Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat, hasonlóan magához a törvényhez, megfogalmazza azt az elsődleges célt, amely szerint a környezet jobbítása, illetve a környezet állapotának a javítása a fontos. Teszi ezt úgy, hogy egyrészt ösztönöz a környezetbarát termékek elterjesztésére, másrészt elősegíti a természeti erőforrások gazdaságos felhasználását, de nem utolsósorban ösztönöz a keletkezett hulladék visszagyűjtésére és ártalmatlanítására.

Ha a gyakorlatban így megvalósulna ez a hármas cél, akkor nagyon jó úton járna a környezetvédelem, de a valóságban, sajnos, teljesen más a helyzet. A cél nemes, de az élet mást mutat. Melyek ezek? Kezdhetjük mindjárt azzal, hogy nem ösztönöz a környezetbarát termékekre és megoldásokra. Miért mondom ezt? Ha ez így lenne, akkor az évi tízezer tonna tömeget kitevő Tetrapak-dobozokat és a literes dobozok egyetlen darabját sem jutalmazná 22 filléres termékdíjjal. Egyébként ez a mennyiség minden egyes magyar polgárra egy kilogramm mennyiséget jelent egy évben. Ismerjük a térfogattömegét, tudjuk, hogy ez mekkora mennyiséget jelent.

(20.40)

Csak azért teszi ezt, mert egyébként ezek a dobozok 90 százalékban papírt tartalmaznak, és ezért a papírhoz sorolja. Szerintem ez egy teljesen helytelen dolog, ugyanis a többi alkotórész - mint ahogy a valóságban ez így is van - veszélyes anyag is lehet, de az egészen biztos, hogy a természet számára ismeretlen, és nem tudják lebontani a természetben élő életközösségek, így természetidegen. Ez a díj ezáltal egyáltalán nem ösztönöz a környezetbarátnak nevezett üveges és így visszaváltós rendszer elterjedésére.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy az üveghez képest a könnyű dobozos vagy műanyagpalackos termékdíj 16-szoros Ausztriában, míg nálunk ez az érték csak ötszörös. Ugyanígy említhetem - mint ahogy már korábban említettem a bizottsági állásfoglalásban, és több képviselőtársam is elmondta -, hogy a PVC-t vagy a PVC-t tartalmazó csomagolóanyagokat tőlünk nyugatra veszélyes hulladéknak számítják, nálunk csak egyszerűen műanyag, széles körben használjuk, és kedvező termékdíjjal jutalmazzuk ezt a terméket is, tehát miért ne használnánk.

A következő, a természeti erőforrások gazdaságos felhasználása sajnálatos módon nem jelenik meg a törvényben - maga a törvény is rövid -, ha csak az nem, hogy a műanyagot és gumiabroncsot tüzelés útján energianyerésre kívánjuk felhasználni némi fosszilis energiát kiváltva, nem beszélve, mondjuk, a környezetszennyezésről. Pedig ezen a téren is lehetne irányítani az ipart.

Néhány dolgot szeretnék itt megemlíteni. Óriási energiamennyiség veszik el még a mai napokban is a termálvizek hasznosíthatatlan hőenergiájánál, amikor is élő vizekbe, patakokba, folyókba vezetjük, és ott mint hőszennyező jelenik meg, az ottlévő életközösséget teljesen megbontva és megzavarva.

A gépjárművek hajtóanyagainál és különböző fűtőanyagoknál is számos lehetőség kínálkozik. Mint megújuló erőforrás áll rendelkezésünkre a növényi termékekből biológiai vagy kémiai úton előállítható olajok, illetve alkoholok mennyisége. Itt említhetném a különböző növényeket, repcét, burgonyát, napraforgót, kukoricát és még sorolhatnám, nem is beszélve a különböző energiaerdőkről és energiakultúraként szóba jöhető növényekről, úgy házi, mint ipari jellegű energiapótlókról. Amellett, hogy környezetbarátok ezek az anyagok, fontos az is, hogy csökkentik a külső energiafüggőségünket, munkahelyet teremtenek, védik a talajt - ami nem egy elhanyagolható szempont -, és csökkentik a gabona és egyéb termékek eladási problémáit.

Ma még sajnos - ugye, ez volt az első két cél, amelyet a törvény megfogalmaz - azonban a harmadik cél, illetve lehetőség kerül előtérbe, mégpedig a hulladékok gyűjtése és ártalmatlanítása. Egyrészt azért, mert rendkívül nagy mennyiség halmozódott fel az elmúlt évtizedekben, így ezeknek a szeméthegyeknek a károkozása ma még alig felmérhető, hiszen helyi szinten megjelennek úgy, mint talaj-, víz- és levegőszennyezők, továbbá globális szinten is - a víz mozgása miatt megjelennek mint vízszennyezők -, de sokkal jelentősebb az a szennyezés, amelyet úgy hívhatunk, hogy a szemétkupacokban, szeméthegyekben keletkező metán az első és legfőbb ok a globális felmelegedésben, az ózonlyuk növelésében.

