Felszólalás adatai

NÓGRÁDI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A fű legyen zöld, az ég legyen kék, és a bableves legyen bableves; körülbelül ezen az általánossági szinten mozog ez az anyag, ez a dokumentum, amelyet a kormány benyújtott az Országgyűlés elé, ezek azok az általánosságok, amelyek jellemzik az országos fejlesztéspolitikai koncepciót.

Önmagában még nem lenne baj, hogy ezeket megállapítjuk, önmagában még ezzel nem minősítettük sem az ég kékjét, sem a fű zöldjét, csak azt mondtuk el arról a dokumentumról, amely most a vita tárgyát képezi, hogy nem alkalmas arra, hogy politikai szempontból bármiféle megállapodás, megegyezés hosszú távon érvényesülhessen, mert hiszen el lehet vitatkozni azon, hogy az ég kékje vagy a fű zöldje a fontosabb, de túl sok értelme nincs. Annak a folyamatnak viszont, amelyet a kormánynak el kell végezni, és annak a munkának, amelyet el kell végeznie, ennél jóval komolyabb felelőssége van, hiszen az ország jövője múlik rajta 15 évre, állítólag 15 000 milliárd forint forrásának felhasználása múlik rajta. Ez alapján az anyag alapján, ahogy olvasom a határozati javaslatot, a kormány felhatalmazást kér az Országgyűléstől arra, hogy teljeskörűen lefolytassa a nemzeti fejlesztési terv vitáját és tárgyalását az Európai Unióra.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Szabó képviselő úr, ez az anyag alkalmatlan erre a felhatalmazásra, erre a felhatalmazásra ezen ég kékje és fű zöldje alapján nem lehet semmiféle igent adni felelős politikai magatartással. Miniszter úr ugyan felajánlotta a lehetőséget, hogy megismerhetjük a nemzeti fejlesztési tervet, de csak miután leadták azt Brüsszelbe. Nos, mi úgy gondoljuk, hogy a miniszter úr által említett perspektíva, kitörő perspektíva, amely az ország előtt áll, megért volna egy olyan felelős politikai magatartást és korrekt politikai magatartást, hogy ezt az anyagot megismerhessük a nemzeti fejlesztési terv szintjén, konkrét javaslatai, konkrét elképzelései szintjén, és el tudjunk vonatkoztatni azoktól az evidenciáktól, amelyeket ez tartalmaz.

Ha összefoglalóan akarom elmondani a véleményünket az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról, akkor a következőképpen kell jellemezni: tökéletesen alkalmatlan arra, hogy bármiféle jövőképe is kialakuljon az országnak e dokumentum alapján. A kormány európai ügyekben tanúsított eddigi csetlése-botlása, tapasztalatlansága tükröződik az anyag mikéntjében, és teljességgel lehetetlen az, hogy ezen anyag alapján vagy ezen anyag bármiféle támpontot adhasson ahhoz, hogy egy olyan nemzeti fejlesztési terve legyen az országnak, amellyel hatékonyan fel tudunk használni európai uniós forrásokat.

Szabó képviselő úr ellenzéki túlzásnak minősítette a kisebbségi véleményekben megfogalmazott szakmai véleményeket. Zárójelben teszem hozzá, hogy mi nem az a párt vagyunk, mint egyes más, történelmi hagyományokkal rendelkező pártok, ahol mindenféle szakmai véleményeket politikai alapokon egységesítenek; mi az a párt vagyunk, amelyben a szakmai, szakmapolitikai vélemények érvényre tudnak jutni a bizottságokban. Mindenesetre, mielőtt ellenzéki túlzásnak minősítenék a véleményünket, engedjék meg, hogy idézzem a kormányhoz tartozó egyik tárca, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szó szerinti véleményét az anyagról, amelyet a Népszabadságban jelentettek meg, és amely igen sommásan fejezi ki, nemcsak az ellenzék, a kormány tagjai, esetleg a koalíciós partner is hasonló véleménnyel van az elképzelésrendszerről, mint ami az ellenzékben fogalmazódott meg.

