Felszólalás adatai

Október 14-én nyújtotta be ennek az első verzióját a tisztelt minisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, majd két hét után visszavonta, és egy második verziót tett elénk. Visszavonta azért, mert olyan alapvető szakmai hiányosságai voltak az első verziónak, hogy a Magyar Nemzeti Bankot is azzal szerette volna boldogítani, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ott definiálatlan hatáskörrel ellenőrzéseket folytathat, továbbá mindazokat a társaságokat, amelyekben az államnak bármekkora kis résztulajdona van, azokat is ellenőrizhette volna.

Ezekből visszavonult, és a második verzióban, aminek most a szavazása fog következni, a módosító javaslatok elbírálása után, ebben már korlátozta volna azt a jogkört, miszerint minden társasághoz elmehetne a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, csak a jelentős állami tulajdonnal bíró társaságokban lett volna lehetősége, és a jelentős részarányt 25 százalékban definiálta. És természetesen visszalépett a Nemzeti Banktól, mert megijedt ettől a nagy falattól.

Végül a költségvetési bizottsággal nyújtatott be úgymond a tárca, a kormány egy zárószavazás előtti módosító indítványt, amiben tovább vonult vissza, és már leszűkítette az ellenőrzés tárgyát az állami vagyonrésszel és azon belül is a többségi vagyonrésszel bíró társaságokra. Tehát egy jelentős visszavonulót fújt az elképzelésekhez képest.

Azt reméltem, őszintén szólva, hogy ennek a visszavonulásnak a teljes törvényvisszavonás lesz a következménye, mert szakmailag egy átgondolatlan, koncepciótlan törvényjavaslatról van szó.

Szeretném itt idézni elsősorban a kormánypárti képviselőtársaimnak az első Fidesz-kormánynak a tárggyal kapcsolatos elgondolásait, amelyek 1999-ben bennem nagy reményeket keltettek. Így szólt a kormányhatározat, hogy meg kell vizsgálni és ki kell dolgozni az átfogó, elemeiben egymásra épülő, összehangolt, hatékony pénzügyi ellenőrzési rendszer kialakításának a feltételeit. 1999-től, 13 év óta ezen a téren a tisztelt Fidesz-KDNP-kormányszövetség szakmai háttere vagy ők maguk semmit nem tettek.

Ezért egy ilyen rendszerre lenne szükség, és nem egy ilyen improvizatív jellegű törvényjavaslatra, amiből tulajdonképpen a politikai lóláb kilóg. Azt gondolom, hogy ennek az elsődleges célja az, olyan információkhoz juttatni a kormányt, illetve a kormányt alkotó pártokat, amely információkat más módon nem lehetne beszerezni.

Szeretném elmondani, hogy szakmailag nem áll meg ez a javaslat, hiszen számos olyan legális, törvényes ellenőrző szerv van, amely független ellenőrző intézményként odamehet ezekhez a társaságokhoz. Túl azon, hogy az igazgatótanácsban az állam delegáltja jelen van, az állam delegáltja megnézheti azokat a kérdéseket, hogyan gazdálkodnak az állami vagyonnal. Ott van a felügyelőbizottság, szintén állami delegálttal, szintén megkérdezhető, hogy milyen munkát végez egy társaságban, és ott van nem utolsósorban az Állami Számvevőszék, amelynek törvény adta joga, hatásköre az, hogy az állami tulajdonban, résztulajdonban lévő gazdasági társaságoknak a tevékenységét ellenőrizze.

Tehát adott esetben, ha a tisztelt kormány kíváncsi bármely olyan társaság vagyonkezelésére, amelyben többségi tulajdona van, felkérheti az Állami Számvevőszéket, hogy ezt tekintse át, és nyilvánvalóan meg is fogja ezt tenni.

Én őszintén szólva szakmailag némileg sajnálom ezt a szervezetet, mert ennek már annyi gazdája volt, először a Pénzügyminisztérium, aztán a Miniszterelnöki Hivatal, most újabban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. A helyére kellene ezt tenni, és kellene Magyarországon egy Pénzügyminisztérium, ami hiányzik, és annak a hatókörébe tenni ezt az intézményt.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)