Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A jelentésből adódóan egy olyan területtel szeretnék néhány perc erejéig foglalkozni, amelyet ugyan ez az anyag nem érint, de úgy gondolom, hogy az ifjúság szempontjából rendkívül fontos, hogy néhány mondat erejéig erről a területről is elhangozzék itt, a parlament nyilvánossága előtt néhány gondolat. Ez az ifjúsági turizmus ügye és az ifjúsági nevelés területe, amelyeket úgy gondolom, hogy ebben a jelentésben érdemes lett volna megemlíteni.

A turizmust megelőzendően említem, amihez nagyon szorosan kapcsolódik az egészséges életmód kérdése. Bár vannak erre utalások, de ebből a jelentésből adódóan én inkább a szabadidő azon eltöltésével, amely a pihenést, az üdülést, a kirándulást szolgálja, ebből az aspektusból szeretnék néhány dolgot felvetni és gondolatot elmondani.

A kezembe került egy régebbi szociológiai kutatás, a Közgazdaság-tudományi Egyetem végezte el, egyébként az ISM bocsátotta közre ezt a felmérést, és abból néztem meg, hogy a gyerekek mekkora százaléka az, aki részt vesz valamilyen mozgásban, sportolásban, rekreációban, és számomra döbbenetes adat volt, hogy a középiskolás korú fiatal fiúk közel 50 százaléka vesz részt valamilyen mozgásban, és a lányoknak csak közel 30 százaléka. Természetesen itt a rendszeres mozgásról van szó, amelybe a természetjárástól kezdve az úszóedzésig minden belefér.

Számomra ez azért döbbenetes, mert úgy gondoltam, hogy sokkal többen vannak ezek a fiatalok, és ismervén azokat a problémákat, amelyek néhány év múlva - itt a középiskolás korosztályról beszéltem -, mondjuk, a hadkötelezettség idején felvetődnek, többek között az egészségügyi alkalmasság vagy alkalmatlanság kérdése, úgy gondolom, hogy a mindenkori kormánynak - és természetesen ezt nem a mostani kormány fejére olvasom - sokkal többet kellene ezzel a problémakörrel foglalkozni, ahogy említettem volt, itt az elrettentő adatokat is figyelembe véve.

Ennek a szociológiai felmérésnek az egyik fejezete foglalkozik azzal, hogy a gyerekkel rendelkező családoknak - több mint másfél millió ilyen család van Magyarországon - milyen a vagyoni helyzetük - ezt ötödökre osztják, illetve szokták tizedekre, dekádokra is osztani -, ezeknek a családoknak, gyerekeknek mik az üdülési, kirándulási szokásaik. Ez még döbbenetesebb volt számomra: az első, a legalsó ötödbe az összes család 30 százaléka tartozik, és ha a középső, a harmadik ötödöt vizsgáljuk meg, oda közel 20 százaléka. Tehát ez azt jelenti, hogy a családok közel 70 százaléka tartozik a nagyon alacsony jövedelmű, legfeljebb az átlagos jövedelmű családok körébe. Ugyanakkor ha megnézzük a fiatalok szokásait arra vonatkozóan, hogy kik szeretnének részt venni üdülésben, táborozásban, kik szeretnének utazásban részt venni, szinte nincs olyan gyermek - a felmérés alapján természetesen, mert ez a kutatás is egy minta alapján készült -, aki ne szeretne ilyenben részt venni.

Ugyanakkor a 6-10 évesek, illetve a 14-17 évesek körében az üdülésben részt vevők száma közel 30 százalékos. Természetesen a kirándulásokat ebből ki kell venni, hiszen a gyermekek nagy százaléka legalább egynapos kirándulásokra azért el tud menni. Nagyon sok múlik itt természetesen azokon az iskolákon, azokon a pedagógusokon, akik segítenek ebben, természetesen megszervezik ezeket. Ezek többnyire városlátogatások, tanulmányi kirándulások, ezt magam is tapasztalom mint egri, hogy a leglátogatottabb vidéki városról lévén szó, Egerben rendkívül sok diák fordul meg, közel 800 ezer diák fordul meg; de ezeket nem lehet a pihenés kategóriájába sorolni, hiszen, ahogy említettem volt, ezek többnyire tanulmányi kirándulások.

(15.20)

Azoknak a gyerekeknek, akik nem vettek részt üdülésben, táborozáson, közel 55 százaléka fogalmazott úgy, hogy azért nem ment el, mert a családnak nem volt erre pénze. A gyerekek másik 40 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem is volt rá lehetősége. Tehát 95 százalék körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek nem volt erre lehetőségük és pénzük. Aki azt válaszolta, hogy nincs rá lehetősége, annál is a domináns elem valószínűleg az volt, hogy nem volt rá pénze. A mindenkori kormánynak sokkal több figyelmet kellene fordítani a gyerekek üdültetésére, táboroztatására.

Említettem már az egy-két napos iskolai kirándulásokat. Erről többet nem beszélnék. Beszélnék viszont másik két lehetőségről. Az egyik az üdülési csekk, amely a családi pihenéseket hivatott szolgálni. Ha szabad mondanom, ugyanúgy dicséret illeti a kormánypárti képviselőket, mint az ellenzékieket, hiszen az idegenforgalmi bizottságban szinte közösen javasoltuk az üdülési csekk 10 ezer forintról 20 ezer forint/főre való emelését, amit a költségvetési törvény elfogadásakor akceptált is a kormány. Volt egy halvány kísérletünk arra, hogy 30 ezer forint legyen, de ez egy kicsit irreális volt. A nagy bánatom az, hogy ebben az évben nem lesz lehetőségünk újabb 10 ezerrel megemelni, lévén, hogy kétéves költségvetést fogadott el a parlament, így az üdülési csekkek összegének felemelésére legfeljebb két év múlva tudunk visszatérni.

A harmadik elem, amely szolgálhatná a gyerekek pihenését, üdülését, a gyerektáborok kérdése. Bizonyára sokan emlékeznek még az úttörőtáborokra, az ifjúsági táborokra, a KISZ-táborokra. 1989-ben a Németh Miklós vezette kormány megalakította azt a közalapítványt, amelybe a volt KISZ- és úttörőtáborok jelentős része bekerült, ha jól emlékszem, 64 ingatlan került akkor a NIGYA kezelésébe, és tudtommal örökös állami tulajdonról volt szó. Rövid ideig én is tagja voltam az alapítvány kuratóriumának. Nem nézték jó szemmel, hogy ott fideszes, szocialista és szabad demokrata delegáltak is vannak, és még Rókusfalvy Pál idejében feloszlatták a kuratóriumot, s megbíztak egy vagyonkezelő szervezetet az ingatlanvagyon működtetésére.

Ezután döbbenetes vagyonvesztés keletkezett, ugyanis 1994-re a 64 ingatlanból tudomásom szerint már csak 17 maradt, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kezelésében volt. Tudom, hogy azóta is minden oldalról nagyon sok probléma van ennek az alapítványnak a dolgait illetően. Ezt nem is firtatnám tovább, hanem úgy gondolom, inkább arra kellene törekednie a mindenkori kormánynak, hogy az anyagi forrásokat biztosítsa, hogy minél nagyobb számban üdülhessenek, pihenhessenek, táborozhassanak olyan gyerekek, akiknek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy az Adrián, Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban vagy más tengerpartokon üdüljenek.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)