Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselő­csoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Túlzás nélkül egy stratégiai fontosságú javaslat van előttünk, éppen ezért tartom arcpirítónak, hogy a kormányzat az erről való tisztességes tárgyalást lerontja nekünk BKV-val, filmiparral és önkor­mányzati kérdések megerőszakolásával. Egész egy­szerűen nekünk itt most építőiparról, otthon­terem­tésről, a magyar polgárok, a magyar fiatalok itthon tartásának lehetőségéről, egy olyan klíma kiala­kításáról kellene beszélnünk, hogy a magyar embe­rek itt akarjanak és tudjanak élni ebben az ország­ban, ne vándoroljanak el tömegesen.

Erre önök beleerőszakolják ebbe a BKV-t és a filmipart, gyakorlatilag lehetetlenné téve egy olyan elegáns vitát, ahol az elegancia bizony az önök részé­ről hiányzik. Hiszen adott egy kérdés, amiben szerin­tem összpárti egyetértést és egy többpárti konszen­zust lehetne elérni, ebből pedig PR-kérdést csinál a kormány, egy év végi, tulajdonképpen szeretet­csomagnak a bejelentését vitte keresztül, amit nyilván hangsúlyozni fog a média különböző felüle­tein a következő hetekben, hónapokban. Nincs is ezzel baj. Azért mondom, hogy nincs baj, mert pikírt módon megjegyezhetném, hogy a múlt hét csütörtöki miniszteri meghallgatáson jómagam szegezhettem a nemzetgazdasági miniszter úrnak azt a kérdést, kérést és egyben követelést, hogy ugyan már, tesse­nek a lakásépítések terén a 27 százalékos áfát 5 százalékra csökkenteni. Pár nappal később ugyanez a beje­­lentés megszületett, és tulaj­don­képpen egy koráb­bi jobbikos határozati javaslatnak az ered­ményét látjuk most itt fideszes köntösbe burkolva előttünk. Nyilvánvaló módon ennek az alapelvét, az irányultságát, az irányát a Jobbik támogatja, és egyértelműen támogatja.

Amit fájlalunk, az amellett, hogy beleerőltettek to­vábbi kérdésköröket, az az, hogy bizony ez a meg­oldás egyáltalán nem teljes körű. Az egyik pillért, az egyik lábat látszólag rendezik. Korábbi bejelentések alapján közismert, hogy maga a piac, tehát építőipari vállalkozók, vállalkozások egy kedvező áfafordulat esetében, tehát ha az uniós rekorder áfát lakás­épí­tések terén 5 százalékra tetszenének csökkenteni, mint ahogy ebben a tervezetben szerepel, maga a piac lenne az, amely 5-6 ezer új lakás kialakítására lenne képes éves szinten, és lényegében most ez meg­valósulhat egy kormányzati intézkedés jóvol­tából anékül, hogy önök a kisujjukat is meg­moz­dítanák.

És azt is látni kell, hogy miközben a piac szá­mára most lehetővé tesznek bizonyosfajta mozgá­sokat, mozgástérbővülést, valahol kényszer is volt ez az önök részéről, hiszen Varga Mihálynak volt egy bejelentése, ami számomra nagyon szimpatikus volt, ez az, hogy csökkenteni kell a lakásépítések áfáját. A probléma az, hogy a kormányzat elfelejtett ezután cselekedni. A piac viszont vette az üzenetet, várt az áfacsökkentésre, nagyberuházások fagytak le, kiszá­radt egy gazdasági szektor, tehát önök belelavírozták magukat és a magyar építőipart is egy olyan helyzetbe, hogy bizony a fejlesztések jó része leállt, az áfacsökkentésre várva. Hatalmas szerencse, hogy önök megtették ezt a bejelentést, és nagyon örülünk neki, hogy nem egy vagy két év múlva tették meg, éppen ezért nem kellene lerontani egyéb hatásait.

Azt is látjuk, hogy miközben az áfacsökkentés a piaci szereplők számára lehetővé teszi azt, hogy új ingat­lanokat emeljenek, nézzük meg, hogy mit tesz­nek önök. Mit tesz Magyarország Kormánya? Vizsgáljuk meg a költségvetését, az elfogadottat, és néz­zük meg, hogy abból, mondjuk, hány bérlakás épült Magyarországon az utóbbi egy esztendőben! Tetszenek tudni, mire jutunk? Háromszáznál keve­sebb bérlakás épült Magyarországon az utóbbi egy esztendőben költségvetési háttérrel. És ne takaróz­zanak az önkormányzatokkal, mert az amúgy is kivé­reztetett önkormányzatok sokkal nagyobb szerepet, erőn felül vállalnak szerepet bérlakás­építések terén. Ehhez képest Magyarország Kormánya képtelen ezen a területen bármi mérhetőt, még a statisztikai hibahatáron belülit is felmutatni.

