Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha elnök asszony felvilágosítana, hogy hány perc áll rendelkezésemre ilyenkor…

ELNÖK: Késő este van már, körülbelül két óráig tart a mai ülésnapunk, ezért az ésszerű határidőt javaslom miniszter úrnak.

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Akkor megpróbálok rövid lenni. Jómagam el tudtam volna képzelni, és pártoltam is egy radikálisabb felsőoktatási reformot, számomra elfogadható lett volna, ha a felsőoktatási intézmények jogállása a közhasznú társaság. Számomra elfogadható lett volna az is, ha a felsőoktatási intézményekben dolgozók nem közalkalmazottak, hanem munkavállalói az intézményeknek. És számomra elfogadható lett volna az is, ha a diákok megrendelői pozícióját egy hitellel teljesen lefedett tandíjrendszer is megerősíti, és ezzel a megerősített megrendelői pozícióval lépnek fel a felsőoktatás szolgáltatáspiacán. De ugyanakkor politikus vagyok, egy koalíciós kormány tagja, és tudom azt, hogy egyszerre kell megegyezni a szakmával, és egyszerre kell olyan javaslatot letenni, amely a parlamentnek legalább a fele plusz egy szavazatát biztosítani tudja. Ennek megfelelően eltartott körülbelül két évig ennek a törvényjavaslatnak az elkészítése.

De ebbe a munkába bevontuk az összes mértékadó, nagy, átfogó felsőoktatási szervezetet. Az nem jelent meglepetést számomra, hogy a Fidesz, ha olyan szakmai szervezetek vannak, amelyek támogatnak az ő véleményével nem egyező véleményt, akkor azok a szervezetek nem léteznek - Magyar Rektori Konferencia, Főiskolai Főigazgatók Konferenciája, Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási és Tudományos Tanács, Doktoranduszok Országos Szövetsége, a hallgatók képviseletében a HÖOK és a szakszervezet. A parlamenthez benyújtott törvényjavaslat ennek a hét szervezetnek a teljes konszenzusán alapult. Ezek a szervezetek a benyújtott törvényjavaslat legelejétől a legvégéig egy közös munkának tekintették ezt a javaslatot.

Valóban, a Fidesz hazafias népfrontja nem hagyta jóvá. Valóban nem olyan volt ez az egyeztetés, hogy egy vezér megálmodik valamit, és véletlenül mindenki ugyanazt álmodja, és megkérik a vezért, hogy képviselje utána ugyanazt, amit ő már megálmodott. Ez az egyeztetés nem így történt. Nem gyűjtöttünk nem tudom, hány tízezer vagy hány százezer aláírást mellette, nem számolgattuk magunk, hogy ténylegesen azokon az aláírásokon mi van és így tovább, de a mértékadó szakmai szervezetek vettek részt ennek a törvénynek az előkészítésében.

Most a hét szervezet közül hat szintén a változtatást az alkotmánybírósági intencióknak megfelelően támogatta. A HÖOK két kifogásából az egyik olyan kifogás, amelyben szövegszerű változtatást nem is hajtottunk végre, amely gyakorlatilag az eredeti törvényjavaslatban is benne volt. Tehát akkor nekik a megfogalmazás megfelelt. A mostani, másik kifogásuk pedig, úgy látszik, arra irányul - lehet, hogy az MDF erre biztatja őket -  hogy az Alkotmánybíróság döntésével szemben harcoljanak azért, hogy felsőfokú végzettség nélkül is lehessen a gazdasági tanácsokba kerülni. De az ég szerelmére, akkor ugyanilyen alkotmányellenes az is, hogy rektor nem lehet hallgató! Valóban, az egyetemi autonómiát sérti. Miért ne lehetne rektorrá választani egy elsőéves hallgatót az egyetemen, ha a szenátus úgy gondolja? Úgy látszik, azért, mert vannak másfajta előírások is, hogy egyetemi tanárnak kell lenni az illetőnek. Elég durva diszkrimináció, de valószínűleg, aki rektor akar lenni, majd egyetemi tanár lesz előbb-utóbb, és ha a gazdasági tanács tagja akar lenni, akkor legalább egy diplomával rendelkezzen.

