Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, mielőtt a saját témámra térnék, néhány dologra reagálnék, hiszen nagyon érdekes felszólalásokat hallhatunk az elmúlt időben.

Nagy élvezettel hallgattam Bene Ildikó doktornő felszólalását, hiszen gyakorlatilag kompetensen, gyakorlati ismeretekből sorolja fel azokat a feladatokat, amelyek az egészségügyben szükségesek. A gondom azzal van, hogy míg ön látja ez ehhez szükséges forrásokat, mi nem látjuk ezt a költségvetésben, hogy mindezt meg kellene valósítani. Ön hitelesen és jól tudja képviselni az egészségügy ügyét, és nem értjük meg, hogy honnan következik az a következtetés, hogy miután elmondja azt, hogy milyen problémákkal küzd a magyar egészségügyi rendszer, miután elmondja azt, hogy Magyarországon minden állampolgár két évvel kevesebbet él, mint az európai átlag, akkor költsünk milliárdokat Paksra, vagy költsünk milliárdokat adócsökkentésre. Nem logikus az érvelés, mert nyilvánvalóan ide kellene a pénzeket csoportosítani, és azokra a célokra kellene lényegesen több forrás, amiről ön beszélt. A célokkal teljes mértékben egyetértünk, az ezekre a célokra szánt forrásokat rendkívüli módon keveselljük.

Ugyanígy, ha Semmelweis neve felmerül, akkor nekem egy hasonló kaliberű ember jut eszembe, bocsássanak meg ezért, Geréb Ágnes, aki nagyon sokat küzdött azért, hogy a szaksegítséggel történő, intézeten kívüli szülésnek Magyarországon megteremtődjön a kultúrája, a világ sok országához hasonlóan. Az önök kormánya volt az, amelyik megteremtette ennek a jogszabályi feltételeit. Ugyanakkor a mai napig nincs semmilyen forrás arra, hogy az első referenciaintézetek elinduljanak. A mai napig nincs forrás arra, hogy Magyarországon a bábaképzés beinduljon. Nincs meg a háttere annak, hogy ez elindulhasson annak a jogszabálynak a mentén, amit önök megalkottak, és erre éppúgy szükség lenne forrásra, mint mindazokra a feladatokra, amit el tetszett volt mondani.

Sajnos, ezek a forráshiányok jelentkeznek a mindennapi életünkben is. Majdnem földik vagyunk, tetszik tudni jól, hogy a gyerekek nagyon szeretik a mezőtúri fül-orr-gégész bácsit, mert nagyon kedves bácsi, és gyakorlatilag a fél megyében, Tiszafüredtől lefelé délig neki kell menni mindenhová. Pár órákat tölt mindenhol, mert nincs szakorvosi ellátás, hiszen nincsenek meg a jó szakorvosaink. Ha tetszik tudni esetleg, akkor a mi körzeteinkben, ahonnan érkezem, ott ilyen morgós öreg bácsik a háziorvosok, akik nem tudnak elmenni megérdemelt nyugdíjukba, mert nincs senki, aki a háziorvosi praxisukat átvegye, mert nincs megfelelő ösztönző rendszer ahhoz, hogy azt be lehessen tölteni.

Tehát azt mondom, hogy mindazokkal a célokkal, amiket el tetszett volt mondani, maximálisan egyet lehet érteni és támogatni lehet, sőt többletfeladatok vannak itt, viszont mindezek a feladatok sokkal, de sokkal több forrást igényelnének. És sok forrást igényel a közfeladatok ellátása, amivel az emberek életminőségét tudjuk javítani, a várható élettartamokat tudjuk növelni, egészségmegőrzés és betegségmegelőzés kapcsán, akkor ez bizony forrásokat igényel. És lényegesen több forrásra van szükség.

Latorcai alelnök úrnak is élveztem a gazdaságpolitikai felszólalását. nyilvánvalóan ott már több dologgal vitáznék. Hiszen amikor az adócsökkentés évéről beszél, akkor folyamatosan számolgatok, hogy ez az adócsökkentés akár az szja kapcsán mit fog jelenteni. Ugye, gyakorlatilag arról beszélünk, hogy a minimálbér közelében lévő emberek éves szinten megspórolnak 12 ezer forintot, míg a Nemzeti Bank vezető testülete 200-300 ezer forintot. Megint nem oda megy a pénz, ahol a legjobban szükség lenne rá.