Most tesz egy helyes intézkedést, ezzel piaci sze­replők számára lehetővé tesz bizonyos fajta fejlesz­téseket, de ez önmagában még nem biztos, hogy hatalmas könnyebbségként jelentkezik az egyszeri magyar ember számára. Tehát kutya kötelességük lenne azt az állami lábat is emellé tenni, amely nincs, nem létezik. Hiszen önök maguk elismerik, hogy ez az áfacsökkentés, ha akár csak 3 ezer új ingatlan épül ennek köszönhetően, már pozitívba fordítja az önök költségvetési bevételi várakozásait is, hiszen az áfakieséssel szemben számtalan pozitív gazdasági hatás, különböző adóbefizetések, járulékbefizetések állnak.

Tehát a helyzet az, hogy 2015-ben 8358 darab új lakás épült, ami egy katasztrofális, szánalmas szám ahhoz képest, hogy ha 40-50 ezer épülne, akkor is csak százévenként tudna kicserélődni a teljes ingatlanállomány.

(9.50)

És mondjuk, az én lakhelyem, Óbuda-Békás­megyer tekintetében tessék már végiggondolni, hogy egy békásmegyeri panelházzal mi lesz 100 év múlva, vagy mi lesz 400 év múlva, hogyha ezen 8 ezres tényszám alapján feltételezzük, hogy csak 400 évente cserélődik az ingatlanállomány? Mert a Fidesz-KDNP kormányzása idejére évente eső új építésű ingatlanok száma alapján 400 évente cserélődnének ki Magyarországon az ingatlanok. Ez egy egyszerű családi ház esetében is nonszensz.

Látszik tehát, hogy valamit tenni kellett. Amit most önök tettek, az egy, a piac számára levegőt adó intézkedés, ami már 3 ezer, tehát viszonylag minimálisnak tekinthető új építésű lakás esetén is plusz költségvetési forrásokat generál. Mi ezzel a Jobbik problémája? Az, hogy két éve, három éve, négy éve figyelmeztettük önöket egy ilyen lépés szükségességére, és nemhogy nem tettek semmit, lesöpörték, nemmel szavaztak azon határozati javaslatra, amely ugyanezt célozta, amit most önök megcsinálnak. Tehát mi lehet az oka annak, hogy öt évig töty­mörögtek ebben a kérdésben? Öt évig ezeket a kedvező gazdasági hatásokat távol tartották a magyar gazdaságtól, most pedig, amikor valami év végi PR‑elemet kellett a valóságshow-jukba találni, akkor hirtelen rátaláltak erre az egyébként nagyon helyes irányú lépésre. Csak azt nem értjük, hogy öt évig mit csináltak ezen a területen? Öt évig miért nem volt fontos a magyar fiatalok itthon tartása? Miért nem volt fontos az, hogy adott esetben a kínálati oldal szélesedjen végre egy kicsit ezen a területen?

Azt is látjuk, hogy miközben a piac egy ilyen áfacsökkentés mellett legalább 5-6 ezer új építésű ingatlan tető alá hozására képes, egy eddigi nagyon egészségtelen, egyensúlytalan állapot ‑ csúnya magyartalansággal élve ‑ felszámolásra kerülhet, hiszen eddig a hatalmas áfa-kulcsból kifolyólag tulajdonképpen ott fejlesztettek ingatlanokat, ott érte meg új építésű lakásokat tető alá hozni, ahol 300 ezer forint fölött volt a négyzetméterár. Tehát itt Budapest belső kerületeire gondolhatunk, vidéki nagyváro­sok bel­városirészeire vagy az idézőjeles Váci utcáira, de mondjuk, a vidéki nagyvárosok külső peremrésze­­ire már nem, a falvakra, a kistelepülésekre egyálta­­lán nem.

