Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondosan áttanulmányoztuk az agrárgazdaság 2004. évéről szóló jelentést. Ismeretes, hogy ez év elején kirobbant egy válsághelyzet, amely kétségtelenül a 2005. év eseménye volt, de az előzmények az előző években gyökereztek.

A helyzet drámaiságát csak fokozta, hogy az e kormányzati ciklusban sajnálatosan kiszámítható módon keletkező különféle kezdeményezésű agrárdemonstrációk a talán kevéssé higgadtan elemző, de a mezőgazdaság változásait a bőrükön, pontosabban egzisztenciájukon lemérő gazdálkodók értékítéletét tükrözte. Azt az értékítéletet, amelyet döntően a 2004. esztendő történései alakítottak ki bennük.

A bemutatott anyagban tulajdonképpen nincs érdemi utalás arra, hogy vajon milyen jelenségek, intézkedések milyen sorozata vezethetett a fél országot megrázó agrármegmozdulásokhoz. Pusztán az anyag megismerése semmiféle támpontot nem ad egy effajta megértéshez. Mindenesetre az agrárgazdaság 2004. évi helyzetét szemléletesen bemutatja a 2005. év elején kirobbanó elégedetlenségi hullám.

Kétségtelen, ha a történéseket legalább érintőlegesen, de megpróbáljuk folyamatában is áttekinteni, az, hogy a 2002-es választás után egy ideig hihetetlen méretű fejcsere - az alsó-, közép- és felsővezetők, tisztviselők körében egyaránt -, s ezzel kapcsolatos szemléletcsere történt az ágazatban, ez a szemléletcsere olyan folyamatokat generált a mezőgazdaságban, amelyek kedvezőtlenül működnek a 2002-es váltástól kezdődően a mai napig kihatóan.

Mi azt vártuk ettől az anyagtól, hogy a folyamatokat korrekt módon és teljes körben bemutatja, utal az összefüggések főbb köreire, viszonyít az elvárható optimumhoz. Az egyébként kétségtelenül sok és valószínűleg korrekt adatot felvonultató tanulmánynak az a legnagyobb hiányossága, hogy az adatokat nem rendeli teljeskörűen viszonyítási pontokhoz. A tanulmányt egyébként korrekt módon összeállító szakemberek mentségére legyen mondva, hogy a honi politika még nem alkotta meg a nemzeti agrárstratégiát, amelyhez viszonyítani lehetne. A konszenzust teljes mértékben nélkülöző hazai viszonyok ezt már nem teszik lehetővé, de a versenytársak ismert pozíciója már alkalmas viszonyítási alap lehetett volna.

A 2004-es esztendő sok megoldandó problémát hordozott magával. A várható problémák teljes körű felmérése és ismerete, valamint teljeskörűen tájékozott gazdatársadalom mellett is gondokat jelentett volna a rekordtermés, a kínálati piac és az új támogatási szemlélet, s az ezzel járó gyakorlat. Csak egyetérteni lehet az Agrárgazdasági Tanács megállapításával: rendkívüli év volt a 2004. év.

A 2004. évi folyamatok egy átalakítási, szerintünk sajnos sok szempontból visszarendeződési, tanulási és alkalmazkodási folyamat részeként értékelhetők, nem függetlenek az előző év eseményeitől, ugyanakkor érdemi hatást gyakorolnak a közeljövő megteendő lépéseire.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük hát át, milyen adatokat közöl erről a kulcsfontosságú évről a szaktárca, a mezőgazdaságban végbemenő folyamatok irányítója. Az ágazat minden szereplője bizonyos elégtétellel olvashatja a mezőgazdaság jelentőségéről, a nemzetgazdaságban elfoglalt szerepéről szóló számszerűsített bevezető adatokat. Tavaly is, idén is leírták, hogy az agrárgazdaság a termelőágazatok között az egyetlen, amely pozitív külkereskedelmi szaldó felmutatására képes, és azt is minden évben olvashattuk, hogy ez a többlet nagyságrendileg fedezi Magyarország energiaimportját.

2004-ben első hibrid uniós évünk volt, utolsó lehetőség nemzeti támogatásokkal, notifikációval megerősíteni az agrárgazdaság gyenge pontjait, és - némi szarkazmussal fogalmazom - learatni az előkészítő-felkészítő munkálatok babérjait. Mindannyian érzékelhettük, hihetetlen eredmény, hogy a csőd csak ekkora mértékű lett. Emlékeztetni kell, hogy itt az Országházban többször elhangzott, mennyire fontos felkészíteni az agrárgazdaságot a várható kihívásokra, és ennek eredménye éppen 2004-ben lett volna érezhető. Nem így történt, és a probléma megoldatlanul gördült át 2005-re. De erről nem szól a jelentés.

