Felszólalás adatai

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény alapvetően helyes célt szolgálva született meg 1995-ben azzal, hogy megteremtette a környezetet vagy annak valamely elemét közvetve vagy közvetlen módon veszélyeztető, terhelő termékek által okozott károk csökkentésének, megszüntetésének az alapját.

Ez a módosítás, amely az asztalunkon fekszik, hármas célt szolgál. Egyrészről a bevételek növelését, másrészről a jogalkotói hibák korrigálását, harmadrészt a termékdíj-visszaigénylési lehetőséget az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői számára. Mennyiben volt ez sikeres általában? A termékdíj valójában közvetett adónem, amely a vámhatóság, továbbá az adóhatóság közreműködése útján jut el a Központi Környezetvédelmi Alapba. Az úgynevezett hulladékképző anyagok és termékek nagy részben olyan hulladékok, amelyeknek törvényi szintű szabályozása nincs. Csak reményeimet tudom kifejezni a tekintetben, hogy a hulladékgazdálkodási törvény, illetőleg a környezetterhelési díjról szóló törvény a nem távoli jövőben meg fog születni, hiszen ez az európai uniós csatlakozásunkat is rendkívüli módon befolyásolja.

Az a szándék, mely a termékdíjtörvény összhangjának megteremtésében vezérelte a jogalkotót, a veszélyes hulladékokról szóló kormányrendelet vonatkozásában nem sikerült. Ugyanakkor a kívánt összhang megteremtésében nem volt kellő körültekintéssel a törvény végrehajtási szabályairól, a jövedékadóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény, a vámjogról és a vámeljárásról szóló törvény, továbbá annak végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályok összhangja tekintetében, bár a bizottság megállapította, hogy ez az összhang teljes.

A következőkben a célokról egyenként szólnék. Elsőként a bevételek növeléséről szólnék. A környezetvédelmi feladatok megoldására tett forrásbővítés közgazdasági szempontból is érthető és igazolható. Rendező elv a környezetvédelmi törvényben is rögzített "a szennyező fizet" elvéből fakad, a környezetet terhelő vagy veszélyeztető termékek által okozott környezeti károk csökkentésére, megelőzésére, a természeti erőforrásokkal történő takarékos gazdálkodásra ösztönzés figyelembevételével. Ezeket a célokat akkor szolgálják hatékonyan, ha a szennyezésre alkalmas termékek felhasználásához, a szennyező anyagok kibocsátásához kötődik, beépülve pótlólagos költségként csökkenti a kibocsátást, felhasználást, nem pedig a szennyezésre alkalmas termékek puszta létéhez, ezzel elveszítve a felhasználástól való tartózkodásra ösztönző hatását.

(20.00)

A termékdíjról szóló törvény - ahogy arra a jogalkotó akarata is irányult, helyesen - a környezetvédelmi termékdíjat mint a környezetszennyezés tényéhez kötődő öko-adót szabályozza. E kötelezettség a termék belföldi forgalomba hozatala, illetve importja alapján keletkezik. A törvény hatályos szövege az import fogalmát - a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről szóló törvényre utalva - külön nem határozza meg.

A törvényjavaslat e fogalmi rendszert kívánja módosítani oly módon, hogy importnak a termékdíjköteles termék Magyarország államhatárán történő beléptetését minősíti. Megjegyezni kívánom, hogy az államhatár az államterületet körülvevő három dimenziós térség, következésképpen e fogalom használata gazdasági szabályozásban legalábbis enyhén szólva megkérdőjelezhető, hiszen ezzel megteremti annak lehetőségét is, hogy adott esetben a hazánk légterét átszelő gép üzemanyaga vagy az ott található termékdíjköteles termék is gyakorlatilag termékdíj-fizetési kötelezettséget eredményez, absztrakt módon. (Balczó Zoltán: Például atombomba.)

Segítséget nyújthat e területen a rendelkezésre álló "vámhatár" és "vámterület" fogalmak használata. Az egységes jogértelmezés érdekében a belföld fogalmába a szabályozás beleérti a vámszabad és tranzit területet is. Az indokolás azonban szerényen elhallgatja, hogy az új definíció a kötelezettek körét jelentősen tágítja, így a hatályos szabályozáshoz képest a termékdíjfizetésre kötelezett - a "belföld" fogalom kiterjesztése okán - részben a tranzit területre és vámszabad területre beléptetett termék. Ugyanezen körben a jogellenesen bejuttatott termék, az ideiglenes behozatalban vámkezelt termék, a behozatali előjegyzésben vámkezelt termék, a kiviteli előjegyzésben vámkezelt és visszahozott, továbbá az így vámkezelt és külföldre kivitt termékből bérmunkában előállított és behozott termék.

A módosítás kötelezettséget teremt azokban az esetekben is, amikor a környezet szennyezésére nem Magyarországon kerül sor. A termékdíj céljával és természetével azonban ellentétes ezen esetekben a díj kiszabása, figyelemmel arra, hogy az nem a megelőzéssel káros hatások kiküszöbölésére irányul.

A módosítás gazdasági hatásait jó lenne látni, azok alapos feltérképezése nélkül komoly károkat okozhat a gazdaságnak, és ebben tökéletesen egyetértek a környezetvédelmi bizottsággal, hiszen ezeknek a hiányát a bizottság is megállapította - bár más következtetéseket vont le belőle.