Ha ez az áfacsökkentés most teljes körű lenne, és adott esetben képes lenne ösztönözni, mondjuk, a vidéki családi házak, porták számának emelését, adott esetben újak behozatalát a magyar életbe, akkor teljes körű lehetne, viszont nem teljes körű az, amit önök beterjesztettek, ez hiányzik a csomagból. Továbbra is 350-400 ezer forintos fővárosi négyzetméterár-határ látszik kialakulni, ahol árcsökkenés tulajdonképpen még Budapest külső kerületeiben sem várható a szakmai várakozások alapján, inkább a kínálat szélesedése hosszú távon. Általában egy kétéves piaci várakozást szoktunk az elemzésekben kapni, amikor is a piac megnyugszik, és már látható, hogy a kínálati oldal szélesedése mit jelent. De ez fontos, ezt ne vitassuk el, hiszen teljesen egyértelmű, hogy mondjuk, a budapesti, arcátlanul magas albérletárak esetében nem egy egyszerű, favágóelvszerűen működő árszabályozás a megoldás, hanem az, hogy a kínálati oldalt igenis rendbe kell tenni.

És azt is látjuk, hogy önök egész egyszerűen nem vesznek tudomást nagyon komoly társadalmi jelenségekről, amelyekről tárgyaltunk itt a parlamentben, felhívtuk rá az önök figyelmét. Egy példát hadd mondjak: több százezer ingatlan áll ma üresen Magyarországon. Mibe került volna önöknek beletenni egy átfogó otthonteremtési, bérlakásépítési, az építésügyet rendbe tevő törvényjavaslatba azt, hogy ezt a több százezer üresen álló ingatlant felmérik? Szintén piaci becslések állnak rendelkezésre, nem az önöké. Szégyen, gyalázat, hogy Magyarország Kormánya számára nem fontos az, hogy a Magyarországon üresen álló ingatlanállomány mennyiben hasznosítható egy olyan helyzetben, amikor kínálati szűkösség áll fenn, a magyar fiatalok nem tudnak otthonhoz jutni, több százezren kivándorolnak külföldre. Önök számára nem fontos, hogy itt áll egy igazi, valódi rejtett erőforrás, több százezer üres ingatlan.

Tudjuk, hogy a piaci becslések szerint 100 ezerre tehető azok száma, amelyek állapota már annyira leromlott, hogy adott esetben még újak emelése is olcsóbb lenne, mint ezek felújítása. De igenis fel kellene mérni, hogy az említett ingatlanállomány közül mennyi található állami tulajdonban, mennyi önkormányzatiban, illetve mi tartozik a magántulajdon szférájába. Fel kellene mérni azt, hogy mennyit lehetne ezekből visszahozni a magyar életbe.

És igen, a Jobbik nagyon hiányol egy olyan állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési programot, ami nem csak a piaci szférára koncentrál; arra is koncentrál, hogy magyar emberek adott esetben bérleti jogviszony alapján el tudják kezdeni az életüket. Nyomott bérleti díjakról, egy állami hátterű kivitelezői rendszerről, központi anyagbeszerzésről, minősített magyar vállalkozókról, magyar építőipari kivitelezésről, mert ha a foglalkoztatást kívánják felturbózni, azt így lehet; és úgy, hogy magyar beszállítókat hoznak vissza hosszú távú szerződésekkel a nemzetgazdaság életébe. Így igaz lenne az, hogy egy újépítésű lakás négy munkahelyet teremtene hosszabb távon is.

Ha csak az áfa-csökkentésről beszélünk ‑ és itt ez a „csak” legyen idézőjelben, hiszen ez egy komoly lépés az én szememben ‑, akkor bizony nem igaz ez a lakásonkénti négy új munkahely. Nem véletlen az sem, hogy önök 5-7 ezer új munkahely létrehozásával számolnak ezen modell szerint, miközben legalább 3-5-6 ezer új építésű ingatlan jöhet be, piaci becslések szerint jövőre már akár 5-6 ezer. De azt is látnunk kell, hogy a foglalkoztatáson nem lehet érdemben változtatni pusztán az áfacsökkentéssel, mellé kell tenni az állami lábat, fel kell mérni az üresen álló ingatlanvagyont. Hogy fordulhat elő az, hogy az önök amúgy átfogónak szánt áfacsökkentése, még egyszer szeretném hangsúlyozni, vidéki porták esetében nem bír ösztönzőkkel: A felújítási tevékenységet végül is teljes egészében mellőzi, és egy olyan rendszer kialakítását láthatjuk, ahol önök a felső középosztálynak kedveznek, az egykulcsos adó kedvezményezettjeit hozzák megint csak helyzetbe, bizonyos nagyvállalkozóknak kedveznek ‑ ugye, milyen ismerős ez az utóbbi évek fideszes törvényhozatalából? És megint csak nem kedveznek gesztus szintjén sem azoknak, akik adott esetben szegényebb sorban élnek, és pontosan annak a célcsoportnak, amely nem tudja elkezdeni lakás, önálló otthon hiányában az életét, ezért külföldre fog vándorolni. Tehát pontosan azt a célcsoportot hibázzák el, amelynek a leginkább kellene segíteni. Ezért mondjuk azt, hogy mi nem vagyunk ellendrukkerek. Jó az áfacsökkentés, tá­mogatjuk az áfa­csökkentést, de azt is állítjuk, hogy ez a csomag teljes körűvé tehető lenne, és egész egysze­rűen nem értjük azt az elzárkózást, ami önökben meg­van. Nem értjük, hogy szinte teljesen ugyanezt benyújtja a Jobbik határozati javaslat formájában, önök elutasítják, behozzák aztán saját köntösben, rendben van. És mi meg fogjuk ezt szavazni, mert felül tudunk emelkedni a pártpolitikai érdekeinken, de a magyar polgárok, választók érdekében igenis el­várnánk azt, hogy mérjék fel az üresen álló ingatlanállományt. Nem ebbe rokkanna bele a költségvetés, hogy tudnánk végre a valódi, rejtett erőforrásunkról.

