehet tagadni, de az igazság mindig ki fog derülni, és én, mint aki a népbíróság áldozata voltam, pontosan tudom azt, hogy egy-két év gyorstalpaló, és már mehetett ítélkezni, a párt sugallata szerint. Így hozták az ítéleteket. Önnek vagy az ön nagyapjának nagyon is jól kell tudni ezeket a dolgokat. Mert beleesett abba a kategóriába, ami úgy szólt, hogy megbízható, duplanullás ügyvéd. Na, ilyen bírók is voltak, és ezek még nem haltak ki!

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rétvári Bence államtitkár úr tett fel egy kérdést, és részben Bárándy Gergely képviselőtársam megválaszolta, azonban ennek egy része érzésem szerint elvarratlan maradt, és ezért szeretnék erre reagálni. Rétvári Bence államtitkár úr kérdése úgy hangzott, hogy mi mondjunk indokokat - az ellenzék -, hogy miért ne menjenek nyugdíjba a bírák 62 évesen. Mi nem ezt mondtuk, hogy ne menjenek nyugdíjba a bírák 62 évesen.

Mit támadunk mi ezzel? Mi az, ami nekünk nem tetszik, illetve egy, a jogállamiságot alapvetően a vérébe szívó ember, aki magából ezt érzi, a jogállamiságot, annak miért nem tetszik ez? Mi a különbség, az óriási különbség? Az, hogy önök azt mondják meg, hogy 62 éves korban, amikor betölti a nyugdíjkorhatárt, kötelezően el kell mennie. Másoknál pedig, amikor betöltik a nyugdíjkorhatárt, el lehet menni. Az egyik egy kötelező dolog, a másik pedig egy lehetőség.

(15.50)

Ez az óriási nagy különbség, amitől a bírói testületet ezáltal - ez később magával vonzza az ügyészi szervezetet is - megfosztották ettől a lehetőségtől, ebből kiragadták a bírói és az ügyészségi testületet, így ez egy kötelező dolog, nem pedig egy lehetőség; ami mindenki másnál lehetőség, ez náluk kötelező. Tehát ez az óriási nagy különbség véleményünk szerint ebben az esetben.

Wittner Mária szavaira is reagálnék egy gondolattal. Tökéletesen egyetértek azzal, amit itt elmondott. Éppen a Jobbik Magyarországért Mozgalom és Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam az, aki rengeteg felszólalásában már rögtön, ahogy bekerültünk a parlamentbe, hangsúlyozta azt, hogy felelősségre kell vonni azokat a bírákat, azokat az ügyészeket, akik részt vettek akár a 2006-os események, akár az '56-os események, akár más ilyen forradalmi események leverésében, a megtorlásban, és ezzel mi is egyetértünk. Amennyiben a Fidesz-KDNP egy ilyen javaslattal állt volna elő, a Jobbik lett volna az első, aki odaállt volna a kormányzat mellé, és támogatta volna mindenben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Szalay Péter, a Fidesz képviselője.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bárándy képviselőtársamnak mondanám: én pontosan nem a bírók életkora és nyugdíja vonatkozásában mondtam azt, amit mondtam, hanem a túlterhelt bíróságok esetéről beszéltem. Tehát én úgy érzem, hogy a bíróságok túlterhelése az egyik faktor, ami rendkívül lassítja a törvénykezést.

Nyilvánvalóan vannak a folyamatban lévő perek, amelyeket mond képviselőtársam, azokat nyilván komplikált, nehéz és netán időt rabló eljárás lesz áttenni egy másik bíróságra, de ha jön egy új per, egy vadonatúj eset, egy vadonatúj ügy, akkor nyilvánvalóan kellő megfontoltsággal el lehet dönteni, hogy ezt ne egy túlterhelt bíróság nyakába varrjuk, hanem egy olyan bíróság nyakába, amelyik nem túlterhelt, akár vidéken is, és ezért jobban meg tudja oldani ezt a feladatot. Tehát én igazából erről beszéltem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az előre írásban bejelentett felszólalók köréhez. Megadom a szót Kozma Péternek, a Fidesz képviselőjének.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először is távol áll tőlem a gondolat, hogy a kétpercesek számát szaporítsam, de óhatatlanul két megjegyzést engedjenek meg az előttem felszólalók kapcsán.

