Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Amit eddig hallottunk, az meglehetősen ellentmondásos érvrendszer volt, erre mindjárt kitérek, de végül is az igazságot tartalmazták a hozzászólások. Ez a törvényjavaslat ebben a formájában nem egyéb, mint egyfajta bosszú, a szemet szemért elv érvényesítése. Elég durva eszköz, ráadásul az előzmények tekintetében sajnos azt kell mondanom, hogy még csak nem is példátlan. A Fidesz mindig kész volt törvényjavaslatokkal vagy egyedileg nehéz helyzetbe hozni neki nem tetsző cégeket, vagy ellenkezőleg, kifejezetten előnyös piaci helyzetbe hozni neki tetsző cégeket vagy vállalkozókat, magánszemélyeket.

Mondok néhány ilyen törvényt a korábbi időszakokból: ha azt akarja a Fidesz, hogy Andy Vajna vetélytárs nélkül nyithasson kaszinót, és folytathasson olyan szerencsejáték-tevékenységet Magyarországon, amit semmilyen más vetélytárs gyakorlatilag nem tud folytatni, akkor létrehoz egy olyan törvényt, amely ezt lehetővé teszi annak az egy embernek, óriási profitra szert téve ezáltal. Ha a Fidesznek érdekében áll egy üzleti tárgyaláson nyomást gyakorolni, akkor nem átall adott esetben az adóhatósággal is érvelni úgymond ‑ ez egy erős érv ‑, addig helyezi az adóhatóság eszközével, az adóhatóságot bunkósbotként használva nyomás alá az adott vállalkozót, amíg az be nem adja a derekát, el nem adja üzletrészét a kormánynak vagy a kormány valamilyen háttérintézményének. Az ilyen gyakorlatról is születtek sajnos újságcikkek és hírek, sajnos tragikus halálesetek is Magyarországon. Ha a Fidesznek nem tetszik valamelyik kereskedelmi televízió, akkor kész azonnal módosítani a reklámtörvényt annak érdekében, hogy a neki nem tetsző médiát milliárdos költségekbe verje.

Ezeknek a javaslatoknak a sorába illik bele ez a mos­tani törvényjavaslat is. Bár a törvényjavaslat nem biztos, hogy csak a Heinekent fogja eltalálni, mert aggódhatnak a MilkyWayt vásárló kismamák is, és aggódhatnak a San Pellegrino ásványvizet fogyasztó hazai vevők is, mindkét termék borítóján, cso­magolásán jól látható vörös, ötágú csillag található. A szabályozás természetesen rájuk is vonatkozni fog.

Ennek a történetnek, ennek a sajátos háromszögnek az Igazi Csíki Sör, a Heineken romániai leányvállalata és a hazai politikai többség alkotják a szereplőit, és azt kell mondanom, hogy egyik szereplő sem vétlen, természetesen a hibák súlya más és más. Én nem tartom teljesen vétlennek az Igazi Csíki Sör forgalmazóját, tulajdonosát sem, félreértés ne essék, nem tartom ugyanis helyesnek azt a gyakorlatot, hogy ha valakinek nem elég jó a terméke, akkor egyfajta nemzeti marketinggel próbál kufárkodni ‑ hogy Lázár János szavait idézzem az előző expozéból ‑, és így piaci előnyökre szert tenni.

Szögezzük le, a Csíki Sör, amely árát tekintve egy kézműves sör kategóriájának megfelelő sör kellene hogy legyen, ennél jóval gyengébb kategória. Az Igazi Csíki Sör mint ital, 200 forintos árfekvésben nagyjából egészen normális termék lenne bármilyen piacon, ott lenne a sorban, mondjuk, a Dreherrel vagy a Sopronival vagy a Borsodival, de olyan pénzért kínálják, amennyiért valóban kézműves söröket szoktak vásárolni a hazai piacon, és ennek a sörnek a minősége ezeknek a kézműves söröknek a minőségét nem éri el.

Ennek a gyártónak, amely az Igazi Csíki Sört előállítja, az ősbűne az, hogy egy nemzeti marketinggel próbálja áthidalni a sör tényleges minősége és annak túlzott ára közötti szakadékot. Ez egy üzleti hiba, nem ördögtől való. Nekem ugyan kevéssé tetszik, mert szeretem, ha egy termék elsősorban a minőségével próbál engem meggyőzni és nem valamilyen más eszközt alkalmazni, hogy engem vásárlásra ösztönözzön, de láttunk már ilyet a piacon más gyártótól is.

Nem vétlen ebben az ügyben a Heineken romániai leányvállalata sem. Egészen nevetséges volt az indoklása, amivel az Igazi Csíki Sört mint márkanevet megtámadta. Nem beszélem a románt, tehát elnézést kérek, ha a Ciuc Premiumot rosszul ejtem ki, de aki a Ciuc Premium elnevezést vizuálisan összetéveszti az Igazi Csíki Sörrel, mint egy vizuális megjelenéssel, azon szemorvos nem segít. Teljesen világos, hogy a Heineken romániai leányvállalata egy mondvacsinált, hamis indokkal támadta be a román bíróságon az Igazi Csíki Sör gyártóját, pontosabban a terméket, a névhasználatot, ezzel valóban egy pici vetélytársat hozva lehetetlen vagy legalábbis kellemetlen helyzetbe a piacon.