Nem tartom a diákság elleni merényletnek azt, hogy egy első- vagy egy másodéves hallgató diploma nélkül nem tud bekerülni a gazdasági tanácsába egy olyan egyetemnek, amely 10-20-30-40 milliárdos forgalmú költségvetést bonyolít le, és az azzal kapcsolatos pénzügyeket intézi. De ha az MDF így gondolja, akkor harcoljon ezért. De akkor vállalja azt, hogy az Alkotmánybíróság döntésével szemben kívánja ezt keresztülerőszakolni, hogy aztán talán az Alkotmánybíróság újra megsemmisítse a törvénynek ezt a passzusát vagy visszatartsa a törvényt. Valóban komoly reformot kívántunk végrehajtani, és ezt a reformot végre is hajtjuk minden kompromisszummal együtt.

Amikor a Fidesz változásról beszél, akkor valójában egyetlenegyet ígér az embereknek: változtassátok meg a kormányt, hogy ne változzon semmi. Ugyanis nincs olyan változás, amellyel szemben fel ne lépne. Annak idején, első miniszterségem idején, '96 és '98 között az angolszász típusú képzési modellt, amely mellett felléptünk, kozmopolita, a nemzeti tradícióktól idegen modellnek minősítette, és ezzel szembeállította a kontinentális, német, kvázi magyar nemzeti modellt. Majd szép csendben Bolognában aláírták a bolognai megállapodást, és utána néhány évre elfeledkeztek erről a dologról, hirtelen elfelejtették azt, hogy néhány évvel ezelőtt még nemzetietlen, kozmopolita modellnek tekintették azt, amit most éppen a magyar felsőoktatásban bevezetünk.

Valóban, ezt egyszerre lehet bevezetni. És bevezetik másutt is Európában, Romániában csakúgy, mint Montenegróban, hogy most éppen ne az igazán fejlett részét említsem Európának, ott is felmenő rendszerben, kötelező jelleggel, természetesen differenciáltan. Hiszen differenciált ez a modell is, mert sem a jogászképzésben, sem az orvosképzésben nem vezetjük be. A műszaki területen, általában a mérnökképzésnél négy év a Bologna. Megint nem áll az a feltételezés, hogy a gyakorlathoz nincsen köze, hiszen a legtöbb bachelorképzéshez 30 kreditet felölelő összefüggő gyakorlati képzés és ehhez finanszírozás tartozik. És az, hogy ezt mennyire igényli a munkaerőpiac, arra nem kevésbé jellemző az, hogy a kísérleti jelleggel elindított Bologna-típusú képzésben a bachelorra, tehát a felsőfokú alapképzésre nagyobb volt a Műszaki Egyetemen a túljelentkezés, mint a hagyományos szakokra, és már idén a hallgatók 40 százaléka, akiket elsősként felvettek, az új típusú képzéshez tartozik. Igény van erre, mert Magyarországon túlképzés van. De nem abban az értelemben van túlképzés a felsőoktatásban, hogy sokan mennének be a felsőoktatás rendszerébe, hanem túl sok ideig maradnak bent ebben a rendszerben.

Ha az OECD-országok tapasztalatát nézzük, akkor azt látjuk, hogy ott a magyar felsőfokú szakképzésnek megfelelő képzésben a felsőoktatásban a hallgatók 20 százaléka vesz részt, az alapképzésben 40-50 százaléka, és csak 20-25 százaléka a masterképzésben, a mesterképzésben. Egy tömegképzés esetén ezek a normális arányok, és ezeket az arányokat célozza meg ez a rendszer is.

Természetesen nem kell úgy értelmezni, ahogy a MERSZ is tévesen értelmezte a törvényt, hogy 35 százalék az intézményre, szakterületekre bontva érvényesítendő a mesterképzésben, hiszen ekkor nem lehetne indítani olyan felsőoktatási intézményt, amelyben csak mester- és PhD-képzés van, hiszen azok az intézmények nulla felsőfokú alapképzéses hallgatót vesznek fel, és mégis százszázaléknyi értelemszerűen a mesterképzésben részt vevők aránya. Ez egy országos aggregált adat, amely sokkal inkább egy oktatáspolitikai célt követ, amely az államilag finanszírozott helyek nagyságrendi elosztását követi.

