Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Elég nehéz megszólalni ezek után a beszédek után. Egyrészt becsülöm, hogy a miniszter úr mint előterjesztő felállt, és megmondta világosan, hogy itt szó nincs arról, hogy kommunista diktatúra, s a többi. Itt a Heineken elleni hadjáratról van szó vagy fellépésről, majd mindjárt mondok erről is néhány szót. Mondom, én ezért becsülöm, mert az ilyen, tipikusan egy bizonyos személyhez, egy céghez, egy ügyhöz kötött törvénymódosításoknál mindig ki szokták maguknak kérni a kormánypárti oldalon, hogy miért nevezzük el, mondjuk, lex Heinekennek. Hát, azért, amit a miniszter úr is elmondott. Innentől kezdve ezt nem lehet vitatni.

(19.10)

Azt már sajnálom, hogy egymás között nem beszélték meg a frakción belül, mert egy egészen más regiszterben beszél, mondjuk, Vejkey úr. Lehet, hogy ezt célszerű lett volna tisztázni. Azt meg nem állom meg, nem akarom nagyon ezt elvinni ebbe az irányba, de Vejkey úrnak, képviselő úrnak ma már másodszor adnak olyan szöveget a kezébe, amit nem értem, hogy miért olvassa föl. Ha majd később nyugodtan átolvassa ezeket a szövegeket, akkor rá fog jönni, hogy nagyon-nagyon közel van ez a regiszter, amit ön használ a mai napon, ahhoz, amit Fábri Zoltán „Hannibál tanár úr”-jában lehet hallani a Muray főméltóságú úrtól a Töhötöm-táborban. Szóval, ez egy nagyon-nagyon veszélyes irány. Én nagyra tartom képviselő urat egyébként a munkássága miatt, tényleg kérem, hogy majd ezt fontolja meg.

De visszatérve az eredeti témára: itt sok minden elhangzott, de azért azt szögezzük már le tényszerűen, hogy az önkényuralmi jelképek használata Magyarországon tiltva van. Benne van a büntető törvénykönyvben, azzal a megkötéssel természetesen, hogy amennyiben ez a köznyugalom megzavarására alkalmas, és az áldozatok emberi méltóságát vagy a kegyeleti jogát sérti. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon pontos és jó megfogalmazása annak, hogy hogyan kell viszonyulnunk az önkényuralmi jelképekhez, mert általánosságban bizonyos szimbólumokat betiltani nem nagyon lehet, mert mindig nagyon fontos, hogy milyen tartalom kötődik hozzá. Ráadásul a szimbólumok kialakulása meg annak az alkalmazása olyan, hogy időnként bizonyos szimbólumok vissza-visszatérnek, nem azért, mert kontinuitás van azok között, akik használják, meg aközött, amire használják, hanem egyszerűen kialakult az emberiség történetében egy olyan rendszer, hogy a szimbólumoknak bizonyos esetekben többes jelentéstartalma van. És ez nem valamilyen összeesküvés vagy ármány, hanem egyszerűen az emberek az ilyen vizuális kultúrában így működnek, legyen az csillag, legyen az nyíl vagy akármi más. Tudjuk nagyon jól, hogy például a horogkeresztet is honnan és miként bányászták elő annak idején a náci Németországban, illetve már azt megelőzően is.

Ebből adódik az a probléma, amire itt többen utaltak, de benne van magában az előterjesztés szövegében is, hogy a strasbourgi bíróság és a magyar Alkotmánybíróság döntése nyomán született meg az a törvényi szabályozás, amire én is utaltam az előbb, és amire itt többen már utaltak képviselőtársaim közül is, hogy nem lehet általánosságban betiltani bizonyos szimbólumokat, és ez egy nagyon fontos jogelv. Ezzel megy szembe ez a mostani törvénymódosítás, mert voltaképpen ez egy általános tiltás, azzal a megkötéssel, hogy majd ha valaki esetleg kéri, akkor fordulhat igénnyel a kormány felé, hogy rá mégse vonatkozzon, azt majd megfontolják, és ha egyetértenek vele, akkor igazat adnak neki, ha nem, nem. Meg van fordítva a dolog, tehát a feje tetejére állították ezt az egészet.

