Felszólalás adatai

HÁRS GÁBOR, a külügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm. Tisztelt Ház! Az elmúlt több mint két évben többször voltam a külügyi bizottság előadója, de hasonlóan fura helyzetben nem emlékszem, hogy lettem volna.

Ugyanis a külügyi bizottság, amely előrelátó módon nem délután, a parlamenti szünetben, hanem még a plenáris ülés megkezdése előtt ülésezett, egy jóval több mint egyórás vitát folytatott erről a kérdésről. És nagyjából olyanok voltak a részvételi arányok, mint most itt, a plenáris ülésen: a kormánypárti képviselők csaknem teljes egészében jelen voltak (Derültség a Fidesz soraiban.), az ellenzék mindössze két képviselővel képviseltette magát, azok közül is csak egy volt, aki hozzászólt, valamint még egy független képviselő. Így alakult ki egy többségi véleményt tizenkét szavazattal és egy kisebbségi vélemény - amit majd képviselőtársam nyilván elmond - hat szavazattal.

A vita azonban meglehetősen beható és meglehetősen konkrét volt. Nagyon sok mindenről beszéltünk, ezek közül csak néhányat szeretnék megemlíteni. Beszéltünk arról a nemzetközi kötelezettségről és arról a nemzetközi felelősségről, amit Magyarország, a Magyar Köztársaság vállalt az iraki konfliktus, illetve az iraki békefenntartás ügyében. Beszéltünk arról a felelősségről, amely nemcsak a fő terhet viselő Amerikai Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával szemben van, hanem a NATO szövetségesi kötelezettségünk kapcsán is.

Beszéltünk arról, hogy amennyiben nem maradnánk ott, és hogy a miniszterelnök úr szavait idézzem - ez ma már egyszer megtörtént, de pontosan megnéztem -: ott maradni, illetve teljesíteni a kötelességünket, teljesíteni azt, amit vállaltunk, kötelesség, tovább maradni, mint ameddig szükséges, lehetetlenség. Tehát mi azt vitattuk meg, hogy miért szükséges az, hogy a december 31-ei határidőt március 31-ére módosítsuk, azaz három hónappal meghosszabbítsuk az ott-tartózkodásunkat.

De nemcsak a nemzetközi felelősségünkről beszéltünk, hanem beszéltünk az ország előtt vállalt felelősségünkről is. Igaz, hogy ezt kicsit másképp értelmezték a kormánypárti képviselők, mint ahogy értelmezi a Fidesz elsősorban - és itt azért teszek különbséget az ellenzék között, mert tudjuk azt, hogy amíg az MDF következetesen ellene volt ennek a missziónak, úgy a Fidesz meglehetősen nagyot változtatott a véleményén. Beszéltünk arról, hogy a közvélemény-kutatási adatok változtatták meg a Fidesz és annak elnöke álláspontját. Azért mondom ezt el, mert a bizottsági ülésen nem volt módunk ennek az okáról részletesebben tájékozódni, mint említettem, elég foghíjas volt - és akkor finoman fogalmaztam - a velünk szemben ülő oldal.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy meglehetősen konkrét vita zajlott - és erről valószínűleg az általános vita során fogunk hallani még többször is - arról, hogy tulajdonképpen meddig tart és hogyan tart a mi ott tartózkodásunk. Tehát december 31-e az az időpont-e, amikorra már a katonáknak itthon kell lenni az alkotmány előírásai szerint, vagy pedig az az időpont, amikor a feladatukat kell hogy befejezzék. Értelemszerűen ez vonatkozik egy hosszabbítás esetén a március 31-ei időpontra is.

És beszéltünk katonai szempontokról - bár a külügyi bizottságnak ez nem kompetenciája, de itt annyira nehéz szétválasztani a külpolitikai és a katonai szempontokat, hogy erről is mindenképpen tájékozódnunk kellett. Megtudtuk azt, hogy természetesen nem úgy működik ez a dolog, hogy egyik nap befejezi az ott lévő kontingens a feladatát, és másik nap már itthon van, vagy még ugyanaznap éjszaka, hanem figyelembe véve az időjárási és a terepviszonyokat is, eltart egy-két hónapig, amíg erre sor kerülhet. És végül beszéltünk arról, kérdést tettünk fel arra vonatkozólag, hogy a múlt hét végén történtek és a most bevezetett rendkívüli állapot mennyire befolyásolja a feladataink elvégzésének a lehetőségét.

Mindezekre olyan válaszokat kaptunk, ami után a külügyi bizottság érdemben tudott szavazni, és megalapozottan tudták a kormánypárti képviselők a szavazataikat adni erre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)