A felszólalás szövege:
FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években, főleg a választási kampányhoz közeledve, egyre gyakrabban hallhattunk a polgári kormányzat részéről hangzatos győzelmi jelentéseket hazánk munkaerőpiacának állapotáról, a munkanélküliség folyamatos és látványos csökkenéséről, a megindult kedvező folyamatokról.
Ehhez képest a valóság az, hogy az előző kormányzat csökkentette a munkanélküliség ellátási idejét, anélkül, hogy a munkavállalói járulékokat is csökkentette volna, másrészt pedig adminisztratív eszközökkel is kiszorította a munkanélküli-nyilvántartásból a munka nélkül tengődő dolgozó tömegeket. Ennek tudatában aggasztó fejlemény, hogy az elmúlt év eleje óta, a munkaügyi statisztikák szigorúnak nem nevezhető számbavétele szerint is, megtorpant a munkanélküliség csökkenése, ezzel párhuzamosan csökkent a foglalkoztatási szint. Ma hozzávetőlegesen 80 ezerrel kevesebb foglalkoztatott van jelen a munkaerőpiacon, mint egy évvel korábban.
Tisztelt Ház! Az előző kormányzat ígéretei között szerepelt az elmaradott térségek felzárkóztatása is. Ehhez képest a különbségek az elmúlt évek során csak egyre nőttek. Ott, ahol jó volt a helyzet, ott javult, ott, ahol rossz, ott tovább romlott, sőt már-már elviselhetetlenné vált a helyzet. Egyes megyék esetében nemritkán három-négyszeres különbségek is vannak a munkanélküliségi ráta, illetve a foglalkoztatási szint tekintetében.
Ezért kérdezem a tisztelt miniszter úrtól, milyen eszközökkel kívánja az új kormány a kedvezőtlen irányt vett munkaerő-piaci folyamatokat megfordítani, hogyan kívánják a foglalkoztatottak számát növelni, és mit kívánnak tenni a hátrányos helyzetű térségekben meglévő foglalkoztatási feszültségek feloldásáért.
Várom a miniszter úr válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy öröm számomra, hogy egy olyan törvénytervezet előadója, előterjesztője lehetek, amely az elmúlt időszakban minden egyes módosítás kapcsán igen komoly belpolitikai viharok forrása volt.
Azok a képviselőtársaim, akik az előző ciklusban is itt ültek az Országgyűlés padsoraiban, nagyon jól tudják, hogy a legutóbbi módosítás során a munkavállalói érdekképviseletek igen sok embert megmozgatva még demonstrációt is szerveztek a munka törvénykönyvének legutóbbi módosításával szemben, és sokan - bár azóta többen megfogalmazták azt a bírálatot, hogy ez a kifejezés egy kicsit erős, de - cselédtörvénynek is megfogalmazták a legutóbbi módosításokat.
Mi, parlamenti képviselők, itt a tisztelt Házban akkor is elmondtuk, hogy abban az esetben, ha a Magyar Szocialista Pártnak lehetősége lesz arra, hogy kormányzati pozícióhoz jusson, akkor az egyik első olyan törvény lesz, amelyet módosítani kívánunk, és vissza fogjuk állítani azokat a munkavállalói jogokat, amelyeket az előző kormány elvett a munkavállalóktól.
Ez a törvénytervezet tulajdonképpen, amelyet a képviselőtársaimmal együtt benyújtottunk, azt a célt szolgálja, hogy helyreállítsa azt a megbomlott egyensúlyt, amelyet véleményünk szerint a legutóbbi módosítás a munka törvénykönyvében véghezvitt. Hiszen gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, milyen helyzetben van most Magyarországon az egyszerű munkavállaló. Vajon a törvényben előírt jogoknak, jogosítványoknak az egyén hogyan tud a munkahelyeken érvényt szerezni? Vajon nyugodt szívvel elmondhatjuk-e azt, hogy az a munkás, aki dolgozik akárhol, bármelyik cégnél az országban, élni tud a jogaival? Nemet mer-e mondani időnként a munkáltatójának vagy a cég tulajdonosának anélkül, hogy mindez ne veszélyeztesse azt, hogy elveszíti a munkahelyét, ne veszélyeztesse azt a pozíciót, amit el tudott érni?
Úgy gondolom, hogy a magyar munkavállalók sajnálatos módon nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nekünk, politikával foglalkozó embereknek, mindenképpen oda kell figyelnünk a magyar munkavállalók helyzetére, hiszen a munkaadók vonatkozásában legtöbbször igen komoly szervezet, jogi háttér és anyagiak állnak rendelkezésre, hogy az érdekeket érvényesíteni tudják.
Azt is tudjuk, hogy sajnálatos módon nem lehet elmondani, hogy manapság a munkaidőnek lenne tisztességesen kezdete és vége.
A munkavállalókat rendszeresen kényszerítik arra, hogy túlmunkát végezzenek, és sajnálatos módon a törvény a legutóbbi módosítás alapján bizony lehetővé teszi vagy tette azt is, hogy mindezért cserébe ne kapjanak még anyagi támogatást sem, pluszjövedelmet sem. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk.
Képviselőtársaim! Hadd mondjam el, hogy a jelenlegi, még hatályban lévő törvényi szabályozást miért tartjuk elengedhetetlenül fontosnak, hogy megváltoztassuk. Elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy tarthatatlan és igazságtalan az, ha a munkavállalók munkaszerződés módosítása nélkül a cég két vagy több telephelye között korlátlanul átcsoportosíthatók, magyarán, ha Záhonyból Szentgotthárdra küldözheti a munkáltató a munkavállalókat szabad döntése alapján anélkül, hogy ebben meg kellene állapodni. Vagy kérdezem a képviselőtársaimat, hogyan védi a törvény a munkavállalók érdekét, ha a törvényes munkaidőt folyamatosan és lényegesen meghaladó napi munkaidőben történő foglalkoztatásért nem jár többletdíjazás. Vagy kérdezem, hogy hogyan szolgálja a családok érdekét az, ha a szülők a heti két pihenőnapjukon korlátlanul és tervezhetetlenül munkára vezényelhetők.
Végül az is egy fontos kérdés, hogy vajon hogyan szolgálja a munkavállaló, a munkaerő megújulását, pihenését az, ha a rendkívüli munkavégzés után a pihenőidőt csak hetek vagy hónapok múltán köteles kiadni a munkáltató.
Úgy gondolom, hogy ezek azok a jelenlegi törvényi szabályozások, amelyeket feltétlenül módosítanunk kell, mert megbomlott az egyensúly, mert úgy érezzük, hogy a kiszolgáltatottság csak tovább nőtt, és ezen mindenképpen változtatni kell.
Mi helyre szeretnénk állítani a munka becsületét. Mi úgy gondoljuk, hogy a tisztességesen elvégzett munkáért tisztességes bér jár. Mi úgy gondoljuk, hogy a pihenőidőben, szabadidőben elvégzett pluszmunkáért pluszdíjazás kell hogy megillesse a munkavállalókat a jövőben.
Mindez véleményünk szerint nem jár azzal, hogy versenyhátrányt jelentene a munkáltatók számára, hiszen, igen tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt időszakban jó néhány informális fórumon is találkoztunk a munkaadók képviselőivel, komoly nagy létszámú munkáltatókkal is, akik elmondták, hogy az ő alapvető érdekük is az, hogy egy hosszú távú és kiszámítható jogi helyzet jöjjön létre, és a tisztességesen foglalkoztatók kerüljenek versenyelőnybe azokkal szemben, akik tisztességtelen módon, a törvényi kiskapukat is igénybe véve próbálnak pluszjövedelemhez jutni úgy, hogy a munkavállalókat fokozottan dolgoztatják többletpénz, többletjövedelem kifizetése nélkül.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Fontos szólnom arról, hogy vissza kívánjuk állítani a munkahelyeken azokat a szakszervezeti jogosítványokat, amelyeket az előző módosításkor elvettek a munkavállalói érdekképviseletektől. Engedjék meg, hogy egy kicsit politizáljak is, hiszen Magyarországon az utóbbi időszakban, sőt azt mondhatnám, hogy a rendszerváltás óta sajnálatosan állandó politikai viták forrása a szakszervezetek egyáltalán léte, vagy nemléte, hogy legitimek vagy nem legitimek, és még mondhatnám - a képviselőtársaim ismerik az ekörül kialakult politikai vitákat. Általában hogy ki mit mond a szakszervezetekről, azt döntően a politikai hovatartozás határozta meg az elmúlt időszakban.
(14.10)
Mi, szocialista képviselők úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy az országban hosszú távú munkabéke jöhessen létre, az szükséges, hogy folyamatos párbeszéd legyen a munkavállalók érdek-képviseleti szervei, a szakszervezetek és a munkáltatók között a munkahelyeken középszinten, ágazati szinten, és kormányzati eszközökkel arra törekszünk, hogy országos szinten is az érdekegyeztetésnek egy normális, jól működő, együttműködő fóruma jöhessen létre.
Mi abban vagyunk érdekeltek - és meggyőződésem szerint minden magyar munkavállaló és minden magyar munkáltató is abban érdekelt -, hogy érdemi párbeszéd során alakuljanak ki a munkavégzés feltételei, és hogy ezek a feltételek olyanok legyenek, amelyek tisztességes jövedelmet biztosítanak a munkaadók számára, és tisztességes bérjövedelmet biztosítanak a munkavállalók számára is.
Tehát mi nem azért kívánjuk visszaadni a szakszervezeti jogosítványokat, mert a szakszervezetek vagy egy részük legalábbis kinyilvánította, hogy a baloldalt támogatja például a legutóbbi parlamenti választásokon. Mi azért kívánjuk visszaadni ezeket a jogosítványokat, mert úgy gondoljuk, hogy a békéhez, a normális működéshez a többoldalú egyeztetés szükséges, és ehhez az kell, hogy működőképes szakszervezetek legyenek Magyarországon az üzemekben, a munkahelyeken, mert egyéni harcokat nem igazán lehet sikeresen vívni. A munkavállalók sajnos egyedi módon nem tudják a saját érdekeiket megvédeni. Ez bebizonyosodott nagyon sok esetben.
Hozzá kell fűznöm, hogy ezeket a jogosítványokat vissza fogjuk adni. Ezt mi nemcsak a választáskor mondtuk, hanem jóval a választások előtt is. Volt kormánypárti képviselőtársaim is megerősíthetik, hogy mi ezt több mint egy évvel ezelőtt mondtuk, amikor még nem lehetett tudni, hogy a szakszervezetek majd hogyan döntenek, melyik politikai oldalt javasolják támogatni a tagjaik számára. Tehát nem lehetett akkor még ezt tudni, hogy milyen döntés születik, úgyhogy szó nincs itt semmiféle ilyen szintű együttműködésről vagy a választási támogatás visszaadásáról a szakszervezeteknek. Itt arról van szó, hogy igenis működőképes szakszervezetek kellenek nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol, hölgyeim és uraim, mert másképp ez a dolog nem működik.
Néhány szót szeretnék szólni magának a törvénytervezetnek azokról a részeiről, amelyek az egyszerű embereket, a munkavállalókat érintik, igen tisztelt képviselőtársaim. Kezdeném azzal, úgy gondoljuk, hogy amennyiben a munkavállalónak olyan változás következik be a munkaviszonyában, hogy a munkahely és a lakóhely között naponta többórás utazást kell igénybe vennie, akkor igenis erről az utazásról és ennek a költségtérítéséről meg kell hogy állapodjon a munkáltatójával, és ez a munkaszerződés módosításával kell hogy együtt járjon. Igen, a munkáltatónak ilyen esetben meg kell fizetnie az utazási költségeket, vagy az egészet, vagy egy részét, de erről meg kell állapodni a munkaadóval.
Úgy gondoljuk, hogy az átirányítás vonatkozásában is illik szigorítani a javaslatot, hiszen az, ami most hatályban van, hosszú távon tarthatatlan. Meggyőződésünk szerint az átirányítás teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján kell hogy megillesse a dolgozót a jövedelem, de az nem lehet, hogy kevesebb legyen mindez az eredeti munkakörében elért jövedelménél, átlagkereseténél. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy amennyiben valaki a saját munkakörén túl más feladatokat is ellát, tehát más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, akkor ezért a jövőben többletdíjazást kapjon.
Nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak az, hogy az úgynevezett védett korban, a nyugdíjkorhatárt megelőző öt évet betöltött korú munkavállaló esetében egy fokozottabb védelmet léptessünk életbe. Ez annyit jelent, hogy a jövőben, ha a munkáltató fel kíván mondani az ebben az életkorban lévő munkavállalónak, akkor plusz három havi végkielégítéssel nőnek a munkáltató terhei. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos lépés, hiszen meg kell védenünk azokat a munkavállalókat, akik közel járnak már a nyugdíjkorhatárhoz. Valamennyien tudjuk, hogy milyen súlyos problémát, milyen komoly gondot okoznak az országban a korosztályhoz kapcsolódó elhelyezkedési nehézségek. Nem akarok itt kitérni a 45 év feletti munkavállalók problémáira; ez egy külön történet lesz, ebben a javaslatban most ezzel nem tudtunk foglalkozni, de egy kis eleme azért megjelent, amit az előbb említettem, ez pedig a védett korban lévők plusz végkielégítésének kifizetésére vonatkozó szabály.
Végezetül, igen tisztelt képviselőtársaim, talán a legnagyobb vita az előző módosításnál és most is a médiában, a sajtóban a pihenőnap, a pihenőidő szabályozása körül alakult ki. Mi most konkrétan kimondjuk - és ez az általános szabály, szeretném hangsúlyozni -, hogy a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, és ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ez az általános szabály. Természetesen vannak ez alól kivételek, de az általános munkarendben foglalkoztatott helyekre ezek a kivételek nem igazak, illetve beléptettünk egy olyan szabályt, amely eddig is azért gyakorlat volt - ezt szeretném elmondani -, legalábbis a tisztességes munkáltatók többségénél, hogy olyan esetben, ha a munkavállalót mégis vasárnapi munkavégzésre kötelezik, akkor ha azon a héten ki tudják adni a pót pihenőidőt valamelyik másik napon, a hét valamelyik másik napján, akkor 50 százalékos pótdíjat kelljen fizetni a vasárnapi munkavégzésért. Ha azon az adott tárgyhéten nem tudják kiadni a pihenőnapot, akkor pedig legalább százszázalékos pótdíjat kelljen fizetni. Hiszen a vasárnap alapvetően a családoké kell hogy legyen, igen tisztelt képviselőtársaim, és mi úgy gondoljuk, hogy a családokról nemcsak beszélni kell, hanem azért, hogy a családok együtt tudjanak lenni, tenni is kell. Ez egy kis lépés ugyan, de úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos lépés, hogy a családok a vasárnapjukat együtt tudják tölteni.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem fog együtt járni a bevásárlóközpontok és egyéb vásárlási lehetőségek szűkítésével, hiszen ott eddig is az esetek döntő többségében pluszpénzért foglalkoztatták a munkavállalókat, tehát ez nem fog ott különösebb terheket jelenteni. Jó lenne persze, és én nagyon örülnék annak, ha a családok inkább sportolni vagy a jó levegőre mennének vasárnap, és nem a bevásárlóközpontokba, de el kell ismernem, hogy én is megfordultam már a családommal vasárnap bevásárlóközpontban. Erre is igen komoly igény van, és az üzlet fogja azt eldönteni, hogy hosszú távon Magyarországon ez a szabályozás hogy fog működni. Természetesen ha az Európai Unióhoz csatlakozunk, úgy gondolom, hogy akkor majd újra végig kell gondolni ennek az egész kérdéskörnek a szabályozását.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Sok munkahelyen volt komoly vita a tekintetben, hogy mikor kell a munkavállalók számára délutános, illetve éjszakai pótlékot fizetni. Mi ezt a kérdést a törvényben szeretnénk korrekt módon rendezni. Meghatározzuk, hosszú idő után bekerül a munka törvénykönyvébe az éjszakai, illetve a délutáni műszaknak a pontos megfogalmazása, és a jövőben, amennyiben a munkavállaló akár egy vagy két órát is dolgozik ebben az időszakban, akkor arra az egy vagy két órára is megilleti őt a délutános, illetve éjszakai pótlék.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy befejezésül idézzek egy mondatot a legutóbbi parlamenti vitából, ami végigkísérte aztán az egész, igen éles és sokszor személyeskedő vitát is itt, az ország Házában.
(14.20)
Széchenyi Hitel című művében írja: "A jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve." Igen, tisztelt képviselőtársaim, valóban így van, a jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve. Mi azon leszünk, hogy Széchenyi mondata a gyakorlatban is valósággá váljék, hogy a magyar munkavállalók ugyanolyan jogokat és kedvezményeket élvezhessenek, mint Európában bármelyik munkavállaló. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar munkások, munkavállalók bére elinduljon, és előbb vagy utóbb utolérje az európai béreket. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar munkavállalók is ugyanolyan polgárai legyenek az országnak, mint amilyen boldog polgári középosztályt képzelt el az előző kormány az ország többsége számára. Mi úgy gondoljuk, hogy ebbe a bizonyos polgári középbe a tisztességes munkát végző magyar munkásemberek is bele kell hogy tartozzanak. Tehát szeretnénk ezen az úton végigmenni, szeretnénk tisztességes és jól működő érdekegyeztetést a munkahelyeken, ágazati szinten és országos szinten egyaránt.
Nagyon bízom abban, hogy ha ezt a javaslatot elfogadja a tisztelt Ház, akkor előrelépünk. Előrelépünk több tekintetben, hiszen a munkavállaló kiszolgáltatottsága csökkenni fog. Nem oldunk meg ezzel persze minden kérdést - ez még a következő évek feladata lesz, hogy tételesen minden problémát meg tudjunk oldani -, de előre tudunk lépni. És úgy tudunk előrelépni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a tisztességesen gondolkodó munkáltatókat sem hozza hátrányos versenyhelyzetbe, tehát azt hiszem, az egyensúly helyreáll a munka világában. Mi azon leszünk, hogy a következő négy esztendőben ez az egyensúly egyre erősebb legyen, és a munka világát érintő döntésekbe érdemi beleszólása legyen a szakszervezeteknek és a munkaadóknak egyaránt.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg és fogadják el.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Én három hozzászólásra szeretnék nagyon röviden reagálni. Először is Sümeghy képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy én elhiszem, képviselő úr, hogy ön megszokta az elmúlt négy évben, hogy a kormány uralkodott, de én szeretném megnyugtatni itt a Házat és a közvéleményt is, hogy a nemzeti közép kormánya nem uralkodni fog, hanem kormányozni és szolgálni a választókat. Tehát ekkora különbség, úgy gondolom, a két kormány között mindenképpen van, és ezt jó, ha tisztázzuk.
Ami a konkrét javaslatokat illeti, szeretnék Őry képviselő úr hozzászólására reagálni. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni, hogy természetesen nem állítottam olyat, ami nem igaz; a képviselő úr nem olvasta el akkor a javaslatunkat. Szeretném elmondani, hogy a most hatályos munka törvénykönyvében az szerepel - lehet, hogy ezt nem olvasta a volt államtitkár úr, ezt nagyon sajnálnám, mert ez volt a szakterülete -: a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg. Ez szerepel most a munka törvénykönyvében, és ehelyett mi azt fogjuk javasolni, hogy marad ugyanez a szöveg, és hozzátesszük azt az egy mondatot, hogy ebből az egyik pihenőnapnak vasárnapra kell esnie. Úgy gondolom, hogy ez egy alapvető különbség.
De szeretném tovább folytatni, hiszen azt mondta a hozzászólásában, hogy el akarjuk lehetetleníteni az üzemi tanácsok érdekérvényesítési lehetőségét. Szeretném megnyugtatni a képviselőtársaimat, szó nincs erről, egyetlenegy dolog az, ami nem az üzemi tanács hatáskörébe tartozik, és ez a kollektív szerződés kötése. Ugyanis az üzemi tanács a vállalat, a cég vezetésének a része, és mint ilyen, saját magával milyen alapon tud kötni a vezetés megállapodást, ahol érdekeket kellene ütköztetni. Ez a szakszervezetek feladata, és mi azt szeretnénk, hogy ott viszont, ahol nincs szakszervezet, ágazati szintű megállapodások szabályozzák a munka feltételeit.
(15.50)
Végezetül Balsai úrnak mondom: megértem, hogy védi a mundér becsületét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), de én nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ilyen szinten demagóg hozzászólást mondott el a Magyar Demokrata Fórum részéről. Ez eddig nem volt gyakorlat itt a Házban.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Képviselőtársaim! A vita vége felé tulajdonképpen már nem akarok újabb vitafrontokat nyitni, csak a viszonylag gyér számú, de még érdeklődő ellenzéki képviselőtársaimnak szeretnék egy javaslatot megfogalmazni. Hiszen Őry Csaba vezérszónokként, a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónokaként azt mondta, hogy nem fogják megszavazni ezt a javaslatot, és módosító indítványokat sem fognak ehhez benyújtani.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbival egyetértek, hiszen nem kell módosítványokat benyújtani, mert nagyon jó ez a javaslat, tehát ilyen szempontból ezzel egyetértek. (Derültség.) Viszont azt javasolnám, miután a vitában itt sokan elmondták, mennyire a szívükön viselik a magyar munkavállalók sorsát, mennyire szeretnének a magyar munkavállalók helyzetén javítani, mégis azt mondanám, értékeljék felül ezt az előzetes kijelentést, és nyugodtan szavazzák meg ezt a javaslatot, hiszen végső soron ez a javaslat, amit most tárgyalunk, a magyar munkavállalók érdekeit képviseli.
Úgy hiszem, hogy önök is nyugodt szívvel megszavazhatják, amennyiben komolyan gondolták azt, amit itt a vitában nagyon sokan megfogalmaztak. Ebben, kérem, gondolkodjanak még addig, amíg a végszavazásra sor kerül.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselők! Tisztelt Elnök Úr! Én nagy tisztelettel felhívnám az elnök úr figyelmét arra, hogy most a részletes vita folyik, és az előbb Őry képviselő úr egyáltalán nem azzal a résszel foglalkozott, ami meg van nyitva, hiszen az érdekegyeztetéstől kezdve minden olyan kérdéskör felmerült az ő hozzászólásában, amely az általános vitába tartozik, semmi köze nincs a részletes vitához.
Én kérném az elnök urat, hogy próbáljuk meg a Házszabály szerint a konkrét módosító indítványokhoz kapcsolódva elmondani a véleményeket, mert ezt én nem tartom házszabályszerűnek.
Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Őry képviselő úr szavaira szeretnék reagálni. Meg kell mondanom, kivételes eset, amikor mondandójának egy részével teljes mértékben egyetértek, csak egészen más következtetést vonok le abból, amit ön elmondott.
Amit ön elmondott, az tulajdonképpen igazolta számomra azt, hogy jó úton járunk, amikor a feladatokat szétszedjük, hiszen végső soron az valóban lehetetlen helyzet, hogy egy cégen belül akár két funkcióban is ugyanannak az embernek kell saját magával meghasonulva tárgyalnia a munkáltatókkal. Most tiszta helyzetet teremtünk. Igen, a szakszervezeti vezetők dolga lesz a jövőben az, hogy kollektív szerződést kössenek.
Szeretném a képviselő úrnak elmondani - bár biztos, hogy tudja, szerintem csak eltévesztette, hiszen valamikor ön is szakszervezeti vezető volt -, hogy a szakszervezetek nem csak a saját tagjaik érdekeit képviselik a cégeknél. Ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen a kollektív szerződés minden munkavállalóra vonatkozik, függetlenül attól, hogy szakszervezeti tag-e vagy sem.
Nagyon sajnálom, hogy a volt államtitkár úr ezt nem tudja. Erre csak azt tudom mondani, hogy igazából nehéz olyan dolgokban vitatkozni, amikor valaki nincs képben, és nem tudja, mi van a munkahelyeken.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az Őry képviselő úr által elmondottakkal majd komolyabban foglalkoznunk kell. Én biztos vagyok benne, hogy ezt a pontot illetőleg még némi egyeztetések után lehetséges, ezt az előterjesztők nevében természetesen én egymagamban nem tudom eldönteni, hiszen sokan vagyunk, de végig kell gondolnunk.
