Készült: 2024.04.26.04:24:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

18. ülésnap (1998.10.19.), 117. felszólalás
Felszólaló Juhász Ferenc (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:48


Felszólalások:  Előző  117  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mea culpával kell kezdenem, mert ha néhány nappal ezelőtt, a rendkívüli ülésnapon tudom, hogy ez a téma valamikor hétfő éjszakára van eldugva, vélhetően nem kezdeményezem az elnök úrnál azt, hogy legyen kedves az ezzel kapcsolatos vitát leállítani. Hiszen most itt néhány tucat ember, tán még annyi sem (Dr. Gidai Erzsébet: Egy tucat! Egy kerek tucat!) beszélget olyan kérdésről, amely, azt gondolom, az ország nyilvánosságára tartozik, amely, azt gondolom, a társadalom egészére tartozik, amely, azt gondolom, a sajtó figyelmére és valamennyi, Magyarországért felelősséget érző ember figyelmére érdemes.

De a történet így alakult, és most tulajdonképpen egy nyúlfarknyi módosításról vitatkozunk, hiszen arról van szó, hogy a zárójelben szereplő "önvédelmi" szó kikerülne egy országgyűlési határozati javaslatból. A miniszter úr expozéja nagyon érdekes volt, bár azt gondolom, óriásit tévedett, amikor nem azzal kezdte az expozé elmondását, hogy mi volt, hogyan kezdődött a boszniai szerepvállalás, milyen viták voltak a parlamentben, ki mit mondott, ki milyen garanciát ígért, és hogyan alakult ki az a döntés, amely végül is kialakult. Mert ha ezzel kezdi a miniszter úr, akkor el kellett volna mondania azt, hogy 1995 decemberében a Magyar Országgyűlés hasonló helyzet előtt állott, mint most, amikor a légtér átadásáról volt szó. El kellett döntenie azt, hogy egy nemzetközi akcióban, akkor az ENSZ BT felhatalmazásával, részt vállal-e egy szomszéd ország területén végzett gyakorlatban és miként.

Akkor a parlamenti pártok többszöri nekifutásra - hogy is mondjam csak? - "megszülték" azt az országgyűlési határozatot, kemény kompromisszumokkal, amelynek eredményeképpen kimehettek a csapatok, és ténylegesen eredményes munkát végeztek. Igen ám, de a kompromisszum az volt, hogy fegyverzet nélkül. Miért? Fegyverzet nélkül azért, mert egy szomszéd országba fegyverrel menni nem célszerű - volt az érv, és teljesen igaz volt, hiszen nem hasonlítható össze a magyar alakulat, a magyar csapat más, nem szomszédos ország csapatával. Teljesen egyértelmű volt az akkori állásfoglalás, noha a két szélsőséges álláspont, ha tetszik, megfogalmazódott akkor is. Az egyik azt mondta, hogy teljes fegyverzettel, a másik azt mondta, hogy nem szabad kimenni.

Helyes volt-e akkor az a döntés? Az elmúlt két esztendő bebizonyította, hogy feltétlenül. Feltétlenül, hiszen a magyar katonák eredményes munkát végeztek, és tulajdonképpen jó hírnevünket keltették. Sőt mi több, bebizonyították, hogy a magyar katonák képesek együttműködni más nemzetek hadseregeivel, ha tetszik, akkor a NATO-hoz vezető utunkon komoly lépés volt ez a döntés. Van, aki persze ezt vitatja, de a tény, az tény.

Igen ám, de miért engedhettük meg magunknak azt, hogy fegyver nélkül küldünk ki akkor közel négyszáz katonát? Miért engedhette meg a magyar parlament azt, hogy ezt a komoly döntést meghozza? Kérem tisztelettel, azért, mert akkor volt politikai garancia és katonai garancia arra, hogy a magyar katonákat megvédik. Még egyszer mondom: megvédik! Én emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat - azok, akik emlékeznek rá, és jelen voltak, bizonyára érdekesnek találják, akik nem, legyenek kedvesek megkeresni -, hogy a honvédelmi bizottságnak 1996. január 7-én, vasárnap volt egy rendkívüli ülése. A rendkívüli ülést az ellenzéki képviselőtársaim hívták össze, akik most kormánypártiak, kormánytisztséget viselnek, és az volt a kérdés egy ötórás bizottsági ülésen, hogy megteremtettük-e a biztonsági feltételeket, védi-e valaki a magyar katonákat, milyen garanciákat fogadtunk el. Akkor a NATO vezetőitől, Juloven tábornoktól, MacKenzie tábornoktól, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium akkori vezetőitől azt a választ kapta a honvédelmi bizottság és azon keresztül valamennyi párt, hogy igen, megteremtettük, hiszen mi az angol védelmi zónában leszünk, és az angolok biztosítják számunkra a teljes védelmet.

A honvédelmi bizottság később kilátogatott Okuc aniba. Megtekintette azt, hogy míg a magyarok építették a hidat, addig valóban védték a magyarokat. Védték a magyarokat harci eszközzel, fegyverrel és nem utolsósorban rádió-összeköttetéssel, tudniillik a beavatkozó csapatokhoz az odaszólás lehetőségét, a segítségkérés lehetőségét ez adta meg.