Gyüre képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy szűkebb hazánkban, annak is a megyei bírósági honlapján a következő mondat olvasható: az engedélyezett titkári és fogalmazói létszám a bírói utánpótlást biztosítja. Ez a létszám pedig 122 bíró, 18 titkár és 25 fogalmazói létszám. Tehát nem igazán értem a képviselőtársam bizonytalanságot sugárzó aggodalmát.

A másik megjegyzésem pedig az lenne a szocialista képviselőtársakhoz, már több esetben elhangzott, legutóbb most Bárándy képviselőtársam említette az Alkotmánybíróság, az alkotmánybírák politikai beállítottságát vagy köthetőségét. Én óvatosan bánnék ezzel a fogalommal, mert emlékszem arra a ciklusra, amikor 1990-ben egy általam is tisztelt és nagyra becsült alkotmánybíró először lett megválasztva alkotmánybírónak, és akkor az eskütétel után a szocialista frakció nagy ovációval fogadta. Ez természetes is, hiszen az azt megelőző ciklusban a padsorokban köztük foglalt helyet. Tehát az, hogy valaki országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, vagy valamilyen szakmai munkát kifejtett, megítélésem szerint nem jár együtt azzal, hogy egy párt politikai elképzeléseit támogatja, hiszen őt az alkotmánybírói esküje egyébként is köti.

Visszatérve pedig a most tárgyalandó törvényjavaslatra, egy dolgot szeretnék kiemelni az itt jelen lévőknek, nevezetesen a benyújtók azon szándékát, amely annak a jogos társadalmi igénynek a felvetéséből ered, hogy tudniillik elvárható, hogy a bíróságok a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően szakszerűen, megalapozottan, ésszerű időben meghozzák határozataikat, ítéleteiket és végzéseiket. Ha az alaptörvény rendelkezéséből kiindulva nyugállományba vonul egy bíró, megüresedik az álláshelye, és egy időintervallum keletkezne, üresen állna a bírói álláshely, abban az esetben az ítélkezés még inkább lelassulna. Azt szeretném mondani, hogy ez a törvényjavaslat éppen elébe megy az ilyen jelenségnek, azt célozza meg, hogy ne keletkezzen zavar, és pályázat útján a jelen törvényi keretek között szabályozottan is betölthető legyen a megüresedő álláshely, ezáltal a bíróságok munkája igenis zavartalan legyen. Ez természetesen önmagában nem pótolja a törvénykezés további lépéseit. Még egyszer mondom: ott, ahol 18 bírósági titkár vár bírói kinevezésre helyi bírósági szinten, és jelen törvényjavaslat például e megyében 4 bírói álláshelyet fog engedélyezni, azt gondolom, ott az ítélkezés folyamatossága igenis biztosítható lesz.

Éppen ezért azt mondom, nyugodt szívvel támogassák a benyújtott törvényjavaslatot, amelynek a benyújtói között jómagam is ott vagyok, és szavazzák meg, mert ez szolgálja azon elképzeléseket, hogy törvényes és megalapozott ítélkezés folyjon Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gyüre Csaba, Jobbik, kétperces felszólalása következik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kozma Péter szavaira szeretnék reagálni, mert ahogyan ő mondta, idézem: bizonytalanságot sugárzó aggodalmamra tekintett le, és emiatt kellett hogy elmondja nekem ezeket a gondolatokat. Természetesen tisztában vagyok azzal, amit elmondott, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében igen felkészült titkárok állnak sorban azért, hogy kinevezzék őket, és bizony, gyakorló ügyvédként ismerjük azt a problémát is, amit az jelent, hogy egyszerűen nincsen hely, ahová ezeket a titkárokat kinevezzék, a fogalmazók nem tudnak továbblépni a titkári helyekre és így tovább, és így tovább, hogy ez milyen súlyos problémát jelent az igazságszolgáltatásban, különösen a fiatal és egyébként kitűnő szakembereknél. Ebben teljesen egyetértek Kozma Péterrel, ez valóban így van. Azt gondolom, hogy nemcsak a szűkebb pátriánkban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, hanem az egész országban ez a helyzet, azonban, hangsúlyozom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és személy szerint én is ezzel az elvvel, a kényszernyugdíjazás ilyenfajta elvével nem értek egyet.

