Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen felkészültem a felszólalásra, de ha megengedik, egy olyan élménnyel kezdeném, ami ma ért itt a Házban. Nem arra a két órára gondolok, amíg fent ültem, és hallgattam minden szót, de nem szólhattam hozzá egy felet sem - ezt most meg fogom tenni, pótolom, mert egy-két képviselő megszólalására reagálnék -, hanem inkább hadd hivatkozzam egy eseményre. Ez egyúttal válasz a Gyenesei képviselő úr által elmondott szavakra is.

Itt most, a Házban kellett összehoznom képviselői körzetem két településének képviselő-testületi tagjait egy oktatási szakértővel, azért, mert az a két település - Bernecebaráti és Kemence - ezer körüli lakossággal rendelkezve oda jutott, hogy már nem azon vitatkoznak, mint egy-két héttel vagy hónappal ezelőtt, hogy melyik iskola maradjon meg, most egy minisztériumi tárgyalás után rádöbbentek arra, hogy mindkét iskolát fel kell adniuk ennek az egymástól 2 kilométerre lévő település lakóinak. A szülők ezt nem akarják, ők meg akarják őrizni mind a két iskolát, viszont kénytelenek lesznek majd rosszabb esetben Szobra, jobb esetben a néhány kilométerre lévő, de autóbusszal megközelíthető Vámosmikolára vinni a gyerekeiket. Senki nem akarja ezt ezen a két településen. És most ezen vergődnek, mert az új finanszírozási rendszer szerint a kistérségi iskolák többet fognak kapni, mint a kistelepülések iskolái. Ez nem megoldás, urak, ezt még vissza lehet fordítani!

De nem erre kaptam megbízást a frakciómtól, hanem arra, hogy beszéljek ma a vidékfejlesztés egy nagyon fontos szempontjáról, méghozzá arról, hogy a társadalmat is alakítani kell, a közösségeket építeni, és az egyének életminőségét javítani. És ezen belül nagyon fontos szereplőkről, a kistelepülések egyházi közösségeiről is szólnék.

Az egyházak elsődleges küldetésük mellett fontos szerepet játszanak a helyi társadalom építésében, a közösségek gondozásában és a társadalmi normák megerősítésében. A felszólalásom végén fogok néhány példát hozni oktatási, kulturális, közösségépítő feladatokra, különös tekintettel a cigánypasztoráció körében a kistelepülések jelentős részében lévő cigány közösségek gondozására.

De úgy gondolom, hogy a leépülő vidék depressziós világában még egy új szerepe is van az egyházaknak, és ez a közösségi mentálhigiénés feladatok ellátása. A kistelepülések egyházi közösségeinek a támogatása, mondjuk ki, állami feladat, hiszen ha megerősítjük ezeket a közösségeket, akkor ezzel magát a kistelepülés társadalmát erősítjük meg, és olyan feladatokat, akár szociális feladatokat előzünk meg, amik ennek híján bekövetkeznek.

Hadd utaljak arra a két akcióra, amit annak idején - mivel ebben benne voltam, tudom - az Orbán-kormány megtett. Talán önök is tudják, hogy a vidéki lelkészek feladatainak segítésére jövedelempótló támogatást vezettünk be, de a közösségek részesedhettek a Széchenyi-tervből is - az egyházi közösségek idősotthonai, ifjúsági otthonai, sőt turistaszállói a vallási turizmus szolgálatában.

Tehát nézzünk egy-két olyan példát, ahogy ígértem, amik az egyházi közösségek vidéki társadalomépítő tevékenységét példázzák. Beszélhetnék természetesen olyan karitatív tevékenységről, amelyik minden egyházközségben megjelenik, beszélhetnék az oktatási intézményekről, több száz ilyen van az országban, az egyházi egészségügyi intézményekről is, az idősotthonokról, a gyermekvédelmi intézményekről, a fogyatékosotthonokról, de a kultúra világában végzett munkáról, az énekkarokról, a játszóházakról, a műemlékgondozásról, de akár a baba-mama klubokról is. Tehát nem csupán hitéleti tevékenységük van az egyházaknak, de én megmaradnék néhány másodperc erejéig a cigánypasztoráció mellett, hiszen ez nagyon fontos terület.

A klasszikus példa Hodász, ahol nemcsak cigány egyházközség, de közösségi ház, idősek napközi otthona is működik, sőt képzés is a cigány gyerekek részére, hogy ezekben az intézményekben dolgozzanak. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az óvoda alapkövét annak idején én tehettem le ebben a faluban. Vagy nézzük Alsószentmártont és Mánfát! Itt van, Alsószentmártonban, egy tiszta cigány faluban egy olyan óvoda, amelyik a nyelvi és szocializációs hátrányokat hivatott pótolni, és a pécsi püspökség támogatásával arra is képes, hogy az iskolába felvételire felkészítse a gyerekeket. Vagy említhetném a mánfai Collegium Martineumot, amely felkészült pedagógusgárda segítségével a város középiskoláiba járó cigány fiatalokat segíti, többek között az érettségiben és az egyetemi felvételiben.

És még eggyel szeretném befejezni ezt a sort, egy nagyon érdekes jelenség tapasztalható Szendrőlád községben, ahol az 1700 fős lakosság 70 százaléka cigány származású, és közülük az elmúlt években 250-en részt vettek egy úgynevezett cursillo-hétvégén, ami egy háromnapos képzés, és a közösségszolgálatra készíti fel az embereket. Ezek után a cigány és nem cigány lakosság körében jelentős közeledés volt tapasztalható.

Folytathatnám ezeket a példákat. Mind azt igazolják, hogy az egyházi közösségeknek a kistelepülésen közösségépítő, közösséggondozó szerepük van, amit nem gyengítenünk, hanem erősítenünk kell, és ez az összmagyar társadalom érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)