A másik helyen kellett kompromisszumokat kötnünk a közalkalmazotti téren is, mert valóban szerettünk volna egy olyan rendszert megvalósítani, amely a teljesítményt fokozatosan, sokkal jobban elismeri, mint jelenleg. A Fidesznek '98 után az egyik első intézkedése volt, hogy tönkretegye a Széchenyi professzori ösztöndíjat, azt az ösztöndíjat, amely valódi minőségi differenciát vezetett be a magyar felsőoktatásba. Tönkretette, mert egyszerűbb volt azt a pénzt felhasználni, és egy közalkalmazotti bértáblában egyformán szétosztani egy szférában, majd utána azon sírni, hogy a legtehetségesebb középkorú és fiatal korosztály kimegy Nyugatra, és nem jön haza.

A felsőoktatási törvény egyik célja az, hogy ne úgy büszkélkedjünk a Nobel-díjasainkkal, hogy kérem szépen, mi több mint egy tucatot el tudtunk üldözni az országból, és ezért Nobel-díjasok lettek külföldön - az egy szem Szent-Györgyi Albertet vagy éppen az irodalmi Nobel-díjasunkat kivéve (Tóth István közbeszól. - Az elnök csenget.) -  hanem arról van szó, hogyan lehet itthon tartani őket, kutatási lehetőséget adni nekik, és hogyan lehet a tehetségüket elismerni. (Közbeszólások az ellenzék soraiból. - Az elnök csenget.) Mert valóban szembeszállok azzal a felfogással, képviselő úr…

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter urat illeti a szó.

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Szembeszállok azzal a felfogással, képviselő úr, amely úgy gondolja, hogy minden egyes potenciális Nobel-díjasnak pusztán közalkalmazotti béreket kell juttatni, de ugyanakkor nem lehet potenciális Nobel-díjas bérekkel fizetni a közalkalmazottainkat. (Tóth István közbeszól.) Ha nincs differenciálás a magyar felsőoktatásban és a kutatási életben… Képviselő úr, hozzászólhatott volna! (Dr. Géczi József Alajos: Ne kiabálj már, édes gyerekem! Csúnyán viselkedsz!) Nincs akkora közönség, hogy érdemes legyen ordibálni. (Tóth István közbeszól.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fejezzék be a beszélgetést!

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Ha nincs differenciálás a magyar felsőoktatásban, akkor nem tudjuk a tehetségeket itthon tartani, akkor azt a szellemi tőkét elpazaroljuk, amellyel Magyarország rendelkezik, és igenis cinkosok vagyunk abban, hogy külföldre taszítsuk azokat a tehetségeket, akik itt nem találnak megfelelő javadalmazást, illetve nem találnak megfelelő kutatási lehetőséget maguknak.

(19.30)

Ezért a közalkalmazotti státus merev, tehetséget romboló vonásait igenis fel kívántuk lazítani, és ez a törvény valamennyire fellazítja. Másrészt, ha már közhasznú társasággá nem lehetett alakítani az intézményeket, akkor legalább egy csomó vonalon fel kellett szabadítanunk - ahogyan azt korábban már elmondtam - a gazdasági kényszerek és az állami gyámkodás alól, és ezt a felszabadítást ez az új törvény meg is tette.

Egy negyedik rész, ami nem tartozik közvetlenül a törvényhez, de amelyben a Fidesz szintén ellentmond mindennek, amit a józan ész és a fejlődés diktálna, ez a beruházások vonala. A beruházásokat az teszi lehetővé, hogy a felsőoktatási intézmények húsz évre kötelezettséget vállalhatnak, illetve korlátozott keretek között vállalkozhatnak. 160-170 milliárd forint értékben vonunk be a magyar felsőoktatásba tőkét a magántőke bevonása révén, a PPP-programok keretein belül. Egyrészt ez szolgálja és ez biztosítja azt, hogy a diákok megfelelő körülmények között tudjanak lakni, másrészt ez biztosítja azt, hogy megfelelő körülmények között, megfelelő infrastrukturális feltételek mellett folyhasson az oktatás és a kutatás a felsőoktatási intézményekben. Ez szintén ahhoz tartozik, amit a Fidesz nem szeretne megcsinálni.

