Felszólalás adatai

SÁGI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a mondás tartja, aki sokat markol, az keveset fog. Ezúttal is ezt tapasztaltuk. Jobb lett volna, ha a kormányzat a bölcs mondást betartotta volna, hiszen tudjuk jól, hogy nagy várakozás előzte meg a törvény beterjesztését, a pedagógusok, szakmában dolgozók, gyerekek sokat vártak ettől. Aztán végül is elmondhattuk, hogy vajúdtak a hegyek, és egerecskék születtek ebből.

Mit is ígért a kormányprogram, mit is ígértek a szocialista politikusok a 2002-es választási kampányban? Azt ígérték, hogy kiszámítható viszonyok lesznek az oktatásban, és azt is ígérték, hogy lehetőleg minél kevesebbszer nyúlnak oktatási törvényekhez. Ehhez képest az oktatási tárca vezetője lassan négy éve képtelen ennek a korábbi igénynek megfelelni.

Mit is látunk az ígéretekhez képest? Azt látjuk, hogy se szeri, se száma a felsőoktatási törvény módosítására tett kísérleteknek. (Arató Gergely: De ez nem az!) Többségük az Alkotmánybíróságon kötött ki, és az Alkotmánybíróság ezeket rendre el is meszelte, el is ítélte. Aztán utána még egyszer benyújtották, azt megint elmeszelték és így tovább, folytathatnánk. Szinte még meg sem száradt a köztársasági elnök aláírása a papíron, amikor már újat tárgyalunk. De még a közoktatási törvényt is sűrűn nyújtják be módosítgatásra. Itt van előttünk ez a salátatörvény, amit éppen csak elkezdtünk tárgyalni, és már a padunkon van egy következő törvény, amit a jövő héten kezdünk majd tárgyalni. Ki látja itt a rendet?

Ez káosz, ezt a kaotikus állapotot önök idézték elő. Igazgató vagy fenntartó legyen a talpán, aki ezek után tisztán lát, mit is akar a kormányzat. Szerintem igazából most már önök sem tudják. Nem egy paragrafus immár sokadik módosítására kerül sor, el kéne végre döntenie a kormánynak, hogy melyik irányba akar menni. A tárca jogszabály-előkészítő munkáját tehát az átgondolatlanság, a kapkodás és a szakmai színvonaltalanság jellemzi. Ez nem segíti a jogkövető magatartást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tatai-Tóth András képviselő úr előbb azzal kezdte hozzászólását, hogy a kisebbségi véleményt mondó fideszes képviselő esetleg csúsztat vagy túloz. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, és annak, aki figyeli az adást, hogy mi is történt tegnap az oktatási bizottság ülésén. Tegnap, amikor a költségvetési törvényt tárgyaltuk, tucatnyi szakmai szervezet képviselője egy emberként állt fel, tiltakozott a fennálló módosítások ellen. És ez nem az ellenzéki oldal ármánykodása volt, hanem a civil szféra egészséges túlélési ösztöne fogalmazódott meg. Aki erre azt állítja, hogy az ellenzék hozza a bajt, nagyon téved. Láthatta volna az államtitkár úr, ha ott lett volna, hogy itt igazán nagy a baj.

De térjünk rá a törvényre! Ebben a salátatörvényben négy törvényt módosítanak, amelyek közül a száz lépés - ha jól emlékszem, ez az elnevezése az önök új kormányprogramjának - programból a szakképzéssel foglalkoznak a legtöbbet. Aztán hogy, hogy nem, belekerült még másik három törvény is, nagyobb mértékben a közoktatási törvény, kisebb mértékben a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény és a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény. Azt kell mondjam, hogy ez utóbbi kettő úgy-ahogy elfogadható, jó, nem is sokat foglalkozunk vele, nagyjából konszenzus van ebben, ez rendben is van. Annál több a baj már a másik két nagy terjedelmű módosítással.

