Felszólalás adatai

Az egyik az, hogy a parlamenti eljárás mennyiben ad garanciát arra, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok ne tudják meghekkelni a törvényalkotás folyamatát, hiszen én ugyan nem akarok egy 20 perces előadást tartani arról, hogy mi történt az elmúlt három évben, de tudjuk pontosan, hogy volt olyan, hogy pár perccel az ülés megnyitása előtt laptopon egy érdekcsoport beküldte a módosító javaslatát, és nem sokkal később ebből törvény lett. Tehát az egyik, ami minket érdekel, az, hogy ez az új parlamentáris eljárás mennyiben védi meg a magyar polgárokat attól, hogy az ő mandátumukat gyakorlatilag különböző lobbicsoportok, gazdasági érdekkörök elrabolják.

A másik kérdés, hogy mennyiben biztosított a parlamenti munkának a nyilvánossága. A két dolog ráadásul összefügg. Minél inkább képesek arra a magyar választópolgárok, hogy ellenőrizzék a törvényhozás eljárását, a törvényhozás munkáját, annál jobban csökken a korrupciós nyomás magán a törvényalkotáson, annál inkább fel lehet azt fedni, le lehet azt leplezni, ha különböző gazdasági érdekkörök például a dohánykereskedelem szabályozásánál vagy az alkoholtermékek forgalmazásnál megpróbálnak nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Természetesen üdvözöljük éppen ezért azt, hogy például a kivételes sürgős eljárástól, amit most hat alkalommal kezdeményezhet praktikusan a Fidesz, hiszen egy alapelve van jelenleg a parlamenti működésnek, az, hogy csak a Fidesz, minden egyébtől bármikor el lehet térni... - a probléma az, hogy e helyett az eljárás helyett az új házszabály, illetve a házszabálytervezet is tartalmazza az úgynevezett kivételes eljárást, valóban nem hat, hanem négy alkalommal. (Gulyás Gergely közbeszól.)

Szeretném összegezni, hogy ebben a házszabálytervezetben melyek azok az eljárási problémák, amelyek nyitva hagyják a kiskaput a különböző gazdasági érdekkörök előtt. Először is elfogadhatatlan az LMP számára, hogy zárószavazás előtti módosító javaslatot továbbra is néhány órával az ülés megkezdése előtt be lehet nyújtani. A mi javaslatunk szerint legfeljebb 72 órával az ülés megkezdése előtt lehessen benyújtani zárószavazás előtti módosító javaslatot. Arról van szó, hogy az előttünk fekvő tervezet, bár a jelenleginél korrektebb módon írja azt körül, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat egyébként mire való, konkrét indokolási kötelezettséget, tehát ami az általános szabályt alkalmazza az adott zárószavazás előtti módosító javaslatra, nem tartalmaz. Ennél nagyobb probléma viszont az, hogy olyan szűk az idősáv a lehetséges benyújtási időpont és a zárószavazás időpontja között, hogy ez gyakorlatilag megint csak az érdemi parlamenti kontrollt és így a nyilvánosság kontrollját kizárja. Az, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat intézményével visszaélve, azt kicselezve gyakorlatilag teljesen új szabályozásokat lehet alkotni, újra azt veti fel, hogy különböző hatalmasok, gazdasági érdekkörök, oligarchák praktikusan tollba, illetve laptopba tudják mondani azt, hogy milyen szabályozást szeretnének.

A következő probléma a kivételes eljárás intézménye. Ugyancsak négy alkalommal, de immáron feles többséggel egynapos törvényalkotást lehet produkálni a parlamentben. Egy fokkal korrektebb lenne ez a javaslat akkor, ha legalább szűkítené azt a tárgykört, illetve azt az esetkört, amikor ilyen eszközhöz a parlamenti többség egyébként folyamodhat.