A kérdés az, amiben világosan kell fogalmaznia a Fidesznek a választások előtt: mi az, amit meg akar tartani, és mi az, amit meg akar semmisíteni ezekből a törvényekből. Nekem egyszer már volt erről tapasztalatom: félig kész Nemzeti Színházat kiásnak és arrébb tesznek (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.), a Nemzeti alaptanterv bevezetését… (Tóth István felé:) Képviselő úr, nem bír magával? Nem bír magával, képviselő úr? Hűtse le magát! Szívesen átadom ezt a pohár vizet, hogy hűtse le magát. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hallgassák a miniszter urat. Tóth képviselő úr, kérem szépen, hallgassa figyelemmel a miniszter urat. Volt mindenkinek lehetősége.

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Felszámolták és átrakták a Nemzeti Színházat. Szakmai szégyen, ahogy ma az az épület egyébként kinéz. (Zaj a Fidesz padsoraiban.) Tudom, miről beszélek. Másrészt megszüntették a Nemzeti alaptantervet, az 1998-as bevezetés után felszámolták. Említettem, a Széchenyi professzori ösztöndíjakat gyakorlatilag elsorvasztották, és hibernálták a Sulinet-programot is.

A Fidesznek meg kell mondania egyébként elég világosan azt, hogy mit akar majd ezzel a törvénnyel tenni. (Zaj a Fidesz padsoraiban.) Meg akarja-e akasztani azt a folyamatot, ami Európában mindenütt megy, és le akarja-e állítani a bolognai folyamatot, azzal, hogy mindenki választhasson, hogy milyen képzésbe megy. Hogyan fogják eldönteni azt, hogy ki éppen milyen képzést választ, és hogyan tudnak egy ilyen rendszert finanszírozni? El kell dönteniük azt is, meg akarják-e nyirbálni majd az egyetemek, főiskolák gazdálkodási szabadságát, és újra állami gyámkodás alá akarják-e helyezni.

Választ kell adniuk arra a kérdésre, képviselőtársaim, fideszes képviselőtársaim, hogy le akarják-e állítani azokat az építkezéseket, amelyek elindultak a felsőoktatásban, a kollégiumépítéseket, a kollégiumfelújításokat, a felsőoktatási beruházásokat, akarnak-e 40, 50, 60, 80 kis nemzeti színházi gödröt hagyni maguk után, majd ha éppen önök kerülnek hatalomra. Ezt csak azért mondom, hogy a választókat kellően informálni lehessen arról, mi is a céljuk (Zaj a Fidesz padsoraiban.), újra megpróbálnak-e keresztbefeküdni azoknak a reformoknak, amelyek Európában nem számítanak unikumnak, amelyek Európában elég természetes dolognak számítanak.

Végezetül egy szót szólnék arról, hogy mennyire volt kiszámítható vagy nem kiszámítható az Alkotmánybíróság döntése. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Gondolom, önök nagyon jól tudják (Tóth István felé:), mert ha éppen nem kiabál, valószínűleg az alkotmányt olvasgatja (Derültség a kormánypártok padsoraiban.), hogy a felsőoktatásról szóló részben az “autonómiaö szó elő sem fordul, tanszabadságról, tanulásszabadságról esik szó. Tehát az Alkotmánybíróságnak és nekünk is nehéz dolgunk volt, hogy végül is indirekt módon értelmezzük ennek a kategóriának a tartalmát.

Egy, a mi javaslatunknál radikálisabb javaslat az, ami Ausztriában elfogadásra került, az alkotmánybíróság nem kifogásolta azt a javaslatot, az Európai Unió egyik tagállama szintén. Ugyanígy Németországban egy hasonló beadvány került az alkotmánybíróság elé, ott sem kifogásolták az ilyen típusú megoldásokat, amelyeket mi ebben a törvényben alkalmaztunk. A magyar Alkotmánybíróság kifogásolta. Ezt nem lehetett előre bemérni, és természetesen ezt a döntést tiszteletben tartjuk, ennek megfelelően alakítottuk át a törvényt, amely így is, minden kompromisszummal együtt és azzal a mérsékelt radikalizmussal, amelynél erősebbet is el tudnék képzelni, a magyar felsőoktatást gyökeresen át fogja alakítani, a magyar versenyképesség egyik letéteményese lesz, és a magyar felsőoktatás ezeknek a változtatásoknak a révén lesz igazán alkalmas arra, hogy az a szellemi tőke, amely Magyarországon megtalálható, valóban itt hasznosuljon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)