Ugyanakkor viszont szeretném elmondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy természetesen az viszont nem igaz, amit Őry képviselő úr elmondott, hogy itt a törvénytervezetnek az az egyetlen célja, hogy itt bármiféle választási támogatást kompenzáljunk. Hiszen a képviselő úr is nagyon jól tudja, és ha végigolvassa akár a kapcsolódó módosító indítványokat is, akkor nagyon jól lehet látni, hogy a munkavállalók számára jó néhány olyan jogosítványt és olyan pluszjövedelmet jelent a munka törvénykönyve most tárgyalt módosításainak az elfogadása, ami érdemben azért a borítékok vastagságát is érinteni fogja, és azt hiszem, hogy ez egyáltalán nem elhanyagolható, ismerve a magyarországi bérhelyzetet.
Én mindenképpen nagyon fontosnak tartom, és köszönöm szépen a képviselőtársaimnak, hogy sok tekintetben segítették az előterjesztők munkáját, hiszen olyan módosító indítványokat nyújtottak be, amelyek korrektebbé tették a törvényjavaslat szövegét, és ezeknek döntő többségét a bizottságban is támogattuk, tehát remélem, hogy az Országgyűlés is a végső szavazásnál majd támogatni fogja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos ügyről tárgyalunk itt egy nagyon késői órán, és úgy gondolom, tulajdonképpen büszkék lehetünk arra, hogy az alkotmányban megfogalmazott lehetőség szerint van egy olyan népi kezdeményezés, amely eljutott a parlament asztalára, és amely, úgy gondolom, meg is valósulhatott, hiszen ahogy itt az előttem szólók már elmondták, tulajdonképpen nem volt véletlen az, hogy a Pedagógusok Szakszervezete ezt a népi kezdeményezést útjára indította.
S az sem volt véletlen, hogy 2001. november 12-én kezdték el gyűjteni az aláírásokat, és néhány hónap alatt sikerült összegyűjteni a szükséges mennyiségű aláírást, hiszen olyan ügyről van szó, amely az ország minden települését érinti, ahol oktatómunka folyik. Azt hiszem, abban pártállástól függetlenül valamennyien egyetérthetünk, hogy nem igazán szolgálta a pedagógusi pálya megbecsülését az, hogy a közalkalmazotti illetménytábla hatvan helyén is a minimálbér alatti összegek szerepeltek egészen a nyári döntésig. Úgy gondolom, büszkék lehetünk arra, hogy az új kormány és az új Országgyűlés, felismerve ennek a problémának a súlyosságát, megtette azt a lépést, hogy tulajdonképpen zöldutat adott ennek a népi kezdeményezésnek, és meg is valósította azt.
Külön örülök annak, hogy ilyen késői órán itt üdvözölhetem Árok Antal urat és munkatársát a pedagógus-szakszervezet képviseletében. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos döntés előtt állunk, és meggyőződésem, hogy az Országgyűlés a népi kezdeményezéssel a döntése során majd egyet fog érteni, hiszen tulajdonképpen hosszú távon is oda kell figyelnünk arra, hogy a pedagógusok bérezése ne kerülhessen olyan helyzetbe még egyszer, mint amilyen helyzetbe került. Ennek hosszú okai voltak.
(21.40)
Azt hiszem, hogy ebben az előző kormányzattal kapcsolatos problémák is közrejátszottak, de az ő örökségük, amit ők örököltek, szintén közrejátszott. Tehát ezen a területen bizony nagyon időszerű volt már a módosítás és változtatás.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt választási programjában is megfogalmazta, hogy hosszú távú stratégiai célnak tekinti a pedagógusi életpálya fontosságát, azt, hogy a pedagógusok kiemelt és megtisztelő szerepet láthassanak el az ország életében. Hiszen az ő kezükben van a jövőnk sorsa, a gyerekeink sorsa, és nagyon nehéz egy olyan pedagógustól elvárni, hogy a gyerekeinkkel érdemben foglalkozzon, jó úton nevelje őket, aki napi megélhetési gondokkal, komoly, súlyos anyagi problémákkal küszködik.
A Szocialista Párt nevében azt tudom mondani, hogy egyrészt még egyszer megerősítem, nagyon örülök annak, hogy ez a döntés megszületett és rendeződött ez a probléma. Hosszú távon érdekeltek és elkötelezettek vagyunk a tekintetben, hogy a pedagógusok még egyszer ilyen lehetetlen helyzetbe bér vonatkozásában ne kerüljenek. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy jó lenne és a következő lépés ezen a területen mindenképpen az kell legyen, hogy ha meg lehet ennek az anyagi fedezetét teremteni, hosszú távon meg kell oldani, hogy a minimálbér vonatkozásában, amennyiben az változik, ezzel együtt tudjanak a táblák is változni. Hiszen úgy gondolom, így tisztességes, és hosszú távon ez oldja meg azt a kérést, amely a népi kezdeményezésben is megfogalmazásra került. Mindenesetre jelenleg ez a probléma megoldódott. Azt hiszem, hogy ez az új kormánynak is köszönhető. És külön köszönöm, hogy a Fidesz-frakció, amely ugyan az előző négy esztendőben ezeket a kéréseket nem méltányolta, de legalább most a nyári szavazáson megszavazta ezt a költségvetési módosítócsomagot és annak részeként az illetmények, a pedagógusi bérek rendezését. Úgy gondolom, hogy ez jó döntés volt valamennyiünk részére.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit elmentünk itt a témától, ezért én szeretnék visszatérni néhány mondat erejéig a népi kezdeményezéshez.
Úgy gondolom, hogy azt azért senki nem vitatja, hogy megvalósult a népi kezdeményezésnek a célja. Megvalósult a célja, mert figyelembe lett véve a minimálbér, be lett építve a táblába, és megkapták a pedagógusok, illetve az ezen a területen érintettek azt a béremelést, amiért tulajdonképpen ez a népi kezdeményezés indul. Tehát én nagyon kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy azt a fajta tenyérjóslást, amit itt hallottunk, hogy jaj, istenem, hát megkapják, de akkor majd nem ennyit kapnak, hanem amannyit, jaj, most akkor a jövő évi adóval ez hogy lesz, vajon mi lesz öt év múlva, ne ezzel foglalkozzunk, igen tisztelt képviselőtársaim. Én kérem, hogy ne riogassák a pedagógusokat, minden pedagógus meg fogja kapni a fizetését októberben, meg fogja látni, hogy mennyi lesz ebben a borítékban, és akkor, úgy gondolom, ők majd október 20-án az önkormányzati választásokon visszaigazolhatják ezeket a félelmeket.
Én nem hiszem azt, hogy egymást kellene itt a fideszes képviselőtársaimnak a tekintetben győzködni, hogy melyik réteg lesz még elégedetlenebb a Szocialista Párt, illetve az új kormány által foganatosított béremelésekkel. Én sokáig dolgoztam, tehát szeretném a képviselőtársaimnak mondani, akinek nem volt szerencséje esetleg a munka világában tartózkodni, én mindig örültem annak, ha fizetésemelést kaptam. És persze mindennél lehet többet kérni és még többet igényelni, de úgy gondolom, hogy azért egy ilyen szintű béremelésre, mint amiről most itt beszélünk, nem igazán volt példa itt az elmúlt évtizedek során, tehát nincs ezen mit szégyellni, és én örülök annak, hogy a képviselőtársaim is ezt támogatták - és akkor maradjunk ebben.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága szeptember 30-ai ülésén tárgyalta az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Bizottságunk 12 igen és 10 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Miért támogatta a bizottság többsége ezt a tervezetet? Erről szeretném tájékoztatni önöket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mondok senkinek sem újat azzal, hogy az emberek döntő többsége általában nem szeret adót fizetni. Így vagyunk ezzel mi képviselők is, úgy gondolom, de mindenki itt az országban. Azt is jól tudjuk, hogy az adótörvények dzsungelében az egyszerű állampolgárok bizony nagyon nehezen tudnak kiigazodni. Ezért az alapvető kérdés számunkra az kell hogy legyen, amikor az adótörvényeket vizsgáljuk, hogy mennyi pénz marad az emberek zsebében a törvény elfogadása után.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista és a szabad demokrata képviselők azért támogatták ezt a javaslatot, mert ennek elfogadása után több pénz marad az emberek, a munkavállalók, a dolgozók, a magyar állampolgárok és a magyar polgárok zsebében is. Természetesen mi is szerettük volna, ha 2003-tól nagyobb mértékben lehetne csökkenteni az adókat. 2004 januárjától ez meg is fog valósulni. Elindultunk tehát az ígért adócsökkentés útján.
Tisztelt Képviselőtársaim! A minimálbér adómentessé tétele már ebben az évben megvalósult. Ez érezhető többletjövedelmet biztosít sok százezer munkavállaló számára. A felnőttkori képzés támogatása elősegítheti a 45 év feletti korosztály súlyos munkaerő-piaci helyzetének javítását, illetve biztosíthatja azt, hogy ezek a munkavállalók hosszabb távon is meg tudják tartani munkahelyüket. A fogyatékos személyek adókedvezményének emelése, illetve a munkavállalói értékpapír-juttatási program is előrelépést jelent az eddigi gyakorlattal szemben. Szintén fontos eleme a javaslatnak az adójóváírás összeghatárának felemelése, illetve a számítógép-beszerzés adón keresztüli támogatása is.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, bizottságunk kormánypárti többsége azért támogatja a javaslatot, mert az amellett, hogy biztosítja az ország működéséhez szükséges bevételeket, hosszú évek óta először nem növeli, hanem csökkenti a munkavállalók terheit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Csak egyetértéssel lehet nagy dolgokat véghez vinni, mondta egy ókori görög filozófus. Talán ez lehetne a mottója a kormány filozófiájának. Csak az egyetértés és a konszenzus teremtheti meg azt az erőt, amely révén akaratunkat, céljainkat érvényesíthetjük. A magyar nép a történelmében olyan fordulóponthoz érkezett el, amelynél fontos a teljes nemzeti egység: ez az Európai Unióhoz való csatlakozás. Most még jobban, mint bármikor, minden magyar állampolgárban partnerre kell találnia a politikának.
November végén az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkaadói, munkavállalói és a kormányzati oldal egyezségre jutott a 2003. évi keresetnövekedés ajánlott mértékéről és a tanács jövő évi kiemelt feladatairól.
Ez a tény is jól jelzi azt a filozófiai különbséget, azt a partnerségre törekvő hajlamot, amely a Medgyessy-kormány és az előző négy év polgári hatalmi elitje között kimutatható. Az Orbán-kormány az ország irányítását egy szűk hatalmi elit játékának tekintette, amelybe nem engedett beleszólást a társadalom szereplőinek. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) Reformok égisze alatt megszüntették a mikro- és ezzel a makroszintű érdekegyeztetési fórumok - köszönöm, képviselőtársaim, hogy meghallgatnak - jelentőségét, és így a munkaadói és munkavállalói szervezetek partikuláris szerepet kaptak. A kompromisszumkészséget sajnos felváltotta a hatalmi arrogancia és az erőpolitizálás. Az Európai Unió éves országjelentéseiben folyamatosan kritikával illették a szociális partnerek véleményét semmibe vevő politikai stílust. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ennek az évnek az egyik legfőbb tanulsága, hogy a választópolgárok erre a hangnemre nemet mondtak.
A Medgyessy-kormány programjában célul tűzte ki, hogy újraépíti a társadalmi párbeszéd intézményeit, és a szociális partnereket bevonja a gazdasági, szociális döntések meghozatalába. Ennek eredményeként július 26-án megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács. Ezzel kinyilvánítottuk, hogy szükségesnek tartjuk a társadalmi partnerek fokozott szerepvállalását az európai uniós csatlakozás küszöbén.
Tisztelt Ház! Ahogy már utaltam rá, a csatlakozás csak teljes nemzeti konszenzussal és legfőképpen közös erőfeszítések segítségével valósítható meg. Ehhez és ebben a civil szervezeteknek is szerepet kell szánni, hogy ők is felkészítsék a társadalmat.
(8.40)
Sajátos szervezeti hátterükkel elengedhetetlen szövetségeink a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek is. Példaként említhetem a nagy európai szakszervezeti és munkaadói szövetségeket, amelyek komoly érdekérvényesítési képességeik révén jelentős befolyással bírnak az egyesült Európa döntéshozó szerveiben. Ezért kormányunk alapvető feladata, hogy támogassa a szociális partnerek felkészítését, mivel rajtuk keresztül nagyobb erővel bírhat majd az Unión belül. Sajnos az előző évben, az előző években ezt a stratégiai szövetséget nem tartották fontosnak. Ez hiba volt, képviselőtársaim, súlyos hiba.
Ellenzéki kritikaként sűrűn hangzik el az, hogy jövőre a kormány kevéssé emeli a béreket, és ezzel lassul a bérszínvonal közelítése az uniós átlaghoz. Mindenki által ismert, hogy a magyar dolgozók bérszínvonala elmarad az európai átlagtól. Vallom, hogy a kormányok történelmi felelőssége, hogy előmozdítsák a bérfelzárkózást. De hangsúlyozom, hogy ez csak a társadalmi partnerekkel együtt valósulhat meg. Így született meg az a megállapodás, amely a reálbérek 4,5 százalékos emelését ajánlja, és amely egyszerre jelenti azt, hogy folytatódik a bérek felzárkóztatása és a gazdaság versenyképességének megőrzése.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi választások finisében megkeresett engem Erzsébetvárosban egy fiatal munkavállaló (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aki azt mondta: azért szavazok önökre és a szocialistákra, mert bízom abban (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő!), hogy önök majd partnerként kezelnek bennünket, egyszerű embereket. (Moraj az ellenzék soraiban.) Így legyen, igen tisztelt képviselőtársaim!
(Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindössze két hónap vagy már annyi sem választ el bennünket április 12-étől, az uniós csatlakozásról szóló népszavazás napjától. Érthető tehát, hogy választókörzetemben, Erzsébetvárosban és szerte az országban is egyre több választópolgár keres fel bennünket, politikával foglalkozókat, és egyre többen kérdezik, az ő személyes életükben vajon milyen változást fog hozni az uniós csatlakozás. Hogyan alakulnak majd a bérek, a nyugdíjak? Több vagy kevesebb lesz a munkahelyek száma? És a kérdéseket folytathatnám, hiszen minden ilyen kérdés egy-egy egyéni problémát takar. Nagyon fontos kérdések ezek, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen mindenkit családjának és azon belül is saját sorsának alakulása foglalkoztat leginkább. Vagyis az ezekre a kérdésekre adott válaszok alapján döntenek majd az emberek a csatlakozásról.
Tisztelt Államtitkár Úr! Mint Erzsébetváros országgyűlési képviselője azt tapasztalom, hogy a polgárok, és azon belül is különösen a munkavállalók nagyon keveset tudnak a csatlakozás előnyeiről. Sajnos, az utóbbi időben rosszindulatú, a valóságtól távol álló híresztelések is szárnyra kaptak, és ezek bizony elbizonytalaníthatják a szavazásra készülő polgárokat; még akkor is, ha tudjuk, hogy például a munkavállalók vonatkozásában a szakszervezetek, illetve a munkaadók is hitet tettek már a csatlakozás mellett.
(16.40)
Tisztelt Államtitkár Úr! Egyéni képviselőként nagyon fontos feladatomnak tartom azt, hogy választóim valós információk birtokában megalapozott döntést tudjanak hozni a népszavazáson. Ezért kérdezem tehát: milyen előnyökkel jár a csatlakozás a magyar munkavállalók, munkások számára? Miért szavazzanak igennel április 12-én?
Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a választ. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszem, nem is olyan nagyon régen, ha az utcán sétálva körülnéztünk, akkor nagyon könnyen észre lehetett venni azt, hogy, mondjuk, a Váci utcában sétáló emberek közül kik azok, akik a világ szerencsésebb feléről jöttek el hozzánk látogatóba, hiszen ez ruházatukon, viselkedésükön, egyáltalán az emberek kinézetén is tulajdonképpen már látszott. Nagyon remélem, hogy az uniós csatlakozás a magyar munkavállalók számára is azt fogja hozni, hogy a munkaerőpiacon jövedelemben, megbízhatóságban, szociális körülményekben ugyanazt fogjuk tudni garantálni a magyar munkavállalók számára, mint amit a világ szerencsésebb felén már régóta élvezhetnek a munkavállalók.
Ebben a reményben kérem az államtitkár urat, és kérem képviselőtársaimat is, hogy segítsük az állampolgárokat abban, hogy az Unió előnyeit minél szélesebb körűen meg tudják ismerni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert Őry Csaba képviselőtársam néhány olyan minősítést mondott el itt, az általános vitában, amit szeretnék a Szocialista Párt részéről egyértelműen visszautasítani. Hiszen Őry úr azt mondta, hogy rombolás folyik a munka világában, azt mondta, hogy látszatcselekvés folyik (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez igaz!), miközben egy olyan törvénytervezetet tárgyalunk, igen tisztelt képviselőtársaim, amely olyan akut ügyek megoldásával is foglalkozik, amelyekkel már évtizedek óta küszködünk. Azt gondolom, hogy ezt ha valaki, akkor Őry úr - aki, ha jól tudom, szakmailag felügyelte ezt a területet, tehát értenie kellene ehhez - nagyon jól tudja.
(11.20)
Úgyhogy szeretném elmondani: amikor a jogutódlás kérdésével foglalkozik a törvénytervezet, a színlelt vállalkozási szerződések évek óta folyó problémáival kapcsolatban próbál elindulni a megoldás útján, vagy az anyasággal kapcsolatos ügyek megoldását is rendezi a törvénytervezet vagy akár a részmunkaidős foglalkoztatás díjazását, és sorolhatnám tovább, igen tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, itt az ideje annak, hogy tisztességesen beszéljünk itt a parlamentben. Nagyon csúnya dolog az, ha a választópolgárokat, a dolgozókat, az embereket félre kívánják vezetni. Úgy gondolom, ez a törvénytervezet mindenképpen pozitív irányba mozdul el az eddigi szabályozáshoz képest, úgyhogy meggyőződésem - és azt hiszem, ezzel Őry úr is egyet kell értsen -, hogy itt szó nincs semmiféle színlelt vagy látszatmegoldásokról, és szó nincs arról, hogy itt bárki rombolna bármit. Itt arról van szó, hogy évtizedek óta megoldatlan ügyek esetében a megoldás irányába próbálunk elmozdulni, és azt hiszem, hogy ezt így minősíteni mindenképpen elfogadhatatlan, és kérem, hogy képviselőtársam a jövőben ne minősítsen ilyen szinten.
Köszönöm szépen a figyelmet.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Remélem, már többször nem kell szót kérnem. Igen tisztelt képviselőtársam, örülök annak, hogy belátta, sok előremutató része is van ennek a törvényjavaslatnak, ebben teljesen egyetértünk, és azt hiszem, ha így fogunk a jövőben gondolkodni, akkor ezzel nem lesz különösebb probléma.
Ugyanakkor az üzemi tanácsok vonatkozásában szeretném képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy nemsokára kezdjük egy olyan törvénytervezetnek a tárgyalását, amely pontosan kiterjeszti az üzemi tanácsok lehetőségét, és olyan nemzetközi cégeknél is meg fogjuk ezt teremteni, ahol eddig erre nem volt mód. (Dr. Őry Csaba: Ezt hívják szocialista következetességnek.) Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben eléggé furcsa és visszatetsző dolog az üzemi tanácsok jogainak a korlátozásáról beszélni.
Amit pedig képviselő úr elmondott, valóban egyetértek önnel: sajnos nagyon sok kis cég van - sajnos vagy nem sajnos, ez a gyakorlat -, ahol nincs szakszervezet, de szeretném elmondani, hogy ezeknél a kis családi vállalkozásoknál természetesen üzemi tanács sincs. Tehát egyik sincs ott, sem a szakszervezet, sem az üzemi tanács, tehát őket ez a dolog ilyen szempontból abszolút nem érinti, és erre hivatkozni, úgy gondolom, nem igazán célszerű a vitában. Úgy gondolom, hogy a szakszervezeteknek is és az üzemi tanácsnak is megvannak a jogosítványai, ezekkel a jogosítványokkal élni tudnak, itt szó nincs arról, hogy bármelyiknek a jogosítványai olyan mértékben korlátozva lennének, ami lehetetlenné tenné az érdekérvényesítést.
Ugyanakkor viszont szeretném leszögezni, hogy itt alapvetően nem vagy nem csak szakszervezeti érdekről van szó, hiszen azért ne felejtse el, képviselő úr - önnek ezt egyébként jobban kellene tudni, hiszen szakszervezeti múlttal is rendelkezik -, hogy a szakszervezetek mögött munkavállalók állnak, és a szakszervezetek az esetek 99 százalékában a munkavállalók, a magyar dolgozók, a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselik ezeken a tárgyalásokon. Tehát nagyon furcsa dolog azt mondani, hogy itt van valami elkülönült szakszervezeti érdek, ami kimondottan a szakszervezetet illeti, és nem azokat képviselik, akik megválasztották őket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgy gondolom, ezt el kellene most már felejteni.
Köszönöm szépen.
(11.30)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság február 10-ei ülésén tárgyalta meg a törvénytervezetet. Bizottságunk ülésén elhangzott, hogy “az uniós irányelvek átvételével lehetővé kell tenni a munkavállalóknak a vezetői, munkáltatói döntésekben való részvétel lehetőségét azokban az esetekben is, amikor az őket érintő döntések külföldön, nemzetközi szinten működő vállalkozások keretében születnek megö.
Az Európai Unióban nagy hangsúlyt fektetnek a dolgozók tájékoztatására. Ennek a tájékoztatási folyamatnak egy speciális esetét szabályozza a törvényjavaslat, azt, amikor egy vállalkozásnak több uniós tagállamban vannak telephelyei, illetve vállalkozásai.
(12.10)
Ebben az esetben meghatározó döntések általában a központban születnek, amely lehet Magyarországon, de más tagállamban is. A munkavállalóknak ebben az esetben is joguk kell hogy legyen a részvételre a saját sorsukat érintő intézkedések előkészítésében, és meg kell hogy kapják a szükséges információkat. Ennek a részvételnek a szabályait írja le a törvényjavaslat.
Magyarországon a jövőben tehát két esetben kell majd alkalmazni a törvényt: egyszer akkor, ha az európai vállalatnak nálunk van a központi vezetése, illetve abban az esetben, amennyiben nálunk csupán részlege vagy telephelye van a cégnek. Mindkét esetben más-más eljárási formát kell követni.
A bizottságban a javaslat érdemi kritikát nem kapott, valamennyi képviselőtársunk egyetértett annak szükségességével. A vitában felmerült kérdések inkább az üzemi tanácsok általános helyzetével foglalkoztak. Felmerült például, hogy számos cégnél, vállalkozásnál, hazai üzemnél nem jött létre az üzemi tanács, illetve az új törvényi szabályozás hogyan fog majd eljutni az érintettekhez, mennyire tudják a törvénykövető magatartást megvalósítani. A munkavállalók vajon hogyan fogják a jövőben érvényesíteni részvételi jogukat?
Az előterjesztő ezekre a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az üzemi tanácsok magyarországi helyzetével ez a javaslat nem foglalkozik. Itt és most egy új elem, az európai üzemi tanács létrehozásáról van szó. A törvény várhatóan több száz, Magyarországon működő céget érint majd, megteremtve az ott dolgozó munkavállalók számára is a részvétel jogát. Ezzel a jövőben a magyar dolgozók ugyanúgy vehetnek majd részt a demokratikus fórumok döntéseiben, mint a többi tagállam dolgozói.
Igen Tisztelt Képviselőtársaim! A tájékoztatásról elhangzott: elsősorban a munkáltatók felelőssége lesz majd, hogy a dolgozókat tájékoztassák új jogaikról. De a kormány, illetve a tárca is tájékoztatni fogja a munkáltatókat és a szakszervezeteket egyaránt az új lehetőségekről és az új feladatokról. A javaslatot az Érdekegyeztető Tanács is megtárgyalta és támogatja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek alapján a bizottságunk egyhangú szavazattal támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Gödöllői Városi Bíróság megkeresésében kérte az Országgyűlés döntését dr. Gémesi György országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában, mivel ellene dr. Mészáros József feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt.
