Felszólalás adatai

A másik oldalról azt kell mondanom, hogy azok a megállapítások, amelyek a jelenlegi módosítást tartalmazzák, kiegészítésre kell hogy kerüljenek, mert e tekintetben az államtitkár úr se nem volt pontos, se nem volt korrekt. Azért nem volt pontos, mert szó volt arról a korábbiakban, hogy önök nem az eredendően megkötött megállapodást kívánják módosítani, hanem közös megállapodással felmondani azt az akkor elfogadott törvényt és új törvényt alkotni, ami nem az önök törekvése miatt nem alakult így. Ezért ezt egy expozéban a Magyar Országgyűlés elé tárni fontos és érdemes. Egészen más egy törvényt módosítani, és egészen más egy nemzetközi megállapodást, akár kétoldalú egyetértéssel felmondva, egy újat alkotni. Ezen törekvések a ciklus elején teljesen világosan kitapinthatóak volt, majd aztán úgy sikerült, ahogy jelen pillanatban itt fekszik az Országgyűlés előtt.

A törvénymódosítás néhány ponton olyan szakmai kérdésben kellett hogy változtasson a magyar fél álláspontján, amely nem a Vatikánhoz, illetve nem a magyar kormány egyházpolitikájához kapcsolódik, ezekről szeretnék néhány mondatot elmondani.

Elsőként is az egykori, nevezzük közkeletű nevén, vatikáni megállapodásnak sarkalatos pontja volt az úgynevezett egyházi kiegészítő normatíva megalkotása. Magyarul a közoktatásnak azon fontos része, hogy az egyház, illetve az akkor még állami, önkormányzati fenntartású intézmények állami finanszírozása között jog- és finanszírozási egyenlőség legyen. Ezt úgy állapította meg, hogy az állam kiegészítő normatívát alkalmazott az egyházi fenntartású közoktatási intézmények számára, méghozzá olyan mértékben, amilyen mértékben az egykori fenntartó önkormányzatok hozzájárultak a saját maguk által fenntartott közoktatási intézményeik finanszírozásához. Ez az önkormányzati közoktatási intézmények félresikerült államosításával értelmét veszítette, hiszen értelemszerűen a jelenlegi önkormányzatok már nem fenntartók, nem tudnak hozzájárulni a területükön működő közoktatási intézmények finanszírozásához.

(12.00)

Így aztán a módosítás, eltörölve a kiegészítő normatívát, egy új formát vezet be, és hasonlóképpen, ahogy az államosított egykori önkormányzati közoktatási intézmények tekintetében a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, ezt a kiegészítést alkalmazza az egyházi fenntartású közoktatási intézményekre. Minthogy több tízmilliárd forintról van szó, érdemes mégis egy mondatot erről szólni, államtitkár úr erről egy árva szót nem szólt - szerintem hiba.

A második jelentős szakmai kitétel, ahol az államtitkári expozéban kimondott csúsztatás volt tapasztalható, ez az szja-felajánlás és annak története; merthogy valóban nyugodtan mondhatjuk, hogy hektikus volt. Történetesen Medgyessy Péter kormánya az egykori vatikáni szerződés által tartalmazott 0,5 százalékos minimumkiegészítő határt megemelte, először 0,9 százalékra, ezt sem sikerült elmondani, majd a későbbiekben, 2006-ban, éppen az úgynevezett történelmi egyházakkal történt megállapodás keretében egy szerintem formailag és tartalmilag nemcsak az országunk, hanem az országban működő egyházak számára is előnyös és progresszív megoldás született.

Ha ezeket a jegyzőkönyveket végignézik, akkor azt tapasztalhatják, hogy több egyház, így a katolikus egyház is, bár nem a katolikus egyház javaslata volt, de a tárgyalások során alaposan mérlegelve elfogadta, hogy az adózók által felajánlott szja-összeget, százalékot egységnek tekintve a kormány a központi költségvetésből ugyanannyival toldja meg. Magyarul: egy egységnyi összegyűjtött adómennyiséghez egy egységnyi, a kormány által a központi költségvetésből biztosított egység kerüljön. Ez szerintem helyes volt. És kényszerlépés volt, amikor 2009 után a válság hatására, a központi költségvetés minden területén történt megszorítás eredményeként ezt 0,5 százalékos mértékre kellett csökkenteni azzal, hogy egyébként, ahogy a költségvetés legalább a 0 százalékot meghaladja, tehát nem negatív az éves költségvetés végső mérlege, hanem pozitív vagy legalábbis 0, akkor érdemes visszatérni ehhez. Az államtitkár úr csak azt mondta, hogy 2009-ben a szocialista kormány 0,5 százalékra csökkentette. Azt elfelejtette mondani, hogy az 1:1 arányt mi dolgoztuk ki, és együtt fogadtuk el az egyházakkal. Merthogy ez így korrekt.

Az a megoldás, amit most tetszenek javasolni, történetesen az 1 százalékra való automatikus kiegészítés, bár összegszerűen láthatóan gesztus, nem gondolom, hogy az egyházak javát szolgálja. Az egyházak, tisztelt Ház, átlagosan az 1 százalékos felajánláshoz képest 0,34 százalékot tudnak összegyűjteni. Ez valóban csekély ahhoz, és abban kell az egyházakat támogatni és segíteni, hogy saját tevékenységük révén megnövekedjék a számukra adófelajánlással bíró állampolgárok száma, vagyis azzal a lehetőséggel éljenek az állampolgárok, hogy az egyházak számára felajánlanak. Az is megfelelő, ha ezt egy az egyben kiegészítjük. Az azonban, amikor egy automatizmust léptetünk életbe, és 1 százalékra automatikusan kiegészítjük, magyarul: semmilyen módon nem ösztönözzük az egyházakat arra, hogy e tekintetben is kapcsolatba kerüljenek a hívekkel, hogy az állampolgárokat érdekeltté tegyük abban, hogy kiegészítsük...