Általánosságban az igazán lényeges kérdések nagyon csendesen, tessék-lássék módon kerültek megemlítésre. Igazán lényeges az, ami a jelentésből kimaradt. Ilyen aspektusból kimaradtnak tekinthető - annak ellenére, hogy az MDF igyekezett állandóan a felszínen tartani a témát - a földtulajdon- és birtokpolitikával kapcsolatos feladatok megnevezése és természetesen elvégzése. Az egész termőföldkérdés lóg a levegőben. Régről megoldandó probléma a kétpólusú birtokszerkezet, amelyben mindig éppen a kívánatos középbirtokok mennyisége a legalacsonyabb. Mi többször javasoltuk, de hiába, az üzemszemléletű EU-konform közelítést, amely mellett hosszú távon is nemzeti kézben maradhat a magyar termőföld. E tárgyban semmit, ismétlem: semmit sem tett az agrárvezetés sem 2002-ben, sem 2003-ban, sem 2004-ben a magyar gazdák esélyeinek érdemi, valódi javítása érdekében.

Ebbe a körbe tartozik az osztatlan közös földtulajdonokkal kapcsolatos, valószínűleg tudatos bénultság kérdése is. Hihetetlen, körülbelül 1,3-1,5 millió hektár, de az ország aranykorona-értékének 46 százaléka tartozik ebbe a körbe, és évek óta e gond megoldására lényegében nem történik semmi. Majd’ évtizedes a probléma, amelynek eredményeképpen a tulajdonos nem diszponálhat szabadon földterülete fölött, csak korlátozottan képes beruházni, sok esetben oktrojált szerződések keretében műveli a területét valaki más. Az állam már vállalt kötelezettséget a helyzet feloldására, lényegi lépés azonban nem történt sem 2004-ben, sem azóta. Ilyen helyzet az Unióban ismeretlen, és az érdekelt tulajdonosoknak jelentős károkat okoz. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a 2004. évi költségvetés nem tartalmazott előirányzatot.

Tisztelt Ház! A 2004. volt az utolsó esztendő, amikor jogalkotási szuverenitásunk lehetőségeivel megalapozhattuk volna szereplésünket az Unióban. Felsorolni nincs idő, hogy mi minden maradt el ezen a területen, és legfőképp a költségvetésben. A 2004. évi költségvetés legnagyobb bűne, hogy semmit sem tett az azt követő év vagy évek fejlődésének megalapozására. 2003-2004-ben más új csatlakozó országok intézkedéseket tehettek például belső piacuk védelmére. A csehek 2 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak pusztán arra, hogy sulykolják a lakosságba: a cseh ember elsősorban cseh termékeket vásároljon a csatlakozás után.

És nálunk? Nagyon komoly gondot jelent, hogy elmaradt ez a szemléletformálás. Az uniós csatlakozás előtti bárgyú kampány más, gyermekded módon megfogalmazott szempontokat sugallt mint elvárást a magyar mezőgazdaság felé, ami tovább rontotta az agrárium társadalmi presztízsét. 2004-re véglegessé vált, hogy minden reménykedés és félretájékoztatás ellenére a magyar agrárgazdaságnak rendkívül egyenlőtlen feltételekkel kell versenybe szállnia egyrészt az újonnan csatlakozókkal, másrészt a régi tagállamok termelőivel.

2003-ban ugyan jelzés jött Koppenhágából, hogy notifikációs lehetőségeinkkel élhetünk, a megadott nemzeti támogatások a csatlakozás utáni ésszerű időpontig továbbvihetők, ezzel is segítve a csatlakozó országokat, hogy az általuk hátrányosnak tartott területeken esélyük legyen a felzárkózásra.

(21.30)

Magyarország alig élt a lehetőséggel, s ezzel bezárta a kaput a felzárkózni akaró gazdák többsége előtt. Magyarország kormányzata a száznapos osztogatás utáni felocsúdás állapotában a 2003-as és a 2004-es cselekvéseivel több évre visszavetette az agrárgazdaság helyzetét. A költségvetési megszorítás, a nemzeti támogatások drasztikus lecsökkentése, az aszálykárok enyhítésére alkalmazott hitelmegoldás évekre előre eladósodottá tette a gazdákat, és sokakat kizárt a további fejlesztések mint elérhető lehetőségek köréből. Arról már nem is beszélve, hogy 2005 mutatta meg igazán, a fülig eladósodott gazda a bankprésben kénytelen áron alul, de időben értékesíteni a törlesztések érdekében, s ezt a felvásárló szervezetek pontosan tudják.

A Szanyi-doktrínának megfelelően 2004-ben is folyt az ágazat szereplőinek drasztikus csökkenése. 20 ezer család hagyta el az agráriumot, és semmilyen jelentés nem tér ki ezeknek az embereknek a sorsára. Mi lett, mi lesz azokkal, akik egyre gyorsuló mértékben és évente növekvő számban kiszorulnak az agrárgazdaságból? A jelentés számhalmaza mögött ismét kibontakozik a hagyományos magyar mezőgazdaság struktúrájának torzulása is. Az ágazatok közötti arány megbomlása már jól látható 2003-ban. A csökkenő állatállomány, az aszályos évben égre törő takarmányárak mellett is 6 százalékban csökkenő árakat produkált. Teljesen világos, hogy megbomlott a magyar gabonatermelésre alapozó állatitermék-előállítás és a növénytermesztés hagyományosan egymásra épülő szerkezete.

