Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kovács Zoltán törvényjavaslatának mindenképpen érdeme, hogy ma a plenáris ülésen a magyar önkormányzati és államigazgatási rendszer alapkérdéseiről vita kezdődött.

(10.30)

Az elmúlt években ez a vita lényegében elhalt. A kormány 1052/1999. (V. 21.) számú határozatában ugyan megfogalmazott alapvető jelentőségű feladatokat az önkormányzat és az államigazgatási rendszer reformjával kapcsolatosan, utóbb azonban különféle, általam most nem tárgyalandó okok miatt ez a kérdéskör háttérbe szorult, az ott meghatározott feladatok teljesítése jórészt elmaradt.

A törvényjavaslattal lényegében egyet lehet érteni, de azokkal a fenntartásokkal, amelyeket például Kis Zoltán, illetőleg Lezsák Sándor képviselőtársaim megfogalmaztak.

A javaslat valóban fontos, rendezendő kérdést kíván szabályozni, és az a megoldása, hogy a népszavazás intézményét ebben az esetben is alkalmazzuk, mindenféleképpen üdvözlendő. A törvényjavaslatnak ugyanakkor vannak bizonyos szakmai hiányosságai, amelyek szerintem azzal függnek össze, hogy nem egy apparátus készítette elő, hanem egyéni képviselő. Ennek következtében olyan fogalmakat, kategóriákat tartalmaz, amelyek tartalma teljes egyértelműséggel nem állapítható meg, bizonytalanságban hagyja mind a kezdeményezőket, mind pedig azon szervek körét, amelyeknek a kezdeményezést el kell bírálniuk.

Mindenekelőtt a 3. §-ra hívnám fel ezzel összefüggésben a figyelmet. Ennek a paragrafusnak az a) pontja úgy fogalmaz, hogy "véleményt kell kérni az illetékességi terület változásában érintett állami, rendészeti, közigazgatási szervektől". Pontosan meg kellene határozni ezeknek a körét, noha nem egyszerű. Én azt a megoldást javasolnám, hogy a közigazgatási hivatal véleményét kellene kérni, és a közigazgatási hivatal feladatává kellene tenni, hogy mindazon szervek irányába, amelyek a közigazgatási hivatal koordinációs és ellenőrzési jogosítványai alá tartoznak, maga a hivatal gondoskodjon ezen vélemények megszerzéséről. Ebben az esetben az idő is lerövidíthető lenne, egyértelművé válna az, hogy mely szervektől kellene véleményt kérni, és egyben ez a közigazgatási hivatal ezen szervek álláspontjának ismeretében egy egységes, komplex álláspontot tudna kialakítani.

Szintén problémát okoz az 1. § d) pontjában levő megfogalmazás is, hogy "egyéb lakossági szolgáltatások". Körvonalazni kellene, hogy itt pontosan miről van szó, hiszen az a), b), c) pontok bizonyos szolgáltatásokat nevesítenek - kérdés, hogy akkor mi tartozik a d) körébe. Nyilvánvalóan olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek inkább a magánszférát érintik a jelenlegi viszonyok között. Abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslat pontosítaná, valóban lehetőség nyílna arra, hogy egy megalapozott, átfogó, komplex tervezet készülne, amely valóban alkalmas lenne a várható előnyök és szerintem a felmerülő hátrányok - ezekre is utalni kellene - bemutatására.

Ha mindezeket a változtatásokat a törvényjavaslaton keresztülvezetjük, abban az esetben egy használható szabályozást kapunk, azonban ez az én megítélésem szerint is csupán egy átmeneti rendezést jelenthet, szükséges ugyanis Magyarország átfogó önkormányzati és államigazgatási reformját megvalósítani.

Abban egyetértek Szentgyörgyvölgyi képviselőtársammal és Gyimóthy Géza képviselőtársammal is, hogy a megyerendszer akár Szent Istvánig is visszavezethető. Felhívnám azonban arra a figyelmet, hogy a magyar történelem során legalább ötféle megye működött, és ezek között nemegyszer csak a "megye" név teremtett kapcsolatot. Az 1230-60-as évekig létezett a királyi vármegye, ezek helyébe lépett a nemesi vármegye, az universalis congregatio, amely 1848-ig működött. Az 1870. évi XLII. törvénycikkel létrehozott megyék már egészen más szerepet töltöttek be. Megint más volt a megye funkciója 1950 és '90 között, 1990 óta pedig olyan megyék működnek Magyarországon, amelyek korlátozott jogosítványokkal rendelkeznek. A megyei jogköröket ezért nem az egyházmegyei rendszer visszaszorítása idézte elő. Az előidéző alapvető ok az volt, hogy a községi önállóság kiszélesítése követelte meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a megyei jogosítványok nagyfokú korlátozását.

Köszönöm a figyelmet. Később még erre a témakörre, ha lehetőség nyílik, visszatérnék.