Készült: 2020.08.14.16:52:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.), 57. felszólalás
Felszólaló Dúró Dóra (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:23


Felszólalások:  Előző  57  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat hasonlóképpen botrányos, amilyen botrányos az egyesült balliberális tömb parlamenti viselkedése is. (Korózs Lajos: Ülj már le!) Senkit semmilyen magasztos elv egyáltalán nem vezérel, nem vezérli az ellenzéket sem, és nem vezérli a Fideszt sem akkor, amikor a Ház méltóságáról esik szó. Mindenki csupán a saját hatalomtechnikai érdekeit tartja szem előtt. Ez a javaslat egyébként beleilleszkedik abba, amit az elmúlt kilenc évben is a Házban mind a balliberális ellenzék, mind a Fidesz elkövetett. Valóban igaz az, hogy kiüresítették a plenáris üléseket, és egyre inkább hol a bizottságokba száműztek nagyon fontos érdemi vitákat, legyen szó például magukról a részletes vitákról. Régen az Országgyűlés a plenáris ülésen folytatta le a részletes vitákat is, de most már ez is a bizottságok feladatkörébe tartozik.

(14.00)

Számos beszámoló most már nem kerül a plenáris ülés elé, hanem bizottságokban folytatják le ezt. A Mi Hazánk Mozgalom képviselői minden ilyen esetben elvből nemmel szavaznak, hogy ne delegáljuk bizottságokba nagyon fontos kérdések megtárgyalását. De a legdurvább kiüresítés és a nyilvánosság korlátozása az volt, amikor a tévéközvetítéseket megszüntették, hiszen onnantól kezdve az Országgyűlés nyilvánossága csak részlegesen valósul meg.

De nemcsak eljárási kérdésekkel üresítik ki az Országgyűlést, hanem bizony azzal is, hogy rendszeresen egészen egyszerűen nem válaszolnak ellenzéki képviselők felvetéseire. Vagy olyan választ adnak, aminek tartalmilag semmi köze nincs a kérdésben elhangzottakhoz, vagy egész egyszerűen nem válaszolnak. De azt a gyakorlatot is meghonosították, hogy válaszolnak természetesen a vita legvégén, előterjesztőként, amikor már nincs lehetőségük reagálni a vitában részt vevő képviselőknek. Tehát ha komolyan vennék azokat a magasztos elveket, amelyeket hangoztatni olyan szépen tudnak, akkor valójában ezeket a joggyakorlatokat befejeznék, és érdemi vitákat folytatna az Országgyűlés.

A tekintetben pedig, hogy kinek mekkora a felelőssége abban, hogy idáig jutottunk el, érdemes lenne mindenkinek a saját háza táján söprögetnie legelőször, és magába szállnia, hogy miért alakult ki az a helyzet, ami kialakult sajnos 30 évvel az úgynevezett rendszerváltozás után.

Ez a javaslat továbbmegy ezen az úton, most már a tárgysorozatba-vételi vitákra sem lesz lehetőségünk, még kétperces hozzászólásokkal sem lesz lehetőség lefolytatni ezeket a vitákat a plenáris ülésen. Még ezt is sajnálják majd az ellenzéki képviselőktől, hogy két percben itt hozzászólhassanak olyankor, amikor egyébként önök jelen sincsenek ezeken a vitákon, hozzá sem szólnak rendszerint ezekhez az előterjesztésekhez. De most már ezt a jogot is megvonják az ellenzéki képviselőktől.

Fontos arról is szólni, hogy az a viselkedés, amit mi itt mindannyian, képviselők tanúsítunk az Országgyűlésben, bizony normaként szolgál, vagy legalábbis normaként kellene hogy szolgáljon a honfitársaink számára. Azt már ki sem merem mondani, hogy példát kellene mutatnunk, mert láttuk azt, hogy az önkormányzati választási kampányban mik derültek ki mind balliberális politikusokról, mind egyébként fideszes politikusokról. De az, hogy mi mit tartunk normális viselkedésnek, hogyan kell egy nézeteltérést kezelni, hogyan kell a konfliktusainkat kezelni, az bizony hatással van az egész magyar közéletre.