A feljelentés szerint Gödöllőn, 2001. szeptember 20-án több száz ember békés tüntetést tartott a Petőfi Sándor Művelődési Központ átszervezése, valamint az eddig sikeres igazgató, Kecskés József és népművelőtársai leváltása, illetve eltávolítása ellen. Dr. Mészáros József a tüntetés egyik fő szervezője volt, ő volt az, aki a tüntetést szeptember 12-én a törvényben előírtaknak megfelelően a rendőrségnek írásban is bejelentette. A feljelentés tárgya az, hogy november közepén megjelent a Népszabadságban dr. Gémesi Györgynek, Gödöllő város polgármesterének a nyilatkozata, mely szerint ő utánanézett a rendőrségen, hogy ki jelentette be a tüntetést, és a válaszból megállapította, hogy a Hit Gyülekezetének egyik vezető embere volt a bejelentő. A feljelentő szerint - mivel ő volt az, aki bejelentette a tüntetést, és ezt nagyon sokan tudták a városban - Gémesi György képviselőtársunk nyilatkozata alapján a városban a továbbiakban mint vezető “hitestö kezdték el a feljelentőt emlegetni, és ez a tényállítás súlyosan sérti az ő jó hírnevét (Derültség az ellenzéki oldalon.) - még nincs vége -, jelentős mértékben csorbítja a feljelentő becsületét, és sérti vallásos meggyőződését is.
A mentelmi bizottság az ügyet 2003. február 19-ei ülésén tárgyalta. Bizottságunk hatáskör hiányában nem jogosult állást foglalni a büntetőjogi feljelentés vagy felelősség kérdésében, továbbá nem vizsgálhatja a tényállást. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítottuk, hogy a feljelentésben foglaltak nem olyan súlyúak, amelyek indokolnák az ügy büntetőjogi értékelésére irányuló törekvést. Erre tekintettel a mentelmi bizottság a feljelentést zaklató, az Országgyűlés munkáját zavaró jellegűnek minősítette.
Mindezek alapján bizottságunk egyhangú szavazattal azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. Gémesi György országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek a technikai apróságokért.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Sokadszor tárgyaljuk már a munka törvénykönyvének a módosítását, és igazából én úgy gondolom, hogy ez természetes dolog, hiszen végső soron a munka törvénykönyve mint a munkahelyek alapjoga az élettel együtt kell hogy változzon.
Ez a mostani javaslatcsomag tulajdonképpen véleményem szerint két alapvető célt szolgál: egyrészt valamelyest erősíti a munkavállalók jogosítványait, jogait; szigorítja az ellenőrzéseket olyan területeken, amelyeken most már hosszú évek óta problémákkal küzdünk, gondolok itt például a színlelt szerződések ügyére, ami, úgy gondolom, külön kis kitérőt is megér itt a parlament színe előtt.
Valamennyien tudjuk azt, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a piacgazdaság néhány olyan új elemet hozott a munka világába, amelyekkel nehéz megbarátkozni. Az egyik ilyen elem volt tulajdonképpen, vagy az egyik ilyen gyakorlat az, amikor a munkavállaló ugyanúgy dolgozik a munkahelyén, mint ahogy dolgozott valamikor rendes munkaszerződés alapján, de most már nem így dolgozik, hanem a munkáltató valamilyen úton-módon, vagy közös megegyezéssel, vagy csak egyszerű nyomással, de arra kényszerítette a munkavállalót, hogy önálló vállalkozóként végezze ugyanazt a munkát, amit addig alkalmazottként tudott végezni.
Milyen előnyei és milyen hátrányai vannak ennek a dolognak? Valamennyien tudjuk, hogy amíg a munkaszerződés életben volt, addig a munkavállalót védte a munka törvénykönyve, különböző juttatások járnak neki, így a végkielégítés, a felmondási idő és minden más egyéb, ami a munka törvénykönyvében meg van határozva. De abban a pillanatban, hogy ugyanezt a munkakört vállalkozóként végzi valaki, akkor elveszíti ezt a szociális védőhálót, és amennyiben bármelyik fél felmondja a megállapodást, akkor természetesen semmiféle ellátás nem jár ezeknek a munkavállalóknak.
Ezzel foglalkoztunk egyébként az előző négy esztendőben is, és a parlamenti bizottság is napirendjére tűzte azt, hogy hogyan lehetne az úgymond kényszer-vállalkozói körre kiterjeszteni, megoldani a munkanélküli-ellátás lehetőségét. Akkoriban készült erről egy tanulmány, de ez megint egy olyan része a megoldandó problémáknak, amivel, azt hiszem, a közeljövőben szintén szembe kell hogy nézzünk. Mindenesetre most a törvénytervezet, törvényjavaslat egyfajta szigorítást ír elő, amit én maximálisan támogatok és elfogadok, és kérem, képviselőtársaim is támogassák, hiszen itt arról van szó, hogy ebben a szegmensben szigorítjuk az eljárást, és ott, ahol a munkaügyi felügyelők visszaéléseket látnak, egyértelműen és szigorúbban tudnak majd a jövőben határozni.
Én úgy gondolom, hogy rendet kell tennünk a munka világában sok tekintetben. Ez is egy ilyen elem, hiszen az nem megengedhető, hogy a munkavállalók egyébként is hátrányos helyzetét ez tovább rontsa, hiszen azért egy-egy egyszerű munkásember mögött nincs ügyvédi iroda, nem segíti őt a munkáltatóval szemben, bármilyen problémája van; igazából ha van a cégnél szakszervezet, akkor arra számíthat esetleg, de azon túl más segítségre nem számíthat a munkavállaló. Úgyhogy szinte be van kódolva a munkahelyi problémák megoldásába az, hogy általában mindig a kicsi, az egyszerű kisember húzza a rövidebbet, hiszen nincsen olyan felkészültsége, nincsen olyan háttere, nincsen olyan információknak a birtokában, hogy meg tudja védeni a saját érdekeit a munkáltatóval szemben.
Tehát én ilyen szempontból azt is tudom természetesen, hiszen tudjuk valamennyien, hogy ez a megoldás még nem jelentheti az ügy végleges megoldását, tovább kell gondolkodnunk azon, hogy milyen úton és módon lehet a visszaéléseket kiszűrni.
(10.10)
Hiszen felsorolhatnék még jó néhány olyan problémát, amelyre most a törvénytervezet nem kínál megoldást, de tudjuk jól, hogy ilyen gondok vannak. Gondolok például a minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók tömegeire, akik mellesleg zsebbe kapják a fizetésüknek a kiegészítését, erről mindenki tud, úgy tűnik, hogy ez sokszor a munkavállalók számára is jó megoldásnak tűnik, egészen addig, amíg nem jutnak el a nyugdíjkorhatár közelébe, és nem derül ki, hogy milyen súlyos hátrányok érik őket e tekintetben, hiszen addig úgy tűnik, mintha az adózatlan jövedelemmel jobban járnának. Például ezt a jelenlegi törvénytervezet természetesen nem fogja megoldani, én csak felvetném, hogy a további módosítások során majd ezekre az ügyekre is oda kell figyelnünk.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanilyen fontos dolognak tartom azt, amikor a cég átszervezésre kerül, tulajdonképpen olyan váltások zajlanak le a cég életében, amelyek tekintetében a munkavállaló tulajdonképpen teljesen vétlen, hiszen nem ő dönt arról, hogy az adott cég hogyan és mint alakuljon át. Úgy gondolom, hogy ilyen esetekben jogos és jó elképzelés az, hogy egy fokozottabb védelmet nyújtsunk a munkavállalók számára - én ezt az elemét is a törvényjavaslatnak támogatandónak és jó iránynak tartom.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány olyan eleme van még a most tárgyalt törvénytervezetnek, amelyről majd, gondolom, a képviselőtársaim részletesen fognak szólni az általános vitában. Én igazából még egy elemét szeretném kiemelni ennek a törvénytervezetnek, és az tulajdonképpen az, hogy most egy olyan javaslatról tárgyalunk, amelyet a szociális partnerek teljeskörűen támogatnak. Tehát tudomásul kell azt vennünk, hogy ez egy kompromisszumos javaslat, nem biztos, hogy akár a szakszervezeti oldalnak, akár a munkáltatói oldalnak az igényeit teljeskörűen ki akarná elégíteni, de nem is ez volt a cél. A cél az volt, hogy olyan javaslat jöjjön be a Ház elé, amelyet mindkét fél el tud fogadni, amelyet mindkét oldal támogatni tud, és ez a javaslat tulajdonképpen így került be a Ház elé.
Ezért a tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom, azzal együtt, hogy természetesen ezzel nem fejeztük még be a munka törvénykönyvének a napi problémákhoz való igazítását, hanem folyamatosan gondoznunk kell a törvényt azért, hogy a munkavállalók a jövőben nyugodtabban és talán kevesebb konfliktussal tudjanak dolgozni a munkahelyeken.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága szeptember 4-ei ülésén tárgyalta meg a társasházakról szóló törvényjavaslatot. Fontos kérdésről van szó, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen nincs olyan választókörzet, vagy kevés olyan választókörzet, kevés olyan település van az országban, ahol ne találkoznánk társasházakkal, gondolok itt persze elsősorban a városokra.
Sok százezer családot, nagyon sok lakóépületet érint az új szabályozás. A társasházi törvény megszületése óta jó néhány év eltelt, és ez az eltelt időszak bebizonyította számunkra azt, hogy szükséges módosítani, szükséges rugalmasabbá, naprakészebbé tenni a törvényi szabályozást, hiszen nagyon sokszor a nem kellő törvényi szabályozás megnehezítette a társasházak életét, mindennapi fenntartását, a felújításokról már nem is beszélve.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat legfőbb célja és indoka, hogy rugalmasabb és egyszerűbb szabályok jöjjenek létre egyrészt a működésre és fenntartásra, a felújításra, másrészt arra, hogy könnyebb legyen a társasházak számára állami és önkormányzati forrásokhoz jutni. Ez egy nagyon fontos kérdés, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen én mint Erzsébetváros országgyűlési képviselője, jól tudom, hogy a társasházi lakástulajdonosok a tulajdonnal együtt megkapták az elmaradott felújításokkal járó irdatlan terheket is. Szükséges tehát a felújításokban való állami és önkormányzati segítség, másképp a sokszor száz évnél is idősebb épületekben esélyük sincs a tulajdonostársaknak arra, hogy az épületeket felújítsák, megújítsák.
Bizottságunk ülésén elhangzott: cél az is, hogy olyan törvényi szabályozás szülessen, amely lehetőség szerint elkerüli a bírósági - és sajnos ismerjük, sokszor évekig tartó - vitákat. Azzal, hogy a nagyobb társasházak esetében kötelezővé tesszük a működési szabályzat létrehozását, sok későbbi vitát előzhetünk meg. A közös költség meg nem fizetésekor, illetve a lakás eladásakor keletkező viták megoldását is egyértelműbbé teszi majd az új szabályzat, az új törvény elfogadása.
Fontos, hogy az üzletszerűen végzett társasházkezelés a jövőben szakképzettséghez lesz kötve. Aki ismeri ezt a témát, nagyon jól tudja, hogy ezen a területen milyen sok - csúnya szó, de nem tudom jobban megfogalmazni - kókler működött és működik sajnálatos módon a mai napig. Nagyon sokszor a társasházak olyan kezelőkre bízták a közös vagyon fenntartását, működtetését, akik nem értettek ehhez, és bizony igen komoly peres eljárások is folyamatban vannak, hiszen eltűntek a közösség pénzével, nem arra fordították a befizetett összegeket, amire fordítani kellett volna. Tehát valamennyien tudjuk, hogy ezek súlyos problémák. Meggyőződésem szerint az új törvény azzal, hogy szakképzettséghez köti ezt a fajta lakóház-kezelési munkát, mindenképpen komoly előrejutást jelent.
Szintén fontosnak tartom és tartották képviselőtársaim azt, hogy a felújítások megkezdéséhez az egyszerű többségi döntés is elegendő lesz a jövőben, vagyis egy-két tulajdonostárs nem hiúsíthatja meg a többség akaratát.
Tisztelt Ház! A bizottsági vitában képviselőtársaim a törvényességi felügyelet hiányát, illetve a felújításokkal és az érdekegyeztetéssel kapcsolatos kérdéseket vetették fel. A törvényi felügyelet megteremtése kapcsán meggyőződésem szerint módosító indítványt kell majd a törvényjavaslathoz benyújtani, ugyanakkor megnyugtató az, hogy a javaslat előkészítésénél figyelembe vették a társadalmi szervezetek, így a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségének, valamint a Magyar Ingatlangazdálkodók Szövetségének véleményét is.
(10.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 12 igen, 2 nem és 6 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Manapság sajnálatos divattá vált a botrányokkal foglalkozni, a politikusoknak egymást címkézni, gyanúsítgatni, lejáratni. És miközben mi itt, az Országgyűlésben ezt hallgatjuk, dolgozik az ország. Teszi a dolgát a munkás az üzemben, az eladó a boltban vagy éppen a betakarítást végző parasztember. Az ő sorsuk alakulásáért különös felelősséggel tartozunk. Felmerül a kérdés, mit teszünk, tehetünk annak érdekében, hogy az egyszerű munkásemberek is boldog polgárai lehessenek hazánknak. Azért, hogy tisztességes bérért, normális munkakörülmények között dolgozhassanak.
Tisztelt Ház! Napjainkban a munkavállalók többsége olyan kisvállalkozás alkalmazottja, ahol nincs szakszervezet, üzemi tanács, így nincs kollektív szerződés sem, amely a munkavégzés alapvető feltételeit rögzíti. A magyar munkavállalók mindössze 39,7 százaléka dolgozik olyan munkahelyen, ahol érvényes kollektív szerződés van. A többséget tehát csupán a munka törvénykönyve védi. Az ő helyzetükön csak az ágazati kollektív szerződések megkötésével és azok kiterjesztésével tudunk segíteni.
Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt elkötelezett híve a szociális párbeszéd erősítésének, mert nem lehet kiszámítható és tartós munkabékét létrehozni a munkáltatók és a munkavállalók megegyezése nélkül. Ezért hoztuk létre újra az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, az érdemi párbeszéd országos fórumát, és folyik a szociális partnerekkel közösen kialakított új érdekegyeztető fórumok és intézmények létrehozása is.
2003 nyara a botrányoktól volt hangos. Ezért nem kapott kellő figyelmet az, hogy július 2-án minden szakszervezet és minden munkáltatói szervezet képviselője aláírta az ágazati párbeszédbizottságok létrehozásának feltételeit rögzítő megállapodást. Az a ritka pillanat van most tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindhárom fél érdekelt ennek az új fórumrendszernek a létrehozásában és érdemi működtetésében. Ezekben a bizottságokban folyik majd a középszintű érdekegyeztetés. Ezzel kiszámíthatóbbá válik az ágazati munkaügyi kapcsolatrendszer, és valamennyi munkahelyre kiterjeszthető kollektív szerződések jöhetnek létre.
Tájékoztatásul mondanám, hogy eddig megalakult az ágazati párbeszédbizottság a vendéglátás, a turizmus, a közellátás, a könnyűipar, a villamosenergia-ipar, a bányaipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a vízellátás, a gyógyszeripar, a kommunális szolgáltatások, a sütőipar - és folytathatnám a sort - területén. 24 ilyen ágazati bizottság megalakulása van folyamatban, és úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos kérdés.
Tisztelt Ház! Valamennyi képviselő felelőssége, hogy hosszú távon sikeresek és eredményesek legyenek ezek a fórumok, hogy megállapodások, ágazati kollektív szerződések jöjjenek létre, hogy a magyar munkavállalóknak is kiszámítható és rendezett körülmények és bérezés mellett legyen módjuk dolgozni a közös Európában. Mert Széchenyi István gondolatai ma is igazak. Ő 1830 szeptemberében azt írta: “Csak ott mennek a dolgok jól, ahol a szabó, szappanfőző, cukrász és mindenki más is meg van győződve arról, hogy az ő iparán, üzletén fordul meg az állam sorsa.ö
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Dolgozzunk azért, hogy ez valóban így legyen!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Font Sándor képviselő úrnak mondanám, hogy tiszteljük az időseket, mert tőlük csak tanulhatunk. Úgy gondolom, hogy ez a hangnem nem illik ide a parlamentbe. (Font Sándor: Hazugság volt!) Akkor sem, képviselő úr. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.)
Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arról szeretnék szólni, hogy hogyan is néz ki a munka világa ma Magyarországon. (Dr. Juhos Katalin: Hát, akinek van munkája...) Kezdjük talán azzal, hogy mit vettünk át a munka világában. Az Orbán-kormány munka világát érintő intézkedései (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) a rendszerváltás és a gazdasági stabilizáció legnagyobb áldozathozóinak, a bérből és fizetésből élő munkavállalóknak az érdekeit folyamatosan sértették. A munka törvénykönyvének módosítása során szigorodtak a dolgozókra vonatkozó felelősségi jogszabályok, megszűnt az orvosi igazolás nélküli betegszabadság intézménye, és egyértelműen szakszervezet-ellenes politizálás folyt.
A munkanélküli-ellátás idejének csökkentése, a jövedelempótló támogatás megszüntetése a jövőben munkanélkülivé váló munkavállalókat sújtotta. A magát polgárinak nevező kormány döntéseivel a legrosszabb anyagi helyzetben levőktől csoportosított át jövedelmeket a társadalom tehetős, legmagasabb jövedelmű egyharmadához, így is növelve a különbségeket. (Domokos László: Kik a leggazdagabbak?)
Tisztelt Ház! A regisztrált munkanélküliek létszámának csökkenéséről szóló sikertörténet kifejezetten a 2000-ben életbe léptetett új szabályoknak volt köszönhető. A munkanélküli-ellátások egy évről kilenc hónapra való csökkentésének, valamint a jövedelempótló támogatás megszüntetésének egyértelmű hatása az volt, hogy csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, miközben egyre többen nem kaptak sem segélyt, sem munkát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormánynak sikerült szétvernie a magas szinten kiépült társadalmi párbeszéd rendszerét. Érdemi tárgyalások helyett csak látszatcselekvés folyt.
És akkor nézzük, hogy mit tettünk mi eddig! Megalakult a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, ez a szervezeti feltétele annak, hogy egységesebb és hatékonyabb legyen a munkaügyi igazgatás. Átlagosan 52,6 százalékkal növeltük a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók és más közalkalmazottak fizetését. 550 ezer közalkalmazott és 50 ezer alapítványi, egyházi és egyéb intézményi dolgozó számára teremtettünk kedvezőbb jövedelmi viszonyokat. Adómentessé tettük a minimálbért, módosítottuk a munka törvénykönyvét, 2002. szeptember 1-jétől a munkavállalókat hetente két pihenőnap illeti meg, amelyekből az egyiknek vasárnapra kell esnie. Megerősítettük a munkavállalók és érdekképviseleteik pozícióit azért, hogy csökkenjen a kiszolgáltatottság és megindulhasson a párbeszéd a munkahelyek szintjén.
Kormányunk megkezdte a párbeszédet a civil szervezetekkel és a szociális partnerekkel. Megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács, és 24 ágazati párbeszéd bizottság jött létre. Két és fél milliárd forintos közmunkaprogramot hirdettünk meg, amelynek keretében 260 településen 5500 fő - ebből 2700 roma származású - juthatott munkához. A magas élőmunka-igényű vállalkozások foglalkoztatási támogatására 15 milliárd forint értékben írtunk ki pályázatot. A megyei munkaügyi központok 7,5 milliárd forintos keretet kaptak a közhasznú munkavégzés lebonyolítására és a szakképzések szervezésére. Elindítottuk a távmunkaprogramot, elfogadtuk az európai üzemi tanácsokról szóló törvényt, lehetővé téve a magyar érdekek képviseletét az EU-ban. Egymilliárd forintos alaptőkével létrehoztuk a kistérségi támogatási alapot, amely a leghátrányosabb helyzetű térségek számára is lehetővé teszi a fejlődésük megindításához szükséges programokban való részvételt.
Tisztelt Ház! Mi most a helyzet? Bár feszültségekkel járó, de hasznos folyamat az a minőségi változás, amely a magyar munkaerőpiacon most végbemegy. Ennek során az alacsonyan kvalifikált és alacsonyan is bérezett munkaköröket magasabb képzettséget igénylő és nagyobb keresetet biztosító tevékenységek váltják fel. Magyarországot az olcsó, alacsony tudást igénylő munkaadók hagyták el, ugyanakkor magasabb technológiát képviselő, új terméket gyártók érkeznek, akik az elvégzett munkáért európai béreket is fizetnek. Ez a változás Magyarország felemelkedésének a kulcsát jelentheti, ha megfelelően képzett munkaerő rendelkezésre áll, ezért is szükséges a szakképzést a piaci igényekhez igazítani. S bár a nyilvántartott munkanélküliek száma kismértékben nőtt, összességében kedvező elmozdulást tapasztalhatunk a foglalkoztatáshoz kapcsolódó mutatók tekintetében.
A KSH szerint a foglalkoztatottak száma április-június hónap átlagában 3 millió 924 ezer fő volt, ami 56 ezer fővel haladta meg az előző év azonos időszakában foglalkoztatottak létszámát. A gazdaságilag aktív népesség több mint 88 ezer fővel emelkedett. A foglalkoztatási ráta 1,3 százalékponttal lett magasabb. Jó hírek ezek, de nem lehetünk elégedettek. Ezért kormányunk a jövőben is támogatni fogja az új munkahelyek létrejöttét, a meglevő munkahelyek megőrzését, a közhasznú munkavégzést. A felnőttképzés területén a meglevő intézményrendszer teljes kihasználtsága mellett a kapacitás sokszoros bővítésére is szükség lesz.
Tisztelt Ház! Az oktatás fejlesztése és a tudásalapú társadalom kiépítése megéri a pénzt és a fáradságot. A ciklus végére azt szeretnénk elérni, hogy a magyar munkaképes lakosság 70 százaléka találjon munkát itthon vagy az Unió országaiban. Úgy gondolom, a célt el kell hogy érjük, dolgozzunk ezért közösen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(12.10)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága szeptember 29-i ülésén tárgyalta meg az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény 1990-ben született meg, azóta mintegy ötven alkalommal módosult. Az, hogy most egységes szerkezetben tudjuk tárgyalni, úgy gondoljuk, fontos az áttekinthetőség, a használhatóság szempontjából. Ez természetesen könnyíti az adózók dolgát is, hiszen új szerkezetben, áttekinthetően tudnak majd a bevallási kötelezettségeiknek eleget tenni. Ez fontos dolog, de csak egy formai elem, ezért most arról szeretnék beszélni, hogy a bizottság többsége miért tartja alkalmasnak általános vitára ezt a törvénytervezetet. Elsősorban azért, mert a jövőbe mutat, mert csökkenti a bürokráciát és új, korszerű elemeket vezet be az adózás rendszerébe. Nézzük, melyek ezek!
2005-től megvalósulhat az adózó kérésére, hogy a hivatal állapítsa meg az adó mértékét, és ha az adózó ezt nem kifogásolja, akkor az adóbevallás elkészítése és benyújtása nélkül is eleget tud tenni kötelezettségének, vagyis radikálisan csökkenhet az állampolgárok adminisztrációs terhe.
A másik fontos újdonság a törvényben – amiről már az előadó is és képviselőtársaim is szóltak – az elektronikus adóigazgatás meghonosítása és kiterjesztése. Meggyőződésünk szerint ez a jövő útja, hiszen az adózók gyakorlatilag papírmunka és adminisztráció nélkül tudnak majd a jövőben eleget tenni kötelezettségeiknek. 2006-tól mindenki élhet ezzel a lehetőséggel, aki kéri.
A javaslat egyértelműen igyekszik korszerűsíteni és egyszerűsíteni az adózók dolgát. Ilyen pozitív vonásnak tartja a bizottság kormánypárti többsége azt, hogy megszünteti a gépjárműadó-bevallási kötelezettséget. Ez a jövőben a közlekedési nyilvántartásba vétellel automatikusan megtörténik majd.
Szintén pozitív az a módosítás, amely a jogorvoslat szabályait pontosítja, és vita esetén az eddigi tizenöt nap helyett harminc napon belül lesz majd mód az adózóknak a fellebbezéssel élni.
Tisztelt Ház! A bizottság ülésén elsősorban ellenzéki képviselőtársaink tettek fel kérdéseket a javaslattal kapcsolatban, erről majd a kisebbségi vélemény előadója tájékoztatja a tisztelt Országgyűlést.