Olvasom a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szó szerinti véleményét a Népszabadságból: “Olyan szóvárral kívánja megalapozni az ország hosszú távú fejlesztését a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, amely amellett, hogy értelmezhetetlen, nem bontható le konkrét tervszámokra és programokra, így nem is finanszírozható.ö A Népszabadság beszámol arról is, hogy Kóka János nem tartja alkalmasnak a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt a valódi versenyképességi stratégia elkészítésére. “A Nemzeti Fejlesztési Hivatal az elmúlt években úgy tett, mint aki nem ismeri a versenyképesség szót, ami az európai jövőnek kulcsa.ö

Nos, tisztelt képviselőtársaim kormánypárti oldalról, úgy gondolom, hogy ha egyeztetésre van szükség, akkor talán a kormányon és a kormánypártokon belül is szükség van némi egyeztetésre, arra vonatkozóan, hogy mi lesz az ország jövője, mihez kérik a felhatalmazást az Országgyűléstől egy nagy jelentőségű európai uniós tárgyalássorozathoz. Mégis, miért van szükség erre az anyagra, akkor feltehetjük a kérdést, miért van szükség erre a szóvárra, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium véleményét idézzem, amely egy kártyavár-költségvetéssel összekapcsolva teljes jövővesztést jelenthet az ország számára?

Nos, ez az anyag és a benyújtott dokumentum, illetve ennek vitája egy tökéletes pótcselekvést ad az Országgyűlés számára, egy alibi dokumentum. Azért alibi dokumentum, mert mindenki a valódi nemzeti fejlesztési terv körvonalait várta egyrészt társadalmi, másrészt pedig politikai egyeztetésre. Mindenki azt várta, hogy a jövőképet illetően határozott peremfeltételeket és sarokszámokat kapunk, amelynek eredményeképpen valódi, érdemi vitát tudunk folytatni azokról a kérdésekről, amelyeket Szabó képviselő úr felvetett. Én teljesen támogatom őket; lehet, hogy Szabó képviselő úrra kellett volna rábízni az anyag összeállítását, és nem a Nemzeti Fejlesztési Hivatalra, mert hogyha a Szabó képviselő úr által a vezérszónokként elmondott kérdésekről vitatkozhatnánk, akkor semmiféle problémánk nem lenne ezzel a lózunggyűjteménnyel.

Miért alibi, miért pótcselekvés ez? Két oka lehet ennek, feltételezhetjük. Egyrészt oka lehet az, hogy a kormány nem végezte el azt a munkát, ami számára ki volt róva, magyarul, nem készítette el a nemzeti fejlesztési tervet, fogalma sincs arról, hogy milyen módon határozza meg az ország nemzeti fejlesztési tervben rögzítendő jövőképét - ezt már egyébként tavasszal meg kellett volna tenni -, vagy hogyha ezt nem tételezzük fel, akkor azt tételezhetjük fel, hogy ugyan vannak már nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatos elképzelések, de ezt tökéletesen titokban tartja a kormány, és nem kívánja nyilvánosság elé tárni, nem kívánja sem a politikai partnereivel, sem a társadalmi partnereivel ennek részleteit megosztani. Így, kérem, nem lehet politikai konszenzust kialakítani.

(11.10)

Mihez teremt még további alibit ez az anyag? Az elmulasztott politikai egyeztetésekre, amelyekre nagyon nagy szükség lett volna, hiszen az ország 15 éves jövője, több kormányzati ciklust érintő programja megér annyit, hogy gesztust gyakoroljon a többség a kisebbség irányába, megér annyit, hogy politikai egyeztetések sorozatával segítse a hosszú távú politikai felelősség érvényesülését. 2005 tavaszán a miniszterelnök által összehívott pártelnöki értekezlet óta nem volt ebben a kérdésben valódi politikai egyeztetés.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Miniszter Úr! Sorolom azoknak a dátumoknak, időpontoknak körét, amelyben szakértői szinten kértük, nagyon szépen kértük a kormányt, vonjon be bennünket politikai egyeztetés szintjén az anyag előkészítésébe, könnyebben meg tudjuk akkor teremteni a konszenzust, könnyebben meg tudjuk teremteni azt az egyetértést, amely mindannyiunk politikai felelőssége. 2004. október 8-án, 2005. május 2-án, 2005. június 30-án, 2005. július 4-én kértük levélben, hogy vonjanak be bennünket politikai szinten is az egyeztetésekbe, kértük, hogy az általánosság szintjén megjelenő anyagokon túl további konkrétumokról vitatkozhassunk, hiszen mindannyiunknak ez az érdeke. 2005 októberében is a megtartott szakértői egyeztetéseken arra kértük a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt, egyébként az SZDSZ is ezt kérte, legyen kedves konkrétumokkal előállni, mert ez az anyag, ez az általánosságban megjegyzett anyag nem alkalmas arra, hogy szakmai, szakmapolitikai kérdésekben hosszú távú elkötelezettségre lehessen bármelyik pártnak számítania.