Az, hogy mi itt lövöldözünk, szétverjük a berendezést vagy egymás arcába dudálunk, bizony nagyon fontos üzenet az egész társadalom felé. Ezért lenne a legjobb, ha nem is kellene arról beszélni, hogy hogyan kell viselkedni a tisztelt Ház üléstermében, hanem egy konszenzus alakult volna ki a tekintetben, hogy mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem engedhető meg ezen Ház falai között.

Két mozzanatot ki kell emelnem e tekintetben, az egyik a trágárság megjelenése, a másik pedig a konfliktusok, nézeteltérések rendezése. Hiszen ez az a két kulcspont, ami ennek a törvénynek a megszületéséhez vezetett. A trágárság tekintetében sajnos vissza kell nyúlnunk az őszödi beszédig, hiszen e tekintetben is ez egy fordulópontot jelent a magyar politika történetében. Hiszen ez volt az a pont, amikor olyan tömeges mértékben megjelent egy beszédben és olyan tömegeket elért a trágárság egy politikus szájából, nevezetesen éppen Magyarország akkori miniszterelnökének szájából, ami alapvetően elindította azt a züllést, aminek a kicsúcsosodása vagy legutóbbi megjelenése Hadházy Ákos elfogadhatatlan trágár kifejezéséhez vezetett itt, a plenáris ülésen.

De itt is söprögethetnének a saját házuk táján is a fideszes képviselők, gondoljunk csak L. Simon László verseire, amiket fel sem mert olvasni a tisztelt Házban, és amit egyébként állami támogatással adtak ki éppen akkor, amikor Hiller István volt a miniszter. De a szolnoki polgármester esetét is érdemes itt feleleveníteni, ami szintén rendkívül kellemetlen lehet a kormánypárti képviselők számára is. Lassan odáig is eljutunk, hogy 16-os karikát kell kitenni a parlamenti közvetítésekhez vagy néhány felszólaláshoz, vagy táblamutogatáshoz. Ez semmiképpen nem lehet az az irány, amit követnünk kell.

Hadházy Ákos esete ráadásul azért is különösen felháborító, mert nem is indulatból történt az ő cselekedete, hanem ő előre megfontolt szándékkal, otthon végiggondolva, kinyomtatva, behozva ide azt a táblát, gondolta úgy higgadtan, megfontoltan, hogy ez helyénvaló lehet a magyar Országgyűlésben. Nem arról volt szó tehát, hogy itt valami olyan rendkívüli esemény történt, amin a képviselő úr annyira felzaklatta magát, hogy kicsúszott a száján valami trágár beszólás, hanem ő ezt végiggondolta, és előre megfontolt szándékkal hozta be ide.

A konfliktusok vagy nézeteltérések rendezése kapcsán is nagyon sok mindenben mind a két oldalnak azért magába kellene nézni. Az elmúlt néhány órában is, ahogy követtem a vitát, nem tudtam eldönteni, hogy itt óvodás gyerekek civakodása vagy az Országgyűlés plenáris ülése zajlik. És sajnos a december 12-i esetek kapcsán is, ha mindenki elgondolkodik azon, hogy eltűrnénke óvodás gyerekektől például azt, hogy úgy rendezzék a konfliktust, hogy beledudálnak a másik arcába, akkor nyilvánvalóan nem tűrnénk el ezt tőlük. De az ellenzéki képviselők mégis azt gondolták, hogy ez norma lehet az Országgyűlés üléstermében, és ez a magatartás itt megengedhető. Nem, nem engedhető meg, sem az ellenzék részéről, sem a kormánypárti képviselők részéről.