 

 

(21.30)

 

 

Nos, kérem tisztelettel, ez volt a döntés, ezért nem volt áldozat - hála istennek, és reméljük, hogy a későbbiekben sem lesz -, és ezért tudtunk eredményes munkát végezni.

Mi változott? Az a tény, hogy most a konfliktus fokozódik, az a tény, hogy a helyzet változott, és a kockázat nőtt, talán igaz. De mitől nőtt a kockázat? Attól, hogy esetlegesen terroristák ismételten megtámadhatnak bennünket? Semmivel sem feszültebb a helyzet, mint három évvel ezelőtt volt. Hanem mitől nőtt meg a kockázat? Attól nőtt meg a kockázat, hogy a NATO-védőernyő lekerült rólunk, legalábbis a honvédelmi bizottsági ülésen ez hangzott el. No persze, ha a NATO-védőernyő lekerül rólunk, és azok, akik eddig védtek bennünket, és azok, akik eddig az összeköttetést megteremtették azok között, akik még védhetnének bennünket, már nincsenek, akkor valóban nőtt a kockázat.

Mikor történt ez? - kérdeztük a honvédelmi bizottsági ülésen. Az illetékesek azt válaszolták, hogy egy hónapja. Kérem tisztelettel, mit csinált a kormány egy hónapig? Mit csináltak azok a képviselő urak, akik annak idején a honvédelmi bizottság ülését kezdeményezték, midőn megtudták, hogy nincs garancia, miért hallgattak? Miért egy hónap múltán lett nagyon fontos ez a kérdés? Azt gondolom, hogy ez a tény önmagában igazolja azt, hogy itt egy mulasztás történt, egy nagyon súlyos mulasztás: az urak elfelejtették tájékoztatni a parlamentet, a parlament honvédelmi bizottságát, és nagyon-nagyon jó apropót nyújtott a boszniai szerepvállalás, illetőleg a másik légtérátadás közötti kapcsolat megteremtése, mert ilyen módon el lehetett sumákolni azt, hogy már nincs védelmünk.

Ebből a szempontból tehát nagyon kényes a helyzet, hiszen valóban szükség van arra, hogy a magyar katonáknak fegyverük legyen, valóban szükség van arra, hogy ott valamiféle erőt tudjunk felmutatni. Ehhez az erőhöz elegendő-e a hat gépfegyver, amit a BTR-re szerelnek fel? Azt gondolom, hogy nem. Önmagában a hat gépfegyver nem teremti meg az ottani katonáink biztonságát. Ha valaki azt állítja, hogy megteremti, azt gondolom, hogy téved.

Mégis miért mondjuk azt, hogy támogatjuk a kormánynak ezt a kezdeményezését? Azért, mert a nyilvánosság útjára terelve olyan helyzetet teremtettek, hogy pszichésen már mást nem lehet tenni. Nincs az a felelősségteljes politikai erő - vagy ha van, akkor nagyon nagy kockázatot vállal magára -, amely azt mondja, hogy akadályozzuk meg ennek a hat fegyvernek az elhelyezését. Mert mi van akkor - ezt kérdezte Végh Ferenc tábornok úr -, ha egy embert eltalál egy kóbor golyó? Hogyan fogom megmagyarázni a katonáimnak - kérdezte a honvédelmi bizottság ülésén -, hogy a magyar parlament nem engedélyezte a gépfegyverek felszerelését? Hogy hogyan magyarázza meg, ezt persze nem tudom, de azt tudom, hogy magával a kérdésfeltevéssel teremtett olyan helyzetet, hogy szinte lehetetlen erre a kérdésre nemet mondani.

Éppen ezért a Szocialista Párt parlamenti frakciójának nagy többsége támogatni fogja a kormánynak ezt a javaslatát azzal, hogy szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy itt súlyos mulasztás történt. Szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy ez a lépés önmagában nem teremti meg a kintlévők biztonságát, sőt mi több, bizonyos értelemben a kockázatot növeli.

Itt szeretném bejelenteni, hogy támogatni fogjuk a Szabad Demokraták Szövetségének kezdeményezését, a kettőt együtt. Tudniillik arra gondolunk, hogy a kormány felelőssége ez a kérdés. A kormánynak kell tudnia - hiszen neki van erre eszközrendszere -, hogy mikor mit lehet, mit szabad, mikor kell visszavonni, mikor kell olyan helyzetet teremteni, amikor a védelem még indokoltabb. Éppen ezért - mivel a két javaslat véleményünk szerint kis módosítással megfér egymással - mind a kettőt támogatjuk, mondom, azért, mert nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni - Isten ne adja -, hogy valóban diófakoporsót kelljen készíteni, és akkor valakire rámutassanak, hogy timiattatok. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy az igazi védelmet és az igazi biztonságot a szabad demokraták javaslata teremti meg.

Köszönöm a figyelmüket.

 




Felszólalások:  Előző  117  Következő    Ülésnap adatai