A szakképzési törvény iránya talán nem rossz; nem mondjuk, hogy rossz. Azonban szerintünk ez csupán látszatmegoldás. Nem feltétlenül az iránnyal van baj, inkább a végrehajtással lesznek gondok. Már előre figyelmeztetjük önöket, hogy ennek számos eleme nehezen lesz végrehajtható. Nézzük mindjárt az úgynevezett szakmai tanácsadó testületeket: ezeket létre kívánja hozni a törvény, ám tudjuk jól, hogy a legtöbb iskolában jól működő iskolaszékek vannak, amelyekben ott vannak a szülők és a gyermekek képviselői is, és ott vannak a szakma foglalkoztató képviselői is. Tehát ezek eddig is működtek.

(10.10)

Most létrehozunk még egy olyan szervezetet, aminek nem lesz más feladata, mint a jól működő iskolaszéknek. Minek ezt létrehozni? Ha annyira ragaszkodunk hozzá, ott vannak a kamarák, eddig is ellátták ezt a feladatot, bízzuk rájuk a szakmai tanácsadást! Be kell vonni az iskolaszékbe esetleg, ha ez megoldás lehetne. De még egyszer létrehozni egy ilyen szervezetet fölösleges és szerintem okszerűtlen.

Nem biztos, hogy a pályakövetés rendszere rossz. Magát az elvet lehet támogatni. De itt megint csak azt javasolnánk, hogy jó lenne, ha végre a gazdaság irányítaná a képzést, mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy nem a gazdaság tud beleszólni az iskolák irányításába, hanem a szülő és a gyerek határozza meg a trendet. Ha ezt a trendvonalat tudnánk kézbe venni, ha a gyerekeket megfelelő módon tudnánk irányítani iskolákba, akkor lenne igazából összhang a gazdaság és az oktatás között. Ennek a pályakövetés ilyen bevezetése nem biztos, hogy a legjobb megoldása.

Nagy gondot okoz számunkra, hogy olyan feladatokat oszt le a törvény az iskolák számára, amelyekhez nem ad forrást. Ilyen például az új program megírása. Higgyék el, a pedagógusok, igazgatók nem csinálnak mást tíz éve, csak programot írnak! Én azt gondolom, hogy ennek már véget kellene vetni. Nem adunk hozzá forrást, megint egy pluszmunka. Minden iskola izzadni és tüsszögni fog e miatt a munka miatt. Ott van például az is, hogy modulzáró vizsgát kell tenni. Rendben van, tegyenek. Ki ad ehhez forrást, ha a fenntartó önkormányzat vagy iskola ezt maga nem tudja megszervezni? Már megint azt látjuk, hogy a kormány könnyen ad ki feladatokat, csak éppen pénzt nem ad hozzá.

A modultérképről is szó volt, szó esik a törvényben. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki a szakképzést valamennyire ismeri, nagyon jól tudja, hogy ez a modultérkép, a modulrendszer átalakítása 15, ha nem 20 éves probléma már, mint egy rétestészta, úgy nyúlik az egész. Csinálni is kellene valamit, nemcsak leírni, nemcsak mondani! Én nagyon örülnék annak, ha végre ennek már lenne egy komoly végrehajtó rendelete. Ha ezt látnám magam előtt, könnyebb szívvel szavaznám meg a törvényt; így nem biztos, hogy meg fogom szavazni, még ha államtitkár úr ilyen feddőn is néz rám.

Azt kell mondjam, hogy a szakképzési törvényrésze úgy-ahogy elfogadható számunkra; mondom, az iránnyal talán nincs annyira nagy baj, itt a végrehajtással lesznek gondok, de mi ezt még el is fogadnánk. Annál több a gondunk a törvénymódosítás-csomag közoktatási részével, és akkor itt sorolnám a problémákat, amelyek miatt mi tamáskodunk.