Talán az egyik legdurvább része ennek a javaslatnak az, amikor azt indítványozzák, hogy lehessen mások helyett szavazatot leadni. Ez valami olyan egészen elképesztő, amire nagyon nehéz tényleg szavakat találni, hogy bárki komolyan felveti annak lehetőségét, hogy a mandátumok sérthetetlenségét és az egyenlő mandátum elvét ilyen durván sértő javaslatot beterjesztenek. Amikor az ember elgondolkodik azon, hogy a közéletben olyan embereket tudnak támogatni, vagy olyan szerződéseket tudnak még mindig kötni, amelyekben Czeglédy Csaba bárkit is átvilágít, akkor ehhez hasonló abszurdumnak tudom azt minősíteni, amikor önök meg azt gondolják, hogy itt mások helyett lehet majd szavazni. Eleve kivitelezhetetlen nagyon sok esetben, és egyébként a viták újabb kiüresítéséről árulkodik. Hiszen az, hogy mi elsősorban és alapvetően törvényhozók vagyunk, ebben a minőségünkben senki és semmi nem korlátozhatja egyetlen képviselőtársunkat sem, egyébként az bárhogyan viselkedik, bármit csinál akár itt, a plenáris ülésteremben, akár bárhol máshol az ő közéleti szerepvállalásai idején.

Például egy interpellációnál képzeljük el, hogy elhangzik egy ellenzéki interpelláció. Ugye, nem predesztináljuk előre azt, hogy az ellenzéki képviselő biztosan nem fogja elfogadni a kormánypárti választ, hiszen azért azt a jóhiszeműséget feltételeznünk kellene, hogy nem előre elrendelt mindenkinek a szavazata, hanem mérlegeli természetesen, majd az egyperces válasz idején kellene akkor meghozni azt a döntést, hogy valaki az ő nevében milyen szavazatot fog leadni. Ráadásul még azt sem tudhatja előre, hogy elfogadjae egyáltalán a választ a kérdező. Tehát ilyen technikai nehézségek is adódhatnak, túl azon, hogy nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes.

Meggyőződésem szerint az is alaptörvény-ellenes, hogy a bizottságokban két kézzel szavaznak. Egészen elképesztő! És amikor arról beszélnek, hogy ez egy munkahely, akkor nem bővíteni kellene ezeknek a lehetőségeknek a körét, hanem megszüntetni ezeket a lehetőségeket, hogy ott is más helyett adják le a szavazatot. Mi történik akkor, ha éppen kiegészítik a napirendet valamivel egy bizottsági ülésen úgy, hogy az előre nem látható módon történik, hanem ott, helyben nyújtják be a napirend-módosító javaslatot? Arra vonatkozóan nyilvánvalóan nem fognak tudni megbízást adni. És sorolhatnám, hogy hány logikai bukfenc fog adódni abból, amit itt most beterjesztettek.

Ha egyenlő mércét szeretnénk felállítani minden egyes képviselőre, akkor nem az a megoldás, hogy a nyilvánvalóan elfogult és az egyik párthoz tartozó házelnök kezébe fogjuk adni a döntés lehetőségét. Hogy, hogy nem, a házelnök az ellenzéki képviselők nagy részénél már állapította meg azt, hogy ők olyan mértékben megsértették a Ház tekintélyét, hogy az büntetést érdemel, de hogy, hogy nem, kormánypárti képviselővel még soha ilyen meg nem történt. Nyilvánvaló ebből az arányból is, hogy itt nem egy pártatlan, az Országgyűléstől egyébként független testület döntéséről van szó.

Egyébként, ha megfogadnák bármelyik oldalról a Mi Hazánk Mozgalomnak azt a javaslatát, hogy töröljük el a mentelmi jogot, akkor valósulna meg a törvény előtti egyenlőség valójában. Akkor a politikusok, az országgyűlési képviselők nemcsak egymással lennének egyenlők, és a független igazságszolgáltatás előtt kellene felelnie mindenkinek azért, amit akár itt, akár bárhol máshol cselekszik, hanem ki tudnánk küszöbölni azt is, hogy egyébként más állampolgárokat nem illetnek meg olyan privilégiumok, amelyek még a múlt századból itt maradtak, de ma már semmilyen funkciójuk nincsen, sokkal inkább lett a politikusbűnözés melegágya a mentelmi jog.

