Felszólalás adatai

Egy elosztási vita zajlik, a jövő évi leendő költségvetési bevételeknek az elosztása, s nyilvánvalóan mindegyik parlamenti párt a saját értékrendje szerint szeretné odatelepíteni ezeket a leendő forrásokat, ahol annak a helyét a legjobbnak gondolja; ez az egyik alapvető különbség az itt levő pártok között. Nem lehet elvitatni természetesen a kormánypártoknak azt a jogát, hogy ők odateszik ezeket a pénzeket, ahol a törvényjavaslat tartalmazza, és fordítva is igaz természetesen, az ellenzék jogát sem szabad elvitatni, amikor ő máshová tenné ezeket a pénzeket. Erről szól az én javaslatom is, de mielőtt még a konkrét részére rátérnék, szeretném emlékezetükbe idézni azt a frissnek mondható, néhány napos hírt, miszerint 420 milliárd forinttal szanálja a központi költségvetés a helyi önkormányzatoknak azt a nagyobbik szeletét, amelyik eladósodott vagy valamekkora adósságot cipelt magán. Ezt bejelentette a Miniszterelnökséget vezető államtitkár úr, és ahogy ő fogalmazott - nem túl szerencsés magyarsággal -, hogy lezárásra került úgymond az önkormányzati rendszer átalakítása. Jelentem, nem került lezárásra, nyitott kérdések maradtak az önkormányzati rendszerben, és ezeket a nyitott kérdéseket nem oldja meg az sem, hogy egy 10 milliárd forint körüli alapot hoz létre a kormány azon települési önkormányzatok javára, számára, amelyeknek nem volt adóssága, tehát amelyeket méltánytalanság ért, merthogy ők nem halmoztak föl adósságot, és most nem kedvezményezettjei ennek a 420 milliárd forintos szanálási összegnek.

Nos, elnök úr, itt én az 500 fő alatti lélekszámú aprófalvak érdekében kértem szót, és számukra javasolok egy összeget, ami nem kevés, bevallom férfiasam, ez 30 milliárd forint, amit úgy számoltam ki, hogy 100 ezer forint/állandó lakos/fő/év támogatásra lenne szükség a működésük, a napi működésük biztosításához (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Öt holokausztközpont.), ahhoz, hogy ki tudják azokat a szerény béreket fizetni, a villanyszámlát ki tudják fizetni, és a gépkocsiba, ahol van, benzint tudjanak tankolni. Ezek akut, napi problémák.

Ez a 30 milliárd forint nézőpont kérdése, hogy sok-e vagy nem. Tegnap este volt szíves a tisztelt kormánytöbbség egy 39 milliárd forintos hiánynövelő korrekciót elfogadni az ez évi központi költségvetésen, és amikor ennek a vitája volt a költségvetési bizottságban, majdnem bagatellizálta ezt az összeget a jelen levő kormány-főtisztviselő, hogy ugyan már, 39 milliárd forint nem vészes, azt simán úgymond az Államadósság-kezelő Központ a tervében levő állampapír-kibocsátásokkal finanszírozni tudja. Tehát nézőpont kérdése, hogy sok-e ez a 30 milliárd vagy kevés; de ha még sok is ez a 30 milliárd, és ennek még az lenne az ára, hogy emiatt a hiány nőne, akkor is teljes felelősséggel javasolom ezt, mert ezeknek az aprófalvaknak, amelyeknek a száma - az ezer fő alatti - 1200 közötti kistelepülés, és ahol a lakosságnak körülbelül a 6 százaléka él, ezek a nemzet megtartó képességének a zálogai. Ha ezeket hagyjuk tönkremenni - ahogy ezt Szabó Dezső megírta, "Az elsodort falu" -, az elsodort falvak tömegei, az elszegényedés, az elöregedés, az etnikai átrendeződés - hogy szalonképesen fejezzem ki magamat, elnök úr -, ezek olyan súlyos veszélyek, hogy erre oda kell figyelni.

Ez stratégiai kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Ilyen szempontból teljesen közömbös a hiány mértéke is. Nem lehet fetisizálni azt a hiányt. Egyébként meg szeretném itt zárójelben megjegyezni, hogy az a hiánymutató a költségvetésnek ebben az olvasatában nem fétis. Mi igyekeztünk a módosító javaslatainkban megkeresni a forrást is ahhoz, hogy ha teszünk egy javaslatot, akkor honnan finanszírozzuk. Én magam is tettem ilyen javaslatokat, ezeket nem fogom felsorolni, mert arra nincs idő, de azért hadd legyek kicsit, elnök úr, demagóg. Hadd mondjam azt, hogy a miniszterelnök úr hobbijára 1600 millió forintot kíván költeni a jövő esztendőben is a tisztelt kormány. Ez hobbi, ezek a levelezések, egy darab levél 90 forintba kerül, egy levélváltás 800-900 millió forint, és 800-900 millió forintból három-négy aprófalunak az éves költségvetését lehetne finanszírozni. Ezeket tessék már összehasonlítani, ezeket az arányokat figyelembe venni! Ha ez fontosabb önöknek... Vagy egészen megdöbbentő érveket hallottam a költségvetési vitában, amikor az egyik képviselőtársam azt javasolta, hogy a keskeny nyomtávú vasutak állagmegőrzésére 100 millió forintot szánjon rá a kormány, és az volt a válasz, hogy nem lehet 100 millió forintot, mert nem lehet a nemzeti konzultációkra előirányzott összeget csökkenteni. Tisztelettel kérdezem: a nemzeti konzultációk, ezek a hobbiakciók fontosabbak, mint a keskeny nyomtávú vasutak állagmegőrzése? (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ilyen már nincs is.)

Ezeket a szempontokat tessék figyelembe venni, amikor arról születnek döntések, hogy az ország jövő évi jövedelmét hová fordítja a kormány és a parlament. Azt gondolom, hogy az aprófalvak ügye a nemzet stratégiai problémája és kérdése, és ez egy elsődleges szempont, ezt nem lehet bagatellizálni, és semmiféle pénzügyi, fiskális mutatót ez elé helyezni és ennél fontosabbnak tekinteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)