Felszólalás adatai

Bár mostanában sokan azt mondják, hogy karácsonykor egy nagydarab kövér, piros ruhás, fehér szakállas személy jön, s hozza az ünnepet és az ajándékokat, de a szívük mélyén ők is a Csendes éjt várják. Kint hideg van, a fák már zúzmarába és jégbe burkolóztak, de ha karácsony ünnepére gondolunk, akkor a lelkünkben mégis valami melegséget érzünk. Ez az érzés rá kell hogy ébresszen bennünket arra, hogy a szeretet melege nem kívülről jön, hanem a mindannyiunkban meglévő Isten-képmásból ered. Ez ad hitet és reményt. Ez biztat botlásaink közepette is bennünket arra, hogy új emberek legyünk. Tegnap, advent harmadik vasárnapján a rózsaszín gyertya gyújtásának volt itt az ideje, hiszen az öröm vasárnapját ünnepeltük. Megkezdődött a visszaszámlálás, az adventi koszorú teljes fényessége már csak egy gyertyagyújtásnyira van a karácsony ragyogásától, tehát van még időnk a felkészülésre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor Isten elhatározta, hogy szeretetét fia által mutatja meg az emberiségnek, azt Mária és József házasságán keresztül tette. Ha pedig tudjuk, hogy Jézus életének nagy részét a családi fészek melegében töltötte, akkor a családnak bizonyosan védendő értéknek kell lennie. Így a karácsony lényege nemcsak az esti nagy dolgokban, hanem úgymond az apróbb napközbeni családi hagyományokban is rejlik, amelyek által a felnőttek is újra gyermekek lehetnek. Ez azért fontos, mert a gyermekeket Jézus nagyon szereti, hisz mint emlékszünk, azt mondotta: "Nézzétek, ilyeneké a mennyek országa, ilyenek legyetek!" Úgy tűnik, ez könnyű, de általában nem az, sőt ennek a feladatnak a megoldása életünk egyik legnehezebb dolga.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják, a szentestében az a gyönyörű, hogy mindannyiunk arcán, ha csak egy kicsit is, de feltündököl Jézus egy-egy szép vonása, szeretete, türelme, jósága, megbocsátása és a remény. És mi az ünnep igazi ajándéka? Kinek-kinek más és más, de valami összeköt bennünket, ez pedig az, hogy mindannyiunk üresedés felé hajló láthatatlan tarisznyája ismét feltöltődik szeretettel és jósággal, irgalommal és kedvességgel abból a célból, hogy azt a következő karácsonyig szétosszuk. Ne felejtsük el hát év közben kibontani tarisznyáinkat, és a magunk kiüresítése által mégis egyre gazdagabbá válni. Ne felejtsük azt sem, hogy annyi lehetőség van a hétköznapokban a szeretetre, annyi alkalom van jót tenni egymással.

Hölgyeim és Uraim! A karácsony nem emeli a fizetésünket, nem kíván hatalmat és vagyont, de a szeretet üzenetével ráébreszt bennünket arra, hogy életünknek minden körülmények között célja és értelme van.

Kívánom, hogy a még visszalévő adventi várakozásban ismerjük fel Istent, és a magunk problémáinak megoldásait a szeretetet és a megbocsátást hirdető Jézusban. Kívánom, hogy ne szaladjunk el életünk értelme, várva várt csodája mellett anélkül, hogy észre ne vegyük és meg ne becsüljük azt. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiuknak áldott, boldog karácsonyt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.30)