(14.10)

Ne pénzmegvonással próbálják meg megrendszabályozni az egyébként milliárdos Gyurcsány Ferencet, mert őneki valószínűleg meg sem fog kottyanni, ha akár egyévi tiszteletdíját megvonják, nem lesz semmilyen hatással rá, viszont már régen börtönbe kellett volna önöknek is juttatni.

Arról a pontról szintén szólnom kell, amikor a közintézmények látogatásának lehetőségét korlátozzák. Értem azt, hogy nem teheti meg azt egy képviselő, hogy ha ő úgy gondolja, hogy ő most ellenőriz egy közintézményt, akkor azt mondja, hogy ő beköltözik oda és a ciklus hátralévő részét majd ő ott tölti, mert ő ellenőrizni szeretné. De ez nem ok arra, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük.

Mi az az alapelv, aminek érvényt kellene szerezni? Az, hogy egy ellenzéki képviselőnek is és egy kormánypárti képviselőnek is legyen érdemi lehetősége arra, hogy a közpénzből működő intézményeket érdemben ellenőrizhesse. Ezért ezt az ellenőrzési jogosultságot biztosítani kell számára úgy is, hogy ne előzetesen egyeztetett időpontban mehessen csak be egy közintézménybe, amikor egy protokolláris beszélgetésen majd rész vesz, és egyébként felkészülnek az intézmény minden egyes részében arra, hogy az ő látogatásakor minél jobb képet fessenek magukról, mert így valójában ez fog történni. A képviselő innentől kezdve nem fogja látni a valóságot, és ennek az ellenőrzési jognak éppen az a lényege, hogy a képviselő a valóságot megismerhesse ezekben az intézményekben.

Számos alkalommal éltem én magam is az intézménylátogatás lehetőségével, gyermekotthonokba, iskolákba, egyéb intézményekbe is tettem látogatást, és bizony egész más az a helyzet, amikor az ember nem előre egyeztetetten érkezik meg  természetesen udvariasan megvárva akár az intézményvezető kötött programjait, de a hétköznap valóságát meg tudom figyelni , mint az, amikor előre bejelentkezve, három hétre előre adnak időpontot  bár megjegyzem, vannak olyanok, akik nem is adnak semmikorra időpontot, és ezzel kapcsolatban nincsen szankció, hogy ők nem tájékoztatják megfelelően az érdeklődő képviselőt , mert bizony ilyenkor, olyan suttogó hírek is eljutottak hozzám, hogy előző éjszaka vittek be például bútorokat az adott intézménybe, hogy úgy tűnjön, mintha azok mindig is ott lettek volna. Tehát innentől kezdve normális körülmények közötti ellenőrzésre, a valóság normális körülmények közötti megismerésére sem lesz lehetősége egyetlen képviselőnek sem.

Tehát összefoglalva azt tudom elmondani, hogy ha akár az egyesült balliberális tömb, akár a Fidesz komolyan gondolná azt, hogy a Ház méltóságát meg kell óvni, és egy olyan közéletet teremtenénk meg, amelyben a képviselő valóban tudná normális körülmények között, az ellenőrzési jogaival élve, a hozzászólási jogával élve az ő feladatait ellátni, akkor ez a törvény elénk sem került volna, nem ilyen botrányos körülmények között tárgyalnánk, és nem ilyen botrányokra adott válasz lenne mindez.

A valódi megoldást pedig a mentelmi jog eltörlése jelentené, amit egyedül a Mi Hazánk Mozgalom képvisel a magyar közéletben. Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  57  Következő    Ülésnap adatai