Másrészt azért okoz gondot a hulladék a felgyülemlett mennyiség mellett, mert az ipar logikája szerint, amikor is mindent be szeretnénk csomagolni - mindent a fogyasztóért -, túldimenzionáljuk ezt a kérdést, egyre nő a mennyiségük. Ha nem lesz ebben átállás, akkor a mennyiségük nemhogy szinten marad az elkövetkező mennyiségben - a Tetrapack dobozok évi egy kiló mennyiséggel nő személyenként -, hanem valószínűleg hatványozottan nő ez a mennyiség, és így egyre többre számíthatunk.

Mindezek alátámasztják azt, hogy a környezetre ártalmas anyagok begyűjtése és hasznosítása még hosszú ideig sajnálatos módon az egyik legfontosabb feladata lesz a termékdíjakból képződő alapnak.

Van azonban ezen a területen is éppen elég visszás és ellentmondásos helyzet; hadd soroljak fel néhányat. Nem lehet jól ellátni ezt a feladatot úgy, ha a forrásoldal nem nő az inflációval arányosan vagy egyes termékeknél sokkal jobban, ezért a termékekre kivetett termékdíjat néhány terméknél, illetve a törvényjavaslatban szereplő termékek zöménél véleményünk szerint jelentősen növelni kell.

Véleményünk szerint nem elfogadható az a megoldás sem, ami sajnálatos módon korábban előfordult, nevezetesen a Környezetvédelmi Alap zárolása. Ha jól figyeltem a környezetvédelmi bizottság ülésén - nyilvánvalóan ez nem a mostani kormánynál fordult elő, de visszük magunkkal ezt a kérdést -, 18 milliárd forint zárolásáról van szó, és ennek csak töredékét, mintegy egymilliárd forintot lehetett felhasználni, miközben nem teljesültek nagyon fontos ígéretek és nagyon fontos feladatok.

Szerintünk azon a felfogáson is változtatni kell, mely szerint egy anyagcsoportnak a begyűjtésére, illetve ártalmatlanítására - itt hadd említsem a hűtőberendezéseket - az alap egy termékre kifizet 4500 forintot, miközben a legmagasabb termékdíj is ezeknél a termékeknél 3000 forint, de hozzáteszem, hogy van olyan is, ami 800 forint. Lényegesen nagyobb a kifizetés, mint a befizetés az alapba.

Érzékelnünk kell, hogy a probléma súlyos, amit a hulladékipar a társadalomra és minden egyes polgárra helyez. A helyzet kísértetiesen hasonlít a vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás és iszapelhelyezés ördögi köréhez. Miről van itt szó? A felmérések szerint például a papírhulladéknak csak mintegy 37 százalékát gyűjtjük össze - egyébként a legkönnyebben hasznosítható hulladékról van szó -, és ennek is csupán a 64 százalékát dolgozzuk fel. A műanyagoknál ehhez képest elrettentő a helyzet, ugyanis - ez a szám - 6,5 százalékot gyűjtünk össze a legveszélyesebb hulladékból, amiből 24 százalék kerül hasznosításra. Üvegből 14 százalék, a fémből pedig 40 százalékot gyűjtöttek be - ez a KTM kimutatásában szerepel -, de nem tudjuk a felhasználás mértékét.

Az évi mintegy 40 ezer tonna gumiabroncsból - egyébként elrettentő, ha belegondolunk: fejenként minden egyes polgárra 4 kilogrammot jelent egy évben - csupán 24 százalék kerül begyűjtésre, és ennek 17,5 százaléka hasznosul. Ekkor azt gondolom - egyébként módosító javaslattal kívánjuk korrigálni -, elgondolkodtató az, hogy szabad-e nekünk megengedni azt, hogy használt gumiabroncsot hozzunk be külföldről. Itt szó nincs arról, hogy futózott lenne vagy futóznánk, egyszerűen használt gumiabroncs. Azt gondolom, hogy ez semmi más, mint hogy hulladék importálása, égetése vagy egyéb hasznosítása kerül hozzánk, ezen sürgősen változtatni kell. Ezt a tendenciát sürgősen meg kell állítanunk valamennyiünk érdekében, és minél hamarabb tesszük, annál jobban járunk.