Megfontolás tárgyává tesszük a tisztelt tárcának a lakk- és festékanyag-maradékokra, továbbá az úgynevezett papíranyagú információhordozókra vonatkozó termékdíjszabályozás beemelését, amelyről a miniszter úr szólt is, hogy ezt a kormány ugyan vizsgálta, de ennek a korrekciója érthetetlen módon a módosítás benyújtása során elmaradt.

Felmerül a kérdés, hogy a kormánynak a Központi Környezetvédelmi Alap legutóbbi híreink szerint történő megszüntetésére irányuló elképzelése azonos-e azokkal a törekvésekkel, amelyeket egyébként a bevétel alapján a környezetvédelemre forgatható és fordítható összegek visszaforgatására történő cél teremtett, illetőleg ezen összeg tulajdonképpeni elnyelése megkérdőjelezheti, hogy követhetővé teszi-e a jövőben a környezetvédelemre visszaforgatható összegeket, amely alapján tulajdonképpen ezeknek a beszedése indokoltan történik. Azt gondolom, a Központi Környezetvédelmi Alapnak továbbra is különálló alapként és természetesen azt a célt kell szolgálnia, amely létrehozását indokolta, mely szerint az oda befolyó összegeket környezetvédelemre kell visszaforgatni. Azt gondolom, abban mindannyian megállapodhatunk, hogy ez kógens igény lehet valamennyiünk részéről.

Megjegyezni kívánom, hogy a termékdíjakat az évi várható infláció mértékével lenne célszerű emelni, nem pedig a következő évivel. Figyelemmel arra, hogy a gazdasági érdekképviseletekkel az 1995. március 27-én kötött megállapodás értelmében a termékdíjak emelésének szakmai egyeztetése nem történt meg, a benne szereplő differenciálás nem támaszkodik megfelelő hatástanulmányokra, nem javasoljuk 2000-re vonatkozó termékdíjak e módosításban történő megállapítását. Hozzáteszem azt is - és ebben a környezetvédelmi bizottság előadója által elmondottak is megerősítenek -, hogy ennek a gazdasági hatásait ma nem ismerjük.

A következő kérdéskör a jogalkotói hibák korrigálása. Csomagolóeszközök esetében meghatározott mértékű mentesség szerezhető, amennyiben azt szabályozott keretek között visszagyűjtik, hasznosítják, vagy energianyerés céljára használják, együttesen kezelik. Nyilvánvaló, hogy a csomagoló eszközök kevésbé veszélyesek az egyes környezeti elemekre, mint a hűtőberendezések és azok hűtőfolyadékai vagy a gumiabroncsok s különösen az akkumulátorok, amelyek kezelésére vonatkozóan semmilyen ösztönző rendelkezés nincs.

A mentességek és kedvezmények egyébként is nehezen magyarázhatók, hiszen több, törvényben előírt kötelezettség teljesítését úgymond jutalmazzák, ráadásul azt is következetlenül.

Jó lett volna, ha már a törvény módosításra kerül a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló kormányrendelet mint végrehajtási rendelet zárórendelkezéséből a vámjogról szóló törvény alapján megfogalmazott mentességeket beemelni a törvénybe.

A legjobb szándék ellenére sem sikerült a harmóniát megteremteni a veszélyes hulladékokra vonatkozó kormányszintű szabályozásban megfogalmazott "gyűjtés" fogalom és a termékdíjtörvényben megfogalmazott "visszagyűjtés" fogalom között, sőt, mi több, veszélyes hulladékot, nevezetesen fáradt olajat, hűtőfolyadékot, akkumulátort csak begyűjtésre, tárolásra és kezelésre szabad átvenni, míg gyűjtésre és szállításra - kérem, figyeljenek! - tilos.

A következő kérdéskör a termékdíj-visszaigénylési lehetőség az USA fegyveres erői számára. A módosítás értelmében nemzetközi szerződés alapján eredeztethető. Az indokolás értelmében azonban a termékdíjtörvény e módosítással visszaigénylési lehetőséget ad. Bár feltételezem, hogy a miniszter úr tudattalanja szólt, amikor mentességet fogalmazott, figyelemmel arra, hogy a mentesség megadása - egyébként a módosítás indokolása értelmében is - a jogalkotó szerint termékdíj esetében nem teljesíthető. A vámtörvény azonban vámmentesnek minősíti a nemzetközi szerződések rendelkezésében meghatározott árukat. Célszerű tehát az összes terméket, belföldit, továbbá importot mentesíteni e felesleges bürokrácia figyelembevételével a termékdíjfizetés alól. Felhívom a figyelmüket, nem azonos fogalom a visszaigénylés és a mentesség.

A bizottság aggályaiban maximálisan osztozva, bár nem ugyanazon következtetéseket levonva, kívánatos lett volna, ha az előterjesztő nemcsak a sürgős korrekció végrehajtását tartja szem előtt, hanem figyelemmel valamennyi szabályra és az elmúlt három év gyakorlati tapasztalataira, a szakmai és civil szervezetek átfogó véleményére alapozottan teszi meg javaslatát a képviselők asztalára.

Felhívom erre a kormány figyelmét, és kérem, hogy az elmondottak alapján a szükséges korrekciókat a törvényszöveg módosítása érdekében tegye meg, hiszen ez nem csak és kizárólag környezetvédelmi, hanem súlyos gazdasági érdekeket is érint.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)