Hiába tetszik a homlokát fogni, államtitkár úr, mert ez valóban olyan törvénymódosítás, ami homlokfogást érdemel. Tudniillik olyannyira fogja visszavetni a tényleges felajánlást, ami az elmúlt évtizedekre nem jellemző. Majd akkor fogja a homlokát, ne itt a parlamentben, az ülésteremben - a tapasztalat alapján.

Végezetül érdemes megjegyezni, hogy a felsőoktatás tekintetében minden kérdésben színvonalellenes ez a megállapodás. Ez nem az egyházzal kapcsolatos, és nem az egyházakkal megkötött megállapodással, magyarul, a vatikáni egyezménnyel kapcsolatos, hanem kimondottan a felsőoktatás-politikájuk teljesen kaotikus és koncepciótlan voltára utal. Miről van szó? Arról van szó, hogy önök itt megállapítanak egy kvótát, ezen kvóta biztosítja az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek egy meghatározott százalékát, történetesen 5 százalékát katolikus felsőoktatási intézmény számára. Nem a címzettel van a baj, hanem a kormány által gyakorolt módszerrel. Az a helyzet, hogy ha bármely fenntartónak, legyen az egyházi, legyen az alapítványi, legyen az magán- vagy éppen állami intézmény, eleve megállapítunk egy kvótát, függetlenül a teljesítménytől, függetlenül attól, hogy a hallgatók, az intézmény milyen tudományos, milyen oktatási teljesítményt nyújt, kvótát határozunk meg, ez a magyar felsőoktatást visszaveti.

Ez a megjegyzésem tehát nem az Apostoli Szentszékkel kapcsolatos megállapodást mint nemzetközi egyezményt kritizálja, hanem azt a felsőoktatás-politikát, amelynek ilyen tekintetben egy része a kvótaképzés, amely, azt kell mondjam, semmilyen módon nem segíti elő azokat a megfogalmazott célokat, amelyeket papíron meg tervezetekben vallanak, csak éppen szakmailag nem sikerül érvényre juttatni. Mert ha kvótát juttatunk bármely fenntartónak, az azt jelenti, hogy úgy teljesítesz, ahogy akarsz, olyan oktatási, olyan tudományos teljesítményt nyújtasz, amilyet csak gondolsz, így is, úgy is megkapod a kvótát.

Végezetül egy e tekintetben talán kisebb jelentőségűnek tűnő, ám mégis önmagában fontos kérdésről szeretnék szólni, erről államtitkár úr korrekt módon tájékoztatott. Ez az országunk legjelentősebb külföldi ingatlantulajdonát képező Római Magyar Akadémia belső tulajdonszerkezetének megosztása. Arról van ugyanis szó, hogy a legjelentősebb magyar külföldi tulajdon a Róma belvárosában található Római Magyar Akadémia, amely számos egyházi és számos nem egyházi tudós, művész alkotó otthona volt, most is az, és őszintén reméljük, hogy az elkövetkező időszakokban is az lesz.

Mivel a Római Magyar Akadémia tevékenysége nem önmagában a mindenkori magyar kormányhoz és a magyar államhoz kapcsolódik, hanem beékelődik a Rómában működő egyéb nemzetközi akadémiák sorába, érdemes végigtekinteni azt a szabályzatot is, hogy hogyan működnek, hogyan működik ez az akadémiai láncolat, a finn, a francia, a brit és egyébként több mint 40 más egyéb akadémia. Ennek a működését nem segíti elő, ha a tulajdonában bármiféle megosztás történik, magyarul, ha nem egységes magyar állami tulajdon. Majd kérem, nézzék meg a Rómában működő nemzetközi akadémiák belső szabályzatát, azoknak a tevékenységi körét, miért fontos az, hogy az minden esetben egy állami tulajdonban legyen. Az akadémia épületében működő pápai magyar intézet tevékenységét ismerve, és annak színvonalát elismerve szerintem ott fontos és jó színvonalú egyházi képzés zajlik, annak az intézetnek helye van a Római Magyar Akadémiában, támogatni kell a tevékenységét mindenben, kéréseiknek eleget kell tenni.

Azt hiszem, hogy a tulajdonmegosztás, amiben a magyar állam a Római Magyar Akadémia tulajdonjogát mint egységet megbontja, helytelen lépés. És nem az egyház számára hoz előnyt vagy éppenséggel kárt, hanem hátrányt okoz a Rómában működő nemzetközi akadémiák szervezetében, szövetségében tevékenykedő Római Magyar Akadémia jövőbeli tevékenységének.

(12.10)

Ez hátrány az állam tulajdonában... - az állam által kiküldött vagy fogadott ösztöndíjasok, illetve az Akadémia mint szervezet tevékenységének lehetőségeiben, korlátozzák ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, hogy egy ilyen megállapodás érdemes, hogy kitérjen erre a részletre. Az a megoldás azonban, ami itt született, nem optimális. Összefoglalva, elnök úr, minthogy mi ezt a megállapodást és a megállapodás eredetijét értéknek tartjuk, a megállapodás egészét nem kívánjuk elutasítani. Hogy az el nem utasításnak mi a módja, azt mind az államtitkári expozé és a vita egészének tartalma befolyásolja.

A Szocialista Párt, illetve a frakció szakmai véleményét ekként akartam összefoglalni. Köszönöm szépen.