Rubovszky György képviselőtársam - ő most éppen kiment - módosító javaslatára szerettem volna ismételten hivatkozni, amely átmeneti szabályt engedett volna, és humánusan oldotta volna meg, nem pedig egy ilyen azonnali kényszerrel oldotta meg ezt a problémát. Tehát hangsúlyozom, mi ezzel az elvvel nem értünk egyet, és nem azt akartuk, hogy ezek a titkárok továbbra is titkárként dolgozzanak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így megkérdezem az előterjesztőket. Igen, megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak, aki válaszol a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon-nagyon sok minden hangzott el, megpróbálom röviden összefoglalni.

Először is felmutatnám annak a honlapnak, mondjuk úgy, a beköszöntőjét (Felemeli notebookját.), ez a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség választási programja, ezt Bárándy Gergely képviselőtársamnak ajánlom a figyelmébe, még egyszer felmutatom számára. Ennek a fejezetnek a 76. oldalon az a címe, hogy "Törvény, rend, biztonság", és arra kérem, forgassa szeretettel. (Dr. Bárándy Gergely: Nincs benne semmi!) Én elfogadom azt, hogy nagyon nehéz beütni önnek az interneten a fidesz.hu szót, de egyszer ideje lenne ehhez hozzálátni, és akkor sok mindent megismerne. (Dr. Bárándy Gergely: Jó lenne egyszer komolyan beszélni!)

A második, amit önnek mondani szeretnék: a képviselő úr, illetőleg az ellenzéki képviselők, amikor elszámoltatási kormánybiztos voltam, nem szólaltak meg, illetőleg nem bontottak zászlót, nem raktak fel fehér szalagot, nem tettek magukra semmiféle megkülönböztető jelzést, amikor kiderült, hogy a magyar választók pénzén a magyar állam egy vállalkozása megbízott egy magánvállalkozást, hogy figyeljenek meg egy volt munkavállalót, illetőleg annak a feleségét, aki egyébként bíróként dolgozik a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.

(16.00)

Ezt úgy tudták megoldani, hogy az In-Kal Security - nevezzük meg ezt a vállalkozást - be tudott jutni a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületébe, s ott ennek az egyébként családjoggal foglalkozó bírónőnek az összes aktáját át tudták nézni, át tudták vizsgálni. Ez az előző ciklusban történt, képviselő úr, ön akkor tagja volt az Igazságszolgáltatási Tanácsnak, de nem tudom, hogy figyelte-e az eseményeket. A lényeg az, hogy ez a biztonsági vállalkozás bejutott a bíróság épületébe, ahol minden aktába be tudtak tekinteni, feljegyzéseket tudtak készíteni, és egy munkaügyi perben, amely már több éve, hosszú-hosszú éveken keresztül tartott, megpróbálták megzsarolni, olyan, a család számára hátrányos helyzetű elemeket próbáltak találni az aktákban, amelyekkel megzsarolhatóvá vált volna a fiatalember egy egyszerű munkaügyi perben. Személyesen fordultam a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, de azóta sem történt semmi. Sőt, arról tájékoztathatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy az ügyészség első körben a család, illetve az állami cég ügyvezetése által tett feljelentést elutasította, majd ezt követően ismételt felszólalásra sikerült egy fellebbviteli ügyésszel elintézni, illetve kieszközölni, hogy ez az eljárás továbbra is folyamatban legyen.