Négypárti egyeztetés volt egy másik minisztériumban egy másik anyagról. El is mentünk, díjaztuk Kóka János miniszter úr meghívását, a versenyképességi koncepcióval kapcsolatosan négypárti egyeztetést hívott össze, ő megtette ezt a gesztust, leültünk, megvitattuk, voltak véleménykülönbségek, voltak olyan kérdések, amelyekben egyet tudtunk érteni. Sajnos, Kóka miniszter úrnak a versenyképességi koncepcióban megállapított téziseit nem találjuk ebben az anyagban, talán azért, mert az konkrét volt, talán azért, mert az valóban hosszú távú egyeztetés tárgyát tudta képezni.

Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy a kormányzat ez irányú tevékenysége, tervezésben mutatott tehetetlensége már feltűnt az Európai Uniónak is, hiszen lesújtó véleménye volt az Európai Bizottság képviseletének az eddig elvégzett magyar tervezési dokumentumokról, amelyek a 2007-2013-as források felhasználását jelentik. Sajnos, ezt is el kell mondjuk, és egy nagyon hangsúlyos tétel, az Európai Unió tervezési szakértői, megfigyelők és egyes sajtóorgánumok egyre nyilvánvalóbbá teszik azt, hogy ez a koncepciótlanság és ez az időbeli csúszás, amelyet a kormány eddig tanúsított ebben a nagyon fontos kérdésben, egyre valószínűbbé teszik azt, hogy a Gyurcsány-kormánynak sem ideje, sem módja nem lesz arra, hogy benyújtsa a nemzeti fejlesztési tervet az Európai Bizottság elé, ezzel meg kell várni a választások adta esetleges változásokat. De nem elégedettek a társadalmi szereplők sem, hiszen az előbb elmondott több ezer véleményezővel szemben úgy tudjuk, összességében 50 írásbeli vélemény és mintegy 300 kérdőív érkezett vissza a több ezer kijuttatott anyagból. Szabó képviselő úr figyelmébe szeretném ajánlani a következőket, amelyeket maguk a társadalmi véleményezők írnak az anyagról. Idézet a társadalmi vélemények összegzéséből: “A szöveges vélemények szerint az anyag túl általános, legnagyobb hibája a hangsúlytalanság. Nem rajzolódik ki ezek alapján sajátos fejlődési pálya, így a koncepció nemcsak Magyarország, hanem egy bármely feltörekvő ország dokumentuma is lehetne, akár Nigériáé is vagy Dél-Afrikáé is.ö Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Európai uniós szakértők, hazai társadalmi véleményezők, a koalíciós partner és az ellenzék, ha egyféle véleményt mond, akkor talán el kellene azon gondolkodni, hogy mihez kéri a kormányoldal nagyobb pártja a nemzeti konszenzust és a politikai konszenzus megalapozását.

A helyzetértékeléssel kapcsolatos valóban vannak olyan kérdések, amelyekben a megállapításoknak helyt kell adjunk. Egyes bizottságokban ezt megtalálták, más bizottságokban nem találták meg. Egyes bizottságokban föl tudták fedezni azokat a helyzetértékelő mondatokat, amelyekkel számolni kell, más bizottságokban ezt nem tudták megtenni.

Én is hadd hívjam segítségül az anyag érdemi vitájában a helyzetértékelést, de azt engedjék meg nekem, hogy ne a 2005-ös októberi verzióból idézzek, hanem a 2005 áprilisi verzióból, ugyanis ott még le van írva a valóság. Időközben ez októberig néhány hónap alatt valamilyen oknál fogva átalakult, megváltozott. Ott már nem találhatók azok a summás helyzetértékelések, amelyek a valós magyar helyzetet jelentik. De ezt már megszoktuk, hiszen amióta az Európai Bizottság irányába a költségvetés kozmetikázása kapcsán hétről hétre változik a magyar kormány álláspontja, azóta Magyarországon is él az a közmondás, illetve annak módosítása, amely korábban, még néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy ezentúl minden másképp lesz, ma Magyarországon kormányzati körökben azt is lehet mondani, hogy ezentúl minden másképp volt.