Gyakran elhangzó érv egyébként főleg az ipar részéről, hogy a fogyasztó nem tudja elviselni a magas termékdíjat. Az ásványvízen, a Theodora Quelle és a különböző kékkúti ásványvizeken nincs termékdíj, nem gyűjtjük össze, és mégis szinte megfizethetetlen áron, 40-50 forintba kerül a víz. A benne lévő víz értéke 5 forintnál nem ér többet. Fizetünk mi elég kemény termékdíjat, csak nem fizetik be sehova, és nem hasznosítják ezt az üveget, nem gyűjtik vissza. Korábban erről már beszéltem, azt gondolom, hogy tisztább és jobb csomagolóeszköz, mint az üveg nincs, az újonnan előállított üveget is mosni kell, a használt üveget is mosni kell, és a keletkező szennyvíz mennyiségében sincs különbség. A visszaváltós rendszerre kötelezni kell, egy csavaros, egyszerű üveg, és mégsem tudjuk megoldani ezeknek a kis ásványvizes üvegeknek az ügyét.

Ez véleményem szerint nem lehet ellenérv. Ha a termék szennyező vagy szennyezővé válhat, van véleményem szerint mindenre más megoldás, mégpedig környezetbarát megoldás - természetesen nem úgy, ha a kimondottan környezetbarát fa- és egyéb fatermékeknek megemeljük 37 százalékkal a termékdíját, másokat pedig 1-2 százalékkal emelünk. Ez véleményem szerint nem járható út. Ezért azt hiszem, hogy a magas és a még megnövelt termékdíjaknak is van létjogosultságuk.

Egyébként el tudok képzelni egy utat, amelyet félve említek meg, mert kibúvókra adhat okot az ipar, illetve egyes csomagolóanyag-gyárak számára. Ez pedig az, amikor azt mondják, hogy a kiszámított termékdíj nagyon magas. Azt mondom, hogy van további megoldás, van jó megoldás: a termék előállítója kötelezhető legyen arra, hogy a kibocsátott terméket teljes mennyiségben gyűjtse vissza, és teljes mennyiségben ártalmatlanítsa; törvényben kell rögzíteni, hogy szigorú ellenőrzés mellett ezt meg kell tenni. Nem fizet be az alapba semmit, nem okoz a társadalomnak, nem okoz a polgároknak semmilyen problémát, és nem keletkezik hulladék. Ez egy nagyon jó és járható úr, erről sokat beszéltünk. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy holnaptól mindenki bejelentkezik, hogy én visszagyűjtöm, megoldom, elhelyezem, eldugom. Ismerjük ezt a dolgot, különböző kubikgödrökbe, bányákba, egyéb helyre eldugják, és majd csak akkor jövünk rá, hogy valahol hulladék van, amikor a környék ivóvizét teljes mértékben elszennyezte. Sajnos, még a mai nap is van erre példa az ország különböző helyein, ahol az illegális hulladéklerakók nagymértékben szennyezik a környéket.

(20.50)

Vannak azonban olyan helyek is, ahol nem alkalmazható ez az eljárás. Ez széles körben alkalmazható a csomagolóanyagoknál, egyedül ott jelent ez problémát, amikor az anyag átalakul, és eközben kifejt valamilyen hasznos tulajdonságot számunkra, és eközben szennyez. Ilyenek a különböző olajok, fűtőolajok, különböző hajtóanyagok. Ebben az esetben mit lehet tenni? Ezek az anyagok nem visszagyűjthetők, de jelentősen terhelik a környezetet, elég, ha csak említem, hogy Magyarországon mára sajnálatos módon szinte minden második ember, minden második gyerek asztmás vagy asztmatikus tünetei vannak.

Ebben az esetben indokolt a termékdíj, mégpedig a magas termékdíj, amelynek az a legfontosabb szerepe, hogy olyan megoldásokra ösztönözzön, amelyek nem vagy csak minimális terheléssel vannak a környezetre. Ilyen lehet, ha már az energiahordozókról beszélünk és alternatívát keresünk, a gáz, a villany, a különböző napelemmegoldások, a növényi hajtóanyagok, és nemrég olvastam az újságban a vízzel hajtott motorról, amit valószínűleg azért tudnak leblokkolni, mert hatalmas érdek fűződik az olajhoz, illetve egyéb földgáztermékekhez.

Tisztelt Ház! Én a magam részéről, és azt hiszem, ezzel többen itt vagyunk, annak reményében támogatom - természetesen módosító javaslatok mellett, amit, bízunk benne, hogy a kormány igen tisztelt képviselője, a miniszter úr is támogatni fog -, hogy a törvény mostani megtárgyalása a probléma orvoslására egy igen hosszú útnak az első lépését jelenti, és még nagyon sok lépés követi, és a végén eljutunk egy olyan helyzetbe, amikor az ember úton-útfélen nem szeméthegyekbe botlik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)