Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvényjavaslat a hazai felsőoktatás hagyományától egy gyökeresen eltérő új irányítási rendszert vezetne be, megszüntetve ezzel az intézményi autonómiát, és egy gyenge legitimitással rendelkező, senkinek felelősséggel nem tartozó irányító testületet állítana az intézmények élésre. Gyakorlatilag ez az irányító testület nem demokratikusan választódna meg. Ez ellenkezik mind az európai egyetemek Magna Chartájával, de magával a törvényjavaslatnak, a törvénytervezetnek is az 1. § (3) bekezdésével.

Az autonómia lényege ugyanis az, hogy a felsőoktatási intézmények polgárai maguk dönthessenek közösségüket érintő, fontos kérdésekről. Idézném a Magyar Tudományos Akadémia vélekedését: az autonómia, az intézményi irányítás területén megfogalmazott javaslatok komoly aggodalmat keltenek, és semmiképpen nem fogadhatók el ebben a formában. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nagyon komoly belső centralizációt valósítana meg az intézmények életében, a magasabb vezetőket, akár a dékánokat is, akiket eddig választottak, most a rektor nevezné ki.

A miniszter úr arról beszélt, hogy profi menedzsment jönne létre. A törvénytervezetben megfogalmazott díjazás, valamint az IT-hez kapcsolt felelősségi és jogosítványi körök között akkora a különbség, hogy komolyan és felelősséggel senki nem állíthatja, hogy ez valóban egy szakmailag felkészült menedzsment lesz. Sokkal inkább azt lehet vélelmezni, hogy Magyar Bálint középszerű holdudvara és pártkatonái juthatnak majd szerephez.

Aggályos a többciklusú képzésre történő általános és egyszerre történő áttérés. Megszűnik az eddigi rendszer úgy, hogy bizonyítva lehetne látni az új rendszer működőképességét. Nem volt még kipróbálva, leszámítva egy-két szakot. Ez a törvényjavaslat egy torzó, biankó felhatalmazás, az új képzési rendszernek ugyanis csupán az első, alapképzésre vonatkozó részei vannak kimunkálva, a mesterképzési szintről semmit nem tudunk. Idézném Kroó Norbertnek, az MTA főtitkárának az oktatási bizottság ülésén elmondott szavait: a második szint, a mesterképzés szabályozása, működése lényegében kidolgozatlan. Ez nem csupán a képzési szerkezetben okozhat zavarokat, hanem ronthatja a magyar felsőoktatási intézmények versenyhelyzetét, azt a versenyhelyzetet, amelyről egyébként olyan sokat és szépet mondottak az előbb.

Az alapképzés nem valódi gyakorlati ismeretekre fog felkészíteni. Szeretném csak példaként említeni a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztályának állásfoglalását, ami kifejezetten az agrárképzésre vonatkozóan teljesen más időkereteket tartana normálisnak ahhoz, hogy a gyakorlati képzésre felkészíthessen. A jelenlegi törvényi szabályozás tömegoktatást fog hozni, nagy létszámú hallgatóknak előadásokat fog jelenteni, és nem gyakorlati képzésre való felkészítést, amiről egyébként Magyar Bálint szintén oly sokat szeret beszélni. A Magyar Tudományos Akadémia álláspontját is idézném: nem indokolt a kapkodás, az elsietett törvényalkotás. A felsőoktatás strukturális átalakulásának konszenzusos, évtizedes távlatban is érvényes formában kell megtörténnie.

Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlésben eddig akárhányszor napirendre került a felsőoktatás ügye, nyugodtan mondhatjuk, hogy az a parlamenti pártok túlnyomó többségének konszenzuális álláspontjával, 80-90-95 százalékos szavazati aránnyal került elfogadásra. Úgy tűnik, ez lesz az első olyan törvénytervezet, amikor csak és kizárólag a kormánypártok akarják ráerőltetni akaratukat mind a politikai patkó másik oldalán ülőkre, mind pedig - és ez a sokkal aggasztóbb - a társadalomra, a szakmára, a felsőoktatási intézményekre.

Komoly aggodalmat vált ki a finanszírozás kérdése is. A törvénytervezet az államilag finanszírozott képzési keretszámok folyamatos csökkentésének a lehetőségét teremti meg, azaz gyakorlatilag a felsőoktatás leépítésének finanszírozási rendszerét vezeti be. A belépők aránya nem lehet magasabb, mint a 2005-ben rögzített számok, úgy, hogy azt se felejtsük el, hogy 2003-hoz viszonyítva az idén már 20 százalékkal kevesebb volt az egyetemeken a beiskolázási férőhely.

Változatlan keretszámok mellett is számításaink szerint 15-25 százalékos forráskivonás várható, és ha az oktatói óraszámok drasztikus megemelhetőségének a lehetőség vesszük - 70 százalékkal, csak úgy idézném -, az bizony megint csak nagyon komoly létszám-leépítési szándékot tükröz. Mindarról nem is beszélve, hogy a mesterképzésre történő 35 százalékos korlátozás gyakorlatilag a kimenetel szempontjából nagyon sok hallgatót tandíj fizetésére fogja kényszeríteni. Magyar Bálint többször elmondta, hogy ő híve a tandíjnak. Az új felsőoktatási törvényben ezen rögeszméjét, úgy látszik, meg is kívánja valósítani.

Idézném még zárásként Kroó Norbert főtitkár szavait: az új felsőoktatási törvénynek csak akkor van értelme, ha az együtt jár a felsőoktatás konszolidációjával, mert egyébként az intézmények még inkább rákényszerülnek a képzési színvonalat csökkentő, a kutatást ellehetetlenítő működési kompromisszumokra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Ház! A felsőoktatás rendszeréből ma a Rektori Konferencia levele szerint mintegy 25 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy az adósságállomány ne növekedjék.

Hát így állunk az Úr színe előtt, tisztelt Ház. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)