Harmadrészt, szintén tág teret enged a különböző visszaéléseknek az, ha egy órával az üléskezdés előtt a képviselőcsoportok vezetője, illetve a kormány a napirend átírására javaslatot nyújthat be. Amikor felborul a képviselői munka, teljesen újraírják a napirendet üléskezdéskor, ez nem pusztán kényelmetlenség a képviselőknek, ezt azért hangsúlyozzuk. Túl azon, hogy van egy hatályos jogalkotási törvény, amely azzal számol, hogy az alkotmányos rend szerint nem Vas Imre képviselőtársunk kormányoz, hanem a kormány kormányoz, tehát nem a frakció jogosult Vas Imre képében törvényjavaslatokat előterjeszteni, éppen ezért a jogalkotási törvény azt is előírja, hogy hatástanulmányokat kell a törvényjavaslatok előtt készíteni, társadalmi egyeztetést kell lefolytatni. Igen, Gulyás képviselőtársam, ezt együtt szavaztuk meg 2011-ben.

Ehhez képest akkor, amikor a napirendet teljesen átrendezi az Országgyűlés az utolsó pillanatban, üléskezdéskor, nagyon kétséges az, hogy egyébként a képviselőcsoportok, a frakciók, tehát a parlamenti pártok, amelyeknek az a szerepük egy modern alkotmányos demokráciában, hogy a népakaratot valamilyen módon becsatornázzák az Országgyűlés munkájába, le tudják-e folytatni a megfelelő szakmai, politikai, társadalmi egyeztetéseket. Tehát itt nem a képviselők kényelméről van szó. Arról van szó, hogy egy törvényjavaslatnál adott-e a tér arra, hogy azok a képviselők, legyenek azok szocialisták, zöldek, szélsőjobboldaliak, konzervatívok, bárkik, akiket meghatározott mennyiségű választópolgár beküld a parlamentbe, ha beérkezik egy törvényjavaslat, legyen arra idő, legyen arra tér, keret, hogy a különböző társadalmi csoportokkal a megfelelő egyeztetéseket ők is le tudják folytatni, miután ezeket az egyeztetéseket, feltételezem, Vas Imre is mindig lefolytatja, mielőtt egy törvényjavaslatát napirendre tűzeti a Házzal.

Az egész történetet megfejeli az, hogy az utolsó négyötödös szabálytól is búcsút kíván venni a jelenleg kétharmados többség. A házszabálytól eltéréshez kétharmad is elegendő, jóllehet el kell ismerni, hogy ezt a kétharmadot úgy fogalmazza meg a javaslat, hogy ebben kell lennie ellenzéki képviselőnek. (Gulyás Gergely közbeszól.) Ezzel együtt én azt gondolom, hogy ha könnyítünk azon, hogy a házszabálytól mikor lehet eltérni, akkor tágabbra nyitjuk annak a lehetőségét, hogy gyakorlatilag a most elfogadásra kerülő szabályoktól bármikor, bármilyen módon el lehessen térni.

Összességében ebben a körben az LMP aggályosnak tartja azt, ha röviddel, pár órával az üléskezdés előtt még zárószavazás előtti módosító javaslatokat be lehet nyújtani, aggályosnak tartjuk azt, hogy sima többség kivételes eljárásban egy nap alatt átverhet a Házon törvényeket, és aggályosnak tartjuk azt, hogy a napirendet fel lehet forgatni egy órával üléskezdés előtt. Mi ebben a körben egyébként arra teszünk javaslatot, hogy egy órával üléskezdés előtt a napirendi pont levételét lehessen kezdeményezni. Azt gondolom, hogy ezek az intézmények, függetlenül attól, hogy Gulyás Gergely jó szándékában nem kételkedem, de arra jók, hogy bármikor, függetlenül attól, hogy éppen ki élvez többséget a parlamentben, különböző gazdasági érdekkörök megkörnyékezve egyes, tipikusan kormányoldali képviselőket, a saját szájuk íze szerint tudják átalakítani a törvényhozás munkáját, így azokat a közös szabályokat, amelyek az itt élő emberek mindennapjait meghatározzák.

