Felszólalás adatai

DR. DOBÓ LÁSZLÓ, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással igazodnunk kell bizonyos uniós követelményekhez és szabályokhoz. Ez természetes, ezért a Fidesz támogatja az új képzési szerkezet bevezetését, de nem ilyen határidőkkel és nem ilyen módon.

Az álláspontunk az, hogy átmeneti időt kell biztosítani, amely idő alatt a régi és az új képzési struktúra egymás mellett él; ez lehetőséget ad a képzési programok kidolgozására és kipróbálására, éppúgy mint arra, hogy eldőljön, mely képzések azok, amelyeket nem lehet, és amelyeket nem célszerű az új struktúrába illesztve folytatni.

Így van ez a katonai és a rendvédelmi képzésekkel, amelyek ugyancsak nem viselik el az új struktúrát. Ez a reform ezzel a törvényjavaslattal egy torzó.

Melyek a fő problémáink? Az új képzési rendszer csupán az első bachelor fázisát írja elő a képzésnek, arról pedig, hogy miként alakul majd az erre épülő master szint, semmit sem tudunk. Olyan ez, mintha valaki egy olyan repülőre akarna felszállni, amelyik fel tud ugyan szállni, de azokat a berendezéseit, amelyek a leszálláshoz szükségesek, menet közben akarják beépíteni. Itt tetten tudtuk érni Juhász Ferenc munkásságát is a törvényjavaslatban. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Elszomorító ebben az egész kezdeményezésben az, hogy a kormány fel akarja ezt használni, hogy az elkövetkező időben folyamatosan csökkenthesse az államilag finanszírozott képzési keretszámokat. Ez azt jelenti, hogy néhány év alatt 5500 fiatalt zárnak el az ingyenes tanulás lehetőségétől, és kényszerítik őket költségtérítés, leánykori nevén: tandíj fizetésére.

Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a jövőben sem kíván pénzt áldozni a felsőoktatási beruházásokra, ehelyett egy átláthatatlan, lényegesen drágább konstrukció, az úgynevezett PPP keretében oldaná meg az elodázhatatlan beruházásokat. Emiatt a rendszer hihetetlenül drága és pazarló.

Tisztelt Ház! Ami a katonai tanintézet, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jövőjét illeti, ez valóban nem vezethető le ebből a törvényjavaslatból - egyébként a fentiek miatt ez önmagában nem is lenne probléma. Indokolt lenne azonban a katonai felsőoktatásról szóló törvény beterjesztése, hogy lássuk, a kormány milyen tisztképzést szeretne látni, és hogy ez milyen keretek között folyjék.

Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi folyamatok zsákutcát jelentenek. Az évről évre csökkenő költségvetési keretek, a tanári karban mutatkozó kontraszelekció a Nemzetvédelmi Egyetem hanyatlását eredményezik. Elsőként azt kellene átgondolni, hogy egy ekkora hadsereghez milyen felsőfokú képzési rendszer illeszkedik, ami biztosítja a minőségi tisztképzést, de nem vállal fel olyan funkciókat, amelyek csupán a túlburjánzott apparátus létjogosultságát igazolják vissza.

A törvényjavaslat 140. §-a írja le a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézményekre vonatkozó külön rendelkezéseket. Egy egész oldalon át sorolja azokat az eltéréseket, amelyeket külön törvény által vagy miniszteri hatáskörben enged megtenni. Jószerivel megspórolható lett volna az egy oldal, ha azzal a sorral váltják ki, hogy e törvény rendelkezései nem vonatkoznak a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézményekre.

Nem ez a legnagyobb hibája ennek a törvényjavaslatnak, hiszen ami a legrosszabb benne, az alól mentesíti a Nemzetvédelmi Egyetemet, nevezetesen az irányító testülettől, a létszám- és finanszírozási korlátoktól, amelyek eleve megkérdőjelezik az egyetemek és a főiskolák autonómiáját. A Nemzetvédelmi Egyetem e törvény szabályai alóli mentesítése persze nem azt jelenti, hogy így annak autonómiája nem sérül, sőt a külön szabályok azt oly mértékben korlátozhatják, hogy még formálisan sem lesz az.

A törvény azonban csak jogi keretet ad, a lényeg maga a képzés tartalma és színvonala. A magyar katonai képzés mind ez idáig nemzetközi mércével mérve is kimagasló volt. Az elmúlt három év rombolása sem tudta úgy lerontani, hogy nem maradjon az élvonalban mind az alapképzés, mind a doktori és más képzési formák.

A legnagyobb gond most az, hogy a legképzettebb tiszteket százával, ezrével bocsátják el, űzik el a hadseregből. A hagyományos fegyvernemi kultúrák felszámolásával a szaktudás is távozik, és nem lesz, aki továbbvigye, hiszen nem létező fegyvernemekhez nem fognak utánpótlást sem képezni az egyetemen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem vitatjuk, hogy indokolt külön szabályokat hozni az állam erőszakszervezetei utánpótlását biztosító tanintézetek részére, de amíg egyetemi, illetve főiskolai képesítést adnak, addig a legfontosabb szempontok mentén illeszkedniük kell az általános szabályokhoz.

(13.10)

A most tárgyalt törvény esetében azonban az a gond, hogy az általános szabályok sem fogadhatóak el. Fentiek miatt a törvényjavaslatot a honvédelmi bizottság ellenzéki tagjai általános vitára sem tartották alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)