Végezetül szeretném elmondani, hogy a fentiek alapján az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak ítélte a törvénytervezetet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogom kihasználni a tíz percet, hiszen gyakorlatilag egy olyan törvénymódosító javaslatot nyújtottunk be képviselőtársaimmal együttesen, amely a közalkalmazotti törvény egyetlenegy paragrafusát módosítaná. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a közalkalmazotti tanácsok mandátuma november 30-án lejár. November 30-ig a választásokat lebonyolítani már nem lehetséges, ezért képviselőtársaimmal arra teszünk javaslatot, hogy a közalkalmazotti tanácsok mandátuma, megbízatása 2005 májusáig kerüljön meghosszabbításra.
Tulajdonképpen két alapvető indok volt túl azon, hogy a választásokat e rövid idő alatt már nem lehet lebonyolítani, az, hogy ezt a területet érintően nagyon sok jogszabály előkészítése van folyamatban, és úgy gondoljuk, hogy a közalkalmazotti tanácsi választásokat meg kell hogy előzze ezen jogszabályok elfogadása. Úgyhogy én nagy tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy a törvénymódosító javaslatunkat támogassák, hiszen úgy gondolom, hogy ezzel egy problémát meg tudunk oldani.
Még annyit szeretnék elmondani, hogy ott, ahol a munkavállalók elégedetlenek az üzemi tanács tagjainak a munkájával, ott természetesen mód van arra, hogy ezen tanács tagjait visszahívják és újraválasszák. Tehát nem arról van szó, hogy mindenki automatikusan még két évig ott marad a tanácsokban, hanem mód van arra, hogy változtatásokat lehessen eszközölni, de az általános választás időpontja tolódna el tulajdonképpen 2005 májusáig.
Köszönöm szépen a figyelmet.
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Érdekes dolog ez, hiszen, úgy gondolom, egy nehéz költségvetési év előtt állunk, és amikor ebben a helyzetben az érdekegyeztetés legfontosabb fórumán létrejön egy megállapodás, akkor itt ellenzéki képviselőtársaimtól azt hallom, hogy igen, szép-szép ez a megállapodás, de még azért ilyen és olyan hátrányok érik a munkavállalókat.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani a Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében, hogy a diktátumok és a diktátorok ideje lejárt. Úgy gondoljuk, hogy érdemi érdekegyeztetésre van szükség a szociális partnerekkel, és számunkra igen nagy öröm az, hogy ez a megállapodás megszülethetett. Nem volt könnyű, hiszen tudjuk jól, hogy a szakszervezetek magasabb bért, a munkaadók kisebb terheket kívántak. Ugyanakkor létrejött ez a megállapodás, és ezt nem szabad elbagatellizálni.
Mi nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy 53 ezer forint lesz a jövő évtől a minimálbér, és garanciát vállalunk arra is, hogy ez a minimálbér egy meghatározott kör számára továbbra is adómentes maradjon. Ugyanilyen fontosnak tartjuk azt, hogy 7-8 százalékos bruttó keresetnövekedésre lesz mód - úgy gondolom, hogy ez ebben a helyzetben tisztességes és korrekt megállapodás, tisztelet érte a tárgyaló feleknek.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy az adómentes étkezési hozzájárulás hideg étkeztetés esetén havi 3500 forintra, meleg étkeztetés esetén pedig havi 6000 forintra emelkedik, úgy gondolom, a bérből és fizetésből élők számára igen fontos előrelépést jelent.
Végezetül, szeretném azt elmondani a képviselőtársaimnak, hogy a Magyar Szocialista Párt továbbra is elkötelezett (Az elnök jelzi az idő leteltét.) az érdemi érdekegyeztetés és a szociális partnerekkel való teljes körű párbeszéd iránt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A legfőbb ügyész az Országgyűlés elnökéhez intézett átiratában indítványozta Fehérvári Tamás országgyűlési képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését sajtórendészeti vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt.
A mentelmi bizottság az ügyet 2003. november 11-i ülésén tárgyalta, és hatáskör hiányában nem vizsgálta a tényállást, valamint az abban megjelölt megalapozott gyanú bizonyítékait. Bizottságunk a közvádas ügyekben szinte kivétel nélkül mindig a mentelmi jog felfüggesztését javasolja, mivel ez szolgálja az Országgyűlés tekintélyének megóvását, és az érintett képviselő érdeke is egyértelműen azt kívánja, hogy a gyanú megalapozottsága vagy alaptalansága az erre hivatott igazságszolgáltatási szervek előtti eljárásban tisztázódjék.
Mindezek alapján az Országgyűlés mentelmi bizottsága egyhangú szavazattal azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy Fehérvári Tamás képviselõ úr mentelmi jogát az adott ügyben függessze fel.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi vitaszakaszhoz én képviselőtársammal együtt 22 módosító indítványt nyújtottam be, de még mielőtt kétségbe esnének képviselőtársaim, hogy mindegyikre ki szeretnék térni, nem fogok természetesen mindegyikre kitérni. Ugyanakkor viszont szeretném már előrebocsátani, hogy vannak olyan módosító indítványaink, amelyek összefüggnek más vitaszakaszban tárgyalandó módosító indítványokkal, és erre majd utalni fogok, hiszen kénytelen vagyok utalni, különben értelmetlen lett volna a munkánk.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani, hogy én nem tartozom a nagyon sok módosító indítványt gyártó parlamenti képviselők közé, viszont a társasházi törvény ügye egy olyan fontos ügy az én választókerületem, Erzsébetváros számára, ott szinte kivétel nélkül minden épület a választókörzetemben társasházként működik, ami arra indított, hogy egy nagyon komoly csapattal és többéves előkészítő munka után megpróbáljuk a társasházi törvényt, a várva várt társasházi törvény szövegét olyan végleges formába önteni, ami a felfokozott igényeknek is megfelel.
Éppen ezért szeretném elmondani, hogy ha az ember elmegy egy-egy ilyen összejövetelre, ahol a társasházi képviselők vagy akár a számvizsgáló bizottságok tagjai vesznek részt, akkor hihetetlen mennyiségű napi problémával találkozik, olyan súlyos problémákkal, amelyekre a társasházban lakók, a tulajdonosok, a társasház kezelői egyaránt megoldásokat kívánnak keresni.
Az egyik ilyen megoldási formát tulajdonképpen a 3. pontban javasolt módosító indítványommal indítottam megoldani, hiszen mi egy kicsit más filozófiát szerettünk volna adni a törvénytervezetnek, törvényjavaslatnak. Mi arra tettünk javaslatot, hogy a társasháztulajdont és az alapító okirat elkészítését egy külön kategóriában kezeljük, és a társasház működtetését, magát a működést pedig egy teljesen más és elkülönített törvényi szabályozás illesse meg, hiszen ebből levezetve nagyon sok olyan problémát meg lehetne oldani, ami abból adódik, hogy nagyon nehéz a polgári jog alapján a tulajdonra épülő társasházak működésébe beleszólni.
(23.30)
Nagyon sok olyan vitatott kérdés van, amelyet képviselőtársaim már eddig is említettek, és gondolom, a közeljövőben is elő fog ez kerülni, hiszen nagyon nehéz elkülöníteni a társasházat mint egy működő gazdálkodó szervezetet, amely egyébként - szeretném elmondani - nonprofit jellegű szervezet, hiszen nem üzleti tevékenységet folytat. Ugyanakkor viszont a tulajdon szentségét megtörni nagyon nehéz ügy.
Számomra továbbra is nagyon nagy kérdés az, hogy a társasházakban fel tudjuk-e oldani azt a bizonyos százszázalékos kötelezettséget, amely az alapító okirat módosítására vonatkozik. Ez egy alapvető kérdés, igen tisztelt képviselőtársaim. Úgy gondolom, ha a Magyar Köztársaság alkotmányát kétharmados többséggel itt a Házban lehet módosítani, akkor enyhén szólva furcsa és minden tekintetben érthetetlen az átlagpolgár számára - aki nem rendelkezik kimagasló jogi végzettséggel - az, hogy egy társasházi alapító okirathoz viszont százszázalékos hozzájárulás kelljen.
Ezért a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám a 20. pontban benyújtott módosító indítványt, amelyet Horváth Csaba és képviselőtársai nyújtottak be, és amely tulajdonképpen arra tesz javaslatot, hogy a társasházak a jövőben az alapító okiratot kétharmados többséggel módosítani tudják. Ugyanakkor természetesen ehhez, amennyiben ezt a tisztelt Ház elfogadja, a kisebbségvédelmi javaslatok is hozzátartoznak, hiszen a kisebbségnek azt a jogát - aki esetleg nem ért egyet a többség döntésével - meg kell adni, hogy érvényesíteni tudja az akaratát.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a jelenleg tárgyalt szakaszban érintve van a 252. és a 253. számú módosító indítvány is. Mind a kettőt én nyújtottam be. A 252. számú módosító indítvány arra tenne javaslatot - és elnézést kérek, hogy érintenem kell egy másik tárgyalási szakaszt, de így lesz érthető -, hogy a társasház számviteli és egyéb szempontból a személyi jövedelemadó-törvény hatálya alá kerüljön, és kerüljön ki a számviteli törvény hatálya alól a társasház elszámolása.
Erre nagyon sok indokot szeretnék felhozni, igen tisztelt képviselőtársaim. Szeretném elmondani, hogy a társasházak döntő többsége forráshiányos, nagyon komoly gondokkal küszködnek, minden pluszkiadás, minden olyan kiadás, amely külön pénzekbe kerül, igen komoly ellenállásba ütközik, és bizony elviszi a felújításoktól, a karbantartásokra szükséges pénzt. Kicsit érthetetlen is, miközben egy egyéni vállalkozó akár milliárdos nagyságrendű profitorientált tevékenységet tud végezni, és a személyi jövedelemadó-törvény hatálya alá tartozik, ugyanakkor viszont a társasházak kettős könyvelést kötelesek végezni. Jó lenne, ha ezen tudnánk módosítani.
Ehhez kapcsolódik a 252. számú javaslatom, amely tulajdonképpen a lábát adná meg annak a másik két javaslatnak, amely kivenné a társasházakat a számviteli törvény hatálya alól. Ez a lába tulajdonképpen beemelné a társasházakat a személyi jövedelemadó-törvény alá, és így akkor meg lehetne oldani, hogy a számviteli törvény ne érintse a társasházakat.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve a javaslatokra, még jó néhány olyan módosító javaslatot nyújtottam be képviselőtársammal, Németh Erika képviselő asszonnyal közösen, amelyek meggyőződésem szerint pontosítják, illetve javíthatják a társasházak működését, illetve pontosítják a törvény szövegét.
Kérem képviselőtársaimat, hogy lehetőség szerint ezeket is támogassák, de én már akkor is boldog lennék, ha az eddig felsorolt két legfontosabb ügyben előrelépés lehetne.
Köszönöm szépen a figyelmet. A többi mondókámat majd elmondom a további részekben. Köszönöm az elnök úr figyelmét is.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az előző vitaszakaszban is említettem, hogy olyan módosító indítványt nyújtottam be képviselőtársammal, amelyben arra tennék javaslatot, hogy a számviteli szabályok alól a társasházakat vegyük ki. Tulajdonképpen nem kívánom még egyszer megismételni azt, amit már elmondtam, több olyan módosítás is van ebben a vitaszakaszban - gondolok itt a 146., a 209., 210. és a későbbiekben majd sorra kerülő 248. pontra is -, amely összefüggéseiben arra tesz javaslatot, hogy a társasházak vonatkozásában a számviteli törvények ne érvényesüljenek. Az indokaimat már elmondtam, nem kívánom még egyszer megismételni.
Igen tisztelt képviselőtársaim, van még néhány pont abból a húszból, amit benyújtottam képviselőtársammal, Németh Erikával közösen, amelyekből néhányat szeretnék még kiemelni. Az egyik a 163. pont, ahol arra tennénk javaslatot, hogy különösen indokolt esetben, ha a társasház alapvető érdekei érvényesítéséhez szükség van rendkívüli döntéshozatalra, akkor ezt is meg tudják tenni anélkül, hogy az erre vonatkozó javaslatot nyolc nappal előbb kiküldenék a tulajdonostársaknak. Úgy gondoljuk, hogy a többi kivétel közé ez a megfogalmazás is beillenék.
A 173. pontban benyújtott módosító indítványom a szervezeti és működési szabályzatban lévő eltérő rendelkezésekre utal.
(0.40)
Itt szeretnénk arra felhívni a figyelmet, hogy a megismételt közgyűlés esetében csak akkor lehessen meghatározott időn belül az eredetivel azonos módon összehívni a közgyűlést, ha az a szervezeti-működési szabályzatban nincs külön rögzítve, hogy milyen egyéb esetekben szükséges és van mód arra, hogy az ismételt közgyűlés megvalósuljon. Igazából az lenne a jó, és ez a meggyőződésem, ha a szervezeti és működési szabályzat ezt tisztességesen rendezné, és akkor tulajdonképpen nem lenne szükség a részletes szabályozásra.
A következő a 183. pont. Erről csak annyit szeretnék elmondani, hogy itt az írásbeli szavazás pontos megfogalmazására tennék javaslatot.
Végezetül a 187., 188. és a 189. pont pedig a társasházak elszámolásának, pénzügyeinek pontosítását javasolja a törvény szakaszainak módosítása kapcsán.
Kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezeket a módosító indítványaimat majd támogassák. Köszönöm a figyelmüket.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő asszony tulajdonképpen elmondta azt, amit én is el szerettem volna mondani, hiszen a 241. és a 242. pontok alatt arra tettem javaslatot, hogy a társasházak felügyelete végre megoldódjék.
Azt hiszem, hogy a jelen lévő csekély számú képviselőnek nem nagyon kell ecsetelnem azt, hogy milyen súlyos problémát jelentett a társasházak esetében az, hogy gyakorlatilag az összes vitás kérdés, ami a működést vagy akár a pénzügyi elszámolást illette, mind-mind bírósági hatáskörbe tartozott, és csak bírósági úton lehetett ezeket orvosolni, sokszor éveken keresztül elhúzódó pereskedésekkel, amelynek nagyon komoly következményei is vannak, hiszen azt mondanom sem kell, hogy ha mondjuk, a közös képviselő visszaél a társasház bizalmával, és - hogy finoman fogalmazzak - elsikkaszt bizonyos összegeket a befizetett közös költségből vagy akár a működésre elkülönített összegekből, akkor bizony a társasházak nagyon sokszor olyan helyzetbe jutottak, hogy kénytelenek voltak a különböző tartozásokat - főleg a közüzemi számlák vonatkozásában - bizony vétlenül is kifizetni, és vállalni mások helyett a felelősséget, miközben ők ebben tulajdonképpen teljesen vétlenek voltak.
Ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy végre megoldjuk a működés törvényességi felügyeletét, és úgy gondolom, hogy erre az ügyészség megfelelő lenne, hiszen az ügyészség látja el például a társadalmi szervezetek működésnek törvényességi felügyeletét is, és úgy gondolom, hogy a két működés között meglehetősen sok hasonlóság is létezik. Éppen ezért indokolt, és nagyon örülök annak, hogy a kapcsolódó módosító indítványok, amelyeket ehhez a két javaslatomhoz együttesen nyújtottunk be a képviselő asszonnyal és többekkel, még pontosítják, illetve meghatározzák azokat feladatokat, amelyeket elsősorban az ügyészség számára fontosnak tartanánk, hogy ellásson a törvényességi felügyelet kapcsán.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt parlamenti frakciója számára nagyon fontos törvényt tárgyalunk. Elnézést kérek, ha kicsit a múltba is visszatekintek, de hát ez a törvény, illetve a módosítás indoka részben a múltba is tekint.
Annak idején, amikor a rendszerváltás lezajlott Magyarországon, mi azon a véleményen voltunk, hogy a dolgozói tulajdonnak lényegesen nagyobb teret kellett volna szentelni a privatizáció során, mint ahogy az valójában történt. Nagyon sajnálatosnak tartottuk, hogy azok az emberek, akik sok évtizedes munkával létrehozták a nemzet vagyonát, nem igazán tudtak abból részesedni. Tulajdonképpen az 1992-es törvény elfogadása is egyfajta politikai nyomásra jött létre, hiszen akkoriban, az Antall-kormány idején meglehetősen nagy volt az elégedetlenség a privatizációs gyakorlat miatt, és egyfajta mentőövként került be a parlament elé ez a törvénytervezet; nem az, amit most tárgyalunk, hanem az, amelyik jelenleg hatályban van. Eleve beépítésre kerültek az akkori javaslatba olyan gondok és problémák, amelyekről képviselőtársaim bizottsági előadóként már szóltak, hiszen valamennyien tudjuk jól, hogy a visszaélések lehetősége bizony be volt építve a törvénybe, így a kivásárlások - akár a vezetői, akár a spekulációs kivásárlások - lehetősége is. Igen tisztelt képviselőtársaim, ennyit szerettem volna elmondani a múltról.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy szerte a világban a dolgozói tulajdon helyet követel magának a működő gazdasági társaságok sorában. Ha körülnézünk az Egyesült Államokban vagy az Európai Unió országaiban, azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több olyan cég alakul, amelynek a tulajdonosi körébe a tulajdonosok beemelik a munkavállalókat is. Nem véletlenül és nem önzetlenül emelik be őket; azért emelik be őket, hogy érdekeltebbé váljanak a munkavégzésben, és amellett, hogy többet és jobban is dolgoznak, mint érdekeltek, mint társtulajdonosok segítenek abban, hogy ezek a cégek jobban és eredményesebben működjenek. Jó lenne, ha nálunk is minél több MRP-s cég hasonló utat járna be.
Nézzük meg, hogy néznek ki most Magyarországon a munkavállalói résztulajdonosi formában működő cégek. A 2000. évi adatok alapján mintegy 187 gazdasági társaságban van még jelen a dolgozói tulajdon, jelentős részben többségi tulajdonként. Az alkalmazotti tulajdonosok és a társtulajdonban lévő társaságaik mintegy 70-80 ezer főt foglalkoztatnak. Ezek a cégek olyanok, mint a gazdaság egésze, vannak köztük jók, közepesek és gyengék, attól is függően, hogy milyen volt a megszerzett cég. Az a lényeg, hogy az eredményeik átlaga jobb, mint a nem alkalmazotti tulajdonban lévő hazai magántulajdonú cégeké. Az utolsó feldolgozott gazdasági évben az egy főre eső bérjövedelem a gazdasági társaságok átlagában 890 ezer forint volt, míg az MRP-s cégek vonatkozásában ugyanez 1 millió 286 ezer forint.
Hozzá kell fűzni azt is, ez az átlagosan jó eredmény nem jelenti azt, hogy nincsenek köztük nehéz helyzetbe kerülők, illetve hogy nem voltak és nincsenek olyanok, amelyek különböző problémákkal küzdenek. Azt hiszem, az elmúlt évekből sok olyan céget sorolhatnánk fel, amelyek valamikor MRP-s cégként indultak, és napjainkban már néhány ember vagy néhány kisebb csoport tulajdonába kerültek. Ilyen például a Nagykanizsai Sörgyár, az MMG vagy akár a Centrum Áruház is.
(12.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Másfelől azonban a többségi dolgozói tulajdonú cégek között, és ez mutatja a munkavállalói és menedzseri tulajdonlás hosszú távú lehetőségeit, máris vannak igen jelentős, tőkeerős és sikeres gazdasági társaságok. Ilyen a Herendi Porcelánmanufaktúra vagy a Masped, amely a hazai szállítmányozás területén piacvezető cégnek tekinthető.
A hazai helyzet érdekessége az is, hogy nemzetközi cégek - gondolom, elsősorban a külföldi pozitív tapasztalataik alapján - érdeklődnek a hazai munkavállalói tulajdon iránt, és dolgozóiknak részvényeket juttatnak. Ilyen például a Henkel Magyarország Kft. vagy az Auchan nemzetközi cég is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miért szükséges módosítani az 1992-ben elfogadott törvényt? Részben ezt én már említettem, elsősorban azért, mert az MRP-s cégek jövőjét veszélyezteti az, hogy az akkor elfogadott törvény több súlyos visszaélésre lehetőséget adó vagy csak az élet igényeinek meg nem felelő, be nem vált, elavult, okafogyott előírást tartalmaz. Ezek módosítást igényelnek a visszaélések megelőzése és az eredményes további működés biztosítása érdekében. Nélkülözhetetlenek továbbá a gyakorlatban jelentkező és az új problémák által igényelt előírások is.
A fenti gondok alapvető oka az, hogy a törvényt nem az igazi munkástulajdon létrehozásának szándékával hozták létre, hanem az egyre élesebb privatizációellenes közhangulat akkori csillapítására, azzal, hogy a széles munkavállalói tömegeknek is részvételt, tulajdonhoz jutást ígértek. De, ahogy már említettem, eleve beépítették ezek felszámolását, illetve a kivásárlás lehetőségét is.
Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvénymódosítás - amennyire ez utólag lehetséges - rendbe teszi a meglévő munkavállalói tulajdon ügyeit. De ez csak a jelen, ha a jövőbe nézünk, tudjuk azt, hogy ezután következik majd az igazán nagy feladat, amely további törvénykezési lépéseket fog igényelni, azért, hogy a hazai munkavállalói tulajdont a fejlett piacgazdaságokban kialakult lehetőségek és viszonyok közé hozzuk, olyanná, amely megfelel az Európai Unió most kidolgozás alatt álló ajánlásainak is.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslat elfogadását, mert az orvosolja a legsúlyosabb problémákat, és segíteni fogja a jövőben az MRP-s tulajdon eredményes és sikeres működését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága tegnapi ülésén tárgyalta meg a munkavédelemről szóló törvény módosítását, és képviselőtársaim azt egyhangúlag elfogadásra, illetve tárgyalásra alkalmasnak ajánlották a tisztelt Háznak.
Melyek voltak a legfontosabb kérdések, amelyek a bizottsági vitában felmerültek, erről szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat. Képviselőtársaim azt firtatták, hogy a kormányzati takarékossági intézkedések vajon fogják-e és mennyire fogják érinteni ezt a területet. A másik fontos kérdés, ami felmerült a vitában, hogy mit tesz és tehet a szervezet a munkahelyi balesetek megelőzésének érdekében. Változik-e a módosítás kapcsán az a mai gyakorlat, amelyben a hangsúly elsősorban sajnos a bírságoláson van, a megelőzés irányába? Végezetül mekkora összegek folytak be a bírságokból, illetve milyenek az arányok a munkaügyi és a munkavédelmi ellenőrzések körében?
A takarékosságot firtató kérdésre elhangzott, hogy a felügyelői létszám az európai átlaghoz képest csekélynek mondható. Ismerve a hazai munkakultúra színvonalát, úgy gondoljuk, és úgy látta az előterjesztő is, hogy viszonylag kevés lehetőség van a további létszámcsökkentésre.
A megelőzés ügyében elhangzott, hogy a munkaügyi ellátás területén a megelőzés nehezen értelmezhető kategória, hiszen ott a jogszabály ismerete minden munkáltató számára kötelező. Más a helyzet a munkabiztonság, a munkavédelem területén. Itt a figyelemfelhívás és a hiányosságok megszüntetésének módjára tett javaslat az ellenőrzések legfontosabb eleme, de a súlyos hiányosságokat indokolt a továbbiakban büntetni is. Minden esetet tehát egyedi módon kell kezelni.
Sajnos Magyarországon óriási az ismerethiány. A legtöbb munkáltató azt hiszi, komoly beruházás szükséges ahhoz, hogy gondoskodjék a biztonságos munkakörülményekről. Ez a legtöbb esetben nem így van, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen ha a munkáltató végiggondolja a munkafolyamatokat, és főleg, ha ezt meg is konzultálja az illetékes szakemberekkel, akkor nagyon sok baleset viszonylag kis beruházásokkal, kis odafigyeléssel megelőzhető.