A másik kérdéskör, ami az LMP számára fontos, és az előbbivel, az eljárási szabályokkal szorosan összefügg, a nyilvánosság kérdése, a parlamenti munka átláthatósága, nyilvánossága. Ez természetesen szorosan összefügg azzal is, hogy egyrészt a tévéközvetítést, a médianyilvánosságot egy mediatizált társadalomban hogyan kezeli a parlament. Javaslatot fogunk előterjeszteni arra is, hogy ne fordulhasson elő többé olyan szégyen, ami múlt kedden esett meg, amikor a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló szőnyeg alá söprési törvényt a Fidesz eldugta éjszakai órára, hogy éjjel 10-12 óra felé, éjféltájban senki ne lássa azt, hogy két mamelukon kívül a kormánypárti képviselőcsoportokból senkit nem érdekel ez a javaslat, senkit nem érdekel közülük sem, hogy egyébként az ellenzék nyomásának engedve legalább egy szőnyeg alá söprési törvényt hogyan próbálnak itt eljátszani a Házban, miközben ugyanezen a napon, tehát múlt kedden a nagyérdeműt a tévéközvetítés alatt olyan részletes vitákkal szórakoztatták, amelyeknek a feleslegességéről önök is pontosan meg vannak győződve, hiszen itt van a javaslat, hogy meg akarják szüntetni.

(12.30)

Tehát azt a cinikus hozzáállást produkálták, hogy berakták tévéközvetítésre a senkit nem érdeklő részletes vitákat - önök pontosan tudják, hogy ez nem érdekel senkit (Gulyás Gergely: Kampány van.) -, és az olyan törvényjavaslat vitáját, ami jelentős érzelmeket válthat ki a társadalomban, és adott esetben a Fidesz-KDNP szavazótáborában is - hogy mondjam - komoly kétségeket ébreszthet a Fidesz-KDNP szavahihetőségét illetően, azt eltolják éjszakára. Mi javaslatot teszünk arra, hogy bizonyos törvénytípusok általános vitáját a közszolgálati televíziós közvetítési időben legyen kötelező megvitatni.

Mi nem vonjuk azt kétségbe, hogy önmagában a részletes vita intézményének mellőzése, illetve megszüntetése egy racionális lépés, viszont a történet akkor kerek egész, ha az úgynevezett törvény-előkészítő bizottságban a nyilvánosság ugyanúgy biztosított, mint a plenáris üléseken. Tehát adott esetben a tévéközvetítés, illetve az online közvetítés biztosított, egyáltalán a bizottsági munkát illetően a nyilvánosság biztosított, a jegyzőkönyveket viszonylag rövid időn belül bármely állampolgár olvashatja a parlament internetes felületén.

És ha már az átláthatóságról, a nyilvánosság kontrolljáról beszélünk, akkor nem lehet megkerülni azt a gyermeteg, infantilis javaslatot, ami itt van az országgyűlési törvény módosításában, amit Balczó képviselőtársam nagyon szemléletesen szemléltetett is, mert most még megteheti, nem cipeli el a házőrség - másként lesz ez majd a jövő évtől, amikor már alelnököt is az őrség kivezethet, ha ilyen fotókat és szemléltetőeszközöket mutogat fönt a pulpituson. Szóval, hol élünk? Tudomásul kéne venni, hogy itt egy XXI. századi parlamentről van szó, XXI. századi Országgyűlés XXI. századi házelnököt kíván, nem pedig egy XIX. századi pedellust. Balczó alelnök úr is bemutatta, hogy egyébként a Fidesz is, amikor éppen ellenzékben volt, nagy kedvvel mutogatott mindenféle molinókat, transzparenseket, beöltöztek. Gulyás Gergely még nem volt, azt hiszem, képviselő, de például Ágh Péterre én emlékszem még egy tévéközvetítésből, ő akkor éppen volt, beöltözött mindenféle antigyurcsányista trikókba. Tehát a kor divatjának megfelelő szemléltetőeszközöket használt a Fidesz-frakció is, hogy kimutassa ellenszenvét a szocialistákkal szemben; ehhez képest most kormányon fel vannak háborodva, hogy ez sérti a Ház méltóságát. Tudják, mi sérti a Ház méltóságát? Az, hogy egy ilyen szőnyegalásöprési törvénynél két mamelukot ültetnek ide az igazságügyi államtitkár mögé. Na, ez sérti a Ház méltóságát! A Ház méltóságát az sérti, amikor megpróbálják a nyilvánosságot kicselezni, az sérti a Ház méltóságát, hogy a Fidesz-frakció gyakorlatilag vitaképtelen, és úgy ülnek végig általános vitákat, hogy nem szállnak vitába az ellenzéki javaslatokkal - ez sérti a Ház méltóságát! Az, hogy valaki transzparensekkel vagy más szemléltetőeszközökkel próbálja meg a véleményét nyomatékossá tenni, ez hozzátartozik a XXI. századi nyilvánossághoz. (Dr. Répássy Róbert Gulyás Gergellyel beszélget.)