Nos, nézzük meg, mit ír elő, mit ír nekünk támpontként, helyzetértékelésként a 2005 áprilisi verzió, amellyel foglalkozni kell, hiszen ezek a valós helyzetfeltáró tények, ezek azok a tények, amely makacsak, és ezekre a válaszokra kellene nem általánosságban konkrét tervszámok, konkrét programok, konkrét cselekvési terv szintjén választ adni egy nemzeti fejlesztési tervnek vagy azt megalapozó országos fejlesztéspolitikai koncepciónak. Szó szerinti idézeteket mondok, tisztelt képviselőtársaim. “A szegénység néhány társadalmi csoportban tartóssá vált.ö Igaz. “Felerősödött a gazdaság és az államháztartás egyensúlyi problémája, nemzetközi viszonylatban is magas a költségvetési hiány, erősen nő az államadósság.ö Olyan kérdések, amelyek a jövő Magyarországának sikerességét meghatározzák, amelynek érdekében, a sikeresség érdekében jóval több konkrétumra van szükség, mint amit ebből az anyagból mi kiolvashatunk.

De folytatom tovább: “2000-ben még - jelzem, ez az Orbán-kormány időszaka - a visegrádi régióban versenyképességi kritériumokban az élen álltunk, az elmúlt négy évben előnyünk teljesen elveszett.ö Az önök anyaga, az önök helyzetmegállapítása. De tovább folytatom. “A csatlakozást követően a mezőgazdasági termelőket sokként érte a külföldi élelmiszerek árversenye, s ezen túl még mindig túl magas a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya.ö Önök írják le helyzetfeltárásként, elvárható lenne, hogy ha ez igaz, márpedig igaz, akkor választ is adjanak konkrét elképzelések formájában ezen problémák feloldására. Tovább olvasom. “Az utóbbi években romlottak a fiatalok foglalkoztatási esélyei. Míg a foglalkoztatási szint 2000-ben - szintén az Orbán-kormány időszaka - 32,5 százalék volt, 2004-ben ez 23 százalékra csökkent le.ö Nem ad választ az anyag erre a problémára sem, még csak felvetés szintjén sem. “2003-tól a társadalmi esélyegyenlőtlenségek ismét nőttek - írja az anyag - elsősorban a gazdagok jövedelemnövekedése miatt. A roma népesség még mindig a legsúlyosabb helyzetű, a cigányság még inkább leszakadóban van. Legrosszabb helyzetben a három- és többgyerekes családok vannak.ö Ezek a mai problémák, tisztelt képviselőtársaim. Ezek azok a problémák, amelyekre a ma embere, a ma problémafölvetője, a ma családja, a ma munkavállalója vagy munkanélkülije, ha fiatal, ha idős, választ vár. Nem húszéves perspektíva ködös ígérete, nem egy olyanfajta ígéret, amelyet sem számon kérni, sem ellenőrizni, sem betartatni nem lehet, ugyanis az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció csak ilyen tényeket tartalmaz. Erre várják a kormánytól a választ az emberek. “Az állam rosszul szervezett, tisztázatlan a régiók és a kistérségek szerepe.ö Nocsak! Mintha ezt mondanánk mi is. Önök is ezt mondják. Adjunk rá közösen választ! Beszél az anyag a feketegazdaságról, a mérhetetlen korrupcióról, az egyenlőtlen közteherviselésről. Valóban, az ország sikeréhez és jövőjéhez ezeket a dolgokat is tisztáznunk kellene, mert közös felelősségünk, közös elképzelések mentén kellene ezt megoldanunk. Ezek a kérdések még megvoltak a 2005-ös áprilisi anyagban, valamilyen oknál fogva a 2005-ös októberi anyagból már eltűntek, úgy gondolom, hogy egyet kell velük érteni. Ezek a kérdések ugyanis még mindig aktuálisak, még mindig válaszra várnak, és az új anyagnak is válaszolnia kell erre.

Mit ígér ugyanakkor néhány gondolatban ez az új anyag az általánosság szintjén? A mezőgazdaságot általában inkább elsorvasztó, elsorvasztandó ágazatként kezeli, de beszél tagosításról, nagyüzemekről és általános erdősítésről. A vidék számolhat a települések autonómiájának csökkentésével, kistérségi körzetesítéssel, kistérségi önkormányzatokat is fölvet még. Az állam szerepének újragondolásában előkerül a régi módszer, a privatizáció, emlegeti ugyan a kis- és középvállalkozásokat, de megjegyzi, hogy a tőkeellátásuk nem lehetséges, mert jóval drágább, mint a nagyüzemi kör támogatása.

(11.20)

Beszél arról, hogy jó lenne, ha mindenki számára vonzó lenne a munka lehetősége. Mintha az a 400 ezer munkanélküli szerencsétlen helyzete pusztán abból adódna, hogy nem elég vonzó számára a munka, mintha nem akarna a munkahely-teremtési programban részt venni. De nem szól munkahelyteremtésről, nincs szó a családokról, nincs szó a szegénység megelőzéséről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok a kérdések, amelyeknek a konkrét, kormányzati elképzelés szintű megfogalmazásával lehetne valós, érdemi politikai vitát folytatni, de az anyag sajnos, erre nem alkalmas.

A fű zöldje és az ég kékje mellett, tehát valódi nemzeti fejlesztési tervet kérünk a kormánytól, mielőtt azt benyújtja Brüsszelnek, nem már utólag, amikor már nem lehet rajta változtatni. Előtte, hogy kialakíthassuk azt a konszenzust, amely mentén megvalósítható a hosszú távú kormányzati és politikai elképzelésrendszer.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha össze akarjuk foglalni az országos fejlesztéspolitikai koncepcióval kapcsolatos véleményünket, akkor azt kell mondjuk, hogy a jövőkép kialakításához -, amelyre mindannyiunknak szüksége van politikusoknak egyaránt úgy, mint a kistelepülések munkanélkülijének vagy a fiatal értelmiségi munkanélkülinek - alkalmatlan.

A kormányzati tapasztalatlanság három és fél éve, amelyből másfél év európai uniós tagként nyilvánult meg, sajnos tovább kísért bennünket még a ciklus hátralévő részében. Nem lehet úgy európai uniós forrásokhoz hozzájutni, hogy nem vesszük komolyan a politikai felelősséget, és nem vesszük komolyan a konkrét szakmai egyeztetések igényét, politikai egyeztetés hiányában politikai és nemzeti konszenzust megteremteni márpedig nem lehet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Ez az anyag egy nagyon szép anyag, sikert és új távlatokat ígér. Az anyag nagyon igényes, két és fél milliárd forint volt rá, hogy ez megszülessen, és kormánypropagandaként finanszírozza európai uniós források segítségével a benne lévő tartalmat, amelyről sajnos, nem tudunk biztató véleményt mondani.

Úgy gondolom, hogy ez az országos fejlesztéspolitikai koncepció nem járul hozzá sem a sikerhez, sem a távlatokhoz. Változásra van szükség ahhoz, hogy ezt a kérdést új szempontból, új szemlélettel közelítsük meg, egy valós tartalmi egyeztetés oldaláról, amihez azonban valós tartalmi problémafelvetés és tartalmi programozás is szükséges. A politikai erő, amely veszi a fáradságot, hogy véleményt nyilvánítson az Országgyűlésben az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról, mert felelősséget érez a jövőért, azzal az igénnyel lép elő, hogy a kormány, mielőtt még bármi felelőtlen lépést tenne az Európai Unió irányába, bármiféle, a háttérben a nyilvánosság elől eltitkolt dokumentum vitájának megkezdésével legyen kedves egyeztetni. Majd az Országgyűlés elé hozni a valódi nemzeti fejlesztési tervet és a mögötte megtalálható politikai szándékokat, szakmapolitikai elképzeléseket, számadatokat úgy, hogy az ellenőrizhető, kontrollálható, visszakövethető, számon kérhető legyen, és feleljen meg azoknak az európai uniós követelményeknek is, amelyeket önök oly szépen tudnak idézni az anyagaik elején, csak sajnos az anyagok végére ez már elfelejtődik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)