Tudatosnak tűnik ellenben a nagyüzem-kisüzem formáció létének sajátosan szocialista megközelítése. A kormányzat működésén átsüt a régi szemlélet, a nagyüzemi ismertségi kör minden körülmények között történő preferálása. A 2002. évi jelentésben még benne volt a támogatások szektorális megoszlása, akkor körülbelül 30:70 százalék volt a nagyüzemek javára, 2004-ben és idén már nem találtunk erre való utalást. Pedig nagyban segítené a tisztánlátást és az agrárium támogatása körüli kételyek eloszlatását, ha az adófizetők pénzéből kiadott támogatások, hitelek, hitelkonszolidációk egyedileg beazonosíthatóan és szektorokra lebontva a társadalom nyilvánossága elé kerülhetnének.

Hiányzik tehát a valós adatok bemutatása, s így természetesen elmarad a magyarázat, az indoklás, miért szabjuk meg a fejlődést a nagyüzemek markáns támogatásával a kis- és középgazdaságok ellenében, milyen következtetések vonhatók le akkor, ha bemutatjuk, milyen mértékű külső forráshoz biztosít lehetőséget az állam az egyes gazdaságtípusoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentésben bemutatott jövedelmezőségi számítások is egyértelműen azt hivatottak bizonyítani, hogy a nagyméretű és főleg a társas vállalkozások hatékonysága - és ami fő, támogatás- és hitelvonzó képessége - lényegesen nagyobb. A termelésszerkezet társadalmi, esetleg környezetvédelmi hatékonyságának feltárására, kétoldalú bemutatására azonban az anyag kísérletet sem tesz. Ha ugyanis nem az ökonómiai hatékonyság az egyetlen szempont, akkor ez kiegészül a társadalmi foglalkoztatási hatékonysággal, a környezet- és ésszerű tájgazdálkodás adta hatékonysággal. Ennek a feltételrendszernek, ennek a valódi jövőt jelentő megfelelési igénynek nyomát sem látni. Ennek oka, mint azt a bevezetőben már említettem, hogy a honi politika nem teremtette meg ennek a szemléletnek a kereteit.

Egyszerűen nincs idő a további problémákat felsorolni, amelyeket a jelentés nem jelez vagy éppen csak érint. Mégoly korrekt számadatokkal sem érzékeltethető az oktatás, képzés, kutatás siralmas helyzete, az ágazat intézményi körének jellemzően leépülő állapota, a jövedelemhelyzet permanens reménytelensége, ezen belül a költséghordozóknak a versenytársakénál jóval nagyobb mértéke, áfa, gázolaj, adók, a felvásárló-, feldolgozószektor ellenérdekű szerepe, az ágazat érdekképviseletének megoldatlansága, a szakma elöregedése, társadalmi megbecsülésének és jövőképének hiánya.

Ha az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről összeállított jelentés valóban meg akar felelni feladatának, hogy segítse az Országgyűlést abban a tevékenységben, hogy, idézem: “megteremtse az agrárfejlesztés kiszámítható és konjunkturális okokból meg nem kérdőjelezhető tartós kereteit, kijelölje a gazdasági és társadalmi célokat, meghatározza az alapvető fejlesztési elveket és a megvalósításhoz szükséges eszközöket, segítse a mezőgazdasági foglalkoztatást, és hozzájáruljon a mezőgazdasági termelők életszínvonal-javításához, jövedelemszerzési lehetőségeinek a társadalmi átlaghoz való közelítéséhez, erősítse a vidék lakosságmegtartó képességét, elősegítse az Európai Unió keretei között a versenyképes gazdálkodástö, hogy a szükséges összevetéseket meg kell tenni, a mégoly jó szándékú adathalmaz csak akkor tud megfelelni előírt feladatának, ha az ismertetett adatokon túl a velünk azonos piacon fellépő versenytársak hinterlandjával is alkalmas összehasonlítást tesz.

Néhányat emelnék ki a szükséges információk közül nem teljes körben, így: támogatások mértéke és köre, nálunk nem szokásos bújtatott támogatások alkalmazása, úgymint biztosítási díjak átvállalása, műtrágya, egyéb anyag felhasználása utáni támogatás s a többi, a gázolaj-visszatérítések mértéke, egyéb elvonások mértéke, adók, illetékek, beruházási lehetőségek nagysága, támogatottsága, hitellehetőségek mértéke és díja. Támpontokat adhat az azonos jogszabályi körben realizálható, nemzetek közötti eltérésről például az intervenció gyakorlata, termékpálya elemzése.

Végezetül a hazai jelenségek megítéléséhez feltétlenül szükség lenne az utóbbi három esztendő támogatási, konszolidációs és hitelfelvételi adatsorára megyénként és szektorok szerint ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk a magyar mezőgazdaság versenykörülményeiről. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet a törvényben meghatározott céloknak megfelelni, a magyar mezőgazdaságot versenybe vetni.

A valósággal való szembenézés elmaradása esetén maradnak az ismerős, megszokott jelentések, csökkenés, leépülés, piacvesztés, lemaradás.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)