És el is jutottunk odáig, hogy akkor tényleg arról van szó alapesetben, hogy itt a Heineken és a Csíki Sör vitájának a leágazódásáról beszélünk. Nem nagyon akarok ezzel hosszasan foglalkozni, itt már elhangzott minden a képviselőtársaimtól. Ennek sokféle olvasata van. Valóban lehet úgy olvasni, hogy a kis magyar székely cég küzd a nagy multi ellen; ennek a narratívának is van bizonyos igazságtartalma. Le lehet fordítani úgy is, hogy a kis magyar székely cég ellopta a nagy nemzetközi cég védjegyét; ennek is van bizonyos igazságtartalma. Aztán Erdélyben olyanokat is pletykálnak, hogy ez a bizonyos cég, ami Csíkszentsimonon működik, és elég nagy részben egy holland cég a tulajdonosa egyébként, szóval pletykálják azt, hogy voltaképpen Fideszhez közeli oligarcha pénze van benne; még az is lehet, hogy ebben is van igazság, tehát fogalmam sincsen. A lényeg az, hogy sokféle narratívája van ennek a történetnek, és az nagyon rossz irányba vezet szerintem, ha a Magyar Országgyűlésben akarunk törvényalkotással beleszólni a két cég vitájába. Azért egy jogállamban mégiscsak azért vannak bíróságok, hogy ha nekik vitájuk van, akkor vonuljanak el a bíróságra, vigyék az ügyvédeiket, érveljenek, és amelyiknek igaza van, akkor az majd győz. Ezt nem nagyon lehet máshogy megoldani.

Itt miniszter úr utalt is rá, hogy de a Heineken például nem úgy akarta megoldani a dolgot, hogy tárgyalással egyezzenek meg. Már nem azért, de a dolog egészen pontosan úgy történt, hogy ráborították az asztalt a Heinekenre. Tehát a kormányzat részéről olyan kommunikációs boom volt azonnal az után a bizonyos romániai bírósági döntés után, amit nehéz máshogy érzékelni. Ahol én felnőttem gyerekként, ha valaki bement a kocsmába, és azzal kezdte, hogy fölrúgta az asztalt, akkor az nem csodálkozott, ha utána megverték. Tehát utána nehéz azt mondani, hogy de én békével jöttem. Ez a fő probléma. Mégiscsak ‑ itt elhangzott többször ‑ a kormány stratégiai partneréről beszélünk. Nem hiszem, hogy ne lehetett volna leülni úgy, hogy elhívják akár a hollandiai igazgatóságnak vagy elnökségnek valamilyen magas rangú beosztottját, elhívják ennek a csíkszentsimoni cégnek valamilyen vezetőjét, és elkezdenek arról beszélni, hogy oldják ezt meg. Mert nyilván ez senkinek nem jó, azt lássuk be. Ez a helyzet, ami kialakult, nem jó sem a csíkszeredai sörgyárnak, ami a Heineken tulajdonában van, nem jó az Igazi Csíki Sör gyártójának sem, nem jó nyilván az ott élő magyaroknak sem, nem jó a Magyarországon élő magyaroknak sem, meg nekünk sem, mert ezzel kell itt foglalkozni, mert igazából ez nem a Magyar Országgyűlés kompetenciája szerintem.

A kormánynak olyan értelemben lenne ebben kompetenciája, hogy segítse megoldódni ezt a problémát vagy segítsen tárgyalni. De szerintem ez sehova nem fog vezetni, ha „védjegyre védjegyüggyel válaszolunk” reakcióval próbáljuk meg kikényszeríteni. Mert mi fog történni? De most ezt komolyan kérdezem. Ha ezt csináljuk sokáig a Heinekennel, akkor mi fog történni? Bezárja a Soproni Sörgyárat, például? Vagy nem tudom, eladja valakinek? Egyáltalán mit gondolnak, hogy hova fog ez így elfutni?

Nehéz erre igazából, azt gondolom, bármit is mondani, és nyilván nem is gondolták végig azok sem, akik beterjesztették ezt a törvényjavaslatot, mert ilyen politikai kampánynak, vagy nem tudom, ilyen kommunikációs fogásnak tök jó, én ezt aláírom, meg föl lehet rá építeni nagyon sok mindent, ami beleilleszkedik a kormánypártok nemzetstratégiai elképzelésébe, és hosszasan folytathatnám. Csak azért ez mégiscsak alapvetően egy gazdasági kérdés, amiből úgy kellene a végén kijönni, hogy abban ne sérüljön meg senki, se az a két cég, meg se a Magyar Országgyűlés, amelyik mondjuk, hogy hoz egy olyan döntést, tételezzük föl, hogy elfogadjuk. Mi lesz a következménye? Garantálni tudom, hogy ezt az Európai Unió nem fogja jóváhagyni, és nem azért, mert ők ármánykodnak, meg ők rosszat akarnak nekünk, hanem egyszerűen nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyek mentén közösen itt Európában működünk. Sajnos ez lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak.