Felszólalás adatai

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt napokban azt láttam, azt tapasztaltam, hogy a szónokok, mindegyik párt vezérszónoka vagy beszélője fegyelmezetten mondta azokat a kommunikációs paneleket, kommunikációs tételeket, amiket az elmúlt hónapokban a költségvetés ismerete nélkül is nagyon gyakran hangoztatott mindenki. Azt látom, hogy a kommunikációs tételeken túl a számokat ki-ki megpróbálja úgy rendezni, hogy a saját maga igazát és a saját maga tételeit pontosan alátámassza.

Szeretnék néhány, általam fontosnak tartott alapelvet - amit magam is az élet másik területén gyakorló vezetőként, költségvetés-összeállítóként megpróbálok figyelembe venni - megosztani önökkel, és néhány számot a saját magam összesítése szerint bemutatni, és akkor azt gondolom, hogy nyilván a lényeges az lesz, hogy a közvélemény, a minket figyelő emberek el fogják dönteni, hogy melyik tűnik hihetőbbnek, melyikben bíznak jobban.

(10.50)

Nos, azt a nagyon fontos dolgot mindenkinek érteni és tudni kell, hogy egy országban, ahogy egy családban is, ahol nem abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a többletet oszthatják szét, ott szükség van arra, hogy bizonyos döntéseket meg kell hozni a családfőnek, a családnak. El kell dönteni azt, hogy rövid távon mik azok a szükséges és kötelező feladatok, amiket el kell végezni, és el kell dönteni azt, hogy lehet, hogy most egy picit előbbre szaladunk, mint amire egyébként képesek vagyunk vagy tervezhetnénk, de akkor azt kockáztatjuk, hogy egy távolabbi jövőben pedig lényegesen drasztikusabb vagy lényegesen fájdalmasabb döntéseket kell hozni.

Azt gondolom, hogy ma a válság miatt, Magyarország gazdasági helyzete miatt - nem akarok politizálni, hogy ezt mi okozta, nyilván önök ezt nálam veretesebben el tudják mondani -, ma minden egyes szférának valamilyen mértékben ki kell venni a részét a válság kezeléséből. Ha úgy gondolja valaki, hogy ez nem így van, vagy úgy gondolja, hogy valamelyik szférát teljesen ki lehet hagyni, nyilván az lehet egy politikai természetű döntés. Az biztosan nem igaz, hogy lehet olyan költségvetést csinálni, amelynek minden egyes szféra, minden egyes társadalmi csoport, minden egyes nagy ellátórendszer valamilyen formában a nyertese.

Azt is pontosan lehet látni, és az elmúlt 19 év Magyarországon bebizonyította, hogy a verseny és a piac, bármennyire fájdalmas, de nem old meg mindent. Azt is lehet látni, hogy nagyon egyszerű igazság lenne az, hogy az ott hagyott adóforintok azonnal automatikusan munkahelyeket teremtenek, mint ahogy egyébként divatosan, ha valaki ellenzékben van, ezt rendszeresen elmondja. Az látszik tehát, hogy az államnak van szabályozó szerepe, az államnak bizonyos szempontból kell a saját maga értékei, elvei szerint elveket kimondania.

A másik nagyon fontos dolog, ami szerintem szintén tény, hogy egy államnak időről időre át kell tekintenie a közszolgáltatásainak színvonalát, és át kell tekintetnie a közszolgáltatásainak a szerkezetét is. Nagyon-nagyon izgalmas és érdekes lenne azt végiggondolni, hogy az állam szerepe, az önkormányzati rendszer szerepe, a különböző közszolgáltatások, közellátások rendszere és helyzete ebben az adott pillanatban hatékony-e, megfelelő-e, de mégis azt hiszem, hogy mind a gazdasági válság, mind pedig ez a picit izgatott politikai szituáció nem alkalmatos erre a dologra. Tehát ez a munka most nem végezhető el, ha ezt a munkát elvégeznénk, hibáznánk.

Ezért én azt mondom, hogy bár mindannyian fel tudunk villantani átfogó reformokat az önkormányzati rendszerben, de mégis azt mondom, hogy nem lenne szerencsés, ha most ilyen típusú átalakításokban gondolkodnánk.

Tehát azt gondolom, hogy ha ma hoznánk ezzel kapcsolatban döntést, az a döntés hibás lenne. Mondhatnám azt egy kicsit hangzatosabban, hogy ezekben a pillanatokban vegyük el a kezünket az önkormányzati rendszertől, és próbáljunk meg egyszerűbb és kisebb átalakításokban gondolkodni. Vannak koncepciók, sokan tudják azt, hogy mit kellene tenni, azt gondolom, de ha ma ezzel a problémával foglalkoznánk, akkor az a veszély van, hogy csak kalapács és szög lenne, és akkor minden problémát bevernénk; mert akinek kalapács van a kezében, az minden problémát szögnek lát. Én igenis értéknek tartom Magyarországon a 3200 települési önkormányzat létét, ez egy nagyon fontos dolog, és azt is pontosan lehet tudni, hogy hol lehetne ma igazán pénzt megtakarítani, de ahhoz ma, azt gondolom, hogy nincsenek meg az eszközök, és nincs meg a politikai akarat sem.

Én tehát ebből a szempontból az ilyen alapvetések után azt mondom, hogy ez a mostani költségvetés a szükség szülte kisebbik rossz, ha az önkormányzati területet nézem, és nyilván nem szeretnék elkalandozni mások szakterületére.

Az a kérdés, hogy van e jobb, van-e más megoldás. Én örömmel venném, ha ezen a kereten belül - értem, hogy önök a keretet sem fogadják el, de mégis azt gondolom, a keretet valamilyen módon realitásnak kell tekinteni, merthogy az egész alapelvből, amit eddig megfogalmaztam, ez következik -, az mégiscsak érdekelne, hogy hogyan lehetne ezt másképp, adott esetben nem az alapműködést veszélyeztető módon elvenni.

Azt mondták, hogy ebben az országban 6,7 idei évi és 0,9 százalékos következő évi GDP-csökkenéssel számolunk. Azt gondolom, hogy minden olyan szféra, amely ez alatt vállal szerepet a válságkezelésből, az többé-kevésbé elmondhatja magáról, hogy nem vesztese ennek a költségvetésnek. Az igazi kérdés, hogy mi ennek a belső tartalma. Én mindig azt fogalmaztam meg, hogy az a siker vagy az lehet a siker ebben a költségvetési vitában a végeredmény szempontjából, ha el tudjuk érni, hogy lehetőség szerint minél kevesebb működési típusú ügyhöz kelljen hozzányúlni, és bár nem öröm, de mégiscsak azt mondom, hogy talán a fejlesztések szempontjából van valamifajta lehetőség, akár európai uniós pénzek kiváltásával, akár pedig valamilyen módon a fejlesztések időbeni széthúzásával.

Nagyon érdekes az, amikor az elmúlt időszakban hallottam 85, 120 milliárd, 200, sőt már 300 milliárdos számokat is ezen a területen. Ugye, az az érdekes ilyenkor, hogy mindig megkérdezik, kinek van igaza, az újságírók is ezt teszik fel. Azt gondolom, hogy mindenki, valamilyen politikai szemüvegen keresztül nézve, talán közel jár az igazsághoz. De azért tegye azt hozzá az, aki mondjuk, most az elmúlt pár napi vitában a 200 milliárddal lobbizott és érvelt, hogy alapvetően kevesebb a járulék a következő esztendőkben, egy másik típusú parlamenti döntés következményeképpen. Ez 42 milliárd forinttal valóban csökkenti az önkormányzatok bevételi oldalát, de csökkenti a kiadási oldalát is.

Vagy azt mondom, hogy az egészségügyi hozzájárulás csökkentése 8,5 milliárd forintot jelent. Vagy a tanulólétszám-csökkenés. Valaki mondta, hogy de hát az oktatásból kivonnak több mint 40 milliárdot. De azért nézzük meg, hogy a tanulólétszám statisztikailag, tényszerűen csökken, 6 milliárddal tervezi ezt a költségvetést csökkenteni, tehát ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor körülbelül ki is jön az a 80 milliárd forintnyi összeg, ami, ha valaki így elmondja, hogy ez az önkormányzati szférából hiányzik a tavalyi évhez képest, az igaz, de a kiadási oldalon sem kell terveznie senkinek ezeket. Tehát ebből a szempontból ez az állítás nem állja meg a helyét.

Azt viszont tényszerűen el kell ismerni, és én magam is az elmúlt időszakban több belső vitában elmondtam, hogy az igazi nagy kockázati tényező ma egyébként a Magyar Köztársaság költségvetésében is, de az önkormányzatok költségvetésében is a gazdasági válság hatásában az iparűzésiadó-bevételek várható hatása. Gyenesei exminiszter úr tegnap elég nagy számokat mondott, abban bízom, hogy ez azért ennyire nem lesz tragikus. De mondjuk, az iparűzésiadó-változás, a szolgáltatásokon lévő áfa növekedése, azt gondolom, valóban kockázati tényező az önkormányzati költségvetésben, és abban is biztos vagyok, hogy különböző módon érinti a különböző méretű településeket, és ezzel kinek-kinek a következő időszakban foglalkoznia kell.

Az elmúlt pár perc vitáiban valóban átéltem azt, hogy mindenki a saját maga szempontjából képes arra, hogy a tényeket összerendezze. Nem is akarnék ezekkel vitatkozni, de azt biztosan gondolom tehát, hogy lehetőség szerint minél kevesebb működési típusú elvonás, ez az egyik elv, ami ebben a költségvetésben megvalósul. Lehetőség szerint azt mondjuk, hogy a fejlesztések területén próbáljunk meg valamennyit kutakodni, ugye a mostani tervezet szerint ez 50 milliárdot jelent.

Próbáljunk meg nagyobb mozgásteret - itt Kovács képviselőtársam nagyon szellemesen és kedvesen próbálta meg Oszkó miniszter úr mondatát félremagyarázni. De valóban arról van szó, hogy a törvényben például a közoktatás, a szociális ellátások, a kultúra területén úgy értelmezzük a nagyobb szabadságfokot, hogy van mozgástere az önkormányzatoknak abban, hogy a kötelező feladataikat milyen módon valósítsák meg. Hogy ebben nem mentünk el a határig? Ebben egyetértek, tehát biztos, hogy ebben még vannak vagy lehetnek valamilyen típusú tartalékok.

Szeretnék egy jó hírt mondani, én vagyok az utolsó aláíró a gyermekétkeztetési normatívát érintő módosító csomagon, tehát mostantól kezdve a vitában kérem, hogy ezt ne mondják, mert én innen majd bemegyek, és beadjuk ezt a módosító indítványt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Honnan veszitek el?) Tehát azt a fajta vitát, amit Szabó képviselőtársam is próbált az elmúlt percekben lezárni, örömmel jelentem, hogy le tudtuk zárni.

Köszönöm szépen. További jó munkát! (Taps az MSZP soraiban. - Tasó László: Még nincs elfogadva a költségvetés!)