(18.40)

De ez a törvényjavaslat a legnagyobb bűn, mert erre pedig az a válasz, hogy a hazai politikai hatalom bosszút áll a Heineken magyarországi leányvállalatán ‑ hazai gyárról beszélünk, hazai munkásokat foglalkoztató gyárról beszélünk ‑, a Heineken romániai leányvállalatának piaci magatartása miatt. Ez megengedhetetlen! A törvényhozást nem lehet bunkósbotként használni.

Lázár miniszter úr érvelése több ponton is sántít. Először is a védjegy-védjegy vitában nem ugyanaz történik most Magyarországon, mint ami történt Romániában. Talán világosan beszéltem az imént, hogy a román bíróság jogerős döntését komolytalannak tartom, bár sajnos a jogerős döntés akkor is végrehajtható döntés, na de azt a bíróság hozta. Nem a román nemzetgyűlés hozott egy olyan törvényt, amely lehetetlen helyzetbe hozta az Igazi Csíki Sör gyártóját, hanem a román bíróság. Ha egy kicsit is követjük azt az elvet, hogy a hatalmi ágakat szétválasztjuk egymástól, akkor a politikai törvényalkotásnak és a jogalkalmazásnak, a bírósági jogalkalmazásnak egymástól független hatalmi ágaknak kellene lenniük. Ebből következően egy törvényhozás törvényt nem alkothat a szemet szemért elve alapján egy bírósági döntésre válaszul.

A fideszes vezérszónoklatban, illetve Lázár miniszter úr indoklásában keveredtek a kufárkodással kapcsolatos aggályok és az önkényuralmi jelkép sértő volta miatti aggódás elemei. Azt kell mondanom, hogy ha a Heinekenre tekintünk, akkor valószínűleg nagyon kevés ember van az országban, aki ettől a terméktől megijed. Ha tiltott önkényuralmi jelképekről, annak az indoklásáról, alkalmazásáról beszélünk, akkor teljesen világos, hogy azokat az egyébként tételesen felsorolt jelképeket soroljuk ebbe a kategóriába, amelyek alkalmasak a köznyugalom megzavarására, arra, hogy másokban félelmet vagy undort keltsenek. Nyílt titok, hogy a Heineken egyébként a labdarúgás egyik nagy szponzora. Ez akár még kedves is lehetne a Fidesznek, de úgy látszik, hogy nem az. Ha már labdarúgás, hát szóval, szögezzük le, hogy bizony a labdarúgópályák lelátóin a szurkolók időnként nem úgy viselkednek, hogy az nyugodtságot keltsen a környezetükben. Én már láttam olyan szurkolói csoportokat nem is egyszer, amelyek félelmet keltettek emberekben, amelyek alkalmasak voltak a köznyugalom megzavarására, de olyan Fradi-szurkolót, megmondom őszintén, még nem láttam, aki megijedt volna egy Heineken-sörtől. Ilyet nem nagyon lehet látni. (Szávay István: Senki nem ijedt meg! Nem erről van szó. ‑ Dr. Apáti István: Más típusok vagyunk.)

Tehát az az érvelés, hogy ez Magyarországon megütközést, félelmet kelt, nem nagyon állja meg a helyét. (Szávay István: Nálad!) Hadd utaljak Szijjártó Péter miniszter úrra ezen a téren, akinek semmi baja nem volt ezzel a jelképpel, hiszen 2014-ben, amikor stratégiai megállapodást kötött a magyar állam és a Heineken, egyébként Heineken-sörrel a kezében miniszter úr azt mondta, koccintva a holland tulajdonossal vagy a menedzsmenttel, hogy a sörgyártó a magyar-holland gazdasági együttműködés egyik legjelentősebb képviselője, így a Heineken is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ma jobban teljesít. Most ha ez a jelkép sértő, akkor sértő volt már a rendszerváltás idején, sértő volt már akkor, amikor egyébként az önkényuralmi jelképekről a Magyar Országgyűlés a jogszabályt megalkotta, és sértő volt 2014-ben is, amikor ezzel az önkényuralmi jelképpel a kezében koccintott a kormány minisztere egy stratégiai partnerrel. Magyarán, teljesen világos, hogy ez csak egy ürügy. Ez csak egy ürügy, annak az ürügye, hogy most egy konkrét leányvállalatot, a Heineken magyarországi leányvállalatát megbüntessék.

Összegezve: az az álláspontunk, hogy a jogalkalmazás, a törvényalkotás eszközeivel a piaci folyamatokba durván beavatkozni, bármely céget kedvező helyzetbe vagy bosszúból kedvezőtlen helyzetbe hozni egyedi döntésekkel, az a jogállam megcsúfolása. A Heineken magatartása vitatható és vitatandó is, erre nem az a válasz, hogy a törvényhozást, a törvényalkotást bunkósbotként használjuk politikai fegyverként. A védjegy-védjegy, a szemet szemért elve nem jó magatartás. Hogy Gandhit idézzem, a szemet szemért elve vakká fogja tenni az egész világot.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Legalább mi itt ne legyünk vakok, és ne asszisztáljunk egy bosszúhadjárathoz, amely egy cég ellen irányul, és egy céggel vívja ezt a harcot a magyar kormány vagy annak többségét adó Fidesz-KDNP-frakció. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)