Azt szeretnénk, ha kiterjesztenék a felújítási tevékenység teljes körére is ezt az egészet, hiszen gondoljunk bele, egy életszerű példa: nem feltétlenül a 300 négyzetméteres vagy a 150 négyzetméteres határ közelében mozgó lakásépítés; hiszen ez egy bizonyos társadalmi osztály, egy szerencsés társadalmi osztály számára kedvező. Ne vitassuk ezt el, ne irigyeljük tőlük, viszont segítsünk azoknak, akik a legnagyobb szükséget szenvedik. Adott esetben egy átlagos méretű vidéki porta bővítése merülhet fel, ahol két fiatal, mondjuk, ki tudja próbálni a közös életet, adja isten, hogy még tudjanak vállalni egy gyermeket is abban a közegben. És ilyen esetben mind a felújítások tekintetében, mind az anyagbeszerzés tekintetében olyan kedvezmény kellene hogy illesse őket, ami nem egy 27 százalékos büntetőadó. És ne csak az új ingatlanok építésére, és ott is csak leszűkítve, egy bizonyos szeletre terjesszék ezt ki, hanem teljes körben kellene biztosítani minden magyar ember számára ezt a kedvezményt. És megint csak azt látjuk, hogy ezek a hiányosságok egyszerűen még mindig támogathatóvá teszik ezt a csomagot, csak a kormányzat képtelen előállni egy olyan elegáns ötlettel, amit letesz, megvitat a szakmai szervezetekkel, amelyek sokkal jobban értenek önöknél is, nálunk is ehhez a területhez, hiszen főállásban ezzel foglalkoznak. És adott esetben a jobbító, pozitív javaslatok befogadásával önök most képesek lennének teljes körű konszenzust elérni ezen a területen. Higgyék el, hogy az önök által kizárólagosan fontosnak tartott PR-szempontból is sokkal kedvezőbb lenne az, hogyha egy össz­egyet­értés alapján letett csomaggal meg tudnának jelenni a közvélemény előtt, úgy, hogy helyzetbe hozzák magyar fiatalok, magyar középkorúak és magyar idősek ezreit, tízezreit. Ehhez képest egy leszűkített csomaggal találkozhatunk, amely csak bizonyos szereplőknek, bizonyos szféráknak kedvez.

Éppen ezért szólítjuk fel önöket arra, hogy határozottan terjesszék ki a kedvezmények körét mindenkire. A költségvetési hatások egy költségvetési cikluson belül ezek után is abszolút pozitívak lennének; egy kormányzati cikluson belül mérhetően pozitívak lennének. Egész egyszerűen értetlenül állunk tehát az előtt, hogy nem hajlandóak érdemben tárgyalni a jobbító javaslatainkról. Ha már saját köntösbe burkolták azt az ellenzéki elképzelést, amit most behoztak ide, legyen önökben annyi elegancia, hogy merjenek tárgyalni a részleteiről, és merjenek tárgyalni azokról a hosszú távú nemzetstratégiai hatásairól, amelyek által önök lassíthatnák a kivándorlást, amelyek által elősegíthetnék a gyermekvállalást, hogy Magyarország legsúlyosabb problémája, a tragikus népességfogyás is a visszájára forduljon és végre gyarapodásba forduljon. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)