Felszólalás adatai

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Michl József képviselő úr, a KDNP részéről: "A közigazgatás és az emberek - július 1-je, a köztisztviselők és kormánytisztviselők napja" címmel. A képviselő úré a szó.

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három közelmúltbeli eseményre szeretnék utalni gondolataim elején. Június 9-én Tatán tartották kihelyezett államtitkári értekezletüket a közigazgatási államtitkárok. Tiszteletreméltó módon az értekezlet előtt a Tatai-tó partján álló Magyary Zoltán-szobor megkoszorúzására került sor. Történelmi pillanat volt, amikor Magyary Zoltán posztumusz Magyar Örökség-díjas tudós államférfi előtt a magyar kormány közigazgatási államtitkárai együtt hajtottak fejet.

A másik pedig: a következő nap, Magyary születésnapjának dátuma, június 10-e. Ezt a dátumot jeleníti meg a címlapján a magyar közigazgatás megújítását bemutató Magyary-program.

A harmadik pedig: március 8-án itt a Házban mutattuk be a parlament könyvtára és a tatai Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szervezésében Magyary Zoltánnak és Kiss Istvánnak eredetileg 1939-ben, most pedig reprint kiadásban megjelent művét, amely "A közigazgatás és az emberek" címet viseli.

Annak kapcsán hozom ide ezeket az eseményeket és a könyvet, hogy július 1-jén köszöntjük évek óta a köz szolgálatában dolgozókat, a köztisztviselőket és most már külön a kormánytisztviselőket is. 1992-ben ezen a napon lépett életbe az első szabadon választott parlament által elfogadott köztisztviselői törvény.

Tisztelettel köszöntöm a kereszténydemokraták nevében is a köz szolgálatában dolgozókat, a legkisebb magyar falu polgármesteri hivatalában dolgozó hivatalnoktól a városok, megyék és az állam szolgálatában álló tisztviselőkig. Nekik kell a legapróbb kérdés, probléma, feladat megoldásáig lebontaniuk azokat a törvényeket, amelyeket mi hozunk meg itt a Házban. Ők az első számú összekötők a közigazgatás és az emberek között. Nagyon nem mindegy, milyen ez az összeköttetés. Jó látni, hogy komoly változás indult el ezen a téren is.

Magyary Zoltánnak nagyon sokat köszönhet - és köszön is - szülővárosa, Tata és a tatai járás települései, de az egész ország is, hiszen olyan nemzetközi tekintélyű tudósa volt a közigazgatásnak, akinek tapasztalatai, tudományos munkássága megkerülhetetlen a ma számára is.

A felszólalásom elején említett, "A közigazgatás és az emberek" tanulmány az alcíme szerint: "Ténymegállapító tanulmány a Tatai Járás közigazgatásáról". Ebben írja Magyary: "A közigazgatást az emberek, a közönség, akiknek a zöme nem jogász, nem a jog, hanem a valódi teljesítményei, az eredményei szerint nézik." Kicsit lejjebb úgy ír: "Nincsen külön állami és külön önkormányzati közigazgatás, hanem a valóságban egyetlen összefüggő közigazgatás van, a magyar közigazgatás."

Magyary Zoltán tudományos munkássága éppen arra figyelmeztet, amit a mai kormány is nagyon komolyan vizsgál, és eszerint alakítja a közigazgatását, hogy az emberek, akikért az egésznek működnie kell, milyen módon viszonyulnak ehhez a nagy rendszerhez. Magyary, aki maga is végigjárta a közigazgatás szinte minden területét, a tényekből von le következtetést, és azt mondja, hogy a közigazgatás sokkal több az egyszerű jogkövetésnél, a törvények végrehajtásánál; az emberek mindennapi életének a szervezése, vagyis konkrét cselekvés maga az a feladat, amit el kell látnia.

2010-ben az emberek elsöprő számban arra szavaztak, hogy változást akarnak. Ez a jó irányba mutató változás zajlik most a közigazgatásban is Magyary gondolatai mentén, amely erősíti, hogy nekünk nemcsak maga a közigazgatás fontos, hanem a kettő együtt: a közigazgatás és az emberek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban jó ez a július 1-jei ünnepnap, hiszen ekkor maguk a kormánytisztviselők, köztisztviselők is kicsit madártávlatból tudnak - ha nem is Tatáról mindnyájan, de kicsit távolabbról tudnak - a saját szakmájukra, saját hivatásukra tekinteni. Hiszen a közszolgálatban dolgozni mást jelent, mint bármilyen más piaci szférában elhelyezkedni, hiszen itt nem pusztán önmagunkért, nem pusztán egy cégért dolgozunk, hanem a közért; aki a közszolgálatban dolgozik, az mind a tízmillió embert szolgálja, aki Magyarországon él, itt kíván boldogulni, ezért fontos, hogy mindenki érezze is ezt a magasabb fokú hivatásetikai szintet.

Magyary Zoltán fogalmazta azt meg, amikor azokat a tanulmányait írta, amelyek még a tatai járásról szóltak, hogy a közigazgatási reformot közvetlenül egy alkotmányos reform után kell véghezvinni Magyarországon. Ha akkor és ott nem is sikerült teljes mértékben ezeket megvalósítani, mint azt modellként elképzelte, de most adódott egy olyan lehetőség Magyarország életében, hogy egymást közel követheti ez a két fontos kérdés, az alkotmányos reform, a közigazgatás reformja, és itt lesz a parlament asztalán ősszel az igazságügyi reform is.