És még valami: önök nem véletlenül folyamodtak ilyen eszközökhöz ellenzékben, mert pontosan tudták... Megvárom, míg Répássy államtitkár úr befejezi a hozzászólását. (Dr. Répássy Róbert: Gulyás Gergellyel beszéltem, elnézést!) Köszönöm szépen. (Az elnök csenget.) Tehát önök ellenzékben pontosan tudták azt...

ELNÖK: Államtitkár úr, ilyenkor még itt az elnöki székben is egészen pontosan lehet hallani, amit átkiabál, átbeszélget a képviselőtársához. Csak jelzem, hogy főleg, amikor üres a terem, akkor visszhangzik az egész minden egyes bekiabálástól vagy éppen megjegyzéstől.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tehát az a helyzet, hogy a Fidesz is ellenzékben pontosan tisztában volt azzal, hogy az állampolgárok figyelmét egy XXI. századi társadalomban azzal lehet felhívni politikai javaslatokra, ha olyan eszközöket, olyan megoldásokat, olyan médiaképes gesztusokat használnak, ami egyébként a mai világban az emberek figyelmét leköti. Nem ez az egyetlen eset, ahol önök homlokegyenest másként viselkednek hatalmon, mint ahogy azt ellenzékként tették. Szégyelljék ezért magukat, mert azt gondolom, hogy lehet itt vihorászni ezen, de előbb-utóbb ezért a választópolgárok be fogják nyújtani a számlát. Én azt gondolom, hogy elég sok embernek elege van ebben az országban abból, hogy az elmúlt 25 év pártjai azzal szórakoznak, hogy homlokegyenest ellentétes véleményt fogalmaznak meg hatalmon, mint amit ellenzékben tettek. Előbb-utóbb ezért a választópolgárok be fogják nyújtani a számlát, nem lehet folyamatosan a kettős mércével szórakozni.

Ha a nyilvánosság kontrolljáról beszélünk, ennek lényegi eleme az is, hogy a választópolgárok pontosan el tudják különíteni a különböző politikai javaslatokat, nézőpontokat, magyarul a választópolgár, amikor a választófülkébe megy, pártlistákra, egyéni képviselőkre szavaz, vagy éppen egy időközi választáson egy parlamenti képviselőjelöltre szavaz, akkor ezt olyan jól informált módon tegye meg, hogy minden olyan információnak a birtokában van, ami arról szól, hogy egy adott párt, egy adott képviselő különböző, számára, az egyes ember élete szempontjából fontos kérdésekben milyen álláspontot képvisel. Ezért szeretnék én is visszatérni arra, amit Balczó alelnök úr a hozzászólásában elmondott, ez a módosító javaslatoknál az egyes frakciójavaslatok vagy képviselői javaslatok kérdése. Én értem a szándékot, hogy egyszerűsíteni akarja a parlamenti döntéshozatalt az előterjesztő, nem is feltételezem, Gulyás képviselőtársam, hogy azért akarnak egyetlen csomagban szavazni a módosítókról plenáris ülésen, mert így kívánnák, mondjuk, a demokráciát felszámolni; én ilyet még véletlenül sem feltételezek önökről. Pusztán csak arról van szó, hogy akkor, amikor a módosító javaslatoknál önök ugyan gépiesen leszavazzák az ellenzéki javaslatokat, mondjuk, 99 százalékban, amikor a név szerinti szavazáson is, rinocéroszbőrt fölvéve lehet ellentmondani olyan javaslatoknak, amelyeknél pontosan tudjuk, hogy egyébként egyes kormánypárti képviselők tudják az igazságát, ebben az esetben is az, hogy külön, transzparens, áttekinthető módon kijönnek a Ház elé ellenzéki javaslatok, ennek megvan az a funkciója - tekintsük kellően bölcsnek a választópolgárokat -, hogy akinek a számára, akinek az élete szempontjából egy-egy törvény, egy-egy javaslat fontos, az pontosan meg tudja nézni, hogy mely pártok, mely frakciók, mely képviselők szavazták azt meg, mely képviselők szavaztak ellene. Ennek igenis van egy lényegi funkciója, arról nem is beszélve, hogy azért ne gondolják azt, hogy a kétharmados többség mindörökké tart.