És az a baj, hogy mindaddig, amíg az önök kormánya nem látja be, hogy az egykulcsos adórendszer teljes tévút, ami csak ahhoz járul hozzá, hogy még jobban szétszakítsa a magyar társadalmat, amíg azok, akik szegénységben vannak, még tovább mennek lefelé, akik pedig jómódban vannak, még tovább emelkednek, addig ez nem fog változni. Alapjaiban elhibázott az szja-politikájuk, és mindaddig, amíg ezt nem látják be, a társadalom helyrehozhatatlanul szakad szétfelé nagyon-nagyon szegényekre, és nagyon jómódúakra. Meglennének az adópolitikai eszközei, hogy ezt kikerüljük, és mindaddig hiába beszél Latorcai alelnök úr az adócsökkentés évéről, ameddig ezt a társadalmi szétszakadást szolgálja ez az adópolitika.

Ugyanúgy komoly bajom van, vagy hát nyilván rosszindulatú politikai kötekedés, amikor családbarát politikáról beszél, hogy a család pártján áll a költségvetés, ezeket a kifejezéseket használta. Pont az a bajunk, hogy meg lehet számolni azt a pár családot, amelynek a pártján áll. Pont meg lehet számolni azt a pár családot, amelynek ez segít; míg a magyar társadalom családjai többségének nem segít, nem nyújt érdemi lehetőséget. Nyilvánvalóan ezek azok, amiket jelentős mértékben a módosító indítványainkkal megpróbálunk megváltoztatni.

Hogy még visszafelé menjek az időben, és még egypár mondatban reagálhassak, ugye, volt szó agrárpolitikáról. Nagy István államtitkár úr beszélt már néhány dologról, ami mind-mind nagyon-nagyon érdekes. Így az osztatlan közös kapcsán nekem is vesszőparipám szokott lenni, és nagyon örülök, hogy Gőgös képviselőtársam elmondta, így nem használok fel erre sok időt, de az a gond, hogy ha öt év alatt az egy Vas megyében sikerült valamilyen eredményt elérni, akkor, ha jól számolok, 95 évre lesz szükség. Ezzel van gondom. Ha ez így halad, ilyen ütemben, akkor nemhogy a mi életünkben, de még a következő időszakban sem lesz megoldva ez az elhibázott probléma. Senki nem állítja, hogy a Fidesz alakította ki a problémát, senki nem mondja, hogy önök a hibásak, de öt éve ígérik, hogy rendbe teszik, és öt év alatt egy megyével tudtak foglalkozni. Nyilvánvalóan ez kevés.

Az, hogy most Karcagon a baráti köre meggyőzte a földművelésügyi minisztert, hogy Karcagon kell elkezdeni egy új mintaprogramot, ez megint nem jelent segítséget a magyar társadalom többsége számára. Az jelentene segítséget, ha többletforrásokkal, lényegesen dinamikusabban és jobban tudna haladni ez a munka. Arra kérem önt mint az ágazat képviselőjét, hogy a költségvetésben a megfelelő tárcákkal szemben képviselje ezt az érdeket. Kérjen több pénzt erre! Az önök pártján vagyunk, ha önök ezt akarják csinálni. Önöket támogatjuk az ez irányú módosító indítványainkkal.

Nyilvánvalóan a jószágtartással kapcsolatos szakpolitikában is Gőgös képviselőtársam több dolgot elmondott. Én arra hívnám fel újból és újból a figyelmét államtitkár úrnak, hogy mindaddig, ameddig a magasabb élőmunka-igényű, hagyományos extenzív állattartási módokat nem különböztetjük meg az intenzív tartástól, és pusztán állattartásról beszélünk, addig nem fogja tudni elérni az agrártárca a célját, mert sem foglalkoztatáspolitikában, sem az egészséges élelmiszerhús-termelésben nem lesz meg az a különbség, amit el szeretne érni. Ugye, államtitkár úr is csakúgy, mint a miniszter úr, zászlóvivője a GMO elleni harcnak. Mindaddig, amíg az intenzív szarvasmarha-tartásnak van előnye, piaci előnye, támogatási előnye az extenzív legeltetéses állattartásban tartott szarvasmarha-állományokkal szemben, addig nem valósul meg az a jellegű élelmiszer-biztonság, ami Bene doktornő álmához, hogy ne legyünk átlag alatt az egészséges életmódban és a várható élettartamban, nem tud elérni.

Ez az életmódbeli különbség, ez a fogyasztási kultúra az, amivel érdemben hozzá tudna járulni ahhoz, hogy csökkentsük az egészségügyi ártalmakat. Nyilvánvalóan ezért lenne szükség arra, hogy ezt alapvetően megkülönböztessük, és lényegesen több forrást biztosítsunk erre.