Kezdjük először is a felzárkóztató oktatással! A felzárkóztató oktatás tervezett átalakítása egy olyan képzési forma tömegesítése felé mutat, amely alacsonyabb szintű, mint a szakiskola. A leszakadó gyerekeknek szervezett ipari tanonciskolák képe rajzolódik ki a tervezetből. Szerintem a kormány érzi a problémát, jó ideje érzi a problémát, állandóan faragja ezt a paragrafust, de képtelen a megfelelő szabályozásra. Szerintünk a felzárkóztató oktatás valódi funkciója az általános iskolában helytállni képtelenek vagy kimaradók szocializációja, felkészítése a munkára, és nem az, hogy alacsonyabb közismereti tudással menjenek a fiatalok a szakképzési évfolyamba, márpedig most a törvényjavaslat ebbe az irányba mutat. Szerintünk helytelen kiemelni a tanulót a normál általános iskolai oktatásból 15 évesen, ha 16 éves kora betöltéséig van esély az általános iskolai végzettség megszerzésére. Ezért a szabályozás ebben a formájában elnagyolt. Sőt, azt is mondjuk, hogy a felzárkóztató oktatást nem szabad megnyitni automatikusan továbbhaladási irányként az általános iskolát végzettek számára, ugyanis a felzárkóztató oktatás nem első, hanem második esélyt adó képzés.

Szó volt a törvényben arról is, hogy a többcélú intézményeknek mi lesz az új helyzete. Szerintünk a többcélú intézményben tanulók felvételi nélküli továbbhaladása a saját középiskolában hátrányos helyzetbe hozza a máshonnan jelentkezőket. Szerintünk ez egyértelműen az esélyegyenlőtlenség irányába hat. Kérjük szépen a kormánypárti képviselőket, gondolják át, jó-e ez a javaslat.

A legnagyobb gond azonban a már sokat emlegetett 39. §-sal van. A költségvetési támogatások visszametszése értelmezhetetlen jogilag. Így fogalmaz: az ellátottak létszámához és a költségekhez viszonyítva. Mi tekinthető költségnek? És ezt mi írja le? Hol írja le? Nehezen megfogható gumiparagrafussal, gumi-megfogalmazással van dolgunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most engedjék meg, hogy idézzek néhány sort annak a nyolc szakmai szervezetnek az állásfoglalásából, amelyet az egyeztetés után fogalmaztak meg.

“Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Úr! Alulírott szervezetek arra kérik önt, hogy a közoktatást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat 39. §-át ne szavazza meg. Indokolás: amennyiben ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor semmi sem garantálja, hogy a jövőben a közoktatás állami támogatása radikálisan ne csökkenjen, már 2006-ban több mint 25 milliárd forinttal. Nyilván tisztában van egy ilyen lehetséges helyzet következményeivel. Az oktatáshoz való hozzájutás esélyének csökkenése előre látható. A közoktatás minőségének romlása nyilvánvaló. A módosítás társadalmi üzenete, hogy nem kell finanszírozni a minőségi oktatást. Az esélyegyenlőség egyre távolabb kerül, nyílik a szociális olló. Leértékelődik a tudás. A közoktatás mint közszolgáltatás veszélybe kerül a szegényebb településeken. Elveszik annak az esélyét, hogy a térség dinamikusan fejlődő gazdasága legyünk. Az Európai Unióban elfogadott lisszaboni folyamattal szemben nem támogatjuk kellően a közoktatást. Tovább csökken a GDP közoktatásra fordított aránya, ami által tovább romlik a hazai támogatás az OECD-országok átlagához képest. Ezek után semmi sem gátolja meg a folyamatos forráskivonást az oktatásba való befektetés helyett. Végül - így fejezik be a levelüket -: a kormány a társadalmi partnereket megkerülve, egyeztetés nélkül nyújtotta be ezt a nagy horderejű törvénymódosítást.ö

Igen, tisztelt Tatai-Tóth András képviselő úr, ön csúsztatott, amikor azt mondta, hogy az érdekegyeztetés folyamán ez a paragrafus ott volt a tárgyalóasztalon. Megnéztem én is, nem volt ott. A kormány fű alatt, mondhatom talán így, stikában bevitte ezt a módosítást, és ez a módosítás, ez a pont az egész törvény szellemét teszi tönkre.