Az elmúlt ciklusokban, ahol sokkal szűkebb többség volt, a jelenleginél izgalmasabb szavazások voltak az ülésteremben, tehát egyáltalán nem volt annyira biztos egy-egy, akár ellenzéki javaslatnak is a sorsa. De hangsúlyozom még egyszer, annak, hogy a bizottsági, egységesen előterjesztett módosító javaslat mellett megjelenjenek - én azzal egyetértek, hogy ne vég nélkül, tehát meghatározott keretben megjelenjenek - ellenzéki vagy renitens kormánypárti képviselői indítványok, annak megvan az a funkciója, hogy a választópolgár tud képet alkotni arról, hogy egy-egy számára lényeges kérdésben ki milyen álláspontot foglal el. Nyilván ezt ésszerű keretek közé kell szorítani, de lássuk azt is, hogy a mérleg egyik serpenyőjében ott van az ésszerű, energiahatékony működése a parlamentnek, a mérleg másik serpenyőjében meg ott van a polgároknak az az igénye és joga, hogy átlássák, mi miért történik, ki miért és mi ellen nyom gombot az Országgyűlésben.

Ebbe a körbe tartozik az a javaslata is az LMP-nek, hogy miközben nem vitatjuk a jogosságát annak a felvetésnek, hogy a részletes vita intézményét így, ebben a formában szüntessük meg, mégis vannak olyan törvénytípusok, ahol a részletes vita intézményének, a plenáris részletes vita intézményének a fenntartása indokolt, és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy ezeknél a törvényeknél érdemi diskurzus folyik az ülésteremben. Mikről van szó? Sarkalatos törvények - ideértve az alaptörvényt, az alaptörvény módosítását -, a költségvetési és adótörvények, valamint a nagy kódexek, tehát a polgári, illetve a büntető törvénykönyv.

(12.40)

Ha visszaemlékszünk, ezeknek az indítványoknak a részletes vitájánál érdemi politikai vita folyt. Hiába plenárisra került egy-egy módosító javaslat, tipikusan olyan jelentős életviszonyokat átfogóan szabályozó módosító javaslatokról vitatkozott az Országgyűlés, amit nem lehetett vagy nem lett volna célszerű eltolni egy szakmai grémiumba.

Megfontolásra ajánlom, hogy egy szűk körben a plenáris részletes vita intézményét tartsuk fenn, pontosan azért, mert ezeknél a törvényeknél igenis van jelentősége annak, hogy nem egy szűk képviselői grémiumnak, hanem valamennyi, az emberek által beküldött parlamenti képviselőnek legyen lehetősége, hogy akár a költségvetésről, tehát az újraelosztás kérdéseiről, az adózásról, a polgári, illetve a büntető törvénykönyv szabályairól szabadon vitatkozhasson. Ezek igen élénk viták voltak, igen hasznos értékkonfliktusok voltak itt a Házban.