A törvénytervezet ebbe az irányba is próbál elmozdulni. Azért, hogy a kellő információ odakerüljön a cégekhez, a törvénytervezet előírja azt, hogy az 50 fő feletti cégeknél munkavédelmi képviselőt kell majd választani, akinek az lesz a feladata, hogy a cég vezetésével együtt áttekintse a munkavédelemmel kapcsolatos problémákat, és a tisztességes megoldásokra javaslatot tegyen a cégvezetésnek.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Részletes anyagot kaptunk arról, hogy az elmúlt években milyen mértékben és milyen bevételekkel számolt a munkaügyi ellenőrzés. Dr. Békés András elnök úr arról tájékoztatott bennünket, hogy a munkavédelmi és munkabiztonsági ellenőrzések ezen a területen azonos mértékben kerültek lebonyolításra, tehát a két terület viszonylag kiegyensúlyozottan működik együtt. Természetesen oda kell a jövőben is figyelni arra, hogy a munkaügyi vagy a munkabiztonsági ellenőrök, ha egy-egy cégnél eljárnak és észreveszik, hogy esetleg a másik területen is problémák vannak, akkor ott is érdemi intézkedések történjenek.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában elhangzott, képviselőtársaim is elmondták, hogy nagyon fontos elemnek tartják a törvénymódosításban azt, hogy a szociális partnereket partnernek tekintik, és azt, hogy a felálló bizottságokba a szociális partnerek fognak küldötteket delegálni. Ez nagyon fontos eleme a munkahelyi párbeszéd kiszélesítésének.
Ezen vita alapján, még egyszer mondanám képviselőtársaimnak, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, és azt elfogadásra ajánlja képviselőtársaimnak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani ‑ és a tíz percet valószínűleg nem fogom kitölteni, lévén egy viszonylag rövid törvényjavaslatról van szó ‑, a képviselőtársaimmal ezt az önálló indítványt azért nyújtottuk be, mert a mindennapi gyakorlat azt bizonyította számunkra, hogy sajnálatos módon azok a tartósan munka nélkül lévő magyar polgárok, akik szeretnének dolgozni, szeretnének elhelyezkedni, egyre növekvő hátrányba kerülnek, és ezt a növekvő hátrányt talán ez a kis javaslatunk, amely nem egy nagy, átfogó változtatást céloz meg, hanem azt teszi lehetővé, hogy a közhasznú szervezetek a jövőben elsősorban a tartósan munka nélkül lévő munkavállalókat, de hozzáteszem, hogy a sérült és hátrányos helyzetben lévő munkavállalókat is megpróbálják ilyen módon is ahhoz segíteni, hogy kitörve egy kicsit abból az apátiából, amit a hosszú időn keresztül tartó munkanélküliség jelent, értelmes munkát tudjanak végezni.
Tehát itt nem is arról van szó, hogy azt kellene mérlegelnünk véleményem szerint a törvényjavaslat vitájában, hogy vajon milyen vetélytársai vagy versenytársai lesznek a közhasznú társaságok a munkaerő-közvetítés vonatkozásában a piaci alapon működő társaságoknak, hiszen nem ugyanaz a merítési alapjuk, nem ugyanarról a munkavállalói körről van szó, és nem nyereségorientált tevékenység formájában fogják ezt a munkát reményeink szerint elvégezni. Tehát itt abszolút egy olyan ügyről van szó, amelyben egyrészt a szakma, tehát a munkanélküliek foglalkoztatásáért elkötelezett szakemberek egyértelműen javasolták számunkra, hogy nyissuk meg ezt a lehetőséget, másrészt pedig, úgy gondolom, a legfontosabb ebben az egész törvényjavaslatban az, hogy ezek a nehéz sorsú munkavállalók esélyt kapjanak arra, hogy ha nem is állandó munkához, hanem csak a közvetítés, a kölcsönzés kapcsán értékteremtő munkához tudjanak jutni. Hiszen ha egyszer már bekerülnek egy-egy céghez, és ott értékteremtő munkát tudnak végezni, akkor egyrészt az emberi önbecsülésük is helyreáll, javul, az esélyük az, hogy ott a közösségbe beilleszkedve őket elfogadják és esetleg meg tudjanak ott gyökerezni, és a későbbiek során akár főállású munkát is tudjanak ott vállalni, ennek az esélyét is meg kellene teremtenünk, én úgy gondolom.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az én választókerületemben, Erzsébetvárosban is működik olyan közhasznú társaság, amely reményeim szerint a jövőben majd ezt a fajta munkát is el fogja tudni végezni, és amikor velük beszélgettem, akkor bizony az ott dolgozó emberek, illetve a kht. vezetői elmondták, hogy nagyon súlyos problémának látják azt, hogy ilyen módon nem tudnak az embereken segíteni, hiszen meglehetősen korlátozottak a lehetőségeik, nagyon szoros létszámkeretek között dolgoznak, kénytelenek elküldeni a dolgozni akaró munkavállalókat újra és újra munkanélküli-ellátásra, és aztán újból visszavenni őket.
(18.20)
Tehát én úgy gondolom, hogy egy élő, nagyon fontos problémáról van szó. Természetesen majd meglátjuk, hogy a mindennapos gyakorlatban milyen problémákat fog esetleg ez a dolog felhozni. De én optimista vagyok, és arra kérem igen tisztelt képviselőtársaimat az MSZP-frakció nevében is, hogy ezt a javaslatot támogassuk, adjuk meg a lehetőséget ‑ természetesen korlátozott feltételek mellett ‑ a közhasznú társaságoknak is, hogy a jövőben munkaerő-közvetítéssel tudjanak foglalkozni, pontosan azért, hogy ezeknek a hátrányos, nehéz helyzetben lévő munkavállalóknak is esélyük legyen, hogy legalább ilyen módon és talán rövidebb ideig is, de munkát tudjanak vállalni, vissza tudjanak kerülni a munka világába. Ebben kérem képviselőtársaim támogatását, és természetesen a jobbító szándékú módosító indítványokat az előterjesztőkkel együttesen szívesen be fogjuk fogadni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Azzal kezdeném, amivel képviselőtársam befejezte, hogy nekünk nem az volt a célunk, hogy átfogóan módosítsuk, hogy gondoljuk végig a munkaerő-kölcsönzés általános rendszerét, mi azért nyújtottuk be ezt a javaslatot, mert van egy olyan probléma, amit, úgy gondoltuk, meg kell oldani. Ez egy kis szegmens, ez nem érinti az egészet, nem is vizsgáltuk az egésznek a rendszerét, hiszen itt tényleg egy speciális ügyről és speciális munkavállalói, illetve munkanélküli körről van szó.
Éppen ezért természetesen valóban igaza van képviselőtársamnak és mindenkinek, aki azt felveti, hogy jó lenne az egészet. De én most ezt megfordítanám, és azt mondanám mindenkinek, hogy azért ne menjünk el ebbe az irányba, mert ha ebbe az irányba mozdulunk, akkor nagyon sokáig vizsgálódhatunk, és ezek a problémák, amelyekről tudunk konkrétan, és tudnánk érte tenni, jó, kis lépéseket, akkor azok megoldatlanul maradnának, és azt hiszem, hogy ez senkinek sem jó.
(18.40)
A másik dolog, amire reagálni szeretnék, tulajdonképpen az, hogy úgy érzem, folyik itt köztünk egy ilyen kis árnyékbokszolás, sokan féltik a jelenleg működő munkaerő-közvetítő vagy munkaerő-kölcsönző cégeket, hogy ők most versenyhátrányba fognak kerülni. Úgy gondolom, hogy ezek az aggályok nem valós aggályok, szó nincs arról, hogy itt a piacon ezrével megjelennek a támogatott munkaerő-kölcsönző cégek, és lenyomják majd a piaci versenyt, és mit tudom én. Nem erről van szó, szeretném még egyszer hangsúlyozni, ez egy új aktív eszköz, úgy gondolom, hogy meg kell nyitnunk a kaput, és akkor majd meglátjuk, hogy ez hogyan és mint fog működni, és egyáltalán milyen célt fogunk tudni vele elérni.
Ugyanakkor természetesen még arról szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni, hogy természetesen mielőtt benyújtottuk a javaslatot, képviselőtársainkkal egyeztettünk a tárcával, és nem úgy nyújtottuk be, hogy semmiféle egyeztetés nem történt e tekintetben.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már reménykedtem, hogy nem kell hozzászólnom, de a vita olyan magasságokba emelkedett, hogy kénytelen vagyok az előterjesztő részéről is egypár mondatot elmondani.
Való igaz, és nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam meg lett tévesztve, mert ez a javaslat nem a selyemhernyó-tenyésztésről szól, illetve nem azt célozta meg (Nevetve:), hogy a hátrányos helyzetű munkanélküliek a jövőben selyemhernyót tenyésszenek vagy fákat ültessenek. (Dr. Horváth János: Rangjukon aluli?) Nem azért, mert rangjukon aluli, hanem úgy gondolom, hogy ezt nem törvényben kellene szabályozni, hanem rájuk kellene hagyni, hogy az adott területen éppen milyen lehetőségek vannak.
Sajnálom, hogy maga a törvényjavaslat ilyen irányba ment el, és én is nehezen állom meg, hogy ilyen magasságok után visszatérjek (Nevetve:) ‑ elnézést kérek a tisztelt Háztól, az elnök úrtól ‑, nehéz visszatérni a földre ezek után, úgyhogy erre csak azt mondom képviselőtársamnak, hogy mélyen átérzem azokat a problémákat, amiket ön itt elmondott, de sajnos, úgy gondolom, ennek a kis önálló indítványnak a keretein belül ezeket nem nagyon fogjuk tudni megoldani. Igyekszünk, amit tudunk, segíteni, de úgy gondolom, hogy akár a faültetés, akár a selyemhernyó-tenyésztés nem ennek a törvénynek a kompetenciájába tartozik.
Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Örvendetes, hogy Magyarországon, hazánkban évről évre nő a végzősök száma a főiskolákon és az egyetemeken. Ez egy örvendetes tendencia. Ugyanakkor viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az általuk betölteni kívánt álláshelyek száma nem nő olyan arányban, mint ahogyan a végzős hallgatók elhagyják az egyetemeket, főiskolákat.
(16.10)
És amíg például a ’90-es években egy jó diploma nyelvtudással és egyéb készségekkel még akár vezetői álláshoz is juttathatta a fiatalokat, manapság azt tapasztaljuk, hogy egyre több pályakezdő, felsőfokú végzettségű fiatal küszködik az elhelyezkedési gondokkal.
Engem személy szerint választókörzetemben, Erzsébetvárosban is egyre több fiatal keres meg kétségbeesve a tekintetben, hogy hogyan tudnánk neki segíteni, milyen mód lenne arra, hogy ezek a fiatalok, akik tettre készek, akik tenni akarnak az ország érdekében, nagyobb számban tudjanak elhelyezkedni. Sajnálatos módon egyre nagyobb az ő számuk a regisztrált munkanélküliek körében, és ez a folyamat már tendenciának tekinthető.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évben nagy sikert aratott a fiatalok körében a Nemzeti Felnőttképzési Intézet által szervezett „ Modern munka világaö rendezvénysorozat, amely az országban több helyen megrendezésre került, és amelyen részt vett természetesen a minisztérium, illetve az érintett államigazgatási szervek képviselői is részt vettek. Itt a fiatalok naprakész információkat kaphattak az elhelyezkedést segítő programokról.
Éppen ezért kérdezem igen tisztelt miniszter urat, illetve államtitkár urat, tervezi-e 2004-ben is a tárca azt, hogy fokozott figyelmet fordít a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeinek a javítására, illetve mit tud tenni a munkaügyi szervezet és a minisztérium azért, hogy elsősorban az egyetemi diplomával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rendelkező fiatalok nagyobb eséllyel tudjanak Magyarországon elhelyezkedni.
Várom az államtitkár úr válaszát. Köszönöm.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a választ, igen tisztelt államtitkár úr. A fiatalok jelentik az ország jövőjét, ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy egyrészt az oktatási rendszerünkben is figyelemmel kísérjük ezeket a problémákat, hiszen az igazi megoldást az jelentené, ha a fiatalok olyan szintű képzést kapnának az oktatási intézményekben, amely piackonform tudást jelenthet, és amely az iskola elvégzése után esélyt ad ezeknek a fiataloknak arra, hogy el tudjanak helyezkedni.
De addig is, amíg ez megvalósul, úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy a nehéz helyzetbe került fiataloknak, akik sokszor négy-öt év tanulás után szembesülnek azzal, hogy a diplomájuk tulajdonképpen nem sokat ér a munkaerőpiacon, képzéssel, továbbképzéssel, információnyújtással esélyt nyújtsunk a tekintetben, hogy lényegesen nagyobb módjuk és lehetőségük legyen a jövőben elhelyezkedni Magyarországon. Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk május 10-én tárgyalta az ajánlást és a beszámolót, ahol egy nagyon rövid vita alakult ki. Mindösszesen arról szólt a vita, hogy az erdőgazdálkodás területén a munkavállalókat ez a javaslat hogyan fogja érinteni. A vitában felmerült, hogy a magyarországi szabályozás mindenképpen szigorúbb, tehát jobban védi a munkavállalók érdekeit, mint ennek az ajánlásnak az elfogadása. Tulajdonképpen ennyi volt az egész vita.
A bizottságunk 14 igen szavazattal és 6 tartózkodás mellett az igen tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja mindkét javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyi európai ország igyekszik megvédeni a saját munkaerőpiacát - úgy gondolom, hogy ez teljesen természetes dolog. És így vagyunk ezzel mi is, hiszen elsősorban azoknak a magyar állampolgároknak szeretnénk munkát adni, akik valamilyen oknál fogva elveszítették a munkahelyüket.
Ugyanakkor egy valós problémára szeretném ebben a kérdésben felhívni a közvélemény figyelmét. Valamennyien tudjuk, hogy elsősorban a mezőgazdaságban, de még néhány területet említhetnék, a szezonális munkákra az esetek döntő többségében nem áll rendelkezésre magyar munkaerő, ezért ezek a szezonális problémák bizony nehezen oldhatók meg a munkaerőpiacon.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezért úgy gondolom, hogy ezen a területen indokolt a szabályozás megváltoztatása, mert ennek a területnek a szabályozását speciálisan kell megoldani, az általános szabályok itt nem megfelelőek.
(15.50)
Ezért örvendetesnek tartom azt, hogy a közelmúltban miniszteri rendeletben lett újraszabályozva a külföldi állampolgárok magyarországi szezonális munkavégzésének feltételrendszere.
Igen tisztelt Ház! Közeledik a mezőgazdasági idénymunkák ideje, éppen ezért kérdezem a tisztelt miniszter urat, miért volt fontos a szezonális munka újraszabályozása, mi a változások lényege, és körülbelül hány embert, vállalkozást érinthet a jogszabály-módosítás.
Várom a miniszter úr válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Miniszter Úr! Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a magyarországi szabályozást hozzáigazítsuk az élethez. Ezt olyan intézkedésnek tartom, amely mindenképpen a piaci viszonyokat, illetve a munkaerő-piaci helyzetet is figyelembe vette. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a közeljövőben, vagy legalábbis belátható időn belül ezt a kérdést majd újra meg kell vizsgálni, hiszen a tapasztalatok alapján lehet esetleg újabb módosításokat elérni.
Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ott, ahol magyar munkaerő rendelkezésre áll, elsősorban őket foglalkoztassuk, ugyanakkor viszont a vállalkozások számára ne okozzon az problémát, hogy az idénymunkákat ne tudják elvégeztetni a munkaerőhiány miatt. Tehát egy kettős dolognak kell megfelelnünk. Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel még itt, az Országgyűlés színe előtt is többször foglalkoznunk kell.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága a ma reggeli ülésén tárgyalta meg a képviselői önálló indítványt. Tájékoztatnom kell arról képviselőtársaimat, hogy túlzottan nagy vita a kérdés körül nem alakult ki a bizottság ülésén. Tulajdonképpen ott is majdnem teljes volt az egyetértés abban, hogy egy olyan problémáról van szó, amit orvosolni kell, és az a jó, ha minél előbb orvosoljuk ezt.
Ezért végezetül arról tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 12 támogató és 8 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak ítélte a javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet.
(14.20)
FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésről beszélünk; talán próbáljunk meg erről az ügyről egy kicsit érthetőbben szót váltani.
Fejenként és havonta 84 ezer forint; ebből kellene jutnia egészségügyre, oktatásra, nyugdíjra, autópálya-építésre, munkahelyteremtésre és minden másra. Havi 84 ezer forint sok embernek nagyon sok pénz, jóval több, mint az ő személyes havi jövedelme. Ők nyilván úgy döntenének legszívesebben, hogy számukra több támogatás, több szociális lehetőség jusson. És vannak az országban számosan olyanok is, akik számára a 84 ezer forint csak egy része a jövedelmeiknek. Ezért könnyű szívvel mondhatják azt - ami egyébként igaz is -, hogy autópálya-építésre, a gazdaság versenyképességére kellene többet fordítani. Ők megengedhetik maguknak azt, hogy a 84 ezer forint elköltéséről úgy nyilatkozzanak, hogy a jövő iránti felelősséget tegyék az első helyre. Nekünk, országgyűlési képviselőknek pedig az a dolgunk, hogy a lehetőség és a felelősség között megtaláljuk az egyensúlyt.
Számomra ez a költségvetés-tervezet éppen ezért rokonszenves, mert megtalálja ezt az egyensúlyt, hiszen a közteherviselést igazságossággal párosítja, több lehetőséget nagyobb felelősséggel, a nagyobb terhet több lehetőséggel ellensúlyozza. Magyarországnak most ennyije van: fejenként havi 84 ezer forint. Egy biztos: ez az összeg attól nem lesz több, hogy az ellenzék, mint tavaly, 1600 milliárd forintnyi módosító indítvánnyal próbálja a költségvetést szétverni. Attól, hogy többet akarunk költeni, igen tisztelt képviselőtársaim, még nem lesz több. Ezért ha egy célra több pénzt akarunk fordítani, egy dolgot tehetünk: keresni kell egy másik célt, amelynek esetében megengedhetjük magunknak azt, hogy kevesebbet költsünk rá.
Tisztelt Ház! Azért csökkentjük a magyar bürokráciát, hogy a pénzt más célokra költsük. És igen, csökkentjük a védelmi kiadásokat is, mert annak a pénznek is van jobb helye. Igen, képviselőtársaim, van a közös pénzünknek jobb helye; például a foglalkoztatás élénkítésében, a munkahelyteremtésben és -megőrzésben. A vitában arra lettem figyelmes, hogy a Fidesznek két memóriája van: egy ellenzéki és egy kormányzati. (Derültség.) Magyarul, önök csak a szépre emlékeznek, igen tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Amíg mi igyekszünk a hibákat felismerni és azokon változtatni, addig önök a saját hibáikat igyekeznek elfelejteni. Szeretném, hogy ez ne történjen meg, ezért emlékeztetném önöket arra, hogy 2002-ben mi romló foglalkoztatási helyzetet vettünk át önöktől. Az volt tehát a feladatunk, hogy megállítsuk a romlást, és megfordítsuk ezt a romló tendenciát.
Miniszterelnökünk azt mondta: munkahely, munkahely, munkahely. (Egy hang a Fidesz soraiból: Melyik?) Én is úgy gondolom, nincs ennél baloldalibb program. Az a fő célunk tehát, hogy munkahelyeket teremtsünk, hogy egyre többen kereshessenek, dolgozhassanak, és kereshessenek egyre többet.
(15.00)
Ennek érdekében nemzeti foglalkoztatási akciótervet készítettünk, és az a célunk, hogy 2006-ig a munkavállalók száma 100-150 ezer fővel emelkedjen, vagyis 100-150 ezer család helyzete javuljon, javulhasson Magyarországon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, hogy mindez megvalósulhasson, sokat kell tenni. Nézzük most azt, hogy mit fogunk tenni 2005-ben, milyen intézkedéseket kell megvalósítanunk a cél érdekében. Növelni akarjuk a részmunkaidőben foglalkoztatottak számát, ezért a jövőben az ilyen foglalkoztatás esetén csak a munkaidővel arányos bérterheket kell majd megfizetni. 2005 novemberétől 1200 forinttal csökkenteni fogjuk az egészségügyi hozzájárulás ma 3450 forintos összegét.
Támogatni fogjuk a foglalkoztatottak számát növelő vállalkozásokat, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat egyaránt. Jövőre azok a kisvállalkozások, amelyek harminc fővel vagy hátrányos régióban tizenöt fővel, és azok a középvállalkozások, amelyek százötven fővel vagy a hátrányos régiókban hetvenöt fővel bővítik létszámukat, jogosulttá válnak a fejlesztési adókedvezmény igénybevételére. A legfeljebb öt főt foglalkoztató mikrovállalkozások minden új foglalkoztatott után a minimálbér éves összegével csökkenthetik majd a társaságiadó-, illetve személyi jövedelemadó-alapjukat. Azok a vállalkozások, ahol a foglalkoztatottak átlagos létszáma jövőre emelkedik, minden többletfoglalkoztatott után személyenként 1 millió forinttal csökkenthetik az iparűzési adóalapot.
Tisztelt Ház! A járulékterhek célzott csökkentésével a jelenleg hátrányban lévők elhelyezkedését szeretnénk ösztönözni. Ezen a programon belül is megkülönböztetett jelentősége van a pályakezdő fiatalok első munkahelyének megszerzését segítő kedvezményeknek. 2005-től így kilenc hónapig 50 százalékos munkáltatói járadékkedvezményt kapnak majd azok, akik pályakezdő fiatalt vesznek fel dolgozni.
Szólnom kell a gyermeknevelésből visszatérő szülőkről is. Az ő elhelyezkedésüket segíti például az, hogy a gyesről, gyedről, ápolási díjról visszatérő, korábban munkahellyel nem rendelkező édesanyák foglalkoztatása esetén a munkáltatót 50 százalékos járulékkedvezmény illeti meg kilenc hónapig.
De mi nem feledkezünk meg az idősebbekről sem, hiszen nem engedhetjük meg azt, hogy akik a rendszerváltás veszteseinek érezték-érezhették magukat, most ne érezzék azt, hogy az ország felzárkózása az ő életükben is új esélyeket teremt. Ezért az ötven éven felüli tartós munkanélkülieket alkalmazók a Munkaerő-piaci Alaphoz pályázhatnak majd a járulékterhek 50 százalékának megtérítéséért.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország nagy vállalkozások közepén tart. Felzárkózásunknak olyan következményei is vannak, amelyek emberileg súlyosan próbára tesznek minket. Azokat az éveket éljük, amikor az olcsó, képzetlen munkaerőre épülő vállalkozások - megtapasztalva a magyar bérek fokozatos felzárkózását - egyre keletebbre vándorolnak. Magyarországnak azonban meggyőződésem szerint nem ebben kell versenyképesnek lennie. A világban mindig lesz nálunk olcsóbb, nagyobb tömegben rendelkezésre álló munkaerő. Nekünk piac- és versenyképes munkaerő-kínálattal, az ország geopolitikai adottságainak minél hatékonyabb kihasználásával kell versenyképessé tennünk magunkat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, sokan tudják, hogy én Erzsébetváros országgyűlési képviselője vagyok. Ez a fővárosi kerület nem arról híres, hogy olyanok laknának benne, akik közül nagyon nagy számban és sokan tudták volna a Fidesz által nyújtott lakáskedvezményeket igénybe venni, hiszen nem volt annyi jövedelmük. Az emberek nap mint nap, amikor találkozunk, egyetlen dolgot kérdeznek tőlem a költségvetés kapcsán, azt, hogy mit hozhat a jövő esztendő számukra. Itt is csak azt tudom elmondani, amit ezekre a kérdésekre szoktam válaszolni: nem hoz és nem is hozhat csodát, csupán esélyt. Esélyt a lakáshoz jutáshoz, esélyt a munkanélkülieknek az elhelyezkedéshez, esélyt a dolgozóknak a nagyobb bérhez - hiszen csak a személyi jövedelemadó csökkentése okán az átlag dolgozóknak havonta 5 ezer forinttal vastagabb lesz a pénztárcájuk -, tisztességes nyugdíjemelést és újabb plusz egy hét nyugdíjat a nyugdíjasoknak, segítséget a rászorulóknak, igazságosabb közteherviselést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezért támogatom ezt a javaslatot, és azt kérem, hogy önök is támogassák.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, így a vita vége felé azért annyit engedjenek meg nekem, hogy időnként olyan déjà vu érzésem van, hogy nem is tudom, most éppen miről vitatkozunk. Ha Ékes képviselő úr hozzászólásához hozzátehetek egy mondatot, szeretném azt itt elmondani, hogy most nem a szakképzési törvény vitáját folytatjuk (Ékes József: Visszavezethető arra.), bár amiket ön fölvetett, nagyon súlyos kérdések, de nem erről szól ez a törvényjavaslat, amiről most beszélgetünk. Én szeretnék elsősorban a törvényjavaslattal foglalkozni.