Sajnos, hosszabban reagáltam, mint szerettem volna, így most rátérek az egyik fő területemre, a kistelepülési önkormányzatok forrásaira. Sajnos, az elmúlt időszaknak, és megint azt mondhatom, nem kell, hogy mindig mindent támadásnak vegyenek, mert nem a Fidesz-kormányzat… - hanem az elmúlt 15 év legnagyobb vesztesei a kistelepülések voltak. Azok az aprófalvak, ahonnan elvitte az elmúlt 10-15 év a közszolgáltatásokat, ahonnan kisgyerekeknek kell reggel hóban-fagyban a busznál állni azért, hogy bejussanak a szomszéd településre iskolába, ahol már nincs postahivatal, már nincs vonat - ezek lettek a fő vesztesek.

(9.40)

Az a baj, hogy szavazóbázisként ezek nem jelentenek nagy mennyiségű embert, és éppen ezért nem foglalkozik velük egyik politikai erő sem, és nem foglalkozik velük kellően a kormányzat. Nyilvánvalóan látható az, hogy az önkormányzatok finanszírozása elégtelen. Az önkormányzatok finanszírozása úgy rossz, ahogy van. Nézzék meg azt a tendenciát, hogy rákényszerítik a kis önkormányzatokat arra, hogy saját érdekeikkel ellentétesen, tehát a helyi gazdakörök támogatásával ellentétesen, mondjuk, földadót vethessenek ki, és megpróbálják ilyen jellegű tevékenységekkel kiegészíteni a jövedelmüket, miközben források sokaságát nem kapják meg. Vannak olyan kötelező feladataik, amelyek nincsenek finanszírozva. Beszélhetnék a kistelepülési polgármesterek fizetéséről is, amelynél abban bízom, így, hogy nem mi terjesztettük be, hanem egy fideszes országgyűlési képviselő, hátha több esélye lesz, hogy meghallgassák, de számos más feladatról is lehet beszélni, hiszen ha azt nézzük, hogy a magyar fejlesztéspolitika mennyire igazságtalan, akkor ennek a legnagyobb elszenvedői a kistelepülések.

Önök kormányzati forrásokból százmilliárdokat fordítanak, mondjuk, autópálya-fejlesztésekre vagy gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztésekre. Ahol van autópálya, ott van meg az esélye annak, hogy valamilyen nagy cég, valami összeszerelő üzem, amit önök szeretnek, az letelepüljön, csakúgy, mint Gyöngyösre, Kecskemétre vagy bármi más mellett, autópálya kell. Hogyha letelepedett egy ilyen cég, akkor az elkezdi termelni a helyi iparűzési adóból azokat a lehetőségeket, hogy ott források legyenek. Ugyanakkor ahova nem ment fejlesztés és nem ment oda cég és nincs a helyi iparűzési adóból bevétel, azok a települések viszont teljes mértékben vesztesei a költségvetésnek, mert nincs meg a forrásuk. Igazságtalan ez a rendszer, oda tesz, ahol már van, ahol van autópálya, ahol van gyár, ahol van gazdaság, oda további források mennek, míg oda, ahol gyakorlatilag nincs semmi, oda nem megy forrás, és nemcsak nem megy forrás, hanem nem megy olyan konkrét támogatás sem és segítség sem, ami a helyi foglalkoztatást meg tudná erősíteni.

Ismét egy pillanatra visszatérve az agrártárca témájához, nagyon-nagyon érdekes tapasztalatokat látunk szerte az országban. Amikor nemrégen Tolna megyében voltam, az északi részén, ahol az egyik kis falu önkormányzata mondja, hogy nagyon szeretik a Start-munkaprogramot és ne támadjuk már, mert nagyon fontos lehetőség a helyi embereknek, hogy legyen valami. De a Start-munkaprogramjuk nem tud önfenntartó lenni, és nem tud úgy termelni, hogy az ne függjön a kormányzati forrásoktól, mert nincs semmi földjük. 15 hektár földért fordultak már több esetben a megyei közgyűlés vezetőihez, a földalaphoz, miközben a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó nagy cégeknek 100 hektárokat ad oda az NFA, és ez nem olyan, ami pénzébe kerülne a kormányzatnak, nem olyan, amibe költségvetési források kellenének, pusztán arra lenne szükség, hogy olyan szabályozás valósuljon meg, ami az önkormányzatok lehetőségeit bővíti.