Összegezve én azt látom, hogy akkor biztosított az, hogy az emberek tudják ellenőrizni azt, hogy az általuk választott képviselők mit tesznek az Országgyűlésben, ha egyrészt a nyilvánosság szabályai egy hatékonyabb működésnél a bizottsági munkán is rajta vannak, másfelől pedig abban a körben, ahol igenis van politikai jelentősége a képviselői véleménynyilvánításnak, ott kikerül az asztalra, hogy adott kérdésekről ki hogyan foglal állást. Nem utolsósorban akkor érvényesül a nyilvánosság kontrollja, ha a képviselői véleménynyilvánítás szabadságát senki nem próbálja meg rossz pedellusként, XIX. századi módon korlátozni. Sőt, továbbmegyek: akkor érvényesül a nyilvánosság kontrollja, ha nemcsak a képviselőknek, de a parlament ülését látogató választópolgároknak is - az ülést meg nem zavaró módon - van lehetőségük véleménynyilvánításra. Be nem látom, Gulyás képviselőtársam, hogy egészen addig, amíg valaki nem zavarja meg az ülés menetét, miért ne lehetne egy szabad országban véleményt nyilvánítani egyik vagy másik pártról vagy éppen a kormány álláspontjáról?!

Önök teljes tévedésben vannak, a Ház méltósága nem valami mindenek felett álló érték. A Ház méltóságát 386 képviselő folyamatosan alakítja. Azok, akik elbújnak a nyilvánosság elől, azok, akikről, azt hiszem, Bárándy képviselő úr is beszélt, akik folyamatosan mamelukként, gombnyomogató-jánosként csak azt tudják, hogy a kiadott kormánypárti kotta szerint hogyan kell szavazni, azok súlyosan sértik a Ház méltóságát. Azok, akik felháborodnak a képviselői véleménynyilvánításon pedellus módjára, sértik a Ház méltóságát. Szerintem a Ház méltóságát növeli az, hogyha nem próbálják meg elfojtani a képviselői véleményt, nem próbálják meg elfojtani az állampolgári véleményt, és erősíti a Ház méltóságát, hogy ha úgy lehet véleményeket megfogalmazni egy parlamenti vitában, hogy az a XXI. században az internetes társadalomban, egy mediatizált társadalomban is könnyen felfogható, közérthető legyen az emberek számára. Önök egy hatalmas tévedésben vannak. Azokat az eszközöket, amelyeket önök is kedvvel alkalmaztak ellenzékben, és most valóban a két új frakció ennek az elmúlt három évben, hogy mondjam, újabb formáit adta meg itt a Házban, önök lazán cirkuszoknak nevezik. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy ezek a kifejezési módok alkalmasak arra, hogy közelebb hozzák az emberekhez azt a szakmai favágást, amiről a legtöbb ember azt sem tudja, hogy micsoda. Természetesen én megértem azt, hogy vannak képviselők, tipikusan kormánypártiak, akiknek addig jó, amíg az embereket nem érdekli a politika. Mi viszont arra szerződtünk, hogy próbáljuk meg a politikát közelebb vinni az emberekhez, és elérni azt, hogy az embereket ebben az országban újra érdekelje a politika, és minél több ember kompetens módon bele tudjon szólni a közös ügyeink intézésébe. Ehhez hozzátartoznak olyan kifejezési módok, amelyek ebben a világban akár a legújabb generációkat is oda tudják kötni akár egy parlamenti internetes közvetítés, akár egy parlamenti tévéközvetítés elé.

Elmúlt az a világ, ami a kilencvenes évek elején volt, amikor akár Szabad György elnöklése vagy Torgyán József vezérszónokija százezreket vagy milliókat láncolt a tévék elé. (Cseresnyés Péter közbeszól.) Egy másik világ van. Lehet, hogy a bekiabáló fideszes képviselő számra nem világos, de egy olyan társadalomban, ahol a felnövekvő generációk gyakorlatilag már az internetről tájékozódnak, rövid képek azok, amik egyáltalán a figyelmet lekötik akkor, ha politikáról van szó, akkor ehhez alkalmazkodni kell. Ha önök ezt cirkuszolásnak nevezik és a Ház méltósága megsértésének, akkor azt hiszem, nagyon el vannak tévedve, és nagyon nem értik azt a világot, amelyre egyébként szabályokat kívánnak alkotni.

Köszönöm szépen.