Amikor a munka világát érintő törvényekről beszélünk, akkor úgy gondolom, mindig föl kell tenni legalább két kérdést. Először azt a kérdést, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk van, helyesen veti-e fel a problémákat, azt a célt eléri-e, ami a legsúlyosabb problémát jelenti a munkaerőpiacon. Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat azokkal a célcsoportokkal foglalkozik, akik most, a mai Magyarországon 2004-ben a leghátrányosabb helyzetben vannak az elhelyezkedést, a munkavállalást illetően.
(20.10)
Nem kell itt képviselőtársaimnak sokat ecsetelni, hogy a pályakezdő fiatalok esetében - és akkor itt egy mondat erejéig hadd térjek vissza a képviselő úr felvetésére - én a legnagyobb gondot ott látom, hogy a főiskolákon, egyetemeken napjainkban túlképzés folyik, és ennyi fiatalra, ilyen végzettségű fiatalra természetesen a munkaerőpiacon nincsen szükség, tehát ők a végzettségüknek megfelelően nem is fognak tudni elhelyezkedni. De azért azt is látni kell, hogy ezt a folyamatot nem mi indítottuk el, hanem ez elindult még az előző ciklusban, és ezek a fiatalok most évről évre nagyobb számban fognak kikerülni a munkaerőpiacra, és ezért próbálunk mindenféle kedvezményekkel, a munkáltatóknak adott kedvezményekkel segíteni abban, hogy lehetőség szerint minél nagyobb számban ők is el tudjanak helyezkedni.
De ha megnézzük a másik problémát, az ötven év feletti munkavállalók problémáját, bár itt lehet arról vitatkozni, hogy hol lehet meghúzni a határt, én szívem szerint természetesen örülnék, ha már negyvenöt év fölött is megadnánk ezt a támogatást, de valóban, a legsúlyosabb helyzetben az ötven év felettiek vannak.
Engem is az erzsébetvárosi fogadóóráimon rendszeresen keresnek meg nagyon jól képzett, nagyon jól kvalifikált munkavállalók, akik valamilyen oknál fogva kikerültek a munkahelyükről, és bizony sokszor éveken keresztül nem képesek elhelyezkedni, még nagyon komoly szakmai végzettséggel, szakmai gyakorlattal, igen jó referenciákkal, ajánlólevelekkel és egyebekkel együtt sem. Ilyenkor kell azon elgondolkodni, hogy vajon mi a jó út, hogyan lehet ezeken az embereken segíteni, hogyan lehet esélyt adni nekik a tekintetben, hogy el tudjanak helyezkedni. Én jó megoldásnak tartom azt, hogyha a munkáltatókat próbáljuk meg ösztönözni arra, hogy ezeket a munkanélkülieket felvegyék, alkalmazzák, és ennek egyik módja lehet az, hogy járadékcsökkentést alkalmazunk.
Én nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy itt jó lenne most már az első perctől kezdve megadni ezeket a kedvezményeket, hiszen azért azt nagyon jól tudjuk, hogy a cégek, ha fölvesznek valakit, nekünk elsősorban az a fő célunk, hogy akkor adjunk igazán támogatást, ha valóban tartós foglalkoztatásról van szó, tehát ha nem egy vagy két hónapra alkalmazza azt a munkanélkülit, hanem legalább egy évig dolgozni fog, egy évig visszakerül a munka világába, akkor kapja meg ezt a támogatást. Annak persze a részleteiről már el lehet vitatkozni, hogy most a folyósítás az egy év után történjen vagy hogyan történjen, úgy gondolom, hogy ezek megvitatandó kérdések lesznek majd a módosító indítványok sorában.
Szeretnék még két dolgot elmondani, igen tisztelt képviselőtársaim. Sok szó esett már itt a gyesről, gyedről, a munka világába visszatérő kismamákról, ami egy nagyon fontos kérdés, de nem igazán hallottam hozzászólót azokról a nagyon nehéz helyzetben lévő munkavállalókról beszélni, akik valamilyen oknál fogva hosszú időn keresztül kénytelenek a családtagokat gondozni, otthon maradni, és ápolni a hozzátartozóikat. Bizony, ők is nagyon-nagyon nehéz helyzetben vannak, ők is megérdemlik azt, hogy támogassuk őket, vagy esélyt próbáljunk teremteni a tekintetben, hogyha ettől a nagyon nehéz tehertől valamilyen úton-módon meg tudnak már válni, hogy utána vissza tudjanak kerülni a munka világába, ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok én itt vitát gerjeszteni, de azért azt szeretném elmondani, hogy nagyon sok minden szóba került itt a mai vita során, olyan ügyek, amelyek nem kimondottan ehhez a törvényjavaslathoz tartoznak, de amelyekről azért szólni kell. Szóba került a szokásos számháború, hogy hány új munkahelyet kell teremteni, mit ígért a Magyar Szocialista Párt a választási programjában. Én nagyon meg vagyok hatva a tekintetben, hogy ellenzéki képviselőtársaim ennyire aggódnak az MSZP 2006-os választási sikeréért; remélem, hogy ezek az aggódások megalapozottak, és valóban jól fog nekünk ez a dolog sikerülni. De a miniszter úr elmondta, hogy mit ígértünk, az van benne tételesen a Szocialista Párt választási programjában, és én azt kérem, hogy ne olyanokat kérjenek rajtunk számon, amiket soha nem is ígértünk.
És végezetül a munkanélküliek száma is szóba került itt a vitában. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a munkanélküliek számát két módon lehetséges csökkenteni: vagy olyan törvényjavaslatokkal, mint amiről most is tárgyalunk, amely megpróbál esélyt és lehetőséget adni a legnehezebb helyzetben lévőknek, hogy el tudjanak helyezkedni, vagy lehet egy másik utat választani, hogy a munkanélküli-ellátás idejét lecsökkentjük, megszüntetjük azokat az ellátási formákat, amelyek a rendszerben benn tartják a munkanélkülieket, és akkor nagyon rövid időn belül csodálatos és nagyon látványos eredményeket lehet elérni a munkanélküliség csökkentése területén.
Önök az előző ciklusban ezt választották, hiszen azzal, amikor lecsökkentették a munkanélküli-ellátásnak az idejét egy évről kilenc hónapra, illetve megszüntették a jövedelempótló támogatást, akkor gyönyörűen ki lehetett számolni matematikai alapon, hogy rövid időn belül milyen látványos sikereket fog majd az úgynevezett polgári kormány a munka világában elérni a munkanélküliség csökkentése tekintetében.
Mi nem tartjuk ezt a megoldást jó megoldásnak, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen ez látszatmegoldás, és csak azt az egy dolgot érte el, hogy ezek az emberek kikerültek ugyan a regisztrált munkanélküliek sorából, de ott maradtak az önkormányzatoknál, szociális és egyéb ellátórendszereken keresztül kellett őket továbbra is támogatni. Én úgy gondolom, hogy a jobb megoldás az, amiről most tárgyalunk, és ezért én személy szerint is örülök annak, hogy ez a javaslat ide került, mert én jómagam is, még az előző ciklusban is benyújtottam olyan módosító indítványt, olyan törvénytervezetet, ami kimondottan ezeknek a célcsoportoknak a foglalkoztatását segítette volna elő, és akkor, képviselőtársaim, bizony önök utálták el ezeket a javaslatokat, ezt szeretném hangsúlyozni. Most örülök annak, hogy legalább abban egyetértünk, hogy az irányok jók.
Én önöket is arra kérem, pontosan azért, mert az irányok fontosak és jók, úgy gondolom, ez egy olyan ügy, amit közösen támogathatunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyûlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága november 15-i ülésén tárgyalta meg a törvényjavaslatot, és azt 12 igen és 10 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. Ennyit a tényekről.
A bizottság ülésén igen komoly vita bontakozott ki. Azok a képviselőtársaim, akik támogatták a törvényjavaslatot, elmondták a bizottság ülésén, hogy itt tulajdonképpen egy új elem kerül be a munkajogi szabályozásba, hiszen ilyen megoldás, mint a prémiumévek program, eddig nem szerepelt a lehetőségek között. Többen kiemelték: nagyon fontos, hogy ez az új lehetőség választható - nem kötelező, hanem választható -, a munkavállaló eldöntheti azt, hogy a munka törvénykönyve, illetve a rá vonatkozó jelenlegi törvények alapján, vagy pedig az új törvényi szabályozás alapján kíván élni a jogaival, úgyhogy mindenki a legelőnyösebb megoldást választhatja.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A közszféra ügyeiben manapság nagyon sokszor komoly viták vannak a tekintetben, hogy mennyire indokolt a létszámcsökkentés, milyen nagyságrendek lesznek. Ma már ez itt, a parlamenti vitában is szóba került, természetesen a bizottságunk ülésén is szóba került ez a téma. Úgy gondolom, és képviselőtársaimmal, akik támogatták a javaslatot, valamennyien úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat nem a létszámleépítésről szól; arról szól, hogy a munkavállalóknak adjunk egy esélyt, amennyiben olyan helyzetbe kerülnek, hogy megszűnik a munkájuk az adott területen. A közszférában a munkahely megszűnése bizony igen komoly problémát jelent a munkavállalók számára, hiszen nagyon sokszor egy életet ledolgoztak, több évtizedet dolgoztak le a közszférában, igazából az elhelyezkedési esélyeik is igen korlátozottak, ha kikerülnek az utcára.
Megértem azokat az ellenzéki képviselőtársaimat, akik élesen kritizálták ezt a törvénytervezetet, hiszen ellenzéki pozícióból lényegesen jobban lehet riogatni az embereket azzal, hogy kikerülnek az utcára, megszűnik a munkaviszonyuk, a kormány kidobja őket. A bizottsági ülésen még az is szóba került, hogy ez a törvényjavaslat a mézes madzag a kormány furkósbotja mellé. Hát ennyit a bizottság igen nívós és érveket sem nélkülöző vitájáról. Ezekkel a megállapításokkal nem nagyon szeretnék foglalkozni. Meggyőződésem - és nemcsak nekem, hanem úgy gondolom, a támogató többségnek is -, hogy ez egy új esélyt jelenthet.
Már többször megfogalmaztuk azt, hogy a következő esztendőt, 2005-öt a munka világában az esélyteremtés évének szeretnénk megélni, és bízom benne, hogy a munkavállalók is így fogják megélni, hiszen meggyőződésünk szerint minden olyan lehetőséget meg kell teremtenünk, ahol könnyíteni tudunk az embereken a tekintetben, hogy vissza tudjanak vonulni, tisztességes módon el tudjanak menni nyugdíjba, nem úgy, hogy esetleg előtte hosszú időn keresztül a munkanélküliek keserű kenyerét eszik. Ezek az emberek megérdemlik azt, hogy választhassanak, hogy esélyük legyen arra, hogy ebben a programban részt vegyenek. Ennek a programnak van egy olyan eleme is, amely ösztönzést ad, ösztönzést ad a tekintetben, hogy a közszférából esetleg kikerülő munkavállalók a versenyszférában el tudjanak helyezkedni.
Itt is van egy alapvető vita, amely a bizottsági ülésen képviselőtársaim között felmerült. Mi soha nem mondtuk azt, hogy a létszámnövekedést vagy az új munkahelyteremtést az állami szférában közpénzekből kívánjuk finanszírozni. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Akik ezt így gondolják, persze, az lenne a kormány számára a legegyszerűbb megoldás, hiszen létre lehetne hozni újabb és újabb hivatalokat, ahová közpénzből el lehetne helyezni nagyon sok munka nélkül lévő embert Magyarországon, de nem ez a cél. A cél az, hogy Magyarországon egy jól működő közszolgálati rendszer legyen, amely takarékosan bánik az adófizető polgárok pénzével. Úgy gondoljuk, ez a törvénytervezet ehhez megadja a lehetőséget és a segítséget, ráadásul úgy adja meg, hogy tisztességes választási lehetőséget is biztosít a köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak, ezért a bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta és támogatta.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Már megint nem arról beszélünk, ami a törvénytervezetben van. Persze, én megértem, hogy hihetetlen késztetést éreznek igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy ezt a hatalmas drámát, amit szeretnének valamilyen úton-módon elérni, azt itt számszerűsítsük, és itt kimondjuk, hogy a Magyar Szocialista Pártnak és a szövetségesének a kormányban, a Szabad Demokraták Szövetségének az a terve, hogy mit tudom én, milyen nagyságrendű létszámleépítést szeretnének elérni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Rossz hírem van: nem ez a tervünk. Ez a rossz hírem van! Ugyanakkor viszont szeretném azt elmondani, hogy... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lássuk csak, ki magyarázkodik!) Szeretném azt elmondani, hogy egy dolgot viszont tudomásul kell vennünk, önöknek is meg nekünk is, hogy egy változó világban élünk. Egy változó világban élünk, ahol új feladatok jönnek, és vannak olyan feladatok, amelyek megszűnnek, és ez a dolog hozhat magával létszámmozgást is.
Na most, ebben a törvényjavaslatban, amiről most beszélünk, arra próbálunk egy normális, emberi megoldást találni, hogy ezt a létszámmozgást, amennyiben ez negatív, tehát valakit el kell engedni a közszférából, hogyan tudjuk a legkisebb fájdalommal, a munkavállaló számára is a legkisebb fájdalommal megoldani. Szabadon választva, ahogy itt képviselőtársam is elmondta, nem kényszerrel, szabadon választva a munkavállaló eldöntheti, hogy él-e majd ezzel a lehetőséggel vagy sem. Most mi ebben a rossz? Miért kell itt ezt a hatalmas drámát előadni? Én nem értem, igen tisztelt képviselőtársaim!
Persze, megértem azt, hogy önöknek most a politizálás terepén ez nem igazán jó, hiszen van itt egy viszonylag pozitív javaslat, ami megkönnyíti a munkavállalók döntését, új elemet hozott be a rendszerbe. Miért rossz ez? Miért nem örülünk együtt annak, hogy van egy olyan lehetőség (Derültség a Fidesz és a függetlenek soraiban.), ami mindenki számára elfogadható és támogatható? Nem értem ezt a kétségbeesést, igen tisztelt képviselőtársaim!
Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, nem lesz két perc. Lezsák képviselő úrnak mondanám, hogy szinte minden szavával egyetértek. Én nem azt mondtam, hogy embereket mindenképpen el kell bocsátani, itt valami félreértés van. Én azt mondtam, hogy változnak a célok, változnak a feladatok, változnak ezeknek a feladatoknak a helyszínei is, mert ilyen világban élünk.
Ráadásul ez egyre gyorsabban fog változni, sajnálatos módon, és nekünk ehhez alkalmazkodni kell. Meggyőződésem az, hogy valóban úgy kell ezt megoldani, hogy humánusan, emberközpontúan, odafigyelve azoknak az embereknek az érzéseire, akiket esetleg ez érint. Erről szól ez a javaslat egyébként, hogy megpróbáljunk valami pluszesélyt adni arra, ha már valaki olyan helyzetbe került, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy senkinek esze ágában nincs az, hogy ezt a folyamatot gerjessze, vagy hogy az legyen a cél, hogy megszűnjenek szolgáltatások, és az embereknek kilométereket kelljen utazni, és sorolhatnám tovább. Pont az ellenkezője az igaz: a modern technika, a változó világ lehetővé teszi azt, hogy amit eddig, mondjuk, öt ember végzett el, azt kettő is el tudja végezni fele annyi idő alatt, mint régebben öt. De ezzel együtt élünk.
Hadd mondjak példát a saját szakmámból, ami nem közszféra. Én nyomdász vagyok. Szedő volt az alapvető szakmám. Ma Magyarországon szedőt nem lehet már találni, mert a szakmából mindenki elment, lévén, hogy a számítógép átvette ezt a dolgot, és most az újságok szerkesztői csinálják meg azt a munkát, amit annak idején sok száz, ezer vagy tízezer nyomdász csinált meg az országban. Én ezt nem tartom rossznak, jó dolognak tartom, még akkor is, ha a szívem vérzik, amikor elmegyek az Athenaeum Nyomda helyén éktelenkedő gödör mellett, és látom azt, hogy ahol két-háromezren dolgoztunk valamikor, most ott senki sem dolgozik, de változik az élet. Ez a közszférára is igaz. Én csak ennyit mondtam.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már jó régen vitatkozunk itt munkaügyi témákban, ezért nem is kívánom megismételni azt, amit mi elmondtunk. A képviselő urak és hölgyek nagyon sok különböző, sokszor ellentétes véleményt fogalmaztak meg a törvényjavaslatról. Én továbbra is azt mondom, amit valamelyik kétperces hozzászólásomban már említettem, hogy úgy gondolom, ez újabb lehetőség. Természetesen nem az a cél, hogy leépítések legyenek, hanem az, hogy ha véletlenül mégiscsak lesznek, akkor a munkavállalónak legyen esélye arra, hogy szabadon eldönthesse, él-e ezzel az új lehetőséggel vagy sem. Én ezt jó dolognak tartom.
Jó lenne még újabb és újabb elemeket behozni ezen a területen, s nem csak azért, hogy választható legyen. Én például szintén nagyon meggondolásra javasolnám azt, amit Béki Gabriella képviselő asszony elmondott, hogy jó lenne, ha ez a törvény nem csak a következő két esztendőre szólna. Én ezzel teljes mértékben egyetértek. Úgy gondolom, meg kell nézni - erre lesz mód és lehetőség -, ha már esélyt próbálunk teremteni, akkor az hosszú távon benne legyen a rendszerben.
Ennyit szerettem volna elmondani. Nem kívánom megismételni azt, amit az eddigiekben már elmondtam.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy a közalkalmazotti tanácsok választása kapcsán igen sokszor kényszerültünk olyan helyzetbe, hogy meg kellett hosszabbítani a már megválasztott közalkalmazotti tanács mandátumát. Azt hiszem, azt lehet mondani, hogy talán ezek azok a választott szervezetek Magyarországon, amelyek a legrégebb óta viszonylag változatlan összetételben még mindig működhetnek.
(23.00)
Ezért gondoltuk azt képviselőtársaimmal, hogy benyújtunk egy önálló képviselői indítványt, amely a közalkalmazotti tanács jelenleg hatályos választását megváltoztatná, és ezzel együtt és ezzel párhuzamosan - egyetértésben a szakszervezetek döntő többségével - a választások helyett a hangsúlyt elsősorban a szakszervezetek taglétszámára helyezné, az adott területen lévő létszámhoz kötné a reprezentativitást. Mert, ha belegondolunk, tisztelt képviselőtársaim, a közalkalmazotti tanács választásának jelenleg két következménye van. Az egyik, úgy gondolom, érthető, hogy megválasztja a tanács tagjait, a másik viszont már nem egyértelmű megoldás, hiszen ennek alapján kerül sor a szakszervezetek reprezentativitásának a meghatározására is.
Mi úgy gondoljuk, és a szakszervezetek is régóta azt hangoztatják, hogy a szakszervezet lényegét a tagság adja, ezért helyesebb lenne, ha a reprezentativitást is ehhez a tényhez kapcsolnánk. A javaslatunk ezt a szándékot kívánja megvalósítani. Úgy gondoljuk, az lenne a helyes megoldás, ha a szakszervezeti tagok a munkahelyen, az ágazatban, a települési önkormányzatok intézményeiben, a közalkalmazotti szektorban a foglalkoztatottak arányától függően állapíthatnák meg a szakszervezetek reprezentativitását a tagságtól függően, és ennek megfelelően javaslatot tennénk a kollektívszerződés-kötés feltételeinek a megváltoztatására is. Végezetül pedig szeretnénk átalakítani ennek kapcsán a kormány és a szakszervezetek, illetve a települési önkormányzatok részvételét is a különböző szintű munkahelyi, ágazati, önkormányzati és szektorális szintű fórumokon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány pontosítást is benyújtottunk az önálló indítványunk kapcsán. Ilyen például az, hogy beemeljük a törvénybe az országos érdekegyeztetésben részt vevő szakszervezeti konföderációk fogalmát, pontosítva ezzel a jelenlegi szabályozást, illetve ilyen az ágazati, illetve az önkormányzati érdekegyeztetés szereplőire vonatkozó javaslatunk is. Alapvető célunk, hogy az érdekegyeztetés érdemibbé váljon, ezért javasoljuk azt, hogy az ágazati kérdésekben az ágazati miniszter az érintett ágazatban, alágazatban, szakágazatban működő reprezentatív szakszervezetekkel egyeztessen, de az egyeztetésbe vonja be az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezeteket is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos eleme a javaslatunknak az, hogy a reprezentativitás feltételrendszerét illetően mind a közalkalmazottak összességéhez, mind szakmához, ágazathoz tartozás szerinti viszonyítást lehetővé tevő és rugalmas szabályokat fogalmazzunk meg. A munkahelyi, területi, ágazati szinten is a 10 százalékos határt vettük alapul a reprezentativitás eléréséhez, országos szinten ez 5 százalékot jelent.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Javaslatunk újraszabályozza a szakszervezetek kollektívszerződés-kötési jogosultságát, egyfelől a reprezentativitásra, másfelől pedig a szakszervezeti taglétszámra építve. Úgy gondoljuk, ha a tisztelt Ház elfogadja a törvényjavaslatunkat, akkor hosszú távon megoldódik az a probléma, amely a szakszervezetek körében az elmúlt években igen sok vitát, sok esetben sajnálatos módon komoly érdekellentéteket is eredményezett. Ugyanakkor a javaslatunk annak a kérésnek is eleget tesz, hogy ne sértse a szakszervezetek jogosítványait - nyugodt szívvel mondhatom, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen több alkalommal egyeztettünk az érintett szakszervezetekkel -, tehát azoknak a szakszervezeteknek a jogosítványait a javaslat nem fogja csorbítani, amelyek jelenleg is részt vesznek a különböző érdekegyeztetési fórumokban, ugyanolyan lehetőséget fognak kapni, ha elfogadjuk ezt a javaslatot, mint ami eddig is megillette őket.
Egyetlenegy dolgot még végezetül szeretnék megemlíteni: a legutóbbi egyeztetések során szóba került az a lehetőség, hogy miután már folynak a közalkalmazotti tanácsi választások igen sok területen, a törvényjavaslatukat módosítsuk a tekintetben, hogy vegyük figyelembe a már lezajlott választások eredményét, és az ugyanolyan legitimációt adjon az érintett szakszervezeteknek, mint a taglétszám. Úgy gondolom, ez a jelenlegi probléma megoldható módosító indítvánnyal, és akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy valamennyi érintett szakszervezet egyetértését is meg tudjuk szerezni a törvényjavaslathoz.
Úgyhogy én kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslatot vitassuk meg, és fogadja el a tisztelt Ház.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, hogy válaszolnék Lezsák képviselő úrnak, aki föltette a szónoki kérdést, hogy hány szakszervezetet kíván ez a törvényjavaslat kiszorítani. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni, hogy egyetlenegy szakszervezetet sem kíván ez a törvénytervezet kiszorítani; nem ez a célja, igen tisztelt képviselő úr.
A cél az, hogy azt a helyzetet, amit átéltünk itt az elmúlt tíz-egynéhány évben, hosszú távon el tudjuk kerülni, tehát hogy egy tisztességes, normális megoldás szülessen a tekintetben, hogy a választásokat ne kelljen nekünk, illetve a megválasztott testületeket országgyűlési szinten x időnként - évenként vagy négyévenként - meghosszabbítani. Hiszen amikor a parlament elé ezek a javaslatok bekerültek - legyen szó akár az előző ciklusról, akár a jelenlegiről -, akkor mindig igen komoly támadásokat kaptak az előterjesztők, akár a kormányzat is, hogy micsoda dolog az, hogy nem zajlanak le normálisan a választások, miért kell ezeket a testületeket újra és újra megválasztani. Mi nyitottak vagyunk, szeretném hangsúlyozni. A törvényjavaslat vitájának az elején elmondtam, hogy olyan megoldást szeretnénk, amely bírja az összes érintett szakszervezet egyetértését, legyen szó ágazati szakszervezetekről, legyen szó a konföderációkról.
Én jómagam is jó néhány egyeztetésen részt vettem. Ezek az egyeztetések most is, folyamatosan folynak. Részt vett ezeken az egyeztetéseken az ezen a területen, tehát a közszférában - és hangsúlyozni szeretném, hogy a közszféráról van szó, és nem a versenyszféráról - érintett valamennyi szakszervezet: a Liga, az MSZOSZ, az ÉSZT és a SZEF. A Munkástanácsok azért nem vettek részt, mert ők nem érintettek ezen a területen, nincsenek szakszervezeteik ezen a területen.