Persze, van a törvénynek másik olyan paragrafusa is, amit lehet támadni. Középfokon és kollégiumban, aki térítési díj fizetésére kötelezett, az után normatív támogatás jár. De hányadrész a térítés díj? Nem a normatíva, hanem a teljes bekerülés akár 15-25 százaléka. Ez azt jeleni, hogy ahol költségtérítés van - például második szakképzés -, ott lényegesen kisebb összeg áll rendelkezésre egy gyerekre, mint egyébként. Ezáltal a következő az lesz, hogy nőni fog a pályakezdő-munkanélküliek aránya, mivel ezt nem tudják majd megfizetni. Végiggondolták ezt önök? Szerintem nem. Kérem szépen, ezen még lehet változtatni! Ha önök azt mondják, hogy ezen kívánnak változtatni, akkor adják meg az esélyt a fiataloknak, hogy a második szakmát aránylag kevés pénzből megszerezhessék!

És ott van egy állandó nagy problémánk, amit szintén óvatosan csempésztek be a törvénybe, ez pedig a kistelepülések ellehetetlenítése. Így fogalmaznak a zárórendelkezések között, kiveszik azt a paragrafust a költségvetési törvényből, hogy: az óvodai ellátás, az általános iskolai oktatás megszervezését azokon a településeken, amelyeken a lakosság száma a költségvetési évet megelőző év január 1-jén nem haladta meg a 3500 főt, törölni szándékoznak. Ezt mi úgy értelmezzük, hogy egyértelműen a kistelepüléseken élőket hozza nehéz helyzetbe, hiszen a létszámkorlát kivétele ezek után minden egyes kormányzatot, akárki is jön önök után, kész direktíva elé állítja.

(10.20)

Valószínűleg azt kellene csinálni - megoldást kínálok önöknek -, hogy ezt visszaemeljük, és esetleg differenciáltan kellene nézni. Tehát 3500 fő, 1100 fő és talán még az 5000 fős létszámot is be kellene venni. Abban partner lennék, hogy differenciáltan állapítsuk meg a különböző kategóriákon belül a támogatás mértékét, de egyben kivenni a 3500 fő alatti településeken a differenciáló tényezőt nagy hiba lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar Bálint hetente küldi diadalittas jelentéseit az oktatás frontjáról a sajtónak. Bizonyára többüknek van tudomása a történelemből arról, hogy amikor Napóleon hadserege, a Grande Armée - a Nagy Hadsereg - Oroszországban haladt 1912-ben, akkor Napóleon egyik marsallja a borogyinói ütközet után diadalmas jelentést küldött haza Párizsba: győztünk! Végül is tudjuk, a döntetlen színezetű csata után a Grande Armée csúfosan megbukott, és csak a töredéke tért vissza Franciaországba. Nemsokára utána, egy-két év múlva következett Waterloo. Emlékezzünk arra, hogy ez a mi Borogyinónk, a költségvetési törvény pedig a Waterloo. Közel a bukás, ezt ne folytassák önök! Magyar Bálintot innen kérem, hogy figyeljen Borogyinóra, mert neki is lesz Waterlooja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárásként elmondhatom talán, hogy a törvényjavaslat iránya egy-két helyen jó, azonban van néhány olyan negatívuma, amit egyáltalán nem tartunk helyesnek. Sok az átgondolatlan módosítás. A törvény 25 milliárd forintot elvesz a gyerekektől. A törvényjavaslat kistelepülés-ellenes, ezért - és általában a forráskivonás miatt - az év közepére jelentős összeomlás, iskolabezárási hullám várható. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ahogy tartja a mondás.

Mi ebben a formájában nem tudjuk támogatni a javaslatot. A jó szándék kevés, több kell, az értelem, ahogy a versben is olvashatjuk. Mi a szívünkre hallgatunk, de az értelemre szavazunk, ezért a szakmai szervezetekkel karöltve azt mondjuk, hogy ebben a formájában nem támogatjuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)