(14.40)

Tehát ezek, amelyek tényleg egymásra szoros hatást gyakorolnak, egyszerre valósulhatnak meg, ez egy nagyon szerencsés csillagegyüttállás Magyarországon. Magyary is széles kitekintéssel kívánta az elképzeléseit megfogalmazni, ő is nemzetközi példákat nézett, nem kívánta azokat egy az egyben átvenni és utánozni, de mindenképpen alapos munkát végzett, mielőtt hozzányúlt bármihez is. Ugyanúgy, ahogy a nemzetközi mintákat sem kívánta egy az egyben átültetni Magyarországra, és ahogy a Magyary-program sem ezt teszi, a piaci megoldásokat ő sem tekintette a köz szolgálatában üdvözítőnek, hanem egy közszolgálati, hivatásetikai normát javasolt a magyar közszolgálat számára. Ezért választottuk tehát őt a Magyary-program névadójául, a közigazgatás átalakítása névadójául, hiszen ő is értékek mentén kívánta a közszolgálatot elképzelni, mi magunk sem tartjuk másként elképzelhetőnek, mint értékek mentén, és nemcsak olyanok mentén, mint a semlegesség vagy a részrehajlás-mentesség, hanem alapvető érték a hazaszeretet is, hiszen aki nem szereti a hazáját, az nem tud igazán jó közszolgálati munkát kormánytisztviselőként, köztisztviselőként elvégezni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik pedig az alulról építkezés, hiszen minden szinten, legfőképpen, ahogy ön is mondta, az alsó szinteken van a legnagyobb szükség az átalakításra, ezért kezdte itt a kormányzat is január 1-jével hatályba léptetve azokat a jogszabályokat, amelyek a kormányablakokat nyitották meg, 29 helyen 99 kormányablakban, hogy alulról - ahol az emberek a leginkább érzik - kezdjük el a közszolgálat átalakítását. A Magyary-program is éppen ezért sok tekintetből, sok irányból építkezik. Nemcsak a kormányzati szervek, de a Nemzeti Közigazgatási Intézet vagy a leendő, hamarosan elinduló közszolgálati egyetem különböző műhelyei, az Ecostat, a Közpolitikai Kutatások Intézete, mindenki hozzájárult ahhoz, hogy egy megalapozott és mindenki által ismert és elismert munka kerülhessen az asztalra, hogy ahhoz tudjanak utána programot írni a kormányzati tisztségviselők.

Különleges feladata van most, a gazdasági világválság éveiben ennek a programnak, hiszen már nemcsak az emberek szolgálatát kell hogy szem előtt tartsa, amit a képviselő úr, polgármester úr is mondott, hanem a vállalkozások igényeit is, hiszen Magyarországon a közszolgálat nem lehet akadálya a versenyképességnek, hanem motorja kell hogy legyen annak. Mint talán ön is ismeri, hiszen a Magyary-programban is szerepel ez a közvélemény-kutatás: az emberek 63 százaléka ma úgy gondolja, hogy a közszolgálatban, a közigazgatásban csak személyes kapcsolatok útján lehet időben elintézni egy ügyet, 8 százalékuk pedig már találkozott azzal, hogy valamilyen módon korrumpálnia kellett tisztségviselőket, bármilyen közszolgálati alkalmazottakat ahhoz, hogy az ügyét elintézzék vagy időben elintézzék, kedvező elbírálása legyen; éppen ezért van mit javítani a közszolgálaton. Én úgy gondolom, hogy egy demokratikus deficit az, ha az emberek úgy gondolják, hogy a közszolgálat nem segít rajtuk; demokratikus deficit az, ha nem hihetnek a törvényes rendben, ha nem hihetnek a normál közigazgatási eljárásban, hanem a pravoszláv jogi rítus szerint vagy más módon valamilyen mellékest kell kínálniuk azért, hogy az állam az alapvető feladatait ellássa.

Ezeknek a feladatoknak a számbavétele egyébként az egyik első feladat, amelyet el kell végezni. Magyary, amikor az állam funkcióit bő hatvan évvel ezelőtt számba vette, 9850 darab állami funkciót talált, mi ennél jóval többet találtunk, és nyilvánvalóan ezeket folyamatosan nyilvántartjuk, hiszen egy nagy átrendeződésre készülünk. A Magyary-program is említi, hogy nagyon sok feladat - a feladatokhoz tartozó köztisztviselőkkel együtt - átkerül a kormányhivatalok, a kormányzat feladatkörébe és hatókörébe, éppen ezért nagyon sok korábbi köztisztviselő majd kormánytisztviselőként fogja folytatni a feladatát, pontosan azért, mert az ő működése, az ő feladata az önkormányzatoktól a kormányzati szférába fog átkerülni. Ezeknek az embereknek egy olyan életpályarendszert kívánunk nyújtani, amely munkakör alapú, nem általában tekint a köztisztviselőkre, hanem az egyedi életpályákra is tekintettel van, ugyanakkor emellett átjárhatóságot is lehetővé tesz a különböző közszolgálati pályák között, pontosan azért, hogy a legtapasztaltabb emberek (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.) ne hagyják el negyvenéves korukban a közszolgálati életpályát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)