Tehát szeretném még egyszer képviselőtársaimat megnyugtatni, hogy nyitottak vagyunk a tekintetben, hogy a most lezajló választások is legitimációt adjanak a szakszervezeteknek, de hosszú távon oldja meg a parlament ezt a kérdést, ne kelljen ezzel a jövőben foglalkozni. Megértem az aggodalmat, hogy mennyire lesznek hitelesek a szakszervezeti tagnyilvántartási adatok, hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy ne sérüljenek az adatvédelmi ügyek sem, ugyanakkor hiteles, megbízható és pontos adatokat kapjunk e tekintetben.
Ez egy lényegesen komolyabb feladatot jelent. Ezért is javasoljuk azt, hogy a kormányzat - egyetértésben természetesen az érintettekkel - tegyen erre javaslatot, és kormányrendeletben a részleteket szabályozzák, hiszen ez egy nagyon összetett, bonyolult kérdés, mi nem vállalkoztunk néhány képviselőtársammal arra, hogy ezt az ügyet is megoldjuk.
Azt is el szeretném mondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy egy kicsit furcsállom a dolgot, hiszen az elmúlt évtized nem arról szólt, hogy a jobboldalon lévő pártok nagyon aggódtak volna itt a szakszervezetek jövőjét illetően. Én ezt nem nagyon éltem itt meg a parlamentben; sőt dühödt támadásokat annál többet. Amikor bármilyen szakszervezeti ügy itt a parlamentben szóba került, akkor mindig azt kaptuk, hogy bizony ezek a szakszervezetek nem is a munkavállalókat képviselik, hanem a baloldalt vagy a szocialistákat, és sorolhatnám tovább, mindenfélét megkaptunk itt a parlamenti vitákban.
Úgyhogy nem igazán tartom hitelesnek azt, amikor, mondjuk, a Fidesz részéről elhangzik ez a borzasztó aggódás a szakszervezetek jövőjét illetően, hiszen önök mindent megtettek annak érdekében, hogy a szervezettség csökkenjen.
(23.50)
Olyan törvényjavaslatokat hoztak be a Ház elé, amelyek még a szakszervezetek tárgyalási esélyét is lecsökkentették. Még hozzá kell fűznöm: az elmúlt négy évben annak is ékes példáját láttuk, amikor a kormányzat úgy ült le a szakszervezetekkel tárgyalni, hogy kijelentette: meghallgatunk benneteket, de mi mondjuk ki a végső szót minden olyan kérdésben, még azokban is, amelyekben egyébként a törvényi felhatalmazás a szakszervezetet illette meg a munkaadókkal együtt a döntésekben, gondolok itt a minimálbér kérdésére. Az akkori kormányzat felülbírálta, nem várta meg azt, hogy a felek megállapodjanak, hanem egyoldalúan döntött ezekben az ügyekben. Még egyszer szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim: mi nem akarunk ilyent, ez a törvényjavaslat nem is erről szól.
Ugyanakkor azokkal a véleményekkel nem tudok egyetérteni, amelyek azt mondják, hogy egy szakszervezet társadalmi beágyazottsága nem a taglétszámhoz kötött. Azért szeretném elmondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az nem szervezet, amelynek csak vezetése van, és egyáltalán nincsen tagsága. Ha engem magánszemélyként bárki megkérdez, akkor azt mondom, nem tartom társadalmi szervezetnek azt a szervezetet, amelynek nincs tagsága, csak vezetése. De itt a szakszervezeteknél ez szóba sem kerülhet, hiszen létező szervezetekről, tagsággal bíró szervezetekről van szó.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, meg kell őriznünk azt, hogy a szakszervezetek továbbra is sokszínűek legyenek, hogy az érdekegyeztető fórumokon részt tudjanak venni. Ez a javaslat egyébként ezt célozza. Nekem meggyőződésem az, hogy olyan erős érdekképviseletekre is szükség van, amelyek mögött tagság is van, és az azért nem baj, ha az Országgyûlés arra ösztönzi a szakszervezeteket, hogy igyekezzenek tagságot is építeni, nemcsak vezetést.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagy öröm számomra, hogy a munka törvénykönyvének a benyújtott módosításával tulajdonképpen némi kritikával ugyan, de valamennyi, parlamentben ülő párt egyetért, és ez egy nagyon nagy öröm. Ugyanakkor szeretnék csatlakozni azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik megfogalmazták azt, hogy bizony a munka törvénykönyve módosítására már nagyon sokadjára kerül sor. Amióta az eszemet tudom, és foglalkozom ezzel a területtel, tulajdonképpen folyamatosan napirenden van a munka törvénykönyvének az átfogó felülvizsgálata, ha jól tudom, akkor ennek a munkálatai most is folynak a minisztérium keretei között.
(20.20)
Úgyhogy én tulajdonképpen a törvényjavaslat kapcsán csak azt szeretném megjegyezni, hogy nagyon fontosnak tartanám azt, hogy amennyiben a munka törvénykönyvének az átfogó felülvizsgálata kapcsán be tudjuk hozni ide, a parlament elé a munka törvénykönyvének egy tényleg komoly és érdemi változtatását, akkor ott figyeljünk oda azokra a kérésekre, hozzászólásokra, amelyek itt a vitában is elhangzottak. Hiszen tényleg, a munka világát érintő törvénynek, már a nyelvezetének is olyannak kell lenni, ami az egyszerű emberek, a munkások, a munkavállalók számára is érthető módon kell hogy megfogalmazásra kerüljenek, hiszen az a legfontosabb, hogy a törvényt az emberek, akik alkalmazzák, értsék, alkalmazni tudják, és persze az lenne a legfontosabb, hogy a törvényből minél több meg tudjon valósulni. Én a legnagyobb gondot egyébként itt látom, hogy bármennyire is jó a munka törvénykönyve, bármilyen jók a szabályok, bármilyen jók a törvények, sajnos a munka világában, a mindennapokban ezek a jóindulatú törvényjavaslatok nem igazán tudnak érvényesülni. Abban a reményben, hogy a jövőben ez majd másképp lesz, én elfogadásra javasolom képviselőtársaimnak a javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága a mai ülésén tárgyalt a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Azt tudom képviselőtársaimnak elmondani, hogy különösebben nagy vita a bizottság ülésén a törvénytervezet kapcsán nem alakult ki.
Néhány kérdés megfogalmazásra került, amelyet az előterjesztők tisztességes módon megválaszoltak, így a bizottságunk egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet, és javasolja az Országgyűlésnek annak megtárgyalását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország foglalkoztatáspolitikai céljai egybeesnek az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájával. Mindkettő középpontjában a foglalkoztatás bővítése áll. Arra törekszünk, hogy a foglalkoztatási szint 2006-ra elérje az 59 százalékot, 2010-re pedig ez 63 százalékra emelkedjen. El kívánjuk érni azt, hogy különösen a nők, a pályakezdők és az idősebb munkavállalók körében növekedjen a foglalkoztatás szintje. A hölgyek esetében a cél a jelenlegi mintegy 51 százalékról a ráta 53 százalékra emelése, az idősebb munkavállalók esetében pedig a 29 százalékról a 33 százalékra történő növelés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennek érdekében a munkapiac keresleti és kínálati oldalán egyaránt vannak tennivalóink. A keresleti oldalon a cél kettős; az új munkahelyek létrehozásának támogatása, a régiek megtartása, illetve a meglévő vállalkozások növekedésének támogatása. A munkahelyteremtést és -bővítést a munkaerő költségének fokozatos csökkentésével és kiszámítható pénzügyi és jogi környezet kialakításával kívánjuk elősegíteni.
Külön hangsúlyt helyezünk a munkajogi szabályozás felülvizsgálatára abból a célból, hogy olyan jogi környezetet teremtsünk, amely egyaránt segíti a vállalkozások és a munkavállalók alkalmazkodóképességét. Olyan szabályozásra van szükség, amely egyensúlyt hoz létre a rugalmasság és a biztonság között, azaz a rugalmas foglalkoztatás feltételeinek megteremtésére irányuló törekvésekkel együtt a foglalkoztatás biztonságának új formáit is ki kell alakítanunk, természetesen együttesen a szociális partnerekkel.
A foglalkoztatási szint emelése érdekében a munkapiac kínálati oldalán is számos tennivalónk van. Az elsőrendű cél az, hogy az inaktív népesség minél nagyobb számban térjen vissza a munkaerőpiacra. Ezért fejlesztjük az állami foglalkoztatási szolgálatot, javítjuk az aktív foglalkoztatási eszközök hatékonyságát, alakítjuk át a munkanélküli-ellátórendszert. Azt szeretnénk elérni, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges és vonzó lehetőség legyen. Ennek érdekében a munkáltatókat is ösztönözzük célzott támogatásokkal azért, hogy foglalkoztassák a leginkább hátrányos helyzetű embereket.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar kormány aktívan vesz részt az európai foglalkoztatáspolitikai stratégia felülvizsgálatában, és ebben a munkában maradéktalanul igyekszik érvényesíteni a hazai érdekeket.
(13.00)
Arra törekszünk, hogy a közös európai politika továbbra is támogassa a munkahelyteremtést és az alkalmazkodóképesség növekedését.
2005. április közepéig az operatív program forrásainak 66 százalékáról, 127 milliárd forintról már döntés született, és közel 57 milliárd forint értékben már a szerződéskötés is megtörtént. Reményeink szerint a program végéig az országban élők jelentős része tapasztalni fogja annak kedvező hatásait.
Különös figyelmet fordítunk a különböző hátrányokkal küzdő emberek, a romák, a nők és a fogyatékosok munkaerő-piaci helyzetének javítására. Ily módon a program segítségével 2008-ig 50 ezer fővel kívánjuk a nők foglalkoztatását növelni, évente 10 ezer új munkanélkülinek teremtünk majd állást, 4500 hátrányos helyzetű embert segítünk foglalkoztatáshoz, és 2008-ig 76 ezer fővel nő azoknak a száma, akik szakképzésben vagy felnőttképzésben vehetnek részt. 4 ezer háztartásban hozzuk létre vagy fejlesztjük a szociális szolgáltatásokat, és végül, de nem utolsósorban 80 ezer diák tanul majd olyan felsőoktatási vagy szakképző intézményben, amelynek infrastruktúrája jelentősen fejlődött.
Tudjuk tehát, képviselőtársaim, hogy hová kívánunk elérni, hogy melyek a céljaink. Jó érzés azt kimondani, hogy az Európai Unió céljai és hazánk céljai a foglalkoztatáspolitika területén teljesen megegyeznek. Remélem, hogy a kitűzött céljainkat el fogjuk érni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Erzsébetváros országgyűlési képviselőjeként naponta tapasztalom azt, hogy a rossz és egészségtelen fogyasztói szokások sajnos egyre fiatalabb korban alakulnak ki. A pontos információk eljuttatása a fogyasztókhoz éppen ezért kiemelt jelentőségű feladat. E tekintetben rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a speciális védelmet igénylő fogyasztói csoportok, például a gyermek- és fiatalkorúak is egyre hamarabb rendelkezzenek azokkal az ismeretekkel, amelyek a döntések meghozatala előtt megfelelő támpontot adhatnak számukra azért, hogy ne sétáljanak bele olyan csapdákba, amelyek nem csupán bosszúságot, hanem egészség- vagy vagyoni kárt is okozhatnak.
A kereskedelmi, vendéglátó és szolgáltatói szektorban ma már célcsoportként tekintenek a fiatalokra, és speciális marketingeszközökkel próbálják meg befolyásolni a tapasztalatlan gyermekeket, a 18 év alattiakat. Az elmúlt időszak fogyasztóvédelmi vizsgálatainak eredményeiből is kiderül, hogy számtalan olyan terület van, ahol a fiatalok érintettek, elég csak arra gondolni, hogy hány gyermekjáték forgalmazási jogát tiltották meg. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a fiatalokban nem tudatosul, hogy a dohánytermékek és az alkoholtartalmú italok kiszolgálásának tilalma az ő érdekükben létezik, vagyis nem a kereskedőt verik át, ha mégis megvásárolják ezeket az árukat, hanem saját maguknak ártanak vele. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy a fiatalok képben legyenek, hogy a saját érdekeiket meg tudják védeni.
Kérdezem tehát, mit tesz a kormányzat, és mit tehetnek az állami hatóságok annak érdekében, hogy a kárt okozó kereskedelmi praktikákkal szemben védelmet nyújtó fogyasztóvédelmi ismeretek minél szélesebb körben jussanak el a gyermekek, fiatalok számára.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Abban, hogy tudatos fogyasztóvá váljék az új generáció, közös feladatunk van, a családoknak, az államnak, és úgy gondolom, mindenkinek, aki az országban él. Ugyanakkor én fontosnak tartanám azt is, hogy a fogyasztóvédelem ne csak a hagyományos eszközökhöz nyúljon a jövőben. Nagyon fontosnak tartanám a fiatalok interneten keresztüli tájékoztatását, hiszen pontosan ez az a korosztály, amelyik leginkább ott ül a számítógépek előtt, olyan ismeretanyaggal rendelkezik, amivel az idősebb generáció már nem, és ugyanakkor ezeken a csatornákon keresztül szerintem a fiatalokhoz, gyerekekhez hamarabb el tudnánk érni. Tehát javasolom, hogy ezen a területen is induljon meg a munka.
Örömmel tapasztaltam egyébként, hogy ebben a könyvben jó néhány internetcím is szerepel, ahol a fiatalok részletes tájékoztatást kapnak akár az alkohol, akár a dohányáruk egészségkárosító hatásáról, és sorolhatnám tovább. Tehát én nagyon hasznosnak tartom ezeket a kezdeményezéseket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A közelmúltban súlyos visszaélés történt a Péti Nitrogénművek Részvénytársaságnál: elbocsátották az üzemi tanács négy tagját.
Mint ismert, 2003-ban a részvénytársaság új tulajdonosa felmondta a kollektív szerződést, az új szerződésben pedig már nem szerepelt a jóléti intézmények felsorolása. Ennek egyenes következménye volt, hogy a vállalat eladta a munkásszállót, a művelődési házat, a strandfürdőt az érdekképviseletek tiltakozása és együttdöntési joga ellenére. Ekkor az üzemi tanács beperelte a céget, a bíróság pedig kimondta, hogy a vállalat akkor sem értékesítheti a jóléti intézményeket, ha azok nincsenek tételesen felsorolva a kollektív szerződésben. Az üzemi tanács - továbbra is a dolgozók érdekeit védve - újabb bírósági eljárást indított, immár az adásvételi szerződések semmissé nyilvánításának érdekében. A Péti Nitrogénművek humánpolitikai igazgatója ekkor már elbocsátással fenyegette az üzemi tanács tagjait.
Példátlan esettel állunk szemben, tisztelt miniszter úr. Az üzemi tanács tagjait kollektív büntetéssel sújtotta a vállalatvezetés, munkaviszonyukat rendkívüli felmondással szüntették meg. Úgy látom, hogy súlyos veszélybe került a dolgozók érdekének védelme és a szakszervezeti jogok teljes mértékű biztosítása. A vállalat megsértette a hatályos magyar és nemzetközi jogszabályokat egyaránt. Hatékonyabb szankciókra van szükség, mivel ma még nincs kellőképpen szabályozva a munka törvénykönyvében a választott tisztségviselők védelme. A Magyar Szocialista Párt munkástagozata szolidaritásáról és támogatásáról biztosította az elbocsátott szakszervezeti tisztségviselőket. Nagy öröm számunkra, hogy az eset kapcsán széles társadalmi és politikai összefogás indult el, hiszen a szakszervezeteken túl a Fidesz munkástagozata is csatlakozott felhívásunkhoz.
Ezért kérdezem tisztelt miniszter urat: milyen eszközökkel tud fellépni a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló esetek? Milyen jogorvoslati lehetőséggel élhetnek az üzemi tanács elbocsátott tagjai? S végül milyen törvényhozási feladatokat lát a tárca annak érdekében, hogy a későbbiekben az ilyen eseteket meggátolhassuk?
Várom a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Miniszter Úr! Örülök annak, hogy a kormány sok tekintetben egyetért velünk. Meggyőződésem szerint, túl a kormányzati intézkedéseken, a munka törvénykönyvén is szükséges lesz majd módosítani. Ezért én a tisztelt miniszter úr válaszát azzal a feltétellel tudom csak elfogadni, hogy nagyon remélem, hogy majd a munka törvénykönyve e tárgyban benyújtott módosító indítványát a tárca is támogatni fogja, hiszen akkor tudjuk csak valóban azt megakadályozni, hogy Magyarországon ehhez hasonló esetek előfordulhassanak.
Védjük meg a dolgozók választott tisztségviselőit, és védjük meg a magyar dolgozók érdekeit! (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiban.)
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologban szeretnék reagálni az előttem szóló képviselő asszony véleményére. Ugyanis sajnos az, amit mi mondtunk az előző ciklusban, azért kézzelfogható és beigazolódott. Ha megnézzük, hogy melyek azok a szakmák, amelyek a legnagyobb problémával küzdenek, akkor ez a textilipar, a cipőipar, a könnyűipar, a feldolgozóipar. Ezek azok a területek, igen tisztelt képviselő asszony, ahol minimálbéren foglalkoztattak a foglalkoztatók, a mai napig is döntően így foglalkoztatnak, és ezek azok a területek, ahol sajnálatos módon a legnagyobb mértékű létszámleépítés történt az elmúlt három vagy négy esztendőben. Tehát ilyen módon a felemelt, magasabb minimálbér negatív hatását sajnos most élvezhetjük - ezt hozzá kell fűzni, így korrekt a kép.
Ami viszont a minimálbérügyeket illeti, igen tisztelt képviselő asszony és tisztelt képviselőtársaim: nagyon fontosnak tartom azt, hogy a versenyszférában is felvállaljuk azt, hogy egy háromlépcsős minimálbér lépjen életbe, hiszen nemcsak beszélni kell arról, hogy megbecsüljük a tudást, a tanulást, hanem úgy gondolom, hogy ezt a bérekben is éreztetni kell, és ha valakinek van egy komoly szakmai végzettsége vagy egy középiskolai végzettsége, az legalább 10 százalékkal keressen többen - én örülnék, ha még ennél is többet keresne -, mint egy egyszerű betanított munkás, aki esetleg csak nyolc általánossal vagy még azzal sem rendelkezik. Tehát én ezt jó dolognak tartom.
A munkaügyi ellenőrzés egy kicsit háttérbe szorult eddig a vitákban. Szeretném azt elmondani, hogy talán itt láthattuk az elmúlt évtizedekben a legtöbb problémát. Sajnálatos módon a munkaügyi ellenőrzés azt a feladatot nem tudta ellátni Magyarországon, amit valamennyien szerettünk volna; a feketemunka visszaszorítása, a különböző munkahelyi visszaélések eltüntetése lett volna ennek a szervezetnek a legfőbb célja, sajnos ennek nem tudott megfelelni. Reményeim szerint a módosítás után a nagyobb létszámmal és az új munkafeltételek közepette mód lesz arra, hogy ezt a célt elérje.
Köszönöm a figyelmüket.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Ház! Egyetértek Béki Gabriellával a tekintetben, hogy a törvényjavaslatban szereplő megfogalmazás - hogy bizonyos meghatározott esetekben, még akkor is, ha az Érdekegyeztető Tanács egyetértéséhez köti ezt, a minimálbér alá lehessen menni - veszélyeket rejt magában. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy érdemes-e ezt a törvényi passzust fenntartani.
(17.50)
Én javasolni fogom, hogy hagyjuk el ezt a törvényből, bár hozzá kell fűznöm az igazság kedvéért, hogy ez mindig is szerepelt a munka törvénykönyvében, tehát nem most került ez be újonnan, ez benne volt eddig is. A felek soha nem éltek még ezzel a kéréssel, legalábbis tudomásom szerint, az Érdekegyeztető Tanácsban, hogy minimálbér alatti foglalkoztatást javasoltak volna bármelyik célcsoport esetében, de ha kivesszük, akkor még biztosabb, hogy ez nem fog megtörténni, úgyhogy ezzel egyetértek.
Ami az érdekegyeztetés szerepét illeti, én úgy látom, hogy ez az egyik legfontosabb eleme a társadalmi párbeszédnek, tehát ott a felek munkáját természetesen komolyan kell venni. Az más kérdés, hogy nagyon nehéz olyan munkáltatót vagy olyan munkaadói érdekképviseletet találni, amely boldogan belemegy abba, hogy a bírságokat sokszorosára emeljük fel, ami viszont a másik oldalról gátja volt annak, tehát a bírságok viszonylag kis elrettentő ereje gátja volt annak, hogy érdemben visszaszorítsa a feketefoglalkoztatást vagy a visszaéléseket a munkahelyeken.
Ami a munkaügyi ellenőrzés kapcsán létrejövő új tanácsot illeti, én úgy látom, hogy ez egyfajta átmenetet képez a társadalmasításban, tehát a munkaügyi ellenőrzés társadalmasításában. Azt hiszem, hogy a szociális partnereknek jogos igénye volt az, hogy szerettek volna ebben a folyamatban részt venni. Ez egy nem teljesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) minden oldalt kielégítő megoldás, de úgy gondolom, hogy előrelépés a jelenlegi szabályozáshoz képest.
Köszönöm a figyelmet.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Így a vita vége felé már kevesebb mondandóm maradt. Én örülök annak Rákos képviselő úr hozzászólását végighallgatva, hogy maradtunk azért ebben a vitában a szakmai talajon, és ez egy nagyon jó dolog. Elég kevés olyan törvénytervezet van, amelynek a parlamenti vitájában szakmai ügyekről vitatkozunk, és nem annyira a politika csap össze.
Én nagyon fontosnak tartom, mint mindig, amikor hozzá kellett nyúlni a munka törvénykönyve módosításához vagy átalakításához, hogy azt az elvet kell mindenképpen megvizsgálni, milyen érdekeket, milyen célt szolgál. Én ilyen szempontból támogatom ezt a javaslatot, hiszen úgy is, mint az MSZP munkástagozatának az elnöke, naponta találkoztam azokkal a problémákkal, amely problémák megoldására próbál a javaslat gyógyírt adni. Ilyen például a teljesítménybérezéssel kapcsolatos visszaélések gyakorlata, ami sajnos Magyarországon a legtöbb cégnél tetten érhető volt, és jogosan jöttek a munkások panaszkodni - valamennyiünknek, úgy gondolom -, és mondták azt, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy ledolgozzuk tisztességesen a nyolc órát, és az erre járó bért nem tudjuk megkapni még a minimálbér szintjén sem. Tehát ez mindenképpen egy komoly előrelépés.
Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat azokat a korlátokat is lebontja, amelyek sokszor fékezték, vagy nem tették lehetővé azt, hogy azok az emberek, akik például gyesen, gyeden vannak, vagy valamilyen szintű munkanélküli-ellátásban részesülnek, de tudnak vagy szerettek volna emellett munkát vállalni. Én ezt is jónak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy az esélyét mindenkinek meg kell teremteni, főleg a munkanélkülieknek, hogy valamilyen szinten vissza tudjanak kapaszkodni a munka világába. Tehát nagyon hasznos dolog, ha ennek a lehetőségét megteremtjük.
Hozzá kell fűznöm, hogy lehetne többet is markolni itt a munka törvénykönyve módosítása kapcsán. Én jómagam elég régóta foglalkozom azzal, és már itt, a parlamentben is megemlítettem azt, hogy súlyos gondnak érzem a választott tisztségviselők védelmét. Ezen a területen mindenképpen szükséges lenne lépni, hiszen tarthatatlan, ami az elmúlt időszakban Magyarországon több alkalommal is előfordult. A legkirívóbb a Péti Nitrogénművek esete volt. Nem akarom itt elismételni az interpellációmat, de valahol elgondolkodtató és meghökkentő az, hogy a cégvezetés csak azért úgy dönt, mert a választott tisztségviselők megvédik a dolgozók érdekeit, és próbálják a cég szociális vagyonát is megvédeni, ezért egyik pillanatról a másikra az utcán találhatják magukat. Ezt mindenképpen meg kell gátolnunk.