Erre lenne hasznos például az a demográfiai földprogram, amire szintén tettünk költségvetési módosító indítványt, mert azt szeretnénk, ha a földek bérlete során igenis előtérbe kerülnének azok a pályázók, akik munkahelyeket hoznak létre, pont, amiről az államtitkár úr beszélt, az önfenntartást, a családi gazdálkodást segítik. De jelen pillanatban erre konkrétan nincs cél, mert a pályázati rendszer pontozása nem igazságos. Nem jó, azért, mert olyan szempontokat vesz figyelembe, amelyek nem azt nézik, hogy helyben élő családoknak, gyermekvállaló fiataloknak akar segíteni a rendszer, hanem teljesen más szempontokat, és mindaddig, ameddig a demográfiai földprogram nem tud beindulni, az állami földeknek - továbbra is fenntartom - egy túlnyomó többsége nem lesz hasznos a magyar társadalomnak, mert nem teremt feltétlenül olyan hatékonysággal új munkahelyeket, mint ahogyan kellene. Itt a hatékonyság alatt azt értem, hogy mondjuk, 50 hektár alatt foglalkoztatnak-e egy főt, vagy pedig 150, 200 meg 500 hektárokra esik egy fő foglalkoztatása, mert a jelenlegi földprogramnak egy halom ilyen haszonélvezője is van, amely nem jár új foglalkoztatással, míg azok, akik viszont akár a városokból végre azt mondják, hogy újra a vidék felé fordulnak, hogy segítsék a vidék népességmegtartó erejének politikáját, azok nem jutnak azokhoz a lehetőségekhez, hogy segítsük őket, hogy ott családot alapítsanak, gyermeket neveljenek, és családi gazdaságokat hozzanak létre. Az ez irányú módosítónk nyilvánvalóan ezt célozná.

Ha már itt vagyok a családi gazdaságoknál, akkor szót kell hogy ejtsek nyilvánvalóan a kis- és középvállalkozások helyzetéről. Amit leginkább furcsállok, az, hogy a kormányzat az elmúlt egy évben folyamatosan arról beszélt, hogy a következő időszakban a strukturális alapokból származó jövedelmekkel meg fogja erősíteni a kis- és középvállalkozásokat. Az LMP ezzel az iránnyal elejétől kezdve egyetért. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar gazdaság alapját igenis kis- és középvállalkozásoknak, vidéken lévő, helyben lévő, helyi tulajdonossal rendelkező, önfoglalkoztató vállalkozásoknak, egy-két fős vállalkozásoknak kell adni, mert a gazdasági diverzitás alapjait ez teremtheti meg, és ez nagyon-nagyon fontos lenne.

Ezzel szemben mit mond a statisztika? Nem mi találjuk ki, tehát nem mi szabjuk a KSH adatait. Múlt év őszén is rekordokat döntött a kkv-k bedőlésének a száma, és most áprilisban is újabb csúcs dőlt meg a kis- és középvállalkozások megszűnésének a számában. Hogyha komolyan gondolja a kormány azt, hogy ilyen jellegű gazdaságfejlesztésre akar energiákat és erőforrásokat fordítani, akkor ezzel foglalkozni kell. Mi ezért nyújtunk be módosítókat, hogy igenis azok kapjanak adókedvezményt, és azoknak segítsük a megmaradását, akik a kormány céljait legalább szavakban megtestesítik. A kkv-szektor teljes mértékben ilyen.

Mi azt szeretnénk, ha a pénzek nem centralizáltan egy-egy nagy fejlesztést finanszíroznának, hanem lehetőség szerint szerte a magyar vidéken a lehető legtöbb kis- és középvállalkozásnak nyújtanának segítséget. Ehhez az kell, hogy segítsük hitelrendszerekkel a strukturális alapokhoz való hozzáférést, az kell, hogy segítsük nekik kedvezményes konstrukciókkal azt, hogy a pályázati rendszerekből forrásokhoz jussanak, mert hiába tesz bármit az EU-s forrásokból a Miniszterelnökség, hogyha 35-40 százalékos támogatási intenzitású pályázatokhoz nem tudják megteremteni az önerőt, hiába tesz bármit, ha nincs meg az előfinanszírozáshoz szükséges tőkeháttér. Mindaddig, amíg ennek a költségvetési forrásai nem lesznek meg, addig a kkv-k megszűnésének a száma nem fog csökkenni. Teljesen ellentétes irányba megyünk, mint amit a kormány ígért. Ezzel kapcsolatban nyújtottunk be több módosítót, amit szeretnénk kormánypárti képviselőtársaink figyelmébe ajánlani. A legtöbb esetben próbáljuk azokat erősíteni, amelyek szavakban az önök céljait is megtestesítik, és ezekre kell, ezekre a közfeladatokra szerintünk lényegesen több forrást biztosítani.

Egy másik szakterületre, a környezet- és természetvédelemre remélem, hogy lesz később lehetőségem, ami most elmaradt. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.