Ezek után nehéz lenne azt mondani, hogy az igazságszolgáltatás táján - ha csak Császár Elődre, Stohl Andrásra vagy a Kulcsár-ügyre gondolok - minden rendben lenne. Szerintem nincs minden rendben, szükséges lenne az átalakítás. Az expozémban megpróbáltam felvázolni azt a menetrendet, amelynek megfelelően a kormány még az ősszel be fogja terjeszteni azokat a sarkalatos törvényeket, amelyek véleményünk szerint megoldják az igazságszolgáltatás legnehezebb és legproblematikusabb részeit.

Az átmeneti szabályok tekintetében pedig szó sincs arról, hogy mi kapkodnánk vagy nehéz helyzeteket idéznénk elő. Azt gondolom, hogy ez egy tiszta és átgondolt javaslat, amely a nyugdíjba vonuló, egyébként köztiszteletben álló emberek - akiknek még egyszer köszönjük a munkájukat - pótlására szolgál. Azt gondolom, hogy egy gyorsított, egyébként a bíróság jogállásáról szóló törvény rendelkezését a legmesszebbmenőkig betartja, a pályáztatási eljárás zárt. A bírósági elnökök, illetve a pályázat kiírója nyilvánvalóan meg fogja tudni határozni azokat a pontokat, amelyeknek megfelelően a meghirdetett állásokra ki fognak tudni nevezni bírákat. Én nem hiszem, hogy ez különösebb problémát okozna.

Megmondom őszintén, hogy a politikai kijelentésekkel nem nagyon szeretnék foglalkozni, mert országgyűlési képviselőként nehéz lenne minősítenem azokat. Kifejezetten Bárándy Gergelytől, illetve Schiffer képviselőtársamtól hangzott el az, hogy nincs meg a megfelelő felhatalmazottságunk. Vissza kellene küldeni az egyetemre mind a két képviselőtársamat, hogy ott megismerkedhessenek a népfelség elvével. A népfelség elve arról szól, hogy a magyar nemzet választópolgárainak közössége négyévente a választói urnákhoz járul, ott megválasztja a képviselőit. A népfelség elve alapján a nép a képviselőik útján gyakorolja a hatalmat.

A választópolgárok tavaly úgy döntöttek, hogy kétharmados felhatalmazást biztosítanak egy politikai pártszövetségnek. Mi ezzel a felhatalmazással megpróbálunk tisztességesen és becsületesen élni. Az emberek döntését pedig mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk. Mi, képviselők alkotjuk az Országgyűlést, és az Országgyűlés kétharmadának megvan az alkotmányos felhatalmazása arra, hogy törvényeket hozzon, és semmiféle - hogy fogalmazzak? - hatalmi arrogancia, centralizáció és ráhatás nem fenyegeti a bírósági szervezeti rendszert. Mint ahogy eddig is önálló hatalmi ágként tudtuk őket definiálni, ezt követően is így kerülnek meghatározásra. Az Országgyűlés törvényeket hoz, a bíróságok pedig jogot alkalmaznak, tehát törvénykeznek.

Azzal szeretném zárni a gondolataim: kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt az indítványt, hiszen akkor egy gyors és egyszerűsített eljárással megoldódik az a probléma, hogy a kieső bírák helyett új bírói garnitúra fog kialakulni.

Köszönöm szépen a türelmüket és azt, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A napirendhez kapcsolódik az Állami Számvevőszék jelentése, a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló előterjesztés. A törvényjavaslatot T/3927. számon, az Állami Számvevőszék jelentését pedig T/3927/1. számon kapták kézhez. A számvevőszéki és költségvetési bizottság ajánlása T/3927/2. számon a honlapon elérhető.

Emlékeztetem önöket, hogy az általános vita megkezdése során a miniszteri expozé, az Állami Számvevőszék elnökének felszólalása, a számvevőszéki és költségvetési bizottság többségi és kisebbségi véleményének kifejtése, valamint a vezérszónoki felszólalások már elhangzottak.

Most a képviselői felszólalásokkal folytatjuk a vitát. Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Iván László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

Felszólalások:   23-43   43-93   93-139      Ülésnap adatai