Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én most egy másik szemszögből, orvosként, illetve fogyasztóként szeretnék a törvényről néhány mondatot mondani.

A növényi élet teremtette és tartja fenn a Földön az állati és emberi lét feltételeit, biztosítja a számukra nélkülözhetetlen oxigént és megújuló energiaforrásként a táplálékot is. A táplálékláncnak az ember mint csúcsragadozó a végső haszonélvezője, ám a robbanásszerűen szaporodó emberiség könnyen kárvallottá is válhat, mert egyre növekvő igényeit kénytelen a növények egyre növekvő mennyiségű előállításából fedezni.

Az úgynevezett zöld forradalom, a termésmennyiségek hihetetlen növelése tette lehetővé, hogy mára hatalmas termésfeleslegek halmozódjanak fel Európában, alig nyolcvan évvel azután, hogy az éhínség emberek millióinak halálát okozta ugyanitt. Ez a viharos növekedés elképzelhetetlen lenne a modern növényvédelem, a mesterséges talajerő-utánpótlás megteremtése nélkül. Mindez azonban igen jelentős beavatkozást jelent a természet évmilliók alatt kialakult, dinamikus egyensúlyt teremtő és fenntartó rendszerében, és közvetlen beavatkozást jelent az ember egészségi állapotába is, márpedig minden emberi tevékenység végső célja az ember létfeltételeinek, ezen belül egészségének fenntartása lenne.

Ezért a növényvédelemről rendelkező törvényt is az ember védelméről rendelkező törvénynek tekintem. Ha viszont ebből a számomra szinte kötelező szempontból vizsgálom a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor sajnálatosnak tartom, hogy miközben igen helyesen mellékelték a környezeti hatástanulmányt, aközben a közegészségügyi hatástanulmány hiányzik.

Ez azért is feltűnő hiányosság, mert a törvény későbbre ígért végrehajtási utasításainál rendre előírja az egészségügyi miniszter, illetve szakhatósága egyetértési, sőt kezdeményezési jogát. Nem lenne szerencsés, ha a környezetvédelmi szempontok fontosabbak lennének az embervédelmi szempontoknál, hiszen soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a biodiverzitásnak az emberi faj is része.

Annak igazolására, hogy nem a szakmai sovinizmus mondatja velem mindezt, elég legyen egy adat a törvény indoklási részéből. Eszerint az utóbbi három év átlagában évi húszezer tonna növényvédő szert használtak fel hazánkban. Tízmillió lakosra számolva ez azt jelenti, hogy minden polgárunkra évi két kiló növényvédő szer jut olyan mérgekből, amelyek némelyike már milligrammos adagban is életveszélyes lehet. Szerencsére ez a mennyiség a növényekben hosszabb vagy rövidebb idő alatt lebomlik, és a szermaradványok megengedett mennyiségét szigorú szabályok korlátozzák.

A kérdés az, hogy ezeket a szabályokat mi módon lehet betartatni. Számomra legalábbis ez a törvényjavaslat kulcskérdése, mert fogyasztóként nem tudom ellenőrizni a láthatatlan és érzékszervileg észlelhetetlen mérgező anyagok jelenlétét az élelmiszerekben, ezért nem dönthetek szabadon arról, hogy az aluljáróban kapható olcsó zöldpaprikát vagy a bolti drágábbat vegyem-e.

Patológusként is jól tudom, hogy az élet veszélyes foglalkozás. Fennmaradásunk érdekében gyakran különböző kockázatok vállalására kényszerülünk. Az ésszerű és még vállalható kockázatok mértéke azonban nagyon különböző lehet, és mindenképpen az egyén szabad elhatározásából kell ezt a mértéket megadni.