Sok szó esett a vitában a munkások, a munkavállalók kiszolgáltatottságról. Mi törvénnyel sok mindent tudunk ezen javítani, segíteni, de az igazi nagy csata mindig a munkahelyeken zajlik. Én ezért személy szerint is nagyon fontosnak tartom azt, hogy azoknak a védelmét, akik vállalják a közösség képviseletét akármilyen szinten, valamilyen úton-módon meg tudjuk teremteni. Ezzel kapcsolatban egy titkot elárulhatok itt, a vita legvégén: dolgozom egy önálló törvénymódosítási javaslaton. Remélem, hogy a jelen lévő, pártokhoz tartozó szakértő képviselők is támogatni fogják ezt a javaslatot, ha benyújtom majd a parlament elé, mert ezen mindenképpen változtatni kellene.
Ami a munkaügyi ellenőrzést illeti: én nagyon örvendetesnek tartom ezeket a fejleményeket, még akkor is, ha képviselőtársam aggodalmait én megértem, hiszen igen komoly mértékben nőnek a büntetési tételek. Azzal azért nem tudok egyetérteni, hogy a munkaügyi felügyelők élet-halál urai lesznek a törvény elfogadása után. Szó nincs erről. Az a bátortalan intézkedés, amely a munkaügyi ellenőrzési tanács fölállítását javasolja, tulajdonképpen egyfajta kontrollját kellene hogy jelentse a hivatal és az érintettek, a munkavállalók és a munkaadók együttműködésének. Én egy ilyen lehetőséget ebben a tanácsban látok, még akkor is, ha tudom, hogy többen elmondták, hogy nem igazán látják indokoltnak ennek a felállítását. De pontosan azért, hogy ne legyen mód arra, hogy túlkapások legyenek, és hogy a hivatal ne csak állami oldalról, hanem az érintettek oldaláról is javaslatokat tudjon kapni, talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy ez a kezdeményezés támogatandó lehet.
Hozzá kell fűznöm, hogy a munkaügyi ellenőrzés területén nagyon rossz hírek voltak az elmúlt időszakban. Sajnos a rendszerváltás óta lehet azt mondani, hogy folyamatosan rossz hírek voltak, hiszen engem legalábbis mindig azzal találtak meg, hogy sokszor a munkáltatók előbb tudták, hogy mikor fog kijönni a munkaügyi ellenőr, mielőtt ki lett volna adva az utasítás, hogy az adott céghez menjenek ki ellenőrizni, így aztán nem is igazán találtak a legtöbb esetben problémákat. Ezen most egy érdemi változás történt, és remélem, hogy ez így is lesz. Magának a létszámnak a növekedése is mindenképpen azt előrevetíti, hogy az a probléma, amiről bizottsági üléseken is sokszor szót váltottunk - hogy a vállalkozások nagy száma miatt a munkaügyi ellenőrzés csak a nagy cégeket, csak a nagy vállalatokat tudja ellenőrizni, és a kicsiknél, ahol a legnagyobb problémák vannak, oda kevésbé tudnak eljutni -, remélem, hogy valamelyest enyhülni fog. Bár azt is látni kell, hogy még ezzel a bővített létszámmal együtt sem lehet minden munkahelyre munkaügyi felügyelőt állítani, és nem is ez a cél.
Úgyhogy, igen tisztelt képviselőtársaim, én azt javaslom, hogy nyújtsuk be azokat a módosító javaslatokat, amelyek azokat a kritikákat javítani tudják, amelyek itt megfogalmazásra kerültek. Én remélem, hogy nagy többséggel fogjuk tudni majd ezt a két javaslatot elfogadni a parlamenti szavazásnál.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék reagálni az előttem szóló képviselő úr felszólalására. Igaz, hogy miniszter úr elment, de örömmel közlöm, hogy én itt vagyok, és megpróbálok akkor, ha nem is olyan mélységében és olyan szakszerűen, de válaszolni önnek.
(15.00)
Először kezdjük a megváltozott munkaképességűek ügyével. Ez egy nagyon súlyos probléma. A súlyos probléma nem ott van, hogy kevesebb megváltozott munkaképességűt foglalkoztatnak, a probléma az elmúlt évek, évtizedek gyakorlatában volt, amikor ezen a területen számolatlanul folytak ki az állami pénzek, és pont oda nem jutottak el, pont azokhoz a szegény, nehéz sorsú emberekhez, akiknek a foglalkoztatását valóban támogatni kellett volna. Ezen a területen rendet kellett tenni. A szakemberek egyöntetűen azt mondják és az érintettek is - a tisztességes vállalkozókra gondolok, akik nem éltek vissza a helyzettel -, hogy jó az, hogyha rendet csinálunk. Most ez megtörtént, örömmel közlöm képviselő úrral, hogy újból nő a támogatási összeg, és aki dolgozni akar és tud, az munkához fog jutni ezen a területen, tehát nem olyan nagy a baj, mint ahogy ön ezt említette.
A másik kérdés az a gumicsont, amit folyamatosan hallunk önöktől is és az összes ellenzéki képviselőtársamtól, amikor kizárólag egyetlenegy számadatot olvasnak el a munkaügyi nyilvántartásokból, és ez az, hogy hány regisztrált munkanélküli van Magyarországon. Szeretném elmondani, hogy a foglalkoztatottak száma is nő, miközben sajnos nőtt - nem nagy mértékben, de nőtt - a regisztrált munkanélküliek száma is. Ez a kettős folyamat még mindig pozitív, tehát szeretném hangsúlyozni, hogy szó nincs itt arról, hogy olyan borzasztó helyzet lenne a munkaerőpiacon.
Arról van szó, hogy miközben nő a foglalkoztatottság, ezzel együtt nő a regisztrált munkanélküliek száma, és elértük azt, amit akartunk, hogy az emberek végre partnerként kezeljék ezt az ügyet, és ne önmaguk próbálják megoldani, hanem együttműködve az állammal próbálják megoldani ezt a problémát, és ez jó.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogok élni a 10 perces lehetőséggel, hiszen a jelentés vitája viszonylag rövid idő alatt lezajlott a szakbizottságban. El szeretném mondani, hogy a bizottság képviselői, azt lehet mondani, szinte teljes számban egyetértettek abban, hogy a jelentés korrekt, tisztességes, olyan adatokat, olyan számokat tartalmaz, amelyek megfelelnek a valóságnak, illetve az is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy nagyon régóta nem láttunk ilyen szinten, ilyen részletesen feldolgozva a magyarországi munkaerő-piaci helyzetről átfogó jelentést.
A kormánypárti képviselők természetesen egyetértettek a jelentésben foglaltakkal, egyetértettünk abban, hogy azok az intézkedések, amelyek a kormányzat részéről elindításra kerültek, és amelyek az elmúlt években már megvalósultak, jó irányba mutatnak; olyan irányba mutatnak, amelyek hosszú távon elősegíthetik a magyarországi munkaerő-piaci problémák enyhítését, segíthetnek abban, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő társadalmi csoportok elhelyezkedési esélyei nőjenek, segíthet abban, hogy az oktatási és a piaci helyzet különbözőségeiből adódó problémák megoldódhassanak. Hiszen manapság a legnagyobb gond ott van, hogy miközben emberek százezrei vannak regisztrált munkanélküliként nyilvántartva, közel százezer olyan üres álláshely van az országban, amely nem kerül betöltésre, pontosan azért, mert nincsen megfelelően képzett munkaerő az adott térségben, az adott településen. Ezen változtatnunk kell. Sajnálatos módon ez az elmúlt 13 év együttes hibája. Nem igazán működött együtt a képzési-oktatási rendszer a piaci igényekkel, ezt hozzá kell igazítani. Hosszú távú megoldást természetesen csak ez hozhat.
Azt is el szeretném itt mondani, hogy vannak közös álmaink. Ilyen közös álom például a teljes foglalkoztatottság elérése. Ha körülnézünk Európában, láthatjuk azokat a tendenciákat, hogy még a nálunk lényegesen fejlettebb és egyébként mindig irigylésre méltó, munkaerő-piaci helyzetből abszolút irigylésre méltó országokban is nagyon hasonló problémákkal küszködnek, mint mi. Közösen keressük tehát a megoldásokat.
A kormány munkaerőpiacra való ráhatása - ahogy miniszter úr elmondta már - igencsak korlátozott, ez elhangzott a bizottság ülésén is. Nincsenek mindenható intézkedések, viszonylag szűk az a mozgástér, ahol a mindenkori kormányzat be tud avatkozni a munkaerő-piaci folyamatokba, hiszen Magyarországon a munkáltatók több mint 80 százalékát a magánszektor jelenti, és a magánszektor foglalkoztatási helyzetére a kormányzatnak direkt befolyása nincsen. Ösztönzőkkel persze lehet élni, de ezek az ösztönzők mindig annyit érnek, amennyit meg lehet belőlük valósítani, illetve annyit érnek, amiről tudnak egyáltalán az adott vállalkozások. Sajnálatos módon a vállalkozások jó részéhez az információk, hogy milyen lehetőségek vannak a munkaerőpiacon például támogatások ügyében, meglehetősen késve jutnak el. Azt lehet mondani, hogy az intézkedések meghozása után jó néhány hónapot, sokszor fél évet is várni kell, hogy ezek az információk eljussanak a vállalkozásokhoz, és ezek a vállalkozások éljenek is azokkal a támogatási lehetőségekkel, amelyek kormányzati szinten vagy akár parlamenti szinten megfogalmazódnak.
(13.20)
Végül arról szeretném tájékoztatni igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy bizottságunk többségi szavazással, 12 igen szavazattal és 10 ellenszavazattal a jelentést általános vitára alkalmasnak tartotta. Megfogalmaztuk a bizottság jelentését is, és azt kérem az igen tisztelt képviselő hölgyektől és uraktól, hogy ezt is támogassák.
Köszönöm szépen a figyelmet.
FILLÓ PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt véleménye szerint a foglalkoztatás nemzeti ügy. Nemzeti ügy, amiért közös felelősséggel nagyon sokat kell tennünk, hiszen a legjobb szociálpolitika és a szegénység elleni harc legfőbb eszköze a munkahelyteremtés, az, hogy minél több embernek legyen Magyarországon munkája. Ezt a problémát természetesen nem lehetséges sem messiások eljövetelével, sem hangzatos szólamokkal megoldani. Nemcsak hazánk, hanem egész Európa közösen küszködik a munkanélküliséggel, közösen küszködünk azzal, hogy a világban végbemenő folyamatok, a munkaerő-piaci világverseny részesei vagyunk, és ezek bizony pozitív és negatív értelemben egyaránt érintik minden tagország belső munkaerőpiacát.
Mi a jelentést korrektnek és tisztességesnek tartjuk, amelyben igen nagy részletességgel van megfogalmazva a magyarországi munkaerő-piaci helyzet, kitérve még a régiók közötti különbségekre is, amit szintén évtizedek óta hurcolunk magunkkal, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen ha azt nézzük, hogy egy munkanélkülinek mekkora az esélye az elhelyezkedésre, mondjuk, a fővárosban és mekkora Szabolcs megyében, akkor azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy sajnálatos módon óriásiak a különbségek. Bár minden eddigi kormány célként tűzte ki e különbségek csökkentését, az igazi lehetőség az az út, ha a mindenkori kormányzat megpróbálja felszámolni az infrastrukturális hátrányokat.
Tehát amikor autópálya-építésről, útfejlesztésről beszélünk, akkor ez magában hordozza az érintett térségek gazdasági fellendülését és az ott élő munkanélküli emberek problémáinak a megoldását is, persze nem egyik pillanatról a másikra. De az utakat meg kell építeni, éppen ezért támogatjuk a kormánynak azokat az elképzeléseit, hogy Magyarországon végre-valahára kiépüljön az autópálya-hálózat, mert enélkül nem létezik beruházás, nem létezik munkahely, és nem létezik igazi gazdasági fejlődés.
Miniszter úr elmondta, hogy Magyarországon a lakosságnak sajnálatos módon csak 40 százaléka tartozik az aktív körbe. Ez súlyos probléma, igen tisztelt képviselőtársaim, de ha belegondolunk ennek a gyökereibe, akkor azt kell elmondani, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évtized alatt össznépi társasjátékká vált a bejelentés alóli kibújás, a közterhek megkerülése, a munka és a jövedelem különböző körmönfont technikákkal való eltüntetése.
(13.30)
Mindenki úgy gondolta, hogy ezzel nagyon jól jár. Úgy gondolta a munkáltató is, és sajnos sok munkavállaló, sok munkás is úgy gondolta, hogy ha többet dugnak a zsebébe, de nincsen erről papírja vagy nincsen munkaszerződése, akkor ő is jól jár. Sajnálatos módon ez nem így van, ezért is próbálunk harcot indítani a fekete-munkavégzés, a fekete-túlóráztatás vagy akár a minimálbéren történő általános foglalkoztatás ellen is, hiszen senkinek nem lehet célja Magyarországon, hogy Magyarország a minimálbéren élők országa legyen.
Sok kritika ért bennünket a tekintetben, hogy a regisztrált munkanélküliek száma nőtt. Igen tisztelt képviselőtársaim, miniszter úr is említést tett már erről, nem lehet ezt a számot önmagában vizsgálni, nem korrekt és nem tisztességes önmagában vizsgálni. Ha megnézzük az elmúlt három és fél év törvénykezési gyakorlatát, akkor azt hiszem, ellenzéki képviselőtársaim is egyet kell hogy értsenek abban, hogy minden egyes módosítás, amelyet akár a foglalkoztatási törvényben, akár a munka törvénykönyvében elfogadtunk, mindegyik arról szólt, hogy érdekeltté tegyük a munkájukat elvesztő embereket, hogy regisztráltassák magukat, hogy tudjunk róluk, hogy tudjunk közösen segíteni, együtt tudjunk segíteni a problémájukon, és érdekeltséget is teremtettünk, hiszen a támogatások jó része csak akkor jár, ha regisztrált munkanélküli jelentkezik ezekre az álláshelyekre. Ez egy jó dolog, tehát a rosszban van egy jó is, hogy többen jelennek meg a regisztrációban, többen gondolják most már Magyarországon úgy, hogy érdemes jelentkezniük, érdemes együttműködniük a hivatalokkal, a munkaügyi kirendeltségekkel, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy el tudjanak helyezkedni.
Ugyanakkor örvendetes az is, hogy egy komoly strukturális változás zajlott le - és ezt az anyag is tartalmazza - az elmúlt másfél vagy két év során, hiszen Magyarországról nagyon sok olyan beruházás ment el az olcsóbb munkaerő miatt elsősorban a Közel-Keletre vagy akár a keleti szomszédainkhoz, amelyek betanított munkásokat nagy tömegben foglalkoztattak, elsősorban a könnyűipar területén. Ezt a tendenciát a magyarországi bérek nem elegendő, de azért örvendetes emelkedése kapcsán előre lehetett kalkulálni. Ugyanakkor örülünk annak, hogy ezeknek a munkahelyeknek a helyébe sikerült új munkahelyeket is teremteni, és ezek az új munkahelyek lényegesen jobban fizetnek már, mint azok, amelyek elmentek tőlünk.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Föl kell tenni azt a kérdést, hogy lehet-e teljes foglalkoztatottságot hirdetni Magyarországon. Persze lehet, elviekben lehet, a mi programunk is azt mondja, hogy a cél a teljes foglalkoztatottság megteremtése, de úgy gondolom, hogy ha körülnézünk Európában vagy akár a világban, akkor azt látjuk, hogy a fejlett társadalmak döntő többségében vagy azt lehet mondani, hogy szinte sehol sincs teljes foglalkoztatottság, sehol nem tudták ezt a szép célkitűzést megvalósítani, és mindenhol hasonló problémákkal küszködnek, mint amivel mi is küszködünk.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
A miniszter úr már említést tett arról, hogy ki teremthet Magyarországon munkahelyeket. Ez is egy nagy vitakérdés a mindenkori ellenzék és a kormányzat között. Mi úgy gondoljuk, hogy nem a kormányzat elsődleges felelőssége Magyarországon munkahelyeket teremteni, nem is teheti ezt meg. Ha megnézzük a magyarországi munkahelyek összetételét, a tulajdonosok összetételét, akkor ebből egyértelműen következik: nem lehet az cél, hogy államilag, az állam hozzon létre munkahelyeket, ezt a piacnak, a gazdasági szereplőknek kell megtenni.
Mit lehet tenni tehát annak érdekében, hogy több munkahely legyen Magyarországon? Természetesen növekednie kell a gazdaságnak, ez az alapvető feltétel. Ha a gazdasági növekedés lanyhul vagy nem eléggé gyors, akkor nemhogy növekednének a munkahelyek, hanem sajnálatos módon csökkenni fognak. Szerencsére ezzel pillanatnyilag nem kell szembenéznünk. Ugyanakkor mit tudunk tenni? Azt tudjuk tenni, igen tisztelt képviselőtársaim, amely folyamatok már elindultak, és a jelentésben is szerepelnek, csökkentenünk kell és folyamatosan csökkentenünk kell a munkabérekre rakódó közterheket, és ebben én nagyon komoly elmozdulásokat látok, hiszen például a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése egy óriási pluszterhet vesz le a vállalkozások válláról, és ha megnézzük, hogy adózásban is az elmúlt három és fél évben mi történt, akkor azt lehet látni, hogy bár nem olyan nagy mértékben, mint ahogy valamennyien szeretnénk, de az ésszerűség és a lehetőségek határain belül sikerült az adókat is csökkenteni.
Szintén fontos, hogy a kormányzat a képzésben és a felnőttképzésben hosszú távon tudjon előre gondolkodni, és olyan képzési intézményeket indítson be, az iskolarendszerben is olyan változtatásokat indukáljon, amelyek közelebb hozzák a piaci igényeket és a képzést. Sajnálatos módon az elmúlt évek során ez nem így volt, és ennek most isszuk a levét, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen azok a fiatalok, pályakezdők, akik most munkanélküliséggel küszködnek, 4-5 évvel ezelőtt kerültek beiskolázásra, és sajnálatos módon most azzal nézünk szembe, hogy több tízezer fiatalnak kell az iskolapad elhagyása után újabb és újabb képzésekben részt venni azért, hogy a munkaerőpiacon egyáltalán esélyük legyen, hogy el tudjanak helyezkedni.
Tisztelt Miniszter Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy is, mint a Magyar Szocialista Párt munkástagozatának a vezetője, néhány szót szeretnék arról szólni, hogy mi a helyzet most a munkahelyeken. Ha elmegyünk egy foglalkoztatóhoz, és ott elkezdünk beszélgetni a munkásokkal, a munkásemberekkel, akkor a legnagyobb félelmük tulajdonképpen az, hogy elmondják: bár tudják, hogy nagyon sok szempontból ki vannak szolgáltatva, nagyon sok szempontból olyanokat kérnek tőlük, amiket legjobb lenne visszautasítani, mégsem tehetik ezt meg, hiszen félnek a retorziótól, félnek attól, hogy elveszítik a munkahelyüket.
A munkahelyek döntő többségében a rendszerváltás nemhogy javuló, hanem inkább csökkenő jóléti szolgáltatásokat hozott, az emberek döntő többségét sajnálatos módon minimálbéren foglalkoztatják, és az egyéb jövedelmek legtöbbször a zsebbe kerülnek. Itt merül fel az a kérdés, hogy vajon lehet-e Magyarországon radikálisan csökkenteni a bérre rakódó közterheket akkor, ha a munkában lévők nagy többsége is csak minimálbér után fizet adót, csak minimálbér után fizet járulékot. Úgy gondolom, hogy nem. Ezért kell megtennünk minden annak érdekében, hogy kifehérítsük a fekete-munkavégzést, hogy megszüntessük a fekete-túlóráztatást a munkahelyeken, hogy kikényszerítsük a munkaadók részéről a jóléti szolgáltatások szinten tartását vagy emelését. Ez közös felelősségünk, igen tisztelt képviselőtársaim.
Egy olyan ügyről szeretnék szólni, amiről még kevés szó esett, de amit én alapvető fontosságúnak tartok. A rendszerváltást követően, még az első kormányzat idején megszűnt a munkakönyv, és megszűnt a munkaügyi nyilvántartás Magyarországon. Ez azt hozta magával, hogy gyakorlatilag azok a munkavállalók, akik dolgoztak munkahelyeken, nem tudták kontrollálni, hogy egyáltalán be vannak-e jelentve, hogy egyáltalán a munkaadójuk fizet-e utánuk bármiféle járadékot, és bizony ez egy időzített bomba, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen nem lehet azt tudni, hogy amikor majd ezek a munkavállalók elmennek nyugdíjba, akkor ezeket az éveket hogyan és milyen módon fogják tudni majd egyáltalán igazolni.
Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy végre rendbe tettük ezt a kérdést, és ennek a kormányzatnak az egyik legfontosabb intézkedése volt, hogy létrehoztuk a munkaügyi nyilvántartás új rendszerét, hiszen ezzel ezt a problémát, remélem, egyszer s mindenkorra megoldottuk, és ez egy nagyon fontos kérdés, még akkor is, ha ezt most kevesen gondolják így.
Szintén fontosnak tartom, hogy elindult a távmunka. Ha még csak a kezdeti lépéseknél is vagyunk, de az elektronikus forradalom kapcsán egyre több lehetőség lesz arra, hogy az emberek otthon tudjanak dolgozni, otthon tudják elvégezni azt a munkát, amit most esetleg munkahelyeken végeznek. Ezt a tendenciát erősíteni kell, ez a jövő útja, és ez segítheti a legelmaradottabb, leghátrányosabb helyzetben lévő településeket is, hogy a munkahely-, illetve a lakosságmegtartó képességét növelni tudjuk, hiszen a megfelelő internetes technika rendelkezésre áll, és ennek a kiépítése lényegesen olcsóbb, mint a nagy ellátórendszerek helyi ügyeit megoldani; akkor annyit legalább el lehet érni, hogy a kistelepüléseken is például távmunkában egyre növekvő számban tudjanak majd részt venni az emberek.
(13.40)
Szigorítani kell, igen tisztelt képviselőtársaim, a munkaügyi ellenőrzést. Örülök annak, hogy a létszám is és a büntetési tételek is nőttek, hiszen meggyőződésem szerint ez is az egyik eszköze lehet annak, hogy az előbbiekben említett visszaélésektől meg tudjunk szabadulni.
Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy kimondjuk, a jövőben állami vagy önkormányzati megrendelést csak olyan cégek kaphassanak meg, amelyek rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkeznek, és akik tisztességes módon foglalkoztatják a munkavállalóikat. Csak ez lehet a jövő útja. Nem szabad azt megengedni, hogy olyan piaci szereplők, akik visszaélnek az erőfölényükkel, még állami megrendeléseket is kapjanak.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A munka világa, a munkaerőpiac egy nagy és összetett rendszer, közös a felelősségünk, a kormányon lévő pártoknak, ellenzéki pártoknak és a gazdaság szereplőinek együttesen kell erőfeszítéseket tenniük annak érdekében, hogy Magyarországon javuljon a foglalkoztatási helyzet, nőjenek a bérek, és a gyermekeink számára kiszámítható és tisztességes jövőt tudjunk ajánlani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Szeretném elmondani, örülünk annak, hogy valamennyi politikai erő itt a parlamentben egyetért abban, hogy jó megoldás lenne, ha a karácsonyi ünnepnapok számát eggyel lehetne növelni, ezzel mi is teljes mértékben egyetértünk, hiszen nem véletlenül javasolta ezt a miniszterelnök úr is.
Ugyanakkor szeretném elmondani, amit a bizottsági vitában is elmondtunk már, hogy a munkaszüneti napok ügye olyan ügy, amelyben az lenne a jó, ha nemcsak a politikai pártok, hanem az érintettek, a munkáltatók és a munkaadók is meg tudnának ebben az ügyben egyezni. Sajnos ez a megegyezés hiányzik. Ez az egyetlen oka annak, hogy a javaslatot a bizottságban sem és itt sem tudjuk támogatni, hiszen a miniszterelnök úr ma is utalt már arra, hogy csak olyan javaslatokat támogatunk a munka törvénykönyve módosítása kapcsán, amelyben a szociális partnerek egyetértését bírjuk. Sajnálatos módon nincs meg ebben az egyetértés az Érdekegyeztető Tanácsban, nem sikerült megegyezni.
Úgy gondolom, a korrektséghez hozzátartozik, hogy képviselőtársaimat is arra kérjem, hogy olyan javaslatot ne szavazzanak meg, amelyben az érintett szociális partnerek nem tudtak megállapodni. Várjuk meg a megállapodást, és akkor valamennyi politikai párt eldöntheti ezt a kérdést itt, de előtte nem javasolnám.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)