Számomra ijesztő például, hogy a hasonlóan életveszélyt jelentő radioaktív sugárzás megengedhető mértékét ahhoz viszonyította egy vezető tudósunk, hogy a gépkocsivezetés ismerten magas kockázatát milyen mértékben vagyunk hajlandóak vállalni. Mert amikor autóba ülök, tudom, hogy milyen kockázatot vállalok, de nem tudhatom, mert nem érzékelhetem, hogy egy röntgenvizsgálatkor vagy egy alma elfogyasztásakor milyen dózisú sugár- vagy méregterhelést kapok! Nem beszélve arról, hogy még a tudomány sem tudja, hogy utódaimra milyen genetikai károsodást jelenthet mindez, hiszen a jövő titka, kivel házasodik össze majd lányom vagy fiam, partnerének lesz-e hasonló ponton látensen létező hasonló génhibája, attól függően, hogy apja vagy anyja röntgenorvos vagy növényvédelmi mérnök volt, netán csak beteg - vagy csak szerette az almát.

A fel nem ismerhető kockázatok esetében tehát az egyén helyett a megfelelően felkészült szakembereknek, a megfelelő műszerekkel ellátott és gazdaságilag független, tehát elfogulatlan és minden befolyástól mentes intézményeknek kell a vállalható kockázatot ellenőrizni. Vannak-e, lesznek-e ilyenek?

Korántsem megnyugtató ugyanis az az indoklásban szereplő adat, miszerint a növényvédelmi szolgálatok működési költségeit mindössze 26 százalékban fedezi a költségvetés, bevételeik háromnegyed részét a díjtételes hatósági vizsgálatok biztosítják. Anélkül, hogy megkérdőjelezném szakmai tisztességüket, mégis aggódnom kell amiatt, hogy az élesedő piaci verseny körülményei között biztosított lesz-e teljes elfogulatlanságuk.

Ennél is nagyobb gondot jelent számomra, hogy a növény- és egészségvédelem terén az önkormányzati jegyzőkre számos feladatot róna a törvényjavaslat, miközben elismeri, hogy mindehhez nem rendelkeznek sem kellő szakmai tudással, sem megfelelő személyi állománnyal. Feladataik közül csak néhányat idéznék az indoklás alapján.

Eszerint a jegyző abban a sajátos helyzetben van, hogy az önkormányzati tulajdonú vagy használatú területeken mint tulajdonos köteles eleget tenni a növényvédelmi rendelkezéseknek, ugyanakkor közigazgatási szervként köteles eljárni azokkal szemben, akik nem tartják be ezeket a rendelkezéseket - vagyis adott esetben önmaga ellen kell majd eljárnia. Ez valóban sajátos helyzet.

Ha ezt meg tudja oldani, akkor már az sem lehet gondja, hogy eközben - a növényi betegségek és kártevők elleni növényvédelmi intézkedései mellett - eleget tegyen a közegészségügyi követelményeknek is, például a piacon a fogyasztói biztonság megteremtésével. Ennek érdekében az őstermelőknél, illetve a nagybani piacok beszállítóinál köteles ellenőrizni az érvényes permetezési naplót, illetve a növény-egészségügyi igazolás meglétét, ezek hiányában pedig betiltani az árusítást.

(11.10)

Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ezt vajon miképpen fogják betartani? Mint ahogy eddig sem tartották be.

Ugyancsak az ellenőrizhetőséget veszélyeztetőnek tartom, hogy külföldi tulajdonos számára lehetővé tenné a törvényjavaslat a Magyarországon nem engedélyezett növényvédő szerek használatát is. Az indoklás szerint ez azért nem veszélyes, mert csupán kis területet érint. Ám szerintem egy törvénynek nem egy évre kell szólnia, és az európai uniós tagság után ez a ma még kis terület sajnos igencsak nagy lehet majd. Ám már ma is komoly egészségügyi veszélyt jelentene, ha a magyar toxikológiai nyilvántartásokban nem szereplő, az orvosok számára ismeretlen vegyi anyagokkal szemben kellene védekeznünk.

Összefoglalva: azt kérem az előterjesztő földművelésügyi miniszter úrtól, hogy az elmondott aggályokat figyelembe véve támogassa a vitatott szakaszok módosítását, s ez esetben - mint ahogy ezt már Font Sándor képviselőtársam, frakciótársam mondta - a Magyar Demokrata Fórum, mint az emberi életet legfőbb értéknek tekintő